Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-20 / 67. szám

t • PETŐFI NÉPE • 1987. március 20.

MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról.)

lan kezelői jogát átengedi-e más, ■kezelésre jogosult szervnek.

Másik lényeges témaként említette, hogy eddig a kezelői jog visszavonása esetén a kezelő szerv nem kapott megfelelő kártalanítást. Ez — mondta — a gazdálkodásban bizonytalanságot okozott, s nem volt összhangban azokkal a jogokkal, amelyeket korszerűsített gazdaságirányítási rendszerünk a vállalatok és más gazdálkodó szervek részére ad. Ennek az ellentmondásos helyzetnek a megszüntetése, egyszersmind a kezelő jogainak a tulajdonosi jogokhoz közelítése érdekében a törvényjavaslat úgy rendelkezik: ha a kezelői jogot hatósági határozattal, közérdekből visszavonják, akkor a kezelőt — a minisztertanácsi rendeletben meghatározott kivételekkel — kártalanítás illeti meg. Ilyen esetben a kártalanítás is — a kisajátításhoz hasonlóan — az ingatlan értékéhez igazodik.

A továbbiakban dr. Markója Imre elmondta, hogy a szövetkezeteink által jelenleg hasznosított 5 millió 690 ezer hektár iöldből 3 millió 293 ezer hektár szövetkezeti tulajdon, 2 millió 175 ezer hektár úgynevezett tagi föld — a szövetkezeti tagok és más személyek tulajdona —, 222 ezer hektár pedig állami tulajdon. A törvényjavaslat — a bevált szabályokat fenntartva — korszerűsíti a szövetkezetek gazdasági tevékenységének alapjául szolgáló földekre vonatkozó rendelkezéseket is.

— Jelenleg gazdasági bizonytalanságot okoz, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek nem szerezhetik meg az általuk ingyenesen és határidő nélkül használt állami föld tulajdonjogát. A szövetkezet földhasználati joga most — közérdekű célra — térítés nélkül megvonható. Ez a szövetkezeteket visszatartja attól is, hogy a helyi tanácsoktól ■további állami földeket vegyenek át használatra, s így akadályozza a mezőgazdasági földek maradéktalan megművelését.

Növelni a szövetkezetek termelési biztonságát

A szövetkezetek termelési biztonságának növelése, a szövetkezeti földtulajdon és -haszná- Jat egységének következetes megvalósítása és az ésszerű földhasznosítás elősegítése érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek megváltás útján — méltányos ellenérték fejében — megszerezhessék ezeknek az állami földeknek a tulajdonjogát. Ugyanakkor a településfejlesztési célok megvalósítása és a későbbi kisajátítások elkerülése érdekében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a megváltás nem vonatkozik a szövetkezet ingyenes, határidő nélküli használatában levő olyan belterületi földre, amelyet a helyi településrendezési terv határozata alapján tíz éven belül közérdekű célra kívánnak felhasználni.

A törvényjavaslat fenntartja azokat a jelenlegi rendelkezéseket, amelyek szerint a mezőgazdasági szövetkezet használatában levő, a szövetkezeten kívüli magánszemélyek tulajdonában álló földek ellenérték fejéiben megválthatok. A javaslat — a szövetkezeti földtulajdon és földhasználat egységének megvalósítása érdekében — kimondja, hogy a jövőben a szövetkezeten kívül álló magánszemélyek belterületi földjének tulajdonjogát is a szövetkezet szerzi meg. A megváltás — miként a miniszter hangsúlyozta — továbbra is csak a szövetkezeten kívül álló magánszemélyek szövetkezeti használatban levő földjére vonatkozik. A szövetkezeti tagok és a velük azonos jogállású más személyek tulajdona — jól bevált szövetkezeti politikánknak megfelelően — változatlanul fennmarad.

A javaslat átveszi azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a magánszemély a tulajdonában levő földet — ingyenesen vagy térítés ellenében — felajánlhassa az államnak vagy szövetkezetnek. Változás viszont, hogy míg a belterületi földet jelenleg csak az állam javára lehet felajánlani, a javaslat lehetővé teszi az ilyen föld felajánlását szövetkezet részére is. Ebben is kifejezésre jut az a jól bevált, a szabályozásban azonban eddig következetesen nem •érvényesült elvünk, hogy az állami és a szövetkezeti tulajdon: azonos jellegű szocialista tulajdon.

A magántulajdon felső határa hatezer négyzetméter

Felidézte dr. Markója Imre, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések — a spekulációs törekvések és a munka nélküli jövedelemszerzés megakadályozása érdekében — korlátozzák a magánszemélyek által megszerezhető telek-, lakás- és üdülő-, valamint termőföldtulajdon mértékét.

— Változatlanul szükséges — hangsúlyozta — annak a szabálynak a fenntartása, amely szerint egy család tagjai — a házastársak és kiskorú gyermekeik — tulajdont általában csak olyan mértékig szerezhetnek, hogy egy lakás vagy lakótelek és egy üdülő vagy üdülőtelek legyen a tulajdonukban. Ugyanakkor továbbra is lehetőséget kell adni arra, hogy a 14. életévét betöltött — kiskorú gyermek egy lakótelket, a 16. életévét betöltött

— kiskorú — gyermek pedig egy lakást önállóan szerezhessen. Az ingatlanok korlátozott száma nem teszi lehetővé, hogy a család valamennyi tagja számára külön- külön is megengedjük a lakás (lakótelek) és üdülő (üdülőtelek) vásárlását, mert ez fokozná az ingatlanok iránti keresletet, s tovább emelné az egyébként is magas ingatlanárakat. Emellett a család minden tagjának önálló tulajdonszerzési lehetősége jelenlegi társadalmi viszonyaink között indokolatlan vagyonfelhal- mozódáshoz, illetve jövedelem- szerzéshez vezetne.

— A tulajdon családi alapon való összeszámítása a termőföldeknél is indokolt, itt azonban a szabályozás korszerűsítését javasoljuk. A magánszemély állal megszerezhető termőföld mértéke ugyanis eddig a föld művelési ágától és attól függött, hogy élethivatásszerűen foglalkozik-e a mezőgazdasággal, vagy más foglalkozást folytat. Ennek a megkülönböztetésnek ma már nincs elvi alapja. A termőföld tulajdonszerzésének felső határát ezért a törvényjavaslat — a föld művelési ágától és a magánszemély foglalkozásától függetlenül — hatezer négyzetméterben állapítja meg. Ugyanakkor felhatalmazást ad arra, hogy a Minisztertanács az átlagostól eltérő minőségű termőföldre más mértéket állapítson meg. A 14. életévét betöltött kiskorú gyermek termőföldtulajdont is önállóan szerezhet.

Megszűnik a javaslat értelmében a termőföldtulajdon és a lakó-, üdülőtelek-tulajdon összeszámítása.

A tulajdonszerzési korlátozások — a törvényjavaslat szerint

— nem vonatkoznak az örökléssel és az elbirtoklással történő tulajdonszerzésre. Az öröklési jogot ugyanis Alkotmányunk garantálja; az elbirtoklással való tulajdonszerzés korlátozása pedig azzal a következménnyel járna, hogy egyes ingatlanok „gazda” nélkül maradnának: nem lenne tulajdonosuk. Ezen kívül házasságkötéssel vagy örökbefogadással is létrejöhet „családi többlettulajdon”, ha már mindkét házastársnak, illetőleg az örökbe fogadott személynek is van tulajdona.

A törvény javaslati felhatalmazás alapján a minisztertanácsi rendelet az eddigiektől eltérő, sajátos szabályokat állapít meg az említett módon szerzett több- lettulajdonra. Öröklés, elbirtoklás, házasságkötés és örökbefogadás esetén a jövőben a többlettulajdont csak akkor kell elidegeníteni, ha a lakások (a lakótelkek), illetve az üdülők (az üdülőtelkek) száma meghaladja a család tagjainak számát, a termőföldtulajdon pedig a tizenöt hektárt. Egy kétgyermekes családnál például csak az ötödik lakótelek, illetőleg lakás elidegenítése kötelező. E rendelkezés családvédelmi célokat is szolgál: megszünteti azt a jelenlegi helyzetet, amely házasságkötés helyett élettársi viszony létesítésére késztet olyanokat, akik külön- külön ingatlannal rendelkeznek, sőt nemegyszer — különösen ingatlan öröklése esetén — a házasság felbontását eredményezi.

Más témára térve, az igazságügyi tárca vezetője elmondta:

— A jelenlegi szabályozás szerint a tanácsi szervek kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszik a jogellenesen külföldön tartózkodó személy tulajdonában álló telket, lakást és üdülőt, ha a bíróság nem rendelte el annak elkobzását. Ilyen szabály a termőföldekre nincs. Ezek a rendelkezések valójában nem a jogellenesen külföldön tartózkodást sújtják, hanem itthon maradt hozzátartozóit. Ha például a házastársak egyike vált jogellenesen külföldön tartózkodóvá, akkor — egyebek között — a korábban közös társasház-örök- lakás, családi ház reá eső tulajdoni hányada állami tulajdonba kerül, s azt a hozzátartozóknak az államtól újra meg kell vásárolniuk.

A törvényjavaslat most úgy rendelkezik, hogy a jogellenesen külföldön tartózkodó személy ingatlantulajdona belföldi hozzátartozójára száll át, ha ezt a hozzátartozó kéri. A kérelem előterjesztésére azok jogosultak, akik a törvényes öröklés szabályai

Kádár János és Szabó István az Országgyűlés tavaszi ülésszakán.

szerint a tulajdonos halála esetén örökölnék az ingatlan tulajdonjogát. A jogosult a kérelmet a közjegyző előtti eljárás során terjesztheti elő; ha pedig ilyen eljárás nem indult, a jogellenesen külföldön tartózkodás kezdetétől számított egy éven belül kérheti a közjegyzőtől az eljárás megindítását.

Az új szabályozást a törvény hatályba lépése — a javaslat szerint: 1987. szeptember 1. napja — előtt jogellenesen külföldön tartózkodóvá vált személyek ingatlanára is alkalmazni kell, ha az ingatlan állami tulajdonba vételét jogerősen még nem rendelték el. Mivel ilyenkor az eljárás mindig a belföldi jogosultak kérelmére indul — a közjegyző tehát hivatalból nem keresi meg a hozzátartozókat —, ennek előterjesztésére hosszabb határidő megállapítása indokolt. A törvényjavaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a kérelmet a jogosultak 1989. szeptember hó 1. napjáig terjeszthetik elő.

A döntési hatáskörök bővítése

A továbbiakban eljárási kérdésekről szólt a miniszter:

— A törvényjavaslat előkészítése során alapvető céljaink közé tartozott, hogy az indokolat- lat adminisztratív megkötöttségek kiiktatásával, a gazdálkodó szervezetek önálló döntési jogkörének bővítésével egyszerűsítsük a földekkel kapcsolatos hatósági eljárásokat.

Az ingatlanok forgalmát jelentősen megkönnyíti és egyszerűbbé teszi az állami elővásárlási jog intézményének megszüntetése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az államot megillető elővásárlási jog nem segítette elő a tanácsi telek- és lakásgazdálkodási feladatok megoldását, a közérdekű célra szükséges ingatlanok tulajdonjogának megszerzését az állam javára. Egyébként is, ha valamely ingatlanra ilyen célból szükség van, azt az állam kisajátítási eljárás útján — minden indokolt esetben — meg tudja szerezni. A jövőben csak a tanya és a hozzá tartozó föld magán- személyek közötti adásvétele esetén lesz továbbra is elővásárlási joga annak a mezőgazdasági nagyüzemnek, amelynek területén a tanya fekszik.

A gazdálkodó szervezetek önállósága elvének az felel meg, ha a működésükhöz szükséges földterületet elsősorban kölcsönös megegyezéssel alakítják ki. Ennek elősegítése érdekében az önkéntes földcsere intézményét a törvényjavaslat fenntartja, ugyanakkor egyszerűsíti az ilyen eljárást: megszünteti az önkéntes földcsere hatósági jóváhagyását.

A termőföldek védelme érdekében a törvényjavaslat változatlanul előírja a földhasználó művelési kötelezettségét, és a hatóságok feladatává teszi, hogy rendszeresen ellenőrizzék a kötelezettség teljesítését. Ugyanakkor nagymértékben megnő a gazdálkodó szervezetek önállósága a föld művelési ágának megválasztásában, a művelési ág szerkezetének kialakításában. A művelési ág megváltoztatásához — a jelenlegi szabályozástól eltérően — a jövőben általában nem lesz szükség külön hatósági engedélyre. Ilyen engedélyt csak kivételesen — így például természetvédelem alatt álló termőföld művelési ágának megváltoztatása esetén — kell beszerezni.

Tartós használat helyett tulajdon

A tartós földhasználat jogintézményéről, illetve annak megszüntetéséről Markója Imre elmondta:

A törvényjavaslatot — előzetesen — az Országgyűlés négy bizottsága tárgyalta és vitatta meg. Kivétel nélkül valamennyi bizottságban az a többségi álláspont alakult ki, hogy ezt a jog- intézményt meg kell szüntetni és a földet nem tartós használatba, hanem tulajdonba kell adni. Az elhangzott érvek közül az első: a lakosság idegenkedik ettől az intézménytől, nem fogadta el. A második: tartalmát illetően a tartós földhasználat alig különbözik a tulajdontól.

Ügy gondolom — fejtette ki a miniszter —, hogy állampolgáraink szubjektív indíttatású állás- foglalásával nehezen lehetne vitatkozni. A második érvet pedig aligha lehet cáfolni, miután az érvényben levő szabályozás már kezdetben is valóban erőteljes rokon vonásokat mutatott a tulajdonnal. Nem szabad arról sem elfeledkezni: a tartós föld- használat bevezetése eredetileg főként arra irányult, hogy a kispénzű állampolgároknak adjon lehetőséget lakásgondjaik kedvezőbb megoldásához, viszonylag olcsón megkapható földterülettel. Az élet nem igazolta ezt az elképzelést; az ingatlanok vételára és a tartós használatért fizetett ellenérték között jelenleg már szinte alig van különbség.

Ügy vélem, lényeges változtatást nem jelentene a tulajdonba adás: továbbra is csak olyan földeket lehetne eladni, mint amelyek jelenleg tartós használatba adhatók. Az új szabályozással is megoldható, hogy ne legyen mód spekulációs törekvésekre, munka nélküli jövedelemszerzésekre. Mindezek alapján a tartós föld- használat jogintézményével kapcsolatban az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága által előterjesztendő javaslatot — figyelemmel arra, hogy ez alkotmányos elveinket nem sérti és a tulajdonviszonyokban is csak jelentéktelen változásokat idéz elő — a Minisztertanács nevében elfogadásra ajánlom. Egyben, egyetértésemet fejezem ki — a kormány megbízásából — a bizottság előterjesztésében szereplő többi javaslat elfogadásával is.

Beszédét így foglalta össze a miniszter:

— A földről szóló törvényjavaslatot azzal a szándékkal terjesztettük elő, hogy megfelelő alapot biztosítsunk a földre vonatkozó gazdasági-társadalmi viszonyok szocialista vonásainak erősítéséhez, a termőföldek védelméhez, hasznosításához, termékenységének . megóvásához, s növeljük a tulajdonosok és más földhasználók gazdasági önállóságát, biztonságát. Ezeknek a céloknak az eléréséhez, földpolitikánk következetes megvalósításihoz korszerű és áttekinthető jogi szabályozás szükséges. Önmagában véve azonban ez nem elegendő. Bízom benne, hogy a beterjesztett javaslat elő fogja segíteni a gyors és szakszerű jogalkalmazást, az ügyintézés színvonalának növekedését is.

Dr. Markója Imre végezetül kérte az Országgyűlést, hogy a földről szóló törvényjavaslatot fogadja el és iktassa törvényei közé.

*

Az expozét követően BÖLCSEY

GYÖRGY (Budapest, 63. vk.), a XXI Kerületi Tanács elnöke, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója mindenekelőtt ismertette, hogy a törvénytervezet előkészítő szakaszában a képviselők csoportonként, valamint az Országgyűlés négy bizottságában átfogóan és részleteiben is megvitatták a napirenden szereplő témát.

A bizottsági üléseken voltait olyan vélemények, amelyek as állami elővásárlási jog intézményének további fenntartását szorgalmazták. Felvetették azt is: a család valamennyi tagja kü- lön-külön is jogosult legyen egy lakótelek vagy lakás, egy üdülőtelek vagy üdülő és termőföld vásárlására. Ezeket a javaslatokat azonban nem tartották megalapozottnak. Ugyanis a többlettulajdon' vásárlásának lehetősége növelné a keresletet, s ezzel emelné az egyébként is magas ingatlanárakat.

A képviselők körében az a vélemény alakult ki. hogy a tulajdonos jogainak védelme azt kívánja: ha bármi akadályozza a föld vagy a létesítmény rendeltetésszerű használatát, azért kártalanítás jár.

Bölcsey György tájékoztatott arról, hogy bizottságuk — a többi bizottság véleményének figyelembevételével is — csak szótöbbséggel fogadta el a törvény- tervezetet. Ezzel kapcsolatosan rámutatott, hogy a testület valamennyi tagja a törvénytervezettel alapvetően egyetértett. A véleménykülönbségeket kizárólag a szakmai részletkérdések különböző megítélése okozta. Végezetül. a jogi. igazgatási és igazságügyi bizottság nevében javasolta, hogy az Országgyűlés a törvénytervezetet a beterjesztett módosításokkal fogadja ei.

Ezután megkezdődött a törvényjavaslat vitája.

A TÖRVÉNYJAVASLAT VITÁJA

KRÉMERNÉ MICHELISZ TERÉZ (Baranya m., 10. vk.), a

Hímesházi Petőfi Mgtsz elnök- helyettese felhívta a figyelmet arra, hogy a föld minőségét jelző aranykorona a használati és forgalmi viszonyoknak gyakran nem megfelelő értékmérő.

CSELÖTEI LÁSZLÓ (Pest m.

2. vk.), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyeVÁNCSA JENŐ:

térni tanára hozzászólásában támogatta, hogy a törvényjavaslat a föld hasznosításának módjára, a művelési ág megválasztására vonatkozó döntést az üzemek hatáskörébe utalja.

BÁNFALVI ANDRAS (Sza- bolcs-Szatmár m., 4. Vk), áz Új- fehértói Lenin Termelőszövetkezet elnöke felhívta a figyelmet

arra, hogy össztársadalmi érdek a művelésre alkalmas terület hasznosítása, ám a törvény „hasznosításra alkalmatlan” kategóriát is elismer. Javasolta, hogy a végrehajtási utasításban konkrétabban fogalmazzák meg ezt a kcitG^jóri át

A vitában felszólalt VANCSA JENŐ mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter.

A termőföld jobb hasznosítása országos érdek

A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület összes földjeink több mint 70 százalékát, vagyis igen tekintélyes _hányadát adja. Nagyarányú termőterületünkkel olyan kincs birtokában vagyunk, amelynek minél jobb hasznosítása országos érdek, a mezőgazdaság elengedhetetlen kötelessége — hangsúlyozta elöljáróban. Majd arról szólt, hogy a föld tulajdonviszonyainak, használatának fejlesztése fontos eleme, része volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének.

A mezőgazdasági termelés növekvő eredményei mellett még az 1970-es években is csaknem 250 ezerrel, évente átlagosan 24 800 hektárral csökkent a mezőgazdaságilag hasznosított terület. Igazán érdemi változást az 1981-es évtől, a törvényi szigor és vele párhuzamosan a lendületesebb, bár még mindig elég szerény ütemű rekultivációs munkák hoztak. Azóta jelentősen, a korábbinak mintegy a felére mérséklődött a mezőgazdaságilag hasznosítható terület csökkenési üteme.

— A helyzettel még így sem lehetünk elégedettek, ezért a jövőben is mindent meg kell tenni — s erre a mostani törvénytervezet szigora lehetőséget is teremt —, hogy a mezőgazdaságilag hasznosítható terület csökkenését tovább mérsékeljük, hogy a semmivel sem pótolható termőföldet megóvjuk a jövő számára. Tudásból, hozzáértésből, korszerű eszközből, anyagból igen tetemes mennyiség szükséges a föld, a talaj termő- képességének fenntartásához és növeléséhez. Nálunk igazában ebben van mezőgazdaságunk jelene és jövője — hangsúlyozta a továbbiakban.

A mezőgazdasági terület több mint kétharmadán különböző kedvezőtlen természeti és más hatások gátolják a talaj termő- képességének kihasználását.

Szándékainkkal ellentétben, a komplex meliorációhoz még ott sem kapcsolódik eléggé az öntözés, ahol pedig az nagyon indokolt lenne. Az elmúlt évek egyértelművé tették — még akkor is, ha mezőgazdaságunkban periodikusan jelentkezik az

aszály —, hogy az öntözésre az irányításnak és gazdaságoknak egyaránt nagyobb figyelmet, erőt kell fordítaniok.

— Szocialista mezőgazdasági inagyüzemeiimk — amelyek a terület több mint kilencven százalékát birtokolják — a hasznosítás során jó gazdának bizonyultak — hangsúlyozta Váncsa Jenő.

A kertészeti kultúrák — amelyek nálunk a mezőgazdasági átlaghoz képest háromszoros értéket adnak — földjeink 5,5—6 százalékát foglalják el. A hagyományos szántóföldi kultúráknál intenzívebb szőlő-gyü- mölcs-zöldség ágazat termékeinek felét exportra adja.

A földhasznosításnak egy nagyon lényeges eleme a nagyüzemek és a háztáji kistermelés között kialakult termelési, termeltetési kapcsolat, egyfajta munkamegosztás. Ezzel, valamint a háztáji kistermeléssel kapcsolatos termeléspolitikánkkal olyan eszköztömeget és akkora erőt mozgósíthattunk a mezőgazdaság számára, amely évente 85 milliárd forint értékű terméket produkál — megközelítően annyit, mint amennyi az élelmiszer-gazdaság teljes évi exportja.

Ennek az integrációnak a ki- terjesztése jobban közreműködhet abban, hogy azok a nagyüzemben gazdaságosan nem hasznosítható földek, amelyek gyakran csak veszteség forrásai, több értéket adjanak művelőiknek és az országnak. Az új földtörvény iavítia a művelésbe vonás körülményeit, feltételeit. Fontos érdek, hogy e lehetőséggel mindenütt éljenek.

A földvédelem és a földhasznosítás fogyatékosságairól szólva Váncsa Jenő bírálta a lassúságot, á túlzott óvatosságot, a bürokratizmust, az indokolatlan kötöttségeket is hosszan őrző jogi szabályozást. Utalt arra is, hogy mindenekelőtt az előrelátást nehezítő közgazdasági szabályozás igényli a változást.

— Az új törvény igazodik a termelés, a gazdálkodás mai követelményeihez. Bizonyos, hogy segíti azt a törekvésünket, hogy a múlt esztendőhöz képest, 1990- ig mezőgazdaságunkban a termelés bruttó értéke mintegy 12 százalékkal, nettó értéke pedig 17 százalékkal nőjön. Az új földtörvény szelleme, intézkedései összhangban állnak agrárpolitikánk elveivel, gyakorlatával, összhangban vannak a gazdasági reformmal — mondotta Váncsa Jenő, javasolva a törvény- javaslat elfogadását.

A miniszter után DEÄK GÉZA (Hajdú-Bihar m., 14. vk.), a Föl- desi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke felvetette: ha az örökhagyó a földjét a tsz-be vitte be, s élete végéig onnan kapott támogatást, indokolt lenne, hogy a föld a szövetkezet birtokában maradjon.

ZSOLNAY KATALIN (Komárom m., 3. vk.), a Környei Mezőgazdasági Kombinát művezetője javasolta, hogy az arra illetékes szervek dolgozzanak ki olyan áttekinthető földhasználati nyilvántartási rendszert, amely lehetővé teszi az egyének tényleges földhasználat utáni adózását és az adóbevallás ellenőrzését is.

TÓTH LÁSZLÓ (Csongrád m.,

12. vk.), a Szegvári Puskin Termelőszövetkezet elnökhelyettese kiemelte, hogy a termőföld értékcsökkenésével, termelésből történő kivonásával összefüggő terheket minden érintett gazdálkodónak és intézménynek éreznie és viselnie kell — tekintet nélkül arra, hogy milyen szektorhoz, illetve ágazathoz tartó»