Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

1987. február 25. • PETŐFI NÉPE • 5 VALAMI MÉGIS TÖRTÉNT ——SUT Mélykúton nincs mélyponton a kisipar Azt mondja Mélykúton a ta­nácselnök: — Nincs mozgás a szolgáltatásokban. A helyzet se nem rosszabb, se nem jobb. Vál­tozatlan. Két táborban A változatlanság is lehet ki­fejezője egyfajta állapotnak. A hatezer-nyolcszáz lakosú tele­pülésen ez azt jelenti, hogy ha bejövünk a községbe, ott talál­juk a régi helyén a fodrászatot. Szolgáltat kozmetikus is. Egy ba­jai vállalat háztartásigép-javí- tóját kérték, heti kettő helyett három napon át tartson nyitva. Akikre leginkább számít­hat (na) a falu, az itteni szakem­berek, a kisiparosok. Nem csűr- ni-csavarni akarjuk az elneve­zésüket, de ők két táborra sza­kadva elkülönülnek egymástól. Hetvennégyen főállásban, a KlOSZ-alapszervezet tagjaként ismert emberek. Iparengedéllyel dolgozó, adózó és társadalom- biztosítást fizető állampolgárok. Nem suba alatt egyezkednek a megrendelőkkel, mint a másik tábor, a kontároké. Hiába a KlOSZ-érdekképviselet Mélykú­ton is, hiába az adó- és társada­lombiztosítási kedvezmény. Mint a kisiparos-intézőbizottság ügyei­vel is foglalkozó Hodoniczki Lász- <Iónétól halljuk: — Mélykúton öt kőművesre •tizenöt kontár jut. A fényképé­szeknél és lakatosoknál is ha­sonló a helyzet. Márpedig az új kisiparosnak, a megkezdett éven •felül, két esztendeig kedvezmény jár. Addig havonta 900 forint SZTK-járulékot fizet. Többen jöttek hozzánk (mert a férjem az intézőbizottság elnöke, én csak részt vállalok a munkájá­ból, amíg kórházban kezelik) és kérdezték: „Igazságos az, hogy mi. alapszervezeti tagok mű­helyt építettünk és rendeztünk be, adót, SZTK-t és tagsági dí­jat fizetünk, minket bármikor ellenőrizhetnek, munkánkért fe­lelősségre vonhatnak, ugyanak­kor a kontárhoz a kutya sem szól?” Cégérrel és nyíltan! Tény, hogy a kisiparosok igaz­ságérzetét sérti a törvénytiszte­lettel hadilábon állók különvá­lása, hiszen a másik tábor fütyül a közterhekre. Cégér nélkül is jól keres. Teheti? Sajnos, igen. Az ellenőrzés ritka, alkalomsze­rű. Kontárt rajtakapni illegális ipargyakorláson, netán számon­kénti tőle bármit is reményte­len dolog. Ki tanúskodik olyan ember ellen, akit maga fogadott fel valamilyen munkára? A kisiparos-névjegyzék pedig igencsak véges. Az összefogással épült családi házakban is több van összefogásnál — hangoztat­ták a tanácsnál —, csak épp nem verik nagydobra. A tanács és a KIOSZ intéző- bizottsága mindenesetre törek­szik rá, hogy az engedéllyel ren­delkező szakemberek száma nö­vekedjék, elsősorban Mélykú­ton. Ehhez jó alapot nyújt a kis­iparosok helyi szervezetének javuló érdekvédelmi munkája és az a felismerés, hogy valójá­ban nem minden kontár kontár. (Manapság arra is értik ezt a kifejezést, aki bejelentés és adó­zás nélkül dolgozik.) Vannak köztük egészen jó szakemberek. Nekik mindenképp a nyilvános­ság előtt lenne a helyük. Néhányan már elindultak ezen az úton ... Elsőként a cipészek Autóbuszváró Mélykút köze­pén. A kis épületben, balra ci­pészműhely. Horváth József nyi­totta édesapjával a múlt év vé­gén. Helybelieken kívül tataházi, öregmajori, jánoshalmi, bács­almási, de még kisszállás! la­kosok is idejárnak lábbelit ja­víttatni. Egy rézflekk a cipő vagy a csizma sarkára. Ragasztás. Ki­cserélni a hibás tépőzárat. Űj sarkat tenni az elkopott helyére. Megy minden, mint a karikacsa­pás. Naponta 15—20 pár cipővel elboldogulnak, úgy, hogy emel­lett futballt és táskát, műanyag kvarcóraszíjat, szütyőt és ujj- védőt is varrnak. A leghosszabb vállalási idő — két nap. Ilyen talán még Kecskeméten sincs! — Jó ötlet volt az autóbusz- váróba jönni ezzel a hiányszak­mával. Hogyan csinálták? —ér­deklődöm a fiatalabb Horváthtól. — Bementem a tanácshoz, szól­tam, mit szeretnénk — feleli.— A buszváró egyik sarkában be­rendezkednénk. Hiszen úgyis Csák egy nyugdíjas cipésze van a falunak. Azt válaszolták: „Már holnap jöhetnek!” S ők jöttek. Az édesapa átala­kított egy százéves varrógépet. Talpára mosógépmotorral haj­tott csiszolókorongot, köszörű- követ és fúrót szerelt. így lett munkagépük. A tamács bevezet­te a gázt. Elintézte, hogy rácso­kat erősítsenek föl az ablakok­ra. A műhelyt kitakarították. Kis segítséggel, kevés pénzből nekifoghattak dolgozni. Félegy­házán, Csikós István cipőkellék- kereskedónól a javításokhoz min­den szükséges anyagot megtud­nak venni. Az útiköltség idő­sebb Horváth Józsefnek semeny- nyibe se kerül. Nyugdíjas vas­utas. Szabadjegye van. Megéri nekik, maradnak Kihaló szakmáról lévén szó, Horváthéknak nem kell adót fi­zetniük. Az anyagköltségen fe­lül 900 forint társadalombizto­sítási hozzájárulás és 436 forint bérleti díj a havi kiadásuk. Meg­éri nekik itt szolgáltatni. így hát — maradnak. Ahogyan a tanácselnöktől hal­lottuk, nincs mozgás a szolgálta­tásokban. No persze egy fecske még nem csinál nyarat, de több már igen. Ha legközelebb arról számolhatunk be, hogy fényké­pész és bádogos is állított cé­gért a faluban, és kőműves, szo­bafestő és fodrász szakmán kí­vül más mesterségekre is képez­nek helyben tanulókat, Mélykú­ton a kisipari szolgáltatások a jövőben sem jutnak mélypontra. Kohl Antal • Hodoniczki Lászlóné: — öt kő­művesre tizenöt kontár jut. « „Már holnap jöhetnek!" — kapott vá­laszt a tanácsnál ifjú Horváth József. • Az apa a százéves varrógépből átalakított munkagép mellett. (Straszer András felvételei) A MÚLT ESZTENDŐ LEGFŐBB EREDMÉNYE A TEXCOOPNÁL: Tiszta víz a pohárban A Skála-Coop Kötőipari és Kereskedelmi Leányvállalata, a kiskunhalasi Texcoop, irá­nyítását Horváth Tibor, „anyavállalati biz­tos” látja el. Az 1986-os munkájuk eredmé­nyéről konkrét számokat írni felesleges. A hiányt ugyanis a Skála-Coop kétféle módon is rendezheti. Vagy a saját tartalékaiból hi­vatalosan fedezi a mérleg szerinti vesztesé­get, vagy a rossz minőségű termékeket jó pénzért átvéve, azokat maga árazza le. Sa­ját érdekeik szerint választják ezt vagy azt a módszert. Horváth Tibor azonban mégis beszámolhat bizonyos sikerekről. Az esztendőt arra hasz­nálta fel, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. A hibákat nemcsak a berühr zás közismerten elhibázott voltában kereste, hisz ezen már úgysem lehet változtatni, hanem a kiskunha­lasi kollektíva korábbi munkájában is. Talált itt is bőven. • A korszerű fonalfeldolgozó au­tomata a jövőben egy új le­ányvállalat egyik gépe lehet. Gondok a tulajdonosi szemlélettel Szabó István főrendésztől meg­tudtam, hogy 1986-ban összesen 79 esetben folytattak le fegye’mi eljárást. Tizenhat lopásra derült fény, amiből kilenc alkalommal tettenérés buktatta le a tolvajt, hét esetiben pedig a rendőrség nyomoz. Az egyik öltözőőr kece­li lakáséra lefoglalt 38 ezer forint értékű kötöttáru azt sejteti hogy „nagyban mehetett a játék”. 1986 a leleplezések és személy­cserék éve volt. Művezetőtől fel­felé 43 dolgozót érintettek a vál­tozások, főleg anyaggazdálkodási, raktározási és szállítási középve­zetőket cserélitek le, s az igazga­tói feladatokkal megbízott Hor­váth Tibornak két alkalommal kellett új főkönyvelő után néznie. Míg tavaly öt-hait „ügy” esett egy hónapra, addig 1987 februárjának közepéig — minit azt a főrendész „lekopogta”, nem került sor ilyen jellegű eseményre. A konszolidá­cióhoz nagyban hozzájárultak az új vezetés által kidolgozott sza­bályzatok. amelyek a fegyelmi jogkörökre, ügyviteli és bizonyla­ti rendre vonatkoznak. Javítani a minőséget Horváth Tiibotr mutatott egy lyukai, pulóvert. A kefirre már a kötés köziben kilyukadt, ám ki­szabták, összevarrták, s rákerült a dísz és a cipzár is. Ez a rossz minőség mellett anyag- és ddőpa- zairlást i, jelent. Belső felmérések szerint 1985-bar* az eflső osztályú termékek aránya mindössze 55— 60 százalék volt. Horváth Tibor — a gyár csaknem egy évtizedes fennállásai után — céliul fűzte ki, hogy az itt dolgozók végre tanul­janak meg kötni, szabni és varr­ni, s az első osztályú termékek aránya érje el a — még mindig alacsony — nyolcvan százalékot. Tavaly még csak A 78 százalékot érték el, de vigyáztak rá. hogy hibás termék a így árból ne men­jen ki. Az év végiére a minőség tekintetében helyreállít például a szovjet piacon is a Texcoop te­kintélye. A legrosszabb időkben is iigyel- tek . rá, hogy a tőkésexpor'ra kerülő áru minőségével ne legyen baj. Így — bár ez a reláció a nyomott árak miaitt nem mindig gazdaságos —, a korábbi 11-ről ■tavaly 29 millió forintra növelték a konvertibilis valutáért eladott kötöttáru értékéit, amire elsősor­ban a kapacitások jobb kihaszná­lása miaitt volt szükség. 1987-re 120 millió forintos szovjet, és 30 milliós tőkiési értékesítést tervez­nek. Űjabb átszervezés előtt „Nincs benne” a gyárban a pénzügyi nyereség a felsorolt in­tézkedések ellenére sem. A beru­házás idején létrehozott, 1500 dolgozóra méretezett infrastruk­túra ugyani® nincs kihasznál­va. Jelenleg 928-an vannak, de Horváth Tibor nem beszél lét­számhiányról. Amiig a minőséget nem sikerül stabilizálni, addig minden exitenzív termelésnövelés veszteséget hoz. 'Egyelőre legnagyobb fantázia a toniaífieűdollgozásban van. Erre a tevékenységre külön gyáregységet szervezték, ami a cégen belüli önállóság szempontjából is előre­lépés, ugyanakkor kialakultak egy (ú.1 leányvállalat csírái is. Mivel a gyár fonalfeldolgozó kapacitása (áftcsévélés, 'esités) a belső szük­ségletnél jóival nagyabb, külső megrendelőnek is végeznek ilyen munkált, jövedelmező módion. így a kötőáipari! gyáregység mellől ki­válhatna egy nyereségles tevé­kenységet folytató új leányválla­lat. Az 1987-es esztendő fő felada­tai.: a veszteséget a felére csök­kenteni, tovább javítani a minő­ségét, s helyi fiatalokból össze­kovácsolni egy olyan vezető gár­dát. amely a jövőben képes lesz nyereségesen működtetni az ide telepített eszközöket. Halai F. István A NYERTES: A LAKOSSÁG frp y'z ' r- * * ' ' ’ f " 4 Versenyző fuvarozók E versenynek főszereplői nem csodálatos sportkocsik, különlegesen felkészített rallysok. E verseny hazánk útjain folyik nap mint nap, utasokért, árukért és kilométerekért. A magyar közlekedési ágazat 1985-ben 714 és fél millió tonna árut szállított cl, s az áruszállítás­ban a legnagyobb tömeget a közúti közlekedés mozgatja meg. A közúti fuvarozás több mint ötszörösével múlja felül ma is a vasút tonnateljesítményét és a vasút—közút közötti arányok tendenciája azt mutatja, hogy egyre inkább a közút felé billen a mérleg nyelve. Ennek többféle oka, magyarázata van, tény azonban, hogy a gazda­ságossági számítások szempontjából nem éppen kedvező, hogy az áru egyre inkább és szívesebben vándorol a közúti szállítók felé. Teherautók tízezrei • Magyarországon lényegében három nagy szektorra osztható a közúti áruszállításban részt vevők népes tábora. A népes tá­bor igenig Indokolt kifejezés, hi­szen a tehergépkocsi-kapacitás az elmúlt öt esztendő alatt több mint 35 százalékkal nőtt. Mint­egy 30 ezer tehergépkocsi van magánkézben, s 13 ezren foglal­koznak hivatásszerűen árufuva­rozással. Az úgynevezett köz- használatú vállalatoknál — a Volán vállalatai, a Belkereske­delmi Szállító Vállalat stb. — a kocsiszám 7 százalékkal csök­kent, a közületeknél pedig a tel­jesítmény visszaesése ellenére 12 százalékkal nőtt. A közúti szállítások zömét az 1960-as évekig a felszabadulás után megalakult TEFU-vállala- tok látták el. Ekkor jelentős vál­tozást hozott, hogy megfelelő jogi keretek között a gazdálko­dási egységek,, üzemek, vállala­tok, szövetkezetek részére is sza­baddá vált a közúti árufuvarozás. A magánfuvarozás az 1982. évi engedélyező rendelkezések után viharos gyorsasággal fejlődött de ebben, amint azt a közleke­dés—ariurazállítás szerkezetét vizs­gáló szakemberek megállapítják, közrejátszott az is, hogy a fuvar­piac tényleges keresleti növeke­dése mellett az 1986. január el­sejéig fenntartott kedvező adó­zási rendszer volt érvényben. A szakma úgy fogalmazott, hogy nem egyenlőek a fuvarpia­ci versenyfeltételek. Az elmúlt öt év számait vizsgálva kiderül, hogy az összes árufuvarozásban a közhásználatú vállalatok része­sedése alig — 0,7 százalékpontos növekedés — változott, a közüle­ti teljesítmények 5 és fél szá­zalékkal csökkentek, míg a ma­gánfuvarozói részesedés az ösz- szes árufuvarozásnak majdnem öt, pontosan 4,8 százalékát adta. Így alakult ki 1985-re az áru- szállításban a közhasználatú, közületi és a magánfuvarozás 53:42:5 százalékos aránya. A közhasználatú vállalatok közül a Volán vállalatok fuvarozzák a teljes árutonna 30,1 százalékát tehergépkocsi-parkjukkal — amely az összes teherautónak tíz százaléka. Néhánjr év óta rend­szeresen végeznek nemzetközi fuvarozást is, s ezzel versenyt jelentenek a Hungarocamion- nak. A belföldi fuvarozásban a magánfuvarosok megjelenése vi­szont számukra teremtett ver­senyhelyzetet. Emiatt némiképp csökkent is a Volán vállalatok teljesítménye. Kínálati piac Tovább szélesíti a közutakon kialakult kínálati túlsúlyt, hogy a közületek — melyék a teher­szállító járműpark 68 százalé­kával rendelkeznek — 1985-ben már csaknem 44 millió tonna árut fuvaroztak el a lakosság, il­letve más közületi szervek ré­szére. Ez ugyan összes teljesít­ményüknek csupán töredéke, alig valamivel több mint 13 szá­zaléka, ám maga a tény, hogy Jelen van ez a szektor is a nyi­tott fuvarpiacon, erősíti a fuva­roztatók pozícióit. A magánfuvarozás megjelené­sével átvette a lakossági — ezen belül is főleg az apróbb tételű — áruszállítások java részét. Ténylegesen javította a szolgál­tatás színvonalát. A fuvarozók jelentős hányada kisebb telepü­léseken dolgozik. Említésre mél­tó az Is, hogy olyan tevékenysé­get folytatnak — javarészt —, amelyet a közhasználatú válla­latok profiljukból és speciális eszközállományukból adódóan nem szívesen végeztek. Költöz­tetés, gázpalackok szállítása, ki­sebb tételek elfuvarozása. Az is kétségtelen, hogy a magánfuva­rozók a kistételű áruszállítások kapcsán — gyakran a jogszabályi lehetőségeken kívül is — tény­leges szállítóként jelentek meg egyes vállalatoknál, üzemeknél, szövetkezeteknél. Gyakran fordul elő, hogy a hivatalos tarifa alá tudnak ajánlani, s ekkor merül fel az a ’kérdés, amit a szakmabeliek fe­szegetnek főként, hogy nem egyenlőek a versenyfeltételek, a magánfuvarozást nem terhelik olyan költségek, elvonások, mint közületi, vagy éppen közhaszná­latú vállalati konkurenseit. Bár kétségtelen, hogy e megállapí­tásnak megfellebbezhetetlen adatok, tények, statisztikai ki­mutatások adják az alapját, azt sem szabad elfelejteni, hogy a magánfuvarozót nem terhelik az adminisztrációs apparátus fenntartási költségei, nem kötik felesleges bürokratikus előírá­sok s ezért is versenyképesebb. Időben ott legyen Ha a közúti árufuvarozás nap­jainkban az áruszállítás kulcs­kérdésévé vált, jgyik oka ennek éppen az, hogy valódi piaci ver­seny alakult ki e téren, s ahon­nan nem lenne szerencsés admi­nisztratív úton visszafelé lép­ni. Hogy a verseny legyen igazi verseny, s legyenek a résztvevők számára egyenlőek a feltételek, ezzel csak egyetérteni lehet. A versenynek viszont egyetlen cél­ja lehet, hogy segítse a fuvaroz- tatókat, s ne a kereslet legyen túlsúlyban, hanem a kínálat. A baj akkor van, ha a lakosság nem tudja kivel hazavitetni a megrendelt szenet, fát, vagy ép­pen a megvásárolt bútort. De folytathatnánk azzal is: mind­egy a vásárlónak, hogy a terme­lő által megtermelt zöldség mi­lyen rendszámú autón jut el a piacra. Ott legyen és időben le­gyen ott. Ha a versenyfeltételek tisz­tességes játékszabályai ezt se­gítik elő, akkor mindannyian csak nyerünk ezen a versenyen. Sz. A. KŐOLAJ-KITERMELÉS VIBRÁCIÓVAL Növeli a teljesítményt A szovjet itudoirnáinyos akadé­mia géptani intézetének tudósai úi technológiát fejlesztettek kfi a kőolaj ési földgáz kitermeléséhez. Vibrációs folyamaitok segítségével ötszörösére növelték a kutak tel­jesítményéit. A szénhidirogéin-nyersanyagok kihozatalának felgyorsításához elegendő a kút fenekén egy kis­méretű hullámgenerátort — egy itenyéhben is elférő, több nyílás­sal ellátott acélhengert — elhe­lyezni. A kőolaj és a földgáz fel­színire jutás előtt keresztülhalad ezen a berendezésen. A nyílások a generátoron úgy helyezkednek él, hogy az olaj és a gáz megha­tározott módon keveredik. Az így kialakult keverékben hullámön- rezgés alakul ki. A kútból így a felszínrejutitatáshoz nincs szük­ség további energetikai ráfordí­tásira, mindezt h'z/tosiítja a hul- lármfatyaimat win keletkező me­chanikai erőhatás, A huHámfolyanra tok növelik a kőolaj- és felidigázvezetékek át­eresztőképességét is. Ezen kívül a vibráció segítségével a kőolaj­tól elválaszthatók a kísérő gázok és a szilárd itailajirészecskék, a kőolaj-feldolgozás során pedig nö­velhető a jó minőségű benzin- és egyéb színtelen frakciók kinye­rése. • Olajkút a kazahsztáni Man- Kislak-félszigeten. Mivel a vibrációs folyamatok nem Igényelnek többletenergiáit — hiszen a 'mechanikai önrezgés eredményei — ezért az új h-ul- lámtechnológiák bevezetése több­szörösével csökkentheti a kiter­melés során korábban felhasznált villamosenergia-igényt, a szállí­tási és feldolgozási költségeket. APN—KS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom