Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-22 / 119. szám

1987. május 22. • PETŐFI NÉPE • 5 A Kiskun Cipőgyárban már az új olasz alja-futószalagon készülnek amerikai exportra a „Roclapost” cipők. Exportnövelés Félegyházán és környékén Beszélgetés Ormándi Jánossal, a városi pártbizottság titkárával „A gazdasági fejlődés élénkí­tése megköveteli a termékszer­kezet korszerűsítését, a műszaki haladás gyorsítását, a szelektív fejlesztés érvényesítését, az anyag- és energiatakarékosság fokozását, az exportképesség ja­vítását.” Az MSZMP Központi Bi­zottsága idézett határozata alapján a megyei pártbizottság november 24-én a gazdasági munka megjavításának felada­tairól és a gazdaságfejlesztés 1987. évi fő irányairól ugyan­csak határozat formájában fog­lalt állást. Ormándi Jánost, a kiskunfélegyházi városi pártbi­zottság titkárát arra kértük, ismertesse, hogy milyen intézkedések születtek e határozatok nyomán Félegyházán a pártbizottságon, a város és környéke üzemeiben és szövetkezeteiben. • Ormándi János: Fejlesztéseik is ezt a dinamikát szolgálják. — A helyi sajátosságokat figyelem­be véve, városi bizottságunk elemezte a tennivalókat. Ezek között szerepelt az export erőteljesebb növelése, a tőkés kivitel fokozása. Felhívtuk gazdálkodó szerveink figyelmét egyebek között az importtakarékos gazdálkodásra, a hul­ladékanyagok hasznosítására. A fel­adatok széles körű megismertetése a pártszervezeteken keresztül területünk üzemeiben, vállalatainál, szövetkeze­teiben megtörtént: gazdaságpolitikai pártnapok, munkahelyi gyűlések, falu­gyűlések, városkörzeti tanácskozások, zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlé­sek egyik napirendi pontjaként szere­pelt. gyenge termőhelyi adottságokkal ren­delkezik. Épp ezért jelentősen megnőtt a melléküzemágak súlya. Ma már árbe­vételüknek több mint a felét, nyeresé­güknek nyolcvan százalékát kiegészítő tevékenységük után könyvelhetik el. Meg kell jegyeznem, hogy jó minősé­gű, sok esetben exportképes terméke­ket készítenek ma már ezek az üzemek. A pálmonostoriak burgonyaszirma, a félegyházi Vörös Csillag Tsz tormája, a kunszállásiak tésztái, tarhonyái kere­settek a külföldi piacokon is. A Kis­kunfélegyházi Lenin Tsz autójavító üzemében pedig évek óta gyártanak lakókonténereket szovjet megrendelés­re, a különböző olajipari beruházások­hoz. — Lassan öt hónap eltelik 1987- ből. Készült-e arról felmérés, hogy miként tudnak megfelelni a vállala­tok és szövetkezetek az új elvárások­nak? — Rendszeresen figyelemmel kísér­jük gazdasági egységeink munkáját. De az 1987-es indulást és az első negyedé­vet külön is értékeltük. A kép igen biz­tató. Az ipar az előző év hasonló idő­szakához viszonyítva térségünkben 8,3 százalékos termelésfelfutást produkált; az árbevétel 6,2 százalékkal nőtt. Ör­vendetes, hogy ennél is dinamikusab­ban növekedett az exportárbevételük, amely a múlt esztendő hasonló idősza­kához viszonyítva 8,7 százalékos emel­kedést mutat. Az exporton belül pedig 26 százalékkal tudták fokozni dollárel­számolású kivitelüket. Mezőgazdasági szövetkezeteink (tíz termelőszövetkezet, illetve szakszövet­kezet működik a térségben) alaptevé­kenységgel előállított termékeinknek jó egyharmada exportra kerül. Ilyen a bú­za, a zöldborsó, a takarmány és a liba. Az év eleji hideg három-négy heti kie­sést okozott a gazdaságoknak, de úgy tűnik, ezt eddig már sikerült behozni­uk. Földbe került a kukorica, a borsó, a napraforgó. A határszemléket köve­tően a kalászosokat a szakemberek most közepesnek minősítik. — Térjünk vissza az ipari üze­mek első negyedévi teljesítményei­hez. Úgy tudom, a sikerek mellett, néhány vállalat elmaradt exportvál­lalásainak időarányos teljesítésétől. — Mennyire jelentős ezeknél a gazdaságoknál a kiegészítő tevé­kenység?- Szövetkezeteink döntő többsége — Sajnos, az Április 4. Gépipari Művek kivitele elmaradt az előirány­zottól az első három hónapban, és ez szokatlan volt számunkra, mert ez a vállalat mindig a legjobbak között szo­kott szerepelni. Most sem elsősorban az ő számlájukra írandó az elmaradás; az ütemes termeléshez jó néhányszor hiányoztak az import alkatrészek. Az anyag és a dokumentáció beérkezése is sokszor késedelmes volt. Bár a Villamosszigetelő és Műa­nyaggyár félegyházi gyára a termelési tervét teljesítette, de ugyancsak elma­radt az exporttal. Itt is az import alap­anyagok kései beérkezése okozta a leg­több gondot. Ennél a két üzemnél egyébként évek óta keresik a megol­dást, hogyan válthatják ki hazaival az importanyagokat. Több sikeres megol­dás született már. Ezt a munkát tovább kell folytatniuk. A lemaradásuk egyéb­ként nem olyan tetemes, hogy jól szer­vezett munkával legkésőbb az év máso­dik felében ne tudnák pótolni. A többi ipari üzemünk valóban igen jól áll. A Habselyen Kötöttárugyár 5. számú gyára például az elmúlt eszten­dő első negyedévéhez viszonyítva meg­kétszerezte exportját. Napjainkban már termékeik nyolcvan százalékát külföldre szállítják. A Duna—Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az év elején lett önálló. Termelési értékük meghaladja az egymilliárd forintot. Ebben az esz­tendőben több mint tízmillió dollár ér­tékű lesz az exportjuk. Importanyagot ezzel szemben csupán tízmillió forint értékben használnak fel. Az Integrál Áfész baromfi-feldolgo­zó üzeme idén várhatóan megkétszere­zi kivitelét. Százhúszmillió forintos ex­portjukból százmillióért tőkés orszá­gokba visznek árut. Szállításaik folya­matos, piaci helyzetük stabil. A Kiskun Cipőgyár exportárbevéte­le idén várhatóan több mint százmillió forinttal haladja meg az előző évit. Ci­pőik olyan piacokon hódítanak, ahová nagyon nehéz bekerülni. Ebben az év­ben már 550 millió forint árbevételt könyvelhetnek el az Egyesült Államok­ba és az NSZK-ba szállított lábbeli­kért. — Megvannak-e annak a feltéte­lei, hogy a jövőben is tartani tudják ezt a fejlődési ütemet? — Igen, mert fejlesztéseik is ezt a dinamikát szolgálják. Pár konkrét pél­dát is említenék: az ÁHV-nál például most folyik egy rekonstrukció, amely a jövő esztendőben fejeződik be. A válla­lat 267 millió forintot költ arra, hogy új energiabázist, vágóvonalat és to­vábbfeldolgozó üzemet hozzon létre. A Kiskun Cipőgyárban egy exportfej­lesztő hitelpályázat elnyerését követő­en 240 millió forintot fordítanak mo­dern, új technológiák beszerzésére. A beruházás eredményeként néhány esztendő leforgása alatt megötszörözik tőkés szállításaikat. Ezek az anyagi, technikai feltételei a fejlődésnek, de van más, fontos ténye­zője is: az ember. A továbblépés érde­kében emelni kell valamennyi gazdál­kodó egységnél a vezetés színvonalát. Keresni kell a brigádmozgalom ösztön­zőrendszerének tökéletesítését. Meg­győződésem, hogy ezek a kollektívák is nagy erőket rejtenek még magukban — mondotta Ormándi János. Gaál Béla Japán, angol, francia, amerikai, ka­nadai, nyugatnémet, svéd példák bizo­nyítják, hogy a miniszterelnöktől a szakmunkásig mindenkinek részt kell vennie a minőségért kibontakozó tár­sadalmi mozgalomban. Aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy Angliában Margaret Thatcher miniszterelnök asz- szony állt az akció élére. Neki is része volt abban, hogy a szigetországban nemcsak a termékeket, hanem magu­kat a vállalatokat is minősítik aszerint, hogy képesek-e korszerű, jó minőségű termékeket tartósan előállítani? Megjegyezzük, ez utóbbi ügyben mi, magyarok is errefelé tartunk, hiszen aki a május elseje előtti napokban elol­vasta az újságban a kiváló vállalatok listáját, meggyőződhetett arról, hogy olyan cégek kapták meg ezt a címet, amelyeknek már jó hangzású nevük van nálunk: Balaton Bútorgyár, EGIS Gyógyszergyár, Gardénia Csipkefüg­gönygyár stb... A legtöbbet a vezetők Visszatérve a „miniszterelnöktők a szakmunkásig” gondolatmenetünkre: nemzetközi példák igazolják, hogy a gazdasági vezetők tehetnek a legtöbbet a minőség javításáért. Ez érthető is, hiszen rajtuk múlik mindenekelőtt, hogy a cég tud-e folyamatosan és ru­galmasan alkalmazkodni a piac diktál­ta szervezeti változásokhoz, minőségi, teljesítmény- és ráfordítási, követelmé­nyekhez. Minthogy a vezetők kulcspozícióban vannak, meghatározó hatást gyakorol­hatnak a vállalati piacépítési, piacszer­vezési politikára vagy — ahogy újab­ban mondják — marketingre. A jó marketingmunka kikényszeríti a folya­matos innovációt, vagyis a versenyké­pes új termék kifejlesztését. A fogyasz­tók igényének maximális mennyiségi, minőségi kielégítését tekinti fő céljá­nak. Vagyis már nem az a recept, mint korábban: Készíts egy terméket, s add el! Helyette ehhez a jelszóhoz tartják magukat: Kutasd fel az igényeket, s ha lehet, azonnal elégítsd ki azokat! Az ilyen marketing-, illetve vezetői munka tisztes vállalati nyereséget ígér: ott, ahol így dolgoznak, ott nem csere­arányromlás, hanem cserearány-javu­lás a leggyakoribb következmény! Kulcsfontosságú szerepe van a veze­tésnek azért „is”, mert az irányításnak kell elérnie, hogy egymással együttmű­ködve, kellő munkakedvvel, s legfő­képpen eredményesen dolgozzanak a munkatársak. Ugyanis bármilyen fon­tos a tehetséges vezetők szerepe a mi­nőség javításában, önmagában véve mégiscsak annyit ér, mint a kitűnő hadvezető a harcmezőn: csak akkor tud győzni, ha sok kitűnő katonája van. Felnőttek módján Ismeretes, hogy a szocialista orszá­gokban, közelebbről a szocialista or­szágok gyáraiban egészen új, minőségi­leg új viszony alakult ki a munkások és az irányítók között. Mindezt — min­denféle részletezés szándéka nélkül — csak azért bocsátjuk előre, mert — akár tőlünk tanultak a nagytőkések, akár nem — valami hasonlóra törek­szenek ők is — persze, a tőkés magán- tulajdon keretei között. Ne bonyolódjunk bele annak a tag­lalásába, mennyire lehet ez sikeres — maradjunk meg a törekvéseknél, illetve a tényéknél. Végtére is feltűnő, hogy a „mindenható” amerikai cégeknél mi­lyen szokások terjedtek el! Az éttermi hálózatáról ismert McDonaldsnél pél­dául nem éttermi személyzetnek neve­zik az alkalmazottakat, hanem csapat­tagnak. A világ egyik legnagyobb au­tó-, illetve motorgyártó vállalatának, a General Motorsnak a vezetői azt vall­ják, hogy csak azoktól az emberektől várható el, hogy kiváló minőségű mun­kát végeznek, akikkel felnőtt módján bánnak. Nem szabad innovatív cselek­vésre alkalmatlan, zöldfülű személyek­nek tekinteni a munkatársakat. Nagy hiba az, ha a vállalatnál fellelhető ügy­rendek, szabályzatok arra épülnek, hogy az átlagmunkás hozzá nem értő ember, aki képtelen állandó utasítgatá- sok nélkül bármit is önállóan megcsi­nálni. Erre utalnak a vállalatoknál fel­lelhető tiltó táblák is: ezt ne csináld, azt ne csináld, ez tilos stb. Szinte se szeri, se száma az ilyen tö­rekvéseknek, példáknak a legismertebb nemzetközi monopóliumoknál, köztük az elektronikus számítógépeiről ismert IBM-nél és másutt. Az alapvető cél mindenütt azonos: azt akarják elérni, hogy a dolgozók tőkés viszonyok kö­zött is maximálisan azonosuljanak a profitszerzésre irányuló vállalati törek­vésekkel, hogy az eszüket, szívüket egyaránt a kiváló minőségű munka szolgálatába tudják állítani. Világhírű termékek sokasága —az IBM számító­gépmárka, mint ahogy a McDonalds étterem is az — igazolja, hogy milyen eredménnyel. Cikkünk elején említettük már, hogy a MTESZ tavalyi közgyűlése reflektor- fénybe állította a minőség ügyét, s elha­tározta, hogy magyar márka néven mozgalmat indít, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal, a minisztériu­mokkal karöltve. A cél az, hogy az akció nálunk is az egész társadalmat átfogó mozgalommá, a minőség ügye nemzeti üggyé váljék. Hozzunk törvényt! Most foglalják össze, hogy milyen javaslatok születtek az ügyben, főként a műszaki értelmiség köreiben. Indít­ványozták például, hogy léptessenek életbe szankciókat a minőségrontók el­len. Új termék csak akkor kerülhessen piacra, ha azt alaposan kipróbálták a hozzáértő felhasználók. Hogy ez való­sággá váljék, gondoskodjunk a műsza­ki társadalom és a fogyasztók által rendszeresített termékellenőrzésről. Vezessük be — például az osztrákoké­hoz hasonló — a jó minőségű termékek megkülönböztetésére szolgáló nemzeti eredetjelző, és az áruk kiváló minőségét tanúsító egységes minősítőrendszert. Osszunk ki rendszeresen minőségi jutalmakat, kitüntetéseket, amelyeket széles körű — külföldi szakembereket is magában foglaló — társadalmi zsűri ítéljen oda. A kiváló termékeket gyártó kollektívát, vállalatot dicsérje meg a sajtó, s állítsa pellengérre azokat, akik — kertelés nélkül fogalmazva — be akarják csapni a fogyasztókat. Még fontosabb volna az, hogy az Országgyűlés hozzon törvényt a ma­gyar márka védelméről. S hogy a tör­vény szelleme valóban érvényesüljön, el kell érni, olyan piaci viszonyokat kell kialakítani, hogy a termékek árai job­ban tükrözzék a jó vagy rossz minősé­get. Kapjon többet a kiváló, veszítsen, fizessen rá a hanyag, a lelkiismeretlen! Tudjuk, hogy mindezt csak évek szí­vós, kitartó munkájával lehet elérni, de már most el kell kezdeni. Nem túloztunk, amikor így fogal­maztunk: életszínvonalunk megőrzésé­nek alapvető feltételévé, sorskérdé­sünkké vált a minőség. Dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Divatgombok szövetkezetből • A győri Előre Halá­szati Szövetkezet ipari te­vékenységként divatgom­bokat gyárt. A kis üzem­ben az idén több száz féle gombból mintegy U mil­lió forint értékben készí­tenek a hazai ruhaipari vállalatok részére. Vegyes vállalatok a Szovjetunióban A külföldi üzleti körök nagy érdeklődéssel fogad­ták a Szovjetunióban külföldi részvétellel alakuló ve­gyes vállalatokról szóló törvényt. Alapelveiről már rendeztek kerekasztal-beszélgetéseket Davosban és New Yorkban, Londonban és Moszkvában, Helsin­kiben és Delhiben, most Peking, Tokió és Párizs, valamint Szingapúr következik. Több mint 100 konk­rét érdeklődő jelentkezett, 20 tervezetről pedig tár­gyalások folynak, hármat hamarosan tető alá hoz­nak. Vannak azonban még nyitott kérdések. Például az, hogy miért szabályozták külön dokumentumban a szocialista, illetve a tőkés és a harmadik világbeli partnerek részvételét. Az államnak természetesen nem lehetnek eltérő beruházási törvényei. Mindkét dokumentum tartalma egybevág. A különbség csu­pán annyi, hogy a „szocialista okmány”, a vegyes vállalatok mellett szabályozza a KGST keretében létrejövő nemzetközi gazdasági egyesülések és közös szervezetek megteremtését. A KGST-nek vannak el­számolással, a technológia átadásával stb. összefüggő saját szabályai. Vagyis a szerződés „szocialista válto­zata” számol a Szovjetuniónak a szocialista gazdasá­gi integrációban vállalt nemzetközi kötelezettségei­vel. Ez az oka az önálló törvénynek. Nyugati üzleti körökben vita folyik arról is, hogy a külföldi partner a vegyes vállalatokban 49 százalék­ban részesedik. Van, aki attól tart, hogy az irányítás­ban a szovjet fél lesz az erősebb, mert a vállalat elnöki és vezérigazgatói tisztét saját állampolgárainak tartja fenn. Ez alaptalan aggodalom, mert ma a világ leg­alább ötven országában hasonló előírás érvényesül. A vezető menedzsereket rendszerint a vállalatnak he­lyet adó ország adja, arról nem is szólva, hogy Nyu­gaton nincsenek olyan vezető káderek, akik ismerik a szocialista gazdaságban végzett munkát. Több lehetséges partnert az érdekel, miként tudják befolyásolni a vállalat dolgozóinak felvételét, bérezé­sét, elbocsátását stb. Természetesen figyelembe kell venni a szovjet munkatörvényeket. A szakszervezettel kell megkötni a munkaszerződést. De a keretek kö­zött — a partnerek közös megállapodása alapján — meg az igazgatóság dönt. A munkások és alkalma­zottak alapbére meg kell, hogy feleljen a szovjet gya­korlatnak, de az igazgatóság a szakszervezet hozzájá­rulásával a munka mennyisége után pótlólagos anya­gi juttatást vezethet be. Végül pedig a szovjet törvé­nyek módot adnak a rosszul dolgozók elbocsátásra. Igen sok kérdés merül fel a vegyes vállalatok valu­ta-önfinanszírozásáról. Valuta-exportból kell fedez­niük minden kiadást, vagyis a külföldi partner nyere­ségének átutalását, a külföldi szakemberek fizetésé­nek egy részét, a szükséges alkatrészek és technológi­ák importját, a külföldi értékesítés költségeit stb. Több cég javaslatában az szerepel, hogy a létreho­zandó vállalatok csak szovjet belső piacra termelje­nek. Ez azonban koncepciójában és szervezetileg el­lentmond azjúj törvénynek. Az ugyanis megfogal­mazza, hogy ä vegyes vállalat három, egymással ösz- szefüggő célt követ; a külföldi technológia és irányítá­si tapasztalat bevonását; importkiváltást és az export- árualapok bővítését. A valuta-önfinanszírozás a szovjet külgazdasági kapcsolatok új mechanizmusá­ban általános érvényű a külkereskedelmi joggal felru­házott vállalatokra és a külkereskedelmi szervezetek­re. Ez azért van így, hogy a vegyes vállalatok ne számítsanak állami valuta-dotációra és ne váljanak az állami csatornákat megkerülő import eszközévé. Az is fontos, hogy ezektől a vegyes vállalatoktól a legkorszerűbb, versenyképes árut várjuk, ezt pedig csak világpiaci megméretés értékelheti. Az új törvényben természetesen vannak még fehér foltok, amelyekben a most készülő instrukciók igazí­tanak majd el. Iván Ivanov, az állami külgazdasági bizottság elnökhelyettese Pártmunka és árukivitel A MAGYAR MÁRKA VÉDELMÉBEN 2. A miniszterelnöktől a szakmunkásig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom