Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-23 / 146. szám

1987. június 23. • PETŐFI NÉPE • 4 A tudás - hatalom? A tudás — hatalom — szok­tuk mondogatni, korábban ko­molyan, ma inkább egy kis gúnnyal, kérdőjellel. A szálló­igévé vált mondás szerzője, Francis Bacon XVI. századi an­gol filozófus a vallásról való el­mélkedésében írta le ezt a mon­datot, pontosabban így: maga a tudás is hatalom. Ez a bölcses­ség évszázadok alatt nem válto­zott, bár jól tudjuk, mai társa­dalmunkban egy érettségi bizo­nyítvánnyal önmagában nem sokat lehet kezdeni, sőt a diplo­mák rangja, megbecsülése sem a régi, vagyis csökkenőben van a tudás presztízse. Hogy ez mennyire így van, tanúsíthatják maguk a tanítók, tanárok, akiknek közmegbecsülésével kapcsolatban azóta baj van, mióta az eszemet tudom, vagyis az utóbbi három évtizedben. Igaz, a tanítók, tanárok egyet­len társadalomban sem tartoz­tak a leginkább megbecsült ér­telmiségi szakemberek közé, hi­szen — idézőjelben — „csak” gyermekeit bízza rá a polgár, nem pedig egészségét, vagyo­nát, peres ügyeit. Pedig a tudás, a szakképzett­ség ma is hatalom, csak talán nehezebb „helyzetbe hozni” ezt ■ a tudást. Mert azt aligha vitatja valaki, hogy egy analfabéta ne­hezebben érvényesül, mint egy ími-olvasni tudó ember, talán azt sem, hogy a nyelvtudás igen hasznos dolog, még ha nem is azonnal felmutatható és megté­rülő az eredmény. Van becsüle­te, keresettsége a modern, diva­tos, ritka képességeknek, kép­zettségnek és szakmáknak, de valljuk meg: amit sokan tudnak vagy tudni vélnek, annak ki­sebb az ázsiója. „Művelt, olva­sott ember, szépen beszéli anya­nyelvét? No és, mennyivel keres többet?” — hallom azonnal a vállrándító ellenvetést, melynek többnyire, sajnos, van igazsága: a legtöbb munkahely nincs arra berendezkedve, hogy dolgozó­ját teljes emberként értékelje, vegye számba. Tizenhét éve tanítom a leen­dő tanárokat, s évről évre nö­vekvő mértékben tapasztalom a leendő diplomások fásultságát, igénytelenségét. Mind nehezeb­ben értik meg, hogy bizonyos alapműveket akkor is illik elol­vasni, ismerni, ha azok majdani közvetlen munkájukban, mun­kakörükben nem hasznosítha­tók. Leendő irodalomtanárok, ha ugyan nem csábította el őket máris egy jobban fizető, a tu­dást közvetlenül honoráló szakma, és nem érdekli őket az irodalom, nem szeretnek olvas­ni, a klasszikusokra a kötelező olvasmányoknak kijáró undor­ral tekintenek, tisztelet a kivé­telnek. Tudom, sok érték megy mostanában veszendőbe, még több került átmeneti válságba, de ezek a fiatalok a tudás letéte­ményesei, ha tetszik: kiválasz­tottjai, és mégis: szemükben sem hatalom már a tudás. Saj­nálom és féltem őket, s még in­kább azokat, akik az ő felvigyá- zásuk alatt érnek művelt, olva­só emberré. Vagy ennyire szó szerint kellene érteni a másik szállóigét: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk? Szentmihályi Szabó Péter A tardi helyzet - cifra nyomorúság Hajdani gyermekvilág a múzeumban A kisasszony babák rácsodál­koznak a mostani látogatóra: far- mernadrágos kislány a tárlók előtt? S a gyermek sem másként: babaszoba, babaház s minő visele- tek? És a nagymama mesél az uno­kának a hajdani gyermekvilágról: játékokról, a ringó bölcsőről, az állószék kalodájáról, no meg a kis­fiúk kedvelt falovacskájáról. A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban Hajdani gyermekvi­lág címmel nyitottak új kiállítást. A tárlatlátogatók a századforduló idejétől a harmincas évek végéig pillanthatnak be az akkori gyer­mekek életébe. Játékokat — kő KÖNYVESPOLC J ó fél évszázada, amikor ezek az írások először megjelentek, politikai, irodalmi, és sajtótáma­dások érték Szabó Zoltánékat. Mert — mi sem természetesebb a magyar Glóbuszon — a nemzet krízishelyzeteiben mindig megnő az Írástudók felelőssége, s nagy szerencsénkre mindig támadnak józanul gondolkodó hazafiak, írás­tudók, akik felismerik ezt a felelős­séget, és teszik a dolgukat, mint például a Német maszlag, török áfium ellen való orvosságot író Zrinyi Miklós, vagy a szatmári adózó nép állapotát elemző Köl­csey Ferenc. S ezzel már jeleztem is azt a ha­gyományt, mintegy mintát, ame­lyet követhetett, fölvállalhatott az a lelkes író- és politikuscsoport, amely nem kisebb feladatot tűzött ki maga elé a két világháború kö­zött, mint Magyarország fölfede­zését. A magyar valóság alapos föltárását — és fölrázását — szor­galmazva lényegében Ady nyom­dokain haladtak, aki már a törté­nelmi Magyarország széthullása előtt figyelmeztetett a helyes törté­nelem- és valóságlátás szükséges­ségére. Csak az a nép — és politika — birtokolja a sorsát, amely tárgy­szerűen és naprakészen ismeri a kor adott valóságát. Milyen volt ez a magyar valóság Trianon után? A kérdésre ma már pontosabban tudjuk a választ — hála éppen Sza­bó Zoltánéknak —, de akkor a népi (és más) írók tollából megjele­nő szociográfiák sokkoló erővel hatottak. Kodolányi János és Fü- lep Lajos hívta fel a figyelmet elő­ször a dunántúli parasztság (Or­mánság) önpusztító „egykésedesé­re” s később tudatosodik, hogy a baj nem regionális: az egész ma­gyar társadalom beteg. Sorra je­lennek meg a diagnózisértékü munkák: Nagy Lajos: Kiskunha­lom, Illyés: Puszták népe, Féja Gé­za: Viharsarok, Kovács Imre: A néma forradalom című műve, s Szabó Zoltánnak a — most har­madik kiadásban is kézbe vehető — szociográfiái. A tardi helyzetben azt írta meg Szabó Zoltán, hogy a magyar pa­raszt éhes, éhezik. Az éhség azon­ban nem csupán a mindennapi táp­lálékra vonatkozik, hanem a föld­re, életlehetőségre, demokráciára is. A megdöbbentő tények, emberi sorsok magukra a szerzőkre is a felfedezés erejével hatottak. Egy eladdig idillinek tűnő paraszt- képről fújták le a port, a lila ködö­ket. A falu nem tudja eltartani a népét, mert kinőtte a határát. A kis parasztgazdaságok parcellákká osztódnak, s az adott termelési kultúra mellett (főleg gabonane- műek, csökkenő állattartás) sem elég munkát, sem elég jövedelmet nem biztosított a sok gyerekkel megáldott parasztcsaládnak. így jött létre az az energiákat pocséko­ló és a végletekig kizsaroló kény­szerhelyzet, hogy a tardi parasztok távoli uradalmakba kénytelenek menni dolgozni, summásként. Ez: a falu emberfeleslege, illetve annak foglalkoztatása egészen más szem­pontból jelent majd gondot, im­már megváltozott körülmények között 3—4 évtized múlva. De er­ről már a másik, az új Magyaror­szág felfedezése-sorozat kötetei tu­dósítanak a hatvanas évek közepé­től (lásd például Miskolczi Miklós, Moldova György, Mocsár Gábor, Őrszigethy Érzsébet, Erdei Ferenc, Horváth Dezső és mások köteteit). A cifra nyomorúság az északi or­szágrész (Nógrád, Heves, Gömör, Abaúj), s a legfontosabb társadal­mi osztályok (a parasztság, a mun­kásság, valamint az akkor „közép- osztálynak” nevezett értelmiség) árnyalt elemzését adja. A mai olva­sót (különösen, ha értelmiségi) ép­pen ez utóbbinak az ironikus és kíméletlen látlelete ragadja meg. Sok ponton ma is érvényesnek érezzük ugyanis mindazt, amit a (vidéki) értelmiség hibáiról el­mond. Mert az értelmiség definiá­lását minden kornak újra el kell végeznie, feladatait pontosan meg­fogalmaznia. S ez ma sem köny- nyebb, mint Szabó Zoltánék idejé­ben, mert — noha a történelem ritkán ismétli önmagát — gondja­ink ma sem kisebbek, kevésbé bo­nyolultak, mint a Cifra nyomorú­ság írása idején voltak. Jut feladat bőven a ma szociográfusának is. (Akadémia, Kossuth, Magvető) H. S. fiatalokról - fiataloknak AZ ÉRETTSÉGI BIZONYÍTVÁNY MELLÉ VEZETŐI ENGEDÉLY... Az MHSZ jelen van az iskolákban A Magyar Honvédelmi Szövetség me­gyei szervezete fontos feladatának te­kinti, hogy részt vegyen a fiatalok er­kölcsi, eszmei, politikai nevelésében. E cél érdekében a tanintézetekben MHSZ-klubokat, szakosztályokat és szakköröket alakítottak. A megye 158 általános iskolája közül 16-ban működik MHSZ-klub, a tagok száma összesen 480. Ezenkívül 128 honvédelmi szakkör van, amelyek ke­retében 3200 diák ismerkedhet meg a rádiózással, a modellezéssel, a lövészet­tel és a helyes közlekedés szabályaival. A szakközépiskolákban is önálló MHSZ-klubok alakultak. A megye 15 gimnáziumából 11-ben, a 11 szakkö­zépiskola közül 10-ben, és a 17 szak­munkásképző intézetből 16-ban műkö­dik MHSZ-klub. Ezek a középiskolás fiatalok tizenöt százalékát tömörítik. Azon iskolák fiataljai pedig, ahol nem működik sem szakkör, sem klub, tagjai lehetnek az MHSZ területi honvédelmi és szakági klubjainak. A tanintézetekben működő MHSZ- szervezetek vezetői egy-két kivétellel az iskolák tanárai közül kerülnek ki. Gondot jelent, hogy a pedagóguspálya elnőiesedik, s a tanárnők nem szívesen vállalják a honvédelmi klubok vezeté­sét. Sok általános iskolai szakkör és klub léte azért van veszélyben, mert a pedagógusok közül senki sem vállalja vezetésüket. Az iskolákban a legnépszerűbbek a diákok körében a rádiós, a modellező és a lövészszakkörök. Működésükhöz minden esetben megfelelő helyiség és felszerelés szükséges, de ezzel sajnos nagyon kevés iskola rendelkezik. Ép­pen ezért különösen nagy jelentőségű az MHSZ kezdeményezése, az „egy klub egy iskola” akció. Ennek kereté­ben a honvédelmi klubok lehetőségeik­hez mérten támogatják az általuk pat­ronált iskola klubjait és szakköreit. A felkészüléshez és a rendezvényekre légpuskát kölcsönöznek, az összetett honvédelmi verseny idejére pedig aka­dálypályájukat az iskola rendelkezésé­re bocsátják. Érdemes szólni néhány különleges MHSZ-körről is. A megye öt középis­kolájában a honvédelmi diákkör tagjai az érettségi bizonyítvány mellé hivatá­sos vezetői engedélyt is szerezhetnek. Ez az országban egyedülálló kezdemé­nyezés. Baján, Jánoshalmán, és Kiskun- majsán pedig motorosszakkörök mű­ködnek, melyek tagjai területi és me­gyei versenyeken vesznek részt, és rendszeresen indulnak a magyar moto- cross-bajnokságon. Mindez arra mutat, hogy az MHSZ megyei szervezete nagy fontosságot tu­lajdonít a fiatalok mozgósításának. Ezt a törekvését eredmények igazolják: a megyében az MHSZ húszezer fős tag­ságából mintegy tízezren 18 éven aluli­ak. A szervezet további célja, hogy 1990-rc már az iskolák 80 százalékában jelen legyen valamilyen formában. T. M. Nyári munkán Ez az időszak krízis volt számomra. Meg­nőttem, meghíztam, (az utóbbi elég jól sike­rült), talán még komolyodtam is. Lassan ön­állónak kezdtem érezni magam, érzelmileg megpróbáltam elszakadni a családomtól, először csak gondolatban, később egyre ke­ményebb szavakkal bírálni kezdtem a felnőtt társadalmat stb. Szóval ugyanolyan átválto­zásokon mentem keresztül, mint sok száz iskolatársam. És ez nem volt éppen kellemes. Mikor felnőtté válásom kezdetét vette, mi­kor a legkényesebb időszakban voltam, vala­ki azt mondta, hogy „Nem ártana, ha nya- ranja egy kicsit dolgozna ez a gyerek", pol- gozni??!! Először elképedtem e példátlan me­részségen. Azután már csak sajnáltam az illetőt, aki ezt mondta. — Szegény! — gondoltam. — Nehéz gyermekkora lehetett. Ekkortájt azonban láttam egy filmet a té­vében. Robusztus munkásokat mutattak, akik valósággal félistennek tűntek a szemem­ben. Elhatároztam hát, hogy mégiscsak megpróbálkozom a munkával. Az első kísér­letem fóliahúzgálás volt a homok elől. „Ez egy finom munka” — mondta az agronó- mus. Később rájöttem, hogy nem az. A fólia egyébként a szőlősorok alatt volt... Mikor az ötödik szőlőtőkét ráncigáltam ki az ötszá­zadik szőlősorban, az agronómus odajött hozzám, mélyen a szemembe nézett, és szelí­den ennyit mondott: „Fiam, maga túl hülye ehhez a munkához.” Nem vitatkoztam. A második próbálkozásom (mert monda­nom sem kell, ezek után gyorsan kirúgtak első munkahelyemről) egy konzervgyárban volt. A munka nem volt nehéz. A műveze­tőm szerint. Szóvá is tettem ezt, meg a kevés pénzt, mire a főnök azt mondta: „Itt dolgozni kell, nem pofázni!" Ezek után itt sem maradtam sokáig. A harmadik próbálkozásom egy kutatóin­tézet kertjében volt. — Engem csak az öregasszonyok magáz­nak! — mondtam egyszer kedélyesen, és nem vettem észre, hogy a negyvenéves kutatónő, aki mindegyikünket magázott, mögöttem áll. Mondanom se kell, megsértődött. Ez az eset megrenditett állásomban, a végső lökést — kifelé — másnap kaptam. Következő munkahelyem egy kőművesnél volt. Itt keményen kellett dolgoznom, de megérte! Egy napon azonban, amikor a ké­szülő fal tetején jártam egy talicska betonnal, a .jármű” megbillent, és a beton lezúdult a fal tövébe. Ez még nem lett volna nagy baj, de a beton alól, sajnos, a ház leendő gazdáját láttam kikászálódni. Sok mindent mondott. Azaz, ha a csúnya szavakat kihagyom, akkor semmit. Ez az élmény már alapjaimban ren­ditett meg. De azért nem csüggedtem, nem adtam fel! Vonatra ültem, és főiutaztam a Bükkbe, ahol a mészégető kemencék mellett kerestem boldogulást. Nagyon nehéz volt, de legalább jól kerestem. Egy hét múlva már magam is építhettem kemencét . . . A második erdőtűz után az egész falu ker­getett — vasvillákkal! Úgy éreztem, ennyi elég a természet szépségeiből, és hazautaz­tam az Alföldre. Itthon egy kenderültetvény­re kerültem dolgozni. Pöfögő masina tetején kellett ülnöm, amelyik tilolta a kendert. Mű­vezetőm rám bízta a kabátját, és egy bála tetejére tette. Később egyre több kendert kel­lett a gép fogai közé raknom, s egyszer csak hallom, amint a masina furcsán dohog és száján a tilolt kender mellett szürke színű ruhafoszlányok jönnek ki. Távolról hallot­tam azt is, hogy művezetőm a kabátját kere­si. Nem vártam meg, míg odaér... Gimnáziumi éveim alatt sok kalandom volt még a munkával. Például egyszer az istálló trágyalefolyóját eltömte egy vödör, amely előzőleg mosóvizet tartalmazott, meg egy partfis, ami szintén kicsúszott a kezem­ből,. .. Úgy látszik, ilyen kétbalkezes munkás va­gyok én. Talán majd jövőre . .. Galuska László (Az írás • megyei dlákhumor-pályázaton helyezést ért el.) AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK Öntevékeny marxista-kör A bajai Tóth Kálmán Vízügyi Szak- középiskolában folyó oktató-nevelő munka megyeszerte elismert. Az ifjúsá­gi mozgalomban is jó eredményeket érnék el, ez évben az intézmény KISZ KB Vörös Vándorzászló kitüntetésé­ben részesült. Márton Jánosné ifjúsági felelős és Ácsai János KISZ-tanácsadó tanár elmondta, hogy ez már az ötödik „zászló”. A 221 ifjukommunista jutal­ma a jó munkáért. Az iskolába egyéb­ként 377 tanuló jár, tehát nem lehet ok a panaszra, ami a szervezettséget illeti. Az éves rendezvényterv kidolgozásá­nál nagy figyelmet fordítanak az első­sök KISZ-taggá nevelésére, a tagság politikai képzésének folyamatosságá­ra. Ennek a munkának egyik eredmé­nye, hogy a hagyományos politikai képzési formák mellett öntevékeny marxista-kör alakult, ami azt jelzi, hogy a diákok jelentős részének belső igényévé vált a politikával való rend­szeres foglalkozás. A pártszervezet és az iskolavezetés kapcsolata is követen­dő példa lehet a megye tanintézményei számára. Az Ifjú Gárda-alegységek eredményei alapján elnyerték a Kiváló Ifjú Gárda kitüntetést. A tanulók a különféle tanulmányi versenyeken me­gyei és országos helyezéseket érnek el. Az iskola jó hírnevét öregbítő tanulók fényképeit „Akikre büszkék vagyunk” tablón helyezik el, majd bekerülnek az iskolatörténeti albumba. Minden évben a felszabadulás évfor­dulóján a diákok néhány tanárral együtt lefutják az 1945 métert. A tanu­lás mellett a sport is fontos szerepet tölt be a szakközépiskola életében. Megva­lósult az él- és a tömegsport együttes modellje, az NB I-es élsportoló tanulók a diáksport-egyesületben szervezői fel­adatokat látnak el. Híresek a Tóth Kálmán sport- és diáknapok. 1957-ben ebben az iskolában alakult meg a városban elsőként a KlSZ-szer- vezet. Azóta is ehhez méltóan tevé­kenykednek itt a diák KISZ-esek. Most üresek az osztálytermek, megkez­dődött a nyári szünet. Ősztől tovább ápolják a szép hagyományokat az in­tézményben, tanárok és tanulók közö­sen. T. L. Z’Zi-paródia • A Z’Zi Cukor és a Z’Zi Labor együtt. Tizenkét vidám fiatal elhatá­rozta, hogy az egyik legnépszerűbb hazai együttes „ruhájába” öltözik, és úgy lépnek fel szerte az ország­ban. A kecskeméti Z'Zi Cukor mi mást is parodizálhatna, mint a Z’Zi Labort, illetve a veresegyházi asszonykórust. A most végzett sza- i kácsok és cukrászok (a Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképző volt III. A osztály tanulói) február óta ve­szik magukra a fejpántot, a szók- ! nyát és a bakancsot. .. Produkci- 1 ójuk nagy sikert aratott mindé- : nütt, ahol felléptek, így a budapes- ' összeállította: Temesi László ti Csillagfény diszkóban és a Petőfi Csarnokban. És ami szintén nem mellékes, elnyerte a parodizáltak tetszését is. A 12 fiút a televízióban is láthattuk, a gyermeknapi közve­títéskor. Első fellépésüket nem fo­gadták lelkesen a tanárok, de mint elmondták, a tanév végére már kezdtek kibékülni velük . .. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után is együtt marad­nak, legközelebb július 4-én lépnek fel Budapesten a Csillagfény disz­kóban. Bárhová szívesen mennek, ahová hívják őket. Műsorukat R- Go-paródiával bővítik ki. festményei és a műtermi felvételek a városi polgárgyermekek, s a falu­si parasztok kicsinyeinek viseletét, s az akkori élet egy-egy szeletét ismertetik a múzeumbarátokkal. /wmW'm építőkocka, a gazdasági udvaron agyagból formázott állatkák, ké­peskönyvek —, gyermeknevelési eszközöket és korabeli fotókat lát­hat most a betérő. Glatz Oszkár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom