Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

í • PETŐFI NÉPE • 1987. április 3. <2eraszimov tájékoztatója a kínai parlament ülése Koszorúzási ünnepségek A Szovjetunióban, kedvezően 'ítélik meg a brit' miniszterelnök moszkvai tárgyalásainak ered­ményeit — jelentette ki csütör­töki tájékoztatóján Gennagyij Gerasziimov, a szovjet külügymi­nisztérium információs főosz­tályának vezetője. A látogatás pozitívan hat a két­oldalú kapcsolatokra és a nem­zetközi helyzetre. Új szintre emel­kedett a párbeszéd, a látogatás nyílt véleménycserét tett lehető­vé. Moszkvában az a vélemény alakult ki., hogy Anglia nagyobb szerepet játszilátna a jelentős nemzetközi kérdések megoldá­sában — mondotta a szóvivő. Geras zimov utalt a londoni po- -Jiitifcát átható régimódi gondolko­dásra. amely a ,,ha bélkét akarsz, ■készülj a háborúra!” elvre épül. Kifejtette, hogy a brit kormány fegyverzet-ellenőrzéssel össze­függő nézetei nem egyeznek meg a szovjet állásponttal: míg Moszkva a nukleáris leszerelés mellett száll síkra,, Margaret Tha­tcher szerint az atomfegyverek felszámolása árt a stabilitásnak és veszélyesebbé teszi a világot. A szóvivő elmondta, hogv a moszkvai tárgyalásokon egyet­értés alakult ki a közép-hatótá­volságú rakéták ügyében — bár brit részről ez ügyben voltak fenntartások —, a vegyi fegyve­rek vonatkozásában, a helsinki záróokmány megvalósítását il­letően és néhány regionális kér­désben. A görög—török viszályról szól­va Geraszímov kijelentette: szovjet részről támogatják azt az , athéni javaslatot, hogy a nem­zetközi jog elveivel összhangban a hágai nemzetközi bíróság elé utalják a kontinentális talapzat hovatartozásáról keletkezett vi­tát. Geraszímov bejelentette, hogy a Legfelsőbb Tanács Elnöksége csütörtökön politikai menedék­jogot adott W. Roberts amerikai állampolgárnak és nyugatnémet állampolgárságú menyasszonyá­nak, P. Neumannafc. Az illetők kérésüket azzal indokolták, hogy haladó nézeteik miatt üldözték őket. Roberts az amerikai hadse­reg kötelékében szolgált az NSZK-ban állomásozó csapa tok­nál. A szóvivő közlése szerint je­lenleg mindketten a Szovjetunió­ban tartózkodnak. NAPI KOMMENTAR ' li#.... * k í i . #■ NATO módra „Megbízom az Egyesült Álla­mok álláspontjában” — mondta Lord Carrington, a NATO főtit­kára amerikai televíziós nyilat­kozatában. A korábbi évek brit ■külügyminisztere pont akkor tár­gyalt Washingtonban, amikor Mar­garet Thatcher Moszkvában. Az egybeesés lehet véletlen is, a le­szerelésről vallott nézetek egybe­esése már aligha. Lord Carrington fő mondani­valója az volt amerikai politiku­sokkal, így Shultz külügyminisz­terrel és Reagan elnökkel foly­tatott tárgyalásain, hogy Európa nem tartaná szerencsésnek a föld­rész teljes atomfegyver-mente­sítését. A dolog szépséghibái Jcó- zé tartozik, hogy az, amit Lord Carrington Európának nevez, az a mi szóhasználatunkban Nyu- gat-Európa, s a kontinensnek eb­ben, a térségében is csak bizo­nyos érdekcsoportok és politi­kumok kívánják a nukleáris fegy­verek megtartását. A szocialista országok közössége — és a nyu­gat-európai közvélemény jelen­tős része — már határozottan hi­tet tett az atomfegyverektől men­tes Európa eszméje mellett, így Lord Carrington megfogalmazá­sai egy kissé elnagyoltnak tűn­nek. Amit a NATO főtitkára kíván, az a közepes hatótávolságú nuk­leáris fegyverekről szóló esetle­ges megállapodás feltételekhez kötése, az Egyesült Államok és a NATO számára pótlólagos raké­tatelepítés „engedélyezése”. Ter­mészetesen mindez a két nagyha­talom hadászati arzenáljának öt­venszázalékos csökkentése mel­lett — ami figyelmen kívül hagy­ná Nagy-Britannia és Franciaor­szág atomfegyvereit, felértékel­ve ezzel a két ország politikai és katonai súlyát. Lord Carrington, akárcsak a szinte hajszálra ha­sonló véleményt hangoztató Mar­garet Thatcher azt hozta fel fő érvként, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés jelentős fölény­ben van a hagyományos fegyve­rek tekintetében, ezért a nyugat­európai NATO-országok nem nél­külözhetik nukleáris elrettentő erejüket. Eltekintve attól, hogy a Varsói Szerződés szerint a két szövetsé­gi rendszer fegyveres ereje hoz­závetőlegesen egyensúlyban van és a budapesti felhívásban a szo­cialista országok már javasolták a hagyományos erők csökkenté­séről folytatandó tárgyalások megkezdését, ez az érv teljesen hamis, hiszen gyakorlatilag a fegyverek által nyújtott „bizton­ságot” részesíti előnyben a fegy­verek nélküli világ biztonságával szemben. Persze, az okot nem nehéz kita­lálni, a Nyugat komoly gazdasági érdekeket lát a fegyverkezésben, s pozícióinak megőrzését, sőt, erő­sítését reméli a katonai kiadások folytonos növelésétől. A szocia­lista országok logikája alapvetően más, s a megegyezés nem pusz­tán a Varsói Szerződés érdeke. Elég, ha megkérdezik erről az ut­cán az embereket Londonban, Brüsszelben vagy bárhol másutt Nyugat-Európában. H. G. BERLIN ÉS BONN PÁRBESZÉDE Váratlan levélváltás Szinte zökkenőimentesnek lát­szik a két német állam kapcso­lata és ez a látszat nem csal. ‘Legalábbis, ami a gyakorlati po­litikát, a jelen teendőket illeti. Fontos találkozók zajlanak, és még meglepőbb lehetőségék buk­kannak fel; töláin olyasvalaminek Is tanúi lehetünk kettejük .vonat­kozásában. amire még nem volt példa: közös leszerelési tanácsko­zásira ülnek össze. Volt ugyan nemrég némi kínos kitérő, ami­kor Kohl kancellár „NDK-beli koncentrációs táborokról” be­szélt — megfigyelhettük azonban, hogy a szocialista német állam kormánya higgadtan viselke­dett: visszautasította ugyan a rágalmat, de nem vitte éles vi­táig még kevésbé sértődött sza­kításig a dolgot Előne tekintett. Tudta: többet ér Bonn és Berlin évek alatt fokról fokra jaivuló- sziláirduló viszonya, mimt egy pil­lanatnyi politikai hangulat uszá­lyába került vezető meggondolat­lan ki jelentésének a túlértékelé­se. Jó néhány év óta ez a higgadí- •ság vonul végig az NDK maga­tartásán. Tudják jól — ezt több­szörösen is alá kell húzni — a két német állaim kapcsolatainak ápolásához, fejlesztéséhez elen­gedhetetlen a megfelelő nemzet­közi háttér, elsősorban a kielégí­tő szovjet—amerikai viszony. Nem felejtjük el, hogy a nyolc­vanas évek első felébein, amikor Washington meglehetősen lelhű- tötte a légkört, és a Szovjetunió is gyanakvással tekintett a Nyu­gat felé — a,z NDK mindent meg­tett, hogy a két német állam kö­pött ne keletkezzenek új feszült­ségek. S ez sikerült. Most pedig, hogy a szovjet kez­deményezések valósággal fel­pezsdítették a világpolitikát, Ber­lin és Bonn között is példátlan lendületet vett a párbeszéd, meg­állapodások sora ígérkezik. Erich Honeoker váratlanul Levelet 'kül­dött Helmut K oh .Inaik, és ebben felajánlotta: megbízottaik kezd­jenek véleménycserét, miként se­gíthetnék elő a közepes hatótá­volságú rakéták felszámolását célzó szovjet javaslat megvalósu­lását A bonni kancellár — ugyan­csak váratlanul — egyetértett a gondolattal. Az egyébként öröm­teli meglepetés azért oly nagy, mert — mint említettük — mind­eddig még nem fordult elő, hogy a két kormány leszerelési témát vitatott volna meg együttesen. Az eszmecsere különlegességét nem­csak az adná, hogy 40 éve ez len­ne az első ilyen eset, hanem az is: mindkét fél erősen érdekelt az ügyben. Az NSZK területén találhatók azok a Persih,ing-raké­ták, amelyeknek elltávoliíitásá- ról most a nyugati ' részen szó van. És az NDK-ből Is kivonnák azokat a rövid ebb hatótáv oliságú atcimesziköaciket. amelyeket a Szovjetunió helyezett el itt, 1983- bani. válaszul az akkori amerikai lépésire. A dialógus élénkülését jelzi a nyugatnémet .gazdasági minisz­ter és Franz Josef Strauss láto­gatása a lipcsei vásáron, de főleg egy kölcsönös meghívás: Nyugat- Berífn főpolgármestere vegyen részt a város alapításának 75Ü. évfordulóján tartott NDK-beid Javaslatok a demokrácia szélesítésére Csütörtökön plenáris üléssel folytatódott a kínai országos né­pi gyűlés március 25. óta tartó ülésszaka. A kínai parlament közel há­romezer képviselője meghall­gatta Vu Hszüe-csien államta­nácsos és külügyminiszter jelen­tését arról a megállapodásról, amelyet a kínai és a portugál kormány kötött Makaóról. A kí­nai külügyminiszter történelmi jelentőségűnek minősítette a két kormány megbízottad által ki­dolgozott és március 26-án pa­rafáit közös nyilatkozatot és an­nak mellékleteit, amelyek ér­telmében 1999. december 20-án helyreáll Kína állami szuvere­nitása Makaó és a hozzá tartozó két sziget felett. A csütörtöki plenáris ülésen Peng Csüng, a parlament állan­dó bizottságának alelnöke ismer­tette a falusi bizottságok műkö­dését szabályozó rendelet ter­vezetét. Kifejtette, hogy a falu­si bizottságok létrehozásával az elsőrendű cél a szocialista de­mokrácia fejlesztése és szélesí­tése a kínai falvakban. Ismertették a parlament ülé­sén a kínai országos népi gyűlés jövő évi újjáválasztásával kap­csolatos határozat tervezetetét. A tervezet szerint a parlament kép­viselőinek száma változatlanul 2978 fő lesz. A tartományok, az autonóm területek, a nagyváro­sok és a hadsereg egységei 1988. január végéig választják meg új képviselőiket. A falusi körzetek­ben minden 1,04 millió lakosra, a városokban minden 130 000 la­kosra jut egy képviselő. A nem­zetiségek, függetlenül létszá­muktól, jogosultak arra, hogy legalább egy képviselőjük legyen a parlamentben. Külön képvise­lőket választ a kínai népi fel­szabadító hadsereg és saját kép­viselőket küldhetnek a központi parlamentbe a tengerentúli, azaz a külföldön élő kínaiak. Hong­kong, Makaó és Tajvan számá­ra külön helyeket tartanak fenn a kínai országos népi gyűlésben. HÚSZEZER FARMER TÜNTETÉSE • Húszezer nyugatnémet farmer tűntetett Bonnban a Közös Piac me­zőgazdasági politikája ellen. Washington az afgán megbékélés ellen A washingtoni törvényhozás által a CIA küliföldd műveletiéire szánt pénz 80 százallélkiáit az af­gán elilenf onradalmáirok támo­gatására fordítják — közölte szer­dán este a szovjet tévéhíradó egyik hírmagyarázója. Az afga­nisztáni—pakisztáni tárgyaláso­kon sikerült némi előrelépést ten­ni, s döntő szakaszába érkezett az afgán nemzeti megbékélés — ám a jelek szerint Washington továbbra sem tesz le az afgán el- leníomradalmárok pénzeléséről — mondta a kommentátor. Afganisztániban az elmúlt idő­szakban több miint ötezer politi­kai foglyot engedtek szabadon, több mint négyszáz ellenforradal­mi csoport tette le a fegyvert, né­hány volt vezetőjüket beválasz­tották a néphaitalom különböző szerveibe. Az egykor a kabuli kormány megdöntéséért harco­lók munkát, lakást, s anyagi se­gítséget kapnak. Eközben Washington' a nemze­ti megbékélés és aiz afgán kérdés politikai rendezése ellen lép fel. Mindez az amerikai kormánynak a térségben folytatott neoglnba- lista poLiitikájába illeszkedik — mondta a szovjet hírmagyarázó. • A lipcsei nemzetközt vásár az idén is fon­tos szerepet játszott a dialógus erősítésé­ben. ünnepségen, és Erich Honecker ugyancsak ez alkalommal (csak a dátum más) látogasson, Nyu­gat-Berlinbe. Eszmefuttatásunk végéről sem­miképpen nem maradhat el egy megjegyzés: a két német állaim közeledésével, mindketten csak nyernek, de a távlati cél; ame­lyet követnek, eltérő. Az NDK továbbra is szigorúan ügyel ar­ra, hogy teljesen önálló, szuverén országnak tekintsék, s mint ilyen tárgyal a bonniakkal, s a hang­súlyt a gazdasági, a műszaki-tu ­Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából tegnap az ország több helységében meg­koszorúzták azoknak a hősök­nek, katonáknak sírjait, emlék­műveit, akik a hitleri fasizmus elleni harcban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. Harkányban a bolgár hősök, Beremenden a jugoszláv hősök emlékművénél, Hajdúböször­ményben a román katonák ma­gyarországi központi sírkertjé­ben, Solymáron az ausztrál, fran­cia, kanadai, lengyel, angol és új-zélandi katonák emléke előtt a katonai temetőben helyezték el a hála és megemlékezés virágait. A koszorúkat a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, hazánk párt-, állami és társadalmi szervezetei, a nagykövetségek képviselői he­lyezték el. Újságírók kitüntetése Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából csütörtökön a Parlamentben kitüntetéseket adtak át a sajtó dolgozóinak. Az ünnep­ségen jelen volt Berecz János, az MSZMP KB titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese Lakatos Ernő, az MSZMP KB agi- tációs és propagandaosztályának vezetője és Megyeri Károly, a Ma­gyar Újságírók Szövetségének főtitkára. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke köszöntötte a kitüntetetteket és a megjelenteket. Beszé­dében a sajtó dolgozóinak felelősségét emelte ki. Mint mondotta: ami a képernyőre kerül, ami a rádió hullámhosszain elhangzik, ami a nyomtatott sajtóban megjelenik, az valamilyen módon hatást gyako­rol nézőre, hallgatóra, olvasóra egyaránt. Érzelmeket kelt, gondolato­kat ébreszt, tettekre sarkall, de képes arra is, hogy növelje a rezig­náltságot, a passzivitást, a befelé fordulást. Közéletünkben számos kérdésről vita folyik, s ez így van rendjén. Az alapvető egyetértéssel megférnek a véleménykülönbségek. Meggyőződésünk — hangsúlyozta —, hogy a jobb megoldásokat kutató, felelősségteljes bírálat előbbre visz bennünket. A kishitűség, a romboló kritika azonban sehova se vezet. Ezért a jövőben sem engedjük át a teret azoknak, akik vívmá­nyaink tönkretételére, a közmegegyezés megbontására törekszenek. Ünnepi beszédének befejeztével Bányász Rezső átadta a kitünteté­seket. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa a sajtó területén végzett kimagasló tevékenysé­gért a MAGYAR NÉPKÖZTÁR­SASÁG CSILLAGRENDJE ki­tüntetésben részesítette Benkő Ferencet, a Magyar Televízió igazgatóhelyettesét. ÁPRILIS NEGYEDIKÉ ÉR­DEMRENDET kapott Kovács György, a Magyar Távirati Iroda belföldi szerkesztőségének veze­tője; Vágó Tibor, a Szputnyik fő- szerkesztője. A MUNKA ÉRDEMREND arany fokozatát kapta: Ágoston László, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyettese. Bilka Pál, a Magyar Televízió főmum- kaitársa; dr. Kovács István, a Népszabadság párizsi tudósító­ja. A MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozatát tizenegyen, bronz fokozatát hatan vehették át. Az ünnep alkalmából a Tájé­koz tatáisi Hivatal elnöke RÓZSA FERENC-díjakat adományozott. E kitüntetést kapta: Borbély Pál, a Népsport szerkesztőbizottságá­nak tagja; Cserhalmi Imre, » 'Népszabadság rovatvezetője; Fa­ragó Vilmos, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese; dr. Folli- nus János, a Figyelő főszerkesztő- helyettese; Friedmann Endre, a Magyar Távirati Iroda főimuinika- társa; Kocsis Tamás, a Daily News főszerkesztője; Nagy Jenő, az MSZMP Fejér Megyei Bizott­ságának titkára, a megyei lap volt főszerkesztője és Szapudi András, a Somogyi Néplap fő- mur.lkiatársa. A sajtó dolgozói közül nyolcam a Szocialista Újságírásért, ötve- nen a Kiváló Munkáért kitünte­tést kaptáik. Hazánk felszabadulásának 42. évfordulója- alkalmából csütör­tökön emlékünnepségeket tartot­tak több minisztériumban; intéz­ményben, testületnél; A rendez­vényeken kitüntetéseiket, elis­meréseket nyú jtottak át a kiemel­kedő munkát végzett dolgozók­nak. » „Fáznak” a primőrök (Folytatás az 1. oldalról.) A múlt heti gyenge forgalom után Tiszaalpáron e hét végére várnak nagyobb piaci kínálatot annak következtében, hogy Csongrád megyéből és Kiskun­félegyházáról primőrzöldség- termesztők jelezték jövetelüket. A kecskeméti piaccsarnokban csupán almából számottevő a felhozatal, egyéb kertészeti ter­mékekből a kínálát fele a tavaly ilyenkorinak. Kevesebb áru, magasabb árak voltak jellemzők az első negyed­évi forgalmazásban. A primőr­paradicsom kilogrammonkénti ára a januári 145-tel és a februá­ri 180-nal szemben márciusban 220 forintnál tartott. Ha nem is ennyire rohamos a növekedés, az év első három hónapjában a megyeszékhely piaccsarnokába hozott 1350 kilogramm zöld­paprika árából sem engedtek sokat. Januárban 554, februárban 500 és még márciusban is 454 forintot kértek egy-egy kilo­gramm paprikáért, holott tavaly 345-nél többre nem tartották. A vitaminszegény időszakban a sóskára és a spenótra sem jár jó idő. Vagy pedig a termelési kedv hagyott volna alább? Le­het, mindkettőnek van szerepe abban, hogy míg az előbbiből egy éve 305, az idén alig 97 ki­logramm volt az eladott meny- nyiség. A spenótra meg szinte kár szót vesztegetni, annyira ke­vés érkezett belőle az árucsar­nokba, mindössze 15 kilogramm. Csaknem a felére esett két má­sik zöldség, a sárgarépa és a gyökér kínálata is. Igaz, árban nem sok a különbség a múlt évi és az idei között. A petrezse­lyem még valamivel olcsóbb is, mint egy esztendeje. Ennek az az oka — a piacfelügyelők sze­rint —, hogy minősége gyen­gébb, több benne a másod- és harmadosztályú. A piaccsarnokban, árusító ál­lami gazdasági, szövetkezeti és Zöldért-termékértékesítők kíná­lata és a köztük lévő verseny révén mindenesetre bővül a vá­sárlási lehetőség. A csarnok üz­leteiben, amennyire az időjárás engedi, színesebb áruválasz­tékkal várják a vásárlókat. A megye piacain egyébként tart a készülődés a várható jobb időben remélhetően élénkülő forgalomra. K — 1 Vita a közlekedési fejlesztési tervről, a sebességhatárok felemeléséről Az Országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülése dományos, a környezetvédelmi megegyezésre helyezi. Az NSZK vezetői a közeledést más távla­tokba helyezik: valamikor „egye­süljön ismét egy államba a né­met nemzet”. Ez nem csekély kü­lönbség. De ha ez a bizonyos „egyesülés” megmarad elvi táv­lati célnak, a közeledés és a meg­állapodások sorozata napi való­sággá lesz, akkor egész földré­szünk számára csak előnyöd Ber­lin és Bonn párbeszéde. Tatár Imre Az Országgyűlés építési és köz­lekedési bizottsága csütörtöki ülésén Stadinger István elnökle­tével megtárgyalta a hosszú tá­vú közlekedésfejileszitési kon­cepció aiapelveit, s megvitatta a személygépkocsik lakott terü­leten kívüli sebességhatárának tervezett felemeléséről szóló előterjesztést. Az első napirendi pont írásos tájékoztatójából, valamint Urbán Lajos közlekedési miniszter szó­beli kiegészítésébőii kitűnt; sür­gető szükség van a közlekedés­fejlesztés aliapelveiinek újrafo­galmazására az utóbbi időben be­következett változások, a,z elért fejlődés, s az ennek ellenére fo­kozódó feszültségek miatt. A népgazdaság egészén beliül romlott a közlekedés helyzete; el­sősorban azért, mert szűkültek beruházási lehetőségei. A halaszthatatlan, és a lehető legrövidebb idő alatt megvalósí­tandó feladatok közé tartozik a közúti és a vasúti hálózat fej­lesztése, a vasútvonallak villamo­sításának folytatása, a határállo­mások és a csomópontok techni­kai és technológiai korszerűsítése; a nagy vasúti rendező-pályaud­varok rekonstrukciója; a közle­kedés Budapest-centrikusságá- nak megszüntetése. Udvari László, az Országos Tervhivatal főcsoportfőnöke reagált a felvetésekre; hangoztatva, hogy az 1990-as évektől a népgazdasági tervek­ben prioritást kap a közlekedési rendszer fejlesztése. Másod ik napirendi pontként a Közlekedési Minisztérium és a Belügyminisztérium közös elő­terjesztését vitatták meg a kép­viselők. Valamennyien egyet­értettek azzal, hogy időszerű fel­emelni a hazai autópályákon, il­letve autóutaikon a jelenleg meg­engedett sebességhatárt. A tervek szerint az autópályá­kon 120 kilométer, az autóutaikon pedig 100 kilométer lenne a meg­engedett óránkénti sebesség. Ez lehetővé tenné, hogy egyenlete­sebbé váljék az autópályák for­galma. A sebességhatár kérdésé­ben a Minisztertanács a közeljö­vőben dönt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom