Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

1987. február 7. • PETŐFI NÉPE • 3 A tervezettnél több lakás épült tavaly NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT BUSI VINCE Élete példakép lehetne Ki volt Busi Vince? Már leg­alább húsz év óta ismertem, de csak annyit tudtam róla, hogy nagyon rokonszenves, halk beszé­dű, nem fiatal újságíró, aki vi­déken járva sosem mulasztotta -el, hogy felkeresse a kollégákat. Eleinte a Jövendőnk című heti­lap főszerkesztőjeként, majd a Képes Újság főmunkatársaként, szerkesztőségi párttitkáraként is megmaradt egyszerű, szerény, mindig bizakodó és derűs kedé­lyű embernek. Mozgalmi múlt­jával sosem hozakodott elő. Élet­rajza tulajdonképpen csak vá­ratlan, korai halála után —alig múlt 61 éves — kezdett kibon­takozni barátai, ismerősei előtt. Helytállt, amikor kellett Nyolcvan éve született Mező­túron, kubikoscsaládiból szárma­zott, s gyermekkorától kezdve a nehéz testi munkát végzők ki­szolgáltatott élete, hányatott sor­sa jutott neki is, mint annyi tár­sának, osztályrészül. „Én is, mint munkát kereső kubikos ke­rültem kapcsolatba a kommunis­ta párttal, 1929 nyarán. Több százan az akkori Teleki téren ta­nyáztunk, rongyosan és éhesen, amikor valaki hívott bennünket, hogy menjünk el előadást hall­gatni a vasasok székházába.” — írta egyik életrajzi jegyzetében. Az előadás ugyan nem nyerte meg tetszésüket — Peyer Károly volt az előadó —, de mint a to­vábbiakban emlékezett: „1930 ja­nuárjában már az illegális párt­tagok sorába tartoztam. Több elvtársammal együtt röpiratokat gyártottunk.” Itt érte néhány tár­sával, többek között a .KMP mun­kájába őt is bekapcsoló Ruzsin- kó Mihállyal együtt — az első „lebukás”. Becsülettel helytállt, nem vallott a társaira. Egyévi és hat hónapi börtönre ítélték. A börtönben ismerkedett meg Fürst Sándorral, Házi Ferenccel és több más tapasztalt kommu­nistával, akikkel együtt részt vett a politikai foglyokkal való em­bertelen bánásmód ellen tiltako­zó éhségsztrájkokban. Szabadu­lása után öt évre kitiltották a fővárosból, hazautazott Mező­túrra, ahol szigorú rendőri fel­ügyelet alá került. Egy év sem telt bele, amikor 1932 kora nya­rán a párt hívására felutazott Budapestre. Ekkor bízták meg az újjászervezés alatt álló vidéki osztály vezetésével, helyettese a kiskunfélegyházi Haracsi Mihály lett. A statárium fenyegetése alatt Ez volt az az időszak, amikor — a biatorbágyi merénylet ürü­gyén — 1931 őszén statáriumot hirdetett gróf Károlyi Gyula kor­mánya. Valójában a kommunis­ta szervezkedés ellen irányult a fokozódó rendőrterror. Március 1-jén letartóztatták a KMP ak­kori vidéki szervezőit, vezetőit: Nagy Pált, Ruzsinkó Mihályt, Ta­más Aladárt. Habár bizonyíté­kot nem találtak ellenük, két és fél évi börtön várt rájuk. A párt nem hátrált meg, 1932 márciusában iharci programot bocsátott ki a falu kizsákmányolt népe számára, munkaalkalmat, jobb béreket, rendszeres segélyt, ingyenes orvosi kezelést követel­ve. A falvakban a helyzet rob­banásig feszült volt, az uralkodó köröket nyugtalanította a falu­si szervezkedés. Azon a nyáron a Horthy-rendőrség kezére került Sallai Imre és Fürst Sándor, Ka­rikás Frigyes és Kilián György, valamint a KMP több más veze­tője. A nemzetközi tiltakozás el­lenére Sallait és Fürstöt kivégez­ték. Mindezt azért is szükséges most felidézni, hogy érzékelni lehes­sen annak a tevékenységnek a nehézségeit és veszélyeit, amely a fiatal, akkor mindössze 25 éves Busi Vincére és társaira, a párt, a KIMSZ, a Vörös Segély vidéki irányítóira várt. A folyta­tódó letartóztatások ellenére új­ra helyreállt a kapcsolatuk a szolnoki területi bizottsággal, Mezőtúrral, kiterjedt a szervező- munkájuk Tiszaföldvárra, Rá- kóczifalvára, Jászladányra, Kun- szentmártonra. Aktivizálták a kiskunfélegyházi, szegedi, kapos­vári, salgótarjáni pártsejteket is. Sikerült összeköttetést terem­teni a győri, békéscsabai, ceglé­di, kecskeméti elvtársakkal. Nehéz vasakban (A kecskeméti lebukás) Amikor 1933 májusában Busi Vince a Duna—Tisza közére utazott, a horthysta hatóságok — a csendőrség 8., budapesti nyo­mozó alosztálya — már szigorú utasítást kaptak a kommunisták felkutatására, mivel, mint írták: „a falvakban erősödik a kom­munista mozgalom.” Május 7-én érkezett Busi Kecskemétre, hogy a helyi bizottság tagjaival — Hegedűs Lászlóval, Babella Ká­rollyal, Nagy Sándorral és Sztraka Józseffel találkozzon. A hajnali órákban a csendőrség rajtuk ütött, és nehéz vasakban megbilincselve valamennyiüket Kiskunfélegyházára szállították. Több mint egy héten át vallat­ták, kínozták a foglyokat, végül átadták őket a budapesti ügyész­ségnek. A törvényszék Busi Vin­cét háromévi fegyházra ítélte, melyet Szegeden töltött le. Amíg a szív dobog... Kiszabadult, Mezőtúron ismét rendőri felügyelet várta, ame­lyet időnként sikerült kijátsza­nia, s így részt vett az ellenál­lási mozgalom harcaiban. A fel- szabadulás után a város vezeté­sében kapott helyet, majd 1950- től 54-ig a Bács-Kiskun Megyei Tanács mezőgazdasági osztályá­nak csoportvezetője volt. Az el­lenforradalom idején fegyverrel védte a munkáshatalmat. Rövi­desen kinevezték a Jövendőnk főszerkesztőjévé, majd a Képes Újságnál dolgozott. Nyugdíja­zása után még egy évig bejárt a szerkesztőségbe, néhányszor Kecskemétre is ellátogatott. A nyugdíjas évek pihenőjéből már alig jutott neki valami: 1968. áp­rilis 23-án megfáradt szíve fel­mondta a szolgálatot. Akik ismerték, tanúsíthatják: példaképe lehetne ő ma is az ifjabb nemzedéknek. F. Tóth Pál 'Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium legfrissebb adataiból kitűnik, hogy a várt­nál kedvezőbb eredménnyel zá­rult a múlt évi lakásépítés. A népgazdasági terv tavaly 62,5— 65 ezer új otthon felépítését irá­nyozta elő, s az év befejezése előtti hetekben kapott jelzések szerint az alsó határ volt való­színű. A mostani végleges ada­tokból viszont kiderült, hogy 1986- ban összesen 69 346 új otthon épült az országban, tehát jó 4 ezerrel több, mint amennyi a tervszám felső határa volt. A túl­teljesítést elsősorban a magánla­kás-építők erőfeszítései tették le­hetőve; összességében az új laká­soknak már majdnem 90 százalé­kához jutottak hozzá a saját erő­ből végzett házilagos kivitelezés­sel vagy vásárlás útján. A bőséges építőanyag-kínálat, valamint a termékek gyári ki­szolgálásának és az építők bolt­hálózatának fejlesztése is segí­tette a házilagos kivitelezést. Je­lentősen túlteljesítették a lakás- építési előirányzatot Borsod, Hajdú-Bihar, Szolnok és Vas megyében, ám Pest és Veszprém megyében a tervezettnél keve­sebb otthon készült el. Budapes­ten pedig mintegy ezer lakással maradtak adósok az építők. Az országban ezer lakosonként tavaly átadott 6,6 új lakással ha­zánk az európai országok közép­mezőnyéhez tartozik. Az idei nép- gazdasági terv szerényebb fel­adatokat, 60—61 ezer új otthon, és ezen belül állami erőből 6 ezer lakás építését irányozta elő. A budapesti feladat mintegy 9 ezer új lakás átadása lesz. A lakás- építési előirányzat csökkenése ér­dekeltebbé teszi a kivitelező vál­lalatokat és szövetkezeteket ab­ban, hogy javítsák a minőséget, s tartsák be a határidőket. .HÓMUNKÁSOK” A PADLÁSON Ha fagy, akkor nem ázik Amikor a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ portáján kiderül, hogy a tető­felújítással kapcsolatban ér­deklődöm, a jelenlévők egy pillanatra meghökkennek. — Ez kényes téma, — szó­lal meg gyors mérlegelés után valaki. Igen, de én éppen a kimon­dott gyanú alapján tovább téblábolok a bejáratnál és próbálom a fagyos hideg elle­nére melegen tartani a témát. — 'Utoljára a külkereske­delemnél akadt el a dolog: a bronzlemez import anyag. — így már világos. — Na, és a rendkívüli idő­járás. — Mi nem tétlenkedtünk, láncot alkottunk és a tetőről teknővel hordtuk a havat. — De éppen itt jönnek a ki­vitelezők 1 — három ember érkezik munkásruhában, sze­neslapáttal a kezükben. Men­nek havat lapátolni. — Magukkal tarthatok? — Hát, ha nem szédül? A bemutatkozásra sem ma­rad idő, csatlakozom a bri­gádhoz és máris megyünk föl­felé. Az emeleti kiállítóterem hófehér álmennyezetén sár­ga-barna foltok jelzik, hogy jó irányban haladunk. A tető­kibúvó vaslétrája alig észre­vehetően „kimozgósodott”, va­lószínűleg túl sokat használ­hatták mostanában. Tavaly még a szabad ég alatt sétál­hattunk a lapos tetőn, most hamisítatlan padlástérbe ér­kezünk: ruha szárad a fedél alatt. Igaz, hogy csak felmo­sórongy ... Felegyenesedni egyébként csak a gerinc közelében lehet, az emberek mégi^ otthonosan görnyednek a hatalmas ra­gasztott fatartók között. Már közelről ismerik a tetőtér min­den szegletét; legutóbb az ereszhajlat alatt hasalva, sze­meteslapáttal merték a vizet. Most is a beázás nyomait ke­resik. — Beázott? — Most nem, mert odakint fagy. Múltkor az olvadás ide­jén vagy 150 vödör vizet gyűj­töttünk össze. — Ennél már csak az volt jobb, amikor vödröket akasz­tottak a színpad fölé, hogy előadás közben a hóié ne a színészek nyakába csurogjon. Az ideiglenes kijáraton ke­resztül átbújva, az épület pe­remére lépünk, innen a haj­latra létraszerűen szegezett deszkákon felmászva, a tető­re jutunk. Az első métereket havas fóliaborításon egyen­súlyozva tesszük- meg. .Máshol a deszkaaljazatra szegezett kátránypapír feketéink, míg a felület legnagyobb részén tompán tükröződik a fémle­mez fedés bronzos árnyalata. A jéggé fagyott hó csak a te­tőzet szélén körbefutó csa­tornában és a kísérő falsze­gély tetején látható. Ha elol­vad, a hóié a többnyire bur­kolatlan vízelvezető csator­nán át a padlástérbe jut. Ezért kellene a havat ellapátolni. Behúzott nyakkal állunk az épület tetején, a néma csönd a végrehajtás lehetetlenségét sugallja. A beszélgetés már a padlás­térben folytatódik. December óta dolgoznak az épületen, tu­lajdonképpen nekik kellene a szegélybádogot felrakni. A zord időben ketten söpörték a havat a harmadik előtt, míg gz észrevette, hogy nem tud felállni, mert a nadrág a térde alatt odafagyott a le­mezhez. így aztán csak ügye­letet tártának. Lent az előtérben Dómján Jenőnével, az intézmény gaz­dasági igazgatójával találko­zom. Leplezetlen iróniával két hírrel tud szolgálni: amíg oda­kint fagy, nincs mitől félni. Ha mégis bekövetkezik az el­kerülhetetlen olvadás, felké­szülten várják: gondoskodtak a szükséges vödrök és teknök beszerzéséről. (Egyébként a legutóbbi koor­dinációs egyeztetés alkalmá­val a generálkivitelező, az Országos Szakipari Vállalat rrjúlt év november 30-ára ígér­te a munka befejezését.) Kis vágó Árpád GÉPKOCSIÁLLOMÁNYRÓL Szolgáltatók ügyeleti rendje STATISZTIKAI A Központi Statisztikai Hivatal az idén ismét felméri a lakosság tulaj­donában lévő gépkocsiállomány nagy­ságát, legfontosabb adatait. Hasonló vizsgálatot 1981-ben végeztek, a ma­gántulajdonban lévő személygépko­csipark azóta 450 ezerrel növekedett, az elmúlt év végén meghaladta a más­Leon európai város és nemcsak .megjelenésében. Az elmúlt szá­zad közepétől több hullámban -olasz, német, francia és katalán bevándorlók, bőriparosok és ke­reskedők telepedtek le. Az európaiak első vagy máso­dik generációs utódai emlékük­ben ma is elevenen és büszkén őrzik európaiságuk tudatát, nosz­talgikusan számon tartják a vá­rost, ahonnan ősük nagyobb sze­rencsét próbálva elvándorolt, és mintha most is csak arra a nap­ra várnának, amikor jobbra for­dult anyagi lehetőségeik lehető­vé teszik számukra, hogy önkén­tes babiloni fogságukat föladva visszatérjenek őshazájukba, a vén Európába. Ezek után érthető, mekkora vá­rakozás előzte meg a Mundiál- csatát e kulturálisan nyitott vá­rosban, a három európai és a kanadai csapat érkezését. A vá­rost már hónapokkal előbb föl­FELMÉRÉS A fél milliót. Becslések szerint részese­désük a személyszállításban megköze­líti a tömegközlekedési eszközökét. A magántulajdonban lévő személygép­kocsik üzemeltetési költségeinek, üzemanyag-fogyasztásának és javí­tási Igényeinek megítéléséhez szük­lobogózták, mindenhol zászlót lengetett a szél, a föliratok az út mentén, az áruházak bejáratánál, középületeken és magánlakáso­kon azt hirdették: „Bienvenidos Mexico”, azaz Isten hozott Mexi­kóban! A városból napi 12 000 pár láb­beli kerül az ország üzleteibe, de jut belőle az Egyesült Államok­ba, Japánba, Ausztráliába és Itáliába is. A leggazdagabbak nem sajnálják a pénzt, hogy re­pülőre üljenek, eljöjjenek ide és kedvük, ízlésük szerint egye­di cipőt, szandált, csizmát készít­tessenek. Leónban háromszáz- ezer ember dolgozik a cipő- és bőriparban. Később tudtam csak meg eb­ben az európai kultúrájú város­ban, hogy a szovjetek, a fran­ciák és a kanadaiak milyen erő­feszítéseket tettek a Mundiál elő­készítésével kapcsolatban. A vi­lágbajnokság nemcsak futball­ségesek a friss adatok, a megbbható részletes Ismeretek. A mostani adatfelvétel során feb­ruárban mintegy 50 ezer autótulajdo­nosnak küldik ki az adatszolgáltatás­ra felkérő levelet, a kitöltendő adat­lapot és a visszaküldéshez szükséges mérkőzésekből áll, hanem nagy lehetőséget is kínál az egyes or­szágok kultúrájának, történel­mének, gazdaságának és politi­kájának megismertetésére. León és Irapuato erre várt. A franciák — ahogy az itte­niek mesélték — impozáns kiál­lítást rendeztek országuk törté, nelméről, művészetükről bemu­tatót tartottak, francia könyvvá­sárt szerveztek és nagysikerű filmhetet rendeztek. Még el se kezdődött a Mundiál, a leóniak már megszerették a franciákat. A szovjetek is kitettek maguk­ért. Balett-táncosaik viharos si­kert arattak, mind a leóniaknak, mind az irapuatóiakimak feledhe­tetlen élményt adtak. A Szovjet­unióról prospektusokat osztogat­tak, ingyenes szabadtéri és film­vetítéseket tartottak a szovjet tá­jakról és emberekről, azok min­dennapi életéről, egy néptánc­együttes pedig munkásotthonok­ban ingyen lépett fel. Mindez nem mindennapi élményt jelentett a két város lakóinak. Évtizedes szovjetellenesség és antikommu- nista előítélet oldódott és oszlott szét már a Mundiál előtti hóna­pokban. Persze a kanadaiak sem maradtak el. propagandájukból még színházi előadásra is futot­ta, és jól emlékszem arra a dél­utánra, amikor négy kanadai fia­tal bejött a sajtóterembe, és ka­nadai Mundiál-trikókat osztoga­tott, nekem is jutott belőle egy. Na és a magyarok? Sehol sen­ki és semmi. Se Leónban, se Ira- puatóban. A decemberi sorsolás­kor megtudtuk, hogy León vá­rosa lesz egyik csoportmérkőzé­sünk színhelye, a magyar csapat három nap múlva egy barátsá­gos mérkőzést játszott a leóni csapattal, hogy kipróbálja a te­repet, a bevételt pedig felaján­lotta a földrengés károsultjainak megsegítésére. Akkor 4:l-re győz­tünk, és a mérkőzést 2,5 ezer né­válaszborltékot. Minél több és minél pontosabban kitöltött adatlap ér­kezik vissza a KSH-ba. annál meg­bízhatóbb összképet tudnak kialakí­tani a statisztikusok a hazai személy­gépkocsiparkról. Az adatszolgálta­tás nem kötelező. ző látta. Attól kezdve a világbaj­nokságig semmi, de semmi pro­pagandát nem fejtettünk ki, sem a magyar csapatért, sem a ma­gyar kultúráért, sem a magyar nemzetért. Csend és hallgatás. Közöny és érdektelenség? Nagykövetünk tehetetlenül mérgelődött, kultúrattasénk pe­dig megfáradt a sok kérő-sürge­tő telexszel, melyre otthonról még csak válasz sem érkezett. Az MLSZ-nek biztosan sok a mun­kája, menedzsere talán nagyon is leterhelt. — De ennyire!?! — Még egy valamire való cso­magot, pl. egy magyar zászlók­kal teli ládát sem tud küldeni? León és Irapuato utcáin ugyan lengenek, a helyiek jószándék­kal kitették, de nem az ő hibá­juk, hogy még az ötvenes évek címerével, vagy néhol a román címerrel díszítették a fehér' sá­vot. Ki ezért a felelős? Ki a ma­gyar csapat menedzsere? Van egyáltalán ilyen? Később kiderült, hogy van a csapatnak menedzsere, csak ides­tova 30 éve elvándorolt Spanyol- országba: öStreicher Emil, vagy ahogy egy számla nevezte őt: „az MILSZ nevében gazdasági ügyek­ben magyar képviselő a Mun- diáion” Senor Emilio östrei- cher. Nem tévedés, ő a csapat hi­vatalos menedzsere Mexikóban. Tőle kellene elvárnunk, hogy gondoskod ion magyar nemzeti színű zászlóról, a magyar propa­gandáról, megkösse a magyarok számára előnyös gazdasági szer­ződéseket ... őrület! — Ki találta ezt ki?!?! — Itt a sírás utáni következő fázis, a mélvből fölszakadó gú­nyon is túllépő nevetés követke­zik ... Simon János (Folytatjuk) VlZMÜ Az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalathoz tartozó te­lepüléseken a vízellátással kap­csolatos hibákat és rendellenessé­geket a fogyasztók a helyi víz-, illetve csatornaműveknél, illetve a kezelők lakásán jelenthetik. Több fogyasztót érintő hiba ese­tén a tanácsnál, illetve a közmű- ellátást irányító üzemmérnöksé­gen személyesen vagy telefonon kérhetnek segítséget — szomba­ton és vasárnap — az alábbiak szerint: Kecskeméten az Izsáki út 13. szám alatti üzemmérnökség fő­portáján személyesen vagy a 22-900-as telefonon. A megye- székhelyen kívül a hetényegyházi, ballószögi és városföldi fogyasz­tók tartoznak ide. Kiskunfél­egyházán munkaidőben bejelen­tés tehető: Tölgyfa u. 1. alatt. Telefon: 62-622, illetve munka­időn túl Nyár u. 4. szám alatt az ügyeletesnél. Itt várják a pál- monosto^i. petőfiszállási, gátéri, jászszentlászlói bugaci, kun­szállási, fülöpjakabi és orgo- ványi fogyasztók jelentkezését is. Tiszakécskén a Kossuth u. 64. alatt, illetve a 41-382-es telefo­non lehet hibát bejelenteni. Mun­kaidőn túl a Szabadka utcai víz­műgépházi ügyeletet kell értesí­teni. Az üzemmérnökséghez tar­tozó községek: Tiszabög, Laki­tel ek-Töserdő, Tiszaalpár. NyóL- lőrinc, Lászlófalva, Kerekegyhá­za, Kunbaracs, Ladánybene, La- josmizse, Felsőlajos. Kunszent- miklóson a hibabejelentést a Marx tér l. alá kérik. (T.: 55). Ehhez az üzemmérnökséghez tar­tozik: Tass, Dunavecse, Szalk- szentmá<rton, Apostag, Szabad- szállás, Izsák. Csatornameghibásodás esetén Kecskeméten bejelentés tehető a Mindszenti u. 6-ban (T.: 22-051). Kunszentmiklóson a vásártéri szennyvíztelepen. Kiskunfélegy­házán a Csongrádi úti telepen, vagy a 62-943-as telefonon. La- josmizsén a Vízműgépházban (Ceglédi u. 76). A Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalathoz tartozó tele­püléseken a víz- és csatornahá­lózat hibáját Kiskunhalason, a Brinkus L. u. 1. szám alatt sze­mélyesen, vagy a 22-555-üs tele­fonon. Kalocsán, a Hősök útja 31. szám alatt jelenthetik. A közsé­gekben a vízműnél, a vízműke­zelő lakásán kérhető segítség. A vízmű vállalatok kezelésé­be tartozó közművek szakaszha­tára ivóvízvezetéknél a vízmérő után 10 centiméterig, a csatorna- bekötésnél pedig a telekhatárig terjed. Ezen belül a hibák kija­vítása a fogyasztót terheli. DÉMÁSZ A villamosenergia-szolgálta- tással kapcsolatos panaszokat — áramkimaradást és egyéb hibá­kat — a következő kirendeltsé­geken, illetve azok telefonszáma- in lehet közölni: Kecskemét, Csongrádi u. 266. T.: 21-622; Ba­ja, Bajcsy-Zsilinszky u. 6. T.: 11- 933; Kalocsa, István király u. 27. T.: 75; Kiskörös, Petőfi Sándor u. 110. T.: 3; Kiskunfélegyháza, Fürst S. u. 18. T.: 62-022; Kis­kunhalas, Mátyás tér 2. T.: 11- 032. A hibabejelentéseket Kecske­méten. Baján, Kiskőrösön és Kis­kunfélegyházán folyamatosan fo­gadják, személyesen, vagy tele­fonon. Kalocsán és Kiskunhala­son a kirendeltségen személyes bejelentés csak szombat reggel 7-től 15 óráig tehető. 15 óra után és vasárnap a kirendeltség ka­pujában elhelyezett postaládá­ban lehet értesítést hagyni, illet­ve telefonon a fenti számok fo­lyamatosan hívhatók. DÉGÁZ A kecskeméti, nyárlőrinci, hel- véciai fogyasztók a gázszivárgá­sokat, -ömléseket, -robbanáso­kat, -tüzeket, -hiányokat és -ki­maradásokat személyesen Kecs­keméten, az Ipoly utca 4. szám alatt, vagy telefonon a 21-155-ös számon jelezhetik. Az ügyeleti szolgálat folyamatos. Kiskunfélegyházán a hibabe­jelentést személyesen a Nyomás 24. szám alatt, telefonon a 62- 440-es számon lehet tenni. Baján a DÉGÁZ-üzemegység- nél (Bajcsy-Zsilinszky u. 4.) sze­mélyesen, vagy a 12-588-as tele­fonon. Kiskunhalason a hibabejelen­tést a 11-792-es és a 11-177-es te­lefonszámon lehet tenni a DÉ- G Á Z - k i rendeltségen. 6. Csend és hallgatás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom