Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-06 / 105. szám
1987. május 6. • PETŐFI NÉPE • 5 ÁLLATTENYÉSZTÉSI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS III. Együttes erőfeszítésekkel Az elmúlt napokban már két részt olvashattak az állattenyésztési kerekasztal- beszélgetésen elhangzottakról. Kistermelők és nagyüzemek szakemberei mondták el véleményüket erről az ágazatról. Ma egyebek között a hazai és belföldi piac igényeiről, a meglevő szabályzók módosításának szükségességéről vitatkoznak ankétünk résztvevői. Akik gondolataikat kicserélik: Máttyássy Ferenc, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Kurucz István, a megyei tanács főelőadója, Kalmár Sándor, a bajai és Vancskó Geregely, a kiskun ■.ági Teszöv főmunkatársai, Molnár László, a Tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet főállattenyésztője, Mátyás János, a Tiszakunsági Juhtársulás vezetője, Váczi László, a Kun fehértói Előre Termelőszövetkezet elnöke, három vállalkozó: Bán Sándor és Gál Géza kecskeméti és Erdélyi Zoltán sükösdi kistermelő. Értékarányok Úgy látszik, üzlet is születik a „kerékasztal” mellett. Váczi László selejt- traktort ajánl fel a kistermelőknek. Aztán fonódik tovább a beszélgetés, Molnár László, a Tiszaalpári Tiszatáj Tsz gondjait tárja fel: — A kétezer anyás juhászatunkról szólnék előbb. Igaza volt Erdélyi Zoltánnak, amikor a legelő és a hodályok távolságáról beszélt. Sajnos nálunk is így van, több mint hatvan kilométert autózok, ha a juhászatunkat akarom látni. Harminc évesek a hodályaink, tönkrementek, korszerűtlenek. Épp csak annyit tudunk rajtuk javítani, hogy az eső ne csorogjon be. 1982-ig érdemes volt tartanunk a birkákat, azóta egyre kevésbé. A negatív csúcsunk 1984—85 volt, amikor az ágazatban mínusz 1,3 millió forintot „értünk el”. Tavaly egy kicsit javult a helyzet, 57 ezer forint tiszta nyereséget hozott. Ez nem ok az elégedettségre. Azt várnánk, hogy állatonként 300—500 forint maradjon meg. Szinte elérhetetlen cél. Valóban kapott támogatást a juhászat, de érzésem szerint nem ez a végső megoldás. A birka termékeit, a húst, a gyapjút és a tejet kellene jól megfizetni a termelőnek. Tejelő tehenészetünkben 976 tehenet és 1820 növendék-hízómarhát tartunk. Sokáig csak veszteséget termelt az ágazat. Három éve 1,8 millió, tavaly 2 millió forint nyereséget hozott. Pedig egy év alatt kétszáz literrel növeltük a tehe- nenkénti tejtermelést. A szarvasmarhatartás meghatározó a szövetkezetünkben. Észrevesszük, hogy kezd megbecsültebb állattá válni a tehén. Az értékelésben azonban korántsincs minden a helyén. A telepünk 1974—75-ben épült egyedi terv alapján, amit a MÉM bírált el. Már akkor sem volt a legkorszerűbb. Azóta pedig csak meszeltünk, a trágyakihúzó szánt váltottuk fel trá- gyafogadóval. Alig tudjuk kigazdálkodni például a pulzátor árának növekedését, ami kis híján duplájába kerül most, mint néhány éve. A rekonstrukcióról csupán egyetlen mondatot: nagyon jó az ötven százalékos támogatás. De azt kevesen tudják, hogy száz pályázó közül valójában 6 —7 kap. A telepen mindig ki kell találni valami újat, amivel javítani lehet a munkafeltételeket, a termelést. Nekem is meggyőződésem, hogy nem a dotáció az igazi segítség. Gondoljunk utána: egy liter kóla 18 forint, a tej — attól függően, milyen zsírszázalékú — durván 7 forint. .. Megéri ilyen értékarányok mellett tejet fejni? Dönt a piac — Ez az eredménye, ha az állattenyésztők összeülnek — kezdi egy kis hangulatoldással Kurucz István — mindenkinek van gondja, panasza. Főleg most, hátunk mögött a nagyon kemény téllel. Nem véletlenül említem. Alz állattenyésztők mentalitására ugye az is jellemző, hogy akkor, amikor emberek nem jutottak be a munkahelyükre, a teheneket mindenütt megetették és megfejték. Néhány számmal szeretnék válaszolni arra, hogy az állattenyésztés termékeinek van-e piacuk. A külpiac olyan, amilyen, de a hazai egy főre jutó tejfogyasztás 187, a húsé 80, a tojásé 18 kilogramm. A hazai állattenyésztés eredményei igenis elismertek. Az egy főre jutó 155 kilogrammos állati termék megtermelésével az európai rangsorban jó helyen állunk. A mezőgazdasági termékek 70 százaléka fix áras, ami sok mindent behatárol. A rendelkezésre szükség van, de nemcsak központilag, hanem üzemen belül is. Például a háztáji integráció apróbb gondjait is figyelemmel kell kísérni. A megyében a tehenek egyhar- mada, a kocák 65 százaléka, a juhok szintén egyharmada, a baromfi 39 százaléka kistermelőknél van. Az ő munkájuk elképzelhetetlen a nagyüzemi háttér nélkül. Á támogatások gondolatköréhez kapcsolódva, a tehéntartóhoz lenne kérdésem: kért, kapott-e úgynevezett akciós fejőgépet? Gál Géza máris válaszol: — Hamarabb vásároltam, mint beindult az akció. ~i j Erre csak a karját tárhatja szét Kurucz István: — Van sokféle támogatás, amit kérdeztem csak egy a sok közül. Elhangzott fájó pontként a kistermelők részéről, hogy nincs fórum, ahol meghallgatnák Őket. Dehogy nincs. A falugyűléseken, vagy a megyei, országos szervezésű tanácskozásokon el lehet mondani a gondolataikat, észrevételeiket. Ma már nem szabad azon vitatkozni, hogy a fehér, vagy az öves sertés kell-e. A feldolgozó és a piac elvárása ezt eldöntötte. A tartási -körülményeket, a takarmányozást kell most már az állatok igényeihez igazítani. Nagyobb baj az, hogy a kihelyezési akciók nem sikerültek úgy, ahogy vártuk. Sok a gyenge fialás, az elhullás. Fontos feladat, hogy a törzstenyészeteket mégin- kább bevonjuk ebbe az akcióba. A juhászatról egy hétig is lehetne beszélni. Egy dolgot említek csak, gondolatébresztőként. A megyében a vállalkozókhoz kihelyezett juhállomány nagy része teljesen leromlott! Juhásza válogatja Erdélyi Zoltán ezt nem hagyja szó '—J nélkül: — Jobban meg kellene nézni, kinek adják a nyájakat! Nagyon sok szerencselovag akar meggazdagodni úgy, hogy közben mit sem tesz az állatokért. Az eredmény meg az, hogy a juhászokat általánosságban elítélik. Pedig vannak kivételek! A hosszúra nyúlt kerekasztal-beszél- getés összegzésére Máttyássy Ferenc vállalkozik: 1— A feszítő gondok többségéről szót ejtettünk. A kistermelők megerősítették a gazdasagok részéről elhangzottakat. Nem lenne tisztességes dolog, ha nem említeném, hogy a mezőgazdasági kormányzat milyen gazdasági, bel- és külpiaci helyzetben hozta meg döntéséi, a szabályozóváltoztatást. Igaz, hogy még mindig sok módosításra van szükség. Ám a saját portánkon is van éppen elég söpörni való. A sokat emlegetett belső tartalékok feltárása folyamatos feladat. Az együttes erőfeszítéseket előbb-utóbb siker kell, hogy koronázza. Gál Eszter ■ (Vége) Kevésbé kelendő a segédmunkás A gyakran emlegetett szó: struktúraváltás^ korántsem csak technikai megújulásra szorítkozik. Új igényt jelent emberi képességekre, tudásra, szakmákra vonatkozólag is. Ez óhatatlanul együtt jár azzal, hogy a korábban megbecsült szakismeretek, munkafortélyok egy része leértékelődik a munkaerőpiacon, más, korszerűbb képzettségek iránt pedig élénkebb kereslet mutatkozik. Nem ritkán fájdalmas lehet ez az egyén számára, mégsem fékezni, hanem ellenkezőleg: frissíteni célszerű az átrendeződés folyamatát. Épp így lehet a lehető legkisebb feszültséggel végbevinni a múnkaerőállományban is nélkülözhetetlen struktúraváltást. A folyamat már megindult, s hogy egészséges keretek közt maradjon, precíz és naprakész információ kell a mozgások irányáról, élénkségéről. Ilyen adatokkal szolgál az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal egy éve működő számítógépes munkaügyi információs központja. Többet ér a szakképzettség A központ közelmúltban kiadott jelentése a munkavállalók számára igen kedvező állapotról ad képet. Az országos átlagot tekintve egy álláshelykereső tíz lehetőség közül választhat. Ez az imponáló adat a munkaerőközvetítő szerveknél bejelentett szabad álláshelyek, valamint a jelentkező álláshelykeresők számának egybevetéséből áll össze. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a teljes munkaerőpiac helyzete ettől eltér. Egyrészt a vállalatok sem — vagy késve — jelentik be az összes „nyitva” levő álláshelyet. Másrészt maguk az álláskeresők sem veszik igénybe a munkaerőközvetítést, vagy ha érdeklődnek is a hivatalban, nem vétetik magukat nyilvántartásba. Holott — mondják a szakemberek — ez fontos: hathatós segítségre az számíthat, aki egyértelműen kinyilvánítja elhelyezkedési szándékát. Úgyanakkor a nyilvántartásba vétel semmiféle hátránnyal nem jár. A bejelentések szerint a legutóbbi mérési időpontban — 1986 végén — a helyzet a következő volt: 63 ezer álláshely várt'dolgozót és 6 ezer 387 ember volt — kinyilvánított szándéka ellenére — állás nélkül. Ámbár — a több mint négy és fél millió foglalkoztatottat alapul véve — a munkaerőpiac kis részére utalnak a számok, mégis jó következtetéseket lehet levonni belőlük a nagyobb tendenciákra vonatkozólag is. Ami alapvető, aztá két számból is kiolvasható: munkaerőkínálat korántsem mindig ott keletkezik, L-ahpl kereslet is van iránta. Azaz számos teendőt kínál számunkra a következő években a rugalmas munkaerőmozgáshoz elengedhetetlen infrastruktúra megteremtése. Ez elsősorban a kellő minőségű lakások kialakítását igényli. Az adatok nemcsak földrajzi jellegű feszültségekre utalnak. A kereslet és a kínálat a belső szerkezetében is eltér egymástól. Mint kiviláglik: a legnagyobb választási lehetőség a szakmunkások előtt áll: átlagosan 32 álláshely közül választhatnak. A betanított munkások előtt 16, a szellemi foglalkozásúak előtt 8 lehetőség kínálkozik. A legszűkebb variációra a segédmunkásoknak van módjuk: 3 hely jutott egy jelentkezőre a legutóbbi felméréskor. Ezek a számok egyértelműen azt mutatják: erős a minőségi igény a honi munkaerőpiacon. Hol marad a csúcstechnológia? Ez a minőségi igény azonban főleg a valós kínálathoz képest mutatkozik. Önmagában a munkaerőkeresletből nem állapítható meg, hogy a magyar gazdaság, s benne elsősorban az ipar műszaki generáció- váltáson menne keresztül. Az első helyre sorolt nép- gazdasági ág 30 ezer embert várt, a bejelentések szerint. Az igénynek megközelítőleg kilenctizedé fizikai álláshelyre szól, ezen belül fele részben szakmunkásokat várnak. A leginkább keresett szakmák listája sem árulkodik arról, hogy iparunk a csúcstechnológiák alkalmazása felé közelít. Az első helyen a lakatos szakma áll: csaknem ötezer nyitott álláshellyel. Utána a textilkonfekcionáló szakma következik, két és fél ezer álláshellyel, majd a forgácsoló szakmák, kétezer betöltendő állással. A kép teljessége kedyéért meg kell említeni, hogy a szellemi foglalkozásúak iránt százas nagyságrendű az igény: könyvelőket, gépírókat, illetve — a diplomások közül — üzemmérnököket várnak a munkáltatók. Ami a munkaerő-kínálat összetételét illeti: annyiban hasonlít a kereslethez, hogy itt is túlsúlyban van a fizikai munka. Ilyen foglalkozást öt és fél ezer ember vár, nagyrészt férfi. Az eltérés a minőségben mutatható ki. Az álláshelyet keresők nagyobbik része — 65 százaléka — ugyanis csak általános iskolai végzettséggel, vagy azzal sem rendelkezik. Közülük került ki az a 439 ember is, aki három hónapnál tovább maradt álláshely nélkül a munkaerő-közvetítő szervezet „várakozólistáján”. A szakemberek tapasztalata szerint érzékelhető hátrány a rovott múlt, az alacsony képzettség és a vándormadár életforma. Ez utóbbi hátrányát akként is próbálják enyhíteni a munkaerő-közvetítők, hogy új munkakönyvvel látják el a leendő dolgozót, ám — lévén a vállalati munkaügyisek tapasztalt emberek — ez sem mindig segít. Figyelemkeltő, hogy több mint kétezer azok száma, akik középfokú végzettséggel is igénybe vették a munkaerőközvetítést, hogy álláshoz jussanak. A diplomás álláshelykeresők száma 117 volt a legutóbbi felméréskor. Öt megye gondjai Ami az állást keresők nembéli megoszlását illeti: a fizikai munkára várók nagyobb része.— mint írtuk — férfi, a szellemi foglalkozást kereső nyolc és fél száz ember között pedig háromszoros a nők hányada. A kormegoszlást tekintve: a legtöbb álláskereső — 1800 ember — a 21 és 30 év közötti és — ez meglepő — közülük, illetve a még fiatalabbakból kerül ki a szakképzetlenek háromnegyede. A földrajzi összehasonlítás Szabolcs, Szolnok, Heves, Borsod és Pest megye helyzetét mutatja javítandónak: ezekben mérték az elhelyezésre várók nagyobbik felét. Ez utóbbi adatok is jól kijelölik a kellő cselekvés irányát, s elősegítik, hogy a gazdasági struktúraváltás a lehető legkevesebb emberi megpróbáltatással valósulhasson meg. M. P. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BACS-KISKUN MEGYEI igazgatóságának közlése GAZDASÁGI JELZŐSZÁMOK Az állatállomány alakulása Bács-Kiskun megyében 1987. március 31. Megnevezés Az előző év azonos időpontjának X-ában A megyei részese- dése az országosból, X a megyében országosan összes gazdaság Szarvasmarha 101,4 96,9 6,8 Ebből: tehén 103,9 99,6 7,3 Sertés 103,5 103,3 11,5 Ebből: anyakoca 106,9 107,6 12,2 Ebből: nagyüzemek Szarvasmarha 97,7 97,8 6,3 Ebből: tehén 98,5 99,2 6,4 Sertés 102,4 102,8 11,3 Ebből: anyakoca 102,7 103,1 9,7 kisgazdaságok Szarvasmarha 109,0 96,9 8,3 Ebből: tehén 115,9 101,1 9,7 Sertés 103,4 105,0 12,0 Ebből: anyakoca ✓ 109,1 111,9 14,4 MOSÓPOR ÚJ CSOMAGOLÁSBAN Svájci mosópor-töltő automata kezdte meg működését a rákospalotai Növényolajipari- és Mosószergyártó Vállalatnál. A modern, nagy teljesítményű gépen kétféle kiszerelésben állítják elő az új Perlux mosóport. A nagy, 3 kilogrammos csomagolásút a napokban hozzák forgalomba. A közeljövőben a Per- luxon kívül az ismert Ideál ’86 termék is nagydobozos kiszerelésben kerül az üzletekbe. Ezt követően a többi mosópor 40 százalékát az újfajta csomagolásban forgalmazzák majd. SZAKKÖNYVTÁR Szakszervezeti lexikon A nemzetközi lexikonirodalomban a Népszava vállalkozott elsőként szak- szervezeti lexikon kiadására: tíz esztendővel ezelőtt jelentette meg kislexiko- nát, a most elkészült átdolgozás 679 oldalon igyekszik kötetbe gyűjteni azoknak a legfontosabb fogalmaknak a rövid ismertetését, helyes értelmezését, mozgalmi vonatkozásainak ’ magyarázatát, amelyekkel a szakszervezeti tisztségviselők, aktivisták és propagandisták mindennapi munkájuk során találkoznak. A szerkesztők arra vállalkoztak, hogy segítséget nyújtanak a szakszervezeti alapismeretek elsajátításához, a közéleti kérdések iránt érdeklődő emberek eligazodásához, a szakszervezetek társadalmi szerepének és működésének megismertetéséhez; szócikk-ismertetői nyomon követik a szakszervezetpolitika lényegét, a tizenkilenc iparági-agaza- ti szakszervezet törekvéseit. A közgazdasági bizottságok kézikönyve A magyar szakszervezetek szervezeteiben — az ötévenként esedékes választások során — a munkahelyek bizalmijaitól a mozgalom legfelsőbb szintjéig újraválasztották a tisztségviselőket, újak kapcsolódtak be a munkába, megújultak a vállalati szakszervezeti bizottságok mellett működő közgazdasági munkabizottságok is. Ezekre a bizottságokra a munkahelyi érdekvédelmi tevékenységben rendkívül felelősségteljes feladatok hárulnak. A szakszervezeti testületek tagjainak, aí aktivistáknak jól kezelhető kézikönyvet nyújt át a kiadó, remélve, hogy segít áttekinteni a szakszervezetek részvételét a gazdálkodásban, a munkamozgalmakat (munkaversenyt.a vállalati munkaverseny-szabályzatok készítésének lehetőségeit, a munkaversenyek ■ formáit, az újítomozgalmat), a foglal- koztatási, érdekeltségi, ösztönzési rendszert, a munkahelyi demokráciát. A kötet a Szakszervezeti aktivisták || kézikönyve sorozatban jelent meg. > (Népszava Lap-és Könyvkiadó, 1987.) K. M. A KISKŐRÖSI TANÁCS ELISMERÉSE AZ ÁFÉSZNEK Kölcsönös segítségnyújtással gyorsul a fejlődés Alapozzák a Petőfi Társaság, az IBUSZ, valamint az ajándékbolt közös épületet. Kivitelező a Bácscp- szer. (Méhesi Éva felvétele) A Kiskőrösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ez évtől kezdve kitüntetésben részesíti azokat az intézményeket, közületeket és személyeket, amelyek és akik hosszabb idő óta közreműködnek a város fejlesztési feladatainak segitésében. A Kiskörös Városért elismerést, amelyet ezentúl minden esztendőben a felszabadulási ünnepségsorozat alkalmával adnak át.— a közületek közül — elsőnek a Kiskörös és Vidéke Áfész kapta. Az erről szóló végrehajtó bizottsági határozat megállapítja, hogy a szövetkezet évek óta rendszeresen közremű,- ködik a városfejlesztési feladatok végrehajtásában, segíti a tanács terveinek megvalósítását. Felelősségteljesen foglalkozik a lakosság áruellátásának javításával, jelentős eredményeket ért el a kereskedelmi hálózat fejlesztésében. Ez utóbbi tevékenysége összhangban van a tanács elképzeléseivel. Érzéjceli az áfész vezetősége a növekvő igényeket, a lakosság kérésének megfelelően bővítette a bolthálózatot. Külön kiemeli a határozat, hogy létrehozta' a mozgó- bolt-hálózatot. Az ellátás javításáért felvásárlási jogot adott boltjainak, amely lehetővé tette az áruválaszték bővítését, az igényekhez való gyorsabb, rugalmasabb alkalmazkodást. Megszervezte a nagykereskedelmi ágazatot, részt vesz különböző vállalkozásokban. Néhány éve közvetlen export-import áruforgalmat is vállalt. A továbbiakban a határozat külön elismeri, hogy a mezőgazdasági termékek helyi feldolgozására élelmiszeripari üzemet hozott létre az áfész, jelentős szerepe van —- főleg a húsellátásban — az általa szervezett szakcsoportoknak is. — Bátran állíthatom, hogy a tanács jó partnere szövetkezetünknek a beruházások megvalósításában. Példás, jó együttműködés alakult ki köztünk. A pénzügyi alapok egy részének átadásával, kölcsönös segítségnyújtással, épülnek az új létesítmények aj városban. Rendszeresen támogatjuk anyagiakkal az útépítéseket is. Részt veszünk a környezetvédelmi, városszépítési feladatok megvalósításában. Anyagi segítséget adunk a szociális, művelődési és sportcélok megvalósításához—; tájékoztat Pétervári János, az áfész elnöke. Példákat is felsorol. A városi tanácscsal közösen alakították ki tavaly a városközpontban az új kávéházat. Most épül az új könyvesbolt, az IBUSZ és a Petőfi Társaság irodája, s jut hely még egy ajándékboltnak is az épületben. — Kiskőrös csaknem 16 ezer lakosából megközelítően 4 ezer ember tagja az áfésznek. Hozzánk tartozik még hét község. Érdekeltségi területünkön 32 ezer lakos él, amelynek csaknem egyharmada áfész-tag. Az utóbbi években a tagság anyagi kötődése is szorosabbá vált. Ezt bizonyítja, hogy tavaly 18 millió 400 ezer forinttal nőtt a célrészjegyállományunk. Ez az összeg jelentősen segíti a beruházások megvalósítását. Mint már mondottam, nemcsak az üzlethálózat bővítését segítjük egy-egy területen, hanem kommunális beruházásokhoz is hozzájárulunk. A városban és a községekben egyaránt segítjük a víz-, a villanyhálózat bővítését, az útépítést. Csak példaként említem meg, hogy a tanyák villamosításában is részt veszünk — tájékoztat az áfész vezetője. Az anyagi segítségen kívül tanácsi szervezésben jelentős társadalmi munka gyorsítja a fejlesztési tervek megvalósítását. Erre is van bőven példa. A tabdi A BC-áruház alapozását hetven ember segítette társadalmi munkával. A lakosság támogatásának köszönhetően a csengődi A BC-áruház alapozását két nap alatt elvégezték és már any- nyi volt a jelentkező a társadalmi munkára, hogy nem is jutott mindenkinek tennivaló. — Egy közösség erejét a hozzácsatlakozó tagok lelkesedése, támogatása határozza meg. Igyekszünk hasznos célokra mozgósítani az ebben rejlő tartalékokat. A tagság anyagi támogatása és a különböző társadalmi munka a továbbiakban is számottevően gyorsíthatja a fejlődés tempóját — állítja Pc- tervári János. Kereskedő Sándor
