Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

1081. május 1. « PETŐFI NÉPE « 5 A hatékony foglalkoztatás: kulcskérdés Interjú dr. Kőrös Gáspárral, az SZMT vezető titkárával . * Május elsején régebben gyakran munkát, kenyeret jelszó­val vonultak az utcákra a tömegek. Mostanában indulatosan vitatják egyesek a teljes körű foglalkoztatás elvét. A Szak- szervezetek Országos Tanácsa, az SZMT egyaránt megtár­gyalta, hogy mit tehet, mit tegyen a dolgozók érdekvédelmi tömegszervezete egyes vállalatok felszámolásakor. Látszólag okkal kérdezik sokan: a sajátos szakszervezeti feladatok kö­zé miként illeszthető álláshelyek megszüntetésének támoga­tása. Csak történelmi összefüggé­sekben szabad vizsgálni a tö- megszervezet érdekvédelmi te­vékenységét, ezért kezdtem ezzel a kérdéssel beszélgetésünket dr. Kőrös Gáspárral, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságá­nak tagjával, az SZMT vezető titkárával. — Egészen más körülmények között dolgoznak a tőkés társadal­makban a szakszervezetek, mint a szocializmust építő országok­ban. Lenin is szükségét érezte, hogy többször elemezze a szov­jet szakszervezetek tennivalóit, stratégiáját, taktikáját. Napja­inkra messze kerültünk a tíz- és százezreknek munkát, ke­nyeret követelő szomorú korsza­koktól. Más célokért küzdve munkálkodunk a dolgozók szel­lemi és anyagi gyarapodásáért. Gondjaink számosak, noha — mint az eddigiekből is nyilván­való — egészen más természe­tűek. „Nem más szervek helyett — Senkit sem fenyeget Bács- Kiskunban a munkanélküliség? — A Petőfi Népe is beszámolt a szakszervezet megyei tanácsá­nak múlt heti üléséről. Áttekin­tettük a megye munkaerő-gaz­dálkodását. Némi elégedetlen­séggel állapítottuk meg, hogy a munkaerő iránti kereslet lé­nyegesen meghaladja a kínála­tot. Dr. Tóth Imrének, a megyei tanács osztályvezetőjének tájé­koztatójából is tudjuk, hogy vi­szonylag könnyen helyet talál­hat magának az iskolákból nyá­ron kikerülő, a korábbinál na­gyobb létszámú pályakezdő. — Elégedettek lehetünk a gya­korlatilag teljes foglalkoztatott­sággal, ilyen véleményeket is hallani. — A dolgozók érdeke az or­szág gazdasági erejének dinami­kusabb gyarapítását követeli. Erről így szólt Gáspár Sándor elvtárs a SZOT XXV. kongresz- szusán: „A szakszervezet nem más szervek helyett dolgozik, nem kormány, nem a társada­lom vezető ereje, hanem sajátos szerepe, hivatása szerint tevé­kenykedik. A mi feladatunk: szakszervezeti eszközökkel elő­segíteni az ország gazdasági ere­jének növelését”. Az elodázha­tatlan változtatások egyik kulcs­kérdése a hatékony foglalkozta­tás. Vagyis: a lehetőség szerint azt csinálja mindenki, amihez a legjobban ért, a versenyképesség érdekében . csökkentsük, ameny- nyire lehetséges, a fölösleges munkahelyek számát. — A hétköznapok tapasztala­tai mintha ellentmondanának a megalapozott elveknek. A Ma­gyar Televízió torzítva mutatta be a Rába gyár intézkedéseit, vihart kavartak egyéb elbocsátá­sok is. — Mindenekelőtt azt szeret­ném hangsúlyozni, hogy a konf­liktushelyzetek kialakulásának megakadályozása a szakszerve­zetek egyik fő feladata, munká­jának mércéje. Ezért az eddi­gieknél mélyrehatóbban be kell vonni a különböző szakszerveze­ti testületeket a döntések elő­készítésébe. Így jobbak lesznek, lehetnek a határozatok, ezekkel könnyebben azonosulnak a dol­gozók. Ami talán a legfontosabb: időben, kellő módon értesülnek a velük kapcsolatos döntésekről. Érdekegyeztetés — Jól gondolom, hogy az em­beri tényező és az általánosabb gazdasági érdekek egyeztetése sa­játos, egyre növekvő fontosságú szakszervezeti tennivaló? A KITÜNTETETT BRIGÁDVEZETŐ Jutalomból az Olymposon A szállítószalagokon ' katonás rendben 'követik egymást az üres sárga flakonok. Majd a töltőrész­hez érnek, ahol megtelnek ízletes üdítő itallal, címke és fehér zá­rókupak kerül rájuk. Ezután a csomagolás és a ragasztás követ­kezik. Két gépsor dolgozik szapo­rán. Működésüket köpenyes, fe­hér sapkás asszonyok ellenőrzik, irányítják. Sapkájukon nagybe­tűs felirat: OLYMPOS. i Nyár.lőrincen, az Olympos Gyü­mölcslé Előállító KFT üdítőital­gyártó csarnokában figyeljük a munkát. Feltűnik egy barna hajú, (higanymozgású asszony. Fürgén végigjár minden egyes munkahe­lyet. Kérdez, segít, ellenőriz, iga­zít a flakonok során. Szakács Kál- fmánné ő, az üzem egyik műszak- vezetője, s egyben az Olympos szocialista brigád vezetője is. i — Ügyes ez a két gépsor — mondja a bemutatkozást köve­tően, a fülemhez hajolva, hango­san, hogy túliharsogja a masinák zúgását. — Az a túlsó már kilenc­éves, mégsincs vele sok gond. Az innenső még csak három eszten­dős, igaz, ez utóbbi a dupláját képes termelni a réginek. Órán­ként 6 ezer flakont is megtölt gyümölcslével. — Brigádunk huszonhárom ta- igú — kezdi a bemutatást — és 1979-ben alakult. Jómagam csu­pán 1982-től dolgozom a cégnél. A brigádot három éve vezetem. ■Igen jó kollektíva a miénk. Ha kell, nyújtott műszakban is dol­goznak társaim. Mindenkor moz­gósíthatók. Igaz, az elismerések sem maradnak el, Van már ne­künk aranykoszorús jelvényünk és vagy három Vállalat Kiváló Brigádja címünk is. — A brigád irányítása mellett mint műszakvezetőnek is akad ■épp elég dolgom. A kereskede­lemben nagyon sokféle üdítőt le­het kapni. Ezért, hogy a ver­senyt állni tudjuk, sőt javítsunk pozíciónkon, nagyon oda kell fi­gyelnünk a minőségre. A műszak- vezető dolga, hogy biztosítsa az anyagot a termeléshez, irányítsa és szervezze meg a töltősoron dolgozó emberek munkáját. Na­pi, élő kapcsolatot kell tartanunk az áruinkat forgalmazó kereske­dőkkel. Ám Szakács Kálmánné vala­mennyi teendőjét ezzel még ,nem sorolta fel. Nem szólt arról, hogy „univerzális” ember; az üzemben folyamatosan dolgoznak a szala­gok, s amikor étkezési szünetet ta.rt egyik-másik .beosztottja, ő ,Száll be” helyére a töltő-, vagy épp a csomagológéphez. Mondom, hogy főnökei, kollé­gái nagyon szorgalmas embernek ismerik. — Nem csak én vagyok hajtás — ellenkezik élénken —, az egész csapat az! A többiek sem vise­lik el skó nélkül, ha valaki pél­dául hat órára jön be dolgozni a reggeli műszakba. Bizony, az ilyenre rákérdezünk: „Mi az, dél­utánra jöttél?” Nem elég hatra bejönni. Akkor már indulni kell a gépeknek. Akad persze, aki nem képes felvenni ezt a ritmust és elmegy. Aki itt marad, az vi­szont nem fél a munkától. Igaz, a cég is honorálja a meg­bízható, jó munkát. Az Olympos görög—magyar közös vállalat, és mint ilyen, évente rendszeresen 24—26 dolgozóját kiviszi görög- országi kirándulásra. A csopor­tokba azok kerülnek, akik szor­galmukkal kiemelkednek a töb­biek közül. Tavaly májusban Sza­kácsnő is kiérdemelte ezt az uta­zást. Az elismerés más kitüntetés­ben is megmutatkozik. Nemrég megkapta a Vállalat Kiváló Dol­gozója címet. Május elsejére pe­dig átvehette a Nemzetközi Mun­kaverseny Élenjáró Dolgozója kitüntető jelvényt. Gaál Béla — Nyilvánvalóan egész poli­tikánk emberközpontú. Néha hi­báztunk ennek az elvnek az al­kalmazásakor. Éppen a humá­numra hivatkozva húztunk-ha- lasztottunk elkerülhetetlen in­tézkedéseket, sokaknak ártot­tunk. A gazdaságpolitikai érde­keket egy pillanatra nem vitat­va, ki kell mondanunk: a szak- szervezetek sohasem feledkez­hetnek meg a döntésekben érin-" tettekről. Előfordulhat, hogy csökken egyesek jövedelme. — Például? — A legutóbbi tanácsülésün­kön hallottam: eddig még nem talált munkát magának az egyik átszervezett vállalat volt osz­tályvezetője. Középfokú vég­zettséggel aligha kap másutt több mint 12 0Ó0 forint havi fi­zetést. ö előreláthatóan rosszul jár a hatékonyabb foglalkozta­táspolitika következetes érvé­nyesítésével. Hasonló esetekben a szakszervezet csak arra töre­kedhet — és ez a csak nagyon is sok —, hogy a lehetőség szerint mindenki képzettségének és tu­dásának megfelelő állást kapjon. — Mit tesznek az említett el­vek gyakorlati megvalósításá­ért? — Az előrelátóbb informáló­dást kérjük a szakszervezetek megyei tanácsától, a vállalati szakszervezeti bizottságoktól, az iparági megyebizottságoktól. Kü­lönösen odafigyelünk a gazdasá­gi. pénzügyi nehézségekkel küz­dő gazdasági egységek helyzeté­re. — Az SZMT javasolhat felszá­molási eljárást? — Ha véleményünk szerint ez előnyös a dolgozóknak, a nép­gazdaságnak! Az eljárás kezde­ményezésére a Szakszervezetek Országos Tanácsát kérjük fel, ismétlem, ha szükségesnek mu­tatkozna. — Megalapozottnak érzi-e an­nak a szakszervezeti megyei ta­nácstagnak az aggodalmát, aki attól tart, hogy — főként me­gyénk néhány déli körzetében — az improduktív létszám csök­kentése, a szerkezetváltás növe­li az ingázók arányát. — Az átcsoportosításoknál, az újra elhelyezkedésnél azt az alapelvet támogatjuk, amely sze­rint lehetőleg lakhelyén vagy ahhoz közel dolgozhasson min­denki. Itt a városi, községi szak- szervezeti bizottságok sokat te­hetnek. Szükség esetén megyei érdekegyesítési fórum létreho­zását szorgalmazzuk. Késésben vagyunk — Az SZMT vezető titkára szerint milyen eszközökkel, mi­lyen módszerekkel érvényesíthe­tők a szakszervezeti szempon­tok, érdekek? Miként előzhetők meg a súlyosabb következményű konfliktusok? — Véleményünk szerint a kor­mánynak már ki kellett volna dolgoznia egy átfogó, távlati fog­lalkoztatási tervezetet. Fel kel­lett volna mérni, hogy miként helyezhetők el legcélszerűbben a gazdaságtalan üzemekben, ipar­ágakban, beosztásokban foglal­koztatottak. A készülő terv meg­könnyíti, hogy az önhibájukon kívül munkahelyváltásra kény­szerülők ne kerüljenek hátrány­ba. A magunk portáján marad­va: új munkahelyek teremtésé­nek elősegítését legalább annyi­ra sürgetőnek tartjuk, mint a fölöslegesek megszüntetését. — Konkrét eredményekről is beszámolhatunk? — A Bácskában például bőví­tik a mezőgazdasági termékek feldolgozó kapacitását. Ez lát­szik a legjáfhatóbb útnak a fog­lalkoztatási szerkezet javítására. — Egyetértenek-e azzal, hogy a kormányzat a felmondási idő meghosszabbításával, az elhe­lyezkedési támogatással első­sorban a dolgozók anyagi biz­tonságát javitja és nem a fog­lalkoztatás biztonságát? — Véleményünk szerint mó­dosítani kellene e törekvéseket. Több segítség szükséges a kény­szerű és ésszerű pályamódosítá­sokhoz. Több, jobb, összehangol­tabb átképzési lehetőséget kel­lene kialakítani. Ez a nézetünk, noha tudjuk, hogy a meglévő kereteket sem töltik ki a válla­latok, évről évre kevesebben tanulnak felnőttként új szakmát. Megyénkben kisebbek a gondok? — A legutóbbi szakszervezeti tanácsülésen a SZOT képviselő­je is kifejtette: Bács-Kiskun munkaerő-foglalkoztatási szem­pontból kedvezőbb helyzetben van az országos átlagnál. — A tapasztalatok, a statisz­tikai adatok egyaránt igazolják ezt a megállapítást. Megyénk­ben nincsenek olyan válsághely­zetű iparágak, mint például a kohászat. Itt aligha kell az el­következő években egyszerre több ezer ember elhelyezéséről gondoskodni. Számításaink sze­rint a munkaerő-kereslet évekig meghaladja a munkát keresők számát. Ez mindenekelőtt a me­gyei vezető testületek évtizedes, következetes, • a nehézségeket vállaló, öntevékenységre buz­dító település- és iparpolitikájá­nak köszönhető. Jótékonyan ha­tottak a munkaerő-piacra is a népességmegtartó képesség erő­sítésére hozott intézkedések. A szakszervezetek településfej lesz- tési törekvései kedvezően hatot­tak a foglalkoztatásra. — A beszélgetés során is több­ször esett szó gondokról... — Az előny hátránnyá változ­hat, ha a parancsoló szükség hiányában késnek a gazdálkodás eredményességét javító intéz­kedések. Átmenetileg nehéz helyzeteket idézhet elő a sok szakképzetlen, alacsony iskolai végzettségű munkavállaló. Ará­nyuk rosszabb az országosnál. Főként a szakképzetlen nők el­helyezkedése okoz gondot. — Tömöríthetem úgy véle­ményét e munka ünnepe előtti beszélgetés végén, hogy a szak- szervezet Bács-Kiskunban elő­segíti a tervszerű munkaerő-át­irányítást és fellép az indoko­latlan elbocsátok ellen? — Így igaz és mint az interjú elején mondtam, gyorsítani sze­retnénk a szerkezetváltást, a hatékonyabb foglalkoztatást. Még annyit: a munkaügyi szolgáltató- irodák az elmúlt év végén 4022 bejelentett betöltetlen álláshe­lyet és 32 munkahelyet keresőt tartottak nyilván megyénkben. Heltal Nándor KELEMEN KÁROLY; Az alkohol rabságában (22 I Tudod. Karcsi, — te- VY V qeztük már egymást, hiszen megittuk a pertut, — itt nem kell megszakadni, — a fő- gépész dumája egyik fülön be," a másikon ki. Az elveszett em­ber, aki itt lelkiismeretesen dol­gozik. Munkaverseny, fegyelem, tervteljesítés, süket maszlag! Majd rájössz magadtól is, ét ak­kor azt fogod mondani: igen, valóban igaza van a Tábori Fer- kónak. Beindította a motort, felültünk és elrobogtunk I. puszta irányá­ba. A traktoroknál kötöttünk ki, onnan a kombájnokhoz, utoljá­ra pedig a gőzekékhez mentünk. Késő este értünk haza. Tábori is­mét megállt a kocsmánál haza­felé menet, és megittunk egy- egy liter bort fejenkint. Tábori bizonytalanul vezette a motor- kerékpárt. Az úton kétszer is majdnem sodortuk a távírópóz­nákat. Nem féltem, — az alko­hol elnyomta a félelemérzetemet. A szállásom előtt Tábori meg­állt, — leszálltam, kezet fogott velem, aztán elrobogott be a pusztába. Vacsorát sem ettem, levetkőz­tem, aztán lefeküdtem, és pár perc múlva elnyomott az álom .., Arra ébredtem fel, hogy va­laki zörgeti az ablakot. Hé, Kar­csi! Kelj fel már, hét óra lesz. Én is elaludtam. Felugrottam az ágyból, gyorsan magamra kap­kodtam a ruhámat, megmosakod­tam és kimentem Táborihoz, aki a motoron ült, és cigarettázott. — Szevasz pajtás! — Szevasz, mondom neki. — Még ma velem jössz körül­nézni, ezt az ukázt kaptam a főgépésztől. De most más prog­ramot csinálunk. Beugrunk Dombóvárra, és csinálunk egy görbe nnvot. Nos. mit szólsz hoz­zá? Felőlem mehetünk, —mond­tam Táborinak. Dombóváron aztán valóban gör­be napot rendeztünk. Estére kel­ve alig álltunk a lábunkon. Tá­bori személyében méltó part­nerre akadtam itt az állami gaz­Anyák napján Mióta tudom: VAGY nekem — rettegek, hogy bajod esik... Siettetném az időt: lássa­lak már! Hogy megvan min­dened, hogy hasonlítasz ránk (vagy nem hasonlítasz, mert sokkal szebb vagy); hogy megnyugodjak végre: .leg­fontosabb kötelességem tel­jesítettem veled szemben. Világra hoztalak. A bölcsek türelemre inte­nek: ilyen biztonságban, mint most a szívem alatt, sosem leszel. De én tudom, sokat ár­tottam már neked. Ellened vétettem tizenhat évesen az első cigarettával. Téged mér­geztelek a néha indokolatla­nul bekapkodott gyógyszerek­kel. A házibulik koccintásai­val. És te semmi ellen nem tiltakozhattál. Súlyos kövekként gördül­nek le lelkemről a félelmek. Sorban, egymás után, ahogy megtudom, milyen bajaid nem lehetnek már. Minél na­gyobb leszel, annál többet mondanak rólad okos dokto­rok. Meg sem érdemiem tő­led: eddig még csak örömet okoztál. Már láttalak is. Azaz, in­kább csak elhittem, hogy a számomra megfejthetetlen íudományú masina képer­nyőjén az a vibráló pontok­ból összeillcszkedő kis vala­mi te vagy. Az én fiam. Vagy lányom. Apáddal egyelőre csak csimbóknak hívunk. Ne­hogy megsértődj ezért: szót ekkora szeretettel még nem mondtak ki. Soha. Mert szá­munkra, számomra, te leszel a világ első számú csodája. Az első gyermekem. Akaratos vagy, de nem bá­nom. Komoly emberekkel folytatott beszélgetéseim kel­lős közepén gyakran döröm­bölni kezdesz kis börtönöd­ből: veled foglalkozzam! Ilyenkor lopva megsimogat­lak, hogy megnyugodj. A ko­moly ember meg úgy tesz, mintha semmit sem vett vol­na észre. Nagyon várlak téged. Szü­letéseddel elmúlik majd az összes félelmem, hogy átad­ja a helyét valami új, immár soha véget nem érő aggoda­lomnak. Így lesz, biztosan. Tudom, mit beszélek. Te az eddig együtt eltöltött hónapok alatt olyan bölcsességgel ajándé­koztál meg, amire nem volt képes sem az iskolapadokban eltöltött évek, sem az irodal­mi művek hosszú sora. Mióta tudom, hogy vagy nekem, értettem meg: mit érez irántam AZ ÉN ANYÁM ... Szabó Klára Átadták a SZOT-díjakat Csütörtökön a SZOT Szállóban ünnepélyesen kiosztották az idei SZOT-díjskat. A szakszervezeti mozgalom e kitüntetéssel azok­nak az íróknak, művészeknek, tudósoknak, a művelődésben (te­véiken ykedőknek az alkotó munkáját ismeri el, akik a dol­gozók művelődésének szolgálatá­ban kiemelkedő sikereket értek el. Az ünnepségen jelen volt Be- recz János, aiz MSZMP KB tit­kára és Csehák Judit, a Minisz­tertanács elnökhelyettese is. SZOT-díjat kapott Deme László nyelvész, Gregor József opera­énekes, Juhász Judit .rovatvezető- helyettes, Koltai Róbert színmű­vész, dr. Lehoczky György orvos, Rossa László zeneszerző, Szabó Bálint társadalomtudós, idős Szabó István szobrászművész, Szőnyi G. Sándor vezető rendező, Tatay Sándor író, Tóth István nyugalmazott főiskolai tanár, Tóth Valéria szobrászművész és Vitézy László filmrendező. A kitüntetetteket Kósáné dr. Ko­vács Magda, a SZOT titkára kö­szöntötte. Beszédében emlékez­tetett arra, hogy a szakszervezeti mozgalom e magas elismerését immár 30. alkalommal adják át a dolgozók közművelődését ki- femelkedően szolgáló tudósoknak, alkotó értelmiségieknek. Ez a ki­tüntetés jelképes kifejezése an­nak, hogy a szakszervezeti moz­galom az érdekék és, az értékek körében élőre sorolja a tudás, a művelődés szolgálatát. Mint mondta, korunk megkívánja, hogy a mozgalom ne csupán a szakmai ismeretek, a hagyomá­nyos kulturális értékek megis­merését és elterjesztését segítse, hanem hozzájáruljon hétköznap­jaink új tartalommal való meg­töltéséhez, a családdal, a külön­féle intézményekkel és társadal­mi szervezetiekkel együtt, formál­ja. erősítse és védje az élet új minőségének elemeit. Végezetül hangsúlyozta: az embereknek ma nagy szükségük van a kultúra, értékeire ahhoz, hogy felmérhes­sél: a változó viliág menetét, és megérthessék saját sorsuk ala­kulását felgyorsult világunkban. A díjakat Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adta át. A díjak átadásia után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. (MTI) dóságban. Másnap már „önálló­an” végeztem a „munkámat”. Egy 350-es Puch motorkerékpá­ron közlekedtem a határban, ahol a rám bízott gépek dolgoztak. Sűrűn beugrottam Tábori nővé­réhez V. pusztára a „Rózsafa”' vendéglőbe. Szinte mondhatnám, törzshelyem lett. Egyik nap bent javítottam egy G—25-ös Hoffher traktor hű­tőjét, amikor Topa, az öreg bi­valyos a gőzekéhez tartozó vizes- lajtot odahúzatta a gépműhely udvarára, ahol én dolgoztam. — Aggyisten öcsém! — ütött hátba kedélyesen az öreg. — Mit reparálsz már megint? — Ezt a vacak hűtőt, János bátyám, folyik belőle a víz orrán- száján. — Na ja, hümmögött az öreg, de most volna egy sürgősebb munka. Na gyere, megmutatom, hogy mi az, és megfogta a ke­zemet, és odahúzott a vizeslajt- hoz. Na nézd, a hátsó kerék ösz- szetörött, és meg kell hegeszteni. — Az most nem megy János bátyám — mondom neki —, mert nincs oxigén a tejeskocsihoz, majd úgy délután öt óra körül. — Hát ez baj Karcsi, mert a gőzeke nem lehet viz nélkül. — Majd megoldjuk öreg a dolgot, bízza csak rám. Befog­ja a bivalyokat a nagy spediter kocsiba és viszünk ki hordókba vizet, amíg a lajt kereke nem lesz kész. Az öreg átfogta a két bivalyt a spediterbe és az üzem­anyagraktárnál megvárt engem. Én közben „bedobtam” egy li­ter bort, és elmentem az irodá­ba az üzemanyagraktár kulcsá­ért! Feltettünk hat háromszáz literes üres hordót a speditőrre. Éppen végeztünk a felrakással, amikor egy tizenkét éves forma kisfiú állt meg kerékpárral a kocsi mellett. — Csókolom Karcsi bácsi! Apu azt üzente, hogy benzint küld­jön ki a kombájnokhoz, mert már elfogyott, ami,volt ott kint a hordókban. — Jól van öcsi, majd viszünk ki azt is, mondd meg apádnak. Az öreg Topa közben eltűnt, alighanem hazament. No, addig elugrok egy pohár borra, gon­doltam magamban. Már éppen indulni akartam, amikor Topa alakja tűnt fel az istállók sar­kánál. — Na mehetünk? — kér­dezte Topa, miközben rágyúj­tott kurtaszárú pipájára. — Még felrakunk négy hordó benzint a kombájnok részére. Felraktuk, aztán elmentünk az artézi kútig és teleeresztettük a hat hordót vízzel. De közben meg — meg­húztuk a pálinkásüveget, amit Topa hozott hazulról, A sok bor, meg a pálinka már jócskán érez­tette hatását, fejem zúgott, szé- delegtem. Zsebemből krétát vettem elő, és megjelöltem a hordókat. Ame­lyikben víz van, arra egy nagff V betűt, amiben benzin volt, ar­ra meg egy B betűt firkantot- tnm. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom