Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

1987. március 25. • PETŐFI NÉPE • 5 ORSZÁGOS KERESKEDELMI ÉS HITELBANK RT. Fiók alakult Baján is Mintegy kétéves előkészítő munka után 1987. január elsején Baján is meg­alakult az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. fiókja. A főváros, Eger és Szeged mellett e városban is meg­indult a kötvények adásvétele. Az OKHB Rt. egész hálózatára kiterjedő, s ezzel gyakorlatilag az egész országot átfogó kötvénypiacot szervez. Á köt­vénynek mint értékpapírnak a forgal­mazásába a bajai bankszerv is bekap­csolódott, és jelen van a kötvénypia­con. A kötvények vételével és eladásával, illetve ezek bizományosi vételével és eladásával, a gazdálkodó szervezetek kötvénykibocsátásának lebonyolításá­val, a kötvények letéti kezelésével, ka­mat-, illetve törlesztőszelvények bevál­tásával foglalkozik. E bankművelete­ket magánszemélyek és gazdálkodó szervezetek részére egyaránt elvégzi. Az értékpapírok adásvétele a hétfői napokon megadott árfolyamok figye­lembevételével történik, a mindenkori árfolyamtáblázat megtalálható a bank­nál. Amennyiben a piaci kereslet—kí­nálat indokolja, a vételi árfolyamtól lefelé, az eladási árfolyamtól felfelé is eltérhet, tehát bizonyos esetekben alku tárgyát képezheti az árfolyam. A bizo­mányba átvett, illetve átadott kötvé­nyek árfolyamát a bank az üzletféllel Nyilvánvaló dolog, hogy nekünk au­tósoknak kicsit nehezünkre esik, ha csak rövid időre is, de meg kell válnunk kedvencünktől. így történt ez lügen úrral is, aki Tra­bantját 1985 júliusában szervizre jelen­tette be. Előjegyzésbe vették, s fél év múlva már sorra is került. Miután kis kedvence 12 napig állt a szerviz udvarán, a szerelők nem tudtak vele mit kezdeni, Illgen úr kicsit ideges lett. Személyesen kereste meg a műveze­tőt, aki sajnálattal tájékoztatta: csak akkor tudják autóját megjavítani, ha szerez hozzá kardántegelyt. Illgen úr mit tehetett mást, megvásá­rolta a kívánt alkatrészt, és elvitte a műhelybe. Néhány nap múlva fékdobbal segítette ki a szerelőket. A meghajtómű egyik nagyon fontos alkatrészének be­szerzése azonban már nagyobb bonyo­dalmakkal járt. Egyenesen a gyártó­üzembe kellett mennie érte, mert üzle­tekben már nem kapott. Ebből is láthatjuk, hogy nekünk, au­tósoknak bizonyos áldozatokat kell vál­lalnunk, még akkor is, ha az nem a mi dolgunk lenne. Képzeljék csak el, mi lenne, ha nem lenne autónk, milyen be­szerzési örömökről mondhatnánk le. Az önellátás ma már minden szolgáltatás nélkülözhetetlen alkotóeleme. Egy másik példa megmutatja nekünk, hogy a szerelőműhelyekben rövidesen történt megállapodás alapján határoz­za meg. A bizományosi díj a kötvény értékének háromnegyed százalékától másfél százalékáig terjedhet. E díj meg­állapításánál figyelembe veszi a köt­vény névértékét, valamint a vételiela­dási lehetőségeket is. A bank vállalja az országban kibo­csátott valamennyi kötvény esedékes kamatának és a törlesztőrészeknek a kifizetését, függetlenül attól, hogy azt hol, melyik bankban vásárolták. Ugyancsak vállalja a kötvény letéti ke­zelését is, így nem állhat fenn annak veszélye, hogy ellopják, vagy az vala­milyen oknál fogva megsemmisül. Vállalkozik arra is, hogy a kötvény- kibocsátások lebonyolítása során a ki­bocsátott értékpapírt a gazdálkodó szervezetektől megvásárolja, és azokat mint saját készletét értékesíti. Megje­gyezzük: a kötvény névértéke mentes mindennemű adó és illeték alól, s ez a kötvény után járó kamatra is kiterjed. A kötvény mentes a végrehajtás, a zá­logjog és magatartási jog alól is. A köt­vény szabadon átruházható és örököl­hető. Az eddig kibocsátott és forga­lomban lévő kötvények legnagyobb ré­sze évi 11 százalékkal kamatozik. A kötvény visszafizetési ideje 5—7 év. Marosvásárhelyiné Gergely Anna igazgató megszűnik a nehéz fizikai munka. Azo­kon a munkahelyeken, ahol csak fél- munkát végeznek, ott a feltételek már ma is rendkívül kedvezőek az ilyen ter­vek számára. Magdeburgban, Storkmann asszony Wartburgját időszakos ellenőrzésre vit­te a helyi műhelybe. Megfelelő várako­zási idő után elhozhatta kocsiját, sőt még egy nagyon bensőséges hangú leve­let is kapott hozzá, amelyen ez állt: Kedves ügyfelünk! Autóján a következő hiányosságokat állapítottuk meg, illetve kérjük, hogy a következő munkákat végeztesse el sür­gősen: fékbetétcsere, váltójavítás, kup­lungállítás. Önmaga biztonsága érdeké­ben reméljük, figyelembe veszi észrevé­teleinket. Egyébiránt jó utat kíván a he­lyi szerviz „Lelkesedés" szocialista bri­gádja. A szerelők igazi minőségi munkát vé­geztek anélkül, hogy egyetlen ujjal is hozzáértek volna az autóhoz. így a leg­jobb úton haladtak afelé, hogy nemcsak a nehéz fizikai munka szűnjön meg a műhelyben, hanem maga a munka is. Egy ugyanis világos: ilyen fél-, illetve negyedmunkavégzésnek egy szép napon semmilyen köze nem lesz a tényleges, alkotó, értékteremtő munkához. Hartmut Berlin Fordította: Szabó Béla FEL VONO-HAJTÓ MÜVEK EXPORTRA • A Ganz-MA VÁG Mozdony-, Vagon ős Gépgyár zalaegerszegi gyárában 4 és 6 személyes felvonókhoz korszerű hajtóműveket gyártanak. Az ebben az évben elkészítendő négyszáz felvonó-hajtóműből százat külföldön értékesíte­nek. Autótulajdonosok kálváriája VESZTESÉG, ALAPHIÁNY, TARTOZÁSOK Kialszik-e a Pásztortűz? Durva hangnem — erőszakos tagtoborzás Ez hát a PM megyei vezetőjének vé­leménye. De nézzük meg, hogyan véle­kedik egy bugaci dolgozó. Szerinte mi­ért került ilyen helyzetbe a Pásztortűz kisszövetkezet. Guth Ottóné 1985 szep­temberétől tagja a szövetkezetnek. Mű­szakvezetőként közvetlen kapcsolata volt a vezetőkkel, s jól ismeri az üzem­ben, a szalag mellett történteket is. — Elsősorban Feri bácsi (Szolnoki Ferenc) összeférhetetlensége miatt mentek el a emberek — vélekedik Guth Ottóné. — Lejött az üzembe, s kiabált, durván beszélt a dolgozókkal. Talán én sem lennék már itt, ha mindent a szí­vemre vettem volna. De nem minden ember hajlandó eltűrni a durva beszé­det. Egyébként már nyugdíjba vonult Feri bácsi, de még most is mindenbe beleszól. Egyre rosszabb a helyzet. En­gem is csak az tart itt, hogy azt hallot­tam, hamarosan beköltözik az üzem Kecskemétre. — Azt mondják, most is beleszólok mindenbe? — kérdi Szolnoki Ferenc, amikor ismertetem vele a Guthnétól hallottakat. — Azt hiszem, ez így nem igaz. Inkább úgy mondanám, nem bí­rom megállni szó nélkül, ha látok vala­mi rendellenességet az üzemben. Szól­nom kell, hiába vagyok nyugdíjas. A másik, hogy olykor-olykor oda­mondtám. Elismerem, nem mindenki­vel beszéltem a legfinomabban. Tu­dom, hogy nagyon szigorú voltam, de azt is tudom, hogy tiszteltek az embe­rek. Tóth Istvánná, aki 1986 júniusában ment el a Pásztortüz kisszövetkezettől, másképp látja a dolgokat: — Olyannyira csúnyán beszélt, hogy még az ember hozzátartozóit is belekeverte a káromkodásba — mond­ja, még most is felháborodva, Tóthné. — De volt itt más probléma is! Már néhány hónapja ott dolgoztam, amikor észrevettem, hogy rendszeresen, ha­vonta levonnak háromszáz forintot a fizetésemből. Nem csak én jártam így, hát egyszer megkérdeztük Feri bácsit, milyen jogon teszik ezt. Erre azt vála­szolta, hogy a tagsági díjat gyűjtik be tőlünk részletekben. Mi felháborodva tiltakoztunk, hogy nem akarunk tagok lenni. Ő azt mondta, meg kell lennie a szükséges taglétszámnak, mert anélkül nem mehet a szövetkezed Aztán már nem sokáig maradtam. Átmentem a bugaci Aranykalász Szakszövetkezetbe dolgozni, s kértem, adják ki a levont pénzeket — összesen háromezer forin­tot. Erre az volt a válasz, hogy akkor kapom meg, ha nem lesz veszteséges a Pásztortűz. így állunk most. És én úgy érzem, a pénzem odavan, pedig éppen építkezem, és higgye el, szükség van itt minden fillérre! Lehet-e újrakezdeni? A Pásztortüz Élelmiszeripari Kisszö­vetkezet ökölvívónyelven padlón van. Fel lehet-e innen állni? Lehet-e újrakez­deni? Erről kérdezem Nagy Pétert, aki 1986. június 16. óta áll a szövetkezet élén. — Kilábalni ebből a nehéz pénzügyi helyzetből csak központi támogatással tudunk — mondja az elnök. — Ha ezt megkapjuk, április közepétől Kecske­méten, a Napsugár utcában új helyre költözünk. Itt magasabb színvonalon, fejlettebb technológiával, fiatal, bizo­nyítani akaró szakembergárdával ké­pesek leszünk felállni a padlóról. Ehhez biztosítékot nyújt a mar meglévő 31,5 millió forintos rendelésállományunk. Emellett rendelkezünk még erre az évre 40—50 milliós kapacitással, aminek,a lekötésére tárgyalásokat folytatunk. Új helyünkön, a Reszelőgyár szomszédsá­gában lehetőségünk nyílik bérraktáro­zási és kiszerelési tevékenység folytatá­sára is. Hagyományos, jól bevált ter­mékünkből, az ecetes, reszelt tormából idén várhatóan ötszáz tonnányit tu­dunk értékesíteni. Ennek árbevétele 33 millió forintot tesz ki. Ha tehát meg­kapjuk a kért húszmilliós kölcsönt, egyenesbe kerülünk. Kialszik-e a Pásztortűz? Egyelőre nem tudni. Mindenesetre az eddigi te­vékenysége nem kevés tanulsággal szol­gál Gaál Béla • ( ímké/ik a Fenség-S vegyessalátával töltött üvegeket. hantjának pedig elvágták a fékcsöveit! Kaptam egy névtelen levelet is, amiben ez állt: „Szolnoki, kiválasztottad-e már magadnak azt a fát, amelyikre felkötöd magad? Amennyiben nem akasztod fel magad, úgyis börtönbe kerülsz!” Mondja uram, lehet ilyen körülmények között dolgozni? Az elnököm ittha­gyott, s én 1984. december 28-án elvál­laltam az elnöki tisztet. Még alig kez­dődött meg az új esztendő, amikor 1985. január 10-én már meg is érkeztek a népi ellenőrök, majd a Pénzügymi­nisztérium megyei revizorai. Meggyő­ződésem, hogy a vezetőjük, Sándor Miklós tönkre akar tenni. Tudomá­somra jutott, hogy kijelentette: én egy gazember vagyok, akit hamarosan bör­tönbe csukát. Ezek után feljelentettem, mert a vizsgálatait személyem elleni­nek, elfogultnak tartom. A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósaga Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának vezetője, Sándor Miklós fejcsóválva hallgatja a vádakat. Lassan negyvenedik éve áll pénzügyi szolgálatban, a PM megyei igazgatósá­gát 15 esztendeje vezeti, de ilyen kelle­metlen, érthetetlen üggyel még nem ta­lálkozott. — Évente mintegy hétszáz ellenőr­zést tartunk a megye gazdálkodó szer­veinél — mondja. — Ez a feladatunk. Kétévenként valamennyi vállalat, szö­vetkezet munkáját át kell vizsgálnunk az állami ellenőrzésről szóló jogszabály alapján. Ezek az ellenőrzések tehát egyáltalán nem ötletszerűek, s főleg nem személyre szólóak! Ezért is érthe­tetlenek számomra Szolnoki Ferenc vádjai. Amikor megkezdtük náluk az első vizsgálatot, én még nem is ismer­tem őt. Miért akartam volna ártani neki? A revízió azonban olyan pénzü­gyi szabálytalanságokat fedett fel, amelyek felett nem hunyhattunk sze­met. Adóhátralék-e a 892 ezer forint? Nagy halom jegyzőkönyvet tesz az asztalra. Valamennyi a Pásztortűz kisszövetkezettel kapcsolatos. Az egyik arról tudósít, hogy a szövetkezet 1984- ben beleltározta befejezetlen termelé­sét, s ezzel 4,5 millióval — szabálytala­nul — megnövelte mérlegeredmenyét. Ám Szolnoki Ferenc saját számláján ugyancsak jelentős tartozások vannak. A papírok tanúsága szerint részére 1984-ben 1 millió 541 ezer 588 forintot számolt el a kisszövetkezet. Kérték a revizorok, hogy hitelt érdemlően iga­zolja, milyen tényleges költségei merül­tek fel. Ám ő csak a villanyszámlákat tudta bemutatni. Ennek figyelembevé­telével az igazgatóság 810 ezer 996 fo­rint adóösszeget állapított meg, vala­mint felhívta a figyelmet arra, hogy Szolnoki nem fizette ki az erre járó 81 ezer forintnyi községfejlesztési adót sem. Összesen tehát a bérleti díj és a költségtérítés együttes összege (több mint kétmillió forint) után 892 ezer fo­rintnyi adóhiányt állapítottak meg Szolnoki Ferenc terhére. A döntést Szolnoki megfellebbezte, majd a má­sodfokú döntés ellen is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. — A kérelem alapján a Pénzügymi­nisztérium becslési eljárást rendelt el — emlékezik a történtekre Sándor Miklós. — Az egyik szakértő a Vízügy­től, a másik a MAGÉV-től érkezett. Ők ugyancsak furcsa dolgokat tártak fel. Különösen a vízfelhasználásra vo­natkozó megállapítások voltak döbbe­netesek, amelyekből kiderült, hogy Szolnoki Ferenc 11 forint 10 fillért szá­molt fel köbméterenként. Ilyen össze­get vezetékes ipari vízért lehet elszá­molni. Ő pedig csőkútból biztosította a vizet a termeléshez. Idézzük itt most a szakértő megálla­pításait, amelyek az 1984-es esztendőre érvényesek: „az ivóvízre vonatkozó 999 ezer forint önköltsége jogtalan, megalapozatlan. A tényleges önköltség éves szinten mintegy háromezer­kétszáz forintot tesz ki”. — Azt hiszem, a számok magukért beszélnek — mondja Sándor Miklós. — Én nem akarok kikészíteni senkit, de aki szabálytalanságot követ el, an­nak felelnie kell tettéért. Az pedig nem személyeskedés, ha érvényt akarunk szerezni a törvény előírásainak. (Az adóhátralékkal kapcsolatos vizsgálatok mée tartanak.) 1987. március 10. Már több mint tíz perccel elmúlt délután egy óra, mégsem kezdődhet el a Pásztortüz Élelmiszer- ipari Kisszövetkezet közgyűlése. Á meghívón tizenhárom órát tüntettek fel a szervezők a kezdés időpontjául, ám a bugaci üzem csomagolóhelyiségé­ben még mindig várni kell néhány szö­vetkezeti tagra, mert nélkülük nem le­het határozatképes e fórum. Nagy Pé­ter, az elnök érthetően ideges. Kéri az ajtó közelében állókat, nézzenek ki az udvarra, nem cselleng-e ott is néhány ember. Végezetül nagy nehezen csak összejön a szükséges taglétszám. Csu­pán ennyire érdekli az itt dolgozókat saját munkahelyük jelene, s főleg jövő­je? Mert a közgyűlésén a legfontosabb kérdés: megmarad-e egyáltalán a kisz- szövetkezet? Súlyos kérdés ez, de csep­pet sem meglepő, ha idézünk néhány adatot az elnöki beszámolóból. Esze­rint a Pásztortűznek négymillió forin­tot meghaladó alaphiánya, 727 ezer fo­rint vesztesége és több mint 20 millió forint tartozása van. Miként juthatott ilyen válságos helyzetbe ez a néhány éve olyan ígéretesen induló vállalko­zás? A Fenség-S karrierje Bár néhány napja nyugdíjba vonult, mégis először Szolnoki Ferencet kérde­zem a kezdetekről. Neki ugyanis döntő szerepe volt az üzem létrehozásában. A későbbiekben pedig üzemvezetői, el­nökhelyettesi, majd elnöki tisztet töl­tött be. — A létesítmény, a gépek, a beren­dezések saját tulajdonomat képezik — világosít fel Szolnoki Ferenc, majd magyarázatképpen hozzáfűzi: — Volt ugyanis egy kis megtakarított pénzem és örököltem is. Ennek a pénznek a nagy részét fordítottam az üzem létre­hozására. Ha éh ezt a pár milliómat betettem volna kamatra, vagy kötvé­nyekbe fektetem, kényelmesen megél­hettem volna. De létrehoztam az üze­met, mert hasznosítani szerettem volna az élelmiszeriparban szerzett tapaszta­lataimat, szakmai tudásomat. Élőször a félegyházi Primőr kisszövetkezetnek dolgoztunk másfél évig, de úgy láttuk, mostohán kezelnek bennünket. Ezért 1983 decemberében 27 taggal itt, Buga- con létrehoztuk az önálló kisszövetke­zetet. Termékeink, a „Fenség-S” tor­mák, savanyúságok hamar közkedvelt­té váltak országszerte. Igen biztatóan indultunk, 1984 első hónapjában ki- lenc-milliós termelést tudtunk produ­kálni. Vajon hogyan fogadta az új kisszö­vetkezetet a helyi tanács? — Örültünk az új munkalehetőség­nek — emlékezik Endre Imre, a bugaci tanács elnöke. — Úgy ítéltük meg, ked­vező, hogy bővülnek a bugaci és a kör­nyékbeli emberek lehetősegei. Tudtuk, hogy a kisszövetkezet termekei kereset­tek a boltokban. Épp ezért azt gondol­tuk, hogy hosszú tavon képesek lesz­nek kenyeret biztosítani az ott dolgo­zók számára. A légvárak sokba kerülnek A bugaci Pásztortűz tehát dinami­kus fejlődésnek indult. Nőtt a taglét­számuk, bővült tevékenységük. Az élel­miszeripar mellett faipari, belkereske­delmi, építőipari, vendéglátói, vas­megmunkáló majd autószerviz-tevé­kenységbe fogtak. Ezek mellett még já­téktermek működtetését is tervbe vet­ték a fővárosban. Időközben az irodá­juk átköltözött Kecskemétre, s egyre nagyobb területen szóródtak szét a kisszövetkezet különféle egységei. — Bizony, ez az időszak mar nyug­talanított bennünket — magyarázza dr. Gönczöl Imréné, a községi tanács titkára. — A korábbi évi 40 milliós termelési értékkel szemben 80—100 millió forintot céloztak meg, s ez már irreális volt. Kértük is őket, hogy in­kább tervezzenek 50 milliós árbevételt, de azt termeljék is meg. Kezdtük félteni az emberek munkahelyét, hiszen ekkor már csaknem 80 bugaci kapott itt mun­kalehetőséget. Elmondtuk Szolnoki Ferencnek aggályainkat, de ő nem hall­gatott ránk. Figyelmeztettük, hogy e légvárak a későbbiekben még sokba kerülhetnek. Tudtuk, hogy elképzelése­ivel a fellegekben jár. Mégsem tehet­tünk mást, mert ekkorra már Kecske­métre került át a központjuk. • A bogáéi üzem külső képe; már csak néhány napig dolgozik itt a Pásztor­tűz kisszövet­kezet. — Most is azt mondom, hogy nem építettem légvárakat — tiltakozik Szol- < noki Ferenc. — Mert miféle vezető az, aki nem törekszik egyre többre és több­re? Ez hangzatos érv, az elmaradó ered­mények azonban alaposan megkérdő­jelezték a tevékenységi körök bővítésé­nek helyességét. Talán ennek „köszön­hető”, hogy lassan megindult egy mun­kaerő-erózió. Főleg a tagok szama lett kevesebb. A vezető posztokon is sűrűn történtek változások. Mendemondák, pletykák keltek szárnyra. Jó párszor a törvényesség kereteit is áthágták. Áthágott szabályok — növekvő aktacsomók A Kecskeméti Városi Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályán sem ismeretlen a Pásztortűz kisszövet­kezet neve. Bár mindössze négy éve működik önállóan, máris legalább öt- kilónyi akta gyűlt össze róla. Dr. Agud Károly osztályvezető rutinos kézzel ku­tat a papírok között. Nem kell sokáig keresgélnie. Látszik, sűrűn forgatja a bugaciak dossziéját. — Valóban alaposan ismertem őket — mondja az osztályvezető —, sajnos sok jót nem mondhatok róluk. Nem egy esetben kint voltam, mint az állami törvényességi felügyeleti szerv képvise­lője közgyűléseiken és fel is szólaltam. Egy alkalommal például fel kellett hív­nom a tagság figyelmét arra, hogy jól gondolják meg, mire szavaznak. Fel­tűnt ugyanis, hogy bár vezetőjük. Szol­noki Ferenc elképzelései nem reálisak, mégis bólogatnak valamennyi javasla­tára, és meg is szavazzák. Láttam, hogy a tagok nincsenek tisztában saját hely­zetükkel, mert egyszerűen nem tájékoz­tatták őket. Ezért ott a helyszínen megpróbáltam elmagyarázni, hogy a tagok anyagilag is felelősek a kisszö­vetkezet helyzetéért. De más alkalommal is csorbát szen­vedett a törvényesség. Az osztályvezető ennek illusztrálására az 1985. novem­ber 15-én történteket idézi fel: — Szolnoki Ferenc ez alkalommal rosszul érezte magát és kórházba vit­ték. Ekkor írásban felhatalmazta a nemrégiben odakerült főkönyvelőt, hogy távollétében ő lássa el az elnöki teendőket. Ezzel megsértették az alap­szabályt, hiszen a kisszövetkezetnek ekkor volt egy választott elnökhelyet­tese, aki ilyen esetben az elnök helyébe lép. Közbe kellett tehát avatkoznunk, hogy érvényt szerezzünk a törvényes­ségnek. Rágalmak, feljelentések Pár ilyen kihágásból még nem lett volna nagyobb baj, ám akadtak komo­lyabbak is. Emellett a termelésben is egyre több gond adódott. — Nem csoda ez — érvel Szolnoki Ferenc szenvedélyesen — kívülről lehe­tetlenné tették a termelést. Napról nap­ra egymásnak adták a kilincset a kü­lönböző ellenőrök. Rá kellett jönnöm, hogy ki akarnak nyírni engem és a szö­vetkezetét is. Ráadásul az akkori elnö­köm, akivel korábban jól kijöttem, hir­telen szembe fordult velem. Ellenem uszította a dolgozókat. Szörnyű idő­szak következett. Valaki félig kicsavar­ta a kocsim bal első kerekének a csa­varjait. Elmentem egy kilométert és kishíján felborultam. A feleségem Tra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom