Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-29 / 125. szám

1987. május 29. • PETŐFI NÉPE • 5 Az adóigazgatás húsz éve Beszélgetés Sándor Miklóssal, a PM megyei igazgatójával Megállapodás és pecsét A napokban emlékezett meg Kecskeméten a PM helyi igazgató­sága az adóigazgatási szervezet fennállásának húszéves jubileumá­ról. Az évforduló kapcsán Sándor Miklóssal, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága vezetőjével beszélgettünk a helyi apparátus két évtizedes munkájá­ról, fejlődéséről. Elöljáróban arra kértünk választ, mi tette szüksé­gessé a szervezet életre hívását. — Az ötvenes évek közvetlen irányításos rendszere után politi­kai, gazdasági konszolidáció kö­vetkezett. Megnőtt a vállalatok önállósága. Egyre jelentősebb sze­repet kapott a piac. Ebben a hely­zetben szükség volt egy hatósági ellenőrzési jogkörrel felruházott szervezetre, így 1967. július 1-jén párt- és állami határozatok alap­ján alakult meg a bevételi szerve­zet. Először a főváros mellett öt területi igazgatóság jött létre Deb­recenben, Győrött, Miskolcon, Pé­csett és Szegeden. A területi igaz­gatóságok felügyelete és irányítása alatt dolgoztak a megyei bevételi hivatalok. A Bács-Kiskun megyei, a békési és a Csongrád megyei a szegedi igazgatósághoz tartozott. Később módosult szervezeti felépí­tésünk: 1982 januárjától megszűn­tek a területi igazgatóságok és minden megye székhelyén megala­kultak a megyei igazgatóságok. — Szervezeti változásaik is jel­zik: időközben módosultak felada­taik. — így igaz. Eleinte csupán a ta­nácsi vállalatok, az ipari, kereske­delmi és lakásszövetkezetek pénz­ügyi ellenőrzését láttuk el, majd 1971-től a termelőszövetkezetek­kel teljessé vált a gazdálkodói kör vizsgálata. Ám ezzel egy időben egyéb változások is végbementek munkánkban. Egyre sokrétűbbé, színesebbé vált tevékenységünk. Eleinte csupán adóhatósági felada­tokat láttunk el. Azaz: ellenőriz­tük, hogy a gazdálkodó egységek Magyar—olasz vegyes vállalat Pécsett megkezdődött a ter­melőmunka az első olasz—ma­gyar vegyes vállalat, a „SO­MÁK” mecsekaljai üzemében. A Sopiane Gépgyár és a pármai MAIER cég közös vállalata csomagológépeket gyárt. A képen: Balog Sándor és Varga Lajos vezetőszerelő a gyártandó gép prototípusával, szerkezetével ismerkednek. eleget tesznek-e költségvetési befi­zetési kötelezettségüknek. A mér­leg valódiságát, a költségvetési kapcsolatokat, az alapok képzésé­nek felhasználását, a számviteli rend és bizonylati fegyelem helyze­tét, a társadalmi tulajdon védelmét ellenőrizzük. Majd folyamatosan kibővült munkánk különböző cél-, téma- és szakágazati vizsgálatok körével. Ezek során például figyel­tük a szabályozó hatásmechaniz­musát. Azt, hogyan fogadják a kü­lönböző szabályozókat a gazdál­kodó szervezetek. A témavizsgálat során elemez­tük a vállalatok jövedelemtermelő képességét és költségérzékenységét is. Az ilyen vizsgálatok egyrészt a pénzügyi vezetést látják el infor­mációkkal, másrészt jelzik a kor­mánynak és a minisztériumoknak azokat a gazdasági anomáliákat, amelyeket fel kell számolni a to­vábbfejlődés érdekében. Az utóbbi esztendőkben ez a jel- ző-informáló szerepünk — a veze­tés egyre jobban igényli—jelentő­sen felerősödött. — Az elmondottakból egyértel­műen kitűnik: megváltozott, egyre bonyolultabbá vált munkájuk. Ho­gyan birkóztak meg a növekvő fel­adatokkal. — Kétségtelen tény, hogy mai teendőinket a korábbinál lényege­sen felkészültebb szakemberekkel lehet csak ellátni. Ezen a téren is komoly változásokról adhatok számot: míg az indulás évében csu­pán három felsőfokú képzettséggel rendelkező dolgozónk volt, ma már a kollektívánknak több mint fele — 44 fő — egyetemet, főisko­lát végzett szakemberekből áll. Megalakuláskor okleveles könyv- vizsgálói képesítése egyik munka­társunknak sem volt. Most nyol­cán rendelkeznek ilyen végzettség­gel. Ma már valamennyi ügyinté­zői revizorunknak legalább mér­legképes könyvelői képesítése van, vagy éppen felsőfokú iskolában ta­nul. — Ezekben a napokban ország­szerte sokat beszélnek az új adóre­form bevezetéséről. Mikor várható ez és miként érinti az igazgatósá­got? — Az elképzelések szerint 1988. január 1-jétől vezetik be az új adó­reformot, amely az általános for­galmi adó (ÁFA) és a személyi jö­vedelemadó (SZJA) formájában ölt majd testet. A változás szá­munkra azt jelenti, hogy felada­taink tovább szélesednek (lényegé­ben a tárgyi adók — földadó, ház­adó, gépjárműadó, ebadó —, vala­mint az illeték kivételével vala­mennyi adónem ellenőrzése hoz­zánk kerül). Adóalanyaink száma így jelentősen megnő. Ezért bővíte­nünk kell apparátusunkat jól kép­zett munkatársakkal. Emellett a kollektíyát képzéseken, tovább­képzéseken készítjük fel az újabb feladatok színvonalas ellátására. Az igazgatóság jelenlegi ellenőrzési és egyéb hatósági tevékenysége változatlan marad és megalakul a megyei adófelügyelőség. Ez a szer­vezet a megyei igazgatóság irányí­tásában működik. Ugyanakkor kötelességünknek érezzük azt is, hogy a gazdálkodókat, ügyfelein­ket a változásokról folyamatosan informáljuk — mondta befejezésül Sándor Miklós. Gaal Béla TŰZ A TANYAN Kapus Imre tanyája egy kőhajításra volt Bekő Ambrusétól. Reggelenként, ha akarták volna, akár át is kiabálhattak volna egymásnak, jó reggelt kívánva. Csakhogy nem akarták. Mert Kapus Imre és Bekő Ambrus nem voltak beszé­lő viszonyban. Nem haragudtak egymásra, nem is veszekedtek soha, csak éppen nem szól­tak egymáshoz. Ugyanaz a dűlöút veze­tett mind a két tanyához, gyakran elő­fordult hát, hogy találkoztak, de ilyen­kor még csak nem is köszöntek egymás­nak. I A dolog okát egyikük sem tudta. Azt sem, mióta tartott ez a különös szomszé­di viszony, melyet a szüleiktől örököl­tek. Sós Mihály úgy mesélte egyszer, hogy Kapus Imre nagyapja kezdte a hallgatást, mert Bekő Ambrus nagyapja elhódította tőle a szeretőjét. Igaz volt-e, nem, senki sem tudta. Kapus Imre feleségének eleinte szo­katlan volt ez a helyzet. Ö bizony elbe­szélgetett volna néha-néha a szomszéd- asszonyával, de az ura nem engedte. Mikor az okát kérdezte, az ura mind­össze ennyit mondott. — Csak. Kapusnéban, aki szerette volna magát tartani az ura szokásaihoz, ettől fogva valamiféle ellenszenv is kialakult Bekő- ék iránt, talán gyűlölet is, amit persze nem tudott megmagyarázni magának. De talán ezért nem riadt meg annyira, amikor az egyik éjjel felébredve meglát­ta, hogy ég a Beköék tanyája. — Hallod? — keltette az urát. — Mi van? — Tűz van Bekőéknél! — Kapus Imre egy pillanat alatt az ablaknál volt. — De ide hozzánk úgysem ér el — mondta nyugtatólag az asszony. — Öltözz! — mondta kurtán a férfi, s ő is egykettőre nadrágot, csizmát rán­tott. Mire az asszony magára vette a ruhá­ját, már két vödör volt a kezében. — Gyerünk! Futólépésben mentek át a szomszéd­ba. A Bekő házaspár már oltotta a tüzet. Beköné a vizet húzta az ágas kútból, Bekő Ambrus pedig hordta a teli vödrö­ket, s próbálta megfékezni a lángokat. — Adja ide! — szólt rá az asszonyra Kapus Imre, s már nyomta is le az ostor­fát, s már húzta is jel a vizet. Mikor két vödör megtelt, odaszólt Bekönének. — Vigye! Aztán teletette a maguk két vödrét is. — Eriggy! — mondta a feleségének. Egykettőre kialakult a munka rendje. Kapus Imre a vizet húzta, a két asszony hordta a vödröket, Bekő Ambrus meg öntözte a tüzet. — Csak a kút győzze! — Gondolta Kapus Imre, amikor már vagy század- szőr nyomta le a vödröt a vízbe. De úgy látszott, Bekő Ambrusnak jó kútja van. Világosodott, mire eloltották a tüzet. Kapus Imre nem számolta, hány vödör vizet húzott fel, de a karján érezte, hogy legalább ötszázszor lenyomta az ostor­fát. Előbb Beköné érkezett a kúthoz. Az egyetemi tanár összeráncolt homlokkal meséli az egyik jellemző esetet: „Munkáról kellett tárgyal­nunk az egyik gyár főmérnökével. Azt mondta a telefonba, hogy ő holnap délelőtt elfoglalt. Akkor ta­lálkozzunk reggel — ajánlottam ne­ki. Beleegyezett. Közölte, hogy reg­gel hétkor kezd dolgozni. Nekünk megfelel az időpont — feleltem, s ebben megállapodtunk. Másnap a kollégámmal már reggel hét óra előtt kiszálltunk a gyárkapu előtt a kocsiból. A portás azt mondta, hogy a főmérnök még nem jött meg. Ott vártunk rá kint az utcán, és öt perc késéssel befutott. Csodál­kozott, hogy mi már ott vagyunk. Hát reggel hét órára beszéltük meg, nem? — kérdeztem tőle. Erre azt felelte: ó, hát ő nem gondolta, hogy ez komoly...” Az eset azt mutatja, hogy a szó­ban kötött megegyezéseket fölöt­tébb lazán kezeljük. Nagyvonalúan kimondjuk a szavakat, s velük az ajánlatokat időpontra, helyszínre, árra, mennyiségre, minőségre. S az­tán mi csodálkozunk a legjobban, ha akad, aki komolyan veszi ezeket. Meglepett képpel bámulunk a má­sikra, s bűnbánó szavakkal próbál­juk elmismásolni a dolog lényegét. És fogadkozunk, hogy legközelebb valóban komolyan vesszük majd, amit mondunk. És legközelebb? Jó esetben talán annyi a változás, hogy nem ígérünk semmi biztosat. Mind gyakrabban találkozni gazdasági berkekben egy angol ki­fejezéssel: gentleman 's' agreement. Sokan magyarra fordítva emlege­tik: úriemberi megegyezés. Hogy a honi változat kissé nehézkes, arra utal: nincs nagy múltja e formának a magyar gyakorlatban. Mert ám­bár szép teljesítményekkel is kiruk­kolt a múltban, különösen a múlt század harmadik harmadától, a magyar ipar és kereskedés, a szó­ban kötött megállapodások szent­ségét nem sikerült a gazdasági élet köznapi velejárójává tenni. Vagy ha sikerült is valaha, a dolog nem KOREAI NDK A harmadik hétéves terv A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban az idei esztendő fontos gazdasági eseménye, hogy megkezdő­dött a harmadik hétéves terv. Az or­szág vezetői által gondosan kidolgo­zott elméleti elképzelések öltenek testet a most kezdődött tervidőszakban. Fő célkitűzése a tervnek a gazdaság minél magasabb fokú modernizálása és a szo­cialista építőmunka további sikereit garantáló anyagi-műszaki bázis létre­hozása. A tervek szerint folytatódik az ipar, a mezőgazdaság és a gazdaság vala­mennyi ágának önálló alapokon való intenzív fejlesztése, amelynek kereté­ben a haladás valamennyi legújabb vív­mányát alkalmazni kívánják a maga­sabb termelékenység érdekében. A Ko­reai Munkapárt 6. kongresszusán ki­— Azt mondta az uram, hogy nem köll több víz. Kapus Imre nem válaszolt, csak meg­törölte a homlokát az inge ujjával. Elő­ször az egész idő alatt. Nem sokkal ezután Bekő Ambrus is odajött hozzájuk. Megállt a kútnál, Kapus Imre mellett. Csak úgy szakadt róla az izzadság. Az inge elöl is, hátul is merő víz volt. — Köszönöm — mondta csendben, és a kezét odanyújtotta a szomszédjának. — Nincs mit — jegyezte meg Kapus Imre egykedvűen, és elfogadta a feléje nyújtott kezet. Többet egyikük sem szólt. Csak néz­ték a tűz pusztítását. A tetölécek mind elégtek. A szarufák csupaszon meredtek a hajnali ég felé. Valamennyi el volt szenesedve. Szerencsére azonban a ház belsejébe nem hatolt be a tűz. Kapus Imre lehajolt a két vödréért, megfordult, és indult haza. Nem kö­szönt. Vissza sem fordult. A felesége fejcsóválva ment utána. O nem tanyai lány volt. Hogy is értette volna az urát! Tóth Tibor volt folyamatos, nem vált kiszakít- hatatlanná a gyakorlatból. Mit akarunk mi a szóbeli megál­lapodásoktól? Hiszen még az írás­beli, lepecsételt, aláírt egyezségeket is gyakorta papírrongyként kezel­jük — vetődhet föl sok gazdasági szakemberben a tapasztalat emlé­ke. Mert valóban: a papíron való megegyezés sokszor csak arra jó, utólag pontosan fel tudjuk mérni, mitől térünk el a megvalósításkor. S ha megállapítjuk az eltérést, en­nek is alig van gyakorlati jelentősé­ge. Mert aki érvényesíthetné a köte­lezettség nem teljesítéséből adódó törvényes jogait, az is szemet huny. Minek feszültséget szítani? Hiszen lehet, hogy legközelebb ő lesz az, aki eltér az írásba foglalt követel­ményektől. Homlokráncolás, vagy telefonon közvetített évődés, eset­leg asztalcsapkodással egybekötött többszöri személyes közbelépés a következmény, ha eltérünk az írott szerződéstől. így hát — merülhet fel a gondolat —jobb lenne először a papíron szentesített egyezségek­nek becsületet teremteni, s csak ez­után hozzáfogni ahhoz, hogy ran­got teremtsünk a szóbeli megálla­podásoknak. Úgy tűnik, nem árt az ügynek, ha időnként az élőszóban kimondott megegyezések fontosságát,, ko­molyságát hangsúlyozzuk. Ugyanis az a tapasztalat, hogy sokszor épp az ragaszkodik az írásos változat­hoz, akinek azt sem akaródzik pre­cízen betartani. Az önmaga szavára adó tárgyalófél — amíg néhány csalódás nem éri — föltételezi, hogy a másik is szentírásnak szánja ki­mondott szavait. A már említett egyetemi tanár mesélte, hogy egy telefonon kötött megállapodás vé­gén a partner megkérdezte: mikor ülünk le aláírni a szerződést? A gyárvezetőt alighanem meglepte az egyetemi válasz: „Mi elküldjük a műszert, önök kipróbálják, és ha nem felel meg, visszaküldik. Ha megfelel, utólag lebonyolítjuk az üzleti formaságokat. Addig elég szóban is, hiszen az igazgatóval be­szélünk, nem?” Alighanem sokan a pártjára áll­nának annak, hogy valahogy így folyjanak a magyar gazdaság ügyei. Mennyivel rugalmasabbak lehetné­nek a vállalatok, mennyire frissebb lenne az alkalmazkodás a világpiac változó követelményeihez? — áb­rándozhatunk a kérdésen. Ám a megvalósítás ezúttal sem csak em­beri szándékon, készségen, jóindu­laton múlik. Kegyetlenül nehéz áll­ni a kimondott szót olyan gazda­ságban, melynek folyamatait át- meg átszabdalják a hiány jelenségei. Ismerheti egy műszaki precízen a technológiát, percre pontosan ki­számíthatja, mi, mennyi, és mikor készül el vele. Elvileg. Ám elég egyetlen apró alkatrész hiánya, s a termék már nem szállítható ki a gyárkapun. Beüthet egy még fonto­sabb feladatra való átcsoportosítás, és az áru elkészülte napokat, hete­ket késik. Vagy — és ezzel a jövő­ben mind többször számolhatunk — a technika „robban le”, bénítja meg hosszabb—rövidebb időre a gyártást. Ám a vállalatnak élni kell, nem csappanhat a rendelésállo­mány. Tehát a vezető: ígér. És bele­vág a munkába, szervez, szcmre- hány. mentegetőzik, ígér... Nem könnyű a dolga annak, aki feltette magában, hogy partner, társ akar lenni a szóbeli megegyezé­sekhez. Alapos és naponta megújí­tott — hitelesített — valóságismeret szükséges hozzá. Ez szellemi köve­telményben is igen magas szint. Át­tekinteni olyan gazdaságot, ame­lyet egyfelől fontos irányelvek vezé­relnek, másfelől bonyolult szabály­zók, harmadik felől egyéni és cso­portérdekek kusza szövevénye. Ám az e feladattal megbirkózó gyakor­latias gondolkodás sugallja: meg­alapozott eredményt produkálni aligha lehet nemes emberi tartás nélkül. Itt ebben a gazdaságban ki­váltképp fontos érték, ha a személy egyben garancia is a kimondott szó­ra! Molnár Pál • Minél szélesebb körben akarják alkalmazni a mikroelektronikát — televízió- összeszerelés az egyik phenjani gyárban. dolgozott céloknak megfelelően a hete­dik év végeztével az iparnak 1,9-szere- sére, a mezőgazdaságnak pedig 1,4-sze- resére kell növelnie termelését. A KNDK vezetői, szakemberei is tökéletesen tisztában vannak azzal: a gazdaság megújítása, a hatékonyság és termelékenység növelése elképzelhetet­len a legmodernebb technológiák beve­zetése, a tudomány legújabb eredmé­nyeinek széles körű alkalmazása nél­kül. Éppen ezért a hétéves terv kiemelt figyelmet fordít e területekre. Ezen be­lül is létfontosságúnak tartják a terme­lés mechanizálását és automatizálását, az ipari robotok és számítógépes rend­szerek elterjesztését. Jelentős összege­ket irányoztak elő a gépgyártás (robot­gyártás), a mikroelektronika gyors üte­mű fejlesztésére, hogy ezáltal is miha­marabb az egész népgazdaságban al­kalmazhassák a legkorszerűbb techni­kát—technológiát. Az észak-koreai sajtó anyagaiból és a hivatalos dokumentumokból egyér­telműen kiderül,.hogy a harmadik hét­éves terv elsődleges célja a nép életszín­vonalának további emelése, s az, hogy maradéktalanul biztosított legyen az állampolgárok élelmiszerrel, ruházat­tal és lakással történő ellátása. E célo­kat is szem előtt tartották, amikor elői­rányozták 300 ezer hektár föld termővé tételét, és a mezőgazdaság terméshoza­mainak növelését elősegítő hatalmas műtrágyakészítő üzemek létrehozását. Megfigyelők a KNDK gazdasági terveivel kapcsolatban aláhúzzák, hogy a dokumentumok különös hang­súlyt fektetnek a Vezetői munka minő­ségének javítására, mind vállalati, mind p>edig országos szinten. Ez a har­madik ötéves terv sikeres teljesítésének egyik biztosítéka. • Kiemelt feladat az élelmi­szer-ellátás biztosítása — gazdag az üvegházi termés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom