Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

1987. április 1. • PETŐFI NÉPE • 5 l BALESETEK, FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK Az ok legtöbbször a felelőtlenség IDEGENFORGALMI KFT HALASON Fordulatra számít a Kunép Megyénkben az elmúlt évben történt üzemi balesetekről, foglalkozási megbetege­désekről készített elemző összesítést az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Bács-Kiskun Megyei Felügyelősége. Az elemzés sok érdekes összeve­tést, tényeket, tanulságokat tartalmaz, érdemes ezekből idézni. Legveszélyesebb a mezőgazdaság? Mindenekelőtt: örvendetes, hogy 1985-höz képest tavaly csökkent a munkabalesetek száma. Munkába me­net, munkából jövet 1036, munka köz­ben 3887 baleset történt. Az előbbi 16, az utóbbi 13 százalékkal kevesebb az előző évinél. Ezen belül a közlekedés­ben dolgozók között 23, a kereskede­lemben és vendéglátásban 21, az állami építőiparban 20, az állami gazdaságok­ban 18, a mezőgazdasági szövetkezet­ben 14 százalékkal csökkent a balese­tek száma. Kismértékben növekedett viszont a vasiparban, a kommunális saolgáltatók, valamint az oktatásban dolgozók között. Mást mutat a kép a balesetek súlyos­ságát, kimenetelét tekintve. Eszerint a legtöbb halálos üzemi baleset a mező- gazdaságban fordult elő: ötször annyi, mint más ágazatban. Szerepet játszhat az okok között az is, hogy kint, a ha­tárban többnyire egyedül dolgozik gé­pével az erőgépvezető. A bajban nincs segítség, az állandó ellenőrzés is hiány­zik olykor. Másféle összehasonlítás is arra figyelmeztet, hogy a mezőgazda­ságban bőven van tennivaló. A köny- nyebb áttekinthetőség kedvéért statisz­tikailag 25 kategóriába sorolták az ösz- szes létező munkaköröket: tény, hogy a mezőgazdasági fizikai foglalkozású­ak között a legtöbb a baleset. JSem a gépek miatt Figyelmeztetés lehet számunkra az országos összehasonlítás is. Bács- Kiskun megye munkabaleseteinek szá­mát száz százaléknak véve csak Buda­pest, Borsod és Pest megye előz meg bennünket az előfordulások gyakorisá­gában. A balesetek 22 fajtáját tekintve megyénkben a legmagasabb arányt a tárgyak ütése képviseli, ezt követik a vágó- és szúróeszközök által okozott balesetek, végül az esés miatt bekövet­kezettek. Igaz, hogy ez utóbbi aránya a legkisebb a többi között, mégis elgon- dolkodtatóan sok balesetet okoz az esés. Vajon miért? Ugyanezt a kérdést veti fel az a tapasztalat is, miszerint a legtöbb baleset nem géppel kapcsola­tos. Pedig az ember azt hihetné: leg­főbb veszélyforrás a gép. Elrettentésül Sajnos, a balesetek nagy részében a felelőtlenség az előidéző ok. Hiába az előttünk levő ezernyi példa, mindig akadnak, akik újra elkövetik azt a hi­bát, amiért mások az életükkel fizettek. Elrettentésül következzék itt néhány —, az elmúlt évben történt — halálos baleset: K. M. önrakodó berendezéssel fel­szerelt tehergépkocsival dolgozott. To­latás közben a felemelt gém elektromos vezetéknek ütközött. K. M. kiugrott a vezetőfülkéből, társaival együtt megp­róbálta homokkal eloltani az égő ke­rékgumikat. Nem tudni, miért nyúlt eközben a fülkéhez. Ez már nem derül ki soha. Munka közben romlott el a kaszáló­gép, amivel D. M. dolgozott. Anélkül, hogy a motort leállította, a rögzítő fé­ket behúzta volna, elébe térdelve javí­totta a gépet. A sebességváltó bekap­csolódott, a munkagép elindult... Fatuskóra állította az emelőt M. P. kisiparos, úgy emelte fel tehergépkocsi­ját, anélkül, hogy tartó bakokkal alátá­masztotta volna. Szerelés közben a ko­csi ráesett. Az ittasság miatt bekövetkezett bale­setek aránya nem nagy (fél százalékot képvisel az összesen belül), mégis jelen­tős, mert minden negyedik ilyen baleset halálos kimenetelű volt. Annak a mikrobusznak, amely egy kanyarban kisodródott és fának ütkö­zött, ittas volt a vezetője, de az az utasa is, aki a baleset következtében életét vesztette. Minden bizonnyal az elfo­gyasztott ital miatt volt szétszórt S. J. fuvaros figyelme (vérében alkoholt ta­láltak), azért történhetett meg, hogy fogatával a juhok istállójából kifelé menet fejét beverte az ajtókeretbe. A lovak közé esett. Nem egy olyan — halálos kimenete­lű — baleset történt az elmúlt esztendő­ben, amelynek okozója, áldozata is it­tas volt. Például két ezrelék alkohol­szintet találtak annak a gépkocsiveze­tőnek a szervezetében, aki — úgymond minden átmenet nélkül, netán „hirtelen elhatározásból”? — felugrott az emelő­villás targoncára, amivel hátramenet­ben kanyarodott. Egyik hátsó kereke fölkapott a járdaszegélyre, a targonca felborult, rázuhant egy munkásra, aki szintén ittas volt. Foglalkozási megbetegedések Megyénkben tavaly 108 foglalkozási megbetegedés, illetve kialakulófélben levő betegség fordult elő, kevesebb, mint 1985-ben. Mindebből csupán 13 eset volt olyan súlyos, hogy keresőkép­telenséget okozott. Zömmel (konkré­tan: 80 esetben) még a kialakulófélben levő stádiumában sikerült földeríteni a kárt. A keresőképtelenséget okozó beteg­ségek között két fertőző májgyulladás volt, mindkettőt ápolónő kapta meg, a kecskeméti kórházban. Ugyancsak kórházban fordult elő két tébécés meg­betegedés, Félegyházán, illetve Kecske­méten. Ugyanannál a kiskunhalasi vállalat­nál ketten kaptak fájdalmas szembe­tegséget ívhegesztés miatt. Egyiküknél bizonyítható volt, hogy nem használt, mert nem kapott védőfelszerelést. Az a három szakcsoporti dolgozó sem, akik telítőolajjal kezelték a szőlőültetvény támoszlopait. Mindhárman megbete­gedtek. Okozott fertőzést élő állat, de tetem is. Az esetek többsége arra figyel­meztet, hogy komolyan kell venni a védőfelszerelések, védőruhák haszná­latát. Almási Márta Clőbb a vonat okozott meglepetést a -L' japánoknak, aztán ők lepték meg a világot vonataikkal. 1872-ben, ami­kor a távol-keleti szigetország első vo­nata Tokió és Jokohama között elin­dult, a próbautasok lábbelijüket ősi ja­pán szokás szerint a „küszöbön kívül”, azaz a peronon hagyva szálltak föl a szerelvényre, és áhítattal élvezték a za­katolást. Elragadtatásuk csak akkor csapott át dühödt meglepetésbe, ami­kor kiszálláshoz készülődvén, a Tokió­ban hagyott lábbelijüket nem találták ott a jokohamai peronon ... A vasút, alighanem a közutak rossz állapota miatt is, hamar meghonoso­dott a szigetországban. 1906-ban álla­mosították a vonalakat, amelyeknek hossza háromnegyed évszázaddal ké­sőbb meghaladta a 27 és fél ezer kilo­métert. Az állami vasúttársaság, a JNR (az angol Japan National Railways rö­vidítése) 1949-ben alakult — és igen hamar jelentős gazdasági nehézségek­kel kellett szembenéznie. 1960-ban a JNR a személyforgalom 51, és a teher­forgalom 40 százalékát bonyolította le; 1980-ban az előbbiből már csupán 25, az utóbbiból pedig mindössze 8 száza­lékkal részesedett. 1982-ben vasu­tassztrájk is nehezítette a helyzetet, a nyolcvanas évek elejére pedig körülbe­lül ötmilliárd dolláros veszteség halmo­zódott föl. A Japán Államvasutak lépett: 1983- ban öttagú reformbizottságot hoztak létre, amely azt a feladatot kapta, hogy közvetlenül a miniszterelnöki hivatal irányításával működve dolgozzon ki tervezetet a deficittel terhelt társaság talpraállására. A bizottság el is készült ezzel, nem kis meglepetést okozva, hi­szen azt javasolta, hogy a Kokuju Te- cudo, a Japán Államvasutak tagozód­jon föl kisebb, önálló szervezetekre, és kerüljön magánkézbe. A JNR már 1984 nyarán nyilvánosságra hozta, hogy kész magánkézbe adni a társasá­got, a tervezet azonban csak 1985 júni­usában került a miniszterelnök elé. A japán parlament tavaly októberben véglegesen döntött a teljesen eladóso­dott és rosszul irányított Japán Állam­vasutak sorsáról: eladó! A kormányfő, Nakaszone Jaszuhiro egyik legfonto­sabb politikai feladatává tette a JNR gyökeres reformját. Nem véletlenül: ta­valy ősszel például már minden egyes nap 6,7 milliárd yen deficitet „termelt” a Japán Államvasút (1000 yen = kö­rülbelül 290 forint). Mától magánkézbe megy át tehát a JNR hálózata. Az új szervezet jövedel­mezővé válását a privatizálást követő Deficites száguldás harmadik esztendőre, 1990-re várják. A több mint 21 ezer kilométer hosszú vágányhálózatot hat regionális körzet­re osztják fel. Ebből három a főszige­ten, Honsún lesz, további egy-egy szek­tort pedig Hokkaido, Shikoku és Kjú- sú szigete alkot. A hat Hálózat, mint említettük, magánvállalatként fog mű­ködni. Egy hetedik pedig a Sinkanszen- expresszvonatokat üzemelteti. (A Sin- kanszen-vonal 1964-ben készült el a Tokió—Morioka közötti 465 kilomé­teres szakaszon 10 milliárd dollárért. A 270 kilométeres csúcssebességet elé­rő vonat 20 év alatt kétmilliárd utast szállított.) A Felkelő Nap országának ez a nagy­mérvű reprivatizálása nem kis megle­petést váltott ki világszerte. A Die Presse című osztrák lap gazdasági cikk­írója, Lukad Schwarzachcr szerint „az állítólag oly tökéletes gazdasági szerve­zettségű országban majdhogynem pa­radoxon a gazdasági tervezés ilyen óriási méretű elhibázása”. Hogyan fogadja a japán közvéle­mény a JNR eladását? Megoszlanak a vélemények, a vasúti dolgozók népes gárdája azonban egységes állásponton van, és szakszervezete révén ki is mondja elégedetlenségét. Hiszen míg 1974-ben 430 ezer fő volt a Japán Ál­lamvasutak létszáma, a lépcsőzetesen végrehajtandó reprivatizálás végén már csak 183 ezer dolgozó hordhatja majd a Kokuju Tecudo egyenruháját. Nem kétséges, hogy az elbocsátottak és elbocsátandók ezrei közül sokan a munkanélküliek egyébként sem cse­kély táborát fogják gyarapítani Japán­ban. Juhani Nagy János • Veszteglő teherkocsik az egyik tokiói pályaudvaron • A legendás Sinkanszen- expressz ELADÓ JAPÁN VASUTAK A kiskunhalasi tanácsi építőipari vállalat, a Kunép, az új mechanizmus gyermeke. Tervutasításos rendszerben sohasem dolgoztak, mindig a saját lá­bukon kellett megállniuk. Nemrég — kötvénykibocsátás útján nyert tőkéből — fővállalkozásban végrehajtott lakás­építéssel tették ismertté a nevüket, or­szágszerte. Egyéb területeken is szüksé­gük volt erre a vállalkozói magatartás­ra. Köztudott ugyanis, hogy az építő­ipari tevékenység iránt csökkent a ke­reslet, nem egy vállalat komoly pénz­ügyi nehézségekkel küzd. Stabilitásukat megtartották, bár nyereségük az utóbbi években stagnált, sőt az is előfordult, hogy visszaesett. Bár az idén Csapó István igazgató fordulatra számít a pénzügyi eredmé­nyek tekintetében is, a kérdésekre adott óvatos válaszaiból kitetszik, hogy a versenyt komolyan veszi, s re­mélt nyereségükről, új piacaikról, az egyes partnerektől várható árbevéte­lükről csak módjával kívánja a konku­renciát tájékoztatni. — Milyen pénzügyi eredménye­ket hozott a Kunép látványos lakás­építő vállalkozása, s mekkora terhet jelent a kötvényhitelek visszafizeté­se? — Árbevételarányosan 5,9 százalé­kos nyereséget értünk el, ami alacso­nyabb a tervezettnél, de a lakásépítés hagyományos szervezeti keretei között nulla és négy százalék között volt a veszteségünk. Az eddigi tapasztalatok­kal gazdagodva folytatjuk a piaci érté- kesítésű lakásépítést, jobban ügyelve a minőségre. Kiskunhalason és Kiskun­félegyházán ebben a tervidőszakban 200 új otthon átadását tervezzük. Je­lenlegi módszerünkben a tartószerke­zet és a „vizesblokk” adott, ezen belül a leendő tulajdonos beleszólhat a terve­zésbe. Halason 32 lakás már épül, eb­ből idáig 28 el is kelt. A kötvényhitelek visszafizetése nem jelent gondot, mos­tani vállalkozásunkat azonban már nem kötvénykibocsátásból, hanem kedvező kamatozású bankhitelből fi­nanszírozzuk, a piaci értékesítésü lakásépítést ugyanis a pénzügyi kor-1 mányzat is támogatja. — A Kunép az építőipari tevé­kenység exportjával is foglalkozik. Mennyire gazdaságos ez? — Az exportot 1980-ban kezdtük. Algériában, Irakban, majd Kuvaitban dolgoztunk. Az éleződő verseny és a fejlődő országok romló fizetőképessége miatt ez a piac már nem gazdaságos. Külpiaci tevékenységünket tavaly Eu­rópára is kiterjesztettük. Nyugati, tő­keerős cégeknél igyekszünk kisebb vo­lumenű alvállalkozási munkát szerezni, akár harmadik országban is. 1987-re már megkötöttük első jelentősebb, 10 millió schilling értékű ausztriai szerző­désünket. Az exporton dolgozó lét­szám 30 fő, s lényegesen több nyeresé­get kell hozniuk, mintha itthon foglal­koztatnánk őket. — A hazai feladatok megoldásá­hoz van-e elegendő munkaerő? — Hirdetés útján jó szakmunkások alig vehetők fel. Ennek több oka lehet. A bádogos és tetőfedő szakmákban például megszűnt az iskolai képzés, s a régi szakembergárda pedig a kisvállal­kozásokban, vagy névleges foglalkoz­tatásban jobban megtalálja a számítá­sát, mint nálunk. Jelenlegi helyzetünk­ben segítséget várunk a városunkban nemrég megnyílt Munkaügyi Szolgál­tató Iroda tevékenységétől, mivel az idén bővíteni kívánjuk mostani, 944 fős létszámunkat. Főleg kőműves, ács és vasbetonszerelő szakmunkásokra szá­mítunk, összesen 50—60 szakemberre. — Önök tavaly átvették a Sóstó üzemeltetését, strandot alakítottak ki. Ügy hírlik, hogy a Kunép látvá­nyos dolgokra készül az idegenfor­galom és vendéglátás területén. —- Az illetékes szervek Kiskunhalast az üdülés, az idegenforgalom és a ter­mészetvédelem együttesen fejlesztendő területei közé sorolják. 1986 júniusá­ban megnyitottuk a háromezer szemé­• Csapó István lyes strandot, amely a lakosság legna­gyobb megelégedésére üzemelt. 1987- ben már jelentősebb nyereségre is szá­mítunk általa. A jövőben a motel bőví­tését, kempingek, napozósziget kialakí­tását, s kedvező feltételek esetén ter­málfürdővel kiegészített szálloda építé­sét tervezzük. A teljes programot kül­földi tőkével szeretnénk megvalósítani, s potenciális partnereink komolyan ér­deklődnek vegyesvállalat alapításával kapcsolatos terveink iránt. A vállalko­zás lebonyolítására, valamint a későbbi üzemeltetésre, több gazdálkodó szerve­zettel, valamint magánerővel még az idén korlátolt felelősségű társaságot alapítunk. — Kihasználható lesz a létesít­mények kapacitása? — Városunk rendkívül nagy átmenő idegenforgalmat bonyolít le. Terveink között azonban a céljellegű, szervezett turizmus fejlesztése is szerepel. Kör­nyékünkön a természet a bugaci kör­zethez hasonló, kiváló lehetőséget nyújt pusztai fogatos és lovastúrák szervezésére. Ez a meglevő, de ki nem használt termálvizes kutak hasznosítá­sával együtt vonzó lehet a külföldiek számára. — Ezek a távlati célok. Melyek az 1987-es esztendő fő feladatai? — Az elmúlt években árbevételünk mérsékelten nőtt, tavaly 493 millió fo­rint volt. Nyereségünk 28—32 millió között mozgott, 1986-ban 29,9 milliót értünk el. 1987-re dinamikus fejlődést tűztünk ki célul, amire aláírt szerződé­seink nyújtanak lehetőséget. A János­halmi Petőfi Tsz-ben csibenevelőt épí­tünk, részt veszünk a kiskunfélegyházi húsipari rekonstrukcióban is. Két terv- változatot készítettünk, s félévkor de­rül majd ki, hogy milyen realitása van az optimistább változatnak. Körülbe­lül húsz százalékos növekedésre számí­tunk, ami a korábbi évek viszonylagos stagnálása után számottevő fordulatot jelentene. Bálái F. István • Épül az új Kunép-ház Kiskunhalason. A leendő tulajdonosok maguk tervezhe­tik meg lakásuk alaprajzát. (Méhesi Éva felvételei) ÉJJEL-NAPPAL DOLGOZNAK A VEGYIMŰVEK Növényvédő szerek a pótvetésekhez Az őszi vetésű búza megsínylette a télvégi, kora tavaszi fagyokat. Ha vala­hol ki kellene szántani az elfagyott nö­vényt, oda már csak kukoricát, napra­forgót vagy szóját lehet vetni. A nö- vényvédőszer-gyártó nagyobb vállala­tok fokozott erőfeszítéseket tesznek azért, hogy szükség esetén ezekhez az új vetésekhez is elegendő és megfelelő növényvédő szer álljon a mezőgazdasá­gi üzemek rendelkezésére. Az Északmagyarországi Vegyimű­vekben — amely a hazai növényvédő- szer-igények több mint 40 százalékát elégíti ki — úgy tervezték, hogy az Ali- rox nevű kukoricagyomirtó szerükből az idén is annyit készítenek, mint ta­valy. Ha azonban a kereslet ennél na­f yobb lesz, annak is eleget tehetnek. zámottevően, mintegy 30 százalékkal bővítik a kínálatot az Aneldaplusz ne­vű gyomirtó szerükből, amely hatásos védőszere a kukoricának. A múlt év­ben befejeződött beruházások eredmé­nyeként a tavaszi szezonban már ele­f endő mennyiségben tudják előállítani árom új, a kukoricához, valamint a lucernához és a napraforgóhoz haszná­latos növényvédő szerüket. A fűzfői Nitrokémiai Ipartelepeken minden eddiginél többet gyártanak a saját fejlesztésű, Acetoklor nevű gyom­irtó szerből, amelyből a vállalat a hazai kukoricatermesztési rendszerek egyik legnagyobb szállítója. Ennek a feladat­nak csak úgy tudnak eleget ten­ni, hogy átcsoportosítják a munkaerőt, a dolgozók 80 százaléka ilyenkor a nö- vényvédőszer-termelésben tevékenyke­dik, s ezekben a hetekben általános a folyamatos munkarend. A növényvédőszer-gyártó berende­zések most a Budapesti Vegyiműveknél is éjjel-nappal, hétköznap és hétvégén egyaránt üzemelnek. Eddig nem tudtak hozzálátni a Hungazin nevű kukorica­gyomirtó szer gyártásához, mert nem volt hozzá hazai alapanyag. A hiányzó hatóanyag külföldről történő beszerzé­sére nemrég 80 millió forint értékben soron kívül lehetőséget kapott a válla­lat, így ezen a héten várhatóan meg­kezdhetik a Hungazin kiszállítását. A VÁSÁRLÓÉ A SZÓ Amit emberi kéz készít, az sajnos nél­külözi az isteni tökéletességet. A legna­gyobb baj azonban, hogy idővel — előbb vagy utóbb — a termék tönkre is megy. A következő esetekben — mint látni fogjuk —- inkább előbb. Természetesen vannak olyan berende­zések, amelyek működnek. Újból és új­ból. A működésük végét nem lehet előre látni. Ilyenkor az ember örül, hiszen úgy gondolja, ezzel a készülékkel megfogta az isten lábát. Azonban sajnos vannak olyan gépek is, amelyek a vásárlás után néhány órával felmondják a szolgálatot. Ilyenkor nem marad más hátra: irány a javítóműhely. Ha az embernek szeren­cséje van, elég egyszer javíttatni. Aki azonban kimondottan peches, annak bi­zony többször is kell próbálkoznia. Mint például az én esetemben. Vettem egy SK —300-as kazettás magnót. Először meg sem szólalt, hibás volt a hangszórója. A sikeres javítás után otthon már nem tudtam bekapcsolni, semmilyen könyör­gésre nem volt hajlandó elindulni. Én azonban nem csüggedtem el. Több háztartási berendezést kellett már elvin­nem javíttatni,^mielőtt tökéletesen mű­ködtek volna. így például a hűtőszekré­nyem kezdetben olyan hangokat adott, amelyek egy sugárhajtású repülőgépre emlékeztettek. Az első javítás után lé­nyegesen halkabban dorombolt, már csak úgy zúgott, mint egy mezögazdasá­f i repülőgép. A második javítás során icserélték a motort. Végül ez lett a tökéletes megoldás. A baj csak az volt, hogy éppen pár nappal előtte járt le a garancia, így a javíttatások lényegesen megemelték a fagyasztószekrény árát. Vagy vegyünk más példákat a keres­kedelem területéről. A nemrégiben vásá­rolt nadrágomon, ingemen annyira la­zák voltak a gombok, hogy feleségem­nek kellett mindegyiket megerősítenie. Még szerencse, hogy nős vagyok. Az az érzésem, hogy a vásárlók azok, akik a termékeket átalakítások, javítta­tások révén végül is használhatóvá, mű­ködőképessé varázsolják. A múltkori­ban egy ismerősöm azt javasolta, hogy vadonatúj- autómban a benzinpumpát rögzítsem le csavarral, s nem lesz vele több probléma. Neki lett igaza! Azóta azt sem tudom, hogy benzinpumpa is van az autómban. De nem lehetett volna esetleg már a gyári szerelésnél ezt a rögzítést elvégezni? Egy utolsó példa: barátom panaszol­ta, hogy új, szupermodern kávéfőzője rendszeresen összefröcsköli., Állandóan ott folyik ki a kívánt nedű, ahol nem kellene. így lassan már ott tart, hogy nem tud reggel mit felvenni, ha munkába indul, mert valamennyi ruhája már a tisztítóban van. Rosszindulatúan jegyez­te meg: új készülék nélkül is bármikor leöntheti mqpát kávéval. S itt van az a bizonyos pont, amelyre a kereskedelemben, az iparban figyel­niük kellene a kollégáknak. Én azt java­solnám, hogy a termékek használati utasításai mellé csatoljanak olyan leí­rást is, amely tartalmazná a várható hibaforrások számát és helyét. Egy min­tát be is mutatnánk: „Kedves vásárló! Nagyobb örömet talál majd termékünk­ben, kellemetlen csalódásoktól, megle­petésektől óvja meg magát, ha a követ­kezőkben felsorolt várható hibákat illet­ve hibahelyeket szakemberrel már jó előre megnézeti: stb. stb." Hartmut Berlin ' Fordította: Szabó Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom