Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. áprili s 25. VALSAG ES KIÚT Lépéskényszer Baja több mint fél évszázada textilipari központ, csak a posztógyár 2300 embernek ad kenyeret. A gyár az egész hazai gyapjűiparral együtt válságban van. Ez a válság részint pillanatny 'i, részint általános. Pillanatnyi, mivel tőkés importanyagok hiánya mia itt az első negyedévben nem tudták kihasználni a kapacitásokat. Ennek ok a viszont az általános válság, ami a gazdaság, de főkent a gyapjúipar tőkés export-import egyenlegének súlyos hiányából következik. Csak a bajai Fi nomposztó, hogy termelését fenntarthassa, 1986-ban 306 millió forint érték ű tőkés eredetű alapanyagot és alkatrészt volt kénytelen felhasználni, közve tlen konvertibilis exportjuk viszont mindössze tízmillió forintot tett ki. A vállalat helyzetét az MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Kutató Intézetének j elent ése, valamint Horváth Máté vezérigazgató tájékoztatása alapján elem ezziiik. a bajai Finomposztónál 1981-ben a hat magyar, gyapjú- szövetet gyártó vállalat együttes nyeresége még 494 millió forint volt (akkor sem volt sok), ám 1986-ban már — nyolcmilliárdos termelés mellett, —, csak 6;1 millió, amit az említett jelentés szerint a cégek főként pénzügyi bűvész- mutatványokkal (pl. az amortizációs költség el nem számolásával), tudtak elérni. A méterárut gyártó vállalatok (gyapjú + pamutipar) konvertibilis mérleghiánya 1985- ben meghaladta a 17 millió dollárt, s ez azóta is nőtt. A forintnak tehát minden leértékelése érzékenyen érinti a szakmát. Tulajdonképpen a kormányzat szándéka is ez. A magas tőkés importegyenleggel dolgozó kollektívák kerüljenek olyan helyzetbe, hogy ne tudjanak kitérni a változtatás elől. Mire kell(ene) a dollár? Mi'az oka, hogy a gyapjúipar magas tőkés importra szorul? Nézzük az alapanyagot. Hazánkban a juhtenyésztés évek óta visszaesőben van, a gyapjú csak mellékter- ipék, a bárányhús a cél. A magyar birka szőrében sok a nehezen eltávolítható bogáncs, a hodályok higiéniai helyzete pedig olyan, hogy a gyapjú a trágyalétől sárgul. Valamirevaló sző vethez ausztrál, vagy új-zélandi gyapjúra van szükség. (Az említi :tt országokban a juhok egy részéit újabban felöltöztetve nevelik fel. Az ilyen gyapjú ára a világpiacon hatszorosa a hétköznapi ausztr ál gyapjúnak.) Az akrilt kivéve, jó iminőségű műszálas fonalat is csal c nyugatról lehet beszerezni. A termel lékeny textilipari gép magasfokú műszaki hozzáértést, és gyártási l ruiltúrát testesít meg, a világpiacon „igen kemény” árunak számít, úgys szólván csak dollárért szerezhető b e. Vannak jó minőségű lengyel é s NDK-beli gépek is, de ezek be szerzésének „átfutási ideje” öt-hat év. A magyarországi szövőgépek < ^öregedtek, magas áz alkatrészigén yük, ehhez is dollár kellene. A ki ülönböző festékanyagokhoz és ve, gyszerekhez hasonlóképpen. Nem (csaik) a termékben van a hiba Tőkés impoi rt alapanyagból, hasonló gépeken és festékkel elkészül a magyar gyt ipjúszövet. Amiért dollárt alig kap mnk. Egyszerű volna most a gyap. júipamak á divattal összehasonlítot t termékszerkezetére, s a minőség ;re hivatkozni. Ám a világpiacon n lindent el lehet adni, kérdés csak az, hogy mennyiért. Nos, a magyar gyapjúszövetet még annyiért sem. Az említett kutatóintézet értékelése szerint a magyar gyapjúszövet saját minőségéhez képest (!!) 30—60 százalékos árveszteséget kénytelen elszenvedni á világpiacon, a szerviz hiányosságai miatt. A könnyűiparban ezen nem a javítást, hanem inkább a szerví- rozást kell érteni. Lássuk, mi tartozik ebbe a fogalomkörbe. Visszamintázás. A lehetséges tőkés vevő idehoz egy tenyérnyi gyapjúszövetet, mondván, hogy ilyet szeretne vásárolni. Tud-e az önök cége ilyet gyártani? Igen! Holnapra csináljanak egy véggel, megnézem. Holnapra? Legfeljebb egy hónap múlva. Egy hónap múlva az ebből készült ruhának már a boltokban kell lennie. Egy hónap múlva csak fele árat tudok érte adni. Szállítási határidő. Ha a visszamintázott szövet a vevőnek megfelel, megkötik az üzletet. A tőkés piacon legfeljebb három hónapos gyártási határidő fogadható el, hisz egy-egy anyag kereskedelmi szezonja három hétnél nem több. A magyar gyár — importengedélyre várva —, három hónap alatt a fonalat sem tudja megszerezni. Minimális tételnagyság. A konfekciógyártónak először mindig a mintakollekciót kell elkészítenie, amihez 500 méter vagy annál is kevesebb anyag bőven elegendő. A bajai Finomposztó például 2000 méter alatt nem szívesen, 1000 méter alatt pedig egyáltalán nem tud vállalkozni. ' A fenti hátrányok miatt jön létre az árveszteség, amelynek egyértelműen a honi gyapjúipar rugalmatlansága az oka. Emögött pedig az alapanyagok (gyapjú, fonal) késedelmes beszerezhetősége, valamint a kor igényeinek meg nem felelő foglalkoztatásszerkezet áll! Egy 2300 fős nagyvállalat — mint például a bajai —, sohasem lesz képes másnapra visszamintázni a szövetet! Elvileg persze elképzelhető egy-egy ilyen gyors munka, de ezt évente mondjuk százszor megcsinálni (ennyi érdeklődőt feltételezve a megfelelő számú üzletkötéshez), már aligha sikerülhet. Más lenné a helyzet, ha ezt a 2300 embert mondjuk száz —jobban felszerelt —, 'kisüzem foglalkoztatná. A Bajára tévedő partner mindig találna vagy féltucatot, amelyik vállalja a munkát. A bajaiak legkisebb kapacitású festőgépe 500 kilogrammos. Ha mindig csak fele kapacitással működne, nem tudná befesteni a szükséges mennyiséget. : Több kisebb kellene. A kiút lehetőségei Kétségtelen, hogy a mai magyar gyapjúipar mellényét szűkebbre kell szabni, ebben a formában nincs jövő. Jvlilyén lehetőségei vannak a bajai Finomposztó Vállalatnak? A cég nyeresége tavaly 1,3 milliárdos árbevétel mellett félmillió forint volt, ami pusztán „technikai nyereség”. Képződött ugyan 27 millió forintnyi érdekeltségi alap, de ehhez 25 millió forint értékű gépet el kellett adni, majd — rosszabb feltételekkel —, ugyanazt bérbe venni. A dollár—forint árfolyam változásai — az import drágulása — egyre nehezebb helyzetbe hozzák a céget. Világpiaci versenyképessége — a foglalkoztatási struktúra említett szervezése nélkül —, aligha képzelhető el. Ma- radhat-e Baja mégis könnyűipari központ? Igen. Lássuk, mi a helyzet országon belül? A hat gyapjúipari vállalat a honi ruházati iparnak is fő alapanyagbázisa, s jelentős a szocialista és közvetett tőkés exportjuk is. (Utóbbi a bajaiakra sajnos nem jellemző.) Előnyük viszont, hogy a hat versenyben álló cég közül az utóbbi években Baján korszerűsödött leginkább a termékszerkezet, tudnak fésűs és kártolt szövetet is gyártani, sőt kötött kelmét is. Létrehozták és azóta is bővítik konfekcióipari tevékenységüket. Tehát várhatóan nem a bajai vállalat lesz az első, amelyik „elvérzik a versenyben”, s egy ilyen eset után változnak a belső piaci feltételek. (Hacsak a magyar gépipari export nyomán az országba áramló távolkeleti könnyűipari termékek nem „söpörnek el” mindenkit!) Valamit mindenesetre lépni kell. A termékszerkezet átalakítása ha lassú is, de folyamatos. A foglalkoztatási struktúra átszervezése két leányvállalat alapításával megkezdődött. A cég létszámmegtartó képessége attól függ, hogy ez a folyamat mennyire lesz következetes. Bálái F. István A hazai napraforgó-termesztést tavaly a területek 6—8 százalékán — 55 gazdaságban mintegy 21 ezer hektáron — a Bácsalmási Napraforgótermelési Rendszer koordinálta. Az együttműködés voltaképpen nem tartozik a területileg nagyobbak közé, de jelentőségében fontos. Annál is inkább hiszen a magyar napraforgó-termesztők nyolcvan százalékát ők látják el vetőmaggal. A rendszer munkájában szinte azo-. nos súllyal szerepel a koordináció megvalósítása, a vetőmag-előállítás és a fejlesztés. Ezek voltaképpen szorosan összefüggnek, és valamennyi a minőségi és elegendő mennyiségű vetőmag megteremtését szolgálja. Mindehhez egy kutatóbázist is létrehoztak. A mik- roparcellákon a múlt évben 400 fajtát próbáltak ki, köztük megtalálhatók a világ legjobbjai is. A fajtakísérleten kívül nem feledkeznek még az agrotechnikára, a vetésidőre, tőszámra, tenyész- területre, műtrágyázásra, gyomirtásra, vegyszeres lombtalanításra vonatkozó kérdések elemzéséről sem. A fejlesztésekben kiemelt feladat a betegségekkel szemben genetikailag ellenálló és tűrőképes hibridek felkutatása, köztermesztésbe ajánlása. A napraforgókban az utóbbi években új, termésveszteséggel járó betegségek ütötték fel a fejüket. Különösen ott, ahol nem tartották be az egymás utáni vetés szüneteltetésének 5—7 éves szabályát! Itthon és külföldön nagy erőkkel kísérleteznek, úgy tűnik a jugoszláv hibridek között vannak remény keltőek. Az NS—H—45 és az NS—H—15 jelű hibrideket különösen a veszélyeztetett területekre ajánlják, például a Tiszántúl gazdaságaiba. Már vizsgáznak azok a hibridek is, amelyek az úgynevezett fehérpenészes tányérrothadással szemben tűrőképesek és várhatóak a genetikailag ellenállók is. A Duna—Tisza közének homokos vidékein a biztonságosan nagyobb termés elérésére képes hibridek választékának bővítése érdekében folytat kísérleteket az Izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet, valamint á Helvéciái Állami Gazdaság, a rendszer megadta irányelvek alapján. A BNR kiterjedt kapcsolathálózatot épített ki a külhoni napraforgó-nemesí- ,tő és fajtafenntartó vállalkozásokkal. A gyors hatékony információcsere, a tapasztalatgyűjtő látogatások egyaránt hasznára válnak a hazaiaknak és a külföldieknek. Különösen a francia napraforgó-kutatók érdeklődnek, hogyan lehet egy termelő mezőgazdasági nagyüzem keretében felépíteni a kutatáskísérletezés szervezetét. A rendszer az idén négyezer mikro- parcellán próbál ki 430 napraforgó- fajtát és hibridet, valamint 10 hektáron nagyüzemi fajtaösszehasonlító kísérletet végez. A partnerek jobb tájékoztatása érdekében ezenkívül káposztarepcék, szóják, kukoricák és őszibúzák vizsgálatára is vállalkoznak. Az idei termelési évben mintegy 23 ezer hektáron termel 59 gazdaság napraforgót a partneri rendszerben. A szükséges vetőmagokat már márciusban kiszállították, az eddigi évek legjobb csíraképességű vetőmagját juttathatják földbe a termelő üzemek. Sőt, a, termelés biztonsága érdekében eddig meg nem szokott gyomirtószer-kombi- nációkat is ajánl a BNR. Gál Eszter • A bajai Finomposztó Vállalatnál öreg, alka trészigényes szövőgépek dolgoznak. • A nyomópapír is csak tőkés importból szerezhető be. KUTATÁS, KÍSÉRLETEZÉS A TERMELŐ NAGYÜZEMBEN Hazánk napraforgó-termesztésében — kissé megkésve — a hetvenes évek derekán fedezték fel a hibridekben rejlő lehetőségeket. Ma a köztermesztésben szereplő napraforgók 99,5 százalékát a hibridek adják. Nem véletlenül, hiszen az évek óta tartó felmérések összesített adatai alapján 21 százalékkal, 366 kilogrammal nagyobb termést hoztak hektáronként. Különösen szembeszökő a többlettermés az aszályos években 1983, 1984, 1985-ben. Nem beszélve olyan csöppet sem elvetendő szempontokról, hogy a hibridek tábíái kiegyenlítettebbek tenyészidejűkben és a növények magasságában egyaránt, ami megkönnyíti a betakarítást. • Elegendő nyomópapír hiányában továbbfeldolgozásra váró kötöttkelmebáják. • A belső szervezettségen is van mit javítani. (Méhesi Éva félve ételei) ADATOK BANKJA Egy-egy adatbankban esetenként több százmillió vagy milliárd adatot tárolnak Hogy lehet ezt az óriási adattömeget kézben tartani, közülük szükség esetén a megfelelőt gyorsan előkeresni. Magnó-tekercseinken a zeneszámok általában olyan sorrendben sorakoznak, amilyenben felvételükre módunk nyílt. Ilyenkor egy-egy zeneszám megkeresését a szalag elején' kezdjük, s bármelyikhez csak az előttük levők után férhetünk hozzá. Egyszerűsége és viszonylagos olcsósága miatt ezt az ún. soros szervezési és elérési módot a számítógépes adatfeldolgozásban is gyakran alkalmazzák. Ott az adatokat a magnószalaghoz hasonló mágnesszalagon tárolják, s felírásuk és beolvasásuk is hasonlít a magnó- felvételekéhez, illetőleg a felvételek visszajátszásához. A mágnesszalagokon centiméterenként 200—600 betűt, számot vagy egyéb Írásjelet tárolhatunk, természetesen a számítógép számára értelmezhető formában, egy szokványos tekercsre pedig mintegy 15—20 millió jelet rögzíthetünk. Ez a módszer akkor használható, amikor az adatokat abban a sorrendben dolgozzuk fel, amelyikben eredetileg tároltuk őket. Ám ha a sorosan szervezett adattárból véletlenszerűen kiválasztott adatok iránt érdeklődünk, ezeket már meglehetősen nehéz megtalálnunk. Olyankor, amikor az adatokra nemcsak tárolásuk sorrendjében van szükség, másképppen szervezzük és tároljuk; a visszakeresést indexekkel gyorsítjuk meg. Ezt az adatszervezési módot indexelt — soros-szervezésnek nevezzük. A mágnesszalag most nyilván nem jöhet szóba. Ahhoz, hogy gyorsan a megfelelő adatcsoporthoz jussunk, olyan adattároló eszközökre van szükség, amelyeknek a helyei megcímezhetők, s amelyeken a címek — az indexek alapján — az érdektelen adatok elolvasása nélkül is elérhetők a keresett adatok. A számítástechnikában erre a célra a mágneslemezek a legjobbak, ezeket a hanglemezekhez hasonlíthatjuk. Az adatbankban az adatok összegyűjtéséről, kezeléséről és védelméről az adatbázis-kezelő rendszer — megfelelő számítógép és program — gondoskodik. Az adatokat általában egy helyen tárolják (például a pénzügyi adatbankéit a pénzintézet központjában), de rájuk több helyen is szükség lehet. Ezért az adatbankot és a kérdező helyeket (például a kerületi fiókokat) postai telefonkábelekkel kötik össze. Így az adatbank szolgáltatásai nincsenek helyhez kötve, s azokat viszonylag nem drága adat-végállomások üzembe állításával több felhasználó — sokszor egyidejűleg is — igénybe veheti. A felhasználók párbeszédet is folytathatnak a számítógéppel különleges televíziós képernyővel összekapcsolt írógépek révén; ilyenkor a kérdést (a feladatot) írógépen teszik fel, s a kérdésekre a válasz a képernyőn jelenik meg. 0 Egy bank számítóközpontjának adatfogadó állomása Reménykeltő %napraforgóhibridek
