Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-15 / 113. szám

1981. május Ifi. «» PETŐFI NÉPE fe X BÁCSSZÖLŐS még fényes a széna, ahogyan a házőrző kifeküdté. Ennyi nyom maradt az eh után. Nézem a romos tanyát. Vétek így, parlagon hagyni! Földje termékeny, művelhető lenne, akárcsak b többi, halálozás vagy' elköltözés miatt elhagyott 07 épület telkéé a Doboka nagyjá­rásban, ószőlőkben és másutt. Kitűnő épitkezőhellyé és a kis­termelésben hasznosítható te­rületekké válhatnának azok szá­mára, akik lakásigénylőkként egyelőre sorban állnak a városi tanácsoknál. Mindehhez az új- ratelepüléshez természetesen, a feltételeket itt kell megteremte­ni, amiben a bácsszőlősi tanács nem nélkülözheti a legközelebbi város, Bácsalmás segítségét sem. A tét: a továbbélés. Megma­rad-e, vagy végképpen kihal a község 2000-re? Kohl Antal Háromezren elmentek Csend, jó levegő. Távol va­gyunk a város zajától. A kilom­bosod ott fák alatt haladva úgy érezzük, itt még a lélegzetvétel is jobban esik. Rövid nézelődés az úttörők parkjában, majd egy szép ligeten keresztül az iskolá­hoz indulunk kísérőnkkel, dr. Bednár Károly vb-titkárral. Az elvándorlás tart Az ötödikeseket és a hatodi­kosakat együtt találjuk. Egy osz­tályban tanulják, Mondovits Mi­hály né igazgató magyaróráján az estély s az estéje szavak köz­ti különbséget, s az elipszilonos és a pontos jé helyes használa­tát. Az órát élénk érdeklődés kí­séri. Az idejáró tizenöt fiú és leány nem akar lemaradni vá­rosbeli társaitól. — Arról szó sincs, hogy zsúfolt tanteremben szereznék meg az alapvető ismereteket — óhatat­lan, hogy hozzá ne fűzzem az imént látott képhez. — Valóban, kényelmesen ta­nulhatnak, de azért szeretnénk, ha a mostani hatvan általános Iskolásnál^ és húsz óvodásnál több gyerek élne Bácsszőlősön — így a vb-titkár —, s ha a lakosság száma is növekedne. — Csökken? — De még mennyire! Amikor három és fél évtizede Óalmásból önálló fcözüág lett Bácsszőlös, még háromezer-h étszáz lakója volt. Azóta rohamosan csökken a település népessége. ELment innen háromezer ember! Az el­vándorlás tovább tart. Tavaly, év végén még hatszázkilencven- nyolcan laktak itt, ma már hat­vannal kevesebben. A lélekszám nap mint nap változik. Évente ketten születnek és tíz­nél többen halnak meg. A la­kosság fele elszórtan, tanyákon él, sok épületét már kikezdett az enyészet. Az ötvenhat, hetven­évesnél idősebb ember közül azokhoz, akik távolabbi tanyá­kon élnek, éjszaka vagy télen az orvos nehezebben jut ki. tft Veverkáné Bácsalmásra készül. • Egy, a Bácsszőiősőa elnéptele­nedett tanyákból. (Struzer And­rás felvételei) ft Magyarórán a két, összevont osztály tanulói. Még így sincsenek többen tizenötnél. Ősztől új szakok indulnak az agráregyetemeken ősszel új szakokon kezdődik meg a képzés a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó felsőfokú oktatási intézmények egy részé­ben, igazodva a nagyüzemek igé­nyeihez. Főleg a gyakorlatban még inkább hasznosítható is­meretanyag oktatását szélesítik. Az élelmiszer-feldolgozás fej­lesztése megköveteli, hogy a gyártási folyamatok ' irányításá­ra jól felkészült szakemberek kerüljenek ki a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemről is. Az intézményben szeptemberben indítják, összesen 160 hallgató­val, az élelmiszer-technológus üzemmérnök, illetve mérnök- képzést. Az új képzési formában a mérnök- és az üzemmérnök hallgatókat a tanulmányi idő első két évében együtt oktatják, az üzemmérnökök a harmadik, a mérnökök az ötödik év végén kapnak diplomát. Hasonlóan egymásra építik a Gödöllői Agrártudományi Egye­temen a vállalatgazdasági üzem* mérnök-, illetve mérnökképzést. Az új szakon 90 hallgató a gaz­daságok mikroökonómiai sajá­tosságairól szerez beható isme­reteket, ám a nagyobb közgazda- sági környezet legfontosabb ösz- szefüggéseivel is megismerked­nek. A tiszántúli térségek nagy­üzemeinek szakemberellátását javítja, hogy a Debreceni Agrár­tudományi Egyetem Hódmező­vásárhelyi Főiskolai Karán — ahol megszűnik az állategészségügyi- üze mmérnök-képzés — 70 hallga­tóval állattenyésztő Üzemmérnök szak indul. A MÉM-ben elmondották: az új szakok az érintett egyetemek hallgatói létszámát jelentősen nem módosítják. Számítanak arra, hogy az ágazati vállalatok, intézmények, kutatóhelyek mun­katársai az eddigieknél nagyobb mértékben vesznek részt a kép­zésben. Magyar—szovjet textilipari vegyes vállalatot alakítanak Árucsere-megállapodást kötött a Budaflax Lenifonó és Szövőipari Vállalat, valamint a Litván SZSZK-ban működő Linasz Lenipari Egyesülés. A szovjet fél ez év második felében 420 ezer négyzetméter pamut—len összetételű szövetet szállít, a Budaflax pedig ezt pamut­ból és 'Szintetikus szövetből készült gyermekruházati termékek, vala­mint női és férfidzsekik szállításával viszonozza. Előrehaladott tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a két cég magyar —szovjet vegyes vállalatot alakít. A tervek szerint közös beruházás­sal korszerű textilüzemet építenek a Szovjetunióban, ahol a környék Lantermését dolgozzák fel. A magyar fél tőkével, valamint az ameri­kai egyedüli államokbeli Werner cégtől átvett és jól bevált munka- szervezési tapasztalatokkal járul hozzá a közös üzem megvalósításá­hoz. Az előállított termékeken a két partner 50—50 százalékos arány­ban osztozik. Ily módon a Budaflax nagyobb mennyiségű lenszövet­hez jut,, tovább bővítheti az ebből készülő, bel- és külföldön egyaránt egyre népszerűbb, keresettebb termékek gyártását. Ha a gazdaság nem volna... — 1952-ben még hat kocsmá­ja és hat iskolája volt a falu­nak. Mára egy kocsma és egy iskola maradt az elnéptelenedés örökségeként. Kijáró orvosról és kijáró papról hallunk. Na­gyobb baj, hogy hiányzik az ön­álló KISZ-szervezet. A fiatalo­kat más-más munkahelyi alap- szervezetek fogadták be. A párt- alapszervezetet viszont sikerült megalakítaniuk. Tizenkét fővel dolgozik. Amit a falu önerejéből meg­tehetett a népesség megtartásá­ért, jórészt megtette. A belterü­leti új házsoron azoknak a csa­ládi otthonait láthatjuk, akik a tanácstól kapott telkeken épít­keztek, s akik már megtalálták boldogulásuk lehetőségét a köz­ség egyetlen ,munkáltatói ánál: a Hosszúhegy! Mezőgazdasági Kombinát bácsszőlősi leányvál­lalatánál. Az eddigi erőfeszítések — pél­dául száznegyven embert fog­lalkoztat az említett vállalat — azonban kevésnek bizonyulnak a népesség megtartására. Hiába vitték a jó hírt Veverka György nének is: két Volán-járattal ja­vították az autóbusz-közleke­dést, lesz földgáz és crossbar- telefoniközpont Is a VIiL ötéves tervben, a negyvenéves asszony készül elköltözni. — Hóvá? — Bácsalmásra. Ott már van földgáz. Nem kell szeneskályhá­val bajlódni, mint ebben a la­kásban. — Nem sajnálja itthagyni ezt a remek, orgona-, fenyő- és cse- resznyefás udvart, amely ráadá­sul virágoktól pompázik? — Kicsit sajnálom, mert az­előtt én is tanyán laktam, de úgy gondolom, két gyermekemmel jobb lesz nekem a városban. Gondolatok egy romos tanyánál A Kunbaja-Puszta 42. számú házat már elhagyták. Valamikor egy nagy család lakott benne. Ma? Félrebillent házszámtáb­la, lyukas kartonpapírral és ágyneművel bélelt ablakok bá­mulják, miként burjánzik a csa­lán az udvaron. Keresem a ku­tyaólat, de nem találom. Helyet­te s/énaboglyát lelek. Annak az alján kis, kerek bejárat. Belül /15 \ Piros zászlóval, kezében X. J durrantyúval rohant a vonat elé. Hirtelen panaszos ku­tyavonítás hallatszott. Látom ám, amint a traktorhoz mentem, egy hatalmas farkaskutya ül ott és az vonít keservesen. Nem is lehetett csodálkozni rajta, hiszen a lánctalp és a föld közé szorult a farka, és nem tydott moccanni sem. Bizonyára elég fájdalmas lehetett neki az, hogy a nehéz gép rajta állt a farkán. A vonat csattogása már egész közelről hal­latszott. Éppen rágyújtottam. amikor egy hatalmas dörrenés hasított a hajnali csendbe. — Mi van Miska bátyám? — kérdezte egy mély, öblös hang. — Egy tökkelütött, marha trak­toros idegurigázta az őrházat a sínek közé. Elszakadt a telefon, meg a jelzőberendezés vezetéke. Nem tudtam váltót sem állítani, hörögte a bakter, miközben na­gyot köpött. — Képzeljétek, fek­szem az ágyon az őrházban, és egyszer csak elkezd forogni, min$ a hordó a városligetben. Hol az ágy esett rám, hol a szekrény, meg a falióra. Akkora púp van a fejemen, mint egy teniszlabda! A fűtő kezében lapát és kezdi: hol van az az idióta? Odaértek a traktorhoz, de én már akkor messze rohantam a ködös or­szágúton ... Mondanom sem kell, hogy ezt a ,,hőstettemet” sem úsztam meg szárazon. Két év, és a bódét meg kellett fizetnem, — ami nem volt éppen olcsó mulatság. Huszonöt­ezer forintom ment rá, azaz, maja­nem az egész keresetem, amit két év alatt kerestem a rabgazdaság­ban Pálhalmán. És érdekes, hogy ott az elzárt­ságban, ahol nem jutottam ital­hoz, a legeredményesebb munkát végeztem, és több újítást valósí­tottam meg. Jutalmai, dicsére­tet és elismerést kaptam, ami a szabad életben ismeretlen foga­lom volt előttem. A gondolkodás- mód, a, cselekedet mikéntje a fe­lelősségtudat szinte más embert formált belőlem. Sokszor összezör­dültem a rabtársaimmal, ha csak bármilyen csekély szabálytalansá­got is észrevettem. Sok éven át brigádvezetö voltam a traktoro­soknál, és módomban állott, ha a szép szó nem használt, meg- büntettetni azokat, akik a gépet, vagy annak tartozékait rongál­ták. Amilyen felelőtlen, nemtö­rődöm ember voltam kint a sza­bad életben, — bent ezek a tu­lajdonságok teljesen kivesztek belőlem. Az alkohol káros „ösz­tönző” hatása elvesztette irányí­tó szerepét. Szinte úgy tűnt, mint­ha nem is a földön, — hanem egy idegen bolygón tevékeny­kedtem volna. A felelősségtu­dat, a lelkiismeretesség és c, kö­telességérzet, — az alkohol hiá­nya miatt — rövid idő alatt gyö­keret vert bennem. Úgy éreztem, mintha valami „generáljavítást” kaptam volna, akárcsak a tönk­rement motorok. Azokat a tevé­kenységeket, amiket kint a szar bad életben folytattam, itt kép­telen voltam megismételni —- vagy éppen továbbfejleszteni. Az alkohol gátlásokat feloldó szerepe egyszerűen csődött mon­dott, és elvesztette hatalmát fe­lettem, amin eleinte nagyon cso­dálkoztam, de utóbb aztán ter­mészetesnek tartottam. Az „át­alakulás” folyamata — az alko­hol teljes hiánya miatt — simán, zökkenőmentesen zajlott nálam. Nem tagadom, az alkohol elein­te nagyon hiányzott — de tud­tam, hogy itt bent úgysem jut­hatok hozzá — beletörődtem, és nem is gondoltam rá. A szesz­mentes időszafc jó néhány hatása testileg és lelkileg egyaránt érez­tette hatását. Paradoxonnak tű­nik, de az igazság az, hogy bent, a börtönmunkahelyen szorongá­saim, ideges feszültségem, féle­lemérzetem teljesen megszűnt, és a helyét a nyugodtság, a határo­zottság, és a felelősségtudat vet­te át. Vérnyomásom normális lett, kezem remegése megszűnt, fe­iern sem fájt — noha nem volt éppen leányálom a börtön. Bele­vetettem magamat a munkába, cikkeim hetente megjelentek a „Heti Híradó” című újságban, amit a Büntetésvégrehajtás Or­szágos Parancsnoksága adott ki. Több pozíciót is betöltöttem. Vol­tam kultúrfelelős -— és szerkesz­tettem a faliújságot is —, sajtófe­lelős, majd brigádvezető lettem. Előadásokat tartottam az alko­hol romboló és káros hatásáról rabtársaimnak. Bent, a börtön­ben én adtam tanácsot — aki kint éppen az ellenkezőjét csele­kedte —, hogy milyen veszélye­ket rejt magában az alkohol. Fe­letteseim elismeréssel nyilatkoz­tak munkámról, sok jutalmat, di­cséretet kaptam és büntetésem ideje is jóval megrövidült. Mond­hatnám azt — bár, gondolom, ne­vetségesnek tűnik —, hogy bent szinte új életet kezdtem. Aztán kikerültem, ugyanott folytattam, ahol bekerülésem előtt abbahagytam. (Folytatjuk) Vigyázzunk a zsilipre! TERMÉSZETVÉDELEM — VÍZVÉDELEM $ Cjrn megcsillan! a Kolon-tó zsnmbéJkos rétjein a víz. Jó len­ne, ha ieleiöUen rongálok nem tennének kárt & természetvéde­lemnek és a gazdálkodóknak, megmaradhatna az éltető nedű! Régi, sokszor hangoztatott gondja az Izs&kl gazdáknak, hogy a század har­mincas éveiben kezdett mentesítések nem csak a felszíni, pangó vizektől szabadították meg a tájat. A Kolon- és a Kurjan-tő lecsapoláslval több száz centivel lentebb szállt az éltető talajvlzszint Is, a Jobbára homokos területen. A szőlő- és gyümölcsültet­vények szárazabb időszakban súlyo­sabban károsodnak az aszálytól, mint a csatornázások előtti időkben, A Jó néhány éve már tudományo­san leltárba vett, folyamatosan ellen­őrzött Kolon flórája és faunája la ve­szélybe került a tómeder nagyfokú feltöltödése, a szabad vízfelületek el­tűnése és a többéves szárazság miatt. A területgazda, a Kiskunsági Nem­zeti Park, az illetékes tanácsokkal, gazdaságokkal, vízügyi szervekkel kö­zösen — a körzet országgyűlési kép­viselőjének szervezésével — sokat tett a rezervátum vízháztartásának sza­bályozásáért. Többhasznú vállalko­zásba fogott: e munkálatok nem csak természetvédelmi érdekeket szol­gálnak. Egy magasabb vízszint Ked­vezően hat a kornyéken lévő erdők, szőlők, gyümölcsösök, kaszálók fej­lődésére is. , l#81-ben két kilométer hosszú töl­tés épült a mocsárban, Jól záró zsi­lippel. felújították a vízlevezető csa­torna legfontosabb építményét, a kuliért zsilipet Is. Megkezdődött az első 20 hektáros, szabálytalan alakú szabad vízfelület kialakításának mű­szaki előkészítése. A legfontosabb se­gítség : csapadékos volt a tél és a ta­vasz. Most van viz a tómederben. Élet­től zeng a táj. Sokan féltik viszont — a többéves tapasztalat alapján, Joggal — az Ingyen kapott vizet az emberek­től. A környékbeli gazdák közül né- hányán a nagy közösség céljaiért nem mondanak le saját érdekeikről. Május, Június Idején évről évre le­csapolják a Kolon-tót. Módszerüket viszont még nem publikálták a Hid­rológiai Közleményekben. A névtelen kártevők leverik a zsilip lakatjait, le­eresztik az acélgátat, aztán, ha nem Jön Időben ellenőrzés, akár napo­kig is ömlik az életet adó viz a biosz­féra-rezervátum „föerén” — a kü­lönböző csatornákon át — * Dunába, Jó lenne megtartani az Ingyen hk- pott tiszta vizet! Jó lenne újra élet­lehetőséget adni a számtalan állat­nak, amelyeket a törvények Is vé­denek. Jó lenne talán Ilyenkor, a szá­raz legelők fogytával,, kaszálások Ide. Jén őrt állítani, alaposabban ügyei- ni a veszélyeztetett műtárgyat. As- nem lehet, hogy az állam milliókkal támogatja a tó- és a tájrekunstfuk- ctót, aztán egy-két ember tönkretesz- mindent, éjféltöl hajnalig. Talán, most még időben szólunk! F. P. J. > MEGRENDELŐLAP \ 1987 ........................................................... hó 1-jétől megrendelem a Petőfi Népe című napilapot. Az előfizetési díjat /I hónapra 43, negyedévre 129, félévre 25ß, egy évre 316 forintot/ a lakásomon je­lentkező kézbesítőnek adom át. Név: Lakhely: . Kelt: 1987 hó ............. napján /megrendelő aláírása/

Next

/
Oldalképek
Tartalom