Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

* m PETŐFI NÉPE « Í981, wájUs U Barátsági nagygyűlés Bukarestben (Folytatás az 1. oldalról.) latokat nyitnak a különböző te­rületeken folytatott együttmű­ködés közös érdekek alapján tör­ténő további fejlesztéséhez. Mi­vel megállapították, hogy az utóbbi években bizonyos lemara­dás volt a gazdasági kapcsolatok fejlődésében, megállapodtak, hogy mielőbb igyekeznek ezt felszá­molni. Konkrét intézkedéseket tesznek a 2000-ig szóló gazdasá­gi és műszaki-tudományos együtt­működési program lehető legjobb végrehajtására. Megállapodtak abban is, hogy fokozzák a ro­mán—szovjet együttműködést a KGST keretében, a tagállamok fontos népgazdasági problémái­nak megoldását célzó egyeztetett programok végrehajtásában. ,.Érdeklődéssel figyeljük — mondotta ezután a román veze­tő — a szovjet embereknek, az SZKP-,nak azokat az erőfeszíté­seit és törekvéseit, amelyek a társadalom átalakítására, a szo­cialista demokrácia, a gazdasági és a szociális szféra mindenolda­lú fejlesztésére irányulnak. Szív­ből kívánjuk a szovjet népnek, hogy az SZKP vezetésével érjen el új, egyre nagyobb sikereket a fejlett szocialista társadalom . építésében.” » . A továbbiakban Nicolae Ceaú- isescu részletesén szólt Románia szocialista fejlődésének ered­ményeiről, elsősorban az utóbbi .két évtizedben végbement válto­zásokról, majd kifejtette: minden feltétel megvan ahhoz, hogy si­keresen. megvalósítsák az RKP XIII. kongresszusán kitűzött stratégiai feladatot, s Románia a fejlődés magasabb fokát elérve közepesen fejlett szocialista or­szággá váljék. Nemzetközi kapcsolatainak fej­lesztésére irányuló általános po­litikája keretében Románia meg­különböztetett figyelmet fordít arra, hagy szüntelenül erősítse a barátságot és az együttműkö­dést a Szovjetunióval — jelen­tette ki az RKP főtitkára, hoz­záfűzve: országa erősíti együtt­működését minden szocialista or­szággal, fejleszti kapcsolatait a fejlődő és el nem kötelezett or­szágokkal, valamint a fejlett tő­kés országokkal is. A nemzetközi helyzetről szól­va a szóndk megállapította, hogy világszerte egyre élénkébb küz­delem folyik a leszerelésért és a ..békéért, az., .enyhülés és az együttműködés új politikájának érvényes: téséért. Romania üdvözölte és támo­gatja az összes nukleáris fegy­ver 2000-ig történő felszámolásá­ra tett szovjet javaslatokat, to­vábbá a közepes hatótávolságú európai rakéták megsemmisítésé­ről szóló egyezmény létrehozásá­ra irányuló szovjet törekvéseket. Síkraszáll minden atomfegyver- kísérlet megszüntetéséért és szükségesnek tartja, hogy gyakor­lati lépések történjenek az euró­pai hagyományos fegyverzet 25 százalékos csökkentésére, amint azt a- Varsói Szerződés tagálla­mai javasolták — mondotta a szónok. ' Ceasescu hangoztatta, hogy or­szága következetesen fellép a balkáni országok együttműkö­désének fejlesztéséért, azért, hegy tárgyalások útján. rendezzék a néhányuk között még meglévő problémákat. Támogatja, hogy a Balkán váljék a., jószorhszédság, a béke és az együttműködés öve­zetévé, amely mentes a nukleá­ris és vegyi fegyverektől, a kül­földi ősapátoktól és katonai tá­maszpontoktól. Román részről fontosnak tart­ják, hogy növekedjék az ENSZ és más nemzetközi szervezetek szerepe a nemzetközi élet sú­lyos kérdéseinek megoldásában, az államközi kapcsolatok demok­ratizálásában. Ezzel .kapcsolat­ban a román vezető elégedetten állapította meg, hogy a Szovjet­unió és Románia tevékenyen együttműködik az ENSZ-beri és Általában a nemzetközi színtéren a leszerelés, a biztonság, az együttműködés és a világbéke céljaiért. Nicoaie Ceausescu kijelentet­te, hogy a Román Kommunista Párt bővíteni akarja kapcsolatait más kommunista pártokkal és továbbra is tevékenykedni fog azért, hogy erősödjék a kommu­nista és munkáspártok együtt­működése és szolidaritása a tel­jes egyenlőség, minden egyes párt függetlenségének és önálló politika folytatásához való jogá­nak tiszteletben tartása alapján. A román vezető után Mihail Gorbacsov emelkedett szólásra. Mihail Gorbacsov elégedetten szólt arról, hogy Románia és az RKP fejleszteni kívánja az együtt­működést a Szovjetunióval, il­letve az SZKP-val. Megállapí­totta, hogy ennek minden felté­tele megvan, s a Szovjetunió is kész mindent megtenni az együtt­működés erősítéséért. Az SZKP KB főtitkára röviden elemezte azokat az okokat, ame­lyek a Szovjetunióban elkerül­hetetlenné tették az átépítésnek nevezett reformokat. Ennek az elemzésnek a bevezetőjében Mi­hail Gorbacsov kijelentette: a Szovjetunióban tudják, hogy Románia egész sor nehéz prob­lémával küzd, és vannak olyan gondok, amelyek a mindennapi életre is rányomják bélyegüket. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a román kommu­nisták és dolgozók képesek lesz­nek megoldani ezeket a nehéz­ségeket. Gorbacsov ezzel össze­függésben kiemelte, hogy az át­alakítás koncepcióját a Szovjet­unióban nem egy valaki szemé­lyes akaratából, hanem a párt kollektív gondolkodása nyomán született. Hangsúlyozta, hogy az átalakí­tás forradalmi feladat, amelynek megoldásához fel kell szabadj- tani az emberi kezdeményező­készséget, s ehhez egyetlen lehet­séges út vezet: a demokratizálás. Hogyan oldjuk meg ezeket a feladatokat? A gazdaságban dol­gozó kollektívák önelszámolása, önfinanszírozása és önigazgatá­sa, a gazdasági vezetők megvá­lasztása, a gazdasági módszerek megszilárdítása, a tervezés kor­szerűsítése révén. Az ideológia területén: alkotó módon, a való­ság mély és elfogulatlan elemzé­se alapján a marxista—leninista elmélet fejlesztése révén; a poli­tika belső és nemzetközi viszo­nyok elemzésére támaszkodó megalapozása útján; a múlt ta­nulságainak és a jövőbe mutató előrejelzéseknek figyelembevé­telével; az emberi tényező szere­pének fokozásával, a nép szelle­mi energiáinak feltárása és fel­szabadítása révén. A politikai szférában a szocialista demokrá­cia intézményeinek korszerűsí­tésével, a választott szervek sze­repének növelése, valamint az apparátus feletti ellenőrzésük fokozása révén. A demokrácia fejlesztésének elválaszthatatlan feltétele a nyíltság. Országunk­ban ezzel kezdtük meg a szocia­lizmus megújításának folyama­tát. Megalapozottan jelenthetjük ki, hogy a nyíltság, a társadalmi élet negatív irányzatainak fel­számolásáért folytatott határo­zott harc, a saját munkánkhoz való kritikai hozzáállás megerő­sítette a párt tekintélyét, a töme­gek bizalmát a párt iránt. Hatá­rozottan megújítjuk a pártmun- ka módszereit és stílusát, nagy figyelmet fordítunk a káderkér­désekre. A vezető posztokra hoz­záértő, elvthű és becsületes em­bereket állítunk: kommunistá­kat és pártonkívülieket. Ugyanen­nek a kérdésnek a másik oldala, hogy távozniuk kell azoknak, akik nem tudnak megbirkózni a fela­datokkal, nem tartanak lépést a korral, s távozniuk kell főként azoknak, akik elvtelenséggel, pénzhajszával, a párterkölcs meg­sértésével szennyezték be magu­kat. A pártmunka egyik legfonto­sabb irányvonala a dolgozók in­ternacionalista nevelése, a népek barátságának erősítése. Ismeretes, hogy milyen nagy jelentőséget tu­lajdonított V. I. Lenin mindan­nak, ami a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos, milyen érzékeny­séget és finomságot követelt meg ezeknek a kérdéseknek a megol­dásánál. Úgy vélem, Lenin ezzel kapcsolatos öröksége ma is idő­szerű. A szocialista országok gazdasá­gi együttműködése továbbfej­lesztésének fontosságáról szól­va Mihail Gorbacsov hangsúlyoz­ta a testvérpártok vezetőinek ta­valyi tanácskozásán született dön­tések jelentőségét. Ennek kap­csán leszögezte, hogy a KGST mindeddig megfelelően teljesí­tette feladatát, de most a közös tevékenység új módszereire, Irá­nyításának modern formáira van szükség, amelyek lehetővé teszik a gazdasági együttműködés szín­vonalának lényeges emelését, a résztvevők hasznának növelését. — Mint tudjuk, a KGST-tag- országok elfogadták a műszaki- tudományos fejlesztés 2000-ig szó­ló komplex programját. Ennek végrehajtása megkezdődött, de őszintén szólva egyelőre nem elég energikusan folyik. Vélemé­nyünk szerint lehetséges és szük­séges is e nagy fontosságú ügy meggyorsítása — hangsúlyozta. A szovjet—román gazdasági kapcsolatokra áttérve Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy az együttműködés minőségi javí­tása nemcsak anyagi előnyökkel járna, hanem gyümölcsözően hatna a szovjet—román kapcso­latok egészére, a két nép közötti barátság erősödésére is — álla­pította meg. — Csütörtökön Berlinben ismét összeül a Varsói Szerződés Poli­tika! Tanácskozó Testületé. Az ülésen elemezni fogjuk az Euró­pában és a világban kialakult helyzetet, egyeztetjük legsür­getőbb együttes külpolitikai ak­cióinkat. Döntő mértékben közös erőfeszítéseinknek köszönhető, hogy sikerült megvédenünk a szocialista államok biztonságát és szuverenitását, sikerült aka­dályt állítanunk a háborús ka­landorok útjába. Nem mondjuk azt, hogy minden közös lépésünk szerencsés volt és sikert hozott, de egyet bizton állíthatunk: min­dig békére törekedtünk és ezt tesszük a jövőben is. Politikánk legfőbb célja a nukleáris kataszt­rófa megakadályozása, az embe­riség megmentése. Végezetül Mihail Gorbacsov szólt a Balkán-félsziget helyze­téről. Kijelentette, hogy a Szov­jetuniónak a balkáni térségben nincs sem nukleáris, sem pédig vegyi fegyvere. A balkáni béke­övezet megteremtésére vonat­kozó, Románia és Bulgária állal előterjesztett javaslatról szólva hangsúlyozta: a Szovjetunió kész biztosítani az ehhez szükséges garanciákat, s ennek kapcsán fel­vetette, hogy további lépésként ki kellene vonni minden külföldi csapatot a Balkánról, fel kellene számolni minden külföldi katonai támaszpontot a félszigeten. események — sorokban SZÓFIA Hámori Csaba, a KISZ KB el­ső titkára kedden Szófiába uta­zott, ahol részt vesz a Dimirovi Komszomol XV. kongresszusán. Búcsúztatására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Venelin Kocev, a Bolgár Népköztársaság buda­pesti nagykövete. PRÁGA Branko Mikulics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke kedden, Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök meg­hívására kétnapos, hivatalos ba­ráti látogatásra Prágába érkezett. A jugoszláv miniszterelnök prágai tárgyalásain főleg a gaz­dasági együttműködés fejlesz­tésének lehetőségeiről lesz szó, különös tekintettel arra, hogjf mindkét fél érdekelt a termelési kooperációk, s egyéb gazdasági együttműködési formák kibőví­tésében — hangsúlyozzák a cseh­szlovák fővárosban. SZOVJET LAPOK VITACIKKEI A történelmet nem lehet idomítani A szovjet társadalom fejlődé­sét fékező tehetetlenségi erő le­küzdése elképzelhetetlen a múlt feltárása nélkül. Fél év alatt tör­ténelmi vitacikkek egész soroza­ta jelent meg, s ezek nem hagy­ják figyelmen kívül a szovjet párt első embereinek személyiségi vo­násait, konkrét szerepét sem. A Moszkovszkije Novosztyi egyik korábbi számában újra kö­zölte Leninnek a Központi Bi­zottsághoz intézett levelét, amely­ben Sztálin személyiségjegyeinek ellentmondásaira figyelmeztetett s megkérdőjelezte alkalmassá­gát a párt vezetőjének posztjára. Kevéssel később ugyanebben a laphan hangsúlyozta egy törté­nész, hogy a jövő feladatai csak a múlt hibáinak teljes feltárása után határozhatók meg egyértel­műen, hogy több szempontból át kell alakítani a történetkutatást, ki kell mondani a teljes igazsá­got, éppen azért, hogy a jövőben ne kelljen majd újra „javítani" a korábban kimondott véleményt. Párttanácskozások és ezek doku­mentumai foglaltak állást a tör­ténettudomány tényekre épülő, alapos, átgondolt fejlesztése mel­lett. Ugyancsak -a Moszkovszkije No­vosztyi egyik legutóbbi számában hangsúlyozta egy, a régebbi nem­zedékihez tartozó tudós, hogy a történelmet nem lehet a jelen igényeihez idomítani, a korábbi alapos kutatások következteté­seinek a továbbiakban és érvé­nyeseknek kell maradniuk. Az el­ső cikk szerzője válaszában hang­súlyozta, hogy a történettudo­mány nem egyenlő a tények hal­mazával, szemléletét, hasznát az azokból levont következteté­sek pontossága határozza meg. Tények és legenda Olvasói levélben feltett kérdés nyomán foglalkozott vasárnapi számában Sztálin szemilyésé- gének étékelésével az SZKP KB egyik napilapja, a Szocialisztyi- cseszkaja lndusztrija. A cikk szer­zője, Alekszandr Szamszonov akadémikus, elsősorban a nagy honvédő háború történetének ki­váló kutatója, megpróbál leszá­molni azzal a legendával, hogy korábban a nép egybeforrott Sztálin személyével. Mint a háború egykori résztve­vője is visszautasítja azt az állí­tást. hogy a katonák „a hazáért, Sztálinért!” felkiáltással Indul­tak volna harcba. Ezt inkább a frontról származó tudósítások állították, s a személyi kultusz megnyilvánulásaként értékelhe­tő buzgalom volt — írja. Ugyan­ilyen képet festettek az özvegyek­nek küldött értesítések, amelyekben hősi halált halt férjükről a pa­rancsnokok az állították, hogy ez­zel a kiáltással indultak a végső rohamra. Személyes ismerősei­nek példáján vonja kétségbe e le­velek hitelét a szerző. Bizalom az ellenségeknek A tudós nem vonja kétségbe a sztálini időszak eredményeit, de felhívja a figyelmet arra, hogy a párt és a nép sikereit nem sza­bad csupán Sztálin nevével ösz- szekapcsolni. Sztálin súlyos hibá­kat követett el, egyebek között abból a téves elméleti megfonto­lásból, hogy a szocializmus erő­södése során az osztályharc nem gyengül, hanem erősödik. Az ál- lambiztonsági szerveket már a háború előtt nem a párt, hanem saját ellenőrzése alá vonta, s a nép olyan ellenségeinek adott bi­zalmat, mint Jagoda, Jezsov, Be- rija. A koholt „Tuhacsevszkij- összeesküvés” ürügyén kiváló ka­tonai vezetőket végeztetett ki: Tuhacsevszkijt, Jakirt, Bljuhert, Uborevicset, Jegorovot. A szovjet katonai elképzelések értelmében az ellenséggel saját területén kellett volna harcolni, Sztálin viszont nem akarta „pro­vokálni” a náci Németországot, így a nyilvánvaló jeleket is fi­gyelmen kívül hagyta. A néme­teknek módjuk volt felderítő re­püléseket és diverziós cselekmé­nyeket végrehajtani. Ennek — s nem a mondvacsinált „Pavlov- összeesküvésnek”, vagy más, állí­tólagos árulók tevékenységének — tudható be, hogy a háború el­ső napján 1200 szovjet repülőgép semmisül meg a földön, hogy az ellenséges csapatok végül is Le- ningrádig, Moszkváig, Sztálin­grádig jutottak. Sztálin nem vet­te figyelembe Richard Sorge hír­szerző Tokióból küldött pontos je­lentéseit, amelyek még a háború kezdetének napját, a felvonuló erők nagyságát is előre jelezték. Sztálin 1942 őszéig óriási szá­mítási hibákat követett el. Igaz, a katonák szaktudását kihasznál­va sikeresen megtanulta a kor­szerű hadviselés módszereit, s főparancsnokként a második sza­kaszban fontos szerepet játszott a győzelem kivívásában — mond­ja ki Szamszonov akadémikus. Hangsúlyozza, hogy Georgij Zsu­kov volt az igazi nagy szovjet hadvezér, „a tábornok, aki nem szenvedett vereséget”. A művészeknek volt igazuk? Ezzel lényegében igazat ad azoknak a művészeknek, akik — tudván, hogy a Sztálin és Zsukov közötti katonai viták széles kör­ben ismertek — Zsukov szemé­lyét állították alkotásaik közép­pontjába, közvetetten kérdője­lezve meg Sztálin érdemeit. Ugyancsak regények és más mű­alkotások mutattak rá először ar­ra, hogy a bekerítésbe, fogságba kerülés mekkora szégyen volt, az ilyen katonákat eleve „gyanúsak­ként” kezelték. A történelmet azonban nem lehet csak regé­nyek és filmek alapján tanulmá­nyozni — hangsúlyozza a tudós, s maga említi több — részben Sztálin hibás számításai miatt — bekerített szovjet hadsereg sor­sát, amely nem eléggé ismert, egyebek között azért, mert ezek a hadseregek megsemmisítették archívumukat is. Fel kell tehát kutatni a még élő szemtanúkat, az egykori résztvevőket, akikből mind kevesebben vannak —. ajánlja a tudós. Alekszandr Szamszonov hang­súlyozza, hogy a történelemben nem lehetnek sem fehér foltok, sem elhallgatott tények. A kér­dést feltevő olvasónak szólnak, de éppen a lap hasábjain széle­sebb értelmet kapnak a követke­ző szavai: „javaslom, hogy mé­lyebben gondolkodjék el azon, milyen szerepet játszott Joszif Visszarionovics Sztálin az elmúlt idők történelmében”. Grósz Károly látogatása a néphadseregben Grósz Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság el főtit­kára Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter kísé­retében tegnap látogatást tett a Magyar Néphadsereg hátország- védelmi alakulatainál. Darányi Miklós vezérőrnagy, a hátországvédelmi alakulatok pa­rancsnoka tájékoztatást adott a katonai szervezet feladatairól, tevékenységéről. A PB tagja ez­után megtekintette a Metró új­pesti szakaszának építkezését, a káposztásmegyeri lakótelep ki­vitelezési munkálatait s találko- kozott a beruházásokon dolgozó katonákkal. A program befejezéseként a Budapesti Pártbizottság első titkára a Magyar Néphadsereg Dunai Flottilláját látogatta meg, Nicaraguái küldöttség hazánkban A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására május 18. és 26. között látogatást tett hazánkban a Nicaraguái Sandi­nista Védelmi Bizottságok kül­döttsége, élén Leticia Herrera fő­titkárral (országos koordinátor), az Államtanács, első elnökhelyet­tesével.. A nicaraguai küldöttséget fo- igadta Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Baranyai Tibor, a SZOT főtitká­ra, Cservenka Ferencné, az Or­szággyűlés alelnöke, Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára. A küldöttség találkozott Bor­bély Sándorral, a Munkásőrség országos parancsnokával, Duschek Lajosnéval, a MNOT elnökével, továbbá a magyar szolidaritási bizottság vezetőivel. A Ribánszki Róberttel, a. HNF OT titkárával folytatott megbeszélésen a nép­frontot és a Sandinista Védelmi Bizottságokat kölcsönösen érin­tő kérdéseket, a kapcsolatok fej­lesztését és a további együttmű­ködés erősítését szolgáló felada­tokat tárgyalták meg. A nicara­guai küldöttség magyarországi programja során látogatást tett Borsod-Abaúj-Zemplén megyé­ben, ahol a HNF megyei mun­kájával., ipari és mezőgazdasági létesítményeivel ismerkedett. Az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának Ülése Az 1987. évi idegenforgalmi idényre való felkészülésről, vala­mint a zöldség-gyümölcs kereske­delem helyzetéről tanácskozott tegnapi ülésén — a siófoki Ezüst­part üdülőben — az Országgyű­lés kereskedelmi bizottsága. A képviselők — Nyers Rezsőnek, a bizottság elnökének vezetésével elsőként a Belkereskedelmi Mi­nisztérium tájékoztatóját vitat­ták meg az idegenforgalom ez évi terveiről, és a tervek megva­lósításának feltételeiről. Az előterjesztésből és Vincze Imre belkereskedelmi minisz­terhelyettes szóbeli kiegészítő­jéből egyaránt kitűnt, hogy az .idegenforgalom ma .hazánk, gaz» dóságának egyik legsikeresebb ágazata. A nemzeti jövedelem gya­rapításában és a devizakiterme­lésben betöltött szerepe egyaránt indokolja az ágazat fejlesztését, s ehhez az idei előrejelzések ked­vező feltételeket kínálnak. Reá­lis lehetőség mutatkozik arra, hogy az 1987-re tervezett bevétel­növekedést 6 százalék helyett mintegy 10 százalékra teljesítsék, s így a tavalyi 365 millióval szem­ben 400—410 millió dolláros kon­vertibilis devizahozamot érje­nek el. A szálláshelyek gyarapításá­ra a jelenlegi időszakban csak a fizetővendég-szolgálat bővítésé­vel és a kempinghálózat fejlesz­tésével kínálkozik lehetőség. Az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága a zöldség-gyümölcs ke­reskedelem helyzetéről szóló ■ tájékoztató jelentésről tárgyal­va megállapította, hogy termelé­si adottságaink a jelenleginél jobb ellátást tennének lehetővé. Változatlanul sok feszültség for- „ xása-a termelő- ós-felvásárlószer­vezetek közt a szerződéses fegye­lem hiánya. Több képviselő ja­vasolta, hogy az egyenletesebb el­látás és az indokolatlanul nagy árrések megszüntetése, a terme­lő és a fogyasztó közötti út rövi­dítése érdekében fordítsanak nagyobb gondot — és lehetőség szerint több anyagi forrást — a városi és községi piacok hálóza­tának fejlesztésére. Az Állatorvostudományi Egyetem jubileumi ünnepsége (Folytatás az 1. oldalról.) munka szoros egységére; az egyetem mai vezetői — nagy elő­deik munkásságának méltó foly­tatóiként — ápolják és erősítik ezt az egységet. A KB titkára ezután a gazda­ságfejlesztés mai teendőit ele­mezve elmondotta: a jelen idő­szakban a legfontosabb tenniva­lók a társadalmi termelés haté­konyságának radikális javításá­val, a forrásképzés és elosztás egyensúlyának megteremtésével kapcsolatosak. A társadalmi ter­melés hatékonyságának javítá­sában meghatározó tényező a termelési struktúra megalkuvá­soktól mentes, késlekedés nélkü­li és megfontolt átalakítása. Eb­ben az átalakításban — amely egyébként nem egyszeri, hanem szükség szerint rendszeresen megújuló és konfliktusokkal já­ró feladat —, döntő fontossága van a műszaki fejlesztésnek, a technológia korszerűsítésének, és annak a „szellemi infrastruktú­rának”, amit a tudományos ku­tatás, az oktatás, a képzés és a továbbképzés teremt meg. Átfogó reformokra, a régi mód­szerek feladására és új stílus ki­alakítására van szükség ahhoz, hogy a társadalmi rendszerünk­ben meglévő jelentős tartaléko­kat feltárhassuk, hasznosíthas­suk. — Amikor a tartalékokról szó­lok, akkor nem egyszerűen csak az anyagi erőforrásokban, ha­nem sokkal inkább a legfonto­sabb termelési tényezőben, a hu­mán erőforrásban rejlő gazdag lehetőségekre gondolok. Pál Lénárd ezután beszélt ar­ról, hogy a társadalmi, gazdasá­gi kibontakozásihoz alapvető prioritásaink szűkítésére van szükség. Elsődleges fontosságú a gazdaság szerkezeti átalakítása és az ehhez nélkülözhetetlenül szük­séges műszaki fejlesztés. Az ösz- szes többit ennek a fő prioritás­nak kell alárendelni, úgy azon­ban, hogy azok viszonylagos hát­térbe szorítása ne veszélyeztesse magának a fő prioritásnak az érvényesülését. A továbbiakban azzal foglal­kozott, hogy a gondolkodásmód jelentős átalakítására van szük­ség. Világossá kell tennünk, hogy az értéktermelés fokozásá­nak követelménye meg kell hogy előzze a javak elosztásá­nak és elfogyasztásának bővíté­sét szorgalmazó igényeket. A fő hangsúlyt az anyagi források növelésére kell tenni. El kell érni, hogy kialakuljanak azok a feltételek, amelyek között a gaz­dasági szervezetek számára lét­kérdés a jövedelmezőséget növe­lő racionális gazdasági cselekvés. Befejezésül hangsúlyozta, hogy csak akkor érhetők el a kultúra, az egészségügy, az oktatás és az életszínvonal fejlesztése érdeké­ben' megfogalmazott célok, ha a gazdaságban megtermelt jöve­delem jelentős mértékben emel­kedik. Ám ez fordítva is Igaz, Csakis akkor remélhetjük a ma­gyar gazdaság tartós megújulá­sát, a gazdasági növekedés fel­gyorsulását és kedvező nemzet­közi megítélésünk fennmara­dását, ha az értékteremtő mun- 1 kának segítségére siet a tudo­mány, az oktatás, az egészség­ügy, a kultúra minden jóakaratú, tettrekész dolgozója. Losonczi Pál kitüntetéseket adott át a hazai állatorvostudo* many jeles képviselőinek. Ki­emelkedő munkásságuk elisme­réseként az Elnöki Tanács i Szocialista Magyarországért Ér­demrend kitüntetést adományoz­ta dr. Kovács Ferenc akadémi­kusnak, az Állatorvostudamá- nyl Egyetem, rektorának; az Áp­rilis Negyediké Érdemrendet kap­ta dr. Horváth György egyetemi tanár, az egyetemi pártszervezet titkára; a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki dr. Lami Gyula egyetemi tanárt, rektorhelyettest. A jubileumi ünnepség alkal­mából hazai és külföldi tisztelet­beli doktorok avatására került sor. . A bicentenárium alkalmából ma az Állatorvastudományi Egye­temen tudományos ülésszak kez­dődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom