Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

MIÉRT ELŐNYÖS? Magyar—külföldi vegyesvállalatok A magyarországi vegyesvállalatok száma elérte a százat. Az ugrásszerű növekedés elsősorban azzal magyarázható, hogy tavaly januártól a magyar ható­ságok kedvezőbb feltételeket teremtettek mind a ve­gyesvállalatok alapításához, mind pedig működésük­höz. Az indíték nyilvánvaló; a külföldi vállalkozók magyarországi beruházásai egyfelől bővítik az itthon felhasználható forrásokat, másfelől a működő tőké­vel együtt többnyire a mienknél korszerűbb technika, technológia, szervezési, vezetési, ösztönzési módszer is érkezik az országba. A vegyesvállalatok tehát hoz­zájárulhatnak a magyar gazdaság olyannyira szüksé­ges és halaszthatatlan dinamizálásához. Hiányt pótolnak A magyar törekvések természetesen csak akkor érhetnek célt, ha találkoznak a tőkés vállalkozók érdekeivel. Képviselőik nehezen igazodnak el a ma­gyar gazdaság berkeiben, nehezen illesztik be mód­szereiket a magyar keretek közé. Beruházásaiknak 'ennél is nagyobb akadálya a bizalmatlanság. Ezt hi­vatottak eloszlatni azok a beruházásvédelmi megálla­podások, amelyeket a magyar állam eddig Belgium­mal, az NSZK-val és Franciaországgal kötött, s ami­lyent több más országgal, így egyebek között Ausztri­ával és Kuvaittal szándékozik megkötni. Ezek az f államközi megállapodások garanciát nyújtanak arra, hogy a magyarországi tulajdon minden körülmények között azé marad, aki befektette. A külföldi tőkét távol tartó akadályok lassacskán leépülnek, nem kis részben azáltal, hogy a korábban létrejött vegyesvállalatok — kevés kivételtől eltekint­ve — sikeresen működnek. Példaként említhető a Polifoam Kft., amely japán közreműködéssel hőszi­getelő anyagokat termel; a Fotex, amely amerikai tőke bevonásával létrehozott automata laboratóriu­maiban órák alatt dolgozza ki az amatőr fotósok felvételeit; az OTP—Penta Tours, amely a tisztán magyar utazási irodáknál sok tekintetben kedvezőbb feltételeket kínál a turistáknak. Versenyt keltenek S ami a mi szempontunkból legalább ilyen fontos: a vegyesvállalatok többnyire olyan árut termelnek, olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek nálunk hiányt pótolnak, de legalábbis versenyt keltenek. Mert — hogy további példával hozakodjunk elő — tetőcserép korábban is volt Magyarországon, de a VAÉV—Bramac Kft. a választékot bővítő, a kevés­bé korszerűnek versenyt teremtő betoncserepet gyárt. Hasonló eredménnyel jár a Skála World Trade és az ITT amerikai cég NSZK-beli vállalatának együttmű­ködése a televízió- és képmagnógyártásban. Korábban csak kisebb külföldi cégek vállalkoztak Magyarországon, és viszonylag csekély tőkét fektet­tek be. Mostanában mind jelentősebb, elismertebb tőkés vállalkozók jelennek meg nálunk, és nagyobb összegeket tesznek be a közös vállalatok közös kasz- száiba. Sőt, érdeklődnek a multinacionális konszer­nek világából is, és a járműiparban, a híradástechni­kában, a biotechnikában kívánnak viszonylag jelen­tős tőkével részt venni. Vagyis a külföldi tőke olyan ágazatokban is működne, amelyek felfejlesztése szá­munkra különösen fontos. Segítenek felzárkózni Túl a konkrét előnyökön a vegyesvállalat olyan gazdálkodási forma, amely hozzájárul integrálódá­sunkhoz a világgazdaságba. Ezért is törekszünk arra, hogy a szocialista országok vállalataival szintén ala­pítsunk közös érdekeltségű, közös tulajdonú gazdál­kodó szervezeteket. A Szovjetunió új vállalati törvé­nye lehetővé teszi ilyen cégek alapítását, minek kö­szönhetően 1986 végén létrejött az első magyar— szovjet vegyesvállalat, a Mikromed. Elvileg arra is van lehetőség, hogy a szocialista országok vegyesvál­lalatai tőkés cégekkel társuljanak. Mindez biztató még akkor is, ha a vegyesvállalatok alapítása, működése napjainkban sem teljesen zavar­talan, buktatók nélküli. Hogy mást ne említsünk: meglehetősen szűk azoknak a magyar vállalatoknak a köre, amelyek képesek vállalkozni, amelyeknek eh­hez elegendő saját pénzük van. De megannyi egysze­rűsítés után sem igazán egyszerű, nem igazán könnyű és gyors a vállalatalapítási eljárás, olyankor aprósá­gokon bukik meg az engedélyezés. " Számos ok következtében naivitás lenne a külföldi működő tőke bevonásától várni például a magyar gazdaság termékstruktúrájának korszerűsítését vagy a magyar beruházási lehetőségek jelentős bővítését. Egyelőre csupán néhány százmillió dollár értékű be­fektetés várható, ami nem váltja meg a világot, de hozzájárul remélhető felzárkózásunkhoz, a világgaz­daságba történő integrálódásunkhoz. ■ G. Zs. Hat település asszonyainak ad munkát A Tompái Vegyeispari Szövetkezet kétszázötvennégy dolgozója varr, gya­lul, hegeszt, frizurát csinosít, cipőt ja­vít, illetve szervez, irányít. A kollektíva nem csupán helybeliekből áll; a kon­fekciókészítő részlegnek például Bács­almásról, Csikériáról, Kunbajáról, Kelebiáról, Kisszállásról is Vannak be­dolgozói. A szövetkezet 1986-ban tisz­tes nyereséggel gazdálkodott, az idén a termelés növelését tervezi. Szabó László elnök elmondta, hogy két telepen, Tompán és Kelebián, fai­pari tevékenységet folytatnak: külön­böző méretű és típusú beépített szekré­nyeket gyártanak építőipari megrende­lésre, egyedi igényeket is kielégítve. A vasipari részleg termékei jutnak el a legmagasabb helyre: telepíthető konté­neres hőközpont a fő gyártmányuk, amely gyakran tízemeletes épületek te­tején teljesít szolgálatot. Ezen kívül a Ganz-MAVAG-nak készítenek vas­szerkezeteket, s lakatosaik, hegesztőik lakossági megrendelésre vaskapukat, nyílászárókat, vályúkat is előállítanak. A külfölddel a konfekciókészítő részlegük révén állnak kapcsolatban, immár tizenöt esztendeje. A holland Baruch-cégnek varrnak bérmunkában kisszériás női felsőruhákat. A másfél évtized is tanúsítja: a nyugati partner elégedett a minőséggel és a szállítás pontosságával. Általa — lízing útján — speciális gépekhez jutottak: gomb- felvárróhoz, dísztűzőhöz, gomblyuk­varróhoz, tisztázóhoz. A bérmunkából 6 millió forint árbevételük volt 1986- ban. Belföldi termékeiket — női és gyermek alsóruházati cikkeket — a több településről verbuválódott bedol­gozók készítik. A Tompái Vegyesipari Szövetkezet személyi szolgáltatást végző részlegei — a fodrászok, a cipészek — nem tud­tak eddig megfelelő haszonnal dolgoz­ni. Ettől az évtől kezdve új, az egyéni érdekeltséget erősítő formában mű­ködnek, hogy nyereségesebb legyen a lakossági szolgáltatás. Tavaly sikeres évet zárt a szövetke­zet: árbevétele valamivel több mint 77,5 millió forint volt, a nyeresége pe­dig csaknem 9,3 millió. Az idén hallottuk az elnöktől — 4—5 százalékkal növelik a termelést. Új textilrészleget létesítenek szocialista • A legmaga­sabb helyre ren­delt tompái gyárt­mányok a konté­neres hőközpon­tok. • Szabó László elnök és Horváth F.rzsébet meós az exporttermékeket ellenőrzik. export bérmunkára alapozzák. a bővítést erre • A korszerű varrodában speciális gé­pek is megtalálhatók. A. T. S. (Tóth Sándor felvételei) TÖBB TERMÉK A TOMPÁI VEGYESIPARI SZÖVETKEZETBŐL A SZÁLLÍTÁS MAGA AZ ÉLET III. Aki legény nyáron, vitézkedjen télen is! Hazánkban a tehergépkocsik átlagos életkora 1973-ban nem érte el a 3 és fél évet, ám 1986-ban már több mint 7 esztendő volt, tehát tizenhárom év alatt több mint duplájára növekedett. Bács- Kiskunban a tömegközlekedésben fog­lalkoztatott autóbuszoknak tavaly 44 százaléka volt „nullára írt”, vagyis olyan, amelyik elvileg már megszolgál­ta a reá fordított pénzt. Az elöregedés­sel nyilván valamilyen módon arányos a műszaki állapot romlása is. A — még jól az emlékezetünkben élő — nehéz téli napokra is gondolva felmerül a kér­dés, hogy ezek a járművek egyáltalán képesek-e — s ha igen, meddig — ellát­ni a reájuk szabott áru- és személyszál­lítási feladatokat. A kritikus időszak tapasztalatait összefoglaló szakembe­rek egybehangzóan felkészülési hiá­nyosságokról beszéltek. Kire lehet számítani? A települések lakossága az ellátási zavarokat a tanácsok illetékesein kéri számon. S bár a tejnek a boltokba fu­varozására nem a tanácsok gépjármű­vei szerződtek, a nehéz téli napokban az említett testületek apparátusát az útfenntartás mellett szállítási gondok is nyomasztották. A megyei tanács közlekedési osztá­lyának értékelése szerint a kisebb szállí­tó szervezetekre, főként téeszekre és fuvarozó kisiparosokra, a nagy hava­zás idején nem lehetett olyan mérték­ben számítani, mint az elvárható volna e két szektor kapacitási részesedése alapján. S ennek nem a járművek mű­szaki állapota volt az oka, hanem egy­részt a hiányos téli felkészülés, más­részt a nem megfelelő hozzáállás. Ele­mezzük először az utóbbit! Egy nagykereskedelmi vállalat :— például a Füszért — rendszeres áruterí­tésre azzal a fuvarozóval köt szerző­dést, amelyik azt a legolcsóbban vállal­ja. Ez rendszerint egy szállítási részleg­gel rendelkező termelőszövetkezet, nem pedig a nagyobb rezsit felszámító Volán. Nyáron rendben is megy min­den. A kritikus téli időben azonban az útviszonyokra hivatkozva nem végzik el a munkát. Valószínűsíthető azon­ban, hogy a háttérben a gépkocsiveze­tők érdeke húzódik meg, akik nem tud­nának belül maradni a (megemelt) üzemanyagnormán. Nálunk a szerző­déses fegyelem hiánya még megengedi (?) ezt a cserbenhagyást. Az illetékesek — mint államigazgatási felügyelet alá tartozó vállalatot — csak a Volánt tud­ják mozgósítani, amely elvégzi a rosz- szul fizető fuvart annak a Füszértnek, amelyiktől a nyáron nem kaptak nyere­séges megbízást. Felkészülési hiányosságok Megdöbbentő, hogy a kisebb szállí­tószervezetek gépjárművezetői milyen „leventehibákat” követtek el a hófúvá- sos napokban. Az operatív bizottság­nak nem egy esetben lánctalpast kellett kiküldeni olyan elakadt tehergépkocsi­hoz, amelyik sofőrjénél ha lett volna egy lapát és egy vödör homok, nem került volna kiszolgáltatott helyzetbe. Általános tapasztalat, hogy rendkívül sok gondot okozott a telephelyek belső hóeltakarításának elmaradása, a gép­járművek hidegindítása, az akkumulá­torok elhanyagolt állapota, a szerelői ügyeletek szervezetlensége, a lapát, a homok, a hólánc hiánya. A felsorolt hibák valamelyikében lu- • das volt például a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat, a Középmagyaror­szági Tejipari Vállalat kecskeméti tejü­zeme, a Zöldért és a Közúti Igazgató­ság. Másokat is kisegített viszont a Vá­rosföldi Állami Gazdaság, az ÉBKM Vízmű és a Bácsépszer. Mit mond a szakember? Az illetékesek egybehangzó vélemé­nye szerint dicséret illeti a Kunság Vo­lán kollektíváját, amelytől a kritikus napokban nem lehetett panaszt s a hi­degre való hivatkozást hallani. Műsza­ki igazgatóhelyettesük Friedrich Jó­zsef: — Annak a busznak vagy tehergép­kocsinak, amelyik normál viszonyok között elindul, mínusz húsz fokban is mennie kell! A téli üzemelés elsősorban a felkészülés, s nem a kocsik életkorá­nak függvénye! Ezt csak a gyakorlat­ban lehet elsajátítani, de van néhány alapszabály is. A sofőrnek ismernie kell saját kocsiját, mint a tenyerét, Tisztá­ban kell lennie az üzemanyaghoz ke­verhető téli adalékok tulajdonságaival, s járatosnak kell lennie a külső áram­forrásról történő indítás fortélyaiban. A gépkocsivezetőnek rendelkeznie kell a szükséges segédeszközökkel, lapáttal, hólánccal, spray-vei, s ismernie kell ezek használatának szabályait. (Vége) Bálái F. István > KEDVEZŐ KÖRÜLMÉNYEK— MEGFELELŐ ÉRDEKELTSÉG Díjnyertes gazda Dunapatajon Azt mondják, a gazda akkor érzi jól magát, ha értelmét látja munkájának; gömbölyödnek hízói, telt fürtökkel mutogatja magát a lugas, vagy éppen a gyümölcsfák roskadoznak az érő ter­méstől. Ilyenkor elégedett, büszke szorgalmának eredményére, de sosem titkolódzó, szívesen mondja el, milyen módszerekkel dolgozik, örül, ha segít­het. Ezt a segítséget próbálta intézmé­nyesíteni a Csongrád megyei tanács, amikor kerek egy esztendeje pályázatot hirdetett a kistermelőknek. A felhívás célja olyan hatékony módszerek feltá­rása, jó ötletek terjesztése volt, melyek segítségével informálódhatnak egymás munkájáról az érdekeltek. Keserű János, a Dunapataji Új Elet Tsz tagja is beküldte pályázatát 186 társával együtt, s a tekintélyes szakem­berekből álló zsűri neki ítélte az első díjat. Amikor találkát kértem tőle, lel- kemre kötötte: neki csak az esti órák a megfelelőek, munka után tud időt sza­kítani beszélgetésre. Bizony jócskán sö­tét volt már, mikor beléptem a kiska­pun. Pedáns portai — vontam le a követ­keztetést. Az udvari lámpa gyér világá­nál még jól kivehető volt a gondosan rakott, mutatós szalmakazal, az erje­déshez fóliával lefedett siló, a pajtában biztonságosan tárolt lucernaszéna. Iga­zi parasztemberre vall ez a precizitás — jegyeztem meg a gazdának, aki nem maradt adós a válasszal: — Ebben a házban mindig is nagy hagyománya volt a gazdálkodásnak; az istálló, az ólak, a fészer és a gazdasá­gi épületek ezt jelzik. A lehetőséget bűn volna nem kihasználni. Pedig sok eset­ben — így tapasztalom — inkább az autó, a barkácsszerszámok tolakodnak az állatok helyére. Veszendőben a gaz­daszemlélet, a jószághoz való ragasz­kodás. A megfelelő hozzáállás, az állat­szeretet, a szakmai tudás magában mit sem ér, ha fogytán az anyagi érdekelt­ség. Szerencsére nálunk más a helyzet, itt még akad bőven tehén, a tejbegyüj- tőnél nagy a forgalom. Dunapatajon hagyománya van az állattenyésztésnek, különösen a tehén­tartásnak. Majdnem száz éve alakult meg a község legeltetési bizottsága, s talán a megyében egyedül maradt meg régi formájában. Ä közlegelőn kívül van 40 hold (mert ők még ebben szá­molnak) szántójuk, amit saját géppel művelnek. A silóhoz korlátlan mennyi­ségben lehet vásárolni nyersanyagot, a lucernából is kedvük szerint jegyezhet­nek valamelyik közös gazdaságnál. Mindkét téesz lelkiismeretesen segíti a háztáji gazdákat. Kedvezőek az itteni körülmények, nem véletlenül tartanak nyilván kétszáznál több tehenet a kis­termelőknél. — Fontos az állatok megfelelő elhe­lyezése: ne legyenek zsúfolva, elegendő, kellő méretű etetővályú álljon rendel­kezésre, egyszóval érezze jól magát a jószág — derül ki a szakértelem Keserű János szavaiból. — Jó volna, ha a mes­terséges megtermékenyítéssel foglalko­zó szakemberek a háztáji üszőknek egyértelműen javító hatású bikákból hoznának örökítő anyagot. Az sem ár­tana, ha az inszeminátor információt tudna adni az apaállat gazdasági érté­kéről. — A takarmánybetakarításnál arra kell elsősorban ügyelni, hogy a lucerna levelei ne peregjenek le, oda koncentrá­lódik ugyanis a tápérték; a szár magá­ban nem sokat ér. A kukoricaszár is hasznos, főleg kora ősszel, mikor még zsenge, felér a jó réti szénával. A téli takarmányok összeállításánál nagy gondot kell fordítani a változatosság­ra, a lédús ^és a száraz eleség megfelelő arányára. így csak nagyon ritkán for­dulnak elő bendőbántalmak; köny- nyebb az emésztés, ami serkenti a tej­termelést, kihatással van az ivarzásra, a hasznos élettartamra. Az említett in­telmek betartásával remélhető haszon. A pályázatok győztese jó gazda híré­ben áll a szövetkezetben is. A takar­mánykészítést, -tárolást, -adagolást maga végzi aprólékosan, mindenre fi­gyelve. Nyáron a legelőre alapozza a táplálékforrást, csak napi 8 liter kifejt tej fölött adagol abrakot a tehénnek. Először kalkulál, csak több tejért cseré­be ad drágább takarmányt, amit jó mi­• A feleség is besegít. A tejgyűjtés, mosogatás az ő feladata. nőségben készít be, nem engedi meg­romlani. Különben ráfizetne vállalko­zására. A gazda azt is elmondta, hogy na­ponta hajnali fél négykor kel, három­negyed hatig talál elfoglaltságot az is­tállóban, utána a közös munka várja. Hat órára az Új Élet Tsz majorjaiba szólítja a kötelesség. Késő délután ér­kezik haza, otthon tovább folytatódik a műszak, így megy ez megszakítás nél­kül harminc év óta. Nyolcason az óra mutatója, mikorra a tévé elé ülhetnek. A feleség természetesen besegít, az öt tehén gondozását egyedül nem győzné. Kampánymunkák idején a gyerekek sem „menekülhetnek” el a munka elől. A felszerelésre, gépekre terelődött a szó. — Nagyon lényeges, hogy a gépesí­tésben ne maradjon le a háztáji. A mai paraszt nem idegenkedik a technikától; használja azt, ha valóban könnyít a munkáján. Ehhez viszont egyszerűen kezelhető, biztonságos, jól működő gé­pek szükségesek. Legyen megfelelő vá­laszték elfogadható áron, és a pótalkat­rész-ellátás ne akadozzon. Elengedhe­tetlen, hogy kellő időben kapjanak tá­jékoztatást a kistermelők az esetleges árváltozásokról, minőségi követelmé­nyekről. Ennyivel tartoznak azok a vállalatok, amelyek termékeinket fel­vásárolják, feldolgozzák, vagy éppen nekünk kínálnak valamit eladásra. Keserű János háztáji méretekben mérve „csúcstechnológiával” dolgozik. Nem hiányzik náluk az Alfa—Laval fejőgép, az önitató, a trágyalégyűjtő- akna, a vákuumszivattyú. Ä borjakat általában szopós korukban viszi vásár­ra. Csak akkor tart meg egy-két üszőt, ha valamelyik tehenet „selejtezi”, és kell az utánpótlás. A zömében magyar­tarka vérhányadú teheneitől átlagban ötezer liter tejet fej évente. Az a meglátása, hogy a háztáji állat­tartás koncentrálódásával kezd elter­jedni a szakosodás, ami kedvező jel, hiszen növeli a termelés színvonalát és biztonságát, amivel a kedvezőtlen ha­tásokat könnyebben ki lehet védeni. Zs. Kovács István • Példás rend és tisztaság. Ilyen környezetben jól érzik magukat az állatok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom