Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-12 / 110. szám
1987. május 12. • PETŐFI NÉPE • 5 • Térjék Károly és Papp István búzát vegyszerez. A Vörös Traktor hétköznapjai Az esős napok után végre szikrázó napsütés fogadja a munkába érkezőket a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz központi majorjában. Reggel fél hét van. A műhelyek mellett sorakozó gépek körül nagy a sürgés-forgás'. Az előtérben egy traktoros igazít valamit MTZ-jén; távolabb egy lánctalpas meghajtó kerekénél akad némi javítanivaló. Indulás előtt Az irodában ugyancsak nagy a forgalom. Egymás után érkeznek a traktorosok a menetlevelekért. Az asztalnál szakállas fiatalember, Kószó József gépüzemelő agronómus ül és szorgalmasan körmöl. Néhány szóval egyezteti a „pilótákkal” az aznapi teendőket. Mögötte a falon oklevelek hirdetik, hogy a Vörös Traktor szocialista brigád már kétszer kiérdemelte a Kiskunsági Teszöv traktoros brigádjainak kiírt kitürite- tést. — Már háromszor — igazít ki Kószó József, miután magunkra maradunk a szobában.—Ugyanis május elsején ismét elnyertük az ok• Tímár József még meghúz egy csavart a lánctalpason, aztán elindul végre Selymes felé. levelet. Azért mondom többes szám első személyben, mert jómagam is tagja vagyok a brigádnak. Kint az udvaron feldübörögnek a gépek és elindulnak a határba. A lánctalpas még most is vesztegel, vezetője, Tímár József bosszúsan járkál a gép- monstrum körül. Két szerelő próbálja rendbe hozni a beteg masinát. — Elromlott a terepváltója — panaszolja az ősz, bajuszos traktoros, majd magyarázatképpen hozzáteszi: — Nem tud csak gyorsan menni. így képtelenség meliorációs munkát végezni vele. Márpedig a selymesi iskola mellett ma is ilyen feladat várna rám. Az adminisztráció befejezése után Kószó József kijön az irodából, és beül a „púpos” IZS-be. Indul ellenőrizni a traktorosok munkáját. Bekéredzkedek mellé. Útközben van időnk beszélgetni. — Először meglátogatjuk a búza vegyszerezőit — mondja az agronómus. — Ott találjuk majd Térjék Károlyt, a brigád vezetőjét, helyettesét, Papp Istvánt, valamint Csömör Sándort és Cseh Andrást. Körmössel kezdték Hamarosan megérkezünk a helyszínre. A gépek még nem indultak el. Ott állnak egy kupacban a tábla szélén, a lajtoskocsi körül. Épp most keverik a tartályokba a megfelelő szert. Kihasználva a várakozási időt, megkérem Térjék Károlyt, mutassa be röviden a Vörös Traktor brigádot. — Hetvenötben alakultunk — kezdi a tájékoztatást az idős, szemüveges „pilóta”. — Fiatalok alig vannak közöttünk. Átlag negyvenesek lehetünk. Jómagam már 54 esztendős is elmúltam. Nem egyedül vagyok, aki annak idején még a rázós „kormos” Hofferrel kezdtem a traktoros munkát. Alaposan ki is készült a mi korosztályunk gerince a sok zötykölődéstől. Az enyémet jó tíz esztendeje meg is kellett operálni. Szerencsére, azóta nincs vele baj. Tímár Józsi szintén körmössel kezdett. Neki a lábai érzik az időváltozást. A Hoffere- ken nem volt fülke, így hidegebb időben igencsak átfagytunk rajta. A modern gépek kímélik az embert. Most különösen elégedettek lehetünk, hiszen idén kaptunk tíz új MTZ-t. Igaz, a régiek már alaposan rászolgáltak a „nyugdíjra”. Időközben megtelnek a tartályok. A brigádvezető kezet nyújt, odamegy a géphez, kihajtja a permetező karjait, s megindul a végtelennek tűnő búzatáblán. Igyekeznie kell. Bár most már a brigáddal együtt túl vannak a tavaszi munkák nehezén. Az idei esztendő nem túl biztatóan indult. A hideg miatt komoly késésbe kerültek. Ezért aztán éjjel-nappal hajtottak, dolgoztak. El kellett végezni minél hamarabb a vetés előtti talajmunkákat, hogy idejében a földbe kerülhessen a mag. Május elejére végre utolérték magukat. Talán csak a borsóvetéssel maradtak el egy kicsit, de most már ebből is csupán egy napra való maradt. A következő úticélunk éppen ez: megnézzük, hogyan haladnak a borsóvetéssel. Munka és emberség — Azért nehogy azt higgye, hogy ez a 15 tagú brigád csak a munkaidőben van együtt — szól útközben Kószó József. — Hangulatos közös kirándulásokat szervezünk augusztus végén a Tőserdőbe. Oda minden évben elmegyünk. Van ott olyankor foci, fürdés, birkavacsorai Amolyan erőgyűjtés ez a nyári betakarítás után, az őszi munkák megkezdése előtt. De úgy érzem, emberségből is jelesre vizsgázik naponta ez a kollektíva. Van egy idős tsz- tagunk, Véninger Lajos bácsi. Egy kis tanyán él, távol a kövesúttól. Hetente meglátogatjuk. Bevásárolunk neki, takarmányt viszünk a malackájának és a tyúkjainak. Segítünk, ha kell, bevisz- szük a városba orvoshoz. Ilyen esős időben a műúttól traktorral szoktunk bemenni érte. Nehezen járható dűlők vannak arrafelé. Mintha meghallotta volna, megfarol alattunk az IZS. Nehezen, zihálva küzdi magát előre a felázott, szikes részen. Kicsit távolabb már jóval kövérebb földek vannak. Ott vetik a borsót. A hatalmas táblán két traktor vonszol maga után egy-egy vetőgépet. Egy MTZ és egy nagyobb teljesítményű, T —150-es. Ez utóbbi vezetőjétől, Farkas Vincétől kérdem, hogy állnak a munkával? A mokány traktoros röviden válaszol: — Már a vége felé járunk. Holnapra kész lesz, ha az idő is engedi. Haladni kell, mert így is megkéstünk egy kicsit a borsóval. Elbúcsúzik, tovább indul. Igyekeznie kell. A szomszédos táblán már megkezdte kollégája egy Fiat traktorral a talaj előkészítését. Másnap ott folytathatják a munkát. Gaál Béla NEM PIAC, CSAK A MÁSA Miért nem csökkent árakat a kereskedelem? A kereskedelem a maga eszközeivel mérsékelheti az árak emelkedését — jelentette ki Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár április elején egy, az üzleti ármunkáról rendezett tanácskozáson. Nincs okunk vitába szállni az államtitkárral, hiszen a kereskedelemnek valóban vannak eszközei az áremelkedések mérséklésére, kérdéses azonban, hogy él-e ezekkel az eszközökkel. És egyáltalán érdekükben áll-e a kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek az infláció mérséklése? Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy nem, vagy legalábbis nem egyértelműen, hiszen általában a forgalmazó haszna annál nagyobb, minél magasabb az ár. Persze, csak általában, ha azonos, állandó haszonkulcsot feltételezünk. Ha a kereskedelem mondjuk 10 százalékos haszonkulccsal értékesíti például a szőnyeget, akkor az 1000 forintos szőnyegen 100, míg az 1100 forintoson 110 forint lesz a haszna. Olcsóbbat vár a vásárló A valóságban azonban a dolog távolról sem ilyen egyszerű. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a szőnyeg 1100 forintért is eladható. Hogy mennyiért talál vevőre, az függ az áru minőségétől, használati és esztétikai értékétől, de még inkább a kereslettől és a kínálattól. Ha egyáltalán nincs szőnyeg az üzletekben, akkor a vevő igen magas árat is hajlandó érte fizetni, és megfordítva: ha bőséges a kínálat, ha nagy a választék, akkor a vásárló igencsak mérlegelni fogja, megéri-e az adott darab az árát. Valójában csak az utóbbi esetben — tehát a gazdag kínálat körülményei között — állhat érdekében a forgalmazónak az ár mérséklése. Tételezzük fel, hogy a termékek többségéből megfelelő kínálat van; ebben az esetben vajon mit tehet a kereskedelem az ár leszorításáért? Mindenekelőtt válogathat a szállítók között, és válogathat a szállítók különféle ajánlatai között. Előnyben részesítheti azt a termelőt, amelyik olcsóbb terméket kínál, illetve kiválaszthatja a kínálatból az árban leginkább kedvező darabokat. Ezt azonban csak akkor fogja megtenni, ha azt tapasztalja, hogy a fogyasztói kereslet is az alacsonyabb árú termékek iránt mutatkozik. A kereslet napjainkban rendkívüli differenciáltságot mutat: miközben a legdrágább luxuscikkek is viszonylag gyorsan eladhatók, tömegek keresik a közepes árú termékeket, és a vásárlók milliói kényszerülnek arra, hogy beszerzéseiknél mindenekelőtt az árat vizsgálják, és a lehető legolcsóbbat vásárolják. Az a kereskedő, aki nagy forgalomra törekszik, elsősorban a tömeges igényekre van tekintettel, és ezért többre is hajlandó, mint a kínálatból a legolcsóbbat kiválasztani: hajlamos alkudni is a termelővel. Az ilyen alkunak ma mind nagyobb tere van, legalábbis azokkal a termelőkkel szemben, amelyek termékei bőségesen rendelkezésre állnak. Nekik azt mondhatja a forgalmazó: ha x százalékkal olcsóbban adod, akkor én y százalékkal nagyobb tételt veszek tőled. Ha nem engedsz az árból, akkor viszont elmegyek a másik, a harmadik, a sokadik termelőhöz, és tőled egyetlen darabot sem veszek. Ez lenne az ideális kereskedői magatartás, de, mint láthatjuk, ennek előfeltétele egyfelől az árukínálat gazdagsága, másfelől a több termelő egyidejű jelenléte a piacon. Ezek a feltételek egyelőre nem nevezhetők általánosaknak. * Van azután a kereskedelemnek más eszköze is az árszínvonal mérséklésére, ez pedig a különféle árengedmények nyújtása. .Míg korábban a kereskedelmi vállalatok kötelesek voltak úgynevezett kockázati -alapot képezni, s az abban összegyűlt pénzt árengedmény formájában maradéktalanul visszajuttatni a fogyasztóknak — ma ilyen kötelezettségük nincs. Alkudozhatnának az iparral Ma a forgalmazók ítéletére van bízva, hogy adnak-e árengedményt, és ha igen, akkor minek az árából, milyen mértékűt, és mikor. Nyilvánvaló, hogy csak akkor élnek ezzel az eszközzel, ha olyan készleteik halmozódtak fel — például egy-egy ruházati szezon végén szinte törvényszerűen összegyűlnek, megmaradnak ilyen készletek — amelyektől más módon nem tudnak megszabadulni. Kétségtelen tehát, hogy a kereskedelemnek vannak eszközei az infláció fékezésére, ám hogy miként él ezekkel az eszközökkel az a piaci körülményeken múlik. A Fogyasztók Országos Tanácsa mellett létrehozott árszakértői bizottság véleménye szerint a vállalatok általában kevéssé élnek ezekkel az eszközökkel. Lugosi Lajos, az említett árszakértői bizottság elnöke egyebek között azt írja a Kereskedelmi Szemle című szaklapban, hogy „önálló vállalati ár- és árréspolitikával jobbára csak az importcikkeknél lehet találkozni”. Bemutatja például a bútorkereskedelem árpolitikáját, amely — annak ellenére, hogy több vállalat működik párhuzamosan, tehát helye lenne a versenynek — nem mutatja az árverseny jeleit. Annak ellenére sem, hogy a kereslet lanyha, a piac majdnem telített. Sajátos módon egy ilyen helyzetben 5 év alatt majdnem 30 százalékkal emelkedtek a bútorárak, vagyis a termelők gyakorlatilag zavartalanul továbbháríthatták az alap- anyagárak növekedésének és a költségek emelkedésének megannyi hatását a fogyasztókra. „A kereskedelem és hz ipar kapcsolatában kevés jele van annak, hogy ármérséklésre, eredményes áralkura törekednének” — írja a szakértő a bútorkereskedelemről. Üres vendéglők, makacs vállalatok Ez, és a Fogyasztók Országos Tanácsa vizsgálatai során felgyűlt több más példa arra enged következtetni, hogy a kereskedelem ott sem törekszik igazán az áremelkedések fékentartására, ahol arra minden oka megvan, ahol a körülmények azt nemcsak lehetségessé, de még szükségessé is tennék. Túl a hivatalos vizsgálatokon és azok megállapításain, a vásárló tapasztalatai is ezt támasztják alá. Pregnáns példa erre a vendéglátásé. A városok többségében;de különösen a fővárosban számos alig látogatott, kihasználatlan vendéglátó- hely ragaszkodik makacsul magas áraihoz, holott feltehető, hogy alacsonyabb árak mellett jóval nagyobb lenne a forgalom, és képződhetne némi nyereség is. Nem sokat segített a merev ármagatartáson a magánkereskedők megjelenése sem. A maszek butikok, a magánvendéglők sem teremtettek valódi árversenyt, sőt, esetenként éppen a szerződéses boltvezetők és a magánkereskedők alkalmazzák a magasabb árakat. Mindebből bizonyára többféle következtetésre lehet jutni. Véleményem szerint a forgalmazás azért nem él az ármérséklés eszközeivel, a magánkereskedők azért nem folytatnak igazi árversenyt, mert az a piac, amelynek szereplői, valójában nem igazán piac, csak annak imitált mása. Úgy gondolom, a kereskedelem csak akkor fog ármérséklésre törekedni, ha az áruknak a jelenleginél is jóval nagyobb bőségével találja magát szembe, és ha az értékesítésben is igazi verseny folyik. Addig azonban láthatóan nincs akadálya annak, hogy termelők és forgalmazók a mégoly magas költségeiket is megfizettessék a vásárlókkal. G. Zs. A Láng Gépgyár általános gépszerelő üzem turbinaszereldéjében az idén több erőmüri turbinát újítanak fel hazai és külföldi megrendelésre. Hamarosan megkezdik annak a két 20 MW-os fütőturbinának készítését, amelyet finn exportra szállítanak, 23 millió finn márka értékben. SZÖVETKEZETI ÁGAZATOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Kezdeményezéseket sürget az élet A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének szakemberei a közelmúltban áttekintették a szövetkezeti ágazatok közötti együttműködést. Dr. Kői Bélától a Teszöv titkárhelyettesétől az ipari és a fogyasztási szövetkezetekkel eddig kialakult kapcsolatokról és a további elképzelésekről kérek tájékoztatást.-— Jó együttműködést tapasztaltunk például a kiskunfélegyházi és a kiskun- majsai cipőipari szövetkezetek és a mezőgazdasági nagyüzemek között. Jelenleg is szerződéses bérmunkakapcsolata van a Szanki Haladás, a Páhi Petőfi Termelőszövetkezetnek, valamint a Tázlári Béke Szakszövetkezetnek. A jelenlegi információnk szerint évi 2 —3 százalékos termelésnövekedésre számítanak, melynek vonzataként szó lehet a bérmunka további kiterjesztéséről a mezőgazdasági szövetkezetekben — kezdi a beszélgetést. Visszatérő gond egyes mezőgazdasági gépek alkatrészeinek hiánya. Az ipari szövetkezetek foglalkoznak mező- gazdasági gépek és alkatrészek gyártásával is. Lehetőséget kellene teremteni e tekintetben is az együttműködésre, egyes hiányzó alkatrészek gyártására. Erről egyébként már több fórumon szó esett. Legutóbb a szövetkezetek megyei koordinációs bizottságának ülésén is. Ebben a témakörben még nem történtek lépések, viszont a faiparban keresik a kapcsolatokat. Említést érdemel a jásszentlászlói termelőszövetkezet és a Kecskeméti Asztalosipari Szövetkezet kezdeményezése. Elsősorban különböző használati eszközök, térelválasztó elemek gyártására vonatkozik az együttműködésük. — Az általános fogyasztási szövetkezetekkel az élelmiszeriparban alakulhat ki kooperáció. A húsfeldolgozás és -értékesítés évente mintegy 900 millió forint termelési értékű az áfészeknél. Közös beruházással a hűtőházi kapacitást is bővíteni lehetne — állítja dr. Kői Béla. A továbbiakban az emberekkel való törődés kerül szóba. Az üzemegészségügyi szolgálat megszervezése szintén megoldható összefogással. Jó példa erre Kiskőrös, ahol 18 szövetkezet működik együtt az egészségügyi központ fenntartásában. Tiszakécskén a kistérségi együttműködés keretében jött létre az egészségügyi szolgáltatás. Most kezd kialakulni a Felsőlajosi Almavirág Szakszövetkezetben hasonló céllal a betegellátás. Nem feledkezhetünk meg olyan adottságokról sem, mint a falusi turizmus. Több szövetkezetnek van olyan létesítménye, amely a megyében is kiemelkedő idegenforgalmi központtá alakítható. Egyeztető tárgyalások után érdemes lenne gazdasági társaságokat létrehozni. Ehhez természetesen alapos előkészületek kellenek. Kisebb befektetéssel elősegíthetnék az idegenforgalom fellendítését, ami nemcsak a népgazdaságnak, hanem a szövetkezetnek is hasznot hozna. — Csak néhány témát említettem a kiaknázatlan tartalékunkból. Véleményem szerint bátrabban kellene a szövetkezeteknek kezdeményezni. Igaz, hogy bizonyos kockázatokkal járnak a már előbb emlitett kooperációk, de lépni kell, mert a gazdasági helyzet sürgeti — fejezi be a beszélgetést dr. Kői Béla. Kereskedő Sándor OKLEVÉL HARMADSZOR • Farkas Vince borsói vet. TURBINAFELÚJÍTÁS EXPORTRA
