Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-28 / 124. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 28. GONDOLA TOK EGY HANGVERSENYEN így képzelte Kodály Zoltán Az elitnevelés és tömegnevelés egyensúlya Minek köszönheti Nyíregyháza, hogy az utóbbi évtizedben a. vidéki zeneélet egyik meghatározó városa lett? Ezen gondolkodom a szabolcsi megyeszékhely 4. számú ének-zenei iskola kórusát hallgatva a kecskeméti Kodály iskola dísztermében. Az okokat és okozatokat kutató gondolatot alkalom és hely erjesztette. Éppen 50 éve, hogy a vidéki városok zeneéletéről előadást tartott Kodály Zoltán Nyíregyházán. Megállapításai, tanácsai ma is érvényesek. Bernstein intésére Miközben a kecskeméti testvériskolát hangversennyel üdvözli, a lélek- számban Kecskemétet már fölöző rtie- gyeszékhely híres kórusa olyan átéléssel, odaadással dalolt, mint amikor Leonard Bernstein vezényelte a budapesti és a bécsi Béke-turnén, vagy amikor Doráti Antal mozdulatait, szemvillanásait, gesztusait figyelték a kongresz- szusi palota avatóürfnepségén. A Finlandia palotában, a venezuelai gyermekkórus-világtalálkozón fogadták olyan örömmel az elismerő tapsot, mint most, az énekesiskola dísztermében. Nem kevésbé vigyáztak az intoná- lás tisztaságára, mint világhírű hanglemezgyártó cégek felkérésére nemzetközi hírű művészekkel közösen készített lemezfelvételekre. Jókedvűen dalolnak, szinte minden porcikájukkal tudatják: az ének szebbé teszi az életüket. Ide kívánkozik a Kecskeméten megfogalmazódott kodályi gondolat második része is: „az éneklök másokét is”. (Vajon tudják-e, hogy a Tanár úr 1930 tavaszán ebben a teremben gratulált a gyermekkarait elsők között megszólaltató kecskeméti kisiskolásoknak?) A nyíregyházi 4. számú énekesiskola és minden, ami eredményeiből következik, azt igazolja, hogy Kodály jól látta a teendőket. „Elitnevelés és tömegnevelés egymástól el nem választható szerves egység kell hogy legyen, csak akkor értékes az eredmény, ha megvan a kettő egyensúlya. Ez egyensúly helyreállítására legsürgősebb teendő az iskolai zeneoktatás fejlesztése, jobban mondva megteremtése”. Pályamódosítás és Liszt-díj Ehhez tartották magukat Szabolcs fővárosában. A nagy magyar zeneszerző, zenepedagógus útmutatása szerint „tömegeket hoztak érintkezésbe igazi, értékes zenével”, a karénekléssel. Megtalálták a megfelelő embereket (megint csak egy Kodály-cikk jut az eszembe, nem szó szerinti idézéssel: fontosabb az, hogy Kisvárdán ki az énektanár, mint az, hogy ki az Operaház igazgatója). Egyik legfiatalabb Liszt-díjasunk, az említett híres iskola Cantemus kórusának karnagya, Szabó Dénes azok közé -a kultúra- és közösségteremtők közé tartozik, akikben él a lélek tüze. Ő is hangszeres művésznek készült, mint annak idején Vásárhelyi. Míg a Városi Dalárda hajdani karnagyát a Tanár úr kérte meg, csináljon kórust Kecskeméten, Szabó-Dénest egy kicsit a megélhetés kényszere késztette kisebb pálya- módosításra. Csak egy hangszeres tanárra volt szükség Nyíregyházán, amikor feleségével letelepedett. Asszonya — a kórus krónikása — is fuvolaszakon végzett. Úgy döntött a családi tanács, hogy a férfi vállalja a nehezebbet. A nagysikerű kecskeméti koncert után megtudtam, hogy az általános iskola igazgatója, Besenyei József nem kevésbé támogatja az iskolai énekoktatást, az énekesnevelést, a kórust, mint egykoron M. Bodon Pál Kecskeméten. Az énekórák öröme Sokra becsülöm látványos sikereiket. Énekeltek már Angliában, Ausztriában, a Német Demokratikus Köztársaságban az említetteken kívül. „A kóruséneklés magasiskolái vagytok” így méltatta őket Szokolay Sándor. Külön levélben köszönte a tőlük kapott élményt Berecz János. Forray Katalin a szakember szeretetével méltatta egy régebbi kecskeméti Kodály-szemi- náriumon bemutatóóráikat. Egy-egy új mű méltó megszólaltatásának sokszor vesződséges, néha kimondottan fárasztó szakaszában sem apad el a jókedv. Ha van titkuk, hát ez. Minél nehezebb a feladat, annál boldogabbak. Fél évszázada örvendve tudatta Kodály Nyíregyházán: vannak már tanárok, akik élményessé formálják az énekórákat. Szabó Dénesekre gondolt. Mindezek ismeretében szinte természetes, hogy a volt általános iskolásokból alakított leánykórus nemzetközi nagydíjat nyert Debrecenben. A városi vegyes kar így válhatott a szabolcsi ze- neéjet egyik szervezőjévé. Úgy teljesüljenek Kodály százéves zenei tervei, mint nyíregyházi ajánlásai. Heltai Nándor SZOVJETUNIÓ Iskolareform az átépítés jegyében A Szovjetunióban vitára bocsátották az új középiskolai rendtartást. Ismertetése után azonnal széles körű vita bontakozott ki a 18 pedagógiai szakfolyóirat, valamint a központi napilapok, a köztársasági és a helyi újságok hasábjain, továbbá a tantestületekben. A jelenleg érvényben lévő rendtartást 1970-ben fogadták el, s az napjainkban már nem felel meg a gazdaságot és az oktatást egyaránt érintő reformkövetelményeknek. A pedagógus-közvélemény megítélésére váró új rendtartás jól tükrözi az iskolareform legfontosabb vonásait: az oktatás korszerűsítését, a munkára nevelés erősítését, a pályaválasztás megkönnyítését. Az új iskolarendszer a korábbi 10 év helyett 11 éves képzést tesz lehetővé. A felsőbb osztályosok a jövőben — iskolai tanulmányaik mellett — kötelezően elsajátítják a Szovjetunióban megtanulható szakmák közül a 760 leggyakoribb valamelyikét is. A modern követelményeknek megfelelő oktatás érdekében a szovjet iskolákban új, rugalmas tanterveket fogadtak el. Bevezettek több korszerű tantárgyat, például a számítógép és kezelésének alapjai című tárgyat vagy a családi élet elnevezésű tantárgyat. Gyakorlatilag valamennyi tantárgyból új tankönyvet írtak vagy szerkesztettek. UJJ ASZÚ LETO KASTÉLY Erdőtarcsán csaknem hatvanmillió forintos beruházási költséggel felújítják a XVIII. században épült Szentmiklósi-jíubinyi kastélyt, mely eddig iskolaként működött. A megszépülő műemlék a Magyar Tudományos Akadémia alkotóházaként működik majd, amelyben társalgót, szabadidős programokhoz szükséges helyiségeket, konyhát és éttermet alakítanak ki. A festői környezetben lévő kastély négyhektáros parkjában pedig sportpályákat építenek. • Országos karikatúra-biennálé A Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztálya, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanács és a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ az idén harmadik alkalommal rendezi meg az országos'karikatúra-biennálét. A pályázaton részt vehetnek azok a művészek, akiknek munkái magukon viselik a humor, a szatíra jegyeit, és alkotásaik megfelelnek a biennálé szellemiségének. A beküldött pályamunkákat szakértő zsűri bírálja el. ' Pályázati feltételek: a szervezőbizottságnak a pályamunkákra vonatkozólag sem mennyiségi, sem méretbeli megkötése nincs. (Csak tájékoztatóul: az eddigi gyakorlatnak megfelelően minden művésztől 10—15 darab grafikát várnak, körülbelül 30 x 40 cm méretben, passepartout nélkül.) A begyűjtés helye: a Műcsarnok műtárgyraktára, ideje: szeptember 9. (szerda) 9—15 óra. A beérkezett munkákat szeptember 11-én zsűrizik. A biennálé alkalmából — mint eddig is — reprezentatív katalógus jelenik meg. Sajnos, a hosszú nyomdai előkészítési és átfutási idő miatt a katalógus anyagát időben össze kell állítani. A szerkesztést május 31-én zárják le. Akik e határidő után juttatják el a szükséges anyagokat, számukra nem tudnak helyet adni a kiadványban. A kiállító művészektől 2—3 fotót (vagy fotókópiát) kérnek, kiválasztva azokból a műveiből, amelyekkel az őszi biennálén szerepelni kívánnak, valamint rövid, 15—20 soros szakmai önéletrajzot és egy önkarikatúrát (önarcképet). A fentieket Dallos Jenőnek, a Ludas Matyi szerkesztőségébe kell elküldeni, (Budapest, Gyulai Pál u. 14.). A III. országos karikatúra-biennálén legsikeresebben szereplők között jelentős pénzösszeget osztanak szét, műveiket pedig szeptemberben kiállításon mutatják be az érdeklődőknek. Drill Mind' többször hallani, hogy az utcán rendetlenkedő, sőt agresszíven viselkedő tizenévesek, diákok, tanulók megfékezésére újból kötelezővé kellene tenni a diáksapka viselését. Akkor tudniillik simán megállapítható lenne, melyik iskola, intézet növendéke renitenskedett, s egyszerűU bé válna felelősségre vonásuk. Van benne valami igazság. Mert tény, hogy minden, ami „egyenruha, -sapka, tartást ad az embernek, önfegyelemre szoktatja. Neveli arra, hogy óvja a mundér, vagy jelen esetben az iskola becsületét magaviseletével is. Azaz: a diáksapka is kötelez. Ennek persze nem szabad olyan fegyelemre nevelő eszközzé merevednie, mint mondjuk a puskának, melyet ha elhagy, elveszít a katona, megszűnik katona lenni. Különben könnyen odavezet ez az egyensapka- szigor, hogy gépiessé, lélektelenné válik. Drill, majdhogynem azt mondtam, vakfegyelem lesz belőle. Mint a mi egykori diáksapka- visele tünkből. Akkoriban hordtuk, midőn dalokra tanítottak bennünket a leventefoglalkozásokon, hogy: „Most újra zúgnak a fegyverek, hol a nap kélfenn az égen ... Körülöttem már égnek a falvak ... Csikorognak a hernyó talpak . .. Fegyvered hát vedd elő, hisz’ úgyis csak egyszer élünk...” Nos, abban az időben dúlt akkora fegyelem a gimnáziumokban is, hogy ha valaki feltette a kérdést a diáknak: „Mi az igazi fegyelem, fiam?" — akkor legjobban így felelt: — Az igazi fegyelem az, ha fejemet a legválságosabb helyzetben sem veszítem el. Ennek pedig legfőbb biztosítéka, hogy ha a diáksapka télben, nyárban, étien, szomjan a fejemen van. így tudok tisztelegni katonai, iskolai elöljáróimnak, tanáraimnak. Ilyen válaszra biztosan vállveregetés volt a jutalom. Mert akkor tudta a tanár, hogy a többivel is tisztában van az az öntudatos gyerek. Azzal tudniillik, hogy ha a tanár, leventeoktató, vagy más hatalmasságok jönnek vele szemben. három (lehet, hogy öt) lépéssel a találkozás előtt kemény fővetés jobbra vagy balra, aztán villámgyorsan felszökken a kéz a diáksapka simléderé- hez. Olyaténképpen azonban, hogy a kisujj hegyének kell érinteni a bőr szélét. Közben természetesen a könyöktartásra is ügyelni kell. Vissza kell szorítani a mellszélésség elvágólagosságáig, mert olyan diák, akinek a könyöke kiáll, abszolút nem ismeri a fegyelmet. Annyira belénk verték ezt a drillt, hogy a leglehetetlenebb helyzetben sem feledkeztünk meg a fegyelemnek erről a pregnáns kifejezéséről. Egyszer például, nyár elején az udvaron tornáztunk. Csengettek, villámgyorsan öltözködni kezdtünk. Közel az utca felöli vasrácsos kapuhoz. Az egész Il/b osztály az ingfelvételnél tartott, mikor megláttuk a kerítésen kívül Bőd Lajos tanár urat, aki később a zenetudományi alapismeretekbe vezérelt be bennünket. Alit, és széles mosollyal élvezte igyekezetünket. Mi pedig, idegeinkben a leventefoglalkozásokon belénk sulykolt drillel azt hittük, tisztelgésünket várja. Éppen csak a szemünk volt kint az ing nyakán, a fehérnemű többi része még magasan fent kóválygott, de tudtuk kötelességünket. Vi- gyázzba vágtuk magunkat, és feszesen szalutáltunk. Úgy, ingujjban kapálózó kézzel. Komikus látvány lehetett, mert az öreg nagyot nevetett, fejét csóválta, s azt kiáltotta be: — Ti aztán rettenthetetlen katonák lesztek, halljátok-e! Akkor is lőni fogtok, ha nem iesz nálatok puska. Mi ugyanis sapka nélkül szalutáltunk. Valami derengett másodikos lelkületűnkben az öreg ironikus bölcsességéről, de túlságosan gyerekek, és „hazafiak" voltunk ahhoz, hogy azt meg is tudtuk volna fogalmazni. Egy esztendő múlva történt. Valami nehezet kérdezett zeneelméletből B. L. tanár úr, és jól sikerült feleletet adtam. Akkoriban ismerkedett az osztállyal. — Ez igen, kitűnő, fiam! Látom, nem csak tisztelegni tudsz... Hogy hívnak? — Tóth Sándor — makogtam rém zavartan— s gondolom, elvörösödve —, mert emlékeztem a tornaóra utáni tisztelgés bohózatra, amikor közel álltam ahhoz a bizonyos vaskerítéshez, így megjegyezhette az arcomat. A kérdésre — hogy hívnak? — így rebegtem hát a választ: Tóth Sándor. Az osztály röhögött. Tanár úr nem értette az okát. Míg Gulácsi Ferkó meg nem magyarázta: Nem úgy hívnak engem, hogy Tóth Sándor, hanem: Tóth István Szépen magyarul — szépen emberül Ingázó anyanyelvűnk Újságaink többször foglalkoztak már az ingázók (ingások), azaz a lakóhelyükről a munkahelyükre naponta utazók gondjaival. Az utazásnak több formája van; ezek alapján szokták megkülönböztetni az ingásokat. Kis távolságra kerékpárral is lehet menni, ezt teszik a cajosok, a bicajosok.rŐkét a motorosok követik, majd a fakaruszo- jok (teherautóból személyszállításra átalakitott autók; maga a kifejezés a /aszállító autó és az Ikarus összerántá- sából keletkezett) következnek, aztán a buszosok. Mi most — személyes tapasztalatok alapján — a vonatosokkal foglalkozunk, az ő jellegzetes szavaikat mutatjuk be. Az „igazi” ingavonat (röviden: inga) az, amely a célállomásra érve, csekély várakozás után indul vissza. Persze, nem csak ez az egy vonatfajta van. Fekete vonatnak a hét végén közlekedő, rendszerint távolsági vonatot nevezzük (még akkor is, ha a vagonok színe más). A sötét vonat pedig az, amely a végállomásra érve, utas nélkül indul vissza (persze, leoltott lámpákkal). A mozdony neve: pofi, gözbika, még akkor is, ha éppen dízel-, vagy villanymozdonyokról van szó. Ha a mozdony a vonat végén van: tolatás vonatról szoktunk beszélni. A dohányzó szakasz neve: bagós, büdös. Amikor a vonat valamilyen oknál fogva (például tilos jelzést kap, nem engedik tovább az állomásról) várakozásra kényszerül, akkor ezt mondjuk: megfogták. Vagy: „Rákos fogós állomás” (Rákoson sokszor várakozik a vonat). A forgalmista palacsintasütővel szokta meneszteni a vonatokat. A vonat a váltókon táncol (inkább az ingás táncol a vonat mozgása következtében). A csonka vágányok végén van az ütközőbak; az ingások bikának keresztelték át. Egyes vonatoknak — természetesen nem hivatalos nevük is van: Zsuzsi-vonat (Debrecen), Hobbi-vonat (Nagycenk), Jaszi (a Vámosgyörk és Szolnok között közlekedő vonat, amely a Jászságon megy át), Maxi, Kávédaráló (kis teljesítményű gőzmozdony vontatja). A kis sebességű, lassan haladó vonatok pedig megkapták az éppen rájuk nem jellemző expressz elnevezést. Ezek általában minden eperfánál (azaz állomáson és megállóhelyen) megállnak. Ha Budapest Keleti pályaudvarra utazunk, az úgynevezett bejárónál van egy felüljáró, a neve: százlábú híd (száz lába azért nincs). Érdekes a kalauzszöveg kifejezés kialakulása. Az ingásoknak ugyanis bérletük van, tehát tőlük hiába kéri a kalauz a jegyeket. így a kalauzszöveg jelentése: felesleges beszéd. Amikor bevágjuk magunkat a sarokba: az ablak mellett foglaltunk helyet. Sok elméncség is elhangzik az utazás során. Ha szabad hely iránt érdeklődünk, gyakran kaphatjuk a következő válaszokat: Van hely, csak el van foglalva; nincs szabad hely, csak röhej; érdekes, hogy a csomagtartóban nem ül senki stb. Az utolsó pillanatban érkezőt megnyugtatják: lihegjen csak, hátha hamarabb indulunk. Aki naponta utazik, unos-untalan hallja (és használja) a bemutatott szavakat, kifejezéseket. A gyakori használattól kissé elkoptak, elcsépeltté váltak. Úgy látszik, hogy „ingázó anyanyelvűnk" nem képes az újításra vagy legalábbis a változatosságra. Vagy mi vagyunk némiképp borúlátók? Mizser Lajos ANKÉTOK MEGYESZERTE Pályaválasztási hónap az idén is Azok a diákok, akik ebben a tanévben fejezik be az általános iskolát, már eldöntötték, hogy továbbtanulnak-e, s ha igen, melyik középfokú intézményben. Sokuknak a végső döntéshez a pályaválasztási hónap valamelyik rendezvénye adott támpontot. A Bács- Kiskun Megyei Pedagógiai Intézetben most a következő tanév programjának előkészületein dolgoznak.’ Mit terveznek az 1987. október 19-étől november 21-éig tartó pályaválasztási hónapra? Sokat emlegetett probléma, hogy egyes területeken újratermelődnek a hiányszakmák, míg másutt többszörös a túljelentkezés. Az egyenletes megoszlást szeretnék elősegíteni azokkal az ankétokkal, amelyeken gazdasági áganként vitatják meg a beiskolázási gondokat. Egy-egy város rendezvényeit az általános iskolai pályaválasztási munkaközösségek fogják össze. Az iskolák pályaválasztási, illetve nyílt napokkal segítik a diákok döntését. Lesz ahol kiállítást rendeznek, üzemlátogatást szerveznek, másutt vetélkedővel serkentik a fiatalokat a szakmákra vonatkozó információk megszerzésére. Gondot fordítanak a szülőkkel való kapcsolattartásra is. Figyelemre méltó a „Katona voltam egy napot” akció. A tervek szerint az előzetes felmérés alapján erre a pályára jelentkező diákok egy napra bepillantást nyerhetnek a katonai élet titkaiba. T. T. Nyári egyetemek 1987 Rendezvények Kecskeméten és Baján „Akar pihenés közben tanulni? Akar tanulás közben pihenni? Ezekkel a reklámmondatokkal ajánlja programjait a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyári egyeteme. A nyári egyetem a TIT nagy hagyományú intézményei közé tartozik. Mindenekelőtt tudományos ismeret- terjesztő fórum, de igen fontos a továbbképzés terén betöltött helye is. Emellett lehetőséget teremt olyan tapasztalatcserékre, amelyek során a „laikus” érdeklődők közvetlenül is találkozhatnak a szakemberekkel. Ebben az évben húsz város huszonhárom nyári egyetemnek ad otthont. A rendezvényekre mintegy háromezer résztvevőt várnak, köztük jelentős számban külföldieket is. Tavaly a kulturális turizmusra is kedvezőtlen nemzetközi hatások ellenére mintegy ezernégyszáz érdeklődőt láttak vendégül, harminc országból. Mind a hazai, mind a külföldi vendégek kétharmada valamilyen ösztöndíjjal vesz részt a rendezvényeken. A legnagyobb, immár hatvanéves hagyományai a debreceni nyári egyetemnek vannak. Témája ezúttal a magyar nyelv és irodalom, a magyar kultúra. Evek óta nagy számban vesznek részt rajta külföldön élő magyarok, de idegenajkúak is. Ez az oka annak, hogy itt a magyart mint idegen nyelvet oktatják, illetve felfrissítik azok tudását, akik ezt igénylik. A veszprémi előadások középpontjában az államigazgatási szervek és a gazdasági irányítás kapcsolata áll. Ugyancsak ez a város ad otthont a Balatonnal foglalkozó előadássorozatnak is. Itt említjük meg, hogy valamennyi város rendezvényeihez kiegészítő programok, kirándulások is kapcsolódnak. Eger lesz a színhelye a filmművészeti nyári egyetemnek, amely minden évben más rendező — az idén Gábor Pál — munkásságát állítja a középpontba. Az Ifjúság ’87 címet viselik a salgótarjáni nyári egyetem rendezvényei. Témája: a fiatalok körében eluralkodott szenvedélybetegségek, gyógyításuk, illetve megelőzésük. Szeged is két nyári egyetemnek ad otthont. Az egyiken az iskola és a pedagógus önállóságát, a másikon a művelődés és az innováció kapcsolatát elemzik a résztvevők. Több nyári egyetem foglalkozik — más-más megközelítésben — a környezetvédelem kérdéseivel. A soproni az élővizek helyzetével és a hulladékok problémájával, a szombathelyi a települési környezet kulturáltságával. Gyulán az eszperantisták cserélhetnek eszmét az eszperantó nyelvű ismeretterjesztés lehetőségeiről, Keszthelyen pedig „téli” egyetem lesz 1988 januárjában a hazai vadgazdálkodásról. Bács-Kiskun megyében Baján vízgazdálkodási, Kecskeméten óvodapedagógiai nyári egyetemet rendeznek. A megyeszékhelyen június 22-étől 26- áig a munkára nevelés óvodai lehetőségeit vitatják meg a résztvevők, Baján pedig A melioráció a magyar mezőgazdaságban témakörrel foglalkoznak a szakemberek június 29-étől július 4-éig. A rendezvényeken hagyományosan neves előadók, az illető szakterületek avatott képviselői tartanak előadásokat, konzultációkat; akadémikusok, egyetemi tanárok, még három miniszter is. Külföldieknek a legtöbb helyen szinkrontolmács áll a rendelkezésükre. A nyári egyetemek szervezői, amellett, hogy a jövőben is szeretnék megőrizni a rendezvények alapfunkcióját, korszerűsíteni akarják azt. Mindenekelőtt a témák szűkítésével, alaposabb körüljárásával. Már ettől az évtől várható, de a jövőben gyakoribb lesz, hogy még nem megállapodott, hanem vitatott, egymással ütköző kérdéseket és problémákat tűznek napirendre. A legtöbb nyári egyetemre május végéig, június közepéig lehet jelentkezni minden TIT-szervezetnél. ugyanitt juthatnak hozzá az érdeklődők a részletes programokhoz is. Olyan esetekben, ahol a jelentkezési határidő már lejárt, a rendezők május végéig még fogadják az érdeklődőket. N. G.
