Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-23 / 95. szám

1987. április 23. • PETŐFI NÉPE • 5

Az együttműködések összetartó, gazdálkodást erősítő láncszemek

Napjainkban a pénzszűke, a folyamatos termelés és kapacitáskihasználás igénye, valamint szervezési szempontok egyaránt affelé orientálják a mezőgazdasági szövetkezeteket, hogy összefogjanak, együttműködéseket alakítsanak ki. Ugyanakkor ez ad legjobb lehetőséget az ésszerű munkamegosztásra, a termék feldolgozottsági fokának növelésére. A kialakult vertikális integráció számos jó példáját lehet bemutatni a megyében, de ennek többszörösére volna lehetőség. Hegedűs Lajos, a Hartai Erdei Ferenc Tsz elnöke, a Bajai és Dunamelléki Tsz-Szövetség elnöke szerint: „csak ott alakulhat ki — és hozható létre — a szövetkezetek, valamint egyéb gazdasági egységek közötti együttműködés, ahol minden résztvevőnek érdeke fűződik ehhez. A kölcsönös előnyök a mozgatórugók, mint ahogyan a jól működő háztáji integrációkban, s a gazdaságon belüli egységekben is”. Beszélgetésünkkor ez utóbbiból indultunk ki, az Erdei Ferenc Tsz elmúlt éveit ilyen szempontból is áttekintve.

— A szövetkezet a megyében evek óta a legjobbak között található. Eredményességük milyen forrásoklwl táplálkozik?

— Az adottságok és körülmények figyelembevételével alakítottuk ki termelési szerkezetünket. Az alaptevékenységet — a növénytermesztést és állattenyésztést — mindenkor elsődlegesnek tartottuk, erre építkezve bővítettük egyéb tevékenységünket. A folyamatos foglalkoztatás igényét is figyelembe véve hatékony ipari munkahelyeket hoztunk létre, és kialakítottuk a közös és a háztáji érdekazonosságán alapuló integrációt.

— Integrációt említ, vagyis a nagyüzemi és háztáji egymásra épülő, kölcsönös függésben álló kapcsolatrendszerét, amely magasabb minőségű értékek előállítását eredményezi. A szövetkezetekben az egyszerű termelési-termeltetési szerződés az általánosabb.

— Nálunk az integráció a megfelelő kifejezés, amit a kocaakciónk reprezentál. Arról van szó, hogy a tenyészkocá- kat a nagyüzemben neveljük, majd „termelésre” a háztájiba kerülnek. A legnagyobb gondosságot kívánó, ugyanakkor munkaigényes fázis, a kocák fialtatása és malacaik húsz kilogrammos súlyra nevelése történik mintegy félezer tagunknál. A malacok visz- szakerülnek a tsz-be, s itt már nagyüzemi körülmények között a sertéstelepeinken hizlaljuk a szükséges 100—120 kilogrammra. Az állatok egy részét pedig húsüzemünkben feldolgozzuk és késztermékként értékesítjük. Tehát a tenyésztéstől a tőkehús, illetve töltelékáru előállításáig záródó vertikumban a háztáji gazdaságok egy fontos láncszemet jelentenek, és éppen abban a szakaszban, amely lelkiismeretességet és szakértelmet kíván. Ezzel arányban jó jövedelmet is hoz a vállalkozóknak.

— A másik összetartó láncszem az ipari foglalkoztatás?

— Dolgozóink felét a szövetkezet által meghonosított iparban foglalkoztatjuk, ennek is köszönhető, hogy például Harta és Dunatetétlen lakosai közül alig járnak el néhányan máshová dolgozni.

— A szövetkezeten kívüli egységekkel milyen együttműködést alakítottak ki?

— Még a hetvenes évek elején igyekeztünk létrehozni olyan együttműködéseket, amelyek több célt együttesen szolgálnak: növelik a feldolgozottságot, a szövetkezet egyenletes bevételeit segítik, és a teljes foglalkoztatottsághoz hozzájárulnak. Ezek között említem a Solti Dunatej megalakítását, amely a térség 6—7 téeszének együttműködéseként jött létre, három szövetkezet alakította meg a sertéshizlaló közös vállalatot. Ezek azóta már nem szövetkezeti együttműködésként, hanem egy-egy gazdaság ágazataként működnek, ami arra példa: az együttműködések sem lehetnek örökösek, ha helyettük hatékonyabb formát fel lehet tárni. Gazdasági társaságot szerveztünk a folyami kavics kitermelésére, az akasztói szakszövetkezettel 180 főt foglalkoztató cipőfelsőrész-készítő üzemet hoztunk létre, gazdasági társaság keretében műveljük a Kiskőrösi Állami Gazdaság szántóterületét, a repülőgépes növényvédő társaság is megalakult szövetkezetünk gesztorságával.

— Vagyis a komplex együttműködésekre összpontosítottak, amelyet a térség gazdaságaival lehetett működtetni.

— Nemcsak erről van szó, az egyszerűbb — kétoldalú szerződésen alapuló — kapcsolatokat ugyancsak fontosnak tartjuk. Példaként említhetem a cipő- és sütőipari vállalatokkal kötött szerződéseinket. Az eddig már felsoroltak még fontos eredménye az is, hogy nincs elvándorlás a szövetkezetből, a fiatal szakemberek is szívesen jönnek hozzánk, és itt maradnak, képzettségüknek, szorgalmuknak megfelelő munka- lehetőséget kapnak és kiteljesedhet szakmai ambíciójuk.

— Ma már egyre kevesebb lehetőség nyílik az ipari tevékenység meghonosítására és arra is, hogy a termelési szerkezeten jelentősen' változtasson egy-egy mezőgazdasági üzem, például a feldolgozottságot új létesítmények segítségével növelje.

— Ez kétségtelen, de hozzáteszem: tapasztalatom szerint az ipari üzemek megbecsülik a korrekt kapcsolatokat, a jó minőségű munkát végző partnereiket, másrészt a tőkeerős gazdaságok előtt most is nyitva vannak a kapuk.

— Csak éppen sok helyen a fejlesztéshez szükséges pénz hiányzik.

— Valamennyi azonban mindenütt van, s ha ezt jól befektetik, együttműködések keretében több gazdaság közösen hoz létre új egységet, akkor a cél ugyancsak elérhető. Kétségtelen, a tőkeallokációs folyamat lassúbb a szükségesnél, de azt gondolom, hogy ennek felgyorsulása a vezetői döntésektől és szemlélettől függ. A kölcsönös előnyöket ugyanis fel kell ismerni és a cselekvést nem szabad elodázni.

— Erre kell gondolnunk annak említésével, hogy a szövetkezet csak 1984- ben lépett be a Kalocsakörnyéki Agráripari Egyesülésbe?

— Szövetkezetünk termelési szerkezete eléggé eltér a Kalocsa környéki gazdaságokétól, de amikor megtaláltuk az érdekeinknek is megfelelő csatlakozási pontokat, beléptünk a KA- GE-be. Azzal, hogy a paprika- és a konzergyár a KAGE gyára lett, minőségi fordulat következett be: a termelés, feldolgozás és értékesítés egysége megvalósult. Egy olyan vertikum jött létre, amelyben piacorientáltan folyhat a termelés, az alapanyagtól a késztermék előállításáig. A közös kockázat és a nyereségérdekeltség édestestvérekké vált ebben a körben. A KAGE.szervezetének tagjai ennek megfelelően irányítják a munkát, nemcsak az agráripari egyesülésben, hanem saját gazdaságainkban is.

— A tsz-szövetség területén mennyire jellemzőek a hasonló együttműködések?

— Eltérő szervezeti formákra van

példa, közülük a Bácshúst említem, amely ugyancsak az egész térség fejlődését elősegíti. A húsipari vállalatok között a legjobbak egyike, amit a kölcsönös érdekek nagyban befolyásolnak, A jó minőségű alapanyag előállításától a pontos szállításokon át a piaci igényekhez való alkalmazkodásig mind ezt bizonyítja, ami végül is a nyereséges végtermék-előállítást eredményezi.

A bajai és a bácsalmási térségben további lehetőséget látnak a mezőgazdasági üzemek, a vállalatok és a tsz- szövetség is a magasabb szintű integrációk szervezésére. Együttműködési alapot hoztak létre, amelynek célja: e térségek harmonikus fejlődése érdekében nagyobb beruházások jöjjenek létre, olyan kapacitások, amelyek a leggazdaságosabban alkalmasak a megtermelt alapanyagok feldolgozására. Ugyanakkor a nem egymásra épülő., párhuzamos beruházásokat is elkerü 1- jék.

— Szóvá kell tennem: az utóbbi id,ők tapasztalata szerint a sok kisebb fel'Jolgozóüzem rugalmasabb és i jyereségter- melése is kedvezőbb.

— Ezt nem cáfolom. A ,z együttműködés kezdeményezői se) ,n gondoltak mamutvállalatokra, má: írészt szerintem a beruházások ere dményes működtetése elsősorban e ,nnek irányító szervezetétől, a vezető: i hozzáértéstől függ. Tovább folytatva , az indokokat, az sem hagyható figyeli men kívül, hogy korszerűbb középüze m létesítése is nagy pénzösszeget igéi iyel, amit a mostani időszakban elsí ísorban társulás keretében tudnak „a .sztalra tenni” az üzemek. De az új műi akahelyek létesítésének költségét még tovább lehet csökkenteni — az élf dmiszer- és ipari termékelőállításban egyaránt — például a bedolgozói rer ídszer megszervezésével.

— Mire gondol?

— További éss ,zerű munkamegosztásra k ínálkozik 1 ehetőség a nagyüzem és a körzetében élő lakosság között, ami a liatékonySf íg növelését is elősegíti. Példaként a s; íáraztészta bedolgozói rendszer szerinti gyártását említem. Az ipari, élelmiszei ripari melléküzemágak egy része is alapozódhat bedolgozói rendszerre, úgy / mint a háztáji integrációban a fűsze: rpaprika termesztés, sertéstenyésztés. f Szükséges arra is gondolni, hogy a körzetben élő embereket a gazdálkodó e gységek célszerűen foglalkoztassák, éss így is javítsák a terület népességmegtartó képességét. Folytatva a tá rsulá sok, együttműködések előnyét mtegje/gyzem, hogy az alapanyag- előállít.ásbr m is szükség van a tervszerű termel tetéfire, a korrekt szerződésekre, és az integrációban résztvevők közös kockáizat' vállalására.

— A ti ervek között milyen beruházások szert ‘pelnek?

— A Bácskai Mezőgazdasági Fejlesztő T ársaság a vaskúti borászati üzemére al apozva sörgyár létesítését tervezi, úgy ancsak ebben a községben célszerű 1 enne baromfifeldolgozót építeni. A baj ai hűtőház fejlesztésével megoldható lenne a mélyhűtött félkész termékek gyártása. A Bácshús bővítésével pedi g új élelmiszer-termékeket lehetne előá .llítani. Hasznos volna a mezőgaz- das ági hulladékok feldolgozását is me goldani. A tervek megvalósítását szc jrgalmazom, de hozzáteszem: egy- eg ,y beruházásban résztvevők a kölcsö- n<ös előnyöket és saját lehetőségeiket v egyék számba, s ha ez kedvező előjelű, fikkor ne késlekedjenek az együttmű- ’ködés megszervezésével.

— Tehát a kiindulópont, az együttműködés bázisa a mezőgazdasági üzem, az ottani termelés és termékszerkezet.

— Az alaptevékenység, ennek színvonala és eredményessége meghatározó. Az adottságok és lehetőségek összhangjában ennek fejlesztését elsődlegesnek tartom. Ha itt bajok vannak, ez visszahúzó erőként kihat az együttműködésekre — mondotta Hegedűs Lajos.

Csabai István

KISKUNHALASI FAIPARI VÁLLALAT:

Megfontolt bérfejlesztés

• A szabászgépsoron dolgozókon sok múlik. Precíz, pontos munkával jelentős mennyiségű anyagot takaríthatnak meg.

A Kiskunhalasi Faipari Vállalat (KHFV) 1985. elején nyerte el önállóságát. Ekkor vált ki az Épület- asztalos- és Faipari Vállalat keretéből. A vagyonmegosztást követően a halasi cég indulását nehezítette, hogy a tartozások mellett alacsony béreket örököltek. Hogy munkásaikat megtarthassák, 1985-ben 12 százalékos. 1986-ban pedig 6 százalékos béremelést hajtottak végre. Ennek eredményeként 70 ezer 818 forintra sikerült feltornázni az egy főre jutó éves keresetszintjüket.

Bár a bérek növekedése jelentős, a KHFV vezetői mindig következetesen ügyeltek arra, hogy az emelések ne csak a pillanatnyi helyzet javítását szolgálják. Alapvetően fontosnak tartották, hogy dolgozóik életszínvonalának javítása mellett maradjon elegendő pénze a vállalatnak az állóeszköz-növelésre, és még tartalékot is tudjanak képezni.

1986-ban ehhez 200 millió forint értékű készárut kellett megtermelniük. Nyereségtervüket 110,3 százalékra, azaz 24,6 millió forintra sikerült teljesíteniük. Ebből 965 ezer forintot helyeztek nyereségtartalékba. Növelték állóeszközeik értékét. Beruházásra mintegy ötmillió forintot költöttek.

A KHFV-nél az elmúlt esztendőben akár nagyobb arányban is emelhették volna a fizetéseket, s ezt tudta a vállalat valamennyi dolgozója. Mégsem okozott feszültséget, mert a vezetők az önállósodás első pillanatától nagy gondot fordítottak arra, hogy a dolgozókban kialakítsák a tulajdonosi szemléletet. Az üzemi demokrácia valamennyi fórumát felhasználták annak tudatosítására, hogy a takarékos intézkedések az ifjú vállalat hosszabb távú jövőjét, egyben az ott dolgozók későbbi boldogulását is hivatottak szolgálni.

Mint ahogy azt Király István igazgatótól megtudtuk, az idei esztendőre szerényebb tervet vázoltak fel. Ez a célkitűzés figyelembe veszi a vállalatra nehezedő újabb terheket. Az adók és elvonások mellett kedvezőtlen számukra, hogy 1987 elejétől a korábbi kere- setszint-szabályozást az egyéni bértömeg-szabályozás váltotta fel. Csupán ez másfél millió forint nyereségcsökkenést von maga után.

Óvatosabb tervezésre intette a faipari vállalat szakembereit az alapanyagárak emelkedése is, aminek kedvezőtlen hatásait „nem adhatják tovább” vásárlóiknak. Mindezek alapján idén 200 millió forint termelési érték elérését tűzték ki célul. Ezen belül 141 ezer ablakot, 15 ezer ajtótokot, 6 ezer zsaliigá- tert és ezer reprezentatív bejárati ajtót készítenek. Az elképzelések szerint év végén 23,6 millió forintos nyereséget könyvelhetnek majd el, amely az újabb sajáterős beruházás mellett 3 százalékos béremelésre ad alapot. Ám ezt az emelést is teljesítményhez kötötték. Megvárták az első negyedév eredményeit, s csupán ezek ismeretében növelik fizikai állományú dolgozóik fizetését. A béremelést április 1-től hajtották végre. Az elosztás személyre szólóan, az elvégzett munka arányában, differenciáltan — a művezetők, csoportvezetők és a szakszervezeti bizalmiak bevonásával — történt.

E felsorolásból kitűnik, hogy a vezetők fizetésemelése még várat magára. Egészen július végéig, amikor a féléves mérleg megvonása után kiderül: megteremtették-e az alapot?

A szerényebb idei tervezés azonban

nem jelenti azt, hog;y a Kiskunhalasi Faipari Vállalatnál eleve lemondanak a nagyobb teljesítmény, a nagyobb nyereség eléréséről. A tervet ugyanis rugalmasan kezelik. Azaz: félévkor felülvizsgálják, s lehetőségeik arányában módosítják. A piac igényeit szem előtt tartva elsősorban a. zsalugáterekből és a bejárati ajtókból szeretnének az előirányzottnál többet készíteni. Emellett jelentős többletnyereségre tehetnek szert, ha sikerül munkájuk minőségén javítaniuk. Az ed diginél több első- és másodosztályú termék előállítását szolgálják az erre ösztönző prémiumok és a speciális szakmai továbbképzések,

a vállalatnál szervezett, úgynevezett „minőségi oktatások”.

Ugyancsak többletnyereség elérését célozzák azok a lépések, amelyeket a takarékos alapanyag-felhasználás érdekében tesznek.

Ha ezeknek az intézkedéseknek, s a jobb munkának az eredményeként többletnyereséghez jutnak, tovább növekedhet a dolgozók jövedelme. Több pénzt költhetnek új gépek vásárlására is, ami hosszabb távon ugyancsak a halasi kollektíva javára válik.

Gaál Béla

Üzemi gyakorlat Garán

A polgári védelem felkészítési és kiképzési terveinek megfelelően márciusban kétnapos üzemi polgári védelmi gyakorlatot hatjott végre a Garai Vörös Csillag Tsz. Az előkészületeket tervszerűség és előrelátás jellemezte, amint a nemrég megtartott zárszámadási közgyűlésen is megállapították, ez a termelőszövetkezet gazdasági munkájának a meghatározója is.

Ugyanezt mondhatta el a polgári védelmi gyakorlat sikeres végrehajtása után Barna György, Baja Város Tanácsának elnökhelyettese, aki összegezte a tapasztalatokat. Kiemelte: ahogy a mindennapi munkában, úgy a polgári védelmi tevékenységben is jelesre vizsgáztak a garaiak. A vezetők és a dolgozók is tisztában vannak a reájuk bízott polgári védelmi feladatokkal, és adott esetben sikeresen tudnak részt venni a személyi állomány mentésében, az elsősegély- nyújtásban, valamint az igen sokat érő állatállomány és egyéb ingóságaik védelmében. A gyakorlat során — feltételezett atomcsapás következtében — a személyi állomány és az anyagi javak megelőző védelme és azok biztonságba helyezése volt a feladat.

A nehezebb külső körülmények esetén is folyamatosan biztosították a mentési munkálatok végrehajtását. A különböző kárterületeket szakszerűen derítették fel az erre a célra felkészített, kiképzett járőrök. Az önvédelmi erők és az

üzemi dolgozók hozzáértő munkája eredményeként a „sebesültek” gyors ellátásban részesültek, majd gondoskodtak biztonságos helyre történő szállításukról. A termelő- szövetkezet istállói közelében keletkezett „tüzet” — amely veszélyeztette a tenyészállatokat — az üzemi polgári védelem önvédelmi tűzoltó raja sikeresen eloltotta.

Külön kell szólni Mike István tsz-elnökhelyettes szervező, szakszerű irányító és végrehajtó tevékenységéről, aki parancsnokként dolgozott a személyi, a népgazdasági vagyon mentéséért. Emberi magatartásával is jelentős segítséget nyújtott az üzemi parancsnokságnak és a gyakorlatba bevont tagságnak. Meg kell említeni So- kacz Antalnak, az üzemi polgári védelem politikai vezetőhelyettesének munkáját. A gyakorlaton résztvevők általában magasszintű fegyelemről tettek tanúbizonyságot.

Az üzemi gyakorlaton résztvett Szemán Imre ezredes, a megyei pv törzsparancsnoka és Csőke József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettese, akik elégedetten nyilatkoztak a gyakorlat végrehajtásáról. A Garai Vörös Csillag Tsz vezetői és dolgozói bebizonyították, hogy napi munkájuk mellett bonyolult körülmények között is példamutatóan és szakszerűen hajtják végre a polgári védelmi feladatot.

Bánfalvi Pál

• Sérült mentése óvóhelyről

• Járműmentés

Törzsvezetés a MÁV-csomóponton

A MÁV Szegedi Igazgatósága által kiadott polgári védelmi kiképzési parancs meghatározta, hogy az éves foglalkozások során a fő figyelmet a parancsnoki ás a törzsállomány képzettségének fokozására, a tervező-szervező és vezetői munkák javítására kell fordítani. Mindezek figyelembevételével^ márciusban a kiskunhalasi MÁV-csomóponton törzsvezetési gyakorlatot hajtottak végre. A gyakorlaton feldolgozták egy váratlan ipari katasztrófa következtében kialakult helyzet feltételezett feladatait, amelyeket a vasúti csomópont polgári védelmi törzsének az érvényben lévő tervek alapján végre kellett hajtani.

„ A törzsvezetési gyakorlatot Ónodi János polgári védelmi parancsnok nagy szakmai hozzáértéssel irányította. A személyi állomány nagy fegyelemről és kellő polgári védelmi szakmai felkészültségről tett tanúbizonyságot. A törzsvezetési gyakorlat a célját elérte, mint értékelésében Benkő András, a MÁV-igazgatóság osztályvezető-helyettese is mondotta: „Ezen a törzsvezetési gyakorlaton a gondos felkészítési munka eredményeként növekedett az üzemi törzs összekovácsoltsága, fejlődött az irányítókészség, az egyes szakágak begyakorolták polgári védelmi szakmai feladataikat.”

A törzsvezetési gyakorlaton bebizonyosodott, hogy a kiskunhalasi MAV-csomópont polgári védelmi vezetőinek és beosztott állományának a munkájára egy esetleges katasztrófahelyzetben is lehet számítani.