Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-10 / 85. szám

1987. Április 10. • PETŐFI NÉPE • J SEBESSÉGET VÁLTOTT A VASÚT Gördülő szolgáltatás Vasúti személyszállítás. Ez az a tevékenység, amely alapján a közvélemény megítéli a vasút munkáját; naponta több ezren elismerik, vagy esetleg bírálják a vasutasok tevékenységét. A MÁV Szegedi Igazgatósága terü­letén naponta tíz nemzetközi, 23 belföldi gyors, 8 expressz, 32 tá­volsági és 444 helyi, összesen 517 vonat közlekedik. Tavaly 20,1 millió utast szállítottunk el, en­nek 27 százalékát Bács-Kiskun megyéből. Az igazgatóság dolgo­zói legfőbb feladatuknak a szol­gáltatások színvonalának emelé­sét, az utaskiszolgálás javítását, az eljutást és csatlakozási lehe­tőségek bővítését, az utazási igé­nyekhez jobban alkalmazkodó menetrendek kialakítását és a biztonságos közlekedést tekintet- c ték. E célokat hogyan sikerült megvalósítani, arról Lovász Lá­zárral, a vasútigazgaltóság vezető­jével beszélgettünk. Elmondotta, hogy a személy- -szállítás aiz elmúlt évben javult. A vonatok valamivel pontosab­ban kötekedtek, ipint egy évvel korábban, különösen a nemzetkö­ziek menetrendszerűsége javult. A felföldi forgalomban is csok­iként a késések percekben kifeje­zett ideje. Jó jel, .hogy nőtt a gyorsvonatokat igénybe vevők száma. Idegen nyelvű tájékoztatás Kelebián ,A vasutasok tudják, hogy a személyszállítás szolgáltatás, s az eddigieknél mindenkinek többet kell tenni. Az. utaskiszolgálás mérhető azzal, hogy milyen a tá­jékoztatás, a menetjeggyel és helyjeggyel történő ellátás, az ál­lomások és a vonatok tisztasága, s nem utolsósorban a vasutasok magatartása. Az utas tájékoztatásban az el­múlt év legjelentősebb eredmé­nye a Szegeden átadott úi elekt­ronikus utastájékoztató berende­zés volt. Emellett 54 állomáson (Bács-Kiskun megyében is több helyen) magyar, a határállomáso­kon, így Kelebián is, hangszalag­ról idegennyelvű tájékoztatást adnak. Ugyanezt segítik az állo­mások utastereiben elhelyezett menetrendek, piktognamok és egyéb információk. Ez utóbbi terén van még javí­tanivaló. Ezért megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak az uta­zóközönséggel közvetlen kapcso­latban álló dolgozók (jegyvizsgá­lók, személypénztárosok) oktatá­sára, az utasokkal szembeni he­lyes magatartásra. A legudvaria­sabb dolgozókat jutalomban ré­szesítik. • Felvételünk tavaly Júliusban készült az átalakított félegyházi váró­teremben, átadás előtt. Menetjegyiroda a városban Az utazni szándékozók menet­jeggyel való ellátása zavartalan. A jegyelővételi lehetőségek bőví­tése érdekében Kecskeméten MÁV menetjegyirodát nyitottak. Itt belföldi és nemzetközi .menet­jegyet, helyjegyet, hálókocsijegyet lehet vásárolni, ezenkívül az iro­dában csoportos utazások, külön­féle üdülési programok, kirándu­lások, rendezvények szervezésével is foglalkoznak. Különféle ked­vezményekkel állnak az utasok rendelkezésére, nemcsak itt, ha­nem minden állomáson. Elsősor­ban az üzletpolitikai kedvezmé­nyeket (az életkorhoz kötött, a családos, a turlstabérletet. alkal­mi menettérti jegyet) lemlítette a vasútiigazgató. Lehetne folytatni a sort a Hírős Napokra adott 33 százalékos kedvezménnyel (kár, hogy tavaly csak 154-en vették igénybe), a Tavaszi Fesz- . tiválra adott 50 százalékos ked­vezménnyel, vagy éppen a Petőfi Nép© kezdeményezésiére Bajáról indult országjáró csoportos uta­zással, ahol a vasút a díjszabás­tól eltérő tarifát alkalmazott A nosztalgiát kedvelők részére pe­dig közlekedtetik a bugaci vona- . tot. A vasútigazgatóság vezetői az állomások és a személykocsik tisztántartását a legfontosabb fel­adatok között tartják számon. Az igazgatóság területén bat éve központi épülettisztító csoport működik, amely tavaly például 202 állomáson összesen 247 ezer négyzeltméter felületet tisztított meg. Most újabb csoport félálll- tósát szervezik, Kalocsa székhely- lyel. E csoport főleg Bács-Kiskun megyében dolgozik majd, és .munkájuk eredményeként még tisztábbak lesznek a megye állo­másai., A tisztaság fontos követel­mény a vonatokon is. Akik gyak­ran utaznak, azok tapasztalhat­ják, hogy itt is van javulás. < Állomások új köntösben A vasút sokat áldoz a kocsik tisztaságára. Legutóbb Lajosmizse állomáson építettek kocsijavító és -tisztító vágányt — mégis kevés látszata van. Nem a vasutasok hibájából. Az utazóközönség egy része nem vigyáz a tisztaságra, szemetel a kocsikban, s azok néha úgy érkeznek a célállomás­ra, hogy rájuk sem lehet ismer­ni. Nemcsak a tisztaság, hanem a rongálások miatt is; a vasút­igazgatóság területén tavaly mint­egy egymillió forint kárt okoztak vasúti személykocsikban, ennek egynegyede a megyében keletke­zett. Főleg a Kecskemét—Lajos­mizse—Budapest-i vonalon gya­kori a rongálás. Nem kímélik az üléshuzatokat, az ablakokat, a tükröket, a vihanyizzókat (me­lyekből fél év alatt 3500 danabot tellett pótolni), és lehetne még hosszan folytatná a sort. Az utazási körülmények javítá­sát szolgálja az is, hogy Tisza- kécske-Obögön megállóhely épült, és egymás után újítják fel a me­gyében az állomásépületeket. így Kalocsa, Baja, Kelebia, Balota- szállás, Lajosmizse, Kiskunfélegy­háza, Tiszaalpár és még sok más állomás épülete kapott új köntöst, • ahol' egyúttal javultak az utas­kiszolgálás feltételei is. S ha már a fejlesztésekről szóltunk, nem szabad megfeledkezni az utazási körülményeket javító villamosí­tási munkákról, a különböző mű­szaki fejlesztésekről, melyek üte­mét a szűkös anyagi lehetőségek korlátozzák. Gellért József V an egy telefonszám, ame­lyet mindenki fejből tud, s ha álmában felköltilk, akikor is azonnal megmondja: a mentőké. Az i® ismeri, akinek soha nem volt dolga velük, aki olyan szerencsés, hogy minded­dig csak kívülről látta a szágul­dó, fehér gépkocsikat, hallattal szirén,ázásukat, amikor súlyos be­teghez vagy baleset helyszínére rohantak. Nekik a legdöiyfösebb úrvezető is köteles helyet adni kocsijával az utcán vagy az or­szágúton, s ha ritkán is öntjük ezt szavakba: tiszteljük azokat, akik a nap és az éjszaka minden' órájában emberéletek megmenté­séért küzdenek. Kereken száz esztendeje, hogy az első magyarországi mentőko­csi elindult, s a bizony alig-ailig •képzett mentők keserves közel­harc árán ártalmatlanná tettek egy dühöngő elmebeteget. A kor­hoz képest is igen elmaradott eszközökkel kezdte működését Kresz Géza tisztiorvos javaslatá­ra és irányításával' a magyar 'mentőszolgálat. Csupán a szeren­cse szegődött mellé — humánu­san gondolkodó, hivatásuknak élő emberek alakjában, ők voltak az első mentőorvosok és ápolók, akik a szó legszorosabb értelmében éjjel-nappal látták el önként vál­lait feladatukat. önkéntes mentőegyesületek szerveződtek a városokban már a múlt század végén, s ezek több­sége csupán az ugyancsak ön­kéntes tűzoltóság része volt. Ma is élnek még a men|őszolgálat veteránjai, akik tűzoltóként tel­jesítették kiképzési és — ha kel­lett — vagyonvédelmi feladatai­kat reggeltől estig —, s az éjsza­kát mentőként virrasztották vé­giig, hagy egy nap pihenő után kezdjék mindezt elölről. Köteteket töltene meg. ha egy­szer megírnák a mentők részle­tes történetét, benne mindazt, amit a két —, s különösen a má- 6 sodik — világháború idején cse­lekedtek. Senki nem számolta össze, hány égő házba rohantak be, hogy az életveszélybe terült embereket kimentsék onnan, hányszor kerültek két tűz közé, mert sebesülteket szedtek össze • A Várme­gyék és Városok Országos Mentő­egyesülete mentő­autójának makettje — az eredeti az 1924-es párizsi világ­kiállításon ■agy díjat nyert. a „senki földjéről”, mennyiem köszönhették életüket a mentők­nek akkor, amikor nyilas pribé­kek golyóitól félholtan hevertek az utcaiköveken. Sokáig lehetne foly,tatai a sort: milyen sokszor nyújtottak elsősegélyt, hoztak vissza az életbe betegeket, akik­ről már hozzátartozóik is le­mondtak. .. A mentők mindmáig bajtárs­nak szólítják egymást, mert tár­saik a bajban, amiből minden erejükkel meg akarják menteni embertársaikat. Nincs köztük rang- és címkülűnfoség, amikor segíteni keli valakin, az orvos, az ápoló, a gépkocsivezető együtt siet életet menteni. Hiszen men­tőnek lenni — ma is éppúgy mint egy évszázaddal ezelőtt — nem foglalkozás, hanem szent hiva­tás. Régebben Szilveszter napja a mentőké volt, jelszavuk: „Min­denkit érhet baleset!” Mostaná­ra ez valahogyan feledésbe me­rült, a mentők javára rendezett év végi gyűjtést felváltotta a hi­vatalos támogatás — ám a lé­nyeg mit sem változott: ma is ugyanazzal a tisztelettel nézünk rájuk, mert tudjuk, ha baj ér, ha váratnám betegség, baleset miatt segítségre szorulunk, ők jönnek menteni. Legtöbb városunkban ma már korszerű körülmények között működnek a mentőállomások, s a fehér kocsik a legtávolabbi falvakba is gyorsan eljutnak. Még akikor is —, s a századik évfordulón a legközelebbi múlt­ra is emlékeznünk kell —, ami­kor méteres hóbain^ orkánerejű széllel dacolva kell betegért men­niük. Nem zászlódíszes ünnepléssel iköszöntjük a századik évfordulót. Egyszerű hétköznapon emléke­zünk meg róla, és tisztelgünk az alapítóik előtt éppúgy, mint mai követeik előtt. Ahogyan ők is mindennapi munkájúiknak tekin­tik a minden körülmények közti helytállást, a szünet nélküli küz­delmet emberéletek megmenté­séért. Várkonyi Endre HAGYOMÁNYŐRZŐ NEMZETISÉGIEK Néprajzosok Baján, Csávolyon, Csátalján és Császártöltésen Új művelődési formák fcialakítiásávai is kívánják ápolni, őrizni kulturális örökségüket a nemzetiségi fiatalok. A német nemzetiségiek — az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem nyeivészhallgatói, a bajai, a pécsi középiskolások, főiskolások, s a tatai német múzeum munkatársai — néprajzi gyűjtésben vesz­nek részt. Április 21. és 24. 'között Bács-Kiskun me­gyei településeken — Baján, Csávolyon, Csátalján, Császártöltésen élő német nemzetiségieket keresnek fel. Ezúttal a nyelvjárást, a népviseletet, a táplál­kozási szokásokat, a születést köszöntő és a teme­tési szokásokat jegyzik fel a diákok, a muzeulógu- sok pedig (néprajzi tárgyakat gyűjtenek. Az újonnan „felfedezett” népi táncokat a koreog­ráfusok június 22. és 28. között. Tatán ismertetik népi táncegyütteseik vezetőivel. A nyolcadik ilyen jellegű továbbképző tanfolyamon mintegy bO-en ké­szülnek fel repertoárjuk gazdagítására. A hazai német nemzetiségi lakosok életéről, kul­túrájáról tájékozódnak a fiatalok július 29. és augusztus 3. között a Tolna megyei Fadd-Dombori- ban, a Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetsége ifjúsági bizottságának táborában. A képző­művészek — festők, faragók, grafikusok, ötvösök — Móron találkoznak, alkotnak, vitáznak szeptember 12. és 20. között. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetségének ifjúsági bizottsága az április 10-ére ösz- szehívott ülésén a Békés megyei szlovák fiatalok életéről, kulturális és társadalmi tevékenységéről tájékozódik. Megvitatják azt is, miként gazdagít­hatják a június 20—23-ra tervezett országos nemze­tiségi ifjúsági találkozó programját. Terveik szerint a szlovák fiatalokat mintegy 100-an képviselik ezen a rendezvényen: részt vesznek a politikai fórumo­kon a folklórbemutatókon, az irodalmi műsorokon csakúgy, mint a gálaesteken — a Pesti Vigadóban. A budapesti szlovák tannyelvű általános iskola és gimnázium kultúrcsoportja —, amely minden év­ben más-más, a szlovákok által is lakott települé­sen mutatkozik be — aiz idén a Pest megyei Ácsa. a Veszprém megyei öskü és a Nógrád megyei Gal- gaguta községben szerepel ének-, tánc- és irodalmi műsorral. HATHATÓS BEAVATKOZÁS A CÉL KELEMEN KÁROLY: , Az alkohol rabságában A serdülők egészsége egy felmérés tükrében A segédek éppen nagy munkában voltak, amikor betoltam a motort a műhelybe. Körülfogtak, faggattak, hogy és mint sikerült a parasztot „átdob­ni” a palánkon. Elmeséltem nekik és ők nagyokat röhögtek rajta, miközben egyikük „csapraverte” ■ a motort. Alaposan felöntöttünk a garatra. Bődő behozta a bala- lajkát, és vidám nótákat pengetett rajta, mi meg csak vedeltük a bort, ami már kifogyóban volt. Egyik nap a mester felesége behívott, hogy vigyem el a nagy Orion rádiót a nővéréhez, mert már nincs rá szükség, a mester vett egy új készüléket lemezját­szóval kombinálva. Éppen jól „álltam" akkor is; átkötöttem a rádiót zsineggel, a nyakamba akasztottam, és felül­tem a motorra. A Korona szállo­dánál — égy .,Mateosz” teherau­tót akartam előzni — egy kő az első kerék alá került, és én lere­pültem a motorról. Nem lett a horzsoláson kívül semmi bajom, de a rádió belseje darabokra tört. No most aztán jól nézek ki, leg­alább ötven pengő kárt okoztam, morfondíroztam magamban. Mi­után összeszedtem a szerteszét hullott alkatrészeket és beledob­tam a rádió dobozába, leültem és gondolkoztam, mitévő legyek. Egy iszonyú verés képe lebegett előttem. Megvan! — ütöttem a homlo­komra, s arcom földerült. Milyen okos vagyok én, s megveregettem a vállamat. A motort betoltam egy cipész udvarába, a rádiót ke­zembe vettem és elindultam a piactér felé. Volt ott egy rádió- és varrógép-kereskedő. Egy dara­big álldogáltam, aztán erőt vett rajtam a gonosz elhatározás, be­léptem az üzletbe. Voltak bent vagy nyolcán, tízen, a kereskedő éppen egy rádiót próbált ki az egyik vevőnek. Alaposan körül­néztem az üzletben. A pult hátsó részén volt négy Orion rádió, ugyanolyan, mint a nálam lévő. Kihasználtam, hogy a kereskedő el van foglalva a vevővel, a ná­lam lévő rádiót letettem a pult­ra, és egy új készüléket vettem magamhoz, aztán mint aki jól végezte dolgát, álltam, hogy majd sor kerül rám is. Körülbelül egy órát állhattam, amikor elfogytak a vevők. Közben megszületett a második ötletem is. A falon nagy betűkkel ki volt írva: rádiólámpa nincs! Nagyon helyes, gondoltam magamban, én meg éppen azt fo­gok kérni. — Nos, mi tetszik? — fordult felém a boltos, szúrós szemeit rám vetve. — Egy rádiólámpa kellene — mondom neki ártatlan pofával. — Olyan nincs! Háború van és hát minden a katonaságnak kell — tette hozzá magyarázatképpen. — S ezen kívül? — Semmi más nem kell — mondom neki. Nyílott az ajtó, egy asszony lépett be, nagyot kö­szöntem, aztán kiléptem az ajtón. Ahogy mentem a Baross utca felé, sűrűn hátratekintgettem, nem rohan-e utánam a boltos. Gyalog vittem el a rádiót a Köl­csey utcába, ahol a mester fele­ségének a nővére lakott. — Kezét csókolom — köszön­tem a nőnek, gimnáziumi tanár­nő volt —, meghoztam a rádiót. Bedugtam a vezetéket a konnek­torba, és pár másodperc múlva tisztán, reccsenésmentesen szólt. Karády Katalin énekelte éppen a ..Kis hadnagyom, jó éjt” című dalt. — Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagyszerű készülék ez — áradozott a tanárnő, aztán elő­vett a retiküljéből egy pengőt, s nekem adta. Három nap múlva beállított a rádiókereskedő. Csupán azért nem szólt a csendőröknek, mert a mesternek barátja volt, és így egy alapos „bunyóval", amit a kereskedő adott, megúsztam a „rádiócserét”. Még jobban meggyűlöltem a mestert, a kereskedőt, meg az egész világot. No megálljotok csak, majd elintézlek és bennete­ket, morogtam fogaimat csikor­gatva. Ügy március közepe táján lehe­tett, a suszterhez, az öreg Gye- nishez mentem a mester felesé­gének a cipőjéért. A suszter ép­pen valami csizmát szedett széj­jel, amikor beléptem a műhe­lyébe. — Jó napot, mester úr! — kö­szöntem neki. — Eljöttem a cipő­kért, ha készen vannak. — Ülj le! — mutatott eay ro­zoga székre, aztán tovább tépte a csizmát. Az öreg panaszkodott, hogy nem tud bőrt szerezni, ezért gyengén megy az üzlet. — Hát igen, nehéz dolog — hümmögtem a mester felé. — Na, az a főnököd feleségé­nek a cipője — mutatott a polc bal sarkára, ahol egy pár fekete, magasszárú cipő volt. Felvettem a cipőket, beletettem a szatyor­ba, és feldobtam a vállamra. Fel akarok kelni a székről, de a mes­ter visszanyom. — Marad) még, beszélni aka­rok veled — mondta, és átment az egyik szobába. — Figyelj ide, gyerek — mond­ta, amikor visszajött, és a pálin­kásüveget az asztalra tette. — A mesterednek van cséplőgépe. Ahhoz vannak hajtószíjak. A fő- szíj milyen hosszú lehet, gyerek? — Hát úgy tizennyolc, húsz méter duplán — mondom neki. — A mindenül — kiáltott fel a suszter. — Az aztán elég lenne egy darabig cipőket talpalni. Igyál egyet, aztán majd megmon­dod, hogy mit tudnánk kieszelni a szíjakkal. Megittunk az öreg suszterral jó pár pohár pálinkát. — Én adok neked minden mé­ter gépszíjért öt pengőt, meg egy féldecit, az azt hiszem, elég lesz. (Folytatjuk) Elkészültek az első összesítések a serdülőkorúak egészségi szo­kásait, magatartását vizsgáló nagyszabású felmérésről, ame­lyet az Országos Egészségneve­lési Intézet — az Országos Cse­csemő- és Gyermekegészségügyi Intézettel, valamint a Központi Statisztikai Hivatallal közösen — készített a WHO nemzetközi kutatási programja keretében. A fiatalok és a középkorúak körében világszerte növekszik az egészségkárosító szokások okozta megbetegedések, halálo­zások száma. Ezért határozta el az Egészségügyi Világszervezet, hogy megvizsgálja a különböző országokban az iskoláskorú gyer­mekek életmódját, egészségma­gatartását, az ezt meghatározó pszicho-szociális, kulturális és gazdasági körülményeket, hogy ezek ismeretében megtervezhes­sék a hatékony beavatkozás esz­közeit és módszereit. Hazánkban tavaly februárban több mint ötezer hatodik, nyol­cadik, illetve középiskolai má­sodik osztályos töltötte ki a WHO kérdőívét, s egyúttal vála­szolt azokra a speciális kérdések­re is, amelyeket a magyar szak­emberek állítottak össze a hazai problémák ismeretében. A szá­mítógépes összesítés most látott napvilágot. A számszerű eredmények meg­lepőek: kiderült például, hogy a megkérdezett fiataloknak mind­össze 19 százaléka ítéli nagyon jónak saját egészségi állapotát. Elgondolkodtató, hogy a serdülők mindössze 92 százaléka mosak- szik naponta, s a gyerekek 13 százaléka csak hetente egyszer, vagy annál is ritkábban használ­ja a fogkefét. Sok iskolás panasz­kodott rendszeres fejfájásra, amelynek oka a kevés alvás is lehet. Ez egyformán jellemző volt a fővárosi és a vidéki gyerme­kekre. Kíváncsiak voltak a szakem­berek a serdülők kapcsolatte­remtési szokásaira is: az apával a megkérdezettek 42, az' édes­anyával csaknem 22 százaléka ne­hezen, vagy egyáltalán nem tud kontaktust kialakítani. Viszony­lag sok gyermek vallotta magát magányosnak, s válaszolta azt, hogy egyetlen barátja sincs. Saj­nálatos, hogy a fiataloknak mind­össze 29 százaléka sportol rend­szeresen. Az alkoholfogyasztás­sal és a dohányzással kapcsola­tos kérdésekre adott válaszokat különbözőképpen csoportosítják, s azokat kiemelt figyelemmel dol­gozzák fel. A statisztikai adatok ismere­tében az Országos Egészségneve­lési Intézetben hozzáláttak a különböző elemző tanulmányok elkészítéséhez, s azokat eljuttat­ják majd az Egészségügyi Világ- szervezethez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom