Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
1987. május 21. • PETŐFI NÉPE • 5 A CHAROLAIS SZÖVETSÉG SZAKEMBEREINEK LÁTOGATÁSA A magyar márka védelmében Klasszikus húsmarhatenyészet Lajosmizsén • A vendégek: középen a főtitkár, Roger Laurisson és a tenyésztési igazgató, Patrick Hollevilie. í. A politikánk igen — a termékeink nem? A charolais (sarolé) szarvasmarhát a XIX. század első felében Franciaországban, Charolais tartományban (innen ered a név) nemesítették. Századunk hatvanas éveiben elsöprő „győzelmet” aratott a világ valamennyi szarvasmarhatenyésztő országában. Az igénytelenség, a nagy élősúly, a gyors fejlődés, a gazdaságos takarmányozás, a hús kiváló minősége — mint fontosabb minőségi jellemzők — szélesre tárták a kapukat e fajta előtt az amerikai és európai kontinensen. Hazánkban még nem terjedt el 1980-ban a TAUR1NA Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat és a francia Charolais Szövetség között együttműködési szerződés jött létre a fajta hazai fejlesztési és tartástechnológiai rendszerének kidolgozására. A charolais elsősorban mint javító fajta jöhet számításba. A magyar tarka és magyar szürke tehén tulajdonságait a húshasznosításban segítené. Ennek ellenére hazánkban még nem terjedt el, mivel nálunk nincs érvényben olyan megkülönböztető ösztönzés, amely miatt érdemes lenne nagy súlyra hizlalni. Ellenkező esetben már régen előbbre tartanánk. Az országban fellelhető kis állományokkal — mindössze három gazdaság: a Szikszói és a Szarvasi Állami Tangazdaság, valamint a Lajosmizsei Kossuth Tsz foglalkozik charolais- tenyésztéssel — egyelőre még nem lehet genetikai fejlesztést végrehajtani. (Csak összehasonlításképpen: Francia- országban egymillió 200 ezer tehén kapja ezt a spermát.) Azonban nem elérhetetlen cél, hogy a hazai állomány is jobb legyen, mint a világ átlaga. Ezt szolgálta a Charolais Szövetség főtitkárának és tenyésztési igazgatójának május első hetében az említett gazdaságokban tett látogatása. A szaktánács- adás mellett a lajosmizsei állomány megtekintésének az adott különös jelentőséget, hogy jövőre hazánkban tartják a charolais-tenyésztők XXIII. kongresszusát. Amint a főtitkár, Roger Laurisson — aki maga is gazda — elmondta: a magyar mezőgazdaság a nyugati szakemberek körében elismert. Tanácsot adni és őszinte véleményt mondani jöttek, de lehet, hogy harmadik találkozásuk alkalmával a lajosmi- zseit már modellértékű tenyészetnek nevezheti. Kiemelkedő eredmények A Kossuth Termelőszövetkezetben 1982-ben 180 üszővel indultak, amelyeket Szarvasról és Szikszóról vásároltak. A Szikszói Állami Gazdaság olyan háromszáz egyedből álló törzsállománnyal rendelkezik, amelyet Francia- országban is nyilvántartanak, és a hazai egyetlen törzstenyészetet képviseli. A szarvasiak fajtaátalakító keresztezéssel állítják elő a charolais-típust. A megvásárolt 180 állatból 50 telivér volt, a többi 50 százalékos vagy ennél magasabb vérarányt képviselt. Francia importból saját tenyésztésre ontárió bikát választottak. A lajosmizsei finom formát ez az állat alapozta meg. Ma már rendelkeznek ennél jobb inkákkal és import spermával is frissítik az állományt. Az első évben 157 tehén utódja képezte azt a magot, amelyet a tovább- tenyésztéshez felhasználtak. Mikorra az üszőt legelőre küldik, eléri a 300—400 kilogrammos súlyt. Ötszáz kilogramm alatt nem veszik tenyésztésbe, ez a válogatáskor alapkövetelmény. Tavaly 70 üszőt tartottak tenyésztésre alkalmasnak. A lajosmizseiek sokat áldoznak a törzstenyészet kialakítására. Most a haszon az, hogy jobb hízóegyedet kapnak, értékesebb húst tudnak előállítani más gazdaságoknál. A charolais bikával mint végtermék-előállító fajtával számolnak. Máris állandó vevőkört tudtak kialakítani maguknak. T akarmányozás és szaporítás < Üzemlátogatás alkalmával még a laikus is a charolais fajta előtt áll meg, annyira szembeötlő a hízásban megmutatkozó előnye. Roger Laurisson a szakértő komolyságával, a jó gazda szemével mustrálgatta az állatokat. Patrick Hollevilie, tenyésztési igazgató a legkisebb részletekre is odafigyelve genetikusként szinte „belelátott” a magyar tenyésztők receptkönyvébe. Dr. Bodó Imre, a TAURINA főgenetikusa kalauzolta a vendégeket. Sárközi János, a szövetkezet szarvasmarha- tenyésztési ágazatvezetője nem kis büszkeséggel mutatta „birodalmát”. A hízómarha-istállókban modern nagyüzemi tartásra berendezkedve két ember gondoz félezer szarvasmarhát. Az állatok egész évben silózott nedves kukoricát kapnak, amelyet premixek- kel kiegészítenek. A termelőszövetkezet saját beruházásban 2 millió 700 ezer forintért kialakított egy 300 vagonos tárolót, ahol a roppantott nedves kukoricát vasbeton támfalak között tömörítik. Az ily módon silózott kukorica béltartalma kifogástalan, ára 25 százalékkal olcsóbb, mint a szemes takarmányé. Ezzel a módszerrel a takarmánykeverő üzemet kikapcsolták a technológiai láncból. A létesítmény építési költsége egy év alatt megtérült. A favázas istálló fedett és szabad részből áll, az épületben 12 boxot alakítottak ki, amelyek egymással összenyithatok, így folyosót lehet képezni, ahol a takarítás gyorsan elvégezhető. Hazánkban ma ennek a megoldásnak legkisebb a kézimunka-igénye. A hízómarha egy része a szabad ég Az üzemlátogatás befejeztével tapasztalatait Roger Laurisson az alábbiakban foglalta össze: — Három éve kísérem figyelemmel az állományt, amely az eltelt idő alatt rendkívül nagy fejlődést mutat. A termelőszövetkezetben szakszerű tenyésztési tevékenység folyik. Ez nemcsak az A charolais alatt tartózkodik, itt az állatoknak fedett szín nyújt védelmet. A karámokban a legjobb minőségű teheneket tartják, amelyeket donorokként kezelnek. Előfordul, hogy a legjobb egyedekből 12 embriót vesznek ki, ezekből szerencsés esetben évente 5—6 borjú születhet. Az apaállat olyan szuper egyed, amelynek spermáját importálják. Ez az eljárás a minőségfejlesztés gyorsításában a mai lehetőségek maximumát adja. A párosítási terv elkészítéséhez a gazdaság vezetői a jelen volt külföldi szakemberek véleményét is kikérték. itt levő szakembereknek, hanem a gazdaság vezetőinek a munkáját is dicséri. Láttunk néhány nagyon jó bikát, amelyeket igazán hozzáértő szemmel válogattak ki. Az üszők jó kondíciója nem hiba, mert lehetővé teszi az állatok egészséges fejlődését. El kell mondanom, hogy Franciaországban is vannak homokterületen nagyon jó charolais-tenyészetek, tehát itt sem kell tartani a környezeti adottságoktól. Ha az anyagulyák rosszabb területekre kerülnek, jó silóval és kukoricával helyettesíthetők a kötöttebb talaj kedvezőbb adottságai. Hollevilie úr észrevett néhány magasabb növésű tehenet. A mi szemünkben a charolais- átlaggal összevetve az állatok csontozata egy kicsit finomabb, ez a talajadottság következménye lehet, nem hiba, hanem a fajtajellegben egy szélsőséges eset. A magyar kollégákkal folytatott beszélgetés alapján még egy észrevételt szeretnék tenni. Magyarországon inkább a bikára összpontosítják a figyelmet, és nem törődnek eleget a selejt tehenekkel. Franciaországban a selejt tehén igen értékes árunak számít, és több mint 50 százalékát jó pénzért értékesítjük. Végezetül, a kritikákat leszámítva, csak gratulálni tudok az önök munkájához. Kisvágó Árpád Új mozgalom bontakozik ki a szemünk előtt: a magyar márka védelme. Mérnökemberek, közgazdászok kezdeményezték a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tavaly ősszel rendezett közgyűlésén. Nem Magyarország az egyetlen, amely nemzeti üggyé kívánja tenni a termékek jobb minőségét. A fejlett tőkés országokban már az elmúlt években, sőt évtizedekben kibontakoztak ilyen mozgalmak. Franciaországban, az USA-bán, Kanadában, az NSZK- ban és Svédországban például átfogó minőségjavitó programokat dolgoztak ki, amelyek a gazdaság minden ágára, sőt még az iskolai oktatásra is kiterjedtek. Ne firtassuk, hogy miért tartották ők ezt náluk szükségesnek.. Ehelyett vizsgáljuk meg inkább, miért fogalmaztak így tavaly ősszel a legjobb mérnökeink és közgazdászaink: nekünk is létkérdésünkké vált a jó minőség. Csak a tokaji? A minőség, a márka nagy érték az egész világon. Hazánk, sajnos nem minőségi nagyhatalom, mint például Svájc. A magyar termékek között nincs svájci óra, damaszkuszi acél, brüsszeli csipke, kínai porcelán vagy angol szövet. Ha megfigyeltük az előbbi felsorolást: ez mind ipari produktum, a svájci óra például kiváló finommechanikai termék. Sajnos, a mi iparunk — s annak vezető ága, a gépipar — kevés olyan terméket tud előállítani, amely olyan hírneves, mint Svájc órája. A kisebb gazdasági súlyú porcelánipar (He- rend, pécsi Zsolnay-gyár), illetve a számottevő élelmiszer-gazdaság (tokaji bor, Pick szalámi) tud előrukkolni egykét olyan áruval, amelyet világszerte ismernek. Az igazán nevezetes termékeink felsorolását ezzel úgyszólván be is fejeztük. Évről évre rengeteg közepes vagy annál is gyengébb minőségű termék hagyja el országunkat. A közgazdászok már rég megpróbálták kimutatni, mennyi kárunk származik abból, hogy csak itt tartunk. A többi között megállapították, hogy amíg 1980-ban még „csak” 3 milliárd, 1986-ban már 10 milliárd forint kár ért bennünket azért, mert az exportra szánt árucikkeink egy részét visszaküldték hozzánk, vagy csak jelentős árengedménnyel voltak hajlandók átvenni. A tízmilliárd forint persze csak az adásvételi ügyleteknél kimutatható — közvetlen kár. Ez az összeg eltörpül ahhoz a „közvetett” kárhoz képest, amely évtizedek óta ér bennünket. Sorskérdéssé vált Nincs talán már „unalmasabb" szó számunkra, mint a cserearányrotnlás. Az élmúlt csaknem másfél évtized óta annyiszor emlegetik, s tapasztaljuk súlyos következményeit, hogy már-már olyan érzésünk támad: fátum ez, az egész magyar nemzetet sújtó sorscsapás. Csakhogy fátumok — nincsenek. (Nem fogadhatjuk el a babonás emberek tudatvilágát.) Egész „egyszerűen” arról van szó, hogy gyártmányaink nem elég korszerűek és jók, ezért büntet bennünket a világgazdaság. Mindez érthető, ha arra gondolunk, hogy nálunk évtizedeken át mennyiségi szemlélet uralkodott. Ezt fejezte ki a jelszó is: Termelj többet, jobban élsz! A majd másfél évtizede tartó cserearányromlás azt mutatja, ha továbbra is e „recept” szerint cselekszünk, abba tönkremehet az ország. Nem lehet becsapni a világot. Ha fellapozza az ember a nyugati folyóiratokat, a kifejezetten ellenséges beállítottságúaktól eltekintve sok olyan cikket, tanulmányt találunk bennük, amelyek elismerően szólnak a bel- és külpolitikánkról, „leszólják” viszont a termékeink minőségét, értékét. Innen nézve úgy látszik, mintha e cikkek írói a „kettős látás” betegségében szenvednének — pedig erről szó sincs. A világpiac könyörtelen ítélete szerint ez az igazság. Vagyis, ha nem javítjuk termékeink minősegét, az kikezdi politikánk jó hírét is, s rontja az ország presztízsét. Ha a japánoknak sikerült... Vannak, akik azt mondják: egy szocialista gazdaság — mint amilyen a miénk is — eddig képtelen volt, s ezután is képtelen lesz a jó minőségű termékek előállítására, ilyen színvonalú szolgáltatásokra. Elképzelhető, hogy „csak” az elkeseredés érzése szüli az ilyen állítást. De ha tisztességes felfogás rejlik is mögötte, akkor is — leszerelő hangvételű, s árt! S legfőképpen: nem igaz ez! Jóllehet, még nincs tömeges, perdöntő bizonyítékunk arra, hogy a szocializmus a termékek minőségében is többet tud elérni a kapitalizmusnál, ám a bizonyíték hiánya nem azt jelenti: ennek a lehetősége kizárt! Hiszen valamikor arra sem volt bizonyság, hogy a szocializmus a mennyiségi termelésben többre képes a tőkés társadalomnál, aztán — minden kétséget kizáróan — megszületett ez d bizonyíték. De ne folytassuk tovább ezt az elmélkedést, hiszen úgyis az élet, a történelem dönti el majd ezt a vitát. Vessük inkább a szemünket Japánra: a második világháború után az amerikai piacon a japán termékek a gyorsan tönk- remenő, olcsó áruk kategóriájába tartoztak. A japánok azonban mozgalmat indítottak termékeik minőségi színvonalának emeléséért, a japán márka tekintélyének megteremtéséért. A nemzeti öntudat, a kemény társadalmi fegyelem, a gazdasági megtorlások és korszerű technológiák segítségével hamarosan elérték, hogy Japánból nem mehetett ki megbízhatatlan, korszerűtlen, rossz minőségű termék. Mára a japán márka, az ország szelleme védjeggyé, minőségi garanciává vált. Ha nekik sikerült, nekünk miért ne sikerülhetne? Dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Következik: 2. A miniszterelnöktől a szakmunkásig Elismerés némi kritikával | FEJLESZTÉS, ÖNTÖZÉS Hatékonyságnövelés Nagybaracskán • Nők is dolgoznak a csontozóüzemben. • A halászcsárda konyhájának bővítésével megoldották az üzemi étkeztetést. (Mé- hesi Éva felvételei) Azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyekben a 100 forint termelési költségre jutó tiszta nyereség meghaladja a 12 forintot, a jó hatékonysággal dolgozók közé tartoznak. A Nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezetben ez a mutató eléri a 14 forintot. Kozma István párttitkár, elnökhelyettes megjegyzi: — Korántsem vagyunk elégedettek az eddigi eredményeinkkel. Elhatároztuk, hogy korszerűsítéssel, öntözéssel, új módszerek alkalmazásával tovább javítjuk a hatékonysági mutatót. Az idén nagy fába vágtuk a fejszénket. Két korszerű öntözőberendezést bériünk a tiszaföldvári Mezőgazdasági Vízgazdálkodási és Meliorációs Termelési Rendszertől. Négyszáz hektár öntözött kukoricaterületen terven felül négy tonna termésátlag-növelést vállaltunk hároméves átlagban. Ez annyit jelent, hogy hektáronként 12 tonna tengerit termesztünk. Ez bizony nagy vállalkozás. Jelentős lépés a gazdálkodási szerkezetváltásban a pecsenyebaromfi-tenyésztés meghonosítása. Á juhhodályok egy részének átalakításával mintegy 800 ezer ki- , logramm pecsenyebaromfit szeretnének már a jövő évtől értékesíteni. A beruházáshoz állami támogatást kapnak. A takarmány minőségének javítására sertéshúspépet hasznainak fel, amelyet vágóhídi melléktermékből nyernek. Ezzel importot takarítanak meg, mert kevesebb fehérjét kell felhasználni a takarmánykeverékhez. Az idén megépülő új takarmánykeverőnek ez az egyik fontos feladata. A szükséges alapanyag beszerzését megkönnyíti, hogy a termelőszövetkezet tagja a Bácshús Közös Vállalatnak. Egyébként a Bácshússal megállapodtak és egy csontozóüzemet is létesítettek, ahol 40 embernek adnak biztos megélhetést. Az üzem a kölcsönös érdekek alapján működik. Szigorú előírások szerint választják külön a tőkehúst, és készítik elő további feldolgozásra, mert a közös vállalat jelentős mennyiséget szállít exportra is. A csontozóban az anyagi érdekeltség növelésével sikerült 50 százalékkal javítani a teljesítményt, de Szabó Sándor üzemvezető szerint még számottevő tartalékok vannak. — Jelentős lépés volt a közelmúltban az üzemi étkeztetés megteremtése, amit a halászcsárda bővítésével oldottunk meg. Régi óhaja volt ez a tagságunknak — meséli Kozma István. A termelőszövetkezet kezdeményezésére létesült a Haltenyésztő és Termelő Egyszerű Gazdasági Társaság, amelynek ügyintézője a Haladás, tagja még a Rémi Dózsa Termelőszövetkezet valamint a Magyar Országos Horgász Szövetség. A torendszer létesítését indokolta, hogy Baján és környékén a halfogyasztás többszöröse az országos átlagnak. Korszerű tenyésztéssel folyamatossá tudták tenni az ellátást. Az idén tovább növelik az értékesített hal mennyiségét. Kereskedő Sándor A Baja és Vidéke Áfész 1987. július 1-jétől, 3 éves időtartamra szerződéses üzemeltetésre átadja a következő egységeket: Baja. Dózsa Gy. u. 244. Baja. Dózsa Gy. u. 220. Baja, Mátéháza I. sz. üzemegység Érsekcsanád, Dózsa Gy. u. 89 Sükösd. Dózsa Gy. u. 115. Nemesnádudvar. Petőfi u. 1. Vaskút. Kossuth u. 30. Bátmonostor, Zrínyi u. 18. Baja. Újváros Vaskút. Damjanich u. 89. A pályázatokat 1987. június 22-éig lehet benyújtani a szövetkezet központjában. Baja, Táncsics M. u. 15. sz. A versenytárgyalás időpontja: 1987. június 23-án 9 órai kezdettel az áfészközpont tanácskozótermében. Tájékoztató adatokat, bővebb felvilágosítást az áfész kereskedelmi főosztálya ad. Baja, Táncsics M. u. 15. sz. alatt. 1376 1108. sz. vegyesbolt 1105. sz. húsbolt 1113. sz. vegyesbolt 21 22. sz. vegyesbolt 2202. sz. italbolt IV. o. 2205. sz. italbolt III. o. 3201. sz. bisztró IV. o. 1208. sz. eszpresszó III. o. 1205. sz. eszpresszó III. o. HTO-üzemanyagkút
