Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
amm ü I §ggä$g1 gög 8888888 M Í SfiB—aaSTOgMSaSB |8 !88g „ ; . > VT , : ■;$*' o-nÄ Hol tart a magyar reklám? ti ■ II I s llp II: A Magyar Reklámszövetség február közepén tartott közgyűlése egyebek között azt is megvitatta, milyen ma a reklám helyzete Magyarországon. A szakemberek természetesen sok tekintetben másként értékelik munkájuk eredményét, mint azok, akik a reklámot befogadják, bár a megítélés bizonyos pontokon találkozik. Kétségtelen például az, hogy a reklám mennyisége és szerepe a gazdasági életben növekszik. Ám míg a szakemberek még nagyobb szerepet szánnának a reklámnak, addig a publikumnak olykor épp ellenkező a véleménye: mondjuk a televízió előtt ülve türelmetlenül várja, hogy kezdődjék már az a műsor, amelyért a készüléket bekapcsolta. Míg a szakemberek szerint több potenciális reklámhordozó — például/tűzfal, mozifilm, levélreklám — kihasználatlan, addig a lakosság azt tapasztalja, hogy mindenhová, még a magánéletébe is betört a reklám, aminek nem feltétlenül örül. Hirdetések cél nélkül Mi is az igazság? Vitathatatlan tény, hogy hirdetésekkel igencsak sűrűn és sok helyen találkozunk. A rádió reggeli reklámműsorával ébredünk, és a televízió esti reklámfilmjeivel — vagy azok közben — alszunk el. Munkába menet a hirdetőoszlopok, a villamosok, az autóbuszok plakátjait tanulmányozhatjuk; ha gyalogszerrel járunk, az utcai transzparensek, az üzletek kirakatai, feliratai vesznek célba bennünket. Ha moziba vagy strandra megyünk, ha meccset nézünk, vagy újságot olvasunk — mindenütt ott a reklám. Amennyiben ezt sokalljuk, úgy vagy túlságosan jó — sokkoló hatású — vagy gyenge színvonalú, bárgyú a hirdetés, hiszen a szellemes, a humoros, az ötletes, a kellemes, a netán esztétikus hatást — szöveget, zenét, látványt — az ember szívesen fogadja. A semmilyenen, a jellegtelenen átlapoz, átnéz; az hidegen hagyja. Ha tehát a publikumban ellenérzések támadnak, úgy azok inkább a reklám milyenségének, semmint mennyiségének a követ-, kezményei. Ami pedig a minőséget illeti, legyen bármennyi indokolt kifogásunk ellene, tudnunk kell, hogy az újkori magyar reklám viszonylag fiatal, s hogy még gyermekcipőben jár. Az általános hiány közepette nincs szükség reklámra; ahol nem akarnak árut, szolgáltatást eladni, ott a hirdetés csak amolyan tessék- lássék dekoráció. Az intenzív reklámtevékenység a piacgazdaság sajátja, márpedig a piacgazdaság nálunk ma még inkább csak szavakban létezik, semmint a valóságban. Az igény haloványságára jellemző, ami a szakemberek közgyűlésén is elhangzott: a reklámot sok helyen még mindig autonóm tevékenységként, nem pedig az értékesítési politika részeként kezelik. Ez, némileg leegyszerűsítve, azt jelenti, hogy a vállalatok egy része meghatározza ugyan, mennyi pénzt fordít a reklámra, s azt többnyire el is költi, ám majdhogynem függetlenül attól, hogy 'érdekei mit diktálnak, hogy reklámtevékenysége hogyan hat a befogadókra. Pedig a reklámnak gazdag szak- irodalma, mondhatni, tudománya van, amely Magyarországon is hozzáférhető, alkalmazható. Hogy csak nagyon egyszerű példákat említsünk, mondjuk a helyi áfész szolgáltatásait felesleges országos napilapokban, célszerűbb a megyei lapban hirdetni, vagy olyan árut, amelyből nincs elegendő, felesleges, sőt, tilos reklámozni. Egyes vállalatok ezekkel az alapszabályokkal sincsenek tisztában, nemhogy, tegyük fel, hatásvizsgálatokat végeznének, és azok ismeretében döntenének: mit, mikor milyen eszközökkel reklámoznak. Sikeres országpropaganda Aligha véletlen, hogy a magyar vállalatok külföldi reklámtevékenysége célratörőbb és színvonalasabb a hazainál: a külföldi eladásokban a vállalatok érdekeltebbek, és ott a reklámok óriási áradatában is észrevehető, feltűnő ötleteket kell produkálni. A külkereskedelemben inkább érvényesül a marketing- szemlélet: ott a propagandát a vállalatok inkább az értékesítési feladat részének tekintik. Lényegében ugyanez mondható el azokról a külföldi akciókról, amelyeket országpropagandának nevezhetünk: a nemzetközi kiállításokon való részvétel, a külföldön megrendezett magyar gazdasági vagy műszaki napok, idegenforgalmi kiállítások, árubemutatók pontosabban veszik célba a befogadókat. Ez jellemzi az egyik legsikeresebb kampányt, amely „Gutes aus Ungarn” jelszóval folyik az NSZK- ban a magyar élelmiszerek iránti igény fokozása céljából. Most, amikor már eléri a háromszázat áz önálló külkereskedelmi tevékenységre jogosult vállalatok, szövetkezetek száma, különösen fontos a szakemberek képzése, hogy a külföldi piacokon újonnan megjelenő cégek is méltóképpen képviseljék hazánkat. Nem csupán azért fontos ez, hogy áruikat jól eladhassák, hanem azért is, mert reklámtevékenységük alakítja a Magyarországról alkotott képet. Biztató élénkülés Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy míg korábban egyetlen vállalat, a Hungexpo rendezhetett hivatalos külföldi kiállítást, újabban ez a monopólium megszűnt, és a Hungexpo mellett három további cég — az Interpress, a Magyar Hirdető, az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat — versenghet valamely külföldi kiállítás megrendezéséért. A reklámpiac belföldön is kezd valóban önálló szervezeti egységeket, például leányvállalatokat hozni létre a reklámozásra, és emellett ügynökségek, kisvállalkozások alakulnak, amelyek magukra vállalják a marketing munka egy-egy részterületének megoldását. Az élénkülésre jellemző, hogy a Magyar Reklámszövetség tagjai sorában már ötven reklám kisvállalkozót számlál, sőt számukra külön tagozatot létesített. Nyilvánvaló, hogy amint bővül az eladandó áruk és szolgáltatások köre, amint kialakul a valós verseny a gazdálkodó szervezetek között, amint a hiánygazdálkodást felváltja a piacgazdálkodás, úgy lesz mind nagyobb szerepe a reklámnak is. Ettől az átalakulástól várható, hogy a különféle hordozókon — plakátokon, filmen, transzparensen, rádióban, sajtóban stb. — megjelenő reklámok kellemesebbek, szellemesebbek legyenek, és ami szintén kívánatos, több információval szolgáljanak. Gál Zsuzsa CSÖKKEN AZ ÁRAMSZÜNETEK IDŐTARTAMA Nagyfeszültség és elektronika Telemechanikai irán yítóközpon t a DémásznáI . A villamosipari szakmában korán szétvált egymástól az erős- és gyengeáramú ágazat. Teljesen más jellegű szakismeretre volt szüksége már a századforduló táján Bláthy Ottónak a transzformátor, Puskás Tivadarnak a telefonközpont megalkotásához. A kétféle, külön utat bejáró tudomány az ötvenes évek végén a félvezetőknek a villamos vontatásban való megjelenésével újra találkozott, s ma ismét összefonódik. A jövő erősáramú villanyszerelője aligha képzelhető el irányítástechnikai, s ezen belül is mikroelektronikai, számítástechnikai felkészültség nélkül. Az ösz- szefonódás szép példája a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemigazgatóságán kiépített telemechanikai irányítóközpont, amelynek segítségével Bács-Kiskun megye északi részén is javul az áramellátás üzem- biztonsága és folyamatossága. A számítógép valóban könnyíti, gyorsítja-e a munkát? Kísérőnk Nyúl József, a kecskeméti kirendeltség művezetője. — Szerinte tényleg hasznos, már nagyon kellett. Üzemzavar esetén így nem kell a sötétben tapogatózniuk. A kutatóintézetektől a Rubik Stúdióig Szabó Dénes, üzemviteli osztályveze- ‘ tővel lépünk be az irányítóközpont helyiségébe. Elmondja, hogy az üzemirányító központ létesítésének gondolata már a hetvenes évek végén megfogalmazódott, s megvalósítását a mikroszámítógépek elterjedése tette lehetővé. Az előkészületeket széles körű együttműködésjellemezte. A folyamatirányító rendszert a Démász kívánsága alapján a Villamosenergiaipari Kutatóinté- iij zet dolgozta ki. A Központi Fizikai Kutatóintézet a TPA 1148-as számító- ' gépet, az MMG Automatika Művek pedig a kecskeméti közreműködéssel tg készülő vezérlőszekrényeket és a SAM Ijj 85-ös mikroszámítógépet adta. A sé- |ll matábla és a bútorzat a Rubik Stúdió jj! munkája. A létesítmény az épülettel együtt körülbelül 30 millió forintba került, ám ha az üzemigazgatóság műkőül dési területének különböző pontjain elhelyezett mérő- és működtetőelemeket, távadókat és kábeleket is beszámítjuk, a költségek megközelítik az 50 milliót. Az irányítóközpontból, a Démász kezelésében lévő 120, 35, 20 és 10 kilovoltos távvezeték- és kábelhálózatok állapota követhető nyomon. Ellenőriz- heto a megszakítók helyzete, a transz- formátorok teljesítménytényezője és (Pásztor Zoltán felvételei) Az ember és a munka A Vízgépészeti Vállalat la- josmizsei üzeme jól zárta a tavalyi évet. Tervét mintegy ötmillióval növelve, elérte a 160 millió forintot. Az idei évre is hasonlók az élképzeléseik. Az idén elkészülő 108 torony felét külföldre szállítják. Újdonság, hogy „kulcsra kész” munkát is vállalnak, vagyis nemcsak gyártják, de a helyszínen fel is állítják megrendelőiknek a viztornyokat. Az év eleji rossz idő ellenére már tíz berendezés elkészült és két darab 200 köbméteres nagy tornyot már el is szállítottak. • Gazdik Pál clektrikus a Démász nagykőrösi üzemigazgatóságának új irányítóközpontjában. hatásfoka, a leágazások terhelése. A központba befutnak a hibajelzések, s működtethetők a kapcsolóelemek. A rendszer saját hibáját is jelzi A technika ördöge megtréfál bennünket. A sématáblán vijjogás kíséretében villogni kezd a Kecskemétnél elhelyezett világító dióda. Gazdik Pál üzemirányító elektrikus a képernyőn kikeresi az északi alállomást mutató ábrát. Alatta ott a felirat. Február 13- án, 9 óra, 34 perc, 49 másodperc: távközlési hiba. Szabó Dénest kicsit bosz- szantja, hogy ez éppen a riporter jelenlétében fordul elő, ám nincs mit szégyellnie a nyilvánosság előtt sem. A rendszer — okosan, mondhatni dicsérendő önkritikával —, saját hibáját jelezte. Hogy legközelebb jelezni tudjon más hibákat is. Alig múlik el néhány perc, s a helyi ellenőrzés, valamint a kecskemétiekkel folytatott telefonbeszélgetés nyomán kiderül, hogy a távadók és a vevők egyaránt jól működnek, tehát a hiba „valahol a vonalon” van. Az illetékesek már tudnak róla, s keresik. Nem csak oszlopra mászni . . . A hibaelhárítás rendszerint két szakaszból áll. A keresésből és a javításból. Gyakran az előbbi a lényegesen hosszabb, s az új irányítóközpont éppen ennek az időtartamát rövidíti le. — Nem mindegy, hogy valaki az áramszünet miatt tizenöt, vagy hatvan percet kénytelen egy sötét liftben eltölteni — jegyzi meg Gazdik Pál —, s az sem mindegy, hogy nagy értékű termelőeszközök meddig állnak kihasználatlanul. Az idősebb, tapasztalt szakember főként ebben a két dologban látja a beruházás hasznát, de az sem mellékes, hogy — mint hozzáteszi —, a diszpécserek munkakörülményei is jelentősen javultak. A berendezés az említetthez hasonló gyorsasággal jelezte volna, ha egy megszakító hibásodik meg, vagy ha valamelyik leágazásban a terhelés már huzamosabb ideje nagyobb a megengedettnél. A telemechanikai rendszer jól vizsgázott a közelmúltban, a jégterhelés okozta sorozatos meghibásodások idején. Gazdik Pál bekapcsolja a számítógép nyomtatóját, s a leporellón megjelenik a műszak eddigi eseményeiről szóló jelentés. Az adminisztráció is könnyebb. Az üzemirányító fiatalabbaknak is dicséretére váló otthonossággal mozog az elektronikus berendezések között, s látható, hogy a szakmai közvélemény megkezdheti magában annak a képnek a lerombolását, miszerint a Démász villanyszerelői inkább ötször felmásznak egy jeges faoszlopra, mintsem egyszer megoldjanak egy elméleti feladatot. Bálái F. István A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP ÚJDONSÁGAI OR BARANYA! fERENC-FEKE A termőföld mezőgazdaságunk legfontosabb termelőeszköze. Becsült értéke a nemzeti vagyon közel húsz százaléka. A termőtalaj védelmével, termékenységének fokozásával és a harmonikus növénytáplálással foglalkozó alapadataink: a talajok legfontosabb kémiai, fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságának ismerete. Hazánkban 1977-ben kezdődtek a nagyarányú talajvizsgálatok, mely mezőgazda- sági területeink 110 ezer táblájáról (közel 5 millió hektárról) átlagosan hat hektáros fölbontásban készültek. A kötetben összefoglalót ta. Iái az olvasó a vizsgálatok legfontosabb eredményeiről, a tápanyagviszonyok, a tápanyagok érvényesülését befolyásoló legfontosabb tényezők, valamint a tápanyag-ellátás összefüggéseiről. A könyv a búzatermesztés tükrében tárgyalja a talajtényezők hatásait.- OR. KOVÁCS ‘VSftf A magyarországi talajtápanyag-vizsgáíatok eredményei Mezőgazdasági Kiadó A szerzők bemutatják az alkalmazott talajtápanyag-vizsgálati rendszert, a mintavételi és vizsgálati módszereket; összefoglalják a legfontosabb eredményeket, az ország mezőgazdasági művelés alatt álló területeinek tápanyagviszonyait. K. M. i
