Petőfi Népe, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. június 2. Iskolánkban, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban, már hagyománynak számít, hogy minden évben valaki Kazinczy-érmet hoz Győrből — emlékeztet Fábián Judit, a mostani érmes a többiek dicsőségére. — A tanároknak szívügyük, hogy tartsuk a színvonalat, s ez persze bennünket, diákokat is arra késztet, hogy a legjobbat nyújtsuk. Magyartanárom, Pintérné Major Éva, a versmondóversenyekre szokott fökészíteni. Év elejétől járok Beke Józsefné beszédművelo szakkörébe, ő kérdezte, volna-e kedvem indulni A szép magyar beszéd versenyen. Mit mondjak, a Kazinczy-éremig nem vezetett könnyű út. Rengeteg dologra kell odafigyelni. Nekem különös gondot kell fordítanom például a beszedtem- pómra, mert hadarok. Vagy: nem mindegy, mekkora szünetet tartunk a mondatok között, az idézőjelbe tett gondolat felolvasásánál érződnie kell, hogy az idézőjelben van. A szabadon választott szövegem Csoóri Sándor Ily- lyés Gyula című írásából volt egy részlet. A választásnál — ami hajó, már fél siker — Beke Józsefné mindig ügyel arra, hogy a részlet illő legyen a versenyző egyéniségéhez. És persze, elég nehéz is legyen, hiszen könnyűvel nem érdemes indulni. A kötelező szöveg a Szocialista népkultúra vagy szórakoztató ipar? volt Veres Péter tollából. Először megakadtam a megtévesztő címnél, de azután rájöttem, semmiképpen sem szabad kérdő hangúllyal ejteni. Felejthetetlen élmény volt, amikor Pé- chy Blanka átadta a díjakat. Most harmadikos vagyok, érettségi után egyetemre felvételizek, magyar—orosz szakra. A versmondástól, egyáltalán a szép magyar beszédtől ezután sem szeretnék elszakadni. — Editke, mikor lesz már megint Kazinczy-díjasunk? — érdeklődött félig-meddig tréfásan Lehoczki Edit magyartanártól a kiskunhalasi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója még a tanév elején. A kérdésnek volt alapja: az intézmény ezeddig nem kevesebb, mint három érmes diákkal büszkélkedhet. S most itt a negyedik, Katus Ferenc A SZÉP MAGYAR BESZÉDÉRT Kazinczy-érmes diákjaink • Fábián Judit A Tormási Andrea másodéves műszakieladó-tanuló személyében. Az irodalom, a versmondás iránti vonzalma régi keletű. Édesanyja és hajdani osztályfőnöke, dr. H. Tóth István fedezte föl először tehetségét, amit a szakmunkásképző intézetben tovább csiszolt Nyerges Benjámin és Lehoczki Edit. Katus Ferenc a rangos versenyt megelőző, rengeteg időt s energiát követelő felkészülés helyett szívesebben emlékezik a győri díjkiosztás felemelő pillanataira. Kissé szabadkozva azt is elárulja, nem kis rémületet keltett felkészítő tanárában szereplés előtti lelki- állapota: — Nem vagyok különösebben izgu- lós, amit a különféle szavalóversenyeken szerzett rutinomnak köszönhetek. A pódiumra lépés előtt mindig különös hangulat telepszik rám, amiből a kívülálló annyit lát: ennek a fiúnak teljesen mindegy, hogyan szerepel. Azután a színpadon elkap a hév... Most Győrben azt hittük, hogy a kötelező szövegnél elvéreztem, de azért titokban csak híztam magamban. Szerencsére sikerült. Mivel több Kazinczy-versenyen már nem vehet részt, egyelőre maradnak a szavalóversenyek, ahol eddig is mindig a legjobbak között végzett. Ami a jövőt illeti? Mindenképpen szeretne továbbtanulni. Igazgatója, Jenő György remé• Katus Ferenc li, hogy a szakmában törekszik előrejutni. Feri kicsit titokzatos: nem mondja ki, de alig leplezi, előadóművészi ambíciókat dédelget. □ □ □ Tormási Andrea a kecskeméti Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet másodikos diákja. A Kazinczy-versenyen, Győrben számára is teremtek babérok. Azt, hogy immáron a szép magyar beszédért jaró emlékérem birtokosa, felkészítő tanárának, Körmendi Józsefnek (is) köszönheti. Nem kevés időt áldoztak az országos megmérettetés előtt a tanulásra, a gyakorlásra. El is hangzottak sorban a dicsérő szavak: Andrea jó szöveget választott (Kosztolányit), az értelmezés, a hangsúlyozás úgyszintén tökéletesnek bizonyult. Csak a kötelező „felolvasnivaló” okozott egy kis gondot.. . Harmadszori nekifutásra sikerült baki nélkül elmondania. A nyelvbotlás persze nem azonos a sikertelen szerepléssel. Az izgalom hevében ez bárkivel megtörténhet. — Nem kell izgulni! — ez a tömör biztatás számtalanszor elhangzott a verseny folyamán. Andreának az eredményhirdetés előtt azt is mondogatták: meglátod, díjat kapsz! S a tizenöt szakmunkástanuló között Tormási Andrea neve is ott szerepelt. Mit is jelent ez az elismerés a szű- kebb környezetében? A tanárok — természetesen — örültek a sikernek, hiszen az iskola történetében eddig még nem jegyeztek Kazinczy-gmlékérmes növendéket. S a diákok? Ok különösebben nem reagáltak a szépen beszélő osztálytárs győri győzelmére. Andreának egyébkent igencsak lehangoló véleménye van a mai fiatalok beszédkultúrájáról. Ezért volt célja, makacs elhatározása, hogy bebizonyitsa: akad a kecskeméti szakmunkástanulók között is olyan, aki ékes beszédéért, kiejtéséért országos elismerésre jogosult. A megmérettetés Andrea esetében sikeresnek bizonyult. Folytatása ezután következik. A fiatal diáklány nehezen árulja el terveit. Példaképeit emlegetve azonban sejthető: olyan pályáról álmodozik, ahol fontos követelmény a szép magyar beszéd. Borzák—Kormos FILMJEGYZET A halált a hangyák hozzák A A halált a hangyák hozzák. Már induláskor sem sok esélye lehetett a Vladimir Vitek könyvéből készült szlovák bűnügyi filmnek arra, hogy többet tudjon mondani nyugat-európai, tengerentúli és hongkongi társainál a kábítószer-kereskedők veszélyes világáról és a kábítószer-élvezők félelmeiről. Hétről hétre — a televízió képernyője előtt ülve is — gyakran lehetünk tanúi a kábítószer-élvezők szenvedéseinek és a hatalmas rendőrségi akcióknak, amelyekben profibbnál profibb bandák lepleződnek le. Ezúttal az árut egy NSZK-ból érkező turista szállítja külföldre. Sikerül a rendőrségnek beépülnie a csapatba, ám a nyugat-berlini központot sem köny- nyű átejteni, gyanakodni kezdenek, ugyanis a szokásos összeg nem érkezik meg időben. Az események felgyorsulnak, a rendőrség viszont nem avatkozik közbe a már esedékes letartóztatásokkal, mert még nem ismer mindenkit. A nyugat-berliniek nagy tisztogatást terveznek, kommandót állítanak össze, mindenkit likvidálni akarnak, aki bármit is tud. A rendőrség pedig, úgy tűnik, egyre bizonytalanabb. Az sem bizonyul eredményesnek, hogy kitűnő felügyelőjét álszakáll segítségével az egyik veszélyes bűnöző alteregójává változtatja. A néző azonban a bandával egyetemben már régóta nem dől be az ilyen és ehhez hasonló trükköknek. Sajnos minden rendezői „csavar” lehangolóan átlátszó már az első pillanattól kezdve. Minden percben rádöbbentik a nézőt, hogy egy olcsó és még csak nem is szórakoztatóan moralizáló propagandavetítésen ül, ahol megtudhatja, hogy „annak, aki kábítószerrel kereskedik, nincs lelkiismerete”. Kétségbeesve keresem Susan t A címszereplő Susant, aki csak ismeri, mindenki keresi. Elsősorban dzsesszmuzsikus barátja, aki időről időre újsághirdetéseket ad fel, ki tudja hol kóborló barátnője számára. A hasonló korú, unatkozó háziasszony: Roberta unalmában elmegy a New York-i randevúra, és ezzel megkezdődik a kalandok sorozata. Robertát, a tökéletes háziasszonyt megigézi a punk-öltözetű Susan, utánaered, és egy alkalmas pillanatban megszerzi sárkányos dzsekijét, zsebében pedig csomagmegőrzőjének kulcsát. Mielőtt tisztázódhatnak a félreértések, Roberta egy utcai lökdösődés következtében elveszíti emlékezetét, fogalma sincs, ki is valójában. A talált holmik, segítségével semmi akadálya, hogy Roberta Susanná alakuljon át. Közben szerelmek kibontakozásnak is tanúi lehetünk, végül persze — stílusosan egy punk-kocsmában — mindannyian megtalálják egymást. Susan Feidelman, a fiatal amerikai rendezőnő első igazi, stúdióban forgatott filmje pontosan olyan, amilyenre szívesen adják már forgatókönyvötletként is a producerek a beleegyezésüket. A new wawe-es látványvilág díszletei között játszódó „tévedések vígjátéka” az ötlet szintjén keveredik a hajdani amerikai klasszikus komédiák, a bur- leszk elemeivel, de a végeredmény csak egy olcsó, kiszámított hatásvadászat, amit tovább ront a címszereplő Madonnának, Amerika női rocksztárjának gyatra alakítása. Károlyi Júlia GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Tizennyolc pályamű A Bretus Ildikó a bajai Béke tér műemléképületeiről írt. Számos fényképe közül az egyik az 1750 körül készült Szentháromság-szobrot ábrázolja. « ~~ir A tanév kezdetén, az elmúlt ősszel figyelemre méltó pályázatot hirdetett meg a megyei úttörőelnökség, az Erdei Ferenc Művelődési Központ, a Hazafias Népfront és a TIT általános és középiskolások számára: környezetükben levő épületek vagy épületegyüttesek történetének feldolgozását, leírását. Mint a kiírás leszögezte: pályázhattak őrsök, rajok, és elfogadták egyéni pályázók műveit is. A megjelölt határidőig a megye általános iskoláiból tizennyolc pályamű érkezett. Tizennyolc, figyelemre érdemes, kézzel írt, több-kevesebb technikai tudással fényképen is rögzített épületekről készített munka. (Két kivétellel: egy pályázó a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet történetét egy pedig egy szíjgyártó életútját követte végig.) Az értékelés során muzeológusok, a műemlékvédő felügyelőség dolgozói összesítették véleményüket. Az egyik legjobb munkának a kis- szállási úttörők — a honismereti szakkör tagjai — pályaművét értékelték. A tizenöt kislány ugyanis a hajdani „eszmei” község, Kisszállás, 1945 előtti épületeit kutatta fel. Idős embereket kérdeztek meg, hogy a 15 ezer holdas Boncompagni Ludovisi-nagybirtok magtárai, csűijei, istállói hol voltak, illetve most mik azok? Természetesen többet megtaláltak V- esetenként teljesen mássá alakítva, másként hasznosítva — de a helyét minden épületnek rögzíteni tudták. A bírálók különdíjjal jutalmazták a legfiatalabb versenyző, a tizenegy éves Bárth Dániel munkáját: a kalocsai zárda történetét. Külön figyelembe vették a pályázó munkájának azokat a bekezdéseit amelyben arról „vall”, hogy mit jelent számára az egyik legrégebbi kalocsai iskola falai között tanulni... Dániel a bírálók különdíját nyerte el, Parádsasvárra mehet táborba. Ugyancsak különdíját kapott a bajai Bretus Ildikó: a Béke tér műemléképületeinek történetét készítette el, életkorának (12 éves) megfelelő módon. Jónak értékelték azt a tényt, hogy a tér valamennyi épületével foglalkozott! (Jutalma: Parádsasvár.) Táborba mehet a két kiskunfélegyházi hatodikos, Hegyi Annamária és Vinkler Péter is. Ők ugyan rendhagyó pályaművet adtak be, de a kismesterség, a szíjgyártás egyik utolsó művelőjének nem csupán életútját, hanem munkájának minden fázisát is nagyon pontosan leírták. Jó munkának ítélték a Kovács Krisztián készítette munkát: a balotaszállási Dietrich-féle Nádas-pince történetét. Külön kiemelve azt, hogy nem csupán az épület, hanem a pincéhez tartozó tárgyak — hordók, egyéb eszközök — pontos leírását is mellékelte. (Ugyancsak táborba mehet.) A hartai Fábián Fatima községének tanácsházáját, annak építését, átalakítását, funkciójának változását írta meg. Jutalma: honismereti táborba mehet, Kiskunhalasra, június 22-étől 28- áig. A bírálók külön kiemelték a bajai gyerekek érdeklődését a honismeret iránt: A tizennyolc pályamű közül nyolc Bajáról érkezett! Sajnálatosnak ítélték viszont azt, hogy a megyében működő harmincöt honismereti szakkör tagjai közül nem éltek valamennyien ezzel a lehetőséggel... Kovácsné Tóth Ibolya a megyei művelődési központban irányítja, összefogja a honismereti szakkörök tevékenységét. Ezekben a napokban Székesj'ehérvárra viszi a szakkörök tagjait, hogy lássák ősi városunk nevezetességeit. Kiskunhalason a nyáron többen ismerkednek kismesterségekkel, a halasi múzeummal, a környező tanyák életével. A táborban ott lesznek azok az ipari tanulók és középiskolások is, akik immár kinőttek az úttörőkorból, de kötődnek a honismereti táborokhoz. —sei— Természetvédelmi vetélkedő Befejezés Január óta közöljük rendszeresen a természetvédelmi vetélkedő kérdéseit, válaszait. Örömmel nyugtázzuk, hogy élénken érdeklődtetek a vetélkedő iránt. Mintegy kétszázötvenen vettetek részt rendszeresen a játékban, legtöbben kimagaslóan jó felkészültséget és alapos tudást árulva el. Kiváló válaszaikkal, szakszerű magyarázataikkal kitűntek a kiskunfélegyházi Darvas József Általános Iskola természetvédői, közvetlenül mögöttük állnak megoldásaikkal a kecskeméti Zrínyi Ilona és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola kisdiákjai. Az elmúlt héten közölt kérdésekre a következők voltak a helyes válaszok: I. a.) kertes külváros: rigó, széncinke, ökörszem, citromsármány, kékcinke, erdei pinty, kormos légykapó, poszáta, mezei veréb, nyaktekercs, tengelic, kenderike, zöldike, b.) erdőszéle: fülemüle, pacsirta, vörösbegy, kakukk, örvösgalamb, széncinke, szürkebegv kékgalamb. II. Több mint 80 éve Herman Ottó javasolta, hogy májusban egy napot a madarak és fák ünnepének szenteljünk. III. Az ember közelében élő ismertebb fajok közül májusban költ: vörös vércse, balkáni gerle, házi és mezei veréb, pipiske, csóka, feketerigó, széncinke, füstifecske, gólya, seregely, sárgarió, kuvik, búbos banka, vörösbegy, ék cinke. IV. Az ember felismerte, hogy a fa nem csupán az ipar nyersanyagaként fontos, hanem nélkülözhetetlen az egész élővilág számára. A környezet- és természetvédelem, a korszerű erdőgazdálkodás napjainkban jelentőségének megfelelően kezeli a fát. * Jó megfejtéseikért jutalmat kaptak: Bognár Anikó, Adám Tibor Kecskemét, Zászló Gábor, Borota; Karsai Kamilla, Juhász Zsolt, Nógrádi Melinda, Tóth Tímea, Lénárt Judit, Dongó Andrea, Andrási Tünde, Kiskunfélegyháza. A jutalmakat postáztuk. A jutalmazottakon kívül dicséretes mukaikért a következők vehetnek részt az augusztus 15. és 19. között a Kiskunsági Nemzeti Park bugaci területén sorra kerülő jutalomtáborozáson: Kocsis Pál, Nagy Adrienn, Gál Zsuzsanna, Bártfai Richárd, Halász Péter, Nagy Viktória. Matematikaverseny Kunszentmiklóson Nagyszabású matematikaverseny színhelye volt az elmúlt napokban a kunszentmikiósi általános művelődési központ: körzeti matematikaversenyt tartottak, hatvanöt résztvevővel. Az ötödikesek közül az első helyezett a szalksz rtoni Sebők István lett, a hatouikosok közül a legjobbnak a kunszentmikiósi Ma- tics Zsuzsa minősült. Ugyancsak kunszentmikiósi volt a legjobb a hetedikesek közül: Mikus Piroska, míg a nyolcadikosok közül az első helyre a szabadszállási Jászai Mariann került. Hogyan szokott le az asszony a meséről? Élt egyszer egy fogadós és a felesége. Az asszony annyira szerette a mesét, hogy be sem eresztette azt a vendéget, aki nem tudott legalább egy-két mesét. A fogadós azon törte a fejét, miként szoktathatná le feleségét a mesehallgatásról. Egy hideg, késő téli estén öreg-ember keresett nála szállást. A fogadós örömmelfogadta. — Aztán tudsz-e mesélni? — kérdezte az öregtől. — Az asszony nem ereszt ám be senkit, aki nem tud mesélni. Az átfagyott öregember látta: ha nem akar agyonfagyni, cselekednie kell, igy hát rávágta: — Tudok biz én! — Aztán jó hosszút tudsz-e? — Akár egész éjjel is! — Rendben van — mondta a fogadós és bevezette a vendéget. — No, asszony — szólt a feleségéhez—, itt egy öreg, aki egész éjjel mesélni tud, azzal a feltétellel: ha nem vágsz közbe. Megszólal az öreg paraszt: — Úgy bizony, nem lehet közbeszólni, különben hozzá se kezdek. Megvacsoráztak, aztán lepihentek. Az öreg elkezdte: — Átrepült a kerten a bagoly, letelepedett a vályú szélére és vizet ivott... átrepült a kerten a bagoly, letelepedett a vályú szélére és vizet ivott.. . Egy és ugyanezt mondta jó hosszú időn át: — Átrepült a kerten a bagoly, letelepedett a vályú szélére és vizet ivott.. . Hallgatta az asszony egy darabig, hallgatta, azt kifakadt: — Miféle mese ez, hallod, ha örökké ugyanazt hajtogatod?! — Mért szóltál közbe? Nem megmondtam, ne szólj közbe, ne ellenkezz! Hisz ez a mese így kezdődik, aztán másként folytatódik. Hallván ezt a fogadós, nagyon megörült. Éppen erre várt. — Nem megmondták, hogy ne szólj bele, ne szakítsd félbe? A fogadós jól elverte a feleségét, aki úgy megutálta a mesét, hogy soha többé hallani sem akart róla. Fordította: Baraté Rozália összeállította: Selmeci Katalin
