Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-11 / 109. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 11.

SAJTOPOSTA

KISTERMELŐI PANASZ NYOMÁBAN

A minősítendő hússertést meg kell jelölni

Diagnózis — orvosi szakkifejezés. Mint tudjuk, magyarul kórmeghatározást, kórismét jelent. A magyar nyelv értelmező szótára szerint „a társadalmi fejlődés során jelentkező ellentmondások, vagy valamely közösségi baj megállapítása, kórképének megrajzolása, okainak feltárására, illetve ennek eredménye: maga a kórkép”. Az orvoshoz hasonlóan a társadálom ügyeivel, bajaival foglalkozó tudós is tünetek, vizsgálati leletek alapján állapítja meg a diagnózist. Ez egyik esetben sem veszélytelen, hiszen a rossz kórisme következményeivel is számolni kell. Az egyik esetben — az orvosnál — úgy, hogy a beteg idő előtt átköltözik az árnyékvilágba. A másiknál pedig úgy, hogy a pontatlan társadalomrajz helytelen intézkedést eredményez, amelynek hatása esetleg néhány év vagy évtized múlva érzékelhető. Mindkét szakmánál a felelősség megállapítható, illetve megállapítandó. Ezért hiszem azt, hogy a diagnózis megfogalmazásához nem pusztán szakértelem, hanem bátorság is szükséges. Hankiss Elemér, mint ezt már többször bizonyította, nem csak diagnoszta, hanem felelősséget is vállaló, bátor társadalomtudós.

Második kötete jelent meg Diagnózisok címmel. Az első nagy vihart kavart. Voltak, akik az ellenzékiség bélyegét nyomták homlokára, de néhá- nyan ellenségként is emlegették, mások pedig lelkesedéssel sorolták az igazi marxisták közé. Tudós társai vagy „le- zsurnalistázták”, vagy befogadták maguk közé. Úgy vélem, a zsurnalizmus vádját komolyan vette a szerző, mert mostani írásai között akad egy-kettő,

amelyekben formailag azoknak is eleget akart tenni, akik klasszikus tanulmányt vártak tőle. Ez a megjegyzés nem von le semmit Hankiss Elemér írásainak tartalmi értékeiből, csak az az aggodalom fogalmaztatta meg, hogy a szerző látszólagos megalkuvása az olvashatóság rovására is mehet. Látszólagos ez a megalkuvás, mert Hankiss az életet a gazdasági, politikai, társadalmi erők kíméletlen harcának tekinti és hozzáteszi, hogy „ebben a harcban a gondolatoknak — az igaz és hamis gondolatoknak egyaránt —■ nagy szerepük van”. Majd egy rá jellemző fordulattal megjegyzi: „Igaz ugyan, hogy egyetlen jó ágyúval szét lehet lőni egy ország egész gondolkodó társadalmát vagy nemzeti könyvtárát; de másfelől, egy jó gondolat felér egy hadsereggel”. Ebben a szellemben írta meg dolgozatait és válogátta több műfajú, újabb könyvét.

Most is a jelent vizsgálja a szerző, de úgy, hogy azt a múlt és a jövő metszéspontjába állítva kezeli. Az első fejezetben magyar modellről beszél. Az írás 1980-ban született, akkor, amikor a szocialista országok céljait, ideológiáját, elveit természetes módon közösnek vallották széles e hazában, de kevesebben szóltak a sajátos nemzeti adottságokról, a történelmi hagyományokról, a különböző módszerekről és a szocialista építés eltérő üteméről. A megfogalmazás időpontja, az eltelt hét év sem teszi érdektelenné azt a publicisztikai füzért, amelyben az ötvenes éveket és hetvenes évek végét hasonlítja össze a szerző. Bár olykor a társadalmi valóság alapvető formáit és viszonyait leegyszerűsítve használja, mégis tanulságos, ahogy a gazdasági, társadalmi, politikai változásokról ír. Leltárt készít 1950-ről és 1980-ról úgy, hogy az olvasó kénytelen elgondolkodni arról, hogy a három évtized változásai során hol és miért keletkezhetett hiány, de arról is, hogy ezt a viszonylagos „leltárhiányt” hogyan lehet kiegyenlíteni.

A Társadalompatológia címet viselő fejezet tanulmányaiban a modern társadalmak működési zavaraival foglalkozó kutatásokat tekinti át, majd kísérletet tesz arra, hogy rendszerezze az általa vélt fontosabb zavarokat. Feltehetően ezek az írások váltanak ki szőkébb szakmai körökben legnagyobb vitát. Az olvasó átrágva magát a nem könnyű szövegen, és élvezettel végigböngészve a több mint huszonöt oldalt elfoglaló táblázatokat, egyetértőén bólint a szerző megjegyzésére, hogy „föl kell tárni e működési zavarok forrásait, történeti és jelenkori okait és ezeken belül a gazdasági, társadalmi és politikai tényezők szerepét”.

Részben terjedelmi okok magyarázzák, hogy csak jelzésszerűen hívjuk fel az olvasók figyelmét a kötetben még olvasható írásokra, amelyekben a többi között a .magyar társadalom leg- újabbkori fejlődésével foglalkozik a szerző. A Gyorsuló idő sorozatban megjelenő könyv tartalmazza még Hankiss Elemér hozzászólását a HVG reform-vitájához, a vele készített interjút a Diagnózisok első kötetének megjelenése után, valamint egy érdekes összehasonlítást a magyar és az amerikai televíziós műsorok hatásáról és azt a dialógust, amelyet szintén a Heti Világgazdaságban olvashattunk először

1983-ban az egyén és a közösség viszo- i nyáról.

Komáromi Attila

A szalkszentmártoni Herman Györgyné sokat olvasott és hallott arról, mennyire érdemes fehér hússertést tenyészteni, hizlalni, hiszen a termelő minőségi felárra is számíthat. Legutóbb nyolc ilyen fajtájú röfivel gyarapította kisgazdaságát. Mikor az állatok elérték a kívánt súlyt, elszállította őket a helyi Petőfi Tsz felvásárló részlegébe, ahol azonban nagyot csalódott, amiről így beszélt:

— Április 23-án volt az állatleadás, s a helyszínen kértem a sertések minősítését. Az átvevő erre nem volt hajlandó. Úgy vélem, jelentős összegtől fosztott meg, hiszen mindegyik disznó húsértéke kifogástalannak látszott. De hát lehet ilyet tenni?

A Szalkszentmártoni Petőfi Termelő- szövetkezet szervezésében sok család

ÜZENJÜK

Baloghnénak, Kunszentmiklósra: A szak- szervezet tartósan betegállományban levő tagja keresőképtelensége idején a táppénzének megfelelő összegű besorolás alapján köteles tagdíjat fizetni. Ha ezzel kapcsolatosan önnek ellentétes tapasztalatai vannak, jelezze azokat írásban a szakszervezetek megyei tanácsának.

Keresztesi Sándornak, Kecskemétre: Ismert közlekedésrendészeti szabály, hogy előzni csak akkor szabad, ha a megelőzendő jármű mellett kellő oldaltávolság tartható. Ez utóbbi kerékpár esetén legalább 1 méternél biztonságos. Az Ön feleségével történtek

hizlal sertést évről évre. A továbbiakról így beszélt a tsz elnöke:

— A háztáji és kisegítő gazdaságokból minden esztendőben átvesszünk 6 —7 ezer hízott sertést. Ilyenkor a helyszínen tartózkodik munkatársunk, valamint az állatforgalmi képviselője. E felvásárlásnál legalapvetőbb teendő a súly pontos megállapítása. Húsminősítésre itt nem kerül sor.

Hanem hol? E kérdéssel a Duna— Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóját kerestük fel, aki így válaszolt:

— A felvásárolt hízott sertéseket nem automatikusan minősítjük, csakis akkor, ha arra igényt tart a termelő, amit már a szerződéskötéskor jelezhet, de az átadáskor is. Ez esetben az állatokat úgynevezett fülszámokkal jelöljük

azt bizonyítják, hogy van gépkocsivezető, aki fittyet hány az efféle előírásra. Hasonló baleset megelőzésének legjobb módszere, ha a biciklis járművét csak tolja, ha nagy forgalmú úttestet kell igénybe verinie.

„Nagyon fontos” jeligére, Sükösdre: Magántulajdonú lakóingatlanok vásárlásakor a szülők nem részesülhetnek szociálpolitikai kedvezményben a gyermekeik után. Hitelt azonban ez esetben is igényelhetnek, illetve kaphatnak az OTP-től. Ezt az összeget — kamataival együtt — tíz éven belül kell visz- szafizetni a pénzintézetnek.

Szabó Ferencnének, Tázlárra: Akácfát ma is sokan felhasználnak tüzelési célra. Fűrészelt áruként jelenleg csaknem 120 forintba kerül belőle egy mázsányi mennyiség. Szabadpiacon ennél drágábban árusítják.

meg, s a külön-külön minősítésük már a vágóhídon történik. Az eredményről, illetve a minőségi felárról informáljuk a sertéstartót.

Ami a szóban forgó panaszt illeti, ha a nyolc sertés meg lett jelölve, a minősítésükre is sor került, ellenkező esetben sajnos nem orvosolható a reklamáció, hiszen az összeterelt nagy számú állat közül már nem lehet kiválasztani, hogy melyik kinek a gazdaságából került ki.

Végezetül elmondom, előfordulhat, hogy a szerződésben rögzítettek, illetve a külön szóbeli kérelmek ellenére dolgozóink nem végzik el a fülszám- azonosítást. Ez a mi hibánk, amiért oly módon kárpótlunk, hogy a sertésért

III. osztályú minősítésnek megfelelően fizetünk a kistermelőknek.

FOGADÓSZOBA

Köztudomású, hogy minden jogi előírás annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Nincs ez másképp az építésügy szabályainál sem. Bizonyítékként saját esetemet említem, melynek részletei remélhetőleg nemcsak az olvasót gondolkodtatják el...

Százévesnél is régebbi házban lakom, s a falai szigetelés nélküliek. Állagára ezért vigyázok úgy, mint a két szememre. A fokozott védelem azonban mit sem ér, ha a szőkébb környezetben, pontosabban a szomszédnál az én szándékommal teljesen ellentétes cselekedetekre kerül sor.

A történet 1978-ban kezdődött, amikoris a lakóházam alapjaitól pár méternyire létesült egy szennyvízgyűjtő akna. Az engedély nélküli, s ráadásul az én ingatlanom értékét veszélyeztető építmény ellen tiltakoztam minden lehetséges fórumon, hiába. A szakhatóságok, no meg az ügy felülvizsgálatát végzők egyazon állásponton voltak: a mellettem lakónak olyan kicsi az udvara, hogy az épületemtől mért kötelező védőtávolság betartására semmi lehetőség. Maradt tehát helyén az akna, a tartalma pedig szerteszét folydogált, minek következtében a házam fala vizeseden.

Ha lúd, hát legyen kövér — gondolhatta ezek után a szomszéd, aki felhatalmazva érezte magát arra, hogy a falam mentén újabb gödröt ásson a trágyalének. Meg is tette ezt. Természetesen ekkor sem maradtam adós a feljelentésekkel, panaszokkal, de azok semmiféle kedvező eredménnyel nem jártak.

Elkeseredésemben a legfőbb ügyész hivatalától kértem segítséget, ahonnan azt válaszolták: a beadványaimmal foglalkozó tanácsi szervek jogsértést követtek el, mivel elmulasztották elrendelni a kárt okozó-létesítmény lebontását. E sorok ugyan az igazamat támasztották alá, ám gyakorlati hatállyal nem bírtak, s így ma is változatlanul vizesek a falaim. Kínos helyzetemben azon morfondírozom, talán az elköltözés tenne pontot végleg erre az ügyre. Csakhogy ilyesmihez sem pénzem, sem testi és lelki erőm nincs... (Elmondta: Térjék Józsefné kiskunfélegyházi olvasónk.)

A szerkesztő megjegyzése:

Ha az állami és szövetkezeti szervekre, valamint a magánszemélyekre egyaránt kötelező Országos Építésügyi Szabályzat írott malasztnak is bizonyult Terjékné esetében, a kára megtérítésének — más szóval az állagi helyreállításnak — bírói úton való követeléséről nem kellene lemondania. Különben nagy a valószínűsége annak, hogy az e tárgyú perben döntés születne a szabályellener sen létesített akna és trágyatároló azonnali megszüntetése érdekében.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a.

Telefon: 27-611

A LENGYEL TÁRSADALOM ÖSSZEFOGÁSÁVAL

Chopin-központ Zelazowa Wolában

„ ... szívében lengyel, tehetségében világpolgár”, —- írta Cyprian Kamii Norwid, az 1821-től 1883-ig élt kiemelkedő lengyel költő Fryderyk Chopinről, a legnagyobb lengyel zeneköltőről. Chopin munkássága rendkívül nagy hatással volt a nemzetközi zene fejlődésére, Lisztre, Wagnerre, De- bussyre. A világon ma alighanem egyetlen zongorista sincs, aki ne játszaná a nagy zeneszerő műveit. Nemzetközi Cho- pin-zongoraversenyeket, Chopin-fesztiválokat rendeznek.

Chopin 1810-ben, a Varsótól nem messze eső Zelazowa Wola faluban született, s jóllehet nem sokáig lakott itt, rövid életének (1849-ben halt meg) nagyobb részét Párizsban töltötte, szülőhelye itt van, ebben a falusi udvarházban. Apja, Mikolaj, a Skarbek család kúriájában volt francia nyelvtanár, és Fryderyk itt töltötte gyermekkorát. Ma ez a kúria Chopin-emlékmúzeum. Chopin zenéjének rajongói és a turisták bejárják a Chopin család portréival díszített termeket, megszemlélik a nagy zeneszerző életével kapcsolatos dokumentumokat, emléktárgyakat. A nyári idényben Chopin- hangversenyeket tartanak itt, jeles lengyel és külföldi művészek előadásában. A Zelazowa Wola-i udvarházat, valamint a körötte elterülő parkot évente több mint 300 ezer vendég keresi fel a világ minden részéből.

Nemrégen terv született, hogy Zelazowa Wolát Chopin- központtá alakítsák át. Ezzel a kezdeményezéssel lépett fel a varsói Zycie Warszawy napilap, meghirdetve az Országos Chopin Alap létrehozásának tervét, amelynek célja anyagi eszközök gyűjtése a Zelazowa Wola-i Chopin-központ kialakítására. Meg kell tisztítani a parkon áthaladó Utrata folyót, amelynek vizét a környező ipari üzemek szennyezik. Tekintettel a nagyszámú vendégre, szükség lesz szállodára, kereskedelmi és vendéglátóipari egységekre. Az emlékmúzeum gondozója, a Chopin Társaság terveiben szerepel még a Zelazowa Wolához közel lévő Brochów kúriájának újjáépítése és alkotóházzá alakítása, amelyben zongoraművészek csiszolhatnák tudásukat, ahol például Chopin-kutatók találkozóit lehetne megrendezni.

A zenei világ képviselői és a zenével szakmai kapcsolatban nem álló magánszemélyek, akik a Zycie Warszaway felhívására válaszoltak, lelkesen nyilatkoztak az elképzelésről:

„A Chopin Alapnak tömöríteni kell minden jóakaratú embert és minden intézményt, amelyek spontán módon elis• A nagy zeneköltő emlékműve Varsóban

merik szükségességét — nem parancsra, hanem a szív szükségéből. Ebben rejlik majd az ereje ..(...) „Zelazowa Wolának olyan szorosan kell kapcsolódnia Chopinhez, mint Bayreuthnak Wagnerhez” (...) „A helység továbbra is bájos falu, ami a maga nemében egyedülálló és megőrzendő érték, de szükség van a látogatókat ellátó létesítményekre is.” (...) „Nagyszerű kezdeményezés! Anyagiakkal támogatni fogom Zelazowa Wola kiépítésének tervét...”

Minthogy az Alap létrehozásának terve a lengyel társadalom körében nagy érdeklődést és visszhangot váltott ki, remélhető, hogy már nemsokára nagy változások tanúi leszünk Zelazowa Wolában.

Weronika Zielinska (Interpress—KS)

KÖNYVESPOLC

HANKISS ELEMÉR: DÍ<igIlÓZÍSOk 2.

BALESETVESZÉLYES ZEBRA

Mi lehet a megoldás?

A kecskeméti Hunyadivárosban lakó Boros Jolán naponta gyalog jár munkahelyére, a Dutép közeli irodaházába, meg vissza, mivel arrafelé nincs kedvező buszközlekedés. E séta kellemesen hat az egészségre, noha korántsem veszélytelen. íme olvasónk ezzel kapcsolatos észrevétele:

— Az összesen két kilométernyi távolság igen kritikus szakasza a Szolnoki út és a Kuruc körút találkozásánál levő zebra, melynek használatára ugyan a lámpa zöld jelzése jogosít fel, mégis bőven akad ott ok a felelemre. Miért? Mert a gyalogosok áthaladásával egyidejűleg az aluljáró felől is érkeznek a jobbra kanyarodó gépjárművek, és megállás nélkül szelik át a fehér csíkozású területet.

Reggel 7 és fél 8, valamint délután 4 —5 óra körül, tehát a csúcsforgalmi időszakban gyakran előfordul, hogy a gyalogosátkelőhely vándorai bármily szaporán is szedik lábukat, rájuk dudálnak az autók — közöttük nemegyszer a kamionok — sofőréi, kik szinten sietnek, hiszen serkenti őket a villogó sárga fény. Nekem is volt legutóbb izgalmas esetem ehelyütt: a lámpa zöld jelzésére elindultam, ugyanakkor jött az aluljáró irányából az ÚM 56—16-os . forgalmi rendszámú autó, s hogy nem gázolt el, csak a szerencsének köszönhető.

, — Rengeteg a hasonló szituáció — veszi át a szót a szintén hunyadivárosi Bontsd László —, és tulajdonképpen természet dolga, hogy az egymásnak címzett keresetlen megjegyzések közepette a gyalogosoknak vagy a gépkocsivezetőknek számyal-e élesebben a hangjuk. Ez megelőzhető lenne, ha a gyalogosok zöld fénye idején pirosat mutatna a lámpa az aluljáró felől jobbra tartó forgalomnak.

Az említett útvonalnak, illetve az ottani jelzőlámpa-rendszernek a közúti

igazgatóság kecskeméti koordinációs üzemmérnökség a gazdája. A panaszokra így válaszol annak helyettes vezetője, Provaznik Endre:

— Á fényjelzés Szolnoki út—Kuruc körút találkozásánál levő programját a forgalmi igények szerint állapítottuk meg. Való igaz, a jelenlegi program a gyalogosoknak nyújt legkevésbé biztonságot, hiszen a zöld jelzéssel azonos időben villog az aluljáróból jövő autók jobbra kanyarodását engedélyező sárga fény is. E járműveknek persze meg kellene állniuk, ha előttük gyalogos van a zebrán, de hát a gyakorlatban rendszerint kidomborodik az autó erőfölénye. Mi lehet a megoldás? A zebrát, a lámpákat és a járdaszigetet pár méterrel távolabb a Rákóczi út irányába — kell helyezni, s akkor az autós is jobban látja a gyalogosforgalmat, meg a gyalogos is figyelheti az autók gördü- léset. E műszaki munkálatok 1 millió forintba kerülnek, s nekünk ennyi pénzünk egyelőre nincs. Ha a szakigazgatás is hozzájárulna valamennyivel, hamarabb sor kerülne a szükséges változtatásokra.

Megkérdeztük ez ügyben a városi tanács közlekedési csoportvezetőjét, Irsa Ernőt, aki elmondotta:

— Egyetlen fillérrel sem tudjuk támogatni az üzemmérnökséget. Ámi pedig azt a bizonyos zebrát illeti, baleset- veszélyének csökkentése érdekében esetleg újra lehetne szabályozni a lámpák programját. Az igazi megoldás persze az lesz, ha pár év múlva megnyílik az északi körút, melyen át bonyolódhat az átmenő forgalom. S akkor az aluljáróból érkező és jobbra kanyarodó autók talán várakozhatnak, míg a lámpa a gyalogosoknak mutat szabadot. Addig ott a legjobb tanácsadó: az autós és a gyalogos pontosan tartsa be a KRESZ szabályait és kölcsönösen tisztelje egymást!

KELEMEN

KÁROLY:

Az alkohol rabságában

/ \ A Jőagronómus meg az

( Zs.J elnök bősz káromkodások között leültek a terepjáróba és elrobogtak a falu irányába.

Hát ezt jól megcsináltam megint — korholtam magamat —j, nem tudom, mi lesz belőle, de hogy nem kapok érte „kiváló traktoros" jelvényt, az egyszer biztos. Leültem a terebélyes diófa alá, rágyújtottam, gondolatban P álhalmán jártam. Éppen a perkátai részt szántottuk, amikor a parancsnokság kocsija megállt a tábla végén. Az őrnagy úr, a parancsnok, a brigádvczetötől megkérdezte, ki a legjobb és a legszorgalmasabb traktoros az elitéltek között. Hát Kelemen Károly, mondta a brigádvezető. Hívja ide, szólt a parancsnok.

Amikor gépemmel a föld végére értem és fordulni akartam, a brigádvezető megállított.

— Kelemen, menjen oda a parancsnok úrhoz, beszélni akar magával.

Üresbe kapcsoltam a gépet, és odamentem a gépkocsi mellett álló parancsnokhozJelentkeztem szabályosan:

— Őrnagy úr. Kelemen Károly LA —1428 T.L.SZ. számú elítélt tisztelettel jelentem, parancsára megjelentem!

— Tegye fel a sapkát, és álljon pi- henjben — mondta a parancsnok. — A brigádvezető értékelése alapján ön a legjobb és legszorgalmasabb traktorvezető a harminc traktoros között. Ez szép teljesítmény öntől! Gépét lelkiismeretesen karbantartja, és a munkavégzése átlagon felüli. Ezért én külön megdicsérem, és jutalomra terjesztem fel. Mikor lesz a kedvezmény-tárgyalás? — kérdezte a mellette álló századostól az őrnagy.

— Jövő szerdán, parancsnok elvtárs

mondta a százados.

— írja fel Kelemen adatait.

A százados kis noteszt vett elő táskájából és felírta az adataimat.

— Most pedig végezze tovább a dolgát, úgy mint eddig — mondta a parancsnok, miközben beült az autóba. Én köszöntem, szabályos hátraarcot csináltam, és visszamentem a traktoromhoz.

Jó munkámért kaptam 500forint jutalmat, és elengedték büntetésem egy- harmad részét. . .

Most meg itt állok, egyik marhaság a másik után. Merengéseimből a brigádvezető hangja zökkentett ki.

— Hallom, az elnök csinálta a ribilli- ót, Karcsi. Mi történt?

A felszántott krumpliföld felé mutattam.

— Hűha! — hökkent meg a brigádvezető. — Ez aztán balhé a javából. Nem is csodálom, hogy begorombult az elnök. Legalább öt-hatszáz mázsa krumpli termett volna ezen a darabon. Most mi lesz?

— Hát, nem tudom csupán annyit mondott az elnök, miután kidühöngte magát, hogy menjek be az irodába.

— Hm, ez már bajos eset, de nem kell beszarni komám! Veszett ennél több is

Mohácsnál. Tavaly meg a jég verte el ezt a krumplit! Föl a fejjel, majd lesz valahogy.

Felálltam, rágyújtottam, és elindultam a traktor felé, de a brigádvezető megállított: itt egy kis erősítő, mondta, és a kezembe adta a háromdecis laposüveget. Jól meghúztam, aztán nyújtottam feléje.

— Nekem most nem kell, .tejet reggeliztem. Húzza ki az egészet — hárította el. Megittam a másik felét is. Enyhe szédülést éreztem, szorongásom, ami eddig kínozott, most teljesen megszűnt. No viszlát, nyújtotta kezét a brigádvezető, aztán felült a biciklire, és gyors tempóban eltűnt az út kanyarulatában.

A pálinka hatása — nem is reggeliztem — kezdett elhatalmasodni rqjtam. Szédelegve mentem a géphez, és beindítottam. Tíz perc alatt „berobogtam’’

— a legnagyobb sebességre kapcsoltam

— a faluba. Megálltam a bódénál, és leállítottam a gépet. Mertem vizet egy fateknöbe — a brigádvezetötől kaptam

— a patakból és megmosakodtam. Arcomon négynapos szakáll volt. Megborotválkoztam, de a kezem nagyon reszketett, és össze-vissza vagdaltam magamat. Timsó nem volt, így a sótartóból öntöttem a kezembe, azzal dörzsöltem

be a vágások helyét. Rettenetesen marhatta az arcomat, de én csupán tompa fájdalmat éreztem, szinte úgy tűnt, mintha érzéstelenítő injekciót kaptam volna.

De, hogy ezt a tompa fájdalmat se érezzem, bementem az elnökhöz mentemben a kocsmába, és felhajtottam egy deci barackpálinkát. Hogy ne érződjön a szaga, utána „küldtem" három üveg sört. Úgy éreztem, nemcsak a fájdalom, hanem az agyam is eltompult. Olyan közömbösség kerített az úton hatalmába, mint ha nem is felelősségre vonásra, hanem valami kitüntetés átvételére igyekeztem volna. Hirtelen, mintha varázsszóra történt volna, fülembe csengett a nevelőtiszt szava, amikor szabadulásom előtt egy nappal beftt voltam nála. Azt mondta nekem: „Kelemen, ha kint is így folytatja a munkáját, akkor a társadalom hasznos és megbecsült tagja lehet. Ne feledje el, az alkoholés a könnyelmű barát rossz tanácsadó! Őrizkedjen ezektől, akkor soha többé nem fogunk ilyen körülmények között találkozni." Eh, süket duma ez! — hesegettem el ezeket a szerintem üres frázisokat...

Odaértem a termelőszövetkezet irodájához. A terepjáró ott állt az udvaron, a sofőr a hátsó gumit pumpálta éppen.

Bekopogtam. Szabad! Hallatszott az elnök rekedt hangja.

— Kívánok, elnök elvtárs — köszöntem, amikor beléptem. Az elnök valamit mormogott, olyan köszönés-féle lehetett, de inkább gondoltam, mint értettem mormogása értelmét.

— Telefonáltam Egerbe — kezdte mondókáját az elnök — és jelentettem az igazgató elvtársnak, hogy mi a helyzet. Azt 'a választ kaptam, Kelemen elvtárs, hogy hétfőn a traktorral együtt menjen be Egerbe, a gépállomásra. Majd ott elrendezik az ügyét — tette hozzá nyomatékkai az elnök. — Most pedig várjon ott kint, majd átmegyek a pénztárba és a hátralevő bérét még elszámoltatom, ne mondja azt, hogy az elnök Skóciában született.

Kint üldögéltem a pádon, egy óra múlva jött egy alacsony, szemüveges hölgy, és átadott nekem ezerhétszáz forintot. Aláírtam a papírt és visszaindultam a traktorhoz. Volt még egy öltöny szürke ruhám, egy fehér ingem meg egy pár szürke félcipőm, és felöltöztem. Elmentem a kovácshoz. Éppen valami „maszek" munkát csinált, amikor beléptem a műhelybe.

(Folytatjuk)