Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

4 © PETŐFI NÉPE • 1987« február 23. ÉRTÉKŐRZŐK „Titkon avar temető feltárására vágytam” V Üveg ivókürt. A csólyospálosi ásatások során előkerült legértéke­sebb lelet, s a magyar avar kori kincsek egyik legszebb darabja. (Kiss Béla reprodukciója.) l/Ohekjw- SükcL • A diaműsorok nem váltak igazán néis^rűvé, pedig az országban egyedülálló vállalkozás volt. Ötödikes, hatodikos lehettem, amikor barátommal mindennap kiszöktünk a faluszéli dombhoz, amit dózer szelt ketté. Kirajzoló­dott néhány sír, itt-ott csontokat fordított ki a gép. Apró cserép­darabokat is találtunk, sajnos, szenzációs leletre nem bukkan­tunk. Magunk csináltunk szer­számokat, melyek segítségével a földet piszkáltuk. Tartott ez mindaddig, amíg teljesen el nem tűnt a domb. Ma már emeletes lakóházak sorakoznak hajdani „ásatásaink" színhelyén, mi pe­dig igencsak távol kerültünk a régészettől. Azért idéztem fel ezt az ^emléket, mert úgy gondolom, aki az életét értékőrzésre szen­teli, bizonyára hasonló élmény részese lehetett valaha. Vajon Wicker Erika régészt, a kiskunhalasi Thorma János Mú­zeum igazgatóját mi késztette ar­ra, hogy ezt a pályát válassza. — Nem ösztönöztek konkrét élmények arra, hogy régész le­gyeik. Gyermekkorom óta von­zódom a regékhez, a mondák­hoz. Állandóan a könyveket bújtam, a legjobban a hun tör­téneteket szeretem. Baján, a Frankel Leó Gimnáziumban ta­nultam, egyszercsak telefonüze- netet kaptam, hogy keressem fel Kőhegyi Mihályt a múzeumban. Mindenféléről beszélgettünk. A régészek életéről nem festett ró­zsás képet, nyilván azzal a szán­dékkal, hogy majd csak elmegy a kedvem az egésztől. Búcsúzó­ul pedig meghívott a madarasi ásatására... — Természetesen elment... — örömmel vettem részt azon a nyári ásatáson. Nem ijedtem meg a portól, a csontoktól, a Naptól. Csak attól berzenked­tem, hogy nem tudtam kezet mosni. Amikor eljött az ebéd­idő. a kannából .loptam” vi­zet. Ma már híre sincs az ilyes­minek, elröppent mindenféle félsz. — A madarasi régészkedés után már biztosan tudta, hogy nem fogja senki sem lebeszélni a pályáról? — Persze, hogy tudtam, hiszen makacsul kitartottam eredeti szándékom mellett. Egyébként sem Madarason döntöttem el, hogy régészkedni szeretnék, vi­szont attól az évtől kezdve egye­nes úton haladhattam célom fe­lé. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem német—történelem szálkára jelentkeztem, ahol régé­szetet már első évtől kezdve ta­nultunk, ugyanúgy, mint a má­sik két szakot, de másodikban leadhattuk az egyiket. Kiváló tanáraim voltak: Bóna István, László Gyula. Utólag is úgy lá­tom, az ö!t év csak arra elegen­dő, hogy belekóstoljunk a tudo­mányba. óriási történeti anyagot kell áttekinteni és ez lehetetlen vállalkozás. Főképp azért, mert már az első években szakosodni kell. Én az avar kort választot­tam ... — Miről írta a szakdolgozatát? — A sükösdi temetőben feltárt százhetven sírt elemeztem. Az 1969—1971-(ben felszínre került anyagot Kőhegyi Mihály bocsá­totta rendelkezésemre. Nagyon sokat foglalkoztam e témával, fotókat, rajzokat készítettem a le­letekről. Ezt azóta is magam vég­zem! A sükösdi ásatásokat — Kőhegyi irányításával — ké­sőbb is folytattam, amikor már Halason dolgoztam. — Ügy tudom, Berlinben is járt. — Az egyetem csereakciója révén az ottani régészekkel két ásatáson vettem részt. A tizedik szemesztert az NDK-ban töltöt­tem, mint német szakos. Ekkor már sok kollégát ismertem. — Friss diplomásként Kiskun­halasra került. Miért választotta ezt a várost? — Több szempontból: nem- igeh volt máshol állás, s mivel császártöltési vagyok, úgy gon­doltam, föltétlenül Bács-Kiskun megyébe jövök. Nagyon sok ré­gész végzett az évfolyamunkon és néhámyan még m|a> sem tudtak elhelyezkedni szakmá­jukban. — Mihez kezdett először? — Lassan nyolc esztendeje, hogy Halason dolgozóim. Előt­tem nem volt régész a múzeum­ban, legalábbis ilyen hosszú ide­ig nem. Először természetesen megismerkedtem a régészeti gyűj­teménnyel. Egymás hegyén-há- tán álltak a leletek és hozzá- kezdtem a rendszerezéshez. Ki­csi dobozokat hajtogattam, ra­gasztottam, mindegyik tárgy vég­leges „otthont” kapott. Elkészül­tem a nyilvántartással, a kar- tonozással. Sokáig nem gyarapo­dott az anyag, mert a környé­ken nem volt ásatás. Bejelentés is alig érkezett hozzánk. Tehát a korábbi nyomokon kellett el­indulni ... Hajóson és Sükösdön avar kori temetőt ástam, Kőhe­gyi Mihály szakmai támogatásá­val. Ezeket a munkákat abba- hagylfcaim, mert 1983. március 30- án telefonon értesítettek Csólyos- pálosróli, hogy csontokat talál­tak ... A dátumot soha nem fo­gom elfelejteni! — Ekkor kopogtatott a szeren­cse? — Valami azt sugallta, avar kori anyagra fogok bukkanni. Le­het, hogy csak azért gondoltam így, mert titkon régóta egy Ha­las környéki avar temető feltá­rására vágytam. Csólyospáloson először bronzkori bögre került elő, majd avar kori sírokat ta­láltam, de szép számmal akadt szarmata lelet is. Érdekelnek a temetkezési szokások. A sírok fe­nekén lévő árkok, lyukak — sö- tétebb földfoltok — és a réteg­ződések például arra engednek következtetni, ihogy az avarok koporsóban temetkeztek. Egy temetőn, sőt egy síron belül is többféle talaj fedezhető fel, s ezek minősége meghatározza, ho­gyan őrződnek meg a foltok. A Csólyospáloson feltárt mintegy 230 sírban kimutatható a kopor­só jelenlé to, mindössze 24-ben nem találtam erre való utalást, de azokra is van magyarázat. Hangsúlyozom, az általánosítá­saim csak a csólyosi feltárásra érvényesek, csak az ott szerzett tapasztalatok alapján jelenthe­tek ki törvényszerűségeket. Nyil­ván másak eltérő állásponton Vannak. — Ha nem telefonálnak Csó- lyospálosrói... — ... akkor abban remény­kedtem volna, hogy máshonnan értesítenek. S akkor nem talá­lok rá arra a szép üveg ivó- kür|tre, amiből addig az ország­ban csak egyetlen egy darab volt. — Értékeket őriz múzeum­igazgatóként is. — Először megbízott igazgató voltam, aztán úgy alakult, hogy 1980-ban véglegesen ki neveziek. Akkoriban nyílt meg az állandó kiállításunk, Halas mezőváros­sá válásáról. Sokáig nem tud­tunk időszaki tárlatot rendezni, mert nem volt több helyiségünk. Később a pincét rendbe hozattuk, most már ott mutatjuk be akis­mesterségek jeles képviselőit, alkotásaikat. Több évet áldoz­tam diaműsorok készítésére. A húsz-huszonöt perces összeállí­tások az iskolai történelemanyag­hoz kapcsolódtak. Sajnos, a diá­kok, a pedagógusok nem éltek eléggé ezzel a lehetőséggel, egy idő után elmaradtak a csopor­tok a múzeumból. Sajnálom, hogy nem térült meg a ráfordított energiám, időm. Német nyelv­tudásomat is hasznosítom, fő­képp szakcikkeket fordítok. Leg­nagyobb lélegzetű munkának azt az ötszáz oldalas kiadványt tar­tom, amely az Árpád-koni cserép­bográcsokról szólt, tavaly fordí­tottam le német nyelvre. Borzák Tibor Meddig tart a huzavona? Január 5-én e hasábokon meg­írtuk: a kecskeméti Egyesült Szakszövetkezet idős tagja, Zubor Sándomé egyelőre hiába várja, hogy öregségi jánadéfcbaln része­süljön. mert ügyintézői tévedés­ből a szükségesnél kevesebb járu­lékot fizetett 1977-ben, így csu­pán 9 szolgálati évét igazolták a nyugellátásihoz minimálisain előírt 10 helyett. Salamoni megoldás­ként javasoltuk, hegy az egyetlen szolgálati esztendő elismerésiéhez hiányzó 360 farinit tartozást utó­lag fizesse he a mulasztó, vagy olvasónk, a társadalombiztosítási szerv pedig gyakoroljon kivételes méltányosságot az igény elbírálá­saikor. Noha korábban — negyedév­nél is hosszabb időn ált — csak egymáshoz paaszolgaitták ez ügy­ben a felelősséget az illetékesek, cikkünk meglelenéséniek napján a Kecskeméti Városi Tanács pénzügyi osztálya, felülvizsgálva vonatkozó aktáit, kiderítette: a szövetkezet 1977-re 600 forlnit já­rulékot int elő. mélyet az adó­igazgatási eljárás szerint fcasszí­Csendháborító gépek Egy fiatalember költözött két évvel ezelőtt az utcánkba, s nem­sokára megtudtuk, hogy a helyi Dózsa Tsz traktorosa, hiszen jár­művével néha-néha megállt a házunk előtt. Figyelmünket ez még nem annyira keltette fel, de az igen, amikor tavaly ősszel elő­ször járt errefelé 150 lóerős erő­gépével. A csattogó-pufogó ma­sinát azóta gyakran van módunk szemügyre venni, hiszen most már a szűkebb lakóhelyünkön parkol rendszeresen. A traktor­nak oly erős a hangja, hogy szin­te beleremegnek a környező há­zak falai. És e zaj csak fokozó­dik; amikor egyszerre több ha­sonló gép is megjelenik. Ezek az utca két oldalán zakatolnak ad­dig, míg a kezelőik vissza nem térnek otthonukból, vagy más­honnan. A gépek csendháborítása miatt már többször itiCi'Jakoztunlk a tnak­roztek be a tarhélttőL A tanácsi intézkedés tehát pontos volt, nem így a. szaikszövetkezető, melynek következtében cúvasónfe kisebb összeget fizetett, mint amire — évi 960 forint járulékra — írásos kötelezettséget vállalt 1977 janu­árjától. Írásunk révén meg Zuborné többszöri sürgetésére a szakszö­vetkezet iís felajánlotta készsé­gét a hiba korrigálásához, s az iratok eljutottak a társadalombiz- tösútás szakembereihez, ök vi­szont elhatározták: mielőtt dön­tenének e rendhagyó esetben, megkérik a felügyeleti szervük előzetes állásfoglalását. Hát most itt tart iá dolog, de mondhatnék azt is: a huzavonái. Hogy mikor és miképpen fejező­dik he, nem .tudjuk. íAnrói azon­ban van némi sejtésünk, hogy a kivizsgáiásrai-véleményezésre-har támozaitra fordított munkaórák költsége sokszorosan meghaladja majd azt a 360 fordnltnyi összeget, melynek „jóvoltából” származott ez a jánadétaüigyi panasz. Kerekegyházán torosoknál, akiket csak mosoly­ra fakaszt a felháborodásunk. Ilyen reagálással adják tudtunk­ra, hogy kiszolgáltottjaik va­gyunk. „Hogyan fordulhat elő ilyesmi? ...” E sorokat a Kerekegyházáról, az Engels utcából érkezett levél­ből idéztük. A -kérdésre pedig a következőket válaszoljuk: A közrendről és a közlbiztonság- ról szóló rendelet értelmében sza­bálysértő cselekménynek minő­sül, ha valaki lakott területen olyan zajt okoz, amely mások nyugalmát zavarja. Elkövetőjé­vel szemben a rendőrségnek és a tanácsnak van joga eljárni, s ennek során háromezer forintig terjedő pénzbírságot kiszabni. Bízunk benne, hogy e hatósá­gok mielőbb élnek a lehetőségük­kel és intézkedésük eredménye­ként ismét csöndes, nyugalmas lesz az Engels utca! FOGADÓSZOBA ___________________________ A mozgássérült nem autózhat? Hadd kezdjem azzal, hogy több mint húsz esztendeje ve­zetek személygépkocsit, mely- lyel eddig még koccanásos bal­esetet sem okoztam. Autózá­som során csupán egyetlen gondom ismétlődik, sokszor meglehetősen távol muszáj parkolnom attól a helytől, aho­vá tartok. Az utat természete­sen gyalogosan teszem meg, s ez a mozgás kissé nehezem­re esik. Miért? Mert egy ré­gi, csípőízületi gyulladás kö­vetkezményeként egyik lábam 6—7 centivel rövidebb a má­siknál. Vagyis bicegve járok. Ebből kiindulva gondoltam, -hogy végső soron mozgáskor­látozott vagyok, így hát élvez­hetném az ilyen személyek ré­szére a KRESZ által megadott parkolási és egyéb kedvezmé­nyeket. A részletekről a lakóhelyi-leg illetékes tanácsnál érdeklőd­tem, ahol elmondották, egy­szerű az ügy: kérelmezzem az egészségügyi vizsgálatomat, s az állapotomra vonatkozó iga­zolás -birtokában a hatóság azonnal kiállítja a szinte kor­látlan parkolásra jogosító en­gedélyt. Ezek után kitöltöttem a nyomtatványt, elküldtem ta megadott címre, ahonnan rö­videsen megkaptam az érte­sítést, hogy jelenjek meg a -bajai 1. számú orvosszak értői bizottság előtt. Tavaly decem­ber 11-ón ott is voltam. A dok­tornak elmondtam, miért mentem, erre fogta az igazo­lást, hogy kitöltse, ám a gép­írónő közbeszólt, mondván, a bizottság minden tagjának a jelenléte kel-1. Nemsokára ki­egészült a kis testület, s me­gint elmondtam, mi járatban vagyok. Az orvos és a rendőr azonnal javasolta az igazolás kiadását, a műszaki szakértő azonban nem, arra hivatkozás­sal, a vezetői engedélyemet is más bírálta el. Miután el­mondtam, hogy szerintem a kettőnek egymáshoz semmi köze, azt válaszolta, örüljek, hogy nem tiltanak el azonnal az autóvezetéstől. Tovább nem mertem lép­ni ügyemben, így hát azóta is gyalogolok a parkolókból er- -re-arra, meg vissza, kissé sán- tikálva- és néha tényleg öröm­mel tölt el, hogy a bürokrácia lelketlen képviselője nem von­ta be tőlem vezetői engedé­lyemet ... (Elmondta: Csesz- negi Sándor jánoshalmi ol­vasónk.) • Az orvosszakértői bizottsá­gokat a megyei tanács egész­ségügyi osztálya irányítja, melynek vezetője, dr. Guba­csi László főorvos a történtek­ről ezeket mondotta: — Alighanem félreértésről lehet itt szó, hiszen az ilyen kérelmeket egyszerűen-gyor- san kell elbírálni. Olvasójuk forduljon hozzám panaszával, s haladéktalanul intézkedem, hogy ha indokolt, megkap­hassa a parkolási jegyet. Kiss Kálmánnénak, Kecskemét­re: Ha az ön mozgássérült kis­gyermekét szegedi egészségügyi intézményben gyógykezelik, mint kísérője, igényelheti az oda- vissza utazás költségeinek -kifi­zetését. E kérelmet — csatolja hozzá az útiszámlákat — a me­gyei társadalombiztosítási igaz­gatósághoz nyújtsa be. Ha a gyógyellátás során egyéb kiadá­sok is felmerülnek, azok megté­rülése céljából fordulhat szo­ciális segélyért a munkahelyi szakszervezeti bizottsághoz, vagy a lakóhelye szerinti tanács szo­ciálpolitikai hatóságához. Ameny- nyiben -tagja a CSÉB-nek, annak jogán is számíthat szociális tá­mogatásra, feltéve, hogy 20, 40, vagy 50 forintos havi díjú bizto­sítással rendelkezik. A 80, illetve 150 forintos CSÉB-nek már nincs ilyesféle szolgáltatása. Lovász Melindának, Madaras­ra: Minisztertanácsi rendelet ír­ja elő, hogy -a három- és ennél töhb gyermekes szülőt gyermeken­ként és havonta 840 forint csa­ládi pótlék illeti meg. Másik kér­désre válaszolva elmondjuk, hogy ikerszülést követően a gyes — ez után 440 forint havi jövede­lempótlék számfejtendő — mind­egyik gyermek után külön-külön jár az anyukának. Dr. Pleti Lászlónak, Bajára: Városban, valamint üdülőhellyel rendelkező településen a 40 négy­zetméternél kisebb alapterületű, nem lakás céljára szolgáló épít­mény után -négyzetméterenként 20 forint, más helységben ugyan­ilyen mértéken belül egységesen 500 forint az adótétel. Fontos tudni, hogy e pénzügyi kötele­zettséget ama személynek róják ki, akinek a birtokában van az ingatlan a naptári év első nap­ján. Ha az építmény használata szünetel, arra az időre is köte­lező megfizetni a kivetett adót. Ha erre vonatkozóan további részletek is érdeklik, forduljon felvilágosításért a helyi tanács szakhatóságához. Szabó Jánosnak, Kecelre: Mint azt a termelőszövetkezeti törvény és végrehajtási rendelete leszö­gezte, a tagsági viszony első évé­ben -már megilleti a tagot a fize­tett szabadság arányos része, fel­téve, hogy az évi 2180 munka­órából a hat hónapra jutó átlagos munkamennyiséget teljesítette. Ebből számítandó ki a szabadság idején folyósított átlagrészesedés. Amennyiben ön, aki tavaly kezd­te tagsági viszonyát, szabadsága kivételekor nem e szabályok al­kalmazását tapasztalta, kérjen jogorvoslatot a vezetőségtől, in­dokolt esetben pedig a megyei tanács mezőgazda-sági osztálya szövetkezetfelügyeleti csoportjá­tól. Urbánnénak, Kalocsára: A gyámhatóság akkor dönt a kis­korú intézetben történő elhelye­zéséről, ha a környezete veszélyez­teti testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, az érdekében korábban tett védő- és óvóintézkedések nem vezettek eredményre, s a család­ban való neveléshez nincsenek meg a szükséges technikai és sze­mélyi feltételek. Ez esetben az eljáró szerv a lehető leggyorsab­ban dönt, s a végrehajtásra azon­nal sor kerülhet. Az intézeti gon­dozás, nevelés költségeihez ter­mészetesen hozzá kell járulnia annak, aki a családjogi törvény szerint a kiskorú tartására köte­les, vagy arra kötelezettséget vál­lalt. A fizetendő összeget a gyám­hatóság állapítja meg, visszame­nőleg legfeljebb hat hónapra. özv. Varga Lajosnénak, Tisza- kécskére: A megváltozott mun­kaképességű ember megfelelő, rendszeres foglalkoztatása érde­kében elsősorban a helyi tanács­nak van teendője, mint ahogy állandóan vagy ideiglenesen se­gélyeznie kell az önhibájukon kí­vül nehéz anyagi helyzetbe ju­tottakat is. Az ön 'hasonló ügyé­ben a kécskei városi tanács vb- tiitkárának segítségét kértük. Terápia * Mindketten fehérben voltak. Egyikük feküdt — a má­sik pedig mellette állt. Az ágyon fekvő nehezen szed­te a levegőt, és köyyörgő szemeket meresztett a mellet­te állóra, aki igy szólt: — Már értem, mi juttatott ide. Jó családban nevel­kedtél, és megvolt mindened. Édesanyád és édesapád- a lelkűket kitették érted, mivel egyetlen gyerekük vagy. Már kiskorodtól fogva egoista voltál. Kitűnő eredménnyel végezted el az általános iskolát, mivel a szüleid meghitt kapcsolatban álltak az osztályfőnököd­del és az igazgatóhelyettessel. Protekcióval vettek fel az egyetemre. Alig-alig tudtad letenni a vizsgáidat, de kaptál egy autót. Magától értetődik, hogy nem volt miért büszkélkedned az okleveleddel, az apád azonban elkezdett futkosni fühöz-fához, hogy jó állást szerez­zen neked. Könnyű munkához jutottál, állandóan kül­földre jártál kiküldetésbe, és csábos kolléganők zsong­tak körül. Egyikilk-másikuk lassanként igen közeli vi­szonyba került veted. Ezután önálló lakást követeltél magadnak. A szüleid találtak is egyet valamelyik csön­des kerületben a belváros közelében, A régi autód tel­jesen tönkrement, ezért vettek neked egy újat, mely olyan sebesen száguldott, mint egy versenyautó. A kö­vetkezmények már ismeretesek. Ilyen életet éltél idáig, öcsém. Az ágyon fekvő felsóhajtott, és fáradtan becsukta a szemét. A mellette álló folytatta: — Persze, mindez másképp is alakulhatott volna. Ha van egy öcséd vagy egy húgod, már kiskorodtól kezd­ve megszokod, hogy gondjukat viseld, és mindenedet megoszd velük. Arra is rájössz, hogy egy fabatkát sem ér az élet iskola nélkül, állandóan a könyvek felett görnyedsz, és lassanként szorgalmas, bölcs ember vá­lik belőled. Kiváló tanuló lehettél volna a gimnázium­ban és az egyetemen. Tisztességes pályázat alapján el­foglalod azt a beosztást, melyre feltetted az egész éle­ted, és hozzájárulsz a tudomány és a technika fejlődé­séhez. Hasonló érrdeklŐdésü és képességű lányt veszel feleségül, és szilárd, összeforrott családban élnél, ahol gyerek egy szekérderéknyi, de mindegyikőjüket lelki- ismeretesen nevelitek fel. így is meg lett volna minde­ned, de tisztességgel, becsületes úton, és nem kellene szégyenkezned... — Professzor úr — szakította félbe az asszisztens megállt a beteg szívműködése. A professzor kitágult szemmel meredt rá, majd oda­nézett a műtőasztalon heverő testre, és igy szólt: — Nem hallgatott végig, érthető, hiszen senkinek sem esik jól, ha kritizálják, de meg vagyok győződve, ha nem hal meg, új életet kezd. — Minden bizonnyal, professzor úr — helyeselt az asszisztens. — ön valóban mindent megtett, de nem kellett volna az operációval kezdenünk? Irina Mlademova Bolgárból fordította: Adame« Kálmán „Virágné” jeligére: ön azt ír­ja, hogy több mint tíz éven át dolgozott különféle kereskedelmi egységekben eladóként, majd pénztárosként eredményesen, megbecsültén, s miután üzletve­zető-helyettesi munkakörbe kine­vezték, két hónapig egyedül vé­gezte munkáját, s ez idő alatt 100 ezer forintnál jóval nagyobb lel­tárhiánya keletkezett. Bár meg­értjük elkeseredését, de nem fe­ledkezhetünk meg az új szabá­lyokról sem, melyek a korábbinál szigorúbban megkövetelik a lel­tárhiányért való felelősséget. Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611

Next

/
Oldalképek
Tartalom