Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
1987. április 2. • PETŐFI NÉPE • 5 A mezőgazdaság meteorológiája Magyar—szovjet A meteorológiai viszonyok és a mezőgazdasági termelés közötti kapcsolat vizsgálatával egy külön tanulmányág, az agrometeorológia foglalkozik. Az agrometeorológa fogalma kétféle módon értelmezhető: tá- gabb értelemben az ismereteknek a mezőgazdaság egészére — tehát a növénytermesztésre, az erdészetre és az állattenyésztésre — való alkalmazását értjük. Szűkebb értelemben azonban az agrometeorológia csak a meteorológiai ismereteknek a növénytermesztésre való alkalmazását jelenti. Az agrometeorológia csak akkor tudja megoldani feladatát, ha mind a meteorológiai jelenségeket, mind a mezőgazda- sági termelés eredményeit egy időben figyelhetjük meg. Ezért az agrometeorológia legfontosabb alapelve, hogy a meteorológiai megfigyeléseket és a növénytermesztésre vonatkozó megfigyeléseket párhuzamosan kell végezni. Ezt az elvet az agrometeorológiai állomáshálózat szervezésekor minden esetben érvényesítik. Az agrometeorológiai megfigyelések másik fontos alapelve, hogy a megfigyeléseket egységes követelmények alapján végezzék. Az így begyűjtött megfigyelési anyag lehetővé teszi, hogy megismerjük azokat a törvényeket, amelyek a meteorológiai viszonyok mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatását jellemzik. Az agrometeorológia végső célja, hogy a mezőgazdaság számára meteorológiai információkat szolgáltasson. Az agrometeorológusok az agrometeorológiai információkat vagy közvetlenüljuttatják el a mezőgazdasági termelés irányítóihoz, vagy közvetett módon valamilyen mezőgazdasági szervezeten keresztül, amely beépíti azokat saját információs rendszerébe. Leggyakrabban a következő probléközös vállalat Április 1-jén, tegnap kezdte meg működését esztergomi székhellyel az első magyar— szovjet vegyesvállalat, a MIKROMED Kft. Kedden a magyar alapítóvállalatnál, a Medicorban tartotta alakuló ülését az igazgatóság, amely öt magyar és öt szovjet szakemberből áll. Megválasztották a testület elnökét, a felügyelőbizottságot, az igazgatókat és helyetteseiket, jóváhagyták a vegyesvállalat alapszabályát es kidolgozták az idei, illetve az 1988. évi tervprogramot is. Az igazgatósági ülésen részt vett Kapolyi László ipari miniszter is. Az idén mintegy 100 millió forint értékben terveznek előállítani hétféle, már korábban közösen kifejlesztett új elektronikus, mikroprocesszoros orvosi készüléket, főleg korszerű EKG-berendezéseket. A termeles során széles körű kooperációra és bedolgozói hálózatra építenek. • Hordozható mérőállomás agrometeorológiai mérésekre. mák előrejelzésére fordítanak nagy figyelmet: a késő tavaszi és a kora őszi fagyok, a talajnedvesség alakulása, a vetési hőmérséklet, a gazdasági növények fejlődési fázisainak időpontja (vi- rágzási, érési stb. időpont), a növényi betegségek és kártevők fellépése, a gazdasági növények terméshozama, a növények áttelelési viszonyai. Vannak már biztató kísérletek a vegetációs periódus kezdetének, végének és hosszának az előrejelzésére is. Az időjáráshoz és éghajlathoz való alkalmazkodásnak mindenekelőtt az adott területen termesztendő növények nemesítésében vagy kiválasztásában kell megnyilvánulnia. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha új fajtát kívánunk külföldről behozni, annak kiválasztásában messzemenően figyelembe kell venni meteorológiai viszonyainkat. Az állandóan változó meteorológiai viszonyokhoz való alkalmazkodás célszerű formája a meteorológiai információk figyelembevételével kidolgozott munkaszervezés is. Az utóbbi években egyre gyakrabban kerül sor közvetlen eszmecserére az iparvállalatok és az irányítás között. Közös tanácskozás, kerekasztal-beszélge- tés, vagy éppen elméleti előadások kapcsán vitatják meg a problémákat. Kissé hivatalosan szólva, ismerkednek egymás álláspontjával, problémáival. Az egyre inkább önállósuló, s e lehetőséggel élő vállalatok saját üzleti érdekeiket tartják s2em előtt egy-egy döntésnél, míg az irányítás a népgazdasági célokat juttatja érvényre, elsősorban közvetett eszközökkel és szabályozáson keresztül. Nem véletlen, hogy a viták központjában nem a terv teljesítése áll, hanem a gazdasági környezetet adó, az eredményeket jelentősen befolyásoló szabályozás. Túlzás nélkül mondhatjuk, ezen belül a leginkább emlegetett téma az adózás kérdése. Megtört a spirál A jól fejlődő, nagy nyereséggel gazdálkodó cégek joggal vetik föl, legyen az zártkörű tanácskozás, vagy egy parlamenti bizottság ülése, hogy az egyre szoron- gatóbb gazdasági helyzetben a növekvő adók miatt előbb-utóbb kiszorulnak a piacról. A pénzügyi irányítás pedig ezzel szembeállítja azt a megdönthetetlen érvet, hogy a költségvetésből évről évre nagyobb ösz- szegeket emészt föl az alacsony hatékonysággal vagy éppen veszteséggel dolgozók támogatása. Ehhez a pénzt a jobbaktól kell elvonni. Sokáig úgy tűnt, ezt a furcsa spirált — a növekvő támogatás miatt emelkedő adóelvonást — nem lehet Adócsökkentés — visszamenőleg megállítani. Csak a jövő évi adócsomagterv révén tettek ígéretet eddig az elvonás mérséklésére. Ám néhány hete egy új rendelet látott napvilágot. Eszerint négy ágazatban, a gépiparban, a textiliparban, a finomkerámia- és a vegyiparban a magas hatékonysággal működő vállalatok nyereségadóját mérsékelték. A mentességet a vagyonarányos nyereség mutatójához kapcsolták, ha ennek a mértéke meghaladja a 20 százalékot, akkor lehet a nyereségadó csökkentését kérni. A mérséklés 5 százaléktól 20 százalékig terjed. Mégsem kényszerpálya Miután a rendelkezés visszamenőleges hatállyal ez év január 1-jétől módosítja a gazdálkodás feltételeit, joggal nevezhetjük legalábbis szokatlannak. Hiszen általában egyes módosításokat hosszú hónapos vita előz meg, s a bejelentés még az év utolsó hónapjaiban megtörténik. A visszamenőlegesség viszont mutatja azt a megváltozott álláspontot, amelynek alapvető része, hogy segítse a legjobban gazdálkodókat. Még akkor is, ha ez az adómérséklés csak néhány millió forinttal hagy többet majd jövőre — miután az ez évben megtermelt nyereségből kell majd kevesebbet fizetni — a vállalati kasszákba. Új üzemek építésére, nagyobb beszerzésre, jelentős termelésnövelésre nem futja ebből az összegből. De talán segíthet a legégetőbb gondok megoldásában úgy, hogy eközben nem mérséklődnek jelentősen a költségvetés bevételei. Akármennyi is legyen ez az összeg tehát, a legfontosabb, hogy szemléletváltozást tükröz. Azt a szándékot, amely el akarja hagyni a már említett kényszerpályát, ahol a veszteséges vállalatok nemhogy tönkremennek, hanem éppen a jók által fizetett adókból hosszabbítják meg létüket. Nem csak szigorítás A vállalati vélemények is tükrözik, hogy észrevették e szemléletváltozást, s ez már azért is fontos, mert a gazdasági siker záloga, hogy ne állandó, az adózás körüli vita jellemezze az irányítás és a vállalatok kapcsolatát. Ha itt sikerül jövőre közmegegyezéssel megállapodásra jutni, akkor minden bizonnyal a vállalatok megértőbbek lesznek az irányítás problémái iránt, s az irányítás is nagyobb bizalommal tekint a vállalati szférára. A gazdaság dinamizálása közös érdek, csakhogy e célhoz számtalan út vezet. S ma már bizonyosnak látszik, hogy alapvetően új pénzügyi-gazdasági környezetben lehet csak e feladatoknak eleget tenni. Gazdasági helyzetünk jelenlegi korlátái nem nagyon teszik lehetővé, hogy jelentős kedvezményeket kapjanak a vállalatok. Ám az ehhez hasonló rendeletek legalább részben megkönnyíthetik gazdálkodásukat. S talán megváltozik az az elterjedt vélemény is: minden új, vállalatokra vonatkozó rendelet csak szigorítást hoz, s egyre több pénzt von el a vállalati kasszákból. Lakatos Mária • A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban elkezdődött a szőlő rekonstrukciója. Az idén 25 hektáron, a tervek szerint jövőre 70 hektáron telepítenek borszőlőt a régiek helyett. A kunfehértói kerületben a telepítés előtt pihentetik a főidet és más növényekkel hasznosítják. Ezen a 20 hektáros táblán görögdinnyét fognak termeszteni. Hegyi István gépével hektáronként 90 tonna tőzeggel javítja a talajt. • A Bócsai Szőlőskert Szakszövetkezet az idén 40—50 hektáron telepít szőlőt tagi művelésre. Kiss István traktoros 60—70 centi mélyen szánt, a jól megforgatott talajba kerül a szerves trágya. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES t Mi az igazság a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat átszervezéséről? Lapunk március 16-ai számában „Minden központnak Budapesten kell lenni?” címmel cikk jelent meg, amely a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat átszervezésével foglalkozik. Sajnos a cikk szerzője elmulasztotta azt a tájékoztatásban dolgozókra egyébként kötelező gondosságot, hogy az ügyben érdekelt valamennyi érintett szerv vezetőjét, képviselőjét megkérdezze. Teljesen jogos tehát Kazareczki Kálmánnak, a Vízépítőipari Tröszt vezérigazgatójának az az igénye, hogy helyet adjunk az ő véleményének is. Az alábbiakban az általa írt levél tartalmát ismertetjük, mintegy kiegészítve, pontosítva és tisztázva a korábbi cikkben foglaltakat. A vezérigazgató a következőket írja: Mint érintett vezetőnek, kötelességem és jogom, hogy a cikkre válaszoljak. Az alábbiakban röviden összefoglalom az átszervezéssel kapcsolatos tényeket. A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat jelentős alaphiánnyal zárta az 1985-ös esztendőt, melynek rendezéséhez központi segítséget nem kapott. 1986-ban a dolgozók nem kaphattak béremelést és ez volt a kilátás az utána következő évekre is. A vállalat az 1986-os évet veszteséggel zárta, amely tovább növelte az anyagi gondokat. A vállalat vezetése és a Vízépítőipari Tröszt közötti tárgyalások eredményeként a vízgépészeti vállalat vállalati tanácsa kérte a vállalat csatlakozásának lehetőségét a Vízépítőipari Tröszthöz, melyet a tröszt igazgatótanácsa és tröszti szakszervezeti bizottsága elfogadott. Ezek után az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztésére a kormány gazdasági bizottsága 1986. október 21-én határozatot hozott a Vízgépészeti Vállalat államigazgatási irányítás alá kerüléséről és a Vízépítőipari Tröszt vállalataként történő további működéséről. A döntések után a tröszt és a vízgépészeti vállalat vezetése megkezdte a vállalat gazdasági helyzetének elemzését és a válságból kivezető utak, feltételek kidolgozását. Mindenekelőtt olyan terveket dolgoztak ki 1987-re, amely a termelés nyereségessé tételével és egyéb szigorú gazdálkodási intézkedésekkel a vízgépészeti vállalatnál több mint 7 százalékos átlagbérfejlesztést tehet lehetővé. (A tröszt átlagos 5,5 százalékos bérfejlesztést tervezett 1987-re). A gazdasági intézkedések mellett a vállalati szervezet és irányítás hatékonyságának fokozására is hoztunk döntésekét. Ezek között szerepel az is, hogy a vállalat eltartóképességéhez igazodva 922 főben határoztuk meg a létszámot. Ez 1987 első felében mintegy 200 fő csökkentést jelent, a túlburjánzott alkalmazotti és nem termelő fizikai állományból. A rendkívül hierarchikus és komplikált irányítási szervezetet egyszerűsíteni kell. Bár a vállalat székhelye jogilag Lajosmizsén volt, a vállalati központ teljes egészében soha nem működött ott, hanem megosztva: Lajosmizsén és .Budaörsön úgy, hogy a magasabban kvalifikált műszaki munkaerő nagyobb része Budaörsön dolgozott. Ezek La- josmizsére telepítése megoldhatatlan. Ezért úgy döntöttünk, hogy a „két- központúság” megszüntetését a székhely Budaörsre történő helyezésével kell megoldani a vállalati központ és a budaörsi IV. sz. gyár összevonásával, egyszerűsítve ezzel az irányítást és lehetőséget teremtve a nem termelő létszám csökkentésére. (A „jogi” határidő 1987 közepe, de álláshelyek Lajosmizsén szükség szerint ezután is fenntarthatok.) Fentiekben a tröszt és a vállalat vezetése egyetértésre jutott. Egyetértett az intézkedésekkel és azok végrehajtásának támogatásáról biztosította a vezetést a vízgép vállalati szakszervezeti bizottsága is. Az intézkedésekről és azok végrehajtásáról tájékoztatások, illetve egyeztetések történtek az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottságával, a lajosmizsei nagyközségi pártbizottság titkárával, a vállalat igazgatójával és párttitkárával és természetesen magukkal az érintett dolgozókkal, összesen több mint ötven emberrel. Az ő gondjaikat, problémáikat messzemenően, a jogszabályokban rögzített kötelességünkön túl is figyelembe vettük. Az egységes vállalati központ Budaörsön történő kialakításával kapcsolatban az érintett lajosmizsei központi dolgozók (létszámuk év elejép 81 fő volt, de közben 33 fő már felmondott, illetve áthelyezését kérte) számára az alábbi lehetőségeket ajánlottuk: 1. Végleges megoldás a Budaörsön működő központban (az áttelepedés- hez segítségnyújtás lakásszerzéshez, szükség esetén vállalati lakásépítés), illetve a lajosmizsei III. sz. gyámál. (Ezzel 10 fő helyzete oldódott meg.) 2. Egyes részlegeket (pénzügyi osztály, gépkönyvelés) átmenetileg továbbra is Lajosmizsén működtetünk, legalább 1988. február végéig, és a megszüntetést ezek után is csak úgy határozzuk el, hogy a dolgozóknak lehetőségük legyen elhelyezkedni. (Ez 13 főt érint.) 3. Azokat, akiknek a munkájára a budaörsi központban igényt tart a vállalat, de nem telepednek át, mindaddig kész — munkaidő-kedvezmény nyújtásával — szállítani Lajosmizse és Budaörs között, ameddig egyéni problémájukra megoldást nem találnak. (Erre eddig csak 3 fő vállalkozott.) 4. Azoknak, akik az előbbi megoldások egyikével sem tudnak vagy nem akarnak élni, lehetővé tesszük — a minél kedvezőbb elhelyezkedés érdekében — a 28/1986. Mt. sz. rendeletben biztosított felmondásiidő-meghosszabbítási kedvezmények igénybevételét. (Ez 18 főt érint, zömében nem termelő fizikai és alkalmazotti dolgozókat.) Úgy gondolom megállapítható, hogy a vízgépészeti vállalat válságos helyzetének rendezésére követett tröszti és vállalati eljárás és intézkedések a népgazdaság és a közel 1000 fős dolgozó kollektíva érdekeinek szolgálatában történtek. Ennek során megkaptuk az illetékes párt- és szakszervezeti szervek bizalmát és támogatását. Az érintett dolgozókat az intézkedésekről viszonylag rövid idő alatt tudtuk tájékoztatni. Ilyen típusú intézkedésnek természetesen vannak egyes dolgozókat érintő kedvezőtlen hatásai is. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ezt csak a lajosmizsei központi részleg áthelyezésére vetíteni igazságtalan lenne, hiszen a közel 200 fős alkalmazotti és nem termelő fizikai létszám csökkentése a központ mellett jelentősen érinti a vállalatnak mind a négy gyárát is. Az emberi problémák megoldása ott is legalább olyan fontos, mint Lajosmizsén, és ott is legalább ilyen körültekintést igényel mind a gazdasági, mind a társadalmi szervek vezetése részéről — fejezi be levelét Kazareczki Kálmán vezérigazgató. Munka a földeken Bár a tavasz beköszöntével az idő alig enyhült, az esedékes mezőgazdasági munkákkal várni nem lehet — benépesült a határ. Képriportunk a földeken dolgozókat örökítette meg. • Soltvadkerten a Kiskőrösi Állami Gazdaság 61 hektáros Kékfrankos-tábláján is jelentős a fagykár. Nagy István a gyomirtó kiszórása előtt a sorközök tárcsázását végzi. (Pásztor Zoltán felvételei) • Bohner And- rásné és Huber Ferencné tizenhat éve dolgozik a Jánoshalmi Tsz-közi Vállalat gyümölcsösében. Az őszibarackfákból fejenként 20—30-at tudnak megmetszeni naponta. SZOKATLAN DÖNTÉS
