Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

1981. március 30. • PETŐFI NÉPE • 3 JÓ SZÁNDÉKBÓL, TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERŰSÉGBŐL FAKADT Az általános iskolai diákotthonok múltja •és jelene Bács-Kiskun megyében Szűkebb hazánk, Bács-Kiskun az ország legnagyobb megyéje. Még ma is külterületen él a la­kosság csaknem 20 százaléka. Ezért úgy is jellemezhetjük ma­gunkat, hogy miénk az ország legnagyobb tanyás megyéje. A tanyai életmód évszázadok alatt alakult ki. Szokásokból, hagyományokból, a mindennapi létért való küzdelemből táplál­kozik. A múltban a tanyákon nagycsaládok éltek, jól megfő’ t egymással a nagyszülő, szülő ős az unoka, összekapcsol: a őket az egymásrautaltság, a növények, állatok szeretete. Fiú az apától, leány az anyától tanult tisztes­séget, szeretetet és szakmai hoz­záértést. A tudást tisztelték, nagyra becsülték, de egy kicsit féltek is tőle, azt az „urak” ki­váltságának tartották. A tanyai ember életében, gondolkodásmódjában a felsza­badulás, a földosztás, a 8 osztá­lyos általános iskola kötelezővé tétele, a szocialista mezőgazdasá­gi nagyüzemek szervezése és lé­tesítése változásokat hozott. So­kan a tanyáról elmenve az ipar­ban próbáltak szerencsét. A ta­nyai és kistelepülések társadalmi értéke csökkent, de az állami gazdaságok, termelőszövetkeze­tek és szakszövetkezetek erősö­désével, politikai és állami in­tézkedések hatására újraértéke­lődött. A körzetesítés első szakasza Az 1960-as évektől egyre hatá­rozottabban hirdették az egysé­ges oktatási-nevelési rendszer fontosságát, az esélyegyenlősé­get, a hátrányos helyzet meg­szüntetésének és a fizikai dolgo­zók gyermekei segítésének szük­ségességét. A Bács-Kiskun Megyei Tanács 1968-ban vizsgálta a hátrányos helyzetű tanulók körülményeit, és jóváhagyta az iskolák körze­tesítésének programját, aminek befejezését 1980-ra tervezték. Már a megyei tanács döntése előtt — a tanyai gyermekek hát­rányos helyzetének javítása ér­dekében — 1961-ben Dunapata- jon, 1964-ben Kisszálláson és Kunszentmiklóson, 1965-ben Bácsalmáson, 1966-ban Tisza- kécskén kis létszámú diákottho­nokat alakítottak ki. A tanyai felső tagozatos gyer­mekek diákotthonokban történő elhelyezése, illetve utaztatása már a körzetesítés kezdetén a szülők egy jelentős részének el­lenállásába ütközött. A szülők akkori magatartását ma sem lehet egyértelműen el­ítélni. Hiszen számukra a meg­hitt családi légkörből hiányzott valaki, esetleg az, aki segített a ház körül, hasznos munkát tu­dott végezni a földön, de az álla­tok körül is. Az sem lehetett utolsó szempont, hogy a kistes.- vér őrzését, etetését is rá lehe­tett bízni. Bizonyos mértékig ért­hető volt az újtól való idegenke­désük és ragaszkodásuk a régi­hez, még akkor is, ha a minden­napi iskolába járás napi 5—6, vagy esetenként annál is több kilométeres gyaloglást jelentett gyermeküknek. Ezt a kollégiumok melletti hatásos érvként legtöbb esetben nem lehetett használni, mivel maguk a szülők is annak idején ezt tették. A tanyai kollégiumi akció Megyénk diákotthonaiba már a kezdet kezdetén is a legjobb tanyai, részben kijáró tanítók gyűltek össze, kitűnően ismerték a tanyai ember jellemzőit. Türe­lemmel, megértéssel, igen ko­moly szakmai felkészültséggel és hatékony pedagógiai munká­val bizonyították be a diákottho­nok előnyeit. Ehhez a nevelő­oktató munkához legtöbbször az általános iskola tantestülete is jó partnernek bizonyult. A szak- rendszerű oktatás gyorsan meg­mutatta előnyeit, egyre több ta­nyai gyermek tudott és akart B középfokú iskolákban tovább­tanulni. Ez már kézzel fogható eredmény és bizonyítás volt a diákotthonok mellett, azt tükröz­te. hogy a tanyai gyermekek ugyanúgy képesek továbbtanul­ni, mint községi, városi társaik. Azt is bizonyította, hogy legalább annyi információval rendelkez­nek, mint a településeken élők, még akkor is, ha annak tartalma más. A kezdeti kudarcok és sikerek után 1971-ben a Bács-Kiskun megyei képviselőcsoport ülésén felvetődött a megye tanyai ok­tatásügyének helyzete. Kezdemé­nyezték a társadalmi erők na­gyobb mértékű aktivizálását. Egyidejűleg határozták el az is­kolák villamosítását és új kollé­giumok létesítését. Ortutay Gyu­la egy új könyvének teljes ho­noráriumát ajánlotta fel erre a célra, majd Illyés Gyula és több író, de kollektívák, szocialista brigádok is vállalták a támoga­tást. A kezdeményezést a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ me­gyei bizottsága magáévá tette és közös felhívást bocsátott ki a megye és az ország tanyai isko­láinak segítését célzó társadalmi mozgalom indítására. A felhí­vás kollégiumi alap létesítését és a tanyai iskolákat segítő tár­sadalmi összefogást kezdemé­nyezett. Mindez visszhangra ta­lált, széles körű mozgalom ki­bontakozását eredményezte. A felhívást kibocsátó szervek a ki­bontakozó mozgalom koordiná­lására és a kollégiumi alapra be­folyó pénz felhasználására tár­sadalmi felügyelő bizottságot alakítottak. Tagjai között írók, közéleti személyiségek, művé­szek és munkások egyaránt meg­találhatók. A bizottság elnöke Ortutay Gyula akadémikus, me­gyénk országgyűlési képviselője lett. A kollégiumi alapra a taná­csoktól, üzemektől, vállalatok­tól, szocialista brigádoktól és magánszemélyektől a hozzájá­rulás figyelemre méltó volt: a számlára 1974. december 31-éig 42 millió forint folyt be, az össz- befizetés 65,5 millió forint volt. A tanyai kollégiumok tervezé­se, építése ténylegesen 1972-ben indult. A IV. ötéves tervben 697, az V. ötéves tervben 676 diák­otthoni hely valósult meg. Nyolc új diákotthon létesült, hatot bő­vítettek, átalakítottak. Külön kell méltatni azt a tár­sadalmi segítségnyújtást, amit egyetemisták építőtáborai és vállalatok, üzemek kollektívái társadalmi munkában végeztek a kollégiumok tervezésében, épí­tésében. Olyanok is szép szám­mal akadtak, akik berendezést ajánlottak fel, például bútort, könyveket, televíziót. 1976-ban a társadalmi fel­ügyelő bizottság feloszlott, mi­vel a vállalt feladatát teljesítet­te. Változások után — új funkcióban Az általános iskolák körzetesí­tését 1961-től 24 kisebb-nagyobb diákotthon segítette. A tanyákon élők elöregedésével, a tanyák elnéptelenedésével, a zárt tele­pülések vonzásával és az urba­nizációval összefüggésben a diákotthonok közül hét elnépte­lenedés miatt megszűnt. Az épü­leteket nevelőotthoni, iskolai napközi, egészségügyi és gyógy­pedagógiai intézményként hasz­nosították. Jellemzően a kisebb települések és a régi épületekből kialakított diákotthonok szűn­tek meg. A jelenlegi diákotthonokban elhelyezett tanulók száma 1666, közöttük 1287 általános iskolás, 152 középiskolás és 109 szakmun­kástanuló. Legjobban a városi és a nagy­községi diákotthonok vannak ki­használva. Kulturáltan nem he­lyezhető el annyi tanuló, ameny- nyit eredetileg meghatároztak, annak megállapításánál terve­zői hibák is becsúsztak, az építé­si szabványok közben módosul­tak. Néhány diákotthonban a fé­rőhelyek betöltését iskolai tan­termi gondok is akadályozzák. Az általános iskolai demográ­fiai hullám levonulása előtt sür­gős feladat a diákotthonok he­lyeinek felülvizsgálata és azok csökkentése a tényleges, építési szabványokban előírtakhoz. Eh­hez a munkához a fenntartó ta­nácsoknak, irányító szakigazga­tási szerveknek azonnal hozzá kell fogniuk. Attól sem kell visz- szariadni, ha további diákottho­nok megszűnnek, hiszen azok hasznosítására legtöbb esetben még a művelődésügyön belül is akad lehetőség, de mindenkép­pen támogatni kell más társa­dalmi hasznos funkciók, (pél­dául szociális, egészségügyi) ki­alakítását is. Az általános iskolai diákott­honokban az óvodások a szülők kívánságára jelentek meg, őket iskolára készítik elő. A középis­kolások, szakmunkások felvé­telét az ésszerűség és takarékos­ság diktálta. Egyre több veszé­lyeztetett helyzetű és gyógype­dagógiai nevelésre szoruló gyer­mek is elhelyezést nyer. A diák* otthonok új funkciói, lakóinak heterogén összetétele megnehe­zíti a pedagógiai munkát, de sze­rencsére a diákotthonok vezetői, pedagógusai jó színvonalon meg­oldják azt. Minőségi változás Az összevont tanulócsoportba járó felső tagozatos tanulók szá­ma 1964-ben 7271 volt, ami 1980- ra 542-re, 1985-re pedig 430-ra csökkent. A végzős 8. osztályos tanulók továbbtanulási aránya az 1964. évi 73,8 százalékról 1985- re 92,4 százalékra nőtt. Az okta­tás mennyiségi és minőségi mu­tatói kedvezően változtak. Pél­dául 1964-ben a felső tagozatos tanulók 81,7 1985-ben 98,3 száza­léka járt szakrendszerűén oktató iskolába. A szakos tanítás 1964- ben 45,9, 1985-ben 98,3 százalék volt. Mindezek a változások nem­csak mennyiséget, hanem minő­séget is tükröznek. Igaz, a szá­mok mögött meghúzódnak fon­tos oktatáspolitikai teendők is. Az általános iskolák körzetesí­tésében előfordulhattak túlzá­sok, de összességében ez semmi­képpen sem állítható. A terveket az érdekelt tanácsokkal és a szülőkkel mindenkor egyeztet­ték. Maguk a szülők is gyakran igényelték az irányító szervektől a koordinálást, az iskolák bőví­tését, diákotthonok építését és iskolabuszok beállítását. Mind­ezeket társadalmi akciók is se­gítették. E fontos oktatáspoliti­kai feladatot úgy hajtottuk vég­re, hogy két kistelepülés (Drág- szél és Üjsolt) kivételével min­den településen megőriztük az óvodát és iskolát, mint a tele­pülés népességmegtartó képes­ségét erősítő intézményt. A me­gyei vezetés eddig sem, de a jö­vőben sem zárkózik el jól elő­készített „visszakörzetesítési” szándék támogatásától, ameny- nyiben azt a település érdeke, a személyi és tárgyi feltételek alakulása indokolja, illetve le­hetővé teszi. összefoglalva megállapítható, hogy megyénkben az iskolák körzetesítése jó szándékból, tör­ténelmi szükségszerűségből fa­kadt. Azt sem szabad elfelejte­nünk, hogy az iskolák körzete­sítésével párhuzamosan indult a külterületi iskolák villamosí­tása és televíziókkal való ellá­tásának társadalmi akciója is, ami szintén az egyenlő esélyt volt hivatva szolgálni. Mindez a gyermekekért történt, amit nem lehet most friss „felfede­zéssel” senkinek elvitatni. Csekei Sáindor, a Bács-Kiskun Megyei Tanács osztályvezető-helyettese t rojetá- m rok, vi- gyázza­tok a virágok­ra és fákra. Kecskemét parkjai, faso­rai és élőfái közvagyont al­kotnak és fon­tos közegész­ségügyi célokat szolgálnak... Aki ia parko­kat, fasorokat és élőfákat pusztítja, ezt elősegíti vagy elnézi, bűnt követ el és a forradalmi, tör­vényszék elé kerül.” A Tanács- köztársaság idején megje­lent felhívásra utalt ismerő­söm faágakat lemetsző motorfűrész zümmögésétől kísért bosszús megjegyzése: — • Borókák köztéren. (Pásztor „Látástól vakulásig dolgozhatnának mostanában a bíróságok”. Zoltán felvétele) MEGÉRTÉST ÉS SEGÍTSÉGET KÉR A FÖKERTÉSZ Fák, cserjék, virágok „Ligetösek a kecskeméti utcák?” Ba lesetmegel őzés fakivágással Kitördelt fák, letaposott par­kok, autóktól meggyalázott vi­rágágyak rántják ökölbe a jobb- érzésűek kezét. Sőt, mintha taná­csi vállalatok is pusztítanák a megLévő faállományt. Kertelés nélkül megkérdeztem dr. Hajnal Lajosné városi főker­tészt: — Igaz-e, hogy a Kossuth té­ren, a Budai utcában és másutt kivágtak, megcsonkítottak egész­séges fákat. — Igaz. Indokolatlan azonban a felháborodás, az aggodalom. Részben kényszerből, részben előrelátásból engedélyeztük, il­letve rendeltük el ágak lefűré- szelését, fák eltüntetését. — Kényszerből? — Biztosan hallott arról, hogy súlyos kárt okoztak az erős szél­től vagy a fagy miatt letört fa­ágak. Lassan elöregedik az utcá­kat szegélyező faállomány. — Tehát tervszerű felfrissítés­sel meg kell szüntetni a veszély- helyzeteket? ■— Pontosan így van. A bajok megelőzését is szolgálta a Kecs­keméti Városszépítő Egyesület közreműködésével szervezett föl­mérés. Egyeztettük a közvilágí­tási, a szépészeti, közegészség- ügyi érdekeket. A Kossuth téren, az Ady Endre utcában például vastag ágakat vágattunk le, mert balesettel fenyegettek; szigete- letlen légvezeték nem érintkezhet a lombkoronával. — Nincs más megoldás? — Volna ... A szigetelt légve­zetékek megtűrik a magas, mesz- szire nyújtózó ágakat is. A Dé- mász a Béke fasorban, a Puskin, a Kaszap, Táncsics utcában már kicserélte a vezetékeket. Terve­zik a Kada Elek utcai, a Czollner téri hálózat korszerűsítését, Környezetszennyező nyárfák — Nyárfák kivágását is java­solták egy leninvárosi megbeszé­lésen. Panaszkodnak: az egyik oldalról a kádgyár rontja a leve. gőt, a másik oldalról a szállongó virágai miatt kellemetlen, ráadá­sul az épületek tövébe ültetett magas fák. — Azzal a feltétellel engedé­lyeztük kivágásukat, hogy a leg­inkább érintett általános iskola más, alkalmasabb fákat ültet he­lyettük. — Jobban meggondolják, hogy hová mi kerül? — Alapos vizsgálódás után dön­tünk. A leninvárosi telepítésnél figyelembe vesszük dr. Szilágyi Attila kutatásait. Szeretnénk terv­szerűen felújítani a korosodó kecskeméti faállományt. Főként a homokdombon és környékén szükséges a gyors beavatkozás, amihez ezúton is kérjük a lakos­ság megértését. — Megértését? — Igen, mert amennyire szív­melengető, hogy egyre többen ki­fogásolják az oktalan pusztítást, annyira zavard: sokan a beteg fák kivágása miatt is tiltakoznak, ne­hezítik a tudatos cseréket. — Például? — Tíz-tizenöt év múltán csu­pasz lesz a Rákóczi út, ha az el­következendő években nem ülte­tünk új fasorokat. Egyelőre csak a rokkantak, a sérültek kivágá­sát kezdeményeztük. Célszerű vol­na azonban egy-egy (vagy bel­ső vagy külső) fasort nagyjából egyidőben felújítani. Tájjellegű növényzetet — Mit ültetnek? — Nincs jobb a japán akácnál. Tudom, sokan ellenzik erős gyö­kérzete miatt, de gyorsan nő, és jól bírja a benzingőzös környe­zetet. — Jellegzetesebbé válna Kecs­kemét arculata a tájra jellemzőbb növényzettel. Szívesen látnánk az arra alkalmas tereken, utcákon, előkertekben több fehérnyírt, közönséges borókát, lisztes ber­kenyét, feketefenyöt, homoki cser­jéket (olajfüzet, aranyribiszkét). — Elsősorban a Kiskunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól díjmentesen kapott csemetékkel számolhatunk. Nekik is köszön­hető, hogy tavaly több mint ki­lencezer fát ültethettünk el a me­gyeszékhelyen. Természetesen vá­sárolunk is. Üjabban — ha csak foltokban is — fel-feltünedéznek a táj jellegű növények. Látta a bo­rókákat a Szövetség téren? Egy­re több a fsketefenyő. — Magunkat csapjuk be, ha elhisszük: a ligetek, a zöld felü­letek városa Kecskemét. Aszfalt KRESZ-parkokkal, rácsos „dühön- gőkkel”, italmérésekkel, bódékkal csúfítottuk el leromlott parkjain­kat. Vessünk egy pillantást in­kább a holnapi megyeszékhely térképére. — A volt temetők helyén lát­ható nagy zöld foltok: új parkok, szabadidő-központok. Elkészült a Szentháromság és a református temető tanulmányterve. Két év múlva letelik a kegyeleti idő. Gondoskodtunk értékes növény­kincsük megóvásáról, tervsze­rű felújításáról. Jó hírem van az arborétumról is. Végre megkap­tuk a szükséges engedélyeket. Az eredeti környezetre vigyázva el­sősorban tájjellegű növényeket telepítünk oda. Mit tehet a lakosság ? — A fák helyében félteném épségemet. — Minden elképzelhető fóru­mot felhasználunk a lakosság fe­lelősségérzetének erősítésére. Mind több a szövetségesünk. Felnőtt­ként is jobban vigyáznak a nö­vényzetre azok a Jókai Mór Ál­talános Iskolában tanuló gyere­kek, akik védnökséget vállaltak a Losonczy utca szépítéséért. Egy KRESZ-parkot csinosítanak a Lánchíd utcaiak. Sorolhatnám a jó példákat... — És a vállalatok? — Mind többen követik a Víz­mű Vállalat példamutatását. Szín­vonalasan parkosította környe­zetét az Agroker Vállalat. Hivat­kozhatnék más üzemekre, isko­lákra is. — Többen segítenének, ha tud­nák, hogy kihez forduljanak szer­számokért, tanácsért, engedé­lyért. — Szívesen segítünk mi is. Mi­előtt építkezési területen meg­kezdenék a munkát, feltétlenül tájékozódjanak a városi tanács tervosztályánál. Szervezett ak­cióhoz szerszám a városgazdasá­gi vállalattól (Végvár u. 1. il­letve Thököly u. 34.) kölcsönöz­hető, ugyanitt kapható díjmen­tesen, előzetes kérelem alapján a fásításhoz csemete, a szépítéshez virág, cserje. Természetesen az elültetett fákat rendszeresen lo­csolni kell, amíg meg nem erő­södnek. Dr. Hajnal Lajosné főkertész így fejezi be a beszélgetést: — Várjuk a jó szándékú nö­vénypártiakat, Kecskemét szépí- tőit! — Ha így lesz, nemcsak a fél­egyháziak énekelhetik, hogy ut­cájuk „ligetös”. Heltai Nándor TEVÉKENY NYUGDÍJASOK Hobbija a természettudomány A közelmúltban kezembe 'került a Har- tai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet üze­mi lapja, amelynek Életutak című rova­tában — ahol rendszeresen foglalkoznak azzal, hogyan élnek a közös gazdaság ala­pítói napjainkban — fedeztem lel Fabók Pál nevét. Felkeltette az érdeklődésemet a következő mondat: szenvedélye a termé­szettudomány, amellyel nagy lelkesedés­sel foglalkozik, könyvtárának számos vas­kos kötetét egyetemi tanárok dedikálták. Izgatta a fantáziámat ez a szövegrész, és elhatároztam, hogy felkeresem a 83. évét taposó szövetkezeti nyugdíjast és megné­zem híres könyvtárát. A cikkből megtud­tam, hogy Dunatetétlenen lakik, örömmel fogadott egyszerű családi otthonában, ame­lyet felesége sajnos már évekkel ezelőtt elhagyott, kinn nyugszik a temetőben. Fa­bók Pál rendkívüli ember, tudományos műveltsége átlaaon felüli. Alkalmam volt megtekinteni könyvtárát is. amelynek sok kötetet híres tudósok, professzorok dedi­kálták. Hosszú lerne felsorolni valameny- nyit. Csak úgy találomra kivettünk közű-' lük esyet, Simonyi Károly professzor igen érdekes. A fiziik^ kultúrtörténetéről szóló kötetét, amelyet 1978-ban jelentetett meg a Gondo’at Könyvkiadó. A művet meleg szavakkal ajánlja a szerző Pali bácsi­nak. Egy köteg levelet is mutatott a há­zigazda, köztük Wigner Jenő magyar szár­• Megjött a tavasz, ilyenkor a kertben Is van már munka. (Pásztor Zoltán felvétele) mazású Nobel-díjas fizikus soraira is rá­bukkantam. A címzés: Fabók Pál kollégá­nak Dunatetétlen. Zárósorok: A levelet igen érdekesnek találtam. Meleg üdvözlet­tel: Wigner Jenő. A tudományos folyóiratok bekötött pél­dányai nem kis helyet foglalnak már el a lakásban. Amikor meglátogattam, éppen az Élet és Tudományt olvasta a házigazda. — Már gyermekkoromban rendkívül ér­dekeltek a természettudományok. Sajnos nem tudtam tovább tanulni, csak a négy polgáriig jutottam el. A család nem volt jómódú, a nehéz években sokat fáztunk és éheztünk — emlékezett. Dunatetétlenre 1930-ban került gróf Te­leki József birtokára méhésznek, de szá­mos gazdasági munkából is kivette a ré­szét. Csépelt, aratott. A felszabadulás után a földosztó bizottság elnökeként nagy ré­sze volt az igazságos elosztásban. — Amikor megalakultak a termelőszö­vetkezetek, könyvelői tanfolyamot végez­tem. A Duna Termelőszövetkezetben kezd­tem dolgozni. Az ellenforradalmi esemé­nyek kezdetekor Jánoshalmán voltam to­vábbképzésen. Mikor hazaérkeztem a fa­luba, láttam, hogy mint hordták szét a kö­zöst. Az események annyira megviselték, hogy többéves orvosi kezelésre szorult. Azután ismét belépett a termelőszövetkezetbe, elő­ször a növényvédelemben dolgozott, majd nyugdíjazás előtt Dunatetétlenen a szö­vetkezeti raktárt kezelte. Munkáját elis­merték, amelyről számos kitüntetés tanús­kodik. Űjból és újból visszatérünk beszélgeté­sünk során a természettudományra. Meg­mutatta saját tanulmányait is. Ezek szá­momra igen érdekesek voltak, de meg­mondom őszintén, mivel a fizikához nem értek olyan fokon, mint kedves házigaz­dám, a képletek, ábrák nagy részét nem is értettem. Azért barátsággal váltunk el egymástól. Egy-két nappal ezelőtt levelet kaptam tő­le, amelyben a Központi Fizikai Kutató Intézettel kialakult kapcsolatán ismertet­te. Sorait így fejezte be: Fabók Pál nyug­díjas autodidakta. A sors útjai kiszámíthatatlanok. Talán, ha Pali bácsi más körülmények között él, ki tudja bontakoztatni rendkívüli tehet­ségét, s egy kivájó tudóssal gazdagabb lett volna a magyar történelem. Sajnos, nem így történt. Most már csak mint nyugdíjas, hobbiból foglalkozik a ter­mészettudománnyal. Szellemi búvárkodá­sához hosszú időt és sok erőt és egészsé­get kívánok. Kereskedő Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom