Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-11 / 59. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 11. HOGYAN ALAKUL A HALASI GYŰJTEMÉNYEK SORSA? Bonyodalmak háza HONISMERET — HELYTÖRTÉNET A kereskedelem műhelyéért — 1918-ban Április negyedikén lesz kétéves a kis­kunhalasi Gyűjtemények Háza. Ez idő alatt annyi vitatott dolog történt a vá­rosi intézményben, hogy magamban Bonyodalmak házának neveztem el. De kezdjük az elején ... Néhány esztendővel ezelőtt felvető­dött az ötlet, hogy Kiskunhalason ösz- sze kellene gyűjteni a még fellelhető munkásmozgalmi dokumentumokat s azokat közszemlére tárni. . . Csorba Tibor, a Lengyelországban élő — azóta már elhunyt — festőművész százhat­van alkotását ajándékozta szülőváro­sának ... Váci György, ugyancsak ha­lasi származású, kétszeres aranydíjas könyvkötő mester szintén adományo­zott munkáiból, hogy kiállításon szere­peltessék remekműveit... Nos, kapó­ra jött ez a három, már meglévő anyag, hogy egy helyen mutassák be. így leltek végső otthonra a Gyűjtemények Házá­ban. Megkapták az illetékesek a „kis múzeum” ideiglenes működési engedé­lyét, azzal a feltétellel, hogy később a Thorma János Múzeum kiállítóhelye­ként funkcionál majd a közgyűjte­mény. Addig viszont a városi tanács, majd a Gőzön István Művelődési Köz­pont a felelős érte. A Gyűjtemények Házának létreho­zása mindenképpen hasznos volt, di­cséretes az a társadalmi összefogás is, ami az ünnepélyes megnyitót megelőz­te. Egy valami azonban érthetetlen: mi­ért hagyták ki a múzeum szakembereit a közgyűjtemény megteremtéséből? Hi­szen nem nehéz múzeumot alapítani, annál nehezebb fenntartani, a szüksé­ges nyilvántartásokat elvégezni, az anyagot kezelni. Hiba csúszott a számításba Felismerve ezt a tényt, lépéseket tet­tek az illetékesek. Határozat született arra, hogy 1986. január elsejétől a kis­kunhalasi Thorma János Múzeumhoz csatolják a Gyűjtemények Házát, hely- történészt kapnak, takarítót és terem­őrt. Lehetőség nyílott arra is, hogy res­taurátort vegyenek fel. Igen ám, de mégis hiba csúszott a számításba ... Egy gépelési hiba, miszerint 1987. janu­ár elsejétől esedékes a kiállítóhely átvé­tele ... Ezt a tévedést is felfedezték s tavaly nyáron felgyorsultak az esemé­nyek. Az „adásvétel” azonban nem ment könnyen, hiszen az összegyűjtött és bemutatott tárgyakról nem készüjt pontos lista. Az is előfordult, hogy a már meglévő anyaghoz hozzányúltak, kicserélték a kiállitottakat. így érthető, hogy a halasi múzeum igazgatója a kő-' zelmúltban csak azokat a darabokat vette át, amelyek jelenleg is ott vannak, felelősséget csak azokért vállalhat. Többször tartottak „terepszemlét” a Gyűjtemények Házában a Művelődési Minisztérium és a megyei múzeumigaz­gatóság szakemberei. Sőt, közös állás­pontra is jutottak, melynek lényege az, hogy nem indokolt még egy városi mú­zeum fenntartása Halason. Idézet az 1985. május 31-ei megbeszélés emlékez­tetőjéből: „A Thorma János Múzeum­ban lévő és a Gyűjtemények Házánál összegyűjtött legújabbkori történeti anyagbóÚútóbbi épületben a Művelődési Minisztérium által jóváhagyott forgató- könyv alapján központi támogatással, a Központi Múzeumi Igazgatóság kivite­lezésében legújabbkori történeti állandó kiállítást kell létrehozni s a két művésze­ti jellegű kiállítást is korszerű eszközök­kel kell installálni." Ugyanebben az év­ben, szeptember 17-én született döntés arról, hogy a Gyűjtemények Házát a megyei múzeumi szervezethez csatol­ják. Hiányzó forgatókönyv Ezek után nincs más teendő, mint­hogy elkészíteni az új kiállítás terveze­tét, forgatókönyvét. Igen ám, de az el­képzelések megvalósítására várni kell. Az szintén napirenden van, hogy a ha­lasi múzeum tízéves állandó kiállítását is fel kell újítani. (Ezt ugyancsak támo­gatja a Művelődési Minisztérium.) — Jelenleg villanyszerelők dolgoz­nak nálunk — mondja Wicker Erika, a Thorma múzeum igazgatója. — Az lenne reális, ha a munkálatok befejezé­se után, már az új állandó kiállítást rendezhetnénk be, amely Hal^s törté­netét mutatná be a kezdetektől napja­inkig. Tudom, ez nem oldható meg, hiszen az elképzeléseink még csak most körvonalazódnak. Úgy kell elkészíteni a forgatókönyvet, hogy a Gyűjtemé­nyek Háza jövőbeni kiállításai egységet alkossanak a Thorma János Múzeu­méval. Ez nem könnyű feladat. . . Meg kell találni a háromféle gyűjtemény be­mutatásának egészséges arányát, s amennyiben lehetséges, tartalmasabbá kell tenni a látottakat. A szálak sokfelé vezetnek. Vajon a múzeumok állandó kiállításai meddig életképesek? Milyen terv szerint újítják fel a meglévő megyebelieket? Egyálta­lán: mikor kell ehhez megtenni az első lépéseket? Ezekkel a kérdésekkel keres­tem fel dr. Bánszky Pál megyei múze­umigazgatót. — Napirenden szerepelnek az állan­dó kiállítások átrendezései, a Szóraka- ténuszban, a Cifrapalotában, a Naiv Művészek Múzeumában, Kiskunfél­egyházán. Nem tartom szerencsésnek, hogy kisebb városban csupán tíz-tizen­öt évre szóló kiállítást rendezzünk, hi­szen akit érdekelnek, egy-két esztendő leforgása alatt megtekintik. Az is igaz, hogy évente nem tudjuk felfrissíteni a múzeumok állandó kiállítását. Mi te­hát a megoldás? Időszaki tárlatokat kell szerepeltetni a programban. Erre Kiskunhalason is példát mutattak, amikor a pincehelyiséget rendbe hoz­ták és ott mutatják bé a kismestersége­■ két. A Gyűjtemények Házával kapcso­latban azt mondhatom, hogy meg kell találni a Thorma János Múzeummal egymást kiegészítő profilt, a konkrét helytörténeti vonásokat, oly módon, hogy az oda látogatóknak is érdekes legyen. Ez az alapkérdés. Ha elkészült a koncepció, elsőként a Gyűjtemények Háza tárlatait alakítjuk ki. Változtam kell A halasi múzeumi állapotokat tart­hatatlannak véli dr. Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője is. — A Gyűjtemények Házának prob­lémája példa arra, hogy a megyei múze­umi szervezet mellett legyen-e, lehet-e egy városban több közgyűjtemény? Mindenesetre a Gyűjtemények Háza és a Thorma János Múzeum jelenlegi ál­lapota, anyaga nem felel meg a kívána­tos mércének. Ezért tartom szükséges­nek a változtatást, nemcsak Kiskunha­lason. A kulturális decentralizáció tág teret ad a helyi kezdeményezéseknek. A lehetséges muzeális közgyűjtemé­nyek értékének megítélésében eseten­ként jelentős különbségek lehetnek a helyi vezetés és a múzeumi szakma kö­pött. Ezt az ellentmondást a kulturális irányításnak természetesnek kell tekin­tenie és fel kell vállalnia. A Művelődési Minisztérium az alapvető problémát abban látja, hogy a városok — tisztelet a kivételnek — nem élnek azokkal a törvényes lehetőségekkel, amelyekkel a helyi kulturális érdekeket közvetíthetik a városban a megyei múzeumi szerve­zet részeként működő múzeumok, illet­ve a szakmai és gazdasági irányítást gyakorló megyei múzeumok. Vissza­térve a halasi esethez, a Gyűjtemények Háza most már a Thorma János Múze­um kiállítóhelye és adottak a szakmai garanciák is arra, hogy néhány éven belül „rend” lesz az intézményekben. Ebben bíznak Halason is. Borzák Tibor KÖNYVESPOLC Berkes Ildikó: A western Tanulmánykötet a western történe­téről. Hogyan született a vadnyugati irodalom és a film? Kik is voltak a valóságban azok az emberek? S miért lett belőlük legenda? Miért van szükség az Amerikai Egyesült Államoknak erre a mítoszra? Vajon igaz-e , hogy Ameri­ka története azonos a vadnyugat törté­netével? Vajon művészet-e ez a műfaj, vagy pedig ellenkultúra? S kik voltak azok az alkotók, akik létrehozták en­nek a mítoszteremtő műfajnak leghíre­sebb írásait, filmjeit? Olyan kérdések, amelyek mindenkit érdekelnek egy kicsit, aki olvasott már cowboyregényt vagy látott már vad­nyugati történetet előadó filmet. S ki nem látott ilyet? Arról már nem is be­szélve, hogy újabban világszerte terjed a country-zene, mindenütt nő híveinek száma, és ennek is közös a gyökere a westcrnncl. Kár, hogy ez utóbbiról nem ejt szót a könyv, pedig divatjának forrása nyilvánvalóan a westernfilm volt. Részletes alapossággal szól viszont a valóságos történelmi eseményekről, a nyugati határszél országainak meghó­dításáról, betelepítéséről, az elsők, a pionírok életéről, harcaikról az indiá­nokkal. Beszél a társadalmi háttérről, az erőszak világáról, a banditákról és a telepesek választotta seriffekről. Rö­viden kitér az életmód kérdéseire, az állattenyésztő farmerekre, cowboyaik- ra — mindezt annak vetületében, ho­gyan alakult ki a vadnyugati show. Történelemkönyv is egy kicsit tehát ez a mű. Különösen érdekes és új az a beveze­tő fejezet, amely a nyugat valóságosan létező, legendás figuráinak életét mu­tatja be, és veti egybe „égi” másukkal, a westernfeldolgozásokban világhírűvé vált alakjukkal. Buffalo Bill, Custer tá­bornok, Jesse James, Hickok, Kölyök Bill, Roy Bean, Wyatt Earp, Calamity Jane éppúgy „történelmi” figurák, mint Butch Cassidy és Sundance Kid. A könyv második része a film, western története az első kísérletektől a világsikerig. Történeti kronológiai sorrendben, jól áttekinthetően mutatja be ezt az utat, így a fejlődés-alakulás a születéstől a máig világosan követhető. Hiszen a műfajon belül a sikerek és bukások szükségszerűen egymásra is hatottak. A világ és ezen belül az ízlés változásairól nem is beszélve, gondol­juk meg, az első híres westemfilmet, A nagy vonatrablást 1904-ben készítet­ték. Tom Mixtől máig, a makaróni- westernig, és azon túl, a western tetsz­haláláig hosszú út vezetett. (Gondolat Kiadó, 1986) (szalontay) 1917-ben született meg — többolda­lú és hosszas sürgetésre — a kecskeméti női felsőkereskedelmi iskola. Alig fél esztendővel később már az itteni tan­testület előtt tartott lelkes, szakavatott beszédet Schack Béla tanácsos, főigaz­gató. Mielőtt ismertetnék a ma is sok szempontból érvényes és mindenkép­pen elgondolkoztató előadást, érdemes a szerzőt röviden bemutatni. Sásdi Schack Béla volt a teljes neve. 1859-ben született és 1936-ban halt meg. Őt tartják a kereskedelmi szakok­tatás első igazi úttörőjének. Miskol­con, Pozsonyban és' Budapesten tevé­kenykedett. Ö indította meg a Kereske­delmi Szakoktatás című lapot. Májd megszervezte hat évvel később a keres­kedelmi iskolai tanárképzőt. Közben tanulmányokat és tankönyveket írt. Könyvei magyarul és németül jelentek meg. *** (Kecskemét th. város női Felsőkeres­kedelmi iskola. Főigazgatói jegyző­könyv. 1918. április 8. Dr. Schack Béla főigazgató beszédé.) „ ... jól szem előtt kell tartani, hogy iskolánknak mi a feladata, s a nagyszá­mú feladattal csak úgy tudunk megbir­kózni, ha megalapozzuk egymás közti viszonyunkat, úgy, hogy az egyik tárgy ne legyen a másik útjában, hanem egy­mást támogassák. A tárgyak viszonyla­gos fontossága az, ami kényszerint ar­ra, hogy a tárgyak sorozatába bizo­nyos sorrendet állítsunk be, ami külön­bözik a mostani tantárgysorozattól. A felsőkereskedelmi iskola a társa­dalom tudományi, bizonyos magán­gazdasági elvek terjesztésére alakult in­tézmény. Az érdeklődés középpontjá­ban az ember, a gazdálkodó egyén áll. Ez az a tárgy ... mely minden embert kötelez. A második tárgy a magyar nyelv és irodalom, amely az embert, mint a ha­zának, a nemzetnek tagját állítja elő, jó hazafit nevel. A harmadik a történe­lem, mely az egyént a nemzet tagjává neveli, s ennek fejlődési processzusát állítja elénk. A negyedik a jogi ismere­tek tanítása, az embernek embertársai­hoz való viszonyát fejti ki. Ötödik a közgazdasági ismeretek, amely meg­mutatja azokat az általános törvénye­ket, amelyeken az emberiség gazdago- dási boldogulása felépül. A földrajz a földet, mint az emberiség lakóhelyét, s gazdasági érvényesülésének színhelyét tárja fel. A természettudományhoz az átmenet a földrajzból a természet révén a vegytanra és természetrajzra vezet, mely utóbbiak az áruismeret szolgála­tában állnak... A számvitel, a könyvvitel a magán­gazdasági tudnivalóknak, a levelezés a kereskedelem életének megismertetése. A számtan, a könyvvitel és a levelezés alkotják a magángazdasági tárgyak ge­rincét. Ide sorolhatjuk az idegen nyelvi levelezést, mint kereskedelmi tár­gyat ... Minden tanításnál az a fő, hogy egy bizonyos lendülettel a tanulókat elha­tározásra neveljük. A kereskedelmi tudnivalók sorozatánál inkább az igen gyakori szoktatásra és begyakorlásra van szükség... A szaktárgyakban a gyakorlat a növendékektől kész mun­kát követel. Biztonságot a számtan­ban, a könyvelésben, a levelezésben és gyorsírásban. A jog, a közgazdaság, a számtan nagy perspektívát nyit meg a tanár szá­mára. A tulajdonképpeni szaktárgyak keretében a levelezésben jó alkalma nyílik a tanárnak az emberismeret, a társadalmi érintkezés formáinak meg­ismertetésére ... Mi nemcsak értelmileg akarjuk fej­leszteni á diákokat, hanem nevelni is, mert jellem dolgában megbízható nem­zedéket akafunk nevelni.. .” Közreadja: Varga Mihály KÉPERNYŐ A világbajnokság ürügyén < Bevallom: az elmúlt hét műsorából az a pillanat érzékeltette v;i rr o ura leg­inkább a technika szédületes hal; dúsát, amikor Budapestről súgott egy nevet az Indianapolisból közvetítő Gyulai Istvánnak az ügyeletes szét kesztő. Szinte hangosan gondolkodva bosz- szankodott a riporter, mert nem ugrott be egy — a közvetítés szempontjából mellékes — afrikai súlydobó neve. Ma­ga sem számított rá, hogy több ezer kilométer távolságból jön a segítség. Olyan természetesen vette tudomásul a közlést, mintha mellette ült volna kol­légája. Mindmáig lenyűgöző élmény szá­momra a távolság legyőzése, a mesebeli varászszőnyeget lepipáló gyorsaság. Gyorsan teljesültek József Attila jöven­dőmondó szavai: megkaptuk a távolsá­got „mint üveggolyót”. Játszadozunk vele, a karosszékem elé hozza távolba­látóm a szovjet csoda-rúdugró befűzet- len cipőjét, ha megerőltetném szeme­met még a recézetét is tanúim ányozhat- nám. Kérdés p'ersze, hog f. f teava- tottsága előbbre viszi . e • ;ert, a népeket? Valamit bizonyára mozdít a dolgokon. A nemzetek nagy gazdasági, kultu­rális, ki kicsoda vetélkedésében is! Időt veszt, árt magának, a közösség­nek mindenki, aki késve ismeri föl, hogy a rádió, a televízió, a megörökít­hető szó és kép korszakában ki kell elégíteni a lakosság információigényét. Méghozzá többféle nézőpontból, még­hozzá a leghitelesebb felvételeket, érte­süléseket keresve. Olykor így is nehe­zen állapítható meg, hogy mi is történt valójában, mi a tanulság. Talán a ne­gyedik bejátszásnál derült ki egyértel­műen: bizony készakarva lökte meg versenyzőtársát az egyik gátfutó. Job­ban tudjuk, hogy mi is történt a ver­seny feladására kényszerült sportoló­val, mint ő maga, mivelhogy a pórul járt Atléta a célra figyelt. Megtanuljuk-e az élet köznapi dol­gaiban is az ilyen következetes valóság­feltárást, igazságkeresést? Bedőlünk-e az első pillanat benyomásainak, vagy alaposabban kutatjuk a miérteket? Á technika csodálata aranyozná e sorokat, ha a fedettpályás atlétikai vi­lágbajnokság utolsó napján nem java­solja a versenybíró az egyik győztes kizárását. Az illetékes döntnököktől függött, hogy a dobogós magyar ver­senyző második vagy harmadik lesz-e. Késett az eredményhirdetés. Gyulai nyugodtan széttárhatta vol­na sajnálkozó kezeit: szívesen tudósí­tottam volna a számunkra különösen örvendetes kis ünnepségről. Várhatta volna kényelmesen üldögélve a fejlemé­nyeket. Elköszönhetett volna a fárasz­tó nap után a hallgatóktól, senki sem rótta volna meg ezért, hiszen „kedve­zőtlenül alakultak a külső feltételek”. De Gyulai rábeszélte a stúdiót: várja­nak még egy kicsit, pillanatok alatt el­futott az illetékesekhez és megszervezte gyors informálását. Arra már nem volt idő, hogy hirtelen előkerített segítőtár­sa kezébe rövidhullámú rádióadót nyomjon, vagy telefon-összeköttetést keressen. Egyszerű kézjelekben álla­podtak meg, ezekből megtudhatja Gyulai és a sportszerető nézők, sokasá­ga, hogy széna vagy szalma. Kimondjam a tanulságot, a minden­napjainkban is« igen időszerű következ­tetést? A legmodernebb, ha úgy tetszik a legszuperebb technikánál jobban használhatók adott esetekben hagyo­mányos módszerek. Heltai Nándor Szexbabaáramlás Dicsekvés nélkül bevallhatjuk, hogy a Petőfi Népe fennállása óta igyekszik szórakozást, kikapcsolódást nyújtó írá­sokkal is kielégíteni mind a nyájas, mind a nyájtalan olvasók igényeit. Ezért tart­ja rajta ujját az Élet ütőerén olyan fon­tos részletkérdésben is, mint a szexba­bák sorsának alakulása. Eklatáns bizo­nyítékul mutathatjuk fel, hogy lapunk már ott volt a gumibabák születésének bölcsőjénél, tanúsítván, hogy már húsz esztendővel ezelőtt sem viseltünk szem­ellenzőt a nagyvilág oyan újdonságaival szemben, mint például a szexgumibaba színrelépése. Tudniillik — két évtizede lesz, hogy lapunk képviseletében ott vol­tunk a hamburgi repülőtéren, s figyel­tük, miként esnek át a vámvizsgálaton az Amerikából érkezett utasok. Szenzá­ció-fogékonyvarunk akkor is jó szima­tot fogott. Éppen Franz Fussblöderen volt a sor. A vámtiszt kiszúrt egy nagy táskát. — Abban mi van? — A partner nőm — vigyorgott Fussblöder, és még meg is toldta huncu­tul—, vagy ha úgy tetszik, a feleségem. — Ne tessék viccelni! Ez nem szalon, hanem vámhivatal. Fuss'?öder továbbra is füligszájjal mosolygott. — Nem ti éfálok A feleségem . . . Nézze meg, ha nem hiszi. Fussblöder máris felcsattintotla a bő­rönd tetejét. A vámosok hátrahőköltek. A táska valóban egy szép arcú, vörös hajú hölgy megleheti ■ n összegyömö­szölt testét tartalma: . De csak pár pillanatig tartott a megrökönyödés, mert ahogy a legedzettebb idegzetű tiszt, még egyszer rászörnyedt a bájos nőre, szinte ugyanabban a másodpercben megkönnyebbülten nevette el magát. — Az ördögbe! Maga jól átrázott bennünket . . . Mint az utolsó mozzanatokból sejthe­tő, nem holmi szokvány-krimiről volt szó. Az az igazság, hogy a kufferban lévő hölgy valóban az idősecske aggle­gény, szivarskatulya-ügynök Franz Fussblöder partnernője, vagy ha így job­ban hangzik, felesége vala, oly rendelte­téssel, miszerint azután megédesíti majd bús magányát. A nő két amerikai üzlet­ember, George Rudel és Henry C. Fric- ke új találmányaként kelt át az óceánon, mint felfújható gumibaba. Öregurak­nak, agglegényeknek kezdték gyártani, barna, szőke meg vörös hajú változatban — 70 dollárért. Szexis méretekkel. Mellbőség (akkor) 100 centiméter, de­reka 50, csípője megint 100 és testma­gassága 165 centiméter. Öltöztethető, vetkőztethető. Haszná­lati utasítás magyarázza, tanítja meg a kedves vevőnek, hogyan kell a rugalmas keblű növel táncolni. Az amerikai ipar új terméke már a kezdet kezdetén népsze­rűségnek örvendett. Növekedett iránta az érdeklődés Nyugat-Európában is. Ottjártunkkor már több mint száz nyu­gatnémet gentleman rendelt ilyen gumi­babát, — nyugalmas, rizikó-, és agyvér­zésmentes időtöltéshez. Úgy vélték a praktikus felfogású úriemberek, hogy már az is hasznos a guminőben, ha nem kell etetni, nem szól vissza, nem hiszti­zik, legfeljebb annyi baj lehet vele, hogy — kipukkad. Közbevetőleg meg kell je­gyezni, hogy a gumibaba csak felül felel meg a női test anatómiájának. Kedves olvasóink bizonyára észrevet­ték, hogy szövegezésünkben bizonyos mértékű jelenidöség is mutatkozik. Ez pedig nem véletlen. A szexbabák mind­máig „realizálódott” léte ezt indokolttá teszi. Mert mit ad— vagy tesz — isten? Amint új hetilapunkból, q Képes 7-böl értesültünk, a szexbabák karrierje tö­retlen. A „Zöld út a szexbabáknak" cí­mű, ún. kisszínesből kiderül, hogy a 20 éve röppályára engedett gumibabák napjainkra már egyenesen az Európai Gazdasági Közösség bíróságán követel­nek maguknak jogvédelmet. És szólja­nak hozzá! — immáron nyugatnémet gyártmányú felfújható gumibabákról van szó. Ezekből még 1982-ben félezer darabot rendelt a Conagate nevű brit cég. Am a vámosokon erőt vett a hagyo­mányos angol konzervativizmus; a brit erkölcsvédelemre hivatkozva — lefog­lalták a szállítmányt. Ott álltak hát az embernagyságú szexbabák megrendelői — megfürödve. Képzelhetjük, hogy fel- ajzott várakozásukban megcsalatkozva, mily elemi szenvedéllyel perelték be a vaskalapos vámhatóságot! Megenged­hető két közös piaci ország között a szabadkereskedelem ily kirívó korláto­zása?! — vetették az akadékoskodók szemére ellentmondást nem tűrő eréllyel bírósági keresetükben, és igazuk lett. Az Európai Gazdasági Közösség bírósága úgy döntött, hogy Nagy-Britannia kicsi ahhoz, miszerint feltartóztathatná hatá­rain a nyugatnémet gumibabákat. Már csak azért sem, mert a puritán szigetor­szágban is gyártják és árusítják a szex­babákat, a velük való együttélés sem tilos. Felhúzták tehát a közös szexbabapiac sorompóját, nincs akadálya a gumiba­bák kölcsönös áramlásának. Habár . . . Miután sose lehet tudni, nem találkoz­nak-e a jobb sorsra érdemes szexbabák újabb háklis vámosokkal akármelyik közös piaci határon, nem lehetünk — s ők sem — bizonyosak benne, hogy éle­tük most már mindig fenékig tejfel. Is­merve bizonyos — nem is mindig lap­pangó — ideológiákat, előadódhat, hogy majd egyszer faji alapon mérlege­lik, ezt a bőr- vagy hajszínű babát been- gedjük-e?... Na mindegy, illetve, de­hogy mindegy... Erre tán mégse kerül sor. Egyelőre pozitív irányú kibontako­zás várható. Például: némely szolgálta­tások felfutása, amit anekdotikus moz­zanatok is sejtetnek. Ilyesfélék. Két — efféle gumibahás úriember találkozik. — Hogy van a kedves felesége? Csak hagyd! Mindig leereszt. Alig győzöm pumpálni. Délután elviszem vul- kanizáltatni. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom