Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-12 / 110. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 12. „BESZÉDEI TÖMEGESEN VONZOTTÁK AZ ÉRDEKLŐDŐKET” Könyv a Kormányzótanács elnökéről fiatalokról - fiataloknak rendezvényeiről. Kijegyeztem a Népszavából (a tudósító szerint) az első nyilvános bajai népgyttlésről közölt beszámolót. Eszerint Pock Nándor üdvözölte a megjelenteket, megválasztották az összejövetel tisztségviselőit, majd „Garbai Sándor ismertette szép, hatásos szavakban a nép gazdasági és politikai helyzetét, azok okait és azok egyedüli orvosszerét: a szervezkedést, illetve a csat-. lakozást a szociáldemokrata párthoz. Ajánlja a Népszava járatását.” (Népszava, 1903. január 10.) A kecskeméti újságok pártállásuk szerint számoltak be a munkások gyűléseiről, osztályharcos Nem emlékszem arra, hogy az itt többször szónokló, felszólaló Garbai Sándor emberi tisztességét, fölkészültségét bárki is kétségbe vonta volna. A szükség esetén elvtársait is keményen kritizáló Magyar Alföld — például — ekként foglalta össze az 1911. szeptember legelején tartott, a katonai kiadások növekedése ellen tiltakozó, általános választójogot követelő szociáldemokrata népgyűlés előadójának szavait: „Garbai Sándor országos nevű szónok, ki másfélórás beszédében megdönthetetlen érvekkel bizonyította be a mai politikai helyzet tarthatatlanságát. A népgyűlés általános figyelem közt hallgatta a szónokot és beszédét sok helyen megéljenezte. Vagy pedig nevette azokat a katonai hülyeségeket, amelyeket nagyhatalmi hóbortnak tartanak azok, kik a nép érdekében fent a parlamentben is küzdenek ... A minden tekintetben sikerült beszéd nagy hatással volt a népgyűlésre, mely egy hatalmas éljenzésben nyert befejezést". □ □ □ Századunk első két évtizedében Garbai Sándor a magyar munkásmozgalom legnépszerűbb, legismertebb vezetői közé tartozott. Szívesen vállalt vidéki előadásokat, beszédeket, mert úgy vélte, hogy társadalmi átalakulás csak az egész ország dolgozóinak öntudatra ébresztésével, megszervezésével lehetséges. Sok ezer személyes ismerőse volt a Lajtától a Marosig, de a Duna—Tisza közét ismerte a legjobban. Kiskunhalason született, 108 esztendeje. Munkásságának megítéléséről sokat mond, hogy csak most, halála után négy évtizeddel jelent (jelenhetett) meg életművét elemzően bemutató kötet. Az 1972-ben kiadott Munkásmozgalom-történeti lexikon viszonylag röviden írfróla és — egy kellemetlen, részben személyi ellentétek miatt eltorzítva ismertetett ügy miatt — fasiszta kapcsolatokkal vádolta. A Magyar Életrajzi Lexikon szerint élete végén teljesen eltávolodott a munkásmozgalomtól. Varga Lajos és Szabó Ágnes kibővítve és árnyaltabban, az összefüggéseket alaposabban föltárva mutatta be a kiskunhalasi Kard utcában született építőmunkásnak, kiemelkedő szociáldemokrata vezetőnek, 1919-ben a Forradalmi Kormányzótanács elnökének életútját. Az MSZMP Párttörténeti Intézetében készült — kicsit nehézkes fogalmazási — tanulmány az adott korba, a parasztszülőktől származó Garbai környezetébe ágyazva érzékelteti a jóeszű munkásember világnézetének kialakulását, politikai szerepvállalásának indítékait. Adatai pontosak, mindemellett megjegyzendő, hogy éppen a szülőváros bemutatása elnagyolt. Erdei szerint — például — „Halas csak 1900-ban mutatta a belterjesülésnek első jeleit”, e monográfia szerzői pedig „általában belterjesnek” mondják a XIX. század végi mezőváros gazdálkodását. Szemléletesen bizonyítják, hogy a tehetséges ifjú útja törvényszerűen vezetett a munkásmozgalomhoz. A kötet olvasói számára az is nyilvánvaló, hogy milyen tulajdonságainak köszönhette munkatársai bizalmát. „Kuglizás, kártyázás, kocsmázás helyett színházba járt vagy olvasott. Munkanélkülisége idején életelemévé vált az önképzés." Külföldi munkavállalása során megismerkedett az osztrák és a német munkások szervezeteivel. Gyakorlatias érzékű volt. Mindössze 23 éves, amikor az MSZDP IX. pártkongresszusán az egyik napirend előadója. Fontos témák összefoglalását bízzák rá: a sajtóról és a szervezkedésről szól. Varga Lajos és Szabó Ágnes kiemeli „a jó megjelenésű, atléta termetű, dús, fekete, hullámos hajú" Garbai szónoki adottságait. „Kellemes bariton hangon, szenvedélyesen, meggyőzően elmondott beszédei tömegesen vonzották az érdeklődőket”. Növekvő hatását a szakegyleti sajtóban közölt cikkei is erősítették. Mindig életszerűen írt, szólt, mivel ő nemcsak „a téren felállított emelvényről vagy a gyűlésterem elnöki asztaláról látta a tömeget, hanem a mindennapok gyakorlatából, a terebélyesedő mozgalomból ismerte". 1903-ban, 1904-ben a MÉ- MOSZ elnökeként beutazta az országot. Mindenütt valóságos problémákról és a kulturális nevelőmunkáról szólt elsősorban. A kismonográfia részletesen elemzi Garbainak, mint szociáldemokrata politikusnak a tevékenységét. □ □ □ Noha kezdetben elkerülhetetlen rossznak tartotta a háborút, 1917-től egyre keményebben dolgozott a mielőbbi békéért, részt vett az antimilita- rista harcokban. Tevékeny részese volt az őszirózsás forradalomnak. A régi rendszer megdöntése után nehéz feladatot kapott: a lakásügyeket intézte. Sajnos, jól átgondolt terveit az események viharos fölgyorsulása időszerűtlenné tette. Garbai már 1919 első hónapjaiban sürgette a kommunistákkal való együttműködést, megegyezést. Március 21-én ő jelentette be a két munkáspárt egyesülését. Úgy vélte, hogy az igazságos békére keletről inkább számíthat népünk, mint nyugatról. Nyilvánvaló, hogy a proletárdiktatúra időszakában Kun Béla irányította a legfőbb hatalmi testületeket, de Garbai, mint a Kormányzótanács elnöke, maga is cselekvőén vett részt az ügyek intézésében. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet új adatokkal, új szempontokkal vizsgálja Garbai emig- rációs éveit. Nem titkolja kételyeit, hibáit, de a fáradtan, megkeseredve, hazájától távol, 1947 őszén elhunyt forradalmárt a munkásmozgalom jelentős egyéniségei közé sorolja. „Tevékenysége része a magyar társadalmi felemelkedésért vívott küzdelemnek". Ezt a megállapítást erősíti a kötet második része: válogatás Garbai Sándor cikkeiből. Heltai Nándor Maradj köztünk! Sajnos, hazánkban is terjed a kábítószer élvezete. Sokan váltak rabjává a bódulatot, hallucinációt előidéző szereknek. Az e betegségben szenvedő fiatalok megsegítésére szervez a Magyar Ifjúság koncertet május 16-án, szombaton a Budapest Sportcsarnokban. A műsor a Maradj köztünk! nevet kapta, a belépőjegy 100 forint. Fellép többek között a Bikini, a Pokolgép, a V’ Moto-rock együttes, a Varga Miklós Band, a Beatrice, a Z’zi Labor, Nagy Feró és a Szörényi—Bródy páros. Ez utóbbiak erre az alkalomra egy dalt is írtak. A koncertről film- és lemezfelvétel készül. DÍJ DEBRECENBŐL • A Maradj köztünk! segélykoncert emblémája. Jól szerepeltek a Bács-Kiskun megyei fiatalok Debrecenben a Hatvani István napokon. A négynapos eseményen a házigazdákon kívül még a Békés megyeiek vettek részt, összesen hatszáz középiskolás adott műsort, s közülük megyénk diákjai aratták a legnagyobb sikert. Különösen a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola tanulói és a kecskeméti Afro táncegyüttes vívta Kalocsaiak ebéd közben a Vekeri-tónál. ki a közönség szimpátiáját. A fesztivál- díjat is Bács-Kiskun megye csapata kapta. Káros divat a tetoválás A Kecskeméti Tavaszi Napok egyik programja a Magyarországi tetoválások című kiállítás volt a Naiv Művészek Múzeumában. Az itt látott fotókhoz, videofelvételekhez hasonlóan a Forrás 1987. évi 3. száma laikusnak és szakembernek egyaránt ritka betekintést nyújtott a tetoválásokról. Negatív jelenségről van szó, ezért szükséges a tetoválás megelőzésére is rámutatni. A tetoválás nagyon káros divat, hiszen a bőr gyógyulása után szinte kitörölhetetlenül megmarad a tetovált ábra vagy szöveg, ami kékesszürke színben „pompázik” a, karokon, mellkasokon vagy másutt. Ősi egyiptomi, keleti írások is elítélték az embereknek — különösen a fiataloknak — tetoválással való megbélyegzését'. Idézem az egyik ilyen forrást: „Ma balga ifjak, eleven bőrük elrondításával jönnek borzadó szemünk elé.” Sajnos, e téma ma is időszerű. Beszélni kell róla, felvilágosítva a szülőt, a pedagógust és a fiatalokat. A tetoválás olcsó „játék”. Tűvel vagy éles tárggyal megböködik a bőrt és a vérző lyukakat bedörzsölik különböző színezőanyagokkal. Mivel ez teljesen primitív beavatkozás a bőrszövetekbe, több nap telik el, míg a gyulladásos folyamat után befogadja a szervezet — a bőr irharétege — a „beinjekciózott” idegen és nem steril anyagokat. A bőr gyógyulása után szinte kitörölhetetlenül megmarad az ábra vagy szöveg. A tetováltak között sok az érzelem- szegény. Szeretteik nevét, vágyaik szimbólumát vésik testükre. Azok a fiatalok hajlanak rá a legkönnyebben, akik kikerültek a családi környezetből — többnyire negatív okok miatt — és szeretetre vágynak. Nemegyszer anyjuk, hozzátartozóik vagy leanyismerő- seik nevét tetováltatják bőrükre. Mások — ismét családi okok és nevelési hiányosságok miatt — bűnöző, társadalommal szemben álló perspektívát jelölnek meg „életcélul” a testükre tetoválva. ,így gyakoriak az „Anyám szeretlek, „Éva”, „Edit”, „Mária” stb. szövegek vagy „Bűn az élet”, „ÜSSÉL” stb. tetoválások. Romantikus elképzeléseket tükröznek a vadnyugati vagy tengerészeti figurák. Mint a kiállításon láthattuk, számtalan ábra található a tetováltakon, köztük ízléstelen és pornográf egyaránt. Vannak egészen egyszerű tetoválások. Több munkásembert vették rá fiatalabb korában: kaijára, kézfejére teto- váltassa rá a neve kezdőbetűit és a születési évét. Ha erőszakos „tetoválóművész” akad a munkahelyen, a munkás- szálláson, akkor többnyire érvényesül a befolyása. A megfelelő szülői nevelésben részesülő, értelmes fiatalok ritkán kerülnek a tetováltak közé. Ha mégis alávetik magukat a szúrásoknak, többnyire arra hivatkoznak, hogy nem akartak G yávának mutatkozni. A serdülőkori átorságmutatás természetes, ezért a tetováltak többsége 12—17 év között szerezte e jeleket. Ez a kor a legveszé• Egy Edda-rajongó „müve” .... lyesebb. A tapasztalatlan fiatalok befolyásolhatók. Nem akarnak kisebbnek látszani egy-két „dörzsöltebb” társuknál. A befolyásolt és félrevezetett fiatalok a tetoválást hiába próbálják dörzsöléssel és savval eltüntetni. Az eredmény legtöbbször: bőrfertőzés. Ma már a plasztikai sebészet — az Országos Bőrés Nemikórtani Intézet kozmetológiai osztálya — bőrcsiszolásos eljárással el tudja távolítani a tetoválást. Heg ugyan marad, de ez nem feltűnő. Fontos lenne a megelőzésről beszélni! A tetoválás ártalmaival már az általános iskola osztályfőnöki óráin foglalkozni kellene, ehhez jól felhasználható a Forrás anyaga. Dr. Babay Imre, a fiatalkorúak ügyésze KELEMEN KÁROLY: Az alkohol rabságában \ — Aggyisten, Béla bá- • J tyám! — Aggyonisten, csak nem lánynézőbe? — A dehogy, Béla bátyám, eljöttem elbúcsúzni. — Hogyhogy? — hökkent meg a kovács. — Elmegyek hétfőn vissza. Egerbe, a gépállomásra, kitelt az esztendő — tettem hozzá kesernyés mosollyal. — Azért a nyavalyás krumpliföldért? — Igen, azért, meg a lucernáért, a gémeskútért — mondom én. — Nem érdekes, öregem — mondta a kovács —, lehet, hogy majd elküldenek máshová dolgozni, lehet, hogy éppen az Alföldre. Az meg aztán jobb lesz, mint ezek az istenverte hegyek. — Föl a fejjel — veregette meg a váltamat a kovács —, nem kell betojni! Várjál, mindjárt végzek ezzel a lókapával, aztán felöltözök, elmegyünk a kocsmába, és rendezünk egy búcsúestét. Rendes gyereknek ez jár. Zetkót nem tudtuk elbúcsúztatni szegényt, mert az belehajtott a halastóba, és bele is fulladt. Neked még szerencséd van, mert nem szántottál a tó körül. . . Mentünk a kováccsal a kocsma felé. A legszebb öltönyét vette fel erre az alkalomra. Barna csíkos öltöny, fehér ing, kékcsikos nyakkendő, barna félcipő, szóval elegáns volt a mester. Este hat óra körül lehetett, amikor beléptünk a kocsma ajtaján. Tele volt az ivó, alkohol, füst, izzadságszag terjengett a levegőben. Menjünk a belső terembe, talán ott még van hely — mondta a kovács, miközben odakiáltott a kocsmárosnak, hogy hozzon tíz üveg sört. A belső teremben is voltak elegen, de ott még volt pár üres asztal, és az egyik sarokban leültünk. A cigányok éppen rázendítettek egy régi nótára. Alighogy leültünk, a brigádvezető jött oda az asztalhoz. — Szevasz Béla, üdvözlöm Kelemen elvtársi — Ülj le — mondta a kovács. — De kicsípték magukat az urak! Most veszem észre, mi az isten ütött belétek? — Semmi Lajos, a traktoros barátom hétfőn elmegy, és hát illő, hogy elbúcsúzzunk tőle. Tényleg elmegy? El hát, mondom én. Közben jött a kocsmáros, és letette a tíz üveg sört az asztalra. — Sanyikám, légy szíves, nekem is hozz tíz üveggel — mondta a brigádvezető a kocsmárosnak. Aztán rövid idő múlva odajött az egyik ács, a kovács barátja, most már négyen ültünk az asztalnál. Jött a kocsmáros, letette a űz üveg sört, amit a brigádvezető rendelt. — Akkor nekem is hozzon tíz üveggel — mondom a kocsmárosnak. Az ács is hozatott tízzel. Ittunk is rendületlenül. Kilenc óra felé tetőfokára hágott a hangulat. Most már semmi sem volt drága. Bor, sör, pálinka, ittunk, ami éppen eszünkbe jutott. Éppen jövök be a WC- ről, amikor megölel egy ember. — Te vagy a traktoros, öcsém?— Én hát, miért? — Mert, mert, te rendes gyerek vagy! — Ne hallgass arra a kulákra! — kiáltotta valaki az egyik asztaltól. — Az egy nyavalyás kizsákmányoló! Apám dolgozott nála, ezelőtt tíz éve, de kuka- cos szalonnát, meg poshadl aludttejet adott enni a disznó! Pedig volt neki ölven hold földje! — Ne pofázz, te éhenkórász — ordította a kulák —, ha nem adok akkor enni, éhen döglesz! Szóval, belevaló gyerek vagy te — ordította —, ilyen öthatszáz fasza gyerek kellene, majd azok elintéznék a kolhozokat! Virdál támolygott kifelé. — Gyere innen, Karcsi, ez egy piszkos disznó — taszította arrébb emberemet a kovács —, még most is tartozik egy pár lónak a patkolásáért, pedig már vagy tíz éve is van annak, hogy elvégeztem a munkát. Pfuj, te disznó! Vizdál szembeköpte, a kulák elkapta a kovácsot, de az attól függetlenül, hogy részeg volt, úgy vágta állón őkéimét, hogy hanyatt zuhant a padlón. A veje meg két fia emelték fel, és vezették haza. Este tizenegykor már mind a négyen „üzemképtelenek" voltunk. A cigányprímás állandóan a mi asztalunknál kóválygott. — Gyerünk, Béla bátyám, menjünk haza. — Két üveg bort még vettünk, aztán elindultunk. Egymást támogatva tántorogtunk az utcán. Én még csak valahogy tudtam menni, de a kovácsot úgy kellett vonszolnom. Leértünk a traktorhoz. A kovács végképp „elfelejtette" a járást. Na, én nem cipelem tovább, határoztam el magamban. Előkotortam a bódé kulcsát a zsebemből, aztán kinyitottam nagy nehezen az ajtót. Úgy húztam be a kovácsot, mint egy bábut. Leültettem az alsó ágyra, — mert emeletes ágy volt ott —, és meggyújtottam a petróleumlámpát. Sárgás fény terült szét a bódéban. A kovács szeme nyitva volt, rám nézett bamba tekintetével. Megmozdult, majd fel akart állni, de visszaesett az ágyra. Fogtam a fateknőt, meg a merőkanalat, kimentem a patakra (kimentem? kitántorogtam) vízért, és jól megmosakodtam. Bevittem a teknőt, a kovács fejét belemártogattam. Lassan kezdett kitisztulni az agyunk. Egy idő múlva megszólalt a kovács, azt kérdezte, hol vagyunk. Mondom neki, hogy nálam, a bódéban. Kint fújt a szél, sötét, felhős éjszaka volt. Kezdtünk fázni. Volt a bódéban egy kis kályha, csak tüzelő nem. No, majd mindjárt betüzelek, határoztam el magamban. Közben némileg a kovács is magához tért. — Hideg van itt, Karcsi. — Tudom, Béla bátyám, majd mindjárt begyújtok. Elvettem az'asztalról az egyik borosüveget és felbontottam. — Igyon, Béla bátyám — nyújtottam feléje. Hamarosan megittuk a két üveg bort. És úgy jártunk, mint a nótában: „ki sem józanodok, máris berúgok!" Kimentem, az óvoda léckerítését kitördeltem, és begyújtottam a kályhába. Volt ott kóc, olajos rongy, gépzsír, jól megtömtem a kis kályhát — hamarosan jó meleg áradt szét a bódéban. Levetkőztettem a kovácsot, és lefektettem az alsó ágyra. Én meg a felsőre telepedtem, de előzőleg alaposat} megtömtem a kályhát léccel, gépzsírral. A kályha mellett nem volt védőlemez, bár mondta a fógépész, hogy okvetlen tegyek, mielőtt fútenék. Erről én teljesen meg is feledkeztem. A kovács már horkolt, s lassan engem is elnyomott az álom. (Folytatjuk) Disco Majsán Sűrű füst a teremben, hangulatos világítás, jó zene. Zsúfolásig megtelt a söröző, az udvaron, sőt az utcán is sokan állnak, beszélgetnek. Péntek este van. A kiskunmajsai fiatalok egyetlen szórakozási helye ilyenkor a Kanizsa söröző, ahol minden pénteken és szombaton diszkózene szól. Lehetnek vagy kétszázan. Tizenéves lányok és fiúk ropják a táncot, húszon túl alig vannak. A diszkós egy lány, Balogh Zsuzsanna. A legújabb külföldi slágerek bömbölnek a hangfalakból. Láthatóan mindenki jól érzi magát. A megye talán egyetlen diszkóslá- nya profi módon köti össze szövegel a számokat. Népszerű a fiatalok őrében, de nem csak a szövegével hívja fel magára a figyelmet... Itt hallom; hogy a majsai művelődési házban is próbálkoztak tán- colási, szórakozási lehetőséget biztosítani a tiniknek, de nem vált be. Programjával a Kanizsa söröző győzött. Pedig a szórakoztatás inkább mégis csak egy kultúrintézmény feladata lenne ... (te) összeállította: Temesi László
