Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-27 / 49. szám
1987. február 27. • PETŐFI NÉPE • 3 VENDÉGLÁTÁS A KÖZSÉGEKBEN — ÚSZÓD„Tollat kell ragadni, mert ami sok, az sok!” — így kezdi lapunknak küldött sorait egy uszó- di levélíró. Bár névtelenül, de tudatja, hogy „ ... az új vendéglőben nagy harc folyik az alkoholizmusért. Reggel fél 7-től lehet féldeciziii vagy egydecizni, mivel 9 óra előtt háromcentes röviditalt nem mérnek. Embereink ki ■&em józanodnak, máris kezdik újra az ivást.” Tortáért Kalocsára kell menni! Dülöngélés 5 órakor A „Köszönjük, nevek nélkül” aláírással érkezett levél nyomán ellátogatunk a faluba. Kiderül: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja! A község páirttitkára, aki a tanács végrehajtó bizottságának is tagja, elmondja, hogy már reggel 5 órakor találkozott dülöngélő tsz-taggal. Honnét jött, vagy hová tartott? Azt már nem tudta pontosan megállapítani. Az •egyik tanácstag meg arról számol be, hogy éjszakába nyúló ti- vornyázásck zavarják Úszód lakóinak életét. Az idei falugyűlés sürgette: a tanács kísérje figyelemmel, ellenőrizze és segítse kulturáltabbá tenni a helyi vendéglátást. Mindez azután történt, hogy Csoda Jánost, a Szabadság utcai szerződéses Nefelejcs presszó üzletvezetőjét a megyei kereskedelmi felügyelőség 5 ezer forint bírsággal büntette videoműsorok engedély nélküli bemutatásáért (34 kazettát találtak nála), s játék- és pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó szabályok megszegéséért. Heibl Istvánnét, az új vendéglőnek nevezett Tíz- lukú csárda tulajdonosát szintén elmarasztalták. A népi ellenőri vizsgálat tanúsága szerint a Deák Ferenc utcai vendéglátóhelyen 9 óra előtt is kiszolgáltak szeszes italt. A próbavásárlásnál kevesebb vodkát és kevertet töltöttek ki, s a fali árlap olvashatatlan volt. Ezért, árdrágításért és árellenőrzés akadályozásáért — többrendbeli szabálysértésért — összesen 17 ezer forint pénzbüntetést fizetett Heiblné egy esztendő alatt. Kiszabták a bírságot... és azután? •Nem a múltat akarjuk ezzel mindenáron fölhánytorgatni. Nem azért jöttünk Úszódra, hogy le-' vélírónk jelzése és a tanács vb- titkáránál, Kalapos Zoltánnénál őrzött jegyzőkönyvek alapján csupán a vendéglátás gyenge oldaláról írjunk. Az érdekel inkább bennünket, milyen helyet (Méhes! Éva felvételei) foglal el Úszód kereskedelmében. — Valamikor hét kocsma volt a községben — számolgatja Ok- vátovity István tanácselnök. — Konkuráltak egymással. „Megélt” mind a hét. Azóta változott a helyzet. Két kézben van a vendéglátás, még pon- * tosabban a szeszesital-forgalmazás. Csada Jánosnak nem szakmája a vendéglátás. Mégis, vállalkozói kedvéből .több mindenre futotta itt az elmúlt három esztendőben, mióta szerződéses üzemeltetőként bérli a Nefelejcset, a Kalocsa és Vidéke Áfész presszóját. Az ide 300 méterre levő külső tégla WC helyett bénít mosdót építtetett. A kiszolgálópult fölött bolthajtás, a falakon olajfestés, lambéria, egy állványon színes tévé. valamint rexasztal és más berendezések jelzik az áfész költségére elvégzett korszerűsítést a negyvenéves épületben, ahol 30 esztendeig kocsma volt. Valójában ma is az. Csupán a cégér és a külső változott. Ám amikor az ételforgalmazásról kérdezem a bérlőt, látom, ezzel hamar kátyúba jutna beszélgetésünk. Ropi, pogácsa — más semmi — Étel? — tűnődik el gondterhelten. — Az itt nem kell. Ezen a helyen mindig kocsma volt, sosem kifőzde. Megszokták az emberek. Csak ropi és pogácsa szokott lenni ... Beszédesebbé válik, amikor az •Italra terelem a szót. — A Nefelejcs, látja, így sem üres — mutat körbé a teremben • A nagy, fehér épület — a Tiz- lukú csárda — kiemelkedik a falu házainak sorából. Felszereltségével kulturált vendéglátóhely lehetne ... • ... ha nem a kocsmajelleget őrizné tovább. : igsUr' «r* iw»?? Csada János. — Az asztaloknál mindig ülnek. Reggel 7-kor jövök dolgozni, és 23 óráig talpon vagyok. Este nagy a forgalom. Olyankor eladok annyi félliteres pálinkát, mint amennyit azelőtt reggelenként kimértem. Amikor még a művelődési házban engedtek szeszes italt árusítani, három- százötven-négyszáz üveg sört vettek tőlem egy-egy bálban. Két éve ezt megtiltották. Azóta nincs bál. Nem jönnek össze a fiatalok. Ügy fáj az ember szive, amikor látja, hogy mennyire pang a kultúrház ...! Majd a fagylaltozók is sorra kerülnek őszintén szólva, nem fakadtam könnyekre efölött a szívfájdalom fölött. Amiatt van inkább hiányérzetem — a falubeliekkel együtt —, hogy míg tortáért Úszódról Kalocsára kell utazni, míg nyáron a Nefelejcsben a gyerekek az italozók sorában várakozhatnak fagylaltért, s míg erősen tartja magát az a nézet, hogy egy településen csak alkoholfélék forgalmazásából lehet megélni, addig az uszódi vendéglátás fehér foltja — egyoldalúsága — megmarad. Kérdés, hogy meddig? Kohl Antal 23. Ó, szenyor hungaro! A magyar labdarúgó-válogatott Mexikóvárosban töltött utolsó napjaira a Holiday Inn Szállóban szállt meg. A tizennyolc emeletes hotel legfölső szintjén, a bárban ülök helybéli és magyar barátaimmal. Az asztalon cola és ruim. Közeleg az éjfél, csapatunk holnap délután repül haza. Mexikó „szépséges hölgyei” ellepték az éjszakai mulatókait, bárokat, hogy focistákkal ismerkedhessenek meg. „Te nem mész senkiivel táncolni1?” — kérdezem Hajszán Gyulát. ..»Nem! Ezt a másfél napot már kibírom, a,ztán vár Otthon a menyasszonyom. ’ ’ Beszélgetünk sefc mindenről, így a megalázó vereségről is. Hajszánt kihozták a Mundiáílra, de egyszer sem válogatták be a csapatba!. Mégsem szid ezért senkiit, Mezeyt sem hantjai. „Alapvető hibánk italán az volit, hogy hamis koncepcióval jöttünk el, hamis szellemben azt hittük, hogy Itényleg nagyon sokra leszünk képesek, és csak győzelemre játszottunk, döntetlenre nem is gondoltunk. Amikor pedig csúfos vereséget szenvedtünk. végleg összeroppaimt a csapat, és lám, imég azt sem értük el, amire pedig reálisain képesek lettünk volna, bejutni a legjobb tizenhat közé.” A maigyar válogatott június közepének egyik délutánján Mexikóvárosban repülőgépre szállt és elhagyta az 198G-os Mundiál színhelyét. Mexikóban senki sem vette észre távozásukat... A Mundiál tovább folytatódott nélkülünk ás. Június 15-én az Azték Stadionban száztizennégyezer néző hangarkánjáival buzdítva Mexikó 2:0-ra győzött Bulgária ellen. „Ccákflti bim-bum. bam- baim-baim, Mexikó—Mexikó rá, rá, rá!” — zúgta önfeledten a tömeg. Igen, ez az örömök éiiszakája volt. Amikor a ‘hazai válogatott győzőit, a stadionból a városközpontig vezető több kilométeres főúton, a Tilailpanon haitafimas emberáradait kígyózott, a Reformra sugárút arany Angyal szobráig. Ott azitán énekeltek, táncoltak. tapsoltak, miközben azt kiabálták: éljen Mexikó! At autósok örömükben tülköltek. több autóbuszt a fiatalok megállítottak, megszálltak, úgy, hogy a tetőn is harminc—negyven ember ül:t, állt, csimpaszkodott. A buszokat a városközpontba térítették. A szél mexikói zászlót lengetett, mexikói rigmusokat hordott magával. Mindenki önfeledten tombolt, tízéves gyerek és hetvenéves aggastyán járta a yuca- táni párád icscmnaadár táncát. Áz emberek fején, nagy karimájú sombréro-kialap és pattogott a Mundiál! indulóra. Igen. ez valóban az örömök éjszakája vo’it. Ezek azok az órák. amikor felejtik az emberek bánatukat és szegénységüket. fél évvel a földrengés után örömtől csillant a könny. Pienta. fiesta, valódi latin-amerikai karnevál-hangulat. Ez kröl ai néon'eik, ez adja a sport fölszabadító örömét. Szegény és gazdag, éhes és jóllakott eevüit tombol, mexikói és kül- fö’dii együtt örüli. Ezt jelentette tehát Mexikónak és ta mexikóiaknak a Mundiáil. Tíz hónappal a. mexikói világbajnokság után Kecskeméten, a Hunyadi János Általános Iskola MEGYEI FÓRUM Többet kell tenni a munkavédelemért Az elmaradt kár a haszonnal egyenlő Többnapos munkavédelmi rendezvénysorozat színhelye az SZMT kecskeméti székhaza. A szakszervezetek, az általános fogyasztási szövetkezetek, az ipari szövetkezetek és a munkavédelmi felügyelőség megyei szervezetei hívták meg az érdekeltségi területükhöz tartozó gazdálkodó egységek munkavédelemmel foglalkozó képviselőit. A rendezvényen megtekinthető a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat és a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat kiál lí tásai. :M umikar uha-di va tbsmutató, munkavédelmi videofilmek és számítógépes vetélkedők színesítik a programot. Miint ismeretes, a munkavédelem tennivalói az állami és a szakszervezeti szervek között át- szerveződtek, két évvel ezelőtt megalakult az Országos Munka- védelmi Főfelügyelőség. A tennivalók megva’.ós'Tásáért. az új intézményrendszer közreműködésévé!, az állalmi és gazdasági vezetés a felelős, míg a szakszervezetek kötelessége a feladatok minél jobb megoldásának szorgalmazása. segítése és ellenőrzése. Az ellenőrzés nem cél. hanem eszköz, ez derült ki dr. Szűcs Endrének, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnökének megnyitó szavaiból. A közös cél a termelés munkakultúrájának és biztonságának fejlesztése, a munka- és technológiai fegyelem erősítése, a korszerű imunikakörüCimények megteremtése, az üzemi balesetek és foglalkozási ártalmak megelőzése. Az együttműködés alapelve: az emberért tevékenykedni. Az utóbbi években a gazdasági háttér nem kedvezett a munkavédelemnek, mégsem engedhető meg. hogy az alapvető biztonságtechnikai feltételek hiányozzanak. — Alapállásunk — mondotta az előadó —, hogy legalább éves terv készüljön. Középtávon pedig egy rang'or legyen arról, hogy az anyagi lehetőségek függvényében melyek a megoldandó feladatok. Természetesen első helyre az életveszély megakadályozásának ke’l kerülnie. Fontos, hogy a gazdasági megközelítésben tudatosuljon : az elmaradt kár a haszonr mai egyenlő. Ennek érdekében javítani kell a megelőző intézkedések és a baleseti Oktatás tartalmi színvonalát, a munkarvédelmi- őr-mozgalom aktivitását és szervezettségét. Akad tennivaló a közlekedésbiztonság, a környezetvédelem és az egészséges életmódra nevelés területén is. Gergely Imre, a Bács-Kiskun Megyei Munkavédelmi Felügyelőség hivatalvezetője beszámolt a megye munkavédelmi helyzetéről. Elmondta, hogy az ellenőrök napról napra ott vannak, ahol rajtuk kívül más külső ellenőrzés nincs. A felügyelőségre háruló feladatok végrehajtása a dolgozók egészségvédelmén (túl jelentős népgazdasági haszonnal jár. Hogy mennyire nem elhanyagolható szempontról van szó, ezt a statisztikai adatok is bizonyítják. Bács-Kiskun megyében az üzemi balesetek miatt kieső munkanapok száma kimeríti 80 fő egyéves teljes munkaidőalapját. A közös munkában az érdekeltség akkor lesz teljes, ha kiegészíti a munkahelyi, gazdasági és társadalmi vezetők személyes példamutatása, a szocialista brigádok kollektív hozzáállása, valamint a hatékony felvilágosító, propaganda- és nevelőmunka. A rendezvénysorozat ma hasonló programmal, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének meghívásával folytatódik. K. A. Népi ellenőrzés Két vizsgálati program megtárgyalását tűzte tegnap délelőtti ülésének napirendjére a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A testület jóváhagyta a Szerződéses kapcsolatok módosítására tett intézkedések gyakorlati végrehajtása az élőállat- felvásárlás tekintetében, valamint az Áralkalmazás és ármunka a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű kereskedelmi egységekben című programokat, amelyek egészen a negyedik negyedév végéig adnak munkát a népi ellenőröknek. földrajz.szakfcörösei hívtak: meséljek Mexikóról! Eddig csak egyetemen, főiskolán tartottam előadásit, de ennek a kedves fölkérésnek nem tudtam nemet mondani. Kérdéssel fordultam a gyerekeikhez: „Nos, mit tudtok Mexikóról, soroljátok!” „León, Irapuato, peso, Pique, sombrero és a zászlójuk is piros —fehér—zöld színű, minit a magyaroké” — mondták egymás után. Ekkor eszembe jutóit, írni lenne a válasz, ha most ugyanezt a kérdést fölt enném Mexikóban egy leoni iskolában ’hasonló korú gyerekeknek: „Mit tudtok ti a magyarokról ?” De Italán jobb, hogy nem tehetem föl. Biztosan mosolyognának. A mexikóiak mindig mosolyognak: örömükben is. bánatukban is, soha nem haragtantók. Két héttel a Mundiál után — lehet, hogy elmúlt már egy hp- nap Is —. Horváth Attila barátommal újra ellátogattunk Lyonba a Hotel Estanciába. A szálloda portára egv középkorú hö'igy volt, megismert engem. Szélesen elmosolyodott, nevető szemmel nézett rám; „Ó, Senor hungaro! Ó, a magvar úr!” ! Láthatóan örült a viszem Hatásnak. Elmondta!, hogv szeretettel emlékszik vissza a magyarokra, a magyar újságírókra akik tréfának, vidámak, furcsák és megfej tlh etet! enek voltak.. Tízhónaipos kinttartózkodásom és hazatérésem után fél évvel elmondhatom, hogy van egy nagy szerelmem: dús. fekete hajú, barna bőrű. fekete szemű, karcsú és mindig moso’vgó. Ügy 'hívják: MEXIKÓ. Talán még viszontlátom! Simon János (Vége) „A FIAM IGAZI FÉRFI LESZ” Bevonulok Február 25—26. A megye nagyobb városainak egy-egy középületében gyülekeztek e két napon a behívóparancsot kapott fiatalok. A fiúk arcán szorongás, a hozzátartozók közül az apák büszkén húzták ki magukat, az anyák és menyasszonyok szája pityergésre állt. Nem mintha okuk lett volna rá, de sajnálni ülik a bevonulót.,.(?) Ifj. Volcz Dénes 23 éves, már honvéd, ezen a reggelen Kecskeméten, a Nagykőrösi utca 21. szám alatti lakásban úgy búcsúzott a szüleitől és 20 éves húgától, hogy a puszik után letette a lakáskulcsot, s megkérdezte: „Elkísér valaki?” Az édesanya természetesen szívesen vállalta ezt az „áldozatot”. — Kecskeméten végeztem a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán gyártástechnológiai szakon, szerszámszerkesztő és -gyártó üzemmérnök vagyok — mondta a bevonulási helyen, az SZMT székházának előcsarnokában. — Budapesten, a Hungária Műanyag- feldolgozó Vállalatnál helyezkedtem el gyakornokként, s s már két hete tudom, hogy ma kell bevonulnom. Kicsit félve indulok neki ennek a 18 hónapnak, de azért bizakodom • is. Mitől félek? Nem bízom az állóképességemben, s a bezártság lesz szokatlan. Huszonhárom éves vagyok, s most szakadok ki először a családi környezetből az ismeretlenbe. A bizakodás? Lelkileg, fizikailag megedződöm, emberi tartást kapok, s megszerezhetem az alkalmazkodóképességet. Igazán arra törekszem, hogy megfeleljek a feladatoknak, szeretném megállni a helyemet. Az édesanya türelmesen hallgatta a fiát. Lopva, hogy más észre ne vegye, a büszkeségtől csillogó, de a féltéstől .nedves szemmel méregette. Eszébe jutott a kolléganők intelme: „Ne kísérd el!” Miért ne tette volna, hiszen örül, hogy a fia katona lesz. Huszonhét éve dolgozik a Dutópnél bórcsoportvezetőként, a férje itt minőségellenőr. De jó, hogy nem hallgatott a kolléganőire. — Minden szülő tudja, hogy a fiai, ha eléri a kort, s'egészséges, bevonul katonának — mondta az édesanya. — Várja is, szorong is, ez van bennem is. Nagyon család- és szülőszerető a fiam, s ezért is ragaszkodtunk ahhoz, hogy itt Kecskeméten szerezzen magasabb képesítést. Ez lesz áz • Ifj. Volcz Dénes, aki már katona. • A búcsúzás pillanata. első huzamosabb távolléte. Anya vagyok, s tudom, hogy ebben a fenyegető világhelyzetben fel kell készülni a haza védelmére. Ex nemcsak a férfiak, hanem az anyák kötelessége is. Én abban bízom, hogy becsületesen helytáll a fiam a hadseregben, s alkalma lesz tovább fejleszteni technikai tudását. A szülők mindig optimisták. Én is az vagyok, s abban reménykedem, hogy 18 hónap múlva a fiam igazi férfi lesz! Bevonulók, félig-meddig már katonák. Kissé sután, esetlenül; de lelkesen igyekeznek eleget tenni már most az utasításoknak, a parancsoknak. Néhány hét, s a Magyar Néphadsereg egyenruhájában már otthon, vagy éppen a laktanyában az odalátogató szülőknek magabiztosan, határozottan, s talán egy kis túlzással mesélik élményeiket... Gémes Gábor
