Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-08 / 107. szám

1987. május 8. • PETŐFI NÉPE • 5

AZ ELEKTROTECHNIKAI VÁLLALAT TERVE:

TT F a F ff* FIS 0 Szerelik a fénycsőarmatúrákat

Hét es fék

százalékos termelésnövelés

Késlekedő alkatrészgyártók

0 krausz László igazgatóhelyettes: — Negyvennyolc millió forint volt a nyereségünk.

• A présgépen készül a lámpatest

Kalocsán az Elektrotechnikai Vállalat igazgatói irodájában a gyár vezetőivel, Kormos Miklós igazgatóval, Krausz László gazdasági igazgatóhelyettessel és Tőzsér Istvánnal, a pártalapszervezet titkárával beszélgettünk. A téma nem is lehetett más, mint a gyár önállóságának első esztendeje és természetesen a jövő.

0 Tőzscr István alapszervezeti titkár: — Több szocialista és tőkés exportra lenne lehetőség.

— Korábban kezdte Kormos Miklós igazgató — az EKA gyáregysége voltunk, de 1986. január 1-jétől megkaptuk az önállóságot. A múlt év, a kezdő esztendő a bizonyításhoz kellett. Igen kemény munka volt a vállalat dolgozói és vezetői számára, hogy teljesítsük a tervet, s kialakítsuk a vállalat szakemberei számára a struktúrát. Ez sikerült, eredményesen zártuk a gazdasági évet. Biztosítottuk a működési feltételeket, a piacot, ami anyagi, szellemi és erkölcsi hasznot jelentett valamcny- nyiünk számára. Dolgozóink igazán kitettek' nhagukért.

Annytra ^ ■ folytatta-Tözsér lst- ván —, hogy a termelés 7 százalékkal nőtt, s szerencsére az értékesítés is. Dolgozóink nagyon lelkesen tevékenykedtek, bizonyítani akarták, hogy képesek az önálló életre.

— Az árbevételünk a múlt évben 590 millió forint volt, a nyereséget 45 millióra terveztük, de 48 millióval fejeztük be az évet, mondta Krausz László. — Mint már sokan tudják, üzemünk belső fénycsöves lámpatesteket, fénycsőarmatúrákat gyárt, s a hazai szükségletnek mintegy 55—60 százalékát mi állítjuk elő. Választékunk rendkívül széles, de ezek a berendezések exportra is kerülnek. Az ország fénycsőarmatúra- és lámpatestexportjának 80 százalékát mi adjuk. A szocialista országokban 180, tőkés országokba pedig 18 millió forint értékben küldtünk ilyen berendezéseket. Az önállóság egy éve alatt lényegesen javult a készletgazdálkodásunk, s 10 százalékkal gyarapodott a vállalat vagyona.

— A múlt évben tovább erősödött gyárunkban a vezetés egysége, s ha áldozatokat kellett hozni, azt közösen beszéltük meg, vitákban kristályosítottuk ki álláspontunkat — így a pártalapszervezet titkára. — Új feladatként jelentkezett a talponmaradás mellett az önállóság. A párt határozatai értelmében mérlegeltük a gazdasági tennivalókat, s meghatároztuk a feladatokat. Ezek között szerepelt a termelésbővítés, az eredmény növelése, a bérek emelése, a műszaki fejlesztés. A piachoz való alkalmazkodás is létfontosságú. Emiatt igen sokat foglalkoztunk káderkérdésekkel, mert az nyilvánvaló, hogy az előbb említetteket csak kiváló műszaki szakemberekkel és lelkes munkásokkal tudjuk végrehajtani.

— A gyárban — vette át a szót Kormos Miklós — a gazdasági feladatokat és a pártmunkát egységes egésznek tartottuk, s így is dolgoztunk. A vállalati tanács megalakulását a szakszervezeti bizottság és a pártalapszervezet vezetősége készítette elő, de természetesen részt vettek ebben azok a kommunista és pártonkívüli vezetők is, akik az új vállalatirányítás rendszerét jól megértették. A pártalapszervezet és a tömeg- szervezetek munkája nélkül nem lett volna eredményes, sőt nem is lett volna termelé$LúgitáqP,«í$?sbangoJt,. egységesen értelmezett munka. Az természetes, hogy konkrét esetekben a kommunisták mindig az élvonalban voltak, éreztem segítségüket, s ezért tudott kibontakozni az alkotó munka, a szilárd munkafegyelem. Miután a vezetők a termelés szervezésével, a gazdasági tennivalókkal s más egyébbel voltak elfoglalva, a belső rend kialakításában, a fegyelmezett munkában a pártszervezet segített.

— A legtöbbet hét pártcsoportunk tette — folytatta a pártalapszervezet titkára. — Amikor a döntés megszületett, azt nyomban ismertettük a párt- tsoportbizalmiakkal, akik csoportértekezleteken továbbították a tennivalókat. Nagyon jól dolgoztak, olykor szükség volt a személyes elbeszélgetésre. a túlórázásra, a meggyőzésre.

Az önállóság első esztendeje tehát jól sikerült Kalocsán az Elektromechanikai Vállalatnál, de mit hoz a jövő?

— Alapvető feladatunk, s ehhez már a múlt év végén hozzákezdtünk, a piaci viszonyok reális felmérése, vagyis mennyit kell exportra és a hazai szükségletek kielégítésére termelni. Ezt sikeresen végrehajtottuk, az üzletfelek visz- szaigazolták ajánlatainkat — mondta a gyár igazgatója. — Ezek arra ösztönöztek, hogy bátran előrelépjünk, s úgy döntöttünk, hogy ebben az évben

7,5 százalékkal bővítjük a termelést, ami növeli az árbevételünket is; 57 millió forintos nyereséget szeretnénk elérni. Piaci oldalról nincsen gondunk, de ennél sokkal nagyobb nehézségek vannak az alkatrészellátásban. A fénycsőelőtétről van szó, amelyet a Híradás- technikai Anyagok Gyára készít Vácon, és az Elektromodul forgalmazza.

— Ki vagyunk szolgáltatva a gyártónak és a forgalmazónak, s miután kevesebb ilyen alkatrészt kaptunk, már 30 millió forintos lemaradásunk van, amelynek behozásáról nem mondunk le — szólt közbe a gazdasági igazgató- helyettes. — Ez az alkatrészhiány hátrányosan befolyásolja a termelés programszerűségét. A hiányzó alkatrészek beszerzéséért természetesen mindent megteszünk, s ha a vártnál többet kapunk, akkor két gyártószalagot is üzemeltethetünk.

— Folytatva e gondolatot — vette át a szót a pártalapszervezet titkára —, azért, mert az alkatrészgyártó nem teljesít, sok tőkés exporttól estünk el ebben az évben. A hiányzó alkatrész a készterméknek csupán 6—8 százalékát teszi ki, de enélkül nem tudjuk elküldeni termékeinket. Véleményünk szerint a jelenleginél is több szocialista és tőkés exportra lenne lehetőségünk, ha a fénycsőelőtétet folyamatosan szállítanák. A lemaradás behozásának programját kidolgoztuk, dolgozóinkkal megbeszéltük, akik ha kell, vasárnap és ünnepnap is dolgoznak, hogy terveinket megvalósíthassuk. Gémes Gábor

• Kormos Miklós igazgató: — Éreztem a kommunisták segítségét az alkotó munkában.

Szerkezetváltás a határban

Elképzelhető az önellátó falusi porta? Miért is ne. A ház körül elő lehet állítani mindazt, ami szükséges egy család ellátásához; zöldségből, gyümölcsből, sőt akár még gabonából is teremhet elegendő, s meghízhat a jószágokból is annyi, amennyi a húsból kell. A teljes önellátás megvalósítható — de fölösleges. És drága is volna. Jobban jár a közösség, ha mindenki mást csinál, helyesebben, mindenki azt teszi, amihez a legjobban ért.

Egy ország mezőgazdasága is akkor színvonalas, ha a termelők nem akarnak egyszerre mindennel foglalkozni; csak azokra a területekre lép mindenki, amelyeken a legbiztosabban tud járni. Elméletben ez így is van. A gyakorlat viszont egyelőre más. Az üzemek legtöbje nemcsak azzal foglalkozik, ami számára a legtöbb anyagi hasznot hozza. Olyasmit is csinálniuk kell, ami szerényebb eredménnyel, sőt, nem egyszer veszteséggel is jár. Ennek, persze, soksok oka van.

Nem mindig nyereséges

Az ország lakosságának színvonalas élelmiszerellátása rengeteg féle-fajta agrárterméket követel. Köztük olyanokat is, amelyeket jelenleg képtelenség gazdaságosan megtermelni... Átsz-eknek gazdálkodniuk kell silány, gyenge terméssel fizető földeken is ... Meg kell termelni a tőkés és a szocialista exportra kínált árukat is, hiszen dollárra, rubelre egyformán nagy szüksége van a népgazdaságnak. A valutaszerzés azonban nem mindig nyereséges vállalkozás ... Meg aztán a termelőszövetkezetek nagy része amiatt kénytelen fenntartani különféle, nem egyszer csak a ráfizetést növelő ágazatot, hogy munkát, fizetést tudjon adni a környékbelieknek ...

Szóval, még messze van az az idilli állapot, amikor a mezőgazdasági üzemek — megszabadulván a kizárólag gazdasági szempontból fölöslegesnek ítélt tevékenységi köreiktől — csak az igazán jól jövedelmezőeket fogják megtartani. De — tűnjék ez ma bármily utópisztikusnak is — a jövőben ilyen irányú változásra kell törekedni. Mert különban csak álom marad a mezőgazdaság további intenzív fejlődése, a hatékonyabb termelés.

Tény, hogy a mezőgazdaság korábbi, imponáló ütemű fejlődése az utóbbi időszakban megtorpant; az elmúlt két esztendő bizony nem fog bekerülni az agrárvilág aranykönyvébe. Ennek okain mindenkinek érdemes elgondolkodnia.

Vitathatatlan, hogy az elmúlt időszak gyengébb teljesítményeiért hibáztatható a kedvezőtlen időjárás, a négy-öt éve ismételten tetemes károkat okozó aszály. De nemcsak ez a gondok forrása. És ezzel is szembe kell nézni.

Guruló forintok is

Az elmúlt esztendőkben az élelmiszercikkek alapanyagainak termelőinél — vagyis a tsz-ekben és állami gazdaságokban — lecsökkent az anyagi erő; akkor maradt náluk kevesebb pénz, amikor a hatékony termelés, a minőség, a Versenyképesség, a tartalékok kihasználása került ennek az ágazatnak a zászlajára is. A termelés bővítéséhez, a fejlesztéshez, a piac követelményeihez való gyors alkalmazkodáshoz azonban nemcsak akarat kell. Hanem guruló forintok is. Ma már nyilvánvaló, hogy az elvonó jellegű szabályozórendszer túl sok erőt vett ki a gazdaságokból.

De nemcsak a földeken gazdálkodókat sújtották a szűk esztendők. A feldolgozóipar sem jutott ahhoz a forráshoz, amely szükséges lett volna az ágazat korszerűsítéséhez, fejlesztéséhez. így jelenleg az élelmiszeripar termelési színvonala nem éri el a honi mező- gazdálkodás általános nívóját sem, és messze elmarad a fejlett országok hasonló iparágaitól is. Másképp: nagyon kevés olyan terméket tud produkálni, amely sikerrel lenne képes helytállni a piaci versenyben.

, Az elmúlt fél évtizedben azonban nemcsak azért mérséklődött tőkés értékesítésünk bevétele, mert több árunk a világpiaci megmérettetéskor könnyűnek találtatott. Élelmiszergazdaságunknak nagy veszteséget okozott az is, hogy a legtöbb élelmiszer ára lezuhant.

Az élelmiszergazdaságban tehát jócskán akad feszültséggóc. De ezeket nem lehet megszüntetni?

Lehet, sőt, kell is; a megoldásokat mindenképpen meg kell keresni. Számos szakember ma úgy tartja, hogy a növénytermesztésben, állattenyésztésben, feldolgozóiparban egyaránt a korábbi lendületes fejlődés visszaszerzéséhez a mostani termelési szerkezet némi megváltoztatására is szükség van. Kétségtelen, hogy számos területen ez indokolt. Ám hozzá kell tenni: a szerkezetváltás nem jelenti azt, hogy holnap a határban már nem búzát, kukoricát vetünk. Jelentheti viszont a termeléspolitika korrekcióját. Például olyasmit, hogy a jövőben a gabonaterület ne növekedjen, ellenben nagyobb területen termeljenek a gazdaságok importot helyettesítő szóját, vagy viszonylag jól exportálható terméket adó olajos növényeket.

Konszolidációs program

Az agrárminisztériumban már dolgoznak egy úgynevezett „konszolidációs” programon is, amelynek — leegyszerűsítve — az a célja, hogy 1990-re pontosan fedjék egymást a tervek és a tények. Mondhatni ezt úgy is: néhány év múlva olyan feltételek legyenek, amelyek között üzem, népgazdaság, lakosság egyformán jól jár.

Ennek eléréséhez nyilván sok mindennek változnia kell. Ebben a kulcsszó: a minőségi termelés. Ez pedig vonatkozik az alapanyagtermelőkre és az élelmiszeriparra egyaránt. Ehhez kapcsolódó alapkövetelmény, hogy a kiváló minőséget preferáló pénzügyi és köz- gazdasági szabályozók — végre — időtállókká váljanak, lehessen azokra építeni, azok alapján jövőt tervezni.

H. L. J.

CSAK A TELJESÍTMÉNYEKKEL ARÁNYOSAN!

A vízmű nem úszik a bérrel

• A vízmű bevételeinek jelentős részét a vezetéképítés adja, ami szintén idényjellegű munka.

A gazdaságirányításnak régóta fejtörést okoznak az indokolatlan keresetkiáramlások, amelyek a vásárlóerőt a tervezettnél nagyobb mértékben növelik. Az esztendő első negyedében ajánlott „bérstop” célja a folyamat megfékezése, visszafordítása volt. Alapvető kérdés tehát, hogy melyik vállalat milyen bérpolitikát folytat, s az első három hónap termelési eredményeivel összhangban álló mértéktartást tanúsít-e, vagy inkább — a közismert intézkedéseket ellensúlyozandó — szociálpolitikai szempontok alapján alakítják a fizetéseket. A kérdést Benkó Zoltánnak, az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat igazgatójának is feltettük. Részint azért, mert a vízmű köztudomásúan szereti megfizetni a jól végzett munkát, részint pedig azért, hogy megtudjuk: milyen lehetőségeik vannak a mai helyzetben a keresetszabályozás szempontjából speciális megítélés alá eső szolgáltató vállalatoknak.

Benkó Zoltán nem örült a látogatásnak.

— A magam részéről nagyobb önállóságot igényelnék a bérpolitikában. Ha egy igazgatónak ebben a felsőbb

szervek tanácsait kell követni, mert korábban teljesítmény nélkül fizetett, akkor alkalmatlan a vezetésre. A megalapozatlan bérkiáramlás a vízműnél sohasem volt divat, itt tíz évvel ezelőtt sem kapott senki fizetésemelést többletteljesítmény nélkül. Igaz, a dolgozók jövedelmében viszonylag nagy súlyuk van a törzsgárdatagság jogán kapott pénzeknek, ami a nálunk letöltött idő függvénye. Vallom, hogy mig mondjuk cipőt gyártani egyformán lehet jól vagy rosszul Kecskeméten és New Yorkban, addig a mi hálózatunkat amerikai szerelőkkel üzemeltetni nem lehetne, mert nincs helyismeretük. A vállalatnál eltöltött évek száma tehát nálunk termelési tényező.

— Hogyan alakult az első negyedév?

— Ilyenkor mi nem készítünk mérleget. Nem is vagyunk kötelesek, de nem is mutatna semmit. A téli hónapokban kisebb a vízfogyasztás, s ezzel arányosan az innen befolyó bevételünk is. Hasonlóan idényjellegű az építőipari tevékenység, amelyből szintén kevesebb pénzhez jutunk, ugyanakkor nagyobbak az energiaköltségeink. Vannak persze eredményeink is, elkészült például a szennyvízcsatorna a Vacsi közben.

— Emeltck-e már az idén a dolgozók fizetését?

— Nem. Mint államigazgatási felügyelet alá tartozó vállalat, a központi átlagkereset-szabályozást követjük. 1986-ban is csak négy százalékot emelhettünk adómentesen, amire saját erőből még 1,5 százalékot tettünk rá. Ez szerintem kevés volt a megfelelő differenciáláshoz, de sajnos nagyobb emelésre az adóterhek miatt nem volt módunk.

— Mekkora lesz a keresetnövekedés az idén?

— Három és fél százalékos. Kettő és fél százalékot engedélyeztek központilag, s számításaink szerint ezt további egy százalékkal növelhetjük, erősen progresszív adóval terhelve, de mc büntetés nélkül. Alapelvem a differenciálás, de ennyiből csak nivellálni lehet. Azt hiszem, azok vannak nehéz helyzetben, akik a belső tartalékokat már évekkel ezelőtt feltárták, s a nagyobb emeléshez már nincs honnan meríteniük.

Bálái F. István