Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. február 9. ÍRÓ ÉS POLITIKUS SAJTÖPOSTA Hetvenöt éve született Darvas József Egy régi könyvnaphoz fűződő első igazi élményem volt Darvas József: Kiindult szeptemberben című regénye, valamikor a negy­venes évek legelején. A könyv szerzője akkor lehetett talán 28 éves, jómagam pedig tizenegy év­vel fiatalabb. A regény soraival, — amelyből ezúttal egy rövid részletet is közlünk — mintha üzenet érkezett volna részemre is, hogy a szegénység nem húzhat örök választóvonalat az emberi reménység és a távoli célok kö­zé. Vezet valamilyen út erről' a sivatagos tájról is az értelmesebb élet felé. A második találkozásom sze­mélyes természetű volt, amikör a Szabad Szó szerkesztőségébe 1049 elején bekopogtam, már nem is tudom, hogy versemmel vagy egyéb kéziratommal, az újságíró­vá válás titkos reményeivel. Ezek a remények pár év múltán egy másik lapnál váltak csak valóra, de Darvas szerkesztő úr nyugodt, biztató hangjára ma is emlék­szem. Ennek a röpke találkozás­nak a képe azután kiegészült, gazdagodott a későbbi közéleti, politikai szerepléseihez fűződő emlékekkel, hiszen volt alkal­mam nyomon követni az építés­ügyi. aztán a közoktatásügyi, majd n népművelésügyi minisz­ter pályájának ívelését. Akkoriban hallottam először egy hozzá közelálló írótársa szá­jából: milyen kár, hogy elapróz­za írói tehetségét, hiszen köztu­dott volt. hogy a Város az ingo- ványon című történelmi szám­vetése — 1045 februárja — után csaknem húsz évig nem jelent meg könyve. Aki tehette, felku­tatta. elolvasta korábbi művelt, uz. alig hozzáférhető, szintén meg­rázó hatású Egy paraszt család története, vagy a még korábbi, 1937-ben megjelent A legna­gyobb magyar falu című művét, így fedeztem fel sorban én Is B A fekete kenyér, a Vízkereszttől Szilveszterig és az Ifjúságinak besorolt A törökverő című regé­nyét is. Életútja így vált lassan ismertté előttem, ahogyan ő ma­ga is több alkalommal vallott erről regénybeli figurák mögé rejtőzve vagy önéletrajzi ihleté­sű interjúkban. A kiskunfélegyházi tanítókép­ző kollégiumának egykori lakó­ja, az orosházi szegények örökös patrónusa sosem lett hűtlen ön­ként vállalt céljaihoz. Az Elin­dult szeptemberben egy későbbi kiadásában írt utószóban — pár évvel a halála előtt — így val­lott erről: „A hűség a néphez gondolata, érzelmi Indulata végigvonul egész írói munkámon — de a legszen­vedélyesebb megfogalmazását ta­lán ebben a könyvemben kapta. S nem véletlenül. 1939 vége, 1940 eleje..., kegyetlen időszak volt. Kitört a háború... Az Európá­ra hulló sötétségben nem volt könnyű tájékozódni: a világnéze­ti- kötelék mellett kellett még va­lami foghatóbb kapaszkodó. Ez volt számomra a magamnak megfogalmazott belső parancs: hűség a néphez, hűség a faluszél­hez. Ma is úgy érzem, ez adta a regény szenvedélyességét, erős indulati töltését.” Darvas József, a későbbi film- gyári Igazgató, majd a Kortárs szerkesztője, az Írószövetségnek újból megválasztott elnöke, az Olvasó Népért mozgalom, a Ma­gyarország felfedezése könyv- sorozat és más fontos kezdemé­nyezés elindítója, a szociográfia műfajának újraélesztője egy és ugyanaz az ember volt, aki a ké­sőbbi regényeket, drámákat, fil­meket írta. Emlékszünk a Sza­kadék, majd az Akiket a pacsir­ta elkísér című filmjei és a Kor­mos ég című drámája művészi sikerére, melyekért 1960-ban má­sodízben is Kossuth-dijat kapott. De élénken él emlékezetünkben személyes fellépése is, amikor teljes tekintélyével állt ki egy megtámadott fiatal író méláé, aki hírt hozott egy szabolcsi magyar falu elmaradottságáról. Nem hiszem, hogy kétféle sze­mélyiség létezett, az író és a po­litikus Darvas. Azt is kétségbe vonom, hogy a politikusi „kitérő” ártott volna írói egyéniségének. Azt akarta politikusként, köz­életi emberként valóra váltani — ha- sikerrel és kudarcokkal kí­sérve is —, amit íróként eszmé­nyül választott. Nagy kár, hogy sorsa, korán megrendült egész­sége nem adott neki több időt a későbbi műveiben, például a Részeg eső című regényében ki­bontakozó témák, az elméLyÜlt vallomásos hang, a felelős ön- és közvlzsgálat folytatására. Amikor, 1973. december 3-án hajnalban, rövid szenvedés után, szívroham következtében el­hunyt, mindenki úgy érezte, hogy eg/ nagy írónemzedék — Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Ferenc — egyik kiváló képviselője tá­vozott az élők sorából. Mi min­dent alkothatott volna még? Csak találgathatjuk. Ha- élne, most lenne a legszebb írói élet­korban, február 10-én a 75. szü­letésnapján köszönthetnénk... F. Tóth Pál Elindult szeptemberben Késő este van, itt ülök az asztal mellett, hideg szobánk­ban, s ha néha-néha megakad kezemben a toll, hallgatom rossz petróleumlámpánk be­teg sercegését. Milyen érdekes is: a petróleumból világosság lesz. Es mi lesz a világosság­ból? Gondolkoztál-már va­laha ilyesmin? Hiszen tudom, iskolában is tanultuk, hogy' „anyag nem vész el", szóval van elmélet, aminek az alap­ján biztosan meg lehet ma­gyarázni a lámpafény további sorsát is. Engem azért ez mégse elégít ki. Talán nincs is már semmi a világon, amit így vagy úgy ne lehetne meg­magyarázni — vagy legvégső esetben arra talál magyaráza­tot a telhetetlen emberi el­me, hogy ezt vagy azt miért nem lehet megmagyarázni. De, mondom, engem ez nem elégít ki. Ügy érzem, vannak az életben olyan dolgok, ami­ket semmiféle magyarázattal nem lehet elintézni, soha. Egy könyv fekszik előttem, kinyitva. Tőled kaptam, ha emlékszel még rá, s nálam is maradt. Jean Finot: „A bol­dogság tudománya". Nézem a címet, és önkéntelenül is gúnyos mosolyra torzul az ar­com. Talán azért, mert kint a konyhában halk sirás szi­pog. Anyám sir. Az én anyám, akiről annyit kellett volna me­sélnem neked, de biztosan azért nem meséltem, mert ak­kor még nem hittem, hogy „úgyse találkozunk többet”... Igen, anyám sir — a lefojtott zokogástól szinte nyöszörög alatta az ágy, mintha az is sírna, De ezen nincs mit mo­solyogni. Igen, persze, az előbb eszembe jutott valami, azon mosolygok, arra gon­doltam, hogy ki kellene hozzá menni, és odaadni. A boldog­ság tudományát, hadd tanul­jon meg szegény öreg boldog­nak lenni... Tudod, erre mifelénk a fa­luszélen, még ezt is tanulni kellene az embereknek, mert olyan kevés örömben, boldog­ságban volt itt részük, hogy úgy lennének vele, ha egyszer (részlet) mégis több okuk lenne boldog­nak lenni, mint az egyszeri szegény ember, aki soha nem látott banánt, s mikor vélet­lenül mégis kapott valahol, fölszeletelte, mint az uborkát, és meglocsolta ecettel. Itt van az én anyám is: sir, szenved, gyötri magát, mikor örülnie kellene. Mikor megmondtam neki, hogy nem megyek visz- sza többet az iskolába ... (Most veszem észre, hogy úgy beszélek neked erről, mintha mindent tudnál. Szóval... szóval csak annyit akarok mondani erről, hogy mindent otthagytam és hazajöttem. Ennyi az egész.) Tehát, ami­kor megmondtam neki, hogy nem akarok tanító lenni,'hogy sehova nem akarok elmenni innen többet, csak ült, ült, és talán még sóhajtani se sóhaj­tott, legfeljebb néhány szót motyogott — mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Pedig ekkor kellett volna sír­nia, hiszen bennem való nagy reménységét téptem szét pil­lanatok alatt. ö pedig most sir, mikor megmondtam neki, hogy még­is visszamegyek az intézetbe. Pedig tudom, hogy örül. Mond­hatnád, hogy örömükben is szoktak sírni az emberek. Igaz, de ha ezt a sírást halla­nád, mindjárt éreznéd, hogy itt másról van szó... Tudod, különös világ ez a miénk, itt a faluszélen. Az emberek lát­szólag éppen olyanok, mint másutt — pedig életük belső törvényei egészen mások. Biz­tosan meg lehet ezt is szépen, okosan magyarázni, de a ma­gyarázat itt semmit se segít... „A miénk” — mondtam az előbb, pedig nekem ehhez a világhoz nincs már több kö­zöm, csak az, hogy innen in­dultam el, s ide jöttem visz- sza most. Azt hinné az ember, hogy ez minden, s itt érzi csak igazán, hogy semminél is ke­vesebb, mert azt is érzi, amit elveszített ...Az itt élő emberek bizalmatlanok ah­hoz, aki elmegy közülük, ah­hoz is, aki visszajön közéjük — csak annak hisznek, aki mindig közöttük van. Így van­nak a szülők, testvérek, roko­nok, ismerősök, isme/retle- nek: mind — még akkor is, ha talán mást mutatnak. Most éreztem meg csak, hogy mit veszítettem el ben­nük, amikor megpróbáltam visszatérni közéjük, és nem sikerült. Azt az érzést vesz­tettem el, hogy valakikhez tartozom. Tudod, olyan ez, mint mikor vad kalandokra vállalkozva csavarog valaki a világban, látszólag félelem és aggodalom nélkül a jöven­dő iránt, lelke mélyén azon­ban az a tudat él, lélegzik, hogyha minden út bezárul előtte, haza még mindig me­het — s mikor egyszer erre kerül a sor, idegenekkel te­lerakva találja régi ottho­nát ... Mit csinálhat ilyenkor az ember? Veszi a vándorbotot, s újra nekiindul a világnak, de már nem fut méltatlan, soha el nem érhető vágyak után, hanem ahová elér, mindenütt azokról kérdezősködik, akiket elveszített. Keresi azokat, akik­től elkallódott, hogy megta­lálja önmagát. Holnap elindulok, és ezt csinálom én is. Anyám itt sir, mellettem, s mégis úgy ér­zem, hogy nagyon, nagyon messze van, Talán ő is érzi ezt, mert most nem is jön be ide, a szobába, hanem kint vackolt meg magának a kony­hai ágyon... Meg kell talál­nom őt és a többieket is, mind! Melléjük kell állnom, közéjük kell állnom, és kell, hogy ők is maguk közé fogad­janak újra. A szavakat, ame­lyekre visszafelelnének a messzeségből, a sötétségből, még nem ismerem, de megke­resemI Annyit már érzek, hogy ez csak az ő szavuk, az ö sorsuk szava lehet. Ha talán mégis megkapnád ezt a levelet, ne válaszolj rá. Ha imái, úgyse találna meg, mert a régi Vass Pista, a „sunyi paraszt”, akit ismer­tél, már messze lesz, s a le­vél visszaérkezne: „Címzett ismeretlen”... FÜLÖPHÁZI PANASZOK A takarmányellátás nem a szállítón múlik Fülöpházán lakó kistermelők tették szóvá a napokban, hogy visszatérő gondjuk a takarmány- hiány. Van ugyan szakbolt a kisközségben, de a kínálata sze­gényes. Nemegyszer előfordult, hogy korpa és hízótáp napokig nem volt. Olvasóink megtudták: a ke­reskedő pontosan és idejében megrendeli az árut, ám a kiszál­lítása attól függ, hogy a Zrínyi Tsz gépkocsivezetőjének van-e kedve e munkához. Ha nincs, ak­kor egyelőre üresen marad az üzlet... A továbbiakban ezt mondták a gazdák: — Szarvasmarhát, sertést, ba­romfit tenyésztünk. Állatainkat nemcsak piacon, vásáron, hanem a szerződéses átvételi helyeken is értékesítjük. Ez utóbbi válla­lásunk teljesítése határidőhöz kötött. A takarmányellátás zök­kenői nem mindig teszik lehető­vé, hogy e kötelezettségünknek megfeleijünk. Panaszkodtunk már emiatt több helyütt, de ed­dig eredmény nélkül. Pedig ha semmi sem történik érdekünk­ben, jobb híján fel kell számol­nunk a háztáji állatállományt. Fülöpházán a hízott állat fel­vásárlásának egyik szervezője lebonyolítója a Zrínyi Termelő- szövetkezet, amely tavaly csak sertésből 2 ezernél jóval többet vett át. Idén is jelentősek az er­re vonatkozó tervek. A helyi takarmányboltot a kecskeméti gabonaipar látja el áruval, a rend­szeres szállítás a szövetkezet fel­adata. Ennek részleteit az aláb­biak szerint ismertette Pesti Jó­zsef elnök: — Szállítási részlegünk nem tetszés szerint, hanem megálla­podás alapján elégíti ki a ter­ménybolt fuvarigényeit. Bár a teherjárműveinknek egyéb gaz­dasági feladatot is el kell végez­niük, a bolti megrendelésről so­hasem feledkezünk meg. Más kérdés, hogy nem mindig kap a sofőr olyan választékú és meny- nyiségű árut, mint amire szük­sége van a boltnak. Vagyis az ellátás színvonala nem a szállí­tón múlik. Kivételes körülmény csak az elmúlt hetekben volt, amikor a hó a fuvarozóeszkö­zeink közlekedését is akadá­lyozta. Persze a teherautók ná­lunk is elromlanák, például a terményszállításra kijelöltek is, ilyen esetben azonban egy má­sik kocsit bocsátunk a takar­mánykereskedő rendelkezésére. És még valami: több állattartó­nak van saját autója, ök gya­korta megfordulnak a megye­székhelyen, ahonnan rendszere­sen hoznak magukkal takarmányt, s e tételek lényegesen mérséklik a bolt esetleges áruhiánya okozta gondot. Mindezekről tájékoztattuk a Bács-Kiskun megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat ke­reskedelmi osztályvezető-helyet­tesét, Agárdi Vidort, aki így vá­laszolt: — Takarmánykeverő üzemünk a kereskedelmi igények alapján dolgozik, a tervezett választék, minőség és mennyiség szerint azonban csak akkor, ha a nyers­anyag-ellátottságunk folyamatos, ha nincs technikai zavar, ha a személyi feltételek is rendben vannak. Az utóbbi hetekben saj­nos volt nyersanyaghiányunk, néhány berendezésünk meghi­básodott, a tél következtében pe­dig néha minimális létszámmal működtünk. Emiatt csökkent a termelésünk, így aztán minden nagyobb tételű megrendelést nem tudtunk maradéktalanul kielégíteni. Most igyekszünk pó­tolni as termeléskiesést, feltölte­ni készletraktárainkat, ennek eredményeként remélhetőleg rö­videsen megszűnnek a takar­mányellátás zökkenői. ÜZENJÜK Nagy Péternek, Solt vadkertre: Jogerős (ítélet ellen perújításnak van helye, ha a féli olyan tény­re, bizonyítékra, vagy más ható­sági határozatira hivaltkozíik, me­lvet a perben nem bírált el a bíróság, feltéve, hagy az elbírá­lás kedvezőbb lett volna a félre. Az ilyen kérelem a megtáma­dott ítélet jogerőre emelkedésé­től számított Ihat hónapon belül terjeszthető be, mégoedig a per­ben eljárt első fokú bíróságnál. Leveléből arha következtetünk: az ön álitiail előterjesztett perújí­tás nem vciiit olyan tartalmú, hogy a bíróság megváltozitassa korábbi ítéletét. Ha az eljárás­sal, illetve az üggyel kapcsolato­san kifogásai vannak, arról le­vélben tájékoztassa a megyei bí­róság elnökét. Nemcsok Jánosnénak, Kiskun­félegyházára: Az ebadót csak ak­kor mérsékelheti, törölheti a he­lyi tanács szakiigazgatási szerve, ha a tulajdonos igazdíj a, hogy havi 1500 forintot meg nem ha­ladó járadékban, szociális ellá­tásban részesül és háztartásában nincs nagykorú, keresőképes csa­ládtag. Az ön hasonló ügyében is e szabályt alkalmazta a ható­ság. melynek határozata ellen fellebezhet a megyei tanács pénz­ügyi osztályához. „Nyugdíjas”’ jeligére: Soraiból azt gyanítjuk, ajándékozási szer­ződés alapján ruházta át vagyo­nát arra a személyre, aki eltar­tására, gondozására vállalkozott. Hirtelen halálával azonban meg­hiúsult az a feltevés, melyre ala­pozva ön a vagyonáról döntött. Ebben a helyzetében visszaköve­telheti az ajándékot, illetve azt a részét, melyért nem adott el­lenszolgáltatást az elhunyt. Java­soljuk, forduljon szakszervezeti jogsegélyszolgálathoz, ahol elké­szítik a bírósági perhez szüksé­ges beadványt. Szabó Sándornak, Bugac ra: Aki a megrokkanásakor betöltött életkora szerint szükséges szol­gálati idővel nem rendelkezik, rokkantsági nyugéllátásra akkor jogosult, ha az alacsonyabb kor­csoportban előírt szolgálati időt megszerezte — ez 25—29 éves korban 6, 30—34 éves korban 8 év —, s az azt követő munkavi­szonyában a megrokkanásig nincs 30 napnál hosszabb megszakítá- _ tása. E határidőnél nem vehető figyelembe a táppénzes állomány. Tanácsoljuk, hogy további infor­mációt a megyei társadalombiz­tosítási Igazgatóságtól kérjen. „Tlszaalpári levélíró” jeligére: A részmunkaidőben, például! na­pi négy órában foglalkoztatott dolgozót Is megilleti az évi IS map alap- és a munkaviszonyban töltött 3 évenként 1 nappal nö­vekvő pótszabadság. Ez esetben azonban fontos tudni, hogy a sza­badság Ideje alatt csak a négy­órás munkájának megfelelő ke­resetet kaphatja. Másik kérdésé­re közöljük: ha a gyes idején munkát vállaló anyukát üzemi baleset éri, a keresőképtelenség tartamára választhat a gyermek- gondozási segély további folyó­sítása, vagy a baleseti táppénz között. Szerkeszti: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-811 Nehezen járható a matkópusztai határ A januári kiadós havazás okozta kellemetlenségek már megszűnőben vatnmdk a városok­ban és más települések belterü­letén, ahol a főbb útvonalak tisz­ták, de a többi utcákban sincs akadálya a jármű- és a gyalo- gcv közlekedésnek. Nem egészen így fest a helyzet a határrésze­ken. a külső körzetekben, leg­alábbis erre következtetünk a nirtkópusátaiiak panaszából, me­llet ekképpen foglalt össze Fá­bián Istvánná olvasónk: — Szőkébb környezetünkben, a tanyákon 'még mól ás nehezen járhatók ia dűlő utak. Az általá­ban fagypont alatti hőmérséklet következtében alig csekként a hótckiaró vastagsága. A felnőttnek is nagy gond ilyen mostoha kö­rülmények közepette a közleke­dés, hált még az iskolásoknak mennyire az, akik nagy súlyú táskáikat cipelve napi öt-hat ki­lométert tesznek meg oda-vlssza. Errefelé az Erdőaljai utat hasz­nálják legtöbben, de sokáig citit sem vo’jt a hó géppel eltakarítva. Beszéltünk ezzel kapcsolatosan a térségben gazdálkodó Pétőfi Tsz képviselőivel, akik közölték: ne­kik ilyesmire nincs idejük, job­ban tesszük, ha fogjuk la lapátot, és neki állunk elhányini a havat. Egy kis borravaló felajánlása után megváltozott a vélemé­nyük ... Persze a többi dűlőn továbbra Is kínlódás jönni- rruenni. Különben a tanyai embernek nem csupán egyéni érdeke, hogy télen közlekedni tudjon, hiszen felónk is jó néhány tehéntartó lakik, s a hó okozta járhatatlan úton körülbelül egy hétig nem tudták a tejet eljuttatni a köz­éig: gyűjtőhelyre. A szerk. megjegyzése: Mindegyik tanácsnál — így a helvéciainál is, ahová Maitkó- puszta tartozik államigazgatási- lag — van nyilvántartás arról, melyik külső terület legsűrűbben lakott, hol a legtöbb .tanya. Nagy havazáskor a hatóság gondoljon az ott lakókra is, sőt, célszerű, ha a legforgalmasabb dűlőutak járhatóvá tétéléhez segítséget kér a környékbeli, erőgépekkel ren­delkező gazdálkodó szervektől. Nem hinnénk, hogy bárhol is el­utasítás fogadná a hivatali köz­benjárást. FOGADÓSZOBA Az ember lépten-nyomon hall­ja: a munkahelyen alapvető kö­telesség a minőségi követel­mények teljesítése, hiszen asze­rint kerül több vagy kevesebb forint a dolgozók pénztárcájába. Tapasztalom, hogy még nem min­denütt veszik komolyan ezt az újszerű, s a fogyasztók szemszö­géből is nagyon üdvös norma­rendet. íme eseteim: Ágyneműt vittem a helyi vegy- tisztítóba. Megnézte az átvevő mindegyik darabot, majd kiállí­totta a vállalási jegyet. Pontosan mentem a holmiért, s meglepe­tésemre nem az enyémet kaptam vissza. Ez korábban történt, ám a minap ugyanígy jártam, azzal az eltéréssel, hogy az idegen ágy­neműn körülbelül hat-hét lyuk is éktelenkedett. Következés­képp már alig csodálkoztam azon, amikor egy másik alka­lommal elő sem került a tisz­tításra átadott kabátom. Természetesen mindig rekla­máltam, ám a sajnálkozásnál többre nem méltattak a tisztítók. Gondoltam, többé nem kopogta­tok be hozzájuk, de magamat büntetném a bojkottal, mert nincs nálunk másik szolgáltató, ahová a szennyes ruháimat vihe­tem. Ezért mások nevében Is ké­rem a tisztitó alkalmazottait: vállalt feladatukat lássák el lel­kiismeretesebben, hozzáértőbben, mint eddig tették... (Elmondta: Dóra László kiskunhalasi olva­sónk.) • Kiskunhalason a Fa- és Építő­ipari Szövetkezet Szász utcai részlege vágzi a vegytisztítást. Az ottani munkával, s a panasszal kapcsolatosan a szövetkezet fő­könyvelőjét, Jäger Zoltánnét kér­deztük, aki ezeket mondotta: — A mosás, vasalás és egyéb tisztítási tevékenységünk iránti fokozott igény kielégítésén hu­szonöt — zömmel betanított — munkatársunk fáradozik, napi egy műszakban. Amennyiben in­dokolt, túlóráznak. Bár arra tö­rekszünk, hogy mindenki elége­detten távozzon tőlünk, a nagy forgalom közepette óhatatlanul előfordulnak hibák, melyeket készséggel, kötelességszerűen kell helyrehoznunk. Ennek so­rán a kártérítés elől sem zárkó­zunk el. Jól tudjuk, részlegünk van a megrendelőkért, s nem fordítva. Ami Dóra László sérelmét il­leti, annak kivizsgálására, or­voslására Intézkedtünk, s tettük volna ezt hamarabb Is, ha a részletekről értesül szövetkeze­tünk központja. Valami baj van a pb-gázzal... Sokak nevében fordult lapunk­hoz a Kalocsa, István u. 21. szám alatt lakó Mészáros János, Köz­lése szerint immáron második hónapja tapasztalják a propán­bután gáz fogyasztói: valami baj van e termék minőségével. Bi­zonyság rá, hogy az égő gáznak füstös a lángja és kormozza az edényt. Egyesek rájöttek, hogy megszűnik az ilyen hatás, ha alaposan felrázzék a pb-palack tartalmát. A városi gázszolgáltató csere­telepén nem hisznek a felrázás hasznosságában, ehelyett han­goztatják: a háztartások gázké­szüléket nem működnek tökéle­tesen, Innen ered a különös hi­ba. Olvasóink Jól tudják, hogy a gázkészülékeket Időközönként ellenőrizniük. — tisztítaniuk kell a szakembereknek, s effélére mostanában nem került sor, de kötve hisszük: városszerte egy­szerre mondtak csütörtököt a pb-gázzal üzemelő rezsók, tűzhe­lyek. így hát egyöntetű a javas­latunk: a pb-gáz gyártását kell tüzetesen megvizsgálniuk az il-

Next

/
Oldalképek
Tartalom