Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 23. A kor követelményeihez igazodva írta: Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter FIATALOKAT A VEZETŐI SZÉKEKBE! Az igazgató nem búcsúzik Az utóbbi időben érezhetően megnövekedett az érdeklődés agrártermelésünk helyzete, gondjai, fejlődésének további lehetőségei iránt. A kérdések kérdése: hogyan tud megfelelni a magyar élelmiszer-gazdaság a bel- és külgazda- ság egyre élesebb kihívásának, a mindinkább erősödő piaci verseny követelményeinek, az élelmiszer-termeléssel szemben támasztott növekvő minőségi igényeknek? Fontos pillér marad E sokakat — az agrártermelőket érthető módon különösképpen — érdeklő kérdésekre egyértelmű választ adhatunk. Az MSZMP különböző dokumentumaiban kifejtett álláspontja értelmében az élelmiszer-gazdaság napjaink és a közeljövő várható hazai és világgazdasági körülményei között is a népgazdaság egyik fontos pillére marad. Meggyőződésem, hogy agrárpolitikánknak azok a fő céljai, amelyeket az MSZMP XIII. kongresszusa is megerősített, helyesek és teljesíthetők. Élelmiszer-gazdaságunk feladata továbbra is a lakosság zavartalan és magas színvonalú élelmiszer-ellátása, a külgazdasági egyensúly javítása végett jelentős i exportárualapok megtermelése, vala- r, nint a nemzeti jövedelem termelésében ví aló fokozottabb részvétel marad. Agrárfejlődésünk eddig követett pálya ját ezért sem szabad lényegesen módos kanunk, mert legnagyobb természeti ' kincsünk a termőföld, és ennek jó haszi nosítása elengedhetetlen feltétele boldt vgulásunknak. Tudnunk kell azt is, ho gy az agrártermékek 70 százalékának idehaza eleve biztos piaca van. Élelmi; szerex.portunkról viszont egyértelműéi a megállapíthatjuk, hogy — az 1980 ót a folyamatosan romló világpiaci körül mén yek ellenére — az élelmiszerek ki ivite le jelentős mértékben járul hozzá a . külkereskedelmi egyensúly javításához :. A nnak ellenére, hogy az évtized eleji íheiz képest folyamatosan és SZOVJETUNIÓ nagymértékben csökkentek az árak, 1980—85 között 40 százalékkal több konvertibilis devizabevételhez jutottunk, mint az előző öt esztendőben. A magyar népgazdaság összes exportjában az agrártermékek ma is egynegyed, a dollárelszámolású kivitelünkben egyharmad részt képviselnek. Hangsúlyeltolódásokra van szükség E nagy feladatok megoldása során természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekre, s az integrált — csaknem egymillió 200 ezer embernek jövedelmet nyújtó — kistermelésre, valamint az élelmiszer-ipari vállalatokra alapozott magyar élelmiszer- gazdaság a mai helyzetben elsősorban a meglevő termelőeszközök és berendezések ésszerűbb működtetésével, a piac igényeihez érzékenyebben igazodó szelektív fejlesztéssel, a versenyképesség és a hatékonyság fokozásával tud csak alkalmazkodni a világgazdaság tartós irányzataihoz. Ennek valóra váltásához természetesen bizonyos hangsúlyeltolódásokra van szükség a termeléspolitikában is. Mindenekelőtt a kor követelményeihez kell igazítanunk a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok belső mechanizmusát, érdekeltségi viszonyait. Helyre kell állítanunk a szövetkezeti tulajdon sajátos jellegét, a vállalkozás és az önkormányzat összhangját. A jelenlegi szövetkezeti formákat új típusú szövetkezeti formákkal is szeretnénk gazdagítani. A mezőgazdasági termelők és a külpiac szorosabb kapcsolatának megteremtése érdekében fejleszteni, gazdagítani kell a termelő vállalatok és a külkereskedelmi szervezetek együttműködését is. Mint minden országban, Magyarországon is a gabona- és a hústermelés az élelmiszer-ellátás alapja. Ez a két ágazat tehát hosszú távon meg fogja határozni élelmiszer-gazdaságunk arculaTak arékos erőművek A Szovjet) unió ugyan bővében van szerves ered< ;tű energiahordozóknak, mégis jelentő s munkát folytat a nem hagyományos energiafajták — napenergia, szél, t ermikus energia stb. — felhasználásán a. A hagyományos energiaforrások uj gyanis a kitermelési és szállítási költsi égek növekedése miatt egyre drágábba tk. Ezenkívül a kőolaj- készletek példá ul nem végtelenek. Az utóbbi időben e :zért egyre nagyobb figyelmet fordítai nak az energiatakarékosságra, az atc unenergetika fejlesztésére, a kőolaj és f öldgáz szénnel történő helyettesítésére ét > az alternatív energia- források széleseb b körű felhasználására. Ez utóbbiak a 9t 0-es évek elején négymillió tonnányi fűi tőértékű energiahordozót helyettesíte. nek, a XX—XXI. század fordulóján pedig ez a szám el kell, hogy érje az év i 20—40 millió tonnát. Geotermikus ene rgia Kamcsatka példáu 1 bővelkedik geotermikus energiaforrá isolkban, amelyeket azonban egyelőre nem kellő mértékben hasznosítanak . 1 ügyelőre csak egy 11 ezer kilowatt te Ije sítményü geotermikus hőerőmű m űködik itt, ám már készül a Mutnovr 200 ezer kilo- wattos és terveznek töt ib> 2 millió kilo- wattos geotermikus hőt u őművet is. Az Észak-Kaukázusb am és a Kárpátokban úgynevezett cirk ulációs geotermikus erőművek műk ödnek majd, amelyek lényege, hogy a vizet 5—6 kilométer mélységbe veze tik, ahonnan felmelegedve kerül a túri finákba. A termálfűtés már e (terjedtebb a Szovjetunióban. Ilyen mi íködik Tbilisziben, Mahacskalán és a dagesztáni Kizljarban. A közeljövőb en térnek át több kaukázusi város és a Kárpátok számos településének term álvizes fütéNapenergia A nem hagyományos ént irgiaforrá- sok felhasználását két dolo, g nehezíti meg. Egyrészt, drágák magul k tíz energiatermelő berendezések, mi isirészt, a nap vagy szél energiája nem n fi ndig áll 'rendelkezésünkre. Az ilyen energiaforrások kombinálásával azonbar í kielégítő energiaellátottságot lehet b iztosíta- ni. Szovjet szakemberek példái fi olyan 1,5 kilowatt teljesítményű hőre lozható vízi áramfejlesztőt alakítottak k ,i, mely néhány perc alatt bármely folyó m vagy patakon telepíthető. A berendez; és által termelt energia elegendő egy család tát. A növénytermesztésben, az eddigiekhez hasonlóan, változatlanul a szántóterület 60 százalékán termelt gabona- és olajnövényeké marad a főszerep. A változó helyzethez igazodva azonban indokolt néhány kisebb szerkezeti módosítás. A hazai szükségleteket, valamint az export lehetőségeit mérlegelve úgy gondoljuk, hogy a gabonatermelés szerkezetét a takarmánygabonák — kukorica, őszi árpa — javára érdemes módosítani. Amennyiben az exportárak további jelentős csökkenése miatt a gabona vetésterületét mérsékelnünk kellene, a felszabaduló — az átlagosnál jobb minőségű — területeken zömmel olajnövények és importhelyettesítő fehérjenövények — elsősorban szója és lóbab — termesztését tervezzük. Növekszik a baromfihús-termelés A zöldségtermesztésben kedvező lehetőségeink vannak az új piaci igények kielégítésére, gondot jelent viszont az, hogy szőlőültetvényeink a súlyos fagykárok miatt a kereslet—kinálat egyensúlyához szükséges termésmennyiséget várhatóan csak az évtized végére tudják megtermelni. Kiváló természeti adottságaink és a gazdaságosság egyaránt arra késztet bennünket, hogy agrárexportunkban nagyobb teret szánjunk a vetőmagoknak, a dísznövényeknek, a szaporítóanyagoknak és a gyógynövényeknek. Az állattenyésztésben lassúbb növekedési ütemmel számolunk az elkövetkező években. A vágóállat-termelés nagyobb hányadát a sertés és baromfi adja. Vágósertésből az 1984. évi csúcsot terveink szerint az évtized végén fogjuk ismét elérni. Kedvezőtlen piac- képessége miatt mérséklődik a vágómarha-termelés, amit más állati termékekkel — juh tej, lóhús, méz, s főleg baromfihús termelésével ellensúlyozni tudunk. A nem mezőgazdasági tevékenységek fejlesztését, jövedelemtermelő képességük növelését a foglalkoztatásban, az exportban és a helyi szükségletek kielégítésében betöltött szerepük egyaránt indokolja. A fejlesztés fő iránya e téren elsősorban az élelmiszer- feldolgozás. Az élelmiszerek mércéje a minőség A piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás leginkább az élelmiszeripar fejlesztését, korszerűsítését sürgeti. Hosszú távon ugyanis csak kiváló minőségű nyers-, vagy magasan feldolgozott termékekkel lehetünk versenyképesek. A közepes minőségű nyersanyagok, a félkész, vagy részben feldolgozott élelmiszerek kivitele sok esetben csak veszteséggel értékesíthető. Az élelmiszeriparban ezért elsősorban a szerkezet, a választék, a kiszerelés és a csomagolás terén szeretnénk előre lépni. Ezeket a törekvéseket máris jól szolgálják a tej-, a baromfi-, a konzerv-, a hűtőipar megkezdett, vagy már meg is valósult fejlesztései, sok a tennivaló viszont a hús-, a növényolajipar, de különösképpen a gabonaipar fejlesztése terén. Hogy jobban összhangba kerüljenek termelési feltételeink a követelményekkel, az eddigieknél is jobban kívánunk élni a világbanki programok és a külföldi működő tőke igénybevétele által nyújtott lehetőségekkel. Ezeket a feladatokat az élelmiszer- gazdaság aligha oldhatná meg egyedül, magára hagyatva. Ma, amikor a gazdasági élet szervezeti korszerűsítése folyik, a tárca vezetése újtól és újból keresi a társtárcákkal, a különböző főhatóságokkal, szervezetekkel való együttműködés további lehetőségeit. Úgy gondoljuk: a külföldi és a hazai igényekhez igazodni egyet jelent a talpon maradással, az előrelépés feltételeinek megteremtésével. Az alkalmazkodási készség hiánya viszont óhatatlanul magával hozná a lemaradást. Teflonnal bélelt szelepek energiaszükségletének — világítás, hűtőszekrény, televízió — fedezésére. A Krímben 1985-ben kezdte meg kísérleti működését egy napenergiával működő elektromos erőmű. Teljesítménye 5 ezer kilowatt. Mivel az erőmű költségei meglehetősen magasak — kilowattonként több mint 5 ezer rubel — a naperőművek egyelőre nem konkurenciaképesek a hagyományos erőművekkel. A jövő útja minden valószinűség szerint a kombinált — napenergiával és hagyományos hűtőanyagokkal működő — erőművek építése. Ezek általában 40—50 százalékos energiamegtakarítást tesznek lehetővé. Üzbegisztánban egy ilyen, 300 ezer kilowattos teljesítményű erőmű építését tervezik. A napenergia biztosít 60 ezer kilowattot, az energiatárolás 40 ezer kilowattot, a gázzal működő hagyományos erőműrészleg pedig 200 ezer kilowattot. A napenergia felhasználásának egy másik területe a hőellátás, mellyel középületek, lakóházak fűtését és melegvíz-szolgáltatását biztosítják. Az óceán és a szél energiája A Szovjetunióban 1968 óta sikeresen működik a Kiszlogubi 400 kilowatt teljesítményű ár—apály erőmű. Az üzemeltetése során szerzett tapasztalatok alapján tervezik a kólái 38 ezer kilowatt teljesítményű kísérleti ipari ár— apály erőművet. Kísérleteznek a hullámzás energiájának felhasználásával is. A tapasztalatok alapján lehetségesnek tűnik 10 ezer kilowattos vagy ennél is nagyobb hullámerőművek építése. A Szovjetunióban kidolgozták a hőmérséklet-eltérésen alapuló elektromos erőmüvet, amelyben alacsony forráspontú folyadékokat használnak. A déli területeken az ilyen erőmüvek az óceán felső és alsó vízrétegének hőmérsékletkülönbségét a sarkvidéken a jégpárfcél alatti vízréteg és a hideg levegő közötti hőmérséklet-különbséget használják fel energiatermelésre. A Szovjetunióban sorozatban gyártják a kis teljesítményű szélerőműveket. A függőleges lapátú, új típusú, zárt, földi pályán mozgó szerkezetekkel a szélerőművek teljesítménye több százezer kilowattra növelhető. 1990-ig a Volga középső folyásánál két darab, egyenként 1000 kilowattot termelő szélerőművet építenek. A nem hagyományos energiahordozók készletei meglehetősen nagyok. Az ország energiaháztartásában azonban továbbra is csak kisegítő szerepet játszanak. A teflonként emlegetett műanyagot már jóformán mindenki ismeri. Többnyire a konyhában találkozunk vele, egyes edények bevonataként, amelyekben zsír nélkül is lehet húst sütni. De élvezzük a teflon előnyeit akkor is, amikor például a vasalónk talpát borítja, vagy amikor borotválkozunk, és a zsiletpenge éle valósággal bársonyos a teflonbevonattól. Manapság már az ipar sem lehet meg teflon nélkül, sok-sok szerkezetben nélkülözhetetlen szerepet tölt be, különösen ott, ahol jó korrózióállóságra vagy kenés nélküli súrlódásra van szükség. A teflonmolekulák csak szén- és fluoratomokból épülnek fel. Hosszú, egyenes szénláncukat burokként, cső módjára veszik körül a fluoratomok, amelyek a szénatomokkal még erőteljesebben kapcsolódnak, mint azok egymással. Ez a rendkívül szívós kötődés a magyarázata a teflon (poli-tetrafluor-etilén, rövidítve: PTFE) különleges, kémiai „közömbösségének”: csak a folyékony alkáli fémeknek, illetve a klór-trifluorid ammóniás oldatának és az elemi fluornak nem áll ellen. Az atomok közötti óriási kötési energia határozza meg ennek a műanyagnak a hőállóságát is: csak 400 Celsius-foknál nagyobb hőben indul meg benne észrevehető bomlási folyamat. Ám amilyen erős benne az atomok kötődése, olyan gyengék a molekulák közötti kötések. Ezzel magyarázható nagyszerű súrlódáscsökkentő hatása, de persze csekély szilárdsága és gyenge kopásállósága is. Mechanikai szilárdságát különféle töltőanyagok beépítésével igyekeztek javítani a kémikusok. Képünkön a hasznos műanyag egy speciális ipari alkalmazását láthatjuk: a belső teflonréteggel bevont szelepet. Zeller és bárány Soltról A Solti Szikra Tsz negyedszázada termeszt zellert. A palántákat megközelítőleg egy hektáron — 27 fóliasátorban — állítják elő. Jelenleg, a gyomlálás, locsolás és a permetezés az aktuális munka. Egy hét múlva indítják a palántázógépeket, amelyeknek segítségével két műszakban ültethetik ki az asszonyok Dunavecse legnagyobb ipari létesítménye, a Fémipari Vállalat ez évben ünnepli alapításának huszonötödik évfordulóját. A dinamikusan fejlődő, folytonosan megújuló üzem életével, fejlődésével összeforrt Kara Mihály neve. Évtizedekig volt a cég vezetője, s most kor- kedvezményt kért; nyugdíjba ment... Hogyan emlékszik a múltra? Miért döntött* a visszavonulás mellett? Szakít-e most az itteni kollektívával? — egyebek között erről kérdeztem a Munka Érdemrend ezüst fokozatával is kitüntetett szakembert... — Apostagon született. Hogyan válhatott egy falusi fiatalból gyári szakmunkás, majd üzemalapító igazgató? — Parasztcsaládból származom. A középiskolát Kunszentmiklóson végeztem el 1949-ben. Az érettségi után válaszút elé kerültem: hová, merre tovább? Abban az időben egy fiatalnak a falu nem kínált megfelelő jövőt. A gyors ütemben fejlődő nagyipar viszont vákuumként szívta el a kistelepülések ifjúságát. Én is jelentkeztem a Magyar Vagon- és Gépgyárba, ahol köszörűs szakmát tanultam. Ott ismertem meg a munkásság szigorú erkölcsét. Az ott dolgozó öreg szakik nevelték belém a szakma szeretetét. Ha az embert befogadták, megszerették, megismerhette a szakmai titkokat. Ha nem: állhatott évekig mellettük, nem tanult meg semmit. Már szakmunkásként kerültem a gyors ütemben fejlődő Csepel Autógyárhoz, ahol mód nyílt a továbbképzésre, a magasabb minősítés megszerzésére. 1953-ban, apám halála után jöttem haza. Ebben az időben lendült fel az Apostaghoz közel eső Sztá- linváros építése. A Dunai Vasműnél dolgoztam lakatosként. A munka mellett elvégezhettem a gépipari technikumot is. 1960-ig voltam fizikai állományban. Ettől kezdve termelési osztályon kaptam feladatot. A Dunavecsei Vegyesipari Javító- és Szolgáltató Vállalat 1962-ben alakult. Az alapító járási tanács illetékesei megkerestek: legyek a létesítmény műszaki vezetője; igazgató 1964-ben lettem. — A cég neve ma Fémipari Vállalat. Miért volt szükség a névcserére és valójában mit jelent e változtatás? — A korábbi név jelzi: kezdetben nagyobbrészt lakossági szolgáltatással foglalkoztunk. Az alapítóknak kettős céljuk volt. Egyik, hogy a nagyüzemi mezőgazdaságból felszabaduló munkaerőknek legyen lehetőségük az elhelyezkedésre, szűnjön meg, vagy legalábbis mérséklődjön a faluból való elvándorlás. Másrészt a lakossági szolgáltatások színvonalát szerették volna emelni. Működött férfi—női szabóság, asztalos, dekoráció- és kovácsműhely, kerékpár-, motor- és autójavító szerviz igen alacsony szakmai színvonalon. 1964-ben úgy döntöttünk, hogy változtatunk. Lakatos-vasszerkezeti kooperációs munkákat vállaltunk, néhány nagyobb gyártól leadott gépen. 1978- ban elértük, hogy minden egységünk együtt — új telephelyünkön — dolgozhasson. A termelés javarészét ekkor az asztalos, a kisblokkgyártó és lakatosüzemeink végezték. — Szép szakasza volt ez a vállalat életének. Vajon minden ilyen simán ment, ahogyan elmondta? — Voltak gondok is. Észrevettük, hogy egyre csökken a munkáslétszám. Különösen a nehéz fizikai munkát igénylő blokküzemben vált aggasztóvá a helyzet. Az asztalosok sem dolgozhattak két műszakban. Addigi kooperációs partnereink is visszavonták a termelési megbízásokat. Új stratégiát kellett kidolgozni. Ekkor vállaltuk el a kazánok gyártását. Kisebb arányban, régebbi termékeink közül is gyártottuk a keresettebb, jól jövedelmező cikkeket. A szerszámgépgyártást is elkezdtük. 1979-től már ez az ágazat adta a termelésünk többségét. A kecskeméti GAMF-fal és a dunaújvárosi műszaki főiskolával kialakított gyümölcsöző kapcsolatunknak köszönhetően folyamatos volt a korszerűsítés. Szerszámgépeink — az oszlopos fúrógépek és a keretes fűrészek — túlnyomó többségét ma is exportra gyártjuk. A termékszerkezet átalakításában végzett eddigi tevékenységünk olyan útra vezetett bennünket, amelyről letérni nem érdemes. Korszerű gépeket vásárolunk és sokat adunk a szakmunkások és a magasabb beosztású műszaki dolgozók oktatására és továbbképzésére is. Az utóbbi években nyereségrekordok sorát tudhatjuk magunkénak. Jó színvonalú, korszerű árut kínáltunk, kínálunk és pontosan szállítunk: ez a magyarázata az eredményeknek. — Ön mégis úgy látta: jobb, ha nyugdíjba vonul. . . — Minden munkakört, beosztást tisztelek. A marós, a portás, a könyvelő éppúgy elfáradhat mint egy igazgató. En huszonnégy évig vezettem a vállalatot. Átéltem számtalan reformot és korszerűsítést. Most egy olyan időszak jön, amiben úgy vélem nem tudnék megfelelő rugalmassággal alkotóan cselekedni. Jöjjenek a fiatalok! Bizonyíthassanak ők is! Szerintem ma a harminc- vagy negyvenéves fiatalembereknek kellene a vezetői székekben ülni. Ők ugyan még nem olyan tapasztaltak, mint az idősebbek, de az új gondolat, a rugalmasság most mindennél fontosabb. A most megválasztott vezető például olyan mérnök, akire nyugodt szívvel hagytam a gyárat. Tisztelik, szeretik az emberek. Itt nőtt vezetővé ebben az üzemben ... Tervei, reális elképzelései vannak a továbblépésre ... — Néha-néha, nyugdíjasként azért majd visszatér a FEMI-hez? — Még úgy igazán nem is fogtam föl a változást. Nem lesz könnyű lassítani, már érzem. Szerencsére azért nem teljes a szakítás. Megkértek, hogy a külkereskedelemmel kapcsolatos ügyeket továbbra is intézzem. Egyre több nyugati partnerünk van. Minden váltásra nagyon kell ügyelnünk. Hasznosíthatók a régi tapasztalatok. így aztán maradok még egy ideig. Farkas P. József • Gyomlálnak az Új Élet és a Zöldmező brigád tagjai. kát, és a betegségekkel szembeni jobb ellenállást várnak. A közös gazdaság nemcsak a zelleréről, hanem a juhászatáról is híres. A hetvenes évek eleje óta exportálnak is, évente 3—4 ezer juh kerül külföldre. Húsvétkor és karácsonykor a tejesbárányra van igény, év közben pedig a 35—40 kilósak a kapósak. Kép és szöveg: Méhesi Éva a zellertöveket — negyven hektáron — a jó Duna menti talajba. A szövetkezet fajtakísérletet is végez; Zellerrel, fejes és kelkáposztával. Ebben az évben megkezdték a vetőmagtermelést is — a holland Bejo cégtől vásárolt alapanyaggal. Ezektől a fajtáktól nagyobb gumó• Kamionnal szállítják a bárányokat Olaszországba.
