Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-03 / 28. szám

1987. február 3. • PETŐFI NÉPE ft 3

Életveszélyesen élünk!

Beszélgetés dr. Gubacsi Lászlóval, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőjével

A Miiiisztertanács tavaly megkongatta a vészharangot: annak ellenére, hogy az egészségügyi ellátás tisztességesen fejlődött és az orvostársadalom igyekezett helytállni, a magyar lakosság egészségi állapota romlott az elmúlt két évtizedben. Az 1985-ös 13,9 ezrelékes halálozási arány Európában 1945 óta a legmagasabb — ugyanakkor a születéskor várható élettartam 69,5 év volt, kontinensünkön a legalacsonyabb. Az egészségmegőrzés társadalmi programjának kidolgozása tehát igencsak sürgető feladat. A Bács-Kiskun megyei helyzetről és a teendőkről dr. Gubacsi Lászlóval, a megyei tanács egészség- ügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk.

— Van-e okunk aggódni?

— Sok is! Bács-Kiskun mutatói több tekintetben még az országosnál is kedvezőtlenebbek: itt 14,6 ezrelék a halálozási arány, a hazai átlagnál csaknem 2 évvel kevesebb a születéskor várható élettartam. Az öngyilkosság száma Magyarországon stagnál — sőt, egyes területeken csökken — Bács-Kiskunhan viszont most is emelkedik. Az utóbbi húsz évben megduplázódott az alkoholfogyasztás, a ci- garettázók aránya a 14—30 éves férfiak között 58 százalék — egyetlen évtized alatt kerek 25 százalékkal nőtt a cigarettafogyasztás —, nem megfelelő a táplálkozásunk sem, mert túl sokat és túl egészségtelen ételeket eszünk.

— Hogyan lehetséges mindez, hiszen a másik oldalon egyre több a kórházi ágy, képzettebbek az orvosok, és a korszerű eszközök is mind elterjedtebbek.

— A már megbetegedettek gyógyításának feltételei valóban •óriási mértékben javultak, ez kétségtelen tény. A betegségek megelőzésében viszont még nem sikerült jelentős eredményeket elérni, pedig igazából ezen múlik a legtöbb. Tudjuk például, hogy a halálesetek 82 százalékát szív- és érrendszeri zavarok, daganatok, illetve sérülések, mérgezések okozzák. Erre már föl lehet építeni a megelőzési programot: korszerűsíteni a kardiológiai osztályokat, fejleszteni a baleseti sebészeti ellátást, megerősíteni a pszichiátriai gondozást. Ez az egészségügyi tárcán múlik, s persze a népgazdaság teherbíró képességén. Ugyanakkor viszont ez még mindig „csak” a gyógyítás, és nem a megelőzés — ami viszont az egész társadalomra tartozik.

— És tud az őt fenyegető veszélyről a társadalom?

— Igazából csak mostanában van erőnk szembenézni súlyos gondjainkkal, melyek széles körben még nem tudatosultak. Nehéz is birtokba venni bizonyos információkat, azt a tényt például, hogy a munkaképes korú lakosság Jtílenctizede tartósan együtt él azokkal a kockázati tényezőkkel, amelyek szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, rosszindulatú daganathoz vagy épp — szélsőséges esetben — ön- gyilkossághoz vezetnek. *

— Mit tehet az orvos?

— Nagyon sokat, sokféle módon. Már az is nagy szó lenne, ha mind abbahagynák a dohányzást, mert semmi sem meggyőzőbb a személyes példánál. Bizonyos, hogy a mainál jóval többet kell tenniük a tüneti kezelésnél — tehát egy magasvérnyomásos betegnek nem elég felírni a gyógyszert. Ha minden magyar körzeti orvos csak két hipertóniást gondozna rendszeresen, akkor évente tízezer ilyen beteg maradhatna életben. Ehhez persze tudni kellene, hogy kinek magas a vérnyomása, ám nem tudjuk.

— Akkor meg kell keresni őket, nem?

— De igen, ezért is szélesítjük a szűrővizsgálatok körét, fölhasználva a már kiépített, működő tüdőszűrő-hálózatot, ahová egyébként is kötelező elmenniük az embereknek, önkéntes jelentkezés alapján — ez a jelentkezés azonban mindenkinek a lehető legfontosabb személyes érdeke! — végzünk itt vizeletvizsgálatot a vese-, illetve a cukorbetegség kiderítésére, vérnyomást mérünk a hipertónia felfedezésére. A bőr megtekintésével a gyakori bőrrákot korai stádiumban fel lehet ismerni, s vannak daganatos megbetegedések, amelyek a szájüregbe pillantással kiszűrhetők. A nőgyógyászati szűrés fontossága szintén nagy, kevesen tudják, hogy például a méhnyakrák a legeredményesebben gyógyítható betegségek egyike, ha idejében felfedezik. Évi egy vizsgálat életek sorát mentheti meg. Itt említem meg, hogy január 26- ától dr. Ladányi Lajost a nemrég szervezett kecskeméti szűrőállomásra helyezte át a Hollós József megyei kórház vezetése.

— Hogyan illeszkednek a korszerűsödő egészségügyi szervezetbe a családgondozó szolgálatok?

— Az eddig szerzett tapasztalatok Kiskunfélegyházán, Lajosmizsén, Csengődön és a három hozzá társult községben: Kaskan- tyún, Páhin és Tabdiban igen kedvezőek. Ez természetesen nem meglepetés, épp azért hoztuk őket létre, hogy a társadalom mikroegysége, a család is kellő figyelmet kapjon, hiszen adott esetben nem elég megállapítani, hogy egy férfi alkoholista, szükséges egyrészt az okok, másrészt pedig a következmények feltárása is. A családsegítő központban a védőnő, a pszichológus, a gyógypedagógus, a jogász, a szociális gondozó és az orvos gyakorlatilag mindenféle üggyel foglalkozik. Szükség van erre a fajta támogatásra, ezért is létesítünk három újabb családsegítőt: egyet Kiskunhalason, kettőt pedig Kecskeméten.

— Bizonyos szervezeti változások nem is kerülnek pénzbe, vagy ha igen, akkor sem sokba: részlegből osztály kialakítására, esetleg kórházi osztályok összevonására gondolok.

Az interjú elején szó volt már arról, hogy halálozások nagy hányada balesetek miatt következik be, szükséges tehát magas szinten tartani a baleseti sebészeti ellátást. Kiskunhalason, a Semmelweis kórházban a részleget ezért fejlesztjük önálló osztállyá. Kecskeméten a Hollós József megyei kórház vezetése több esztendeje napirenden tartja a két szülészeti-nőgyógyászati osztály esetleges összevonásának kérdését. Ez egyezik a mi törekvéseinkkel is. Most, hogy dr. Dekov Iván, aki betöltötte 65. életévét és kérte nyugdíjazását — december 31-én vezetői megbízatása is lejárt —távozott az osztály éléről, az összevonási elképzelések megvalósíthatóak.

— Amilyen borúlátóan indult, annyira derülátó beszélgetésünk befejezése — végül is aggódjunk, vagy sem?

— Nem vonom vissza egy kijelentésemet sem: igenis fel kell rázni az embereket, mert tudatában kell lenniök, milyen veszedelmesen élnek. Am azt is tudniuk kell: az egészségügyért felelősek s az ágazat munkásai mindent megtesznek a betegek gyógyításáért. Ez ugyan nagyon sok, de mégis kevés: az egész társadalomnak kell — nagyon tudatosan — védekeznie a betegségek ellen. Ha ismeri a veszélyeket. könnyebben tervezheti a teendőket és remélem, hogy nemcsak tervez a társadalom, hanem cselekszik is. A saját érdekében.

Ballal József

2. Nem csak a levegő hiányzott

A magyar—koreai mérkőzés bizony igen alacsony színvonalú volt, bosszantó hibákkal, eladott labdákkal, alig jegyezhető akciókkal. A kívülállóknak valószínűleg nagyon unalmasnak tűnt a találkozó, mi viszont agyonizgultuk magunkat. Az MLSZ vezetőivel egy páholyban ültünk, de jól emlékszem, hogy például Páncsics Miklós a hátsó sorban végigállta a mérkőzést, hiába hívta őt Szepesi György, hogy üljön le mellé. Csodáltam is az MLSZ főtitkárának szívósságát, látszott rajta, hogy ő igazi sportember. Végül egy tizenegyes-góllal — inkább gólocská- val — győztünk, és mi tagadás, megváltást jelentett a találkozó •végét jelző hármas sípszó.

Irapuatóból visszafelé jövet az

úton két dolgon morfondíroztam. Egyrészt föltűnő volt, hogy a játékosok mennyire szenvedtek a légszomjtól. Ha tehették, szaladtak a partvonal mellé vizet kérni. Ez persze nem meglepő, hiszen Irapuato 2000 méterrel a tenger szintje fölött fekszik, s közismert, hogy az errefelé rendkívül ritka esőzések miatt leve- .gője igen alacsony páratartalmú, gyilkosán száraz. Mi lehetne ennek legjobb ellenszere? — kérdeztem magamtól. A másik, ami. meglepett: nagyon tanulságosnak találtam, hogy a félházas stadionban szinte minden néző kezében kis koreai zászló lengett. Nem, nem jött ennyi koreai szurkoló Mexikóba, pusztán csapatuk menedzserei voltak leleményesek: a bejárati kapuknál hurkapálcára erősített kis papírzászlócskát osztogattak a szurkolók között. Természetesen senki sem utasította vissza, hiszen még emléknek is becses ajándék. Az ötlet sikerét jól bizonyítja, hogy a zászlót lengető mexikóiak azonosultak a kis lobogóval, a koreaiakat buzdították, és amikor a játékvezető a kicsit kétséges tizenegyest megítélte a javunkra, akkor az irapuatóiak tüntetésképpen valóságos füttykoncertbe kezdtek.

Négy nap múlva, a magyar- mexikói mérkőzés előtti este csapatunk tolúcai szállásán ülünk négyesben, dr. Maróti Jánosnak, az OTSH elnökhelyettesének szobájában Tóth Jánossal, hazánk mexikói nagykövetével és dk. Király Ferenccel, a Népsport frissen kinevezett főszerkesztőjével. Nagykövetünk kifejtette, milyen lehetőségek és milyen kötelezettségek várnak a magyar csapatra és annak szakvezetésére a labdarúgó-világbajnokság előtt és alatt. Külön szólt arról is, hogy Mexikóban a futball egyben népünnepély is, nemzeti fiesta, örömünnep, melynek megvannak a maga szabályai. Ezt a világbajnokság alatt illik — sőt, éppen saját érdekünkben: kell — szem előtt tartani. Aztán beszélt még a televízió és a sajtó különlegesen nagy hatalmáról is, hogy például a 14 televíziós csatorna majd felét magáénak mondható Televisa Társaság előre meghitelezte a Mundiál rendezési költségeit a mexikói államnak. Ahol a pénz, ott a tekintély és a hatalom — ez a tőke parancsa. Ezt lehet figyelembe nem venni, de megsérteni soha, mert a tömegkommunikációs eszközök kikészítik, ízekre boncolják az ellenük hadakozókat...

Jegyzetek a béketanácskozásról

Az Országos Béketanács pénteki ülését követően egyetlen hosszúra nyúlt napba sűrűsödtek a konferencia eseményei. A szombati tanácskozás tíz órája alatt sok emlékezetes, az értelmet vagy az érzelmeket megragadó mozzanatot rögzített az emlékezet. A küldöttek mappáiban minden hozzászólással szaporodtak a feljegyzések. Amint egyiküik megfogalmazta: — Azok az érvek, érzések, amelyekkel most feltöltődtünk, hosz- szú időre lendületet adnak mindannyiunk munkájához.

— A békéért nem harcolni, hanem barátkozni kell! — ezt a mondatot az egyik legfiatalabb felszólaló, egy középiskolás dorogi diák mondta. A pulóveres, farmeres fiatalember szabadon, előre leírt szöveg nélkül beszélt. Értelmesen, szép magyar nyelven. A hozzászólók közül többen is vették ehhez a bátorságot, és a hatás rendszerint nem maradt el. Többen szükségét is érezték, hogy tréfásan megindokolják, miért olvassák felszólalásukat. Csehák Judit miniszterelnök-helyettes a következővel kezdte: — Sajnos, én ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik már nem és még nem meri letenni a papírjait.

*

A rendezők a formalitásokat mellőzve az érdemi vitára helyezték a hangsúlyt. Talán az egyetlen kivételt egy kék színű gelyemzászlö át. adása jelentette. A szalagokat, melyek díszítik, az ország különböző vidékeiről küldték, a zászlón pedig ez a felirat olvasható: Kisiparosok a békéért!

Rögtönzésre, vitára a szekcióüléseken nyílt lehetőség. Először alkalmazták ezt a formát, mely eredményesebbé tette a tanácskozást. Külön csoportjuk volt az újságíróknak is, ahol a többi iközött arról esett szó: merjük-e elég bátran vállalni a vita felelősségét, tudunk-c elég fiatalosan írni az ifjabb korosztályok számára a békéről. Javaslatok hangzottak el arra is, hogyan lehetne bővíteni az újságírók nemrég alakult békeklubjának hatókörét.

*

Bács-Kiskun megyei példát hozott fel a délelőtti teljes ülésen Kerényi József építész: a szanki közösségi házét. Felavatását nem a szokásos szalagátvágással ünnepelték, hanem az ünnepség résztvevői egy diófát ültettek el az udvaron. — Miért ne lehetne minden jó alkalom ok a faültetésre? — kérdezte Kerényi József! — Teremtsünk hagyományt! Szívesen vállalkozom rá, hogy a mai tanácskozás tiszteletére tavasszal 'elültessek egy fát. Várom küldött- társaim csatlakozását.

•

S végül a konferencia zárásának pillanatai. A közös állásfoglalást jó néhány javaslattal bővítették a küldöttek. Befejező mondata így hangzik: — Közös gondolkodásra, közös tettekre hívunk, várunk mindenkit! Szintén a küldöttek javaslatára, a végén a résztvevők együtt elénekelték a Himnuszt!

— lovas —

Együttműködés

szovjet

autógyárakkal

Együttműködési szerződést kötött a Bakony Művek a tog’Jiatti és a zapo- rozsjei autógyárral. A két szovjet nagyüzemmel öt évre kötött megállapodás a közös műszaki-tudományos tevékenységre, a gyártási kooperációs feladatok közvetlen és gyors megoldására vonatkozik.

A Bakony Művek és a togliatti autógyár ilyen jellegű kapcsolatára 16 éves kooperáció után kerül sor. A Lada személyautókhoz ugyanis már ennyi ideje szállítják Veszprémből az autóvillamossági cikkeket. Nemcsak több millió alkatrészt kap Veszprémből a Volga menti gyár, hanem a magyarok részt vesznek a fejlesztő- munkában is. A veszprémi kutató-fejlesztő munka eredménye például az új Lada Samara korszerű gyújtáskapcsolója, ablaktörlő berendezése és elektronikus gyújtási rendszere, amelyek sorozatgyártását az idén kezdik meg.

Hasonló tartalmú a za- porozsjei autógyárral kötött szerződés is. Ez az együttműködés egyébként teljesen új és első fázisában az új termékek kifejlesztésére vonatkozik. Az autógyár új kisautójához a Bakony Műveknél fejlesztik ki a gyújtáskapcsolót és az ablaktörlőt.

Emlékszem, hogy Király Ferencnek elmondtam irapuatói meglátásaimat is, szóltam arról, hogy a kis papírzászlók milyen praktikusaik, kis isűlyuk miatt könnyen szállíthatók, a fehér sávba pedig célszerű lenne beírni, hogy HUNGRIA, így nem tévesztené senki össze a magyar zászlót az ugyanolyan színű olasz, bolgár vagy mexikói zászlóval. Javaslatomat jó szívvel fogadták, sőt szólt arról is, hogy ha időm engedi és kedvem lesz, vállaljak tolmácsolást a Népsport munkatársainak a világ- bajnokság alatt, mert arra valószínűleg nem lesz anyagi fedezetük, hogy külön tolmácsot hozzanak magukkal. Elvben akkor meg is egyeztünk.

Aztán jött a tolucai stadionavató, a Mexikó—Magyarország

2—0-ás mérkőzés, a FIFA teljes • vezérkara részvételével. Igazából nem is a 2—0-ás vereség volt fájdalmas, hanem a játék, ahogyan veszítettünk. A mieink még az ellenfél tizenhatosáig sem jutottak el. hamar kifulladtak, a második félidőre jártányi erejük sem maradt, hosszú labdáink rendre pontatlanok voltak. Ja, persze a kisebb légellenállás... A hármas sípszó után a tőlünk jobbra néhány sorral lejjebb ülő östreicher Emil, csapatunk menedzsere azt magyarázta nagy hangon az egyik mexikóinak, hogy hiányzik a levegő, azért veszítettünk. „Más is hiányzik itt, nemcsak a levegő!” — jegyezte meg a mellettem ülő Hermann János. „Van itt még mihez hozzászoknunk!” — toldotta meg Kő András, a Népsport jótollú újságírója.

Simon János

(Folytatjuk)

ORGOVÁNYI TERVEK

Közösen

a közösségért

Ma már gyakori eset, hogy az idősebb pártmunkás kineveli az utódját, majd együtt dolgozva próbálnak meg eredményeket elérni. Ez történt Qrgoványon. is. Kristóf Lajos —; aki 37 éve él itt — a kertész-üzemmérnöki diploma megszerzése után végigdolgozta a két közös gazdaság minden posztját, a brlgádvezetői beosztástól, az agronómusig, közben megválasztották alapszervezeti titkárnak. Azután 1981- ben a községi pártbizottság titkára lett. s ezt a funkciót négy éven át töltötte Ibe, amikor tanácselnök kellett a község élére.

— Miért lettem tanácselnök? Nagyon egyszerű ok miatt. Politikailag tapasztalt embert kívántak e posztra, olyat, akit ismernek az emberek. A pártbizottság tagjai között két olyan fiatalember is tevékenykedőit, akik a helyembe léphettek. A voksökait Subicz József mellett tették le, ő lett a párt községi bizottságának titkára.

Kilenc évvel ezelőtt került a községbe Subicz József, a szakszövetkezet igépészeti technikusának, Egy év múlva lett a párt tagja, később a pártbizottság, majd a vb tagjává választották.

— Kissé meglepett a döntés —

emlékszik vissza a történtekre, megválasztására —, de Kristóf Lajos .mellett, vele együtt köny- nyebb megbirkózni a feladatokkal, már csak azért is, mert tagja maradt a végrehajtó bizottságnak. \

Tennivaló bőven van, az alig több mint négyezer lélekszámú községben, hiszen akárcsak más településeken, itt is minden hiányzott abból, amit infrastruktúrának neveznek. Lassan, folyamatosan gyarapszik, gazdagodik a község. A tanácselnök, Kristóf Lajos mondja:

— A múlt évben fejeződött be majdnem 7 millió forintos költséggel az orvosi rendelő és a hozzá tartozó három szolgálati lakás építése. Elkészült öt és fél kilométer járda, majdnem 1400 négyzetméternyi út. Ehhez az Uniiver Áflésiz 100 ezer, a Kecskeméti Konzervgyár ugyancsak 100 ezer forintot adott. Mindketten érdekeltek voltak, hiszen tisztító-, illetve felvásárló- és tü. zép-települkhöz vezet az út. A múlt évben ai lakosság 4,7, a VI. ötéves tervben pedig összesen 13,7 millió forint értékű társadalmi munkát végzett.

— Szerencsére mozgósítani lehet az embereket — folytatja Subicz József —, de ehhez jól kell ■megválasztani a célt, az időpontokat, s természetesen követelmény, hogy a. vezetők is ott le, gyenek. Ügy véltük, a községié,i- lesztésben egyformának ikell lennie a gondolkodásnak. s a társadalmi célok eléréséért mindenkinek cselekednie kell. A pártbizottság!, a tanácstagi., a népfront- aktivistáik mellett a papok a szószékről kérték e munkában való részvételt.

— A VII. ötéves terv egyik célja — tért át másik témára a tanácselnök — a négy tantermes iskola felépítése. A jelenlegi valamikor csendőrlaiktanya volt, s

s az új létesítmény 17 és fél millió

ót Kristóf Lajos tanácselnök: — A lakosság az elmúlt ötéves tervben 13,7 millió forintos társadalmi munkát végzett.

• Subicz József pártbizottsági titkár: — A községfejlesztést a politika rangjára emeltük.

forintba kerül. Ehhez 2.5 milliót a tervezett területfejlesztési hozzájárulás, 4,8 .milliót a megyei .tanács, 1,7 milliót az üzemek adnak, a többi 9 milliót a községi tanácsinak kell kigazdálkodnia. Másik elképzelésünk a telefonhálózat bővítése, ibekap- csolódáis a távhívórendszerbe. Ehhez 11 millió fontat kell. Ebből 4,5 milliót az üzemek vállaltak, 1 milliót a tanács, a többit a posta állja. Szeretnénk 2 kilométernyi utat, ezer méter. járdát építeni, óvodai konyhát létesíteni, amelyekhez már jelentős társau dalmi munka szükséges.

— Ebben a község apraja .nagyja benne lesz — mondta a pártbizottság titkára. — Nem topoghatunk egy helyben, így is lemaradtunk a környező községekhez képest. Elhatároztuk, hogy a községfej lesztést, az .infrastruktúra megteremtésé* — ez sok mindenre kihat, többek között az elvándorlás megakadályozására Is — a politika rangjára emeljük, s a pénz hiánya miatt nagyobb gondot fordítunk a társadalmi munkára. A tenmiaikarásnak .természetesen anyagi vonzata, háttere is van. Ha kedvezőek a feltételek, akkor szívesen tesz mindenki a község asztalára. Jelenleg jó a termelési kedv, az emberek nem panaszkodnak, hanem dolgoznak...

Ehhez csupán annyit teszünk hozzá: ezt az optimizmust, ten. niakarást, lelkesedést azért is érdemes őrizni, táplálni mert a közösséget gyarapító anyagi erővé válhat.

Gémes Gábor