Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-11 / 35. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. február 11. NE LEGYENEK KONGÓ KULTÚRHÁZAK! Mit terveznek a népm élők? Sokak szerint a városnál kisebb településeken nem lehet igazán aktív, folyamatos, színvonalas közművelődési munkát végezni. A ház körül, s a háztájiban végzett tevékenység mellett kevés szabad ideje marad a lakosságnak. Rosszak az adottságok is. Télen, amikor legnagyobb eséllyel szervezhetnének a műsorrendezők, a kultúrházak fűtése nem vagy csak nagyon körülményesen oldható mes. A tágas, világos, korszerűen berendezett magán- házak meleg szobáit nem szívesen cserélik fel az emberek — még a közös szórakozást kedvelők sem — a kultúrházak szegényes kínálatáért. Azt is állítják egyesek, hogy már- már olyan kevés összeg jut a kisebb helyeken a rendezvények és a csoportok szervezésére, hogy a művelődési házak intézményi működtetése csak pénzpazarló látszatmegoldás; tartalmi háttere nincs. Hogy a tamáskodóknak nincs mindig igazuk, álljon itt bizonyságul hat művelődésszervező szakember nézete. Mit terveznek a következő hónapokra? — kérdeztük találkozásunkkor. • Vitaest egy falusi művelődési házban: az asztalnál (Ql) Rapcsányi László, a Magyar Rádió népszerű riportere. Előadóművészek, írók, kutatók. politikusok kedves vendégek a falvakban Is. MERCZ VINCE, a Szalkszent- mártoni Petőfi Termelőszövetkezet művelődési házának vezetője: — Községünkben hagyománya van az öntevékeny művészeti munkának. Szövetkezetünk színvonalas együtteseket — tánccsoportot és énekkart — működtet. A következő hónapokban tervezzük, hogy a próbákon kívül házi rendezvényekkel színesítjük a csoportok programját: ne csak a közös munkában, hanem kötetlen szórakozásban is találkozzanak. Művészeti közösségeink produkciója lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatba lépjünk a szomszédos községek hasonló érdeklődésű amatőrjeivel. A szép sikerű kunszentmiklósi .szomszédolás” után most Duna- egyházára és Szabadszállásra is hívnak bennünket. Szeretnénk minél több politikai és irodalmi rendezvényt is szervezni, s elérni, hogy egyre több embernek legyen fontos a munkánk! VALENT PÄL, az apostagl Nagy Lajos Művelődési Ház igazgatója: — A tervezés folyamán nagyon sok embert kerestem föl1 a faluban, hogy kikérjem véleményüket. Változatos rendezvényeket készítünk elő. Sok segítséget kaptam a pedagógustestület vezetőitől és a tanácsi dolgozóktól. Intézményünk a jövőben még jobban támogatja a könyv- barát-, a mese- és filmklubot. Szép eredményeket várunk díszítőművészkörünktől, amelyben igen lelkes közösség dolgozik. Legszebb hímzéseiket kiállításokon mutatjuk majd be. Szeretnénk a tavasszal Kecskemétre és Budapestre több sztnházbuszt és kirándulást szervezni. Ügy tűnik, az ilyen jellegű szolgáltatásokra nagy igény van. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy a helyi irodalombarátokból alakult Nagy Lajos Gyűjteményi Központ munkatársaival közösen ápoljuk falunk nagy szülöttének emlékét. Előadásokat, kiállításokat tervezünk neves Irodalomtörténészek meghívásával. Megszervezzük a videoklubot is. BORSODI Ágota művelődési, ház-vezető, Szakmár: — Egy örömhírrel kezdem: néhány hónapja megalakult a nyugdíjasklubunk. Ez nem tűnik különleges eseménynek első hallásra, de nálunk ez jelentős változást hozott. A fálszáz tagú közösség élet- rehívásával ötven munkatársat kaptam, akik napról napra bejárnak az intézménybe, ötletes programokat ajánlanak és segítenek azok megszervezésében is- Közreműködésükkel számos jeles tudós, politikus, újságíró, művész meghívását tervezzük. A rendezvények mellett számos újszerű programot, árubemutatót, jogi, kertészeti és pszichológiai tanácsadást, sok-sok kirándulást Is szervezünk majd. Persze, terveink csak úgy válhatnak valóra, ha továbbra is élvezzük a helyi termelőszövetkezet, valamint a tanács támogatását, NYÜL MARGIT Igazgató, Solt, Vécsey Károly Művelődési Ház: — Novemberben, több éves várakozás után, elköltözött e házból a könyvtár. Jó, hogy egy fedél alatt voltunk, de az épület igen szűknek bizonyult. Most már a kollégák is kiváló körülmények között dolgozhatnak; nekünk meg újabb három klubtermünk lett, melyeket nem szeretnénk kihasználatlanul hagyni. Angol nyelvtanfolyam indult, jól működik a sakk-szakkör. Tánc- együttesünk, melyet a község gazdaságaival közösen működtetünk, szorgalmasan próbál: az idén Görögországba készülnek. Nagy érdeklődés kíséri a klubmunkát. Petőfi-telepi nyugdíjaskörünk lelkes tagsága rendszeresen szervez előadásokat. A belterületen élő időseknek most szerveződik egy, a Petőfi-telepi- hez hasonló kör. Hagyományosan lelkes közönség jár ifjúsági klubunkba, ahová a következő időben Szabó László, a Kék fény szerkesztője, Sándor István, a Tv-híradó helyettes főszerkesztője. Léderer Pál, A Hét főmun- katársa látogat el. Több kiállításunk is lesz. Jelenleg Almást László sportriporter fotóiban gyönyörködhetnek vendégeink. Ezt követően Bagoly György festőművész, majd a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Műhely tárlatát láthatják a Soltiak. GILLICH PÉTER (Harta), a Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetője: — Községünk lakossága kedveli az előadóesteket. Ezért néhányat terveztünk is a tavaszi szezonra. Bessenyei Ferenc és Nagy Bandó András is eljön hamarosan. Hét meseszínházi előadást is szervezünk iskolásainknak. A korszerű ismeretterjesztés egyik legfontosabb munkaterületünk. A kővetkező hónapokban jeles előadók sorát fogadjuk intézményünkben. Felkérésünkre igennel válaszait dr. Erőss Pál, dr. Czeizel Endre, Káplár József és az ötlet Magazin szerkesztőgárdája... Ügy gondolom, különösen érdekesnek mondható a februári kínálat. A mezőgazdasági könyvhónap keretében Szécsényi Imre növényvédelmi felügyelő tart előadássorozatot (a találkozó alkalmával kiállítást és vásárt is rendezünk a Mezőgazda- sági Könyvkiadó új köteteiből). Eljön Hartára sokak kedvence: Bálint gazda Is, hogy tanácsaival segítse a kistermelőket. Februárban, az említetteken kívül Bo- zsó János festőművész alkotásaiból rendezünk kiállítást. BERTALAN JÓZSEF, Hajnóczi József Művelődési Ház, Duna- egyháza: — Csak néhány hónapja dolgozom a községben. Most ismerkedek az emberekkel, az igényekkel. Annyit máris tudok: sokan igénylik a tartalmas beszélgetéseket, TIT-előadásokat, de igazi sikert akkor érhetek el, ha a szolgáltatásainkat fejlesztem. A hagyományok szerint sokan forduLnak hozzánk, ha családi rendezvényekhez terem kell. Ezt kérhetik tőlünk a Jövőben is! De mást is kínálunk. A környező községekben dolgozó üzemekkel közösen vásárokat szervezünk. Kiárusításra hívjuk a du- navecsel PNYV Konfekciógyárát, az Apostagl Dunamenti Tsz textilüzemeit. Több magánkereskedőnek Is lehetőséget adunk egykét napos kiárusításra. Lehet majd lemezt, könyvet, játékot, ruhaneműt és technikai eszközöket vásárolni nálunk. Mindez nem jelenti azt, hogy nem lesznek szakköreink, klubjaink vagy szórakoztató rendezvényeink. Sokfélével foglalkozunk, de elsősorban azt ajánljuk, amit a lakosság többsége legjobban igényel. Farkas P. József • Játék- kiáLlítás az apostagl művelődési házban. • A Vecsel Citera- kör népdalcsokrokkal szerepel a körzeti bemutató, kon. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Evek az évkönyv lapjairól Hagyománynaptár* Február (Böjtölő hava) 14-cn Bálint: Jó nap tyúkültetéshez. A gazda napkelte előtt megkerüli a birtokot, hogy a tolvajokat távol tartsa. 19-én Zsuzsanna: Megszólalnak a pacsirták. 22-én Üszögös Szent Péter: Nem szabad tyúkot ültetni, mert üszögös lesz a tojás. Amilyen napjára esik a hétnek ez a nap, olyan napon nem szabad majd vetni, mert üszögös lesz a búza. 24-én Mátyás: Jégtörő Mátyás. Ha még jég van, hamar elolvad, ha már nincs, jön a hideg; „Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál.” • Hagyománynaptár címszó alatt minden hónap elején közreadjuk az arra az időszakra vonatkozó szokásokat, hiedelmeket. (A szerk.) KISSÉ MEGKÉSVE, nemrégiben hozta a posta azt az iskolai évkönyvet Pécsről, amelynek lapjain százhuszonöt esztendő elevenedik meg az érdeklődő olvasó előtt. A tetszetős kötet pontos címe: „A Pécsi Széchenyi István Gimnázium és Ipari Hírközlési Szakközépiskola Jubileumi Évkönyve, 1859—1983.” Az ajánló sorok szerint ez a történelmi múltú iskola „a megbízható színvonal intézménye.” A szerkesztő viszont — Kalász Gyula — már reálisabban értékeli az iskola állapotát. „Hátrányos helyzetű” intézménynek mondja, amely a „sok átszervezéstől és vándorlástól” szinte elalélt olykor. Erről az oktatási intézményről már írt egy könyvet az egykori lelkes pedagógus. Ez volt kötetének .a címe: „A pécsi állami fő- reállskola története 1857—1949.” Az avatott kézzel, nem kevés szakértelemmel írott mű Pécsett jelent meg. Nos, a tudós szerzőnek, Rcgninyi Gézának a szerepe óriási abban, hogy e mostani évkönyv megjelenhetett. Ugyanis az Iskola iratanyaga a háborúk, világégések Idején elveszett, így nagyban kellett a személyes emlékekre, a mindent átélt vissza- emlékezőkre támaszkodni. így születhetett meg egy nagyszerű, beszédes dokumentum egy valamikori híres iskoláról, mely á mai napig képes volt „állni” a sarat” az idők viharában. „A REÁLTANODA nemcsak iparosokat, s gyárosokat, hanem előkészít a könyvvitel, s különösen a pénzkezelési, s számolási osztályok számára hivatalnokokat, nemkülönben vasúti, mérnöki, tengerészeti, bányászati tiszteket, ügyes erdőszöket, és a gazdászat minden ágaira alkalmas tiszti egyéneket, továbbá mindennemű technikai, építészeti, szobrászati művészeket is, sőt a hadfi is a reáltanoda! pályán előbb s biztosabban ér célt, mint más pályán.” A fentebbi, hangzatosán megfogalmazott célokat az iskole egyik híres-nevezetes tanára, Felsman József fogalmazta meg. Hozzá kell tenni, hogy nem eredménytelenül. Hiszen az első tanévben mindössze ötven tanulót mondhatott magáénak az intézmény, míg alig néhány évtizeddel később már több százat! Külön fejezete — és érdeme — a kiválóan szerkesztett könyvnek, hogy ízelítőt kaphatunk abból is, kik. milyen hírességek ültek a százhuszonöt esztendős iskola padjaiban. íme néhány nagyon is beszédes név: Makay Gusztáv egykori legendás irodalomtörténész; dr. Szabó Pál Zoltán földrajztudós, a Mecsek-hegy- ség kutatója, Lőrincz Pál népszerű hárfaművész, a Kossuth-díjas Róhrer Emil feltaláló. És örömünkre szolgál a felsorolás még: itt tanult Kodolányi János író, a Bács-Kiskun megyei kötődésű Vikár Béla, a Kalevala tekintélyes fordítója. Ám a felsorolás nem lehetne teljes a legnagyobb név kihagyásává]. Mivel Breuer Marcell, a világhírű építész is tanuló’a volt az iskolának. A FENTIEKHEZ még azt tesz- szük hozzá, hogy a szerkesztők jóvoltából ez az iskolai évkönyv arra is jó, hogy iskolát teremtsen. Máris „arról szól a fáma”, hogy egynémely kecskeméti intézmény követi a jó példát. Vagyis azt, hogy egyszerű „csomagolásban” színvonalas terméket kíván adni... Varga Mihály KÉPERNYŐ „Én azt gondolom...” Láttam fénylő jégen valószínűtlen könnyedséggel sikló szép lányokat, klasszikus festményeket, tízperces fékcsikorgásos autós üldözést, beteggel robogó mentőt, sudár fenyőfák csúcsainál magasabban repülő síversenyzőket, szakszervezeti magazint, tudósításokat a világ távoli tájairól, a szegedi körzeti stúdió szabadtéli játékait, láttam izgalmas, látványos műsorokat; ha szavazni kellene az elmúlt hét legjobb tévés produkciójára, a szerda esti „Én azt gondolom ...” címmel sugárzott interjúra voksolnék, noha régebben kia.bálóan tévészerűtlennek mondták az ilyen beszélgetős műsorokat. Gellert Kis Gábor rendező rövid kérdéseitől eltekintve egyetlen ember beszállt 60 percig. Az ágyba csalogató kései időpont ellenére aligha kapcsolta ki a készüléket, aki néhány percet hallgatott a politikus-közgazdász rokonszenvesen szerény — „én azt gondolom ...” — fejtegetéseiből. A józan természetesség diadala volt ez a műsor. Bognár József akadémikus, a volt miniszter, az Országgyűlés egyik legrégibb tagja arról gondolkodik, amit lát, amit tapasztal és azt mondja ki, amire 'gondol. Ezért volt életes a műsor minden perce. A lusta diák — szerinte — keveset tud, tájékozatlan és „nem alacsony a tudásszintje”, amiként nálunk mondódik. Az „én is részese voltam”, fontoskodás nélkül sorsunkra máig ható eseményekről kaptunk újabb információkat. Nyilván Bognár professzor is tévedett politikai, gazdasági, kulturális kérdésekben, de véleményét szüntelenül a valósággal szembesítette, ahogyan ezt a marxizmus klasszikusai is javasolták. Furcsa talán, hogy egy hajdani kisgazdapárti politikussal kapcsolatban hivatkozom alapfokú szemináriumi tananyagra, de éppen ez az elv követeli: a nagytekintélyű professzort is magatartása, cselekedetei, gondolatai alapján minősítsük. Tetszett ez a műsor, mert minden pillanata fényesen bizonyította: mindenütt, de különösen irányító posztokon a gondolkodás milyensége a döntő. Ki kell szabadulni a mindenek fölé helyezett, egyedül üdvözítő szakmaiság cellájából. A világot, _a teendőket, környezetét a maga valóságában, tehát összefüggéseiben látó ember megtanulja a szükséges szakmai ismereteket, tudja, hogy kiket kell segítségül hívnia, de a kizárólag szaktudományukat mívelők gyakorta — elnézést — nem látják a fától az erdőt, mert túlságosan ragaszkodnak a tanult ismereteikhez. Nem véletlen, hogy — maradjunk kis hazánkban — legkiválóbb szőlészeink közül sokan eredetileg más pályára készültek, jogász volt Kecskemét legkiválóbb pénzügyi szakértője és legtávlatosabb közgazdásza (Horváth Döme). Én azt gondolom ... meg kellene köszönni Bognár Józsefnek példaadását, a televíziónak a pontos munkát. Én azt gondolom, hogy termékenyítő emberi gondolatok továbbításánál aligha tehet többet immár három évtizedes közintézményünk. Heltai Nándor w.w.v.r KÖNYVESPOLC Grendel Lajos regényei Grendel Lajos, a csehszlovákiai magyar próza új hullámának a képviselője, 1979-ben mutatkozott be első kötetével, a Hűtlenekkel. Az Éleslövészet, a Gaileri, és az Áttételek a nyolcvanas évek elején látott napvilágot, melyeket egy kötetbe sorolva a Madách Könyvkiadó nemrég újra megjelentetett. Ezzel a három prózai alkotásával azóta a szlovákiai, sőt az egész kortárs magyar prózairodalom egyik legfigyelemreméltóbb újítójává lépett elő. Grendel Lajos — az új hullám számos alkotójával ellentétben — elsősorban nem a nyelv, hanem az etika relativizmusán keresztül közelíti meg az individuum huszadik századi felbomlását. Az alkotás .médiumát” az „új érzékenység” általános tendenciájával szemben — az irodalom számára szerencsés módon — sikerült megtalálnia a nyelvbem közérthetően teremtve színvonalas prózát. Oldott, laza szerkesztésű epikus nyelvezetével nehéz volna műfajilag bárhová is besorolni. Nagyfokú plasztikussággal keverednek benne a régmúlt és a közelmúlt eseményei, személyes emlékekkel, és életrajzi vonatkozásokkal, anekdotaszerű mesékkel, hiteles és áldokumentumokkal, írásai egyfajta „irodalmi vallomások", átitatva fanyar és szellemes iróniával. Jellemző módon használja a modern regénytechnika bizonyos eszközeit. Az idősíkok gyakori változtatásával szüntelen egymásra építi a valóság racionális és irracionális képeit, elemeli, személyessé oldja a történelmi vonatkozások olykor ailegorizáló jellegét, látomásainak félálomszerű lebegését. Az eseményeket nem a cselekmény, hanem az asszociációkra épülő belső monológok, alkotói visszajelzések fűzik egybe. Grendel Lajos mindhárom írásával gyakorlatilag ugyanazt a témát járja körül. Árnyaltan, lélektanilag hiteles módon tesz vallomást arról, hogy a mai Szlovákiában élő magyar értelmiségi sorsában, személyiségében miként rakódott le a történelemi, a nemzeti és nemzetiségi sors, miként van jelen a középeurópaiság identitása, Illetve miként folytatódik a szülőföld, a kisváros patriotizmusának történelem alatti rétege. Grendel műveinek legkitapint- hafóbb kérdésköre: a középeurópai fejlődés történelemfüozó- fiai paradoxonjai; a történelmi determináltság és a választás kényszere között vergődő individuum problémája. Ebből az általánosítható modellhelyzetből tekint vissza a XVII. század politikai és vallási ellentétektől fűtött világára az Éleslövészetben, a békebeli Monarchia felbomlását követő időszakra, a Galeriben, és saját életének bizonyos eseményeire az Áttételekben. írói állásfoglalásában nemcsak a tények értékpusztító erejét veszi számba, hanem a tények megismeréséből fakadó tudást is, amely alapja az etikusan elkötelezett írói magatartásnak. (Madách Könyvkiadó, 1986.) Galló Sándor
