Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-16 / 39. szám
1986. február 16. • PETŐFI NÉPE • 3 BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Együtt a szövetkezetben, együtt a faluért a jakabszállási kommunisták Csütörtök délután már csak állóhely jutott volna annak, aki késik a Jakabszállási Népfront Szakszövetkezet pártalapszerve- zetének beszámoló taggyűléséről. Így is pótszékeket kellett a falu pártházának előadótermébe bevinni, hogy a szövetkezet kommunistáinak hatvanhat fős közössége együtt hallgathassa az elmúlt egy esztendei munka értékelését. A községi pártvezetőség nevében Szabó Mihály tanácselnök köszöntötte a tagságot és a meghívottakat — köztük dr. Bodócz- ky Lászlót, a kecskeméti városi pártbizottság első titkárát —, majd a Népfront alapszervezetének titkára, Szirmay László ismertette a vezetőség beszámolóját. Az MSZMP XIII. kongresszusa után csaknem két évvel települése fejlődésén is mérheti a tagság munkájának hatékonyságát. Segítettek az általános művelődési központ építésében. Általuk is javult a szövetkezet jövedelemtermelő képessége, azé a mezőgazdasági üzemé, amely 105 hektár területről tavaly megközelítőleg 2 forint nyereséggel értékesített egy-egy kilogramm őszibarackot, és műanyagipari üzemével jelentős részt vállal a foglalkoztatásból. Üj munkahelyek létrehozásával sikerült megőrizniük a szövetkezet tagjainak — a falu lakóinak — életszínvonalát. Sok egyéb mezőgazdasági termék mellett évente 37 millió pezsgés- és borosüvegdugót készítenek. A falubeliek életkörülményeinek javításában ugyancsak szerepük volt az alapszervezet tagjainak. Azért, hogy a ma már kényelmes, jól fűtött óvodába minden jakabszállási kisgyereket fel tudnak venni, a községi kisiparosokkal és más építőkkel ők is sokat tettek. A párttag tanácstagok a tanácsi feladatok megvalósításában is példásan közreműködnek. Támogatják a helyes törekvéseket. Eddig már 400 ezer forint településfejlesztési hozzájárulást fizetett a lakosság Jakabszálláson új gyógyszertára építéséért. Ami a pártvezetőség munkáját közelebbről érinti: 1986-ban tizenkét ülést tartott. Olyan fontos kérdéseket vitatott meg, mint a szövetkezet gazdálkodása, a munkafegyelem javítása, a gyermek- és ifjúságvédelem, a pártcsoportok tevékenysége, az egészségügy, a népfrontmozgalom és a községi beruházások helyzete. A szövetkezet vezetőségével részt vettek nyolc, felelősségteljes beosztásban lévő dolgozó munkájának értékelésében. A beszámolót és az idei határozati javaslatokat (ezek közt szerepel az idősekkel való törődés, tanyai klub létrehozása, a hátrányos helyzetű családok életének figyelemmel kísérése, a párt és a fiatalok kapcsolatának erősítése, s a gazdálkodásban és a környezet védelmében rájuk váró számos feladat) a taggyűlés elfogadta. Hozzászólások következtek. Juhász Rózsa tanár, úttörőcsapatvezető szerint bele kellett volna venni a beszámolóba, hogy a Népfront Szakszövetkezet és pártalapszervezete törődik a gyerekekkel. Segítségükkel a község iskolásai autóbusszal Kecskemétre látogattak, színházba és uszodába mentek. Dr. Zakupzky János állatorvos — arra utalva, hogy a szakszövetkezet az elmúlt évek rossz időjárásában talpon- maradt, sőt erősödött — a kommunistákkal összefogva ezután is biztosítva látja a közös gazdaság jövőjét. Bár a szövetkezetben dolgozók száma huszonnyolccal csökkent — mondta —, az eredményesség mégis javult. Kiss Jánosné kérte, hogy. a tagdíjat mindenki pontosan fizesse, hiszen az is része a pártfegyelemnek. Ezt követően dr. Bodóczky László ismertette a kecskeméti városi pártbizottságnak az alapszervezetről szóló minősítését — kiemelve, hogy a pártcsoportok élénk vitában szűrik le a jövőbeli feladatok megoldását segítő tapasztalatokat. Végezetül emléklapot adott át Csőszi Sándornak és Peregi Pálnak 40, s Balogh Jánosnak és Virág Józsefnek 25 éves párttagsága alkalmából. Kohl Antal Pályázat társadalomtudományi alapítványra A KISZ Központi Bizottsága az egyetemi hallgatók és a főiskolai ifjúság társadalomtudományi tevékenységének ösztönzésére 1987. évben Ismételten meghirdeti pályázatát társadalomtudományi alapítványára. Az alapítvány társadalomelméleti, politikai, gazdasági és kulturális kérdések elméleti igényű vizsgálatával foglalkozó egyetemi, főiskolai hallgatók, illetve csoportok tevékenységének elismerésére, munkájuk anyagi feltételeinek biztosítására szolgál. Az alapítvány — évenként több részre is felosztható — összege 100 ezer forint, amely pályázat útján nyerhető el. Odaítéléséről bíráló bizottság dönt. Pályázhatnak egyetemi és főiskolai hallgatók egyénileg; KISZ-szervezetek és -.alapszervezetek; tudományos diákkörök; szakkollégiumok; oktatók és hallgatók közös munkáján alapuló stúdiumok résztvevői és öntevékeny hallgatói csoportok. Pályázni lehet bármely társadalomtudományi témakörben kidolgozott tanulmánnyal, részletes tanulmánytervvel; kutatási hipotézist és vizsgálati programot tartalmazó tervvel; konkrét társadalmi kérdés vizsgálatával foglalkozó előtanulmánnyal és publikációs programmal; tudományos diákköri konferenciára is szánt dolgozattal és más dokumentálható és értékelhető munkával. Pályázni csak még nem publikált munkával lehet. A pályázat tartalmazza az alapítvány esetleges elnyerése esetére annak felhasználására vonatkozó elképzelést is. A pályázó (személy vagy csoport) nevét és címét kérjük a pályázaton pontosan feltüntetni. A pályázatot gépelve, 3 példányban kell elkészíteni. Beküldési határidő: 1987. március 15. Cím: KISZ Központi Bizottsága, egyetemi és íőisikolai tanács titkársága, Budapest, Pl: 72. 1388. A bírálóbizottság döntéséről és annak indoklásáról! az érintettek 1987. május 15-éig kapnak tájékoztatást, 13. A Nagy Ukrán Varázsló Egy óra múlva, amikor befejeződött a könnyű, átmozgató edzés, újságírók hada vette körül a játékosokat és edzőiket. Mindenki Lobanovszkijt kereste, akinek klubcsapata, a Dinamó Kijev nem is olyan régen KEK-döntőt nyert- Ügy hírlik, a régi szovjet szövetségi kapitányt a moszkvai repülőtérről rendelteik vissza, a Mexikóba indulás előtti pillanatokban, hogy helyette a „Nagy Ukrán Varázslót” küldjék. Valóban csodákat várnak az új szövetségi kapitánytól? Mi hárman, Borbély Pállal és Boskovics Jenővel valaki másra pályáztunk. Jenőnek eszébe jutott, hogy van a válogatottban egy Kijevi Dinamó-játékos, aki magyar szülők gyermeke és valahol Munkács környékén született. Jól beszél magyarul, Ratznak hívják. A pályáról levonuló játékosok között hamar megtaláltuk Ratzot, körbefogtuk és faggattuk. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, mit vár a szovjet válogatott ettől a világbajnokságtól. „Tisztességes helytállást, nem többet, reálisan nincs is ennél több esélyünk. Legutóbbi mérkőzésünkön a románok elleni lilét például végigszenvedtük, már mindegyikünk azt várta, mikor fújják le végre.” Boskovics közbevágott: „Na és változhat a helyzet, hogy most új edzőtök van, de ugyanaz a játékosgárda maradt?” „Először is — hangzik a válasz — korántsem biztos, hogy ugyanazok maradnak a csapatban. Másrészt: teljesen mást jelent Lóba. novszkij játékosának lenni, ö szigorú és következetes ember, nagyon igazságos, és ha nyerünk, még az Ingét is nekünk adná, annyira szeret minket, ö a focit és az embert együtt látja.” Közben csapattársai elvonultak, Ratz is indulni készült. Még bizonytalanul utánaszóltunk, hogy meglátogathatjuk-e a szállásán. „Persze, persze! Négy óra után szabad pihenő van, akkor jöjjenek.” Lobanovszkij minden este hat órától hét óráig sajtókonferenciát tart, ahogy ezt a FIFA szabályai előírják. Az első este mi is ott szorongtunk a szovjet csapat szállásának saj,tószobájában, a hatvan—hetven újságíró, tévés, fotós között, akik a szovjet edzőt és spanyolul tolmácsoló honfitársát hallgatják. Villogó vakuk, kattogó kamerák, előremeredező mikrofonok, tülekedés. Záporoznak a riporterek kérdései, szóki- mondóan, cseppet sem finomko- dóan: „ön hisz abban, hogy mint új edző egy héttel a Mundiál előtt csodát tehet csapatával? Föltér- képezte-e kellőképpen a magyar gárdát? Mennyire viselte meg önöket a csernobili atomerőmű robbanása?” Lobanovszkij kék szemű, tiszta tekintetű ember, vöröses hajába már ősz szálak vegyülnek. A kérdésekre lassan, megfontoltan válaszol, őszintén és intelligensen. „Alapvetően újat valószínűleg már nem hozhatok, de talán a csapatszellemben, a lélektani fölkészülésben még tehetek valamit. A magyarokkal különösebben nem foglalkozom, én a szovjet válogatott edzője vagyok. Csernobil számunkra olyan katasztrófa, olyan tragédia volt, mint mexikói házigazdánk számára a szeptemberi földrengés. Szerencsére kijevi játékosainkat nem viselte meg annyira, maguk is láthatják, talán most még aktívabbak! ...” Május 27-ét írtuk. A délutáni edzés éppencsak befejeződött. Mellettem a kispad környékén néhány játékos pakolhatja cók- mókját. amikor odalép hozzám egy jól öltözött mexikói úriember. Udvariasan bemutatkozott: „Senor Cabrera vagyok, cipőgyára, gyermekcipőket gyártok. Kérem önt, írja össze a magyar játékosok gyermekeinek lábméretét. A holnap délutáni edzésen eljövök érte és két nap múlva önök a Cabrera-cé,g legszebb cipőit kapják tőlem ajándékba.” Ebben maradtunk és viszontlátással váltunk el. A játékosok már a buszon voltak. amikor Mezey. elköszönve a magyar újságíróktól, megjegyezte. hogy a holnaoi edzés időpontját megváltoztakia, mert gyakorolni akar és ehhez semmi szükség a sajtó nyilvánosságára. Nos, ezzel a huszárvágásisal valóban sikerült lerázni az újságírókat, a kíváncsiskodókat és persze Senor Cabrerát is —, őt végleg. Simon János (Folytatjuk) IZGALMAS, TARTALMAS ALKOTÁSOK Nemzeti játékfilmszemle Nagy nemzetközi filmfesztiválokra emlékeztető hangulatban kezdődött pénteken este a Budapest Kongresszusi Központban a XIX. Magyar Játékfilmszemle. A szomszédos Novotel Szállóba sorra érkeztek a külföldi szakemberek. Az aulában két hatalmas asztalt beborították a gazdájukra váró tolmácsfejhallgatók, a Pálma és a Bartók teremben is felkészültek a külön- programokra. A Magyar Filmintézet újabb és régibb kiadványait árusította a tágas folyosón. Jóval a meghirdetett kezdés előtt gyülekeztek a meghívottak: a hivatalosok és a szerencsés belépőtulajdonosok. Láttam írókat, építészeket, festőket, politikusokat, isimert gazdasági szakembereket. (A filmgyártás, a filmművészet társadalmi jelentőségét hangsúlyozza a zsűri összetétele is. Vezetője Nyers Rezső közgazdász, a tekintélyes politikus.) Az előtérből a csodálnivalóan szép Pátria terembe vonult be a katonazenekar. A megnyitón gyorsan peregtek a műsorszámok. Köpeczi Béla miniszter köszöntője után vetítették a Jancsó— Hernádi alkotópáros níinden bizonnyal szenvedélyes vitákat kiváltó új filmjét, a Szörnyek évadja című filozofikus történetet. A — véleményem szerint — túlbonyolított, legalábbis első látásra némely mondandóját rejtegető Szörnyek évadja, a korunkat elkomorító, riasztó veszélyek olykor látomásos megjelenítése Ady kétségbeesését idézi: „Minden egész eltörött”. Nyilvánvalóan közelmúlt tragédiákra (a kínai kulturális forradalom, Kambodzsa stb.) utal az emberek teljes egyenlőségét hirdető professzor (?) csődje, a hajdan — és Jancsó korábbi filmjeiben — oly békés zöld mezők elvadu- lása. Száguldó lovak helyett autók kerengenék a határban, döglött halakat vet ki az Időről Időre félelmes tűzcsóvákat lövellő tó. Ennek a világnak — ezt vélem kihallani — nincs szüksége eszmékre, művészetre. (A vízbe hányják az artistákat, meggyilkolják a visszatérő Jézust), elteszik láb alól a tudóst. Félve adom közre rövid jegyzetemet: a Szörnyek évadja sokkal fontosabb alkotás (elgondol- koztatóhb torzó?) annál, hogy néhány sorban bárki érzékeltethetné problematikáját, Indokolhatná egyetértését, ellenérzéseit, lelkesedését vagy elutasítását. Mindenképpen egységesebb a fesztivállal egyidőben vetített, francia—izraeli együttműködésben készült A hajnal. Az immár Nobel-díjas magyarországi származású francia író hasonló című regényéből forgatott Jancsó- i'itm a lélektani motivációkat kiemelő, kevés szereplős, a Közel- Keleten játszódó történet ater-, rorizmus képtelen logikáját leplezi le. Több józanságot, emberséget követel az először a nyugat- ■ berlini fesztiválon vetített, igencsak időszerű film. Szombaton délelőtt filmklub- szövetség vitatta meg teendőit. Délután 'hangos sikerre) fogadta u kongresszusi telimet zsúfolásig megtöltő közönség a Gulyás testvérek Én is jártam Isonzóban című dokumentumfilmjét és Böszörményi Géza' ironikus hangvételű Laurú-ját. Mindkettő nemzeti önismeretünket gazdagítja, múltunkkal szembesít, szemléletmódosítást sürget. H. N. • Vasárnap a filmklub-szövetség tisztújító közgyűlésével folytatódott a XIX. Magyar Játék- filmszemlo a Budapest Kongresz- szusi Központban. A megválasztott új vezetőség névsorát kedden a filmklub-szövetség vita- ülésén hozzák nyilvánosságra. (MTI) A f oly ónak hátat fordítva az uszódi fóliailtet- vényak „házai” sejtetik, hogy alattuk rejtőznek a közeli napok slágerei — paprika, paradicsom, saláta és uborka és sok más tavaszt-nyarat idéző zöldség. Ebben a faluban mintegy harminc családinak ad délutáni ég hétvégi munkát a primőrök és palánták termesztése. Napról napra hosszabban van velőnk a most búcsúzó nap, biztatva a ladikot, vasmacskát — hamarosan sztkiég lesz rájuk. (Straszer András fotói) A holtágakban még összefüggő a jég — komolyain veszélyezteti a halállományt. A Hartai Erdei Ferenc Tér. melőszövetkezet vízparti sóderhegye környékén nagy a nyüzsgés — naponta ötszáz köbméter építőanyag utazik rendeltetési helyére. Géder- laikmál a vízhez vezető úton egy lélek sincs, így hát egyedül szemlélhetem a hideget győztesen túlélő vetés geometriai ritmusát, üde zöldjé* Februári délután a Duna mentén Alig néhány hete, hogy a próbára tevő időjárás csak a lakott helyekre szorította ér. deklődésüinket. Az elmúlt napok felmelegedése, a megújult munkakedv tett kíváncsivá — ugyan milyen most megyénk nyugati határa, a Duna. A dunaföldvári híd közelében árválkodik a Botel Admi- rál, élet csak a jégtáblákon potyautas vízi madarak képében látható.
