Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-09 / 33. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. február 9. ÍRÓ ÉS POLITIKUS SAJTÖPOSTA Hetvenöt éve született Darvas József Egy régi könyvnaphoz fűződő első igazi élményem volt Darvas József: Kiindult szeptemberben című regénye, valamikor a negyvenes évek legelején. A könyv szerzője akkor lehetett talán 28 éves, jómagam pedig tizenegy évvel fiatalabb. A regény soraival, — amelyből ezúttal egy rövid részletet is közlünk — mintha üzenet érkezett volna részemre is, hogy a szegénység nem húzhat örök választóvonalat az emberi reménység és a távoli célok közé. Vezet valamilyen út erről' a sivatagos tájról is az értelmesebb élet felé. A második találkozásom személyes természetű volt, amikör a Szabad Szó szerkesztőségébe 1049 elején bekopogtam, már nem is tudom, hogy versemmel vagy egyéb kéziratommal, az újságíróvá válás titkos reményeivel. Ezek a remények pár év múltán egy másik lapnál váltak csak valóra, de Darvas szerkesztő úr nyugodt, biztató hangjára ma is emlékszem. Ennek a röpke találkozásnak a képe azután kiegészült, gazdagodott a későbbi közéleti, politikai szerepléseihez fűződő emlékekkel, hiszen volt alkalmam nyomon követni az építésügyi. aztán a közoktatásügyi, majd n népművelésügyi miniszter pályájának ívelését. Akkoriban hallottam először egy hozzá közelálló írótársa szájából: milyen kár, hogy elaprózza írói tehetségét, hiszen köztudott volt. hogy a Város az ingo- ványon című történelmi számvetése — 1045 februárja — után csaknem húsz évig nem jelent meg könyve. Aki tehette, felkutatta. elolvasta korábbi művelt, uz. alig hozzáférhető, szintén megrázó hatású Egy paraszt család története, vagy a még korábbi, 1937-ben megjelent A legnagyobb magyar falu című művét, így fedeztem fel sorban én Is B A fekete kenyér, a Vízkereszttől Szilveszterig és az Ifjúságinak besorolt A törökverő című regényét is. Életútja így vált lassan ismertté előttem, ahogyan ő maga is több alkalommal vallott erről regénybeli figurák mögé rejtőzve vagy önéletrajzi ihletésű interjúkban. A kiskunfélegyházi tanítóképző kollégiumának egykori lakója, az orosházi szegények örökös patrónusa sosem lett hűtlen önként vállalt céljaihoz. Az Elindult szeptemberben egy későbbi kiadásában írt utószóban — pár évvel a halála előtt — így vallott erről: „A hűség a néphez gondolata, érzelmi Indulata végigvonul egész írói munkámon — de a legszenvedélyesebb megfogalmazását talán ebben a könyvemben kapta. S nem véletlenül. 1939 vége, 1940 eleje..., kegyetlen időszak volt. Kitört a háború... Az Európára hulló sötétségben nem volt könnyű tájékozódni: a világnézeti- kötelék mellett kellett még valami foghatóbb kapaszkodó. Ez volt számomra a magamnak megfogalmazott belső parancs: hűség a néphez, hűség a faluszélhez. Ma is úgy érzem, ez adta a regény szenvedélyességét, erős indulati töltését.” Darvas József, a későbbi film- gyári Igazgató, majd a Kortárs szerkesztője, az Írószövetségnek újból megválasztott elnöke, az Olvasó Népért mozgalom, a Magyarország felfedezése könyv- sorozat és más fontos kezdeményezés elindítója, a szociográfia műfajának újraélesztője egy és ugyanaz az ember volt, aki a későbbi regényeket, drámákat, filmeket írta. Emlékszünk a Szakadék, majd az Akiket a pacsirta elkísér című filmjei és a Kormos ég című drámája művészi sikerére, melyekért 1960-ban másodízben is Kossuth-dijat kapott. De élénken él emlékezetünkben személyes fellépése is, amikor teljes tekintélyével állt ki egy megtámadott fiatal író méláé, aki hírt hozott egy szabolcsi magyar falu elmaradottságáról. Nem hiszem, hogy kétféle személyiség létezett, az író és a politikus Darvas. Azt is kétségbe vonom, hogy a politikusi „kitérő” ártott volna írói egyéniségének. Azt akarta politikusként, közéleti emberként valóra váltani — ha- sikerrel és kudarcokkal kísérve is —, amit íróként eszményül választott. Nagy kár, hogy sorsa, korán megrendült egészsége nem adott neki több időt a későbbi műveiben, például a Részeg eső című regényében kibontakozó témák, az elméLyÜlt vallomásos hang, a felelős ön- és közvlzsgálat folytatására. Amikor, 1973. december 3-án hajnalban, rövid szenvedés után, szívroham következtében elhunyt, mindenki úgy érezte, hogy eg/ nagy írónemzedék — Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Ferenc — egyik kiváló képviselője távozott az élők sorából. Mi mindent alkothatott volna még? Csak találgathatjuk. Ha- élne, most lenne a legszebb írói életkorban, február 10-én a 75. születésnapján köszönthetnénk... F. Tóth Pál Elindult szeptemberben Késő este van, itt ülök az asztal mellett, hideg szobánkban, s ha néha-néha megakad kezemben a toll, hallgatom rossz petróleumlámpánk beteg sercegését. Milyen érdekes is: a petróleumból világosság lesz. Es mi lesz a világosságból? Gondolkoztál-már valaha ilyesmin? Hiszen tudom, iskolában is tanultuk, hogy' „anyag nem vész el", szóval van elmélet, aminek az alapján biztosan meg lehet magyarázni a lámpafény további sorsát is. Engem azért ez mégse elégít ki. Talán nincs is már semmi a világon, amit így vagy úgy ne lehetne megmagyarázni — vagy legvégső esetben arra talál magyarázatot a telhetetlen emberi elme, hogy ezt vagy azt miért nem lehet megmagyarázni. De, mondom, engem ez nem elégít ki. Ügy érzem, vannak az életben olyan dolgok, amiket semmiféle magyarázattal nem lehet elintézni, soha. Egy könyv fekszik előttem, kinyitva. Tőled kaptam, ha emlékszel még rá, s nálam is maradt. Jean Finot: „A boldogság tudománya". Nézem a címet, és önkéntelenül is gúnyos mosolyra torzul az arcom. Talán azért, mert kint a konyhában halk sirás szipog. Anyám sir. Az én anyám, akiről annyit kellett volna mesélnem neked, de biztosan azért nem meséltem, mert akkor még nem hittem, hogy „úgyse találkozunk többet”... Igen, anyám sir — a lefojtott zokogástól szinte nyöszörög alatta az ágy, mintha az is sírna, De ezen nincs mit mosolyogni. Igen, persze, az előbb eszembe jutott valami, azon mosolygok, arra gondoltam, hogy ki kellene hozzá menni, és odaadni. A boldogság tudományát, hadd tanuljon meg szegény öreg boldognak lenni... Tudod, erre mifelénk a faluszélen, még ezt is tanulni kellene az embereknek, mert olyan kevés örömben, boldogságban volt itt részük, hogy úgy lennének vele, ha egyszer (részlet) mégis több okuk lenne boldognak lenni, mint az egyszeri szegény ember, aki soha nem látott banánt, s mikor véletlenül mégis kapott valahol, fölszeletelte, mint az uborkát, és meglocsolta ecettel. Itt van az én anyám is: sir, szenved, gyötri magát, mikor örülnie kellene. Mikor megmondtam neki, hogy nem megyek visz- sza többet az iskolába ... (Most veszem észre, hogy úgy beszélek neked erről, mintha mindent tudnál. Szóval... szóval csak annyit akarok mondani erről, hogy mindent otthagytam és hazajöttem. Ennyi az egész.) Tehát, amikor megmondtam neki, hogy nem akarok tanító lenni,'hogy sehova nem akarok elmenni innen többet, csak ült, ült, és talán még sóhajtani se sóhajtott, legfeljebb néhány szót motyogott — mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Pedig ekkor kellett volna sírnia, hiszen bennem való nagy reménységét téptem szét pillanatok alatt. ö pedig most sir, mikor megmondtam neki, hogy mégis visszamegyek az intézetbe. Pedig tudom, hogy örül. Mondhatnád, hogy örömükben is szoktak sírni az emberek. Igaz, de ha ezt a sírást hallanád, mindjárt éreznéd, hogy itt másról van szó... Tudod, különös világ ez a miénk, itt a faluszélen. Az emberek látszólag éppen olyanok, mint másutt — pedig életük belső törvényei egészen mások. Biztosan meg lehet ezt is szépen, okosan magyarázni, de a magyarázat itt semmit se segít... „A miénk” — mondtam az előbb, pedig nekem ehhez a világhoz nincs már több közöm, csak az, hogy innen indultam el, s ide jöttem visz- sza most. Azt hinné az ember, hogy ez minden, s itt érzi csak igazán, hogy semminél is kevesebb, mert azt is érzi, amit elveszített ...Az itt élő emberek bizalmatlanok ahhoz, aki elmegy közülük, ahhoz is, aki visszajön közéjük — csak annak hisznek, aki mindig közöttük van. Így vannak a szülők, testvérek, rokonok, ismerősök, isme/retle- nek: mind — még akkor is, ha talán mást mutatnak. Most éreztem meg csak, hogy mit veszítettem el bennük, amikor megpróbáltam visszatérni közéjük, és nem sikerült. Azt az érzést vesztettem el, hogy valakikhez tartozom. Tudod, olyan ez, mint mikor vad kalandokra vállalkozva csavarog valaki a világban, látszólag félelem és aggodalom nélkül a jövendő iránt, lelke mélyén azonban az a tudat él, lélegzik, hogyha minden út bezárul előtte, haza még mindig mehet — s mikor egyszer erre kerül a sor, idegenekkel telerakva találja régi otthonát ... Mit csinálhat ilyenkor az ember? Veszi a vándorbotot, s újra nekiindul a világnak, de már nem fut méltatlan, soha el nem érhető vágyak után, hanem ahová elér, mindenütt azokról kérdezősködik, akiket elveszített. Keresi azokat, akiktől elkallódott, hogy megtalálja önmagát. Holnap elindulok, és ezt csinálom én is. Anyám itt sir, mellettem, s mégis úgy érzem, hogy nagyon, nagyon messze van, Talán ő is érzi ezt, mert most nem is jön be ide, a szobába, hanem kint vackolt meg magának a konyhai ágyon... Meg kell találnom őt és a többieket is, mind! Melléjük kell állnom, közéjük kell állnom, és kell, hogy ők is maguk közé fogadjanak újra. A szavakat, amelyekre visszafelelnének a messzeségből, a sötétségből, még nem ismerem, de megkeresemI Annyit már érzek, hogy ez csak az ő szavuk, az ö sorsuk szava lehet. Ha talán mégis megkapnád ezt a levelet, ne válaszolj rá. Ha imái, úgyse találna meg, mert a régi Vass Pista, a „sunyi paraszt”, akit ismertél, már messze lesz, s a levél visszaérkezne: „Címzett ismeretlen”... FÜLÖPHÁZI PANASZOK A takarmányellátás nem a szállítón múlik Fülöpházán lakó kistermelők tették szóvá a napokban, hogy visszatérő gondjuk a takarmány- hiány. Van ugyan szakbolt a kisközségben, de a kínálata szegényes. Nemegyszer előfordult, hogy korpa és hízótáp napokig nem volt. Olvasóink megtudták: a kereskedő pontosan és idejében megrendeli az árut, ám a kiszállítása attól függ, hogy a Zrínyi Tsz gépkocsivezetőjének van-e kedve e munkához. Ha nincs, akkor egyelőre üresen marad az üzlet... A továbbiakban ezt mondták a gazdák: — Szarvasmarhát, sertést, baromfit tenyésztünk. Állatainkat nemcsak piacon, vásáron, hanem a szerződéses átvételi helyeken is értékesítjük. Ez utóbbi vállalásunk teljesítése határidőhöz kötött. A takarmányellátás zökkenői nem mindig teszik lehetővé, hogy e kötelezettségünknek megfeleijünk. Panaszkodtunk már emiatt több helyütt, de eddig eredmény nélkül. Pedig ha semmi sem történik érdekünkben, jobb híján fel kell számolnunk a háztáji állatállományt. Fülöpházán a hízott állat felvásárlásának egyik szervezője lebonyolítója a Zrínyi Termelő- szövetkezet, amely tavaly csak sertésből 2 ezernél jóval többet vett át. Idén is jelentősek az erre vonatkozó tervek. A helyi takarmányboltot a kecskeméti gabonaipar látja el áruval, a rendszeres szállítás a szövetkezet feladata. Ennek részleteit az alábbiak szerint ismertette Pesti József elnök: — Szállítási részlegünk nem tetszés szerint, hanem megállapodás alapján elégíti ki a terménybolt fuvarigényeit. Bár a teherjárműveinknek egyéb gazdasági feladatot is el kell végezniük, a bolti megrendelésről sohasem feledkezünk meg. Más kérdés, hogy nem mindig kap a sofőr olyan választékú és meny- nyiségű árut, mint amire szüksége van a boltnak. Vagyis az ellátás színvonala nem a szállítón múlik. Kivételes körülmény csak az elmúlt hetekben volt, amikor a hó a fuvarozóeszközeink közlekedését is akadályozta. Persze a teherautók nálunk is elromlanák, például a terményszállításra kijelöltek is, ilyen esetben azonban egy másik kocsit bocsátunk a takarmánykereskedő rendelkezésére. És még valami: több állattartónak van saját autója, ök gyakorta megfordulnak a megyeszékhelyen, ahonnan rendszeresen hoznak magukkal takarmányt, s e tételek lényegesen mérséklik a bolt esetleges áruhiánya okozta gondot. Mindezekről tájékoztattuk a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi osztályvezető-helyettesét, Agárdi Vidort, aki így válaszolt: — Takarmánykeverő üzemünk a kereskedelmi igények alapján dolgozik, a tervezett választék, minőség és mennyiség szerint azonban csak akkor, ha a nyersanyag-ellátottságunk folyamatos, ha nincs technikai zavar, ha a személyi feltételek is rendben vannak. Az utóbbi hetekben sajnos volt nyersanyaghiányunk, néhány berendezésünk meghibásodott, a tél következtében pedig néha minimális létszámmal működtünk. Emiatt csökkent a termelésünk, így aztán minden nagyobb tételű megrendelést nem tudtunk maradéktalanul kielégíteni. Most igyekszünk pótolni as termeléskiesést, feltölteni készletraktárainkat, ennek eredményeként remélhetőleg rövidesen megszűnnek a takarmányellátás zökkenői. ÜZENJÜK Nagy Péternek, Solt vadkertre: Jogerős (ítélet ellen perújításnak van helye, ha a féli olyan tényre, bizonyítékra, vagy más hatósági határozatira hivaltkozíik, melvet a perben nem bírált el a bíróság, feltéve, hagy az elbírálás kedvezőbb lett volna a félre. Az ilyen kérelem a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított Ihat hónapon belül terjeszthető be, mégoedig a perben eljárt első fokú bíróságnál. Leveléből arha következtetünk: az ön álitiail előterjesztett perújítás nem vciiit olyan tartalmú, hogy a bíróság megváltozitassa korábbi ítéletét. Ha az eljárással, illetve az üggyel kapcsolatosan kifogásai vannak, arról levélben tájékoztassa a megyei bíróság elnökét. Nemcsok Jánosnénak, Kiskunfélegyházára: Az ebadót csak akkor mérsékelheti, törölheti a helyi tanács szakiigazgatási szerve, ha a tulajdonos igazdíj a, hogy havi 1500 forintot meg nem haladó járadékban, szociális ellátásban részesül és háztartásában nincs nagykorú, keresőképes családtag. Az ön hasonló ügyében is e szabályt alkalmazta a hatóság. melynek határozata ellen fellebezhet a megyei tanács pénzügyi osztályához. „Nyugdíjas”’ jeligére: Soraiból azt gyanítjuk, ajándékozási szerződés alapján ruházta át vagyonát arra a személyre, aki eltartására, gondozására vállalkozott. Hirtelen halálával azonban meghiúsult az a feltevés, melyre alapozva ön a vagyonáról döntött. Ebben a helyzetében visszakövetelheti az ajándékot, illetve azt a részét, melyért nem adott ellenszolgáltatást az elhunyt. Javasoljuk, forduljon szakszervezeti jogsegélyszolgálathoz, ahol elkészítik a bírósági perhez szükséges beadványt. Szabó Sándornak, Bugac ra: Aki a megrokkanásakor betöltött életkora szerint szükséges szolgálati idővel nem rendelkezik, rokkantsági nyugéllátásra akkor jogosult, ha az alacsonyabb korcsoportban előírt szolgálati időt megszerezte — ez 25—29 éves korban 6, 30—34 éves korban 8 év —, s az azt követő munkaviszonyában a megrokkanásig nincs 30 napnál hosszabb megszakítá- _ tása. E határidőnél nem vehető figyelembe a táppénzes állomány. Tanácsoljuk, hogy további információt a megyei társadalombiztosítási Igazgatóságtól kérjen. „Tlszaalpári levélíró” jeligére: A részmunkaidőben, például! napi négy órában foglalkoztatott dolgozót Is megilleti az évi IS map alap- és a munkaviszonyban töltött 3 évenként 1 nappal növekvő pótszabadság. Ez esetben azonban fontos tudni, hogy a szabadság Ideje alatt csak a négyórás munkájának megfelelő keresetet kaphatja. Másik kérdésére közöljük: ha a gyes idején munkát vállaló anyukát üzemi baleset éri, a keresőképtelenség tartamára választhat a gyermek- gondozási segély további folyósítása, vagy a baleseti táppénz között. Szerkeszti: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-811 Nehezen járható a matkópusztai határ A januári kiadós havazás okozta kellemetlenségek már megszűnőben vatnmdk a városokban és más települések belterületén, ahol a főbb útvonalak tiszták, de a többi utcákban sincs akadálya a jármű- és a gyalo- gcv közlekedésnek. Nem egészen így fest a helyzet a határrészeken. a külső körzetekben, legalábbis erre következtetünk a nirtkópusátaiiak panaszából, mellet ekképpen foglalt össze Fábián Istvánná olvasónk: — Szőkébb környezetünkben, a tanyákon 'még mól ás nehezen járhatók ia dűlő utak. Az általában fagypont alatti hőmérséklet következtében alig csekként a hótckiaró vastagsága. A felnőttnek is nagy gond ilyen mostoha körülmények közepette a közlekedés, hált még az iskolásoknak mennyire az, akik nagy súlyú táskáikat cipelve napi öt-hat kilométert tesznek meg oda-vlssza. Errefelé az Erdőaljai utat használják legtöbben, de sokáig citit sem vo’jt a hó géppel eltakarítva. Beszéltünk ezzel kapcsolatosan a térségben gazdálkodó Pétőfi Tsz képviselőivel, akik közölték: nekik ilyesmire nincs idejük, jobban tesszük, ha fogjuk la lapátot, és neki állunk elhányini a havat. Egy kis borravaló felajánlása után megváltozott a véleményük ... Persze a többi dűlőn továbbra Is kínlódás jönni- rruenni. Különben a tanyai embernek nem csupán egyéni érdeke, hogy télen közlekedni tudjon, hiszen felónk is jó néhány tehéntartó lakik, s a hó okozta járhatatlan úton körülbelül egy hétig nem tudták a tejet eljuttatni a közéig: gyűjtőhelyre. A szerk. megjegyzése: Mindegyik tanácsnál — így a helvéciainál is, ahová Maitkó- puszta tartozik államigazgatási- lag — van nyilvántartás arról, melyik külső terület legsűrűbben lakott, hol a legtöbb .tanya. Nagy havazáskor a hatóság gondoljon az ott lakókra is, sőt, célszerű, ha a legforgalmasabb dűlőutak járhatóvá tétéléhez segítséget kér a környékbeli, erőgépekkel rendelkező gazdálkodó szervektől. Nem hinnénk, hogy bárhol is elutasítás fogadná a hivatali közbenjárást. FOGADÓSZOBA Az ember lépten-nyomon hallja: a munkahelyen alapvető kötelesség a minőségi követelmények teljesítése, hiszen aszerint kerül több vagy kevesebb forint a dolgozók pénztárcájába. Tapasztalom, hogy még nem mindenütt veszik komolyan ezt az újszerű, s a fogyasztók szemszögéből is nagyon üdvös normarendet. íme eseteim: Ágyneműt vittem a helyi vegy- tisztítóba. Megnézte az átvevő mindegyik darabot, majd kiállította a vállalási jegyet. Pontosan mentem a holmiért, s meglepetésemre nem az enyémet kaptam vissza. Ez korábban történt, ám a minap ugyanígy jártam, azzal az eltéréssel, hogy az idegen ágyneműn körülbelül hat-hét lyuk is éktelenkedett. Következésképp már alig csodálkoztam azon, amikor egy másik alkalommal elő sem került a tisztításra átadott kabátom. Természetesen mindig reklamáltam, ám a sajnálkozásnál többre nem méltattak a tisztítók. Gondoltam, többé nem kopogtatok be hozzájuk, de magamat büntetném a bojkottal, mert nincs nálunk másik szolgáltató, ahová a szennyes ruháimat vihetem. Ezért mások nevében Is kérem a tisztitó alkalmazottait: vállalt feladatukat lássák el lelkiismeretesebben, hozzáértőbben, mint eddig tették... (Elmondta: Dóra László kiskunhalasi olvasónk.) • Kiskunhalason a Fa- és Építőipari Szövetkezet Szász utcai részlege vágzi a vegytisztítást. Az ottani munkával, s a panasszal kapcsolatosan a szövetkezet főkönyvelőjét, Jäger Zoltánnét kérdeztük, aki ezeket mondotta: — A mosás, vasalás és egyéb tisztítási tevékenységünk iránti fokozott igény kielégítésén huszonöt — zömmel betanított — munkatársunk fáradozik, napi egy műszakban. Amennyiben indokolt, túlóráznak. Bár arra törekszünk, hogy mindenki elégedetten távozzon tőlünk, a nagy forgalom közepette óhatatlanul előfordulnak hibák, melyeket készséggel, kötelességszerűen kell helyrehoznunk. Ennek során a kártérítés elől sem zárkózunk el. Jól tudjuk, részlegünk van a megrendelőkért, s nem fordítva. Ami Dóra László sérelmét illeti, annak kivizsgálására, orvoslására Intézkedtünk, s tettük volna ezt hamarabb Is, ha a részletekről értesül szövetkezetünk központja. Valami baj van a pb-gázzal... Sokak nevében fordult lapunkhoz a Kalocsa, István u. 21. szám alatt lakó Mészáros János, Közlése szerint immáron második hónapja tapasztalják a propánbután gáz fogyasztói: valami baj van e termék minőségével. Bizonyság rá, hogy az égő gáznak füstös a lángja és kormozza az edényt. Egyesek rájöttek, hogy megszűnik az ilyen hatás, ha alaposan felrázzék a pb-palack tartalmát. A városi gázszolgáltató cseretelepén nem hisznek a felrázás hasznosságában, ehelyett hangoztatják: a háztartások gázkészüléket nem működnek tökéletesen, Innen ered a különös hiba. Olvasóink Jól tudják, hogy a gázkészülékeket Időközönként ellenőrizniük. — tisztítaniuk kell a szakembereknek, s effélére mostanában nem került sor, de kötve hisszük: városszerte egyszerre mondtak csütörtököt a pb-gázzal üzemelő rezsók, tűzhelyek. így hát egyöntetű a javaslatunk: a pb-gáz gyártását kell tüzetesen megvizsgálniuk az il-