Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

• PETŐFI NÉPE QQzdQ/óQpolitikQ y munko y IcIJc/ílmcnycK f 1987. január 14. KÜLFÖLDRŐL FÉRGES ÁLMÁT KÉRTEK Élelmiszer — vegyszerek nélkül Még a szakemberek nagyobb része is megrökönyödve hall­gatta a hírt, miszerint az egyik magyar termelőszövetkezet .férges almát akart exportálni. Pedig nem volt ebben semmi különös, hiszen a gazdaság a nyugat-európai vevő kérését akarta teljesíteni. Végül a kezdeményezésből nem lett semmi, mert a nálunk szokásos lassú, hosszú ideig . .elhúzódó engedé­lyezési eljárás miatt a vevő elállt szándékától. Az úgynevezett biotermékeknek — vegyszer nélkül előál­lított élelmiszereknek — pedig van piaca. A Hőtermelésre, mint mezőgazdasági módszerre, sokfelé berendezkedtek a vi­lágon. A vevő kérése ugyanis döntő, s ha éppen kukacos al­mát, körtét akar vásárolni, akkor annak előállításával foglal­kozik a termelő. Az persze szorosan hozzátartozik a folyamat­hoz, hogy a különleges kívánság teljesítésének megkéri az árát. A biotermelés korlátái A biotermelés tehát elfogadott módszer a mezőgazdaságban, de erőteljes területi korlátái van- ,nak. S a termelés mennyiségét nemcsak drágasága, a hagyomá­nyos termékekhez képest szűk piaca korlátozza, hanem a józan ész is. összefoglalva: a világélel­mezés globális problémáit a ké­miai anyagokat mellőző mező- gazdaság nem képes megoldani. Ez érthető is, hiszen a bioterme­lési módszerek kímélik a környe­zetet és a fogyasztót egyaránt, de alkalmazásukkal csak kisebb hozamok érhetők el, s a termés mennyisége nem fedezi a szük­ségleteket. A kémiai anyagokról a jövőben .sem mondhat le a mezőgazdaság. Érmek magyar vonatkozása, hogy nemrégiben a tudósok kiszámí­tották, mi történne akkor, ha hirtelen felére csökkentenék a gazdálkodóik a műtrágya-adago­kat: A végeredmény: 30—40 szá­zalékkal csökkenne a termés mennyisége. Ez az adat azonnal „sokatmondóvá” válik, ha hozzá­tesszük: jelenleg a mezőgazdaság­ban előállított termékeknek a harmadát exportáljuk, s az ag­rárgazdasági kivitelnek jelentős a szerepe az ország külgazdasági egyensúlyában. A műtrágyacsök­kentés következménye tehát az lenne, hogy megszűnik az export, s esetenként a hazai ellátás is akadozna, mert ingadozna önellá­tásunk is az élelmiszerekből. A kémiai anyagok mellőzésé­nek vagy elhagyásának másfajta következményei is lennének. Az imént említett vizsgálat kiderí­tette azt Is, ha a magyar mező- gazdaság nem alkalmazna gyom­irtószereket, egymillió embert kellene visszaállítani a termelés­be, mert másként mindent elbo­rítanának a gyomok. Az könnyen belátható, hogy sem most, sem a jövőben nem lesz ennyi feles­leges munkaerő. S az is tény, hogy a mezőgazdaság munkaerő­gazdálkodásában éppen fordított irányú folyamatok érvényesül­nek világszerte, vagyis csökken a foglalkoztatottak száma. Hol van a középút ? Az említett adatok tehát a ké­miai anyagok mezőgazdasági fel- használása mellett érvelnek. Ar­ra persze gondolni sem szabad, hogy az a gyakorlat, amelyet je­lenleg alkalmaz a magyar mező- gazdaság, a legtökéletesebb. Köz­ismert ugyanis, hogy helyenként túladagolják a műtrágyákat, a növényvédő szereket, a hibás vagy a fegyelmezetlenül betar­tott technológiák miatt károso­dik a környezet, és még hosszan lehetne sorolni a kémiai anya­gok felhasználásának fogyaté­kosságait. A vegyszerek alkalmazásának elhagyása tehát az egyik szélső érték, túlzott felhasználásuk pe­dig a másik. Mint a legtöbb do­logban, itt is a középút a helyes. Az persze nem nevezhető eredeti bölcsességnek, ha megállapítjuk: a vegyszerek felhasználásénak azt a mértékét kell megtalálni, amely nem veszélyezteti a környezetet, és a termelést sem gátolja. En­nek felismerése szinte természe­tes, sokkal fontosabb azoknak a módszereknek a kidolgozása, ame­lyek el is vezetnek e megoldás­hoz. ' ' S ebben ma még a tudomány, a vegyipar és a mezőgazdasági gyakorlat egyaránt talál magá­nak feladatot. Lehet kísérletez­ni az új, kevésbé káros kémiai anyagok előállításán, finomft- hatók az úgynevezett integrált növényvédelmi eljárások, ame­lyek a különféle módszereket együttesen alkalmazzák a kör­nyezet védelmében. Csak a jobbat keresik A bevezetőben említett bioter­mékeknek ugyan ma még korlá­tozott a piacuk, de a vegyszerká­rosodástól mentes, gondosan, fe­gyelmezetten betartott techno­lógiákkal előállított termékek forgalmazását már serkentik. Vég­ső soron a termékek minősége iránt egyre nagyobbak lesznek az igények, hiszen az élelmiszere­ket tekintve kínálati piac van a világon. Emiatt csak a jó vagy a jobb minőségű termékekre van kereslet, s csak az a termelő bol­dogul, aki ehhez alkalmazkodik. A piac tehát kikényszeríti a mi­nőség védelmét. Ez persze nem csupán a ké­miái anyagok ésszerű felhasz­nálását jelenti, de ez is része a minőségvédelemnek. S ha ezt dik­tálja a piac, annál jobb, minél gyorsabban vesszük tudomásul. V. Farkas József TÖMEGTERMELÉS ÉS EGYEDI MEGRENDELÉSEK • A lakkozóműhelyben Rózsa Jánosné lefújja lakkal a sötétre pácolt székeket. Ebből a termékből az idén több mbit húszezer darabot szál­lít a gyár a Szovjetunióba. Fejlődő vasutak Kárpitozási munkák a színházban A múlt év végére teljesen ki­ürült a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárának készáruraktára, mert valameny- nyi termékük vevőre talált. így a 360 millió forintosra tervezett termelési értéküket 20 Millióval sikerült túlszárnyalniuk. Ter­mékeik sorában fontos helyet foglalnak el a székék, amelyek mind a szocialista, mind pedig a tőkés piacokon kelendőek. Kár­pitozott bútoraik elsősorban a hazai boltokba kerültek, de a „Korzika” és a „Kondor” fantá­zianevű ülőgarnitúrából negy­venet Svájcba is szállítottak. (Ez a tétel elsősorban a piaci Isme­retszerzést szolgálta.) A nagyobb sorozatú gyártmányaik mellett a múlt esztendőben néhány kisebb egyedi megrendelésnek is ele­get tettek. így elkészítették a gerébi kastélyszálló tetszetős, de nagyon munkaigényes bútor- garnitúráját, valamint az új kecskeméti egészségügyi szak­középiskola kollégiumának he­verő! t. Az idén jelentős termékszer­kezet-váltást nem hajtanak vég­re a megyeszékhelyi gyárban. Az asztalos tevékenység keretében A múlt évben gyártásba vett ki­egészítő bútorok — dohányzó- asztalok, telefonasztalok, virág­tartók — értékesítését kívánják növelni. Bár a Vénusz garnitúra nagyon keresett, mégis szeretné­nek megjelenni ennek egy mo­dernebb változatával. Korábban a BNV-n már sikert aratott a „Grácia” hál ószobagarni túra. Most a termelés feltételeinek megteremtését követően a máso­dik félévben ezer garnitúra el­készítését és értékesítését tűzték ki célul. Ebben az esztendőben is lesz egy speciális, szép, de nehéz feladatuk, amely a gyár dolgozóinak szakmai tudását is alaposan próbára teszi: a meg­újuló Kecskeméti Katona József Színház kárpitozási munkált vállalták magúkra. A nyolcmil­lió® értéket meghaladó munkák nyomán újjászületnek a pompás épület fali kárpitjai, függönyei, mellvédjei és zsöllyeszékei. Belföldi és nemzetközi viszony­latban is óriási jelentősége van a személy- és teheráru-szállirtásnak egyaránt, amelynek Jelentős része ma is a vasutakon boniyolócjjk le. Az uitas gyakorlatilag csak a ka­lauzzal találkozik, és .tudja, hogy van egy mozdonyvezető, nem lát­ja azonban a jéghegynek a na­gyobb részét, a szolgálattevők so­kaságát, akik egy-egy vonalon őr­ködnék az elrobogó vonatok biz­tonságán. És imilnt az élet minden területén — itt d® óriási fejlődés következett be, a technika, az ajutomatizálás egyre jobban előre­tört. Régen a forgalmi szabályozó jelzőket, valamint a váltókat az állomásvégekre épített őrhelyeken szolgálatot teljesítő váltóőrök ke­zdték, a forgalmi szolgálattevő szóbeli utasítására., aki az állomás középső részére felépített épület­ben lévő forgalmi irodában telje­sített szolgálatot. A fejlődés kö­vetkező foka az volt, hogy a jel­zőket és a váltókat nem a hely­színen kézzel, hanem az említett szolgálati helyekről vonóvezeték­kel mozgatva kezelték. A vasúti közlekedés kezdetén a vonatok csak állomásnyl távol­ságban követhették egymást, te­hát az Induló vonatnak meg kel­lett várnia, hogy az előtte haladó vonat beérhessen a következő ál­lomásra. Később, ahogy a forga­lom sűrűsége növekedett, úgyne­vezett vonatjelző térközőrhelye­ket állítattak fel a vasútvonalaik mentén. Az ezeken szolgálatot teljesítő őr azonban elhaladást vagy .megállást jelzett a vonatnak, attól függően, hogy az előtte köz­lekedő vonat meghaladta-e a kö­vetkező .térköz-őrhelyet, illetve beért-e a következő állomásra vagy sem. E mechanikai-villamos blokkzáras vasúti biztosítóberen­dezéseket azután felváltották az önműködő vagy féldg önműködő elektromos biztosítóberendezések. A nagyobb csomópontokon ma már egy nap alatt 250—300 vonat áthaladását kell gyorsan biztosí­tani. Ezt csak korszerű biztosító- berendezések felhasználásával valósíthatják meg. Nagy állomá­sokon a forgalmista már nem képzeletben tekinti át a vasúthá­lózatot. hanem az úgynevezett „Integra-domino" berendezés ve­zérlőasztalán kicsinyítve láthatja a vágányok szabad vagy foglalt voltát, a váltók és a Jelzők állá­Kecskemét ipara az ezredfordulón Milyenek lesznek Kecskemét ipari üzemei két­ezerben? Első pillanatban úgy tűnhet, a fantá- zlálás birodalmába vezet a kérdés megválaszo­lása. Hiszen még tizenhárom esztendő választ el bennünket az ezredfordulótól, s dinamikusan for­málódó világunkban addig sok minden változ­hat. Ám körültekintő elemző munkával, lehető­ségeink reális mérlegelését követően meg lehet, és meg is kell határoznunk a jövő fejlesztésének fő irányait. Nem véletlen tehát, ha egyre több szó esik e témáról napjainkban. Legutóbb a kecskeméti városi .pártbizottság „A kecskeméti gazdálkodó szervezetek műszaki fejlesztésének fő irányai, távlatai és ezek hatása a foglalkoz­tatásra” című írásos anyagát elemezte a Gépipari Tudományos Egyesület keretében működő fő­mérnökök tanácsa. Mind az előterjesztés, mind pedig a műszaki vezetők kiegészítései, észrevételei a megyeszék­hely iparának jelenlegi helyzetéből Indultak ki. Megállapították, hogy a 60-as években végbe­ment erőteljes extenzív iparfejlesztést követően mára a legtöbb üzemben mérséklődött a terme­lés bővülésének üteme, sok helyütt elöregedtek a termelési eszközök. Nem javult kellőképpen a munka hatékonysága, termelékenysége, s ala­csony a műszakiak létszáma. Általánosnak mond­ható, hogy bár folyamatos, ám a kívánatosnál lassúbb a termelési szerkezet megújulása. Ki­forratlan a piacfeltáró tevékenység. Fokozatosan csökkent 1980-461 Kecskeméten az iparban fog­lalkoztatottak száma, s jelenleg néhány helyen munlkaerőhiámy is tapasztalható. Rövidesen azonban érezteti hatását az 1970-es évek demográfiai hulláma. Ennek a korosztály­nak számos képviselője hamarosan .kopogtat majd a gyárak kapuin. (Az előrejelzések szerint 1990. táján a mainál 10—20 ezer fővel több lesz Kecs­keméten a munkaképes korú lakosok száma.) S ezzel már a jövőhöz értünk, ahol alapvetően fontos, hogy nagyobb teret nyerjen az automa­tizálás, a robottechnika és a számítástechnika. Ez csupán látszólag nem kedvez az új munka­helyek megteremtésének. A megoldás úgyanis kézenfekvő, hiszen ma is jelentős korszerű ka­pacitások vannak az üzemekben kihasználatla­nul. Az előrelépés érdekében az ebben rejlő tar­talékokat is pontosan fel kell tárni. Kétségtelen tény, hogy a megyeszékhelyen sok üzem, vagy üzemrész dolgozik egy. műszakban. A jövőben egyre inkább szükséges törekedni a nagyértékű (gépek folyamatos működtetésére. Ennek ösztön­zésére érdemes lenne kidolgozni e sy megfelelő érdekeltség! rendszert Is. A továbbiakban a rendelkezésre álló anyagi eszközöket elsősorban korszerű berendezések, technológiák és alapanyagok beszerzésére kell fordítani. Az alapanyagok behozatalát legtöbb­ször a 'KGST-országokból is meg lehetne oldani. Az emelkedő technikai színvonal ugyanakkor felveti a szakemberképzés, -továbbképzés szín­vonalának javítását is. Bár a hiányszakmákban (lakatos, esztergályos) ez utóbbi időkben történt némi előrelépés, de ez korántsem elegendő. Egy­re szembetűnőbb a technikusképzés hiánya. Mi­nél hamarább be kell indítani Kecskeméten az általános gépésztechnikus-oktatást. Az ipari üze­mekben a középkáderek ma nem megfelelően képzettek, vagy főiskolai végzettséggel látják el a munkaköröket. Emellett egyre nagyobb szük­ség lesz a műszakilag jól felkészült, több nyel­vet beszélő szakemberekre. Velük mód nyílhat a vállalatok marketing tevékenységének megja­vítására, ami többlet-exporttal kamatozhat. Az elemző munka folyik. A városi pártbizott­ság és a főmérnökök tanácsa tehát nem prognó­zist akar (készíteni. Többet annál. Az írásos anyag és annak véleményezése a térség iparfejlesztési stratégiájának .kimunkálását szolgálja. Gaál Béla A SZOVJET GAZDASÁG ÁTALAKÍTÁSA Központi kérdés a minőség A világ ipari termelésének 20 százalékát előállító Szovjetunió nagyon sok területen megelőzte a világ országait. Ez a tény ed­dig alapvetően csak a mennyisé­gi mutatókra volt érvényes. A világpiacon is versenyképes ter­mékek aránya 1985-ben a Szov- jeunióban mindössze 16,5 száza­lék volt. Miért kifogásolható a szovjet termékek minősége? Ennek szer­teágazó okai vannak. Van ami tő­lünk független, van amit örököl­tünk és vannak olyan területek is, ahol kevésnek bizonyult az erő és a tudás. A nemzetközi munkamegosztás gyümölcseit a Szovjetuniótól több ízben is meg­tagadták. Természetesen sok min­den rajtunk is múlott: kezdve a közgazdasági törvények dogma­tikus értelmezésétől egészen az ügyek szociális hátterének bürok­ratikus kezeléséig. Két példa erre. Az egyenlősdi- ség elvét mindenki ellenezte, a gyakorlatban pedig ez az elv ér­vényesült. A jól és rosszul dol­gozók azonos fizetése, az élenjá­ró és veszteséges vállalatok egyen­súlyának biztosítása általános Je­lenséggé vált. Az Intenzív, új módszerekre való áttérés nem bizonyult kifi­zetődőnek. Az utasításokat őrzők magát a gondolatokat Is béklyó­ba kötötték. Számukra a legíon­sát, és különböző színű gombok megnyomásával vezérli a beren­dezést. Hasonlóképpen nagy a fejlődés a rendező-pályaudvarokon, ahol az érkező tehervagonokból a ren­deltetési irány szerint csoporto­sítják a kocsikat. Ez általában gurütódombakród történik. Régen a kocsik futását emberi erővel kezelt féksairukkai szabályozták, ma már automatikusam vagy félig automatikusam vezérelt vágány­fékkel, központi helyről, K mint képünkön látható, gombnyomás­sal. tosabb az volt, hogy minden vál­tozatlan maradjon. A nyugalom volt számukra a legfontosabb szempont. A dogmatizmussal leszámolva az SZKF XXVII. kongresszusa a változás mellett döntött. E vál­toztatások legfontosabb célja a társadalom szociális-gazdasági fejlődésének felgyorsítása. 1987-ben ennek a feladatnak a legfontosabb célkitűzését, a minő­ség javítását kell elérni. Lesznek persze olyan vállalatok és kol­lektívák, amelyek veszítenek en­nek során. Csökkennek a fizeté­sek, nem lesz prémium. Az 1987. évi átalakítás során megváltozik a termelési mutatók fontossági sorrendje. A legfonto­sabb termelési mutató jelenleg a realizált termelési érték. Január l-től ennek szerepét a szállítási kötelezettségek teljesítése, más szavakkal rendelési állomány vette át. Miért van erre szükség? Azért, mert korábban a tervek teljesí­tése nem volt mindig becsüle­tes: a fogyasztók által igényelt olcsó termékek helyett drága, gyakran felesleges árukat gyár­tottak. Ennek következménye a részben nem megdolgozott pénz­összegek felhalmozódása, a szük­séges árucikkek hiánya és a sen­ki által nem vásárolt árucikkek bősége, lett. A rendelésállomány figyelemmel kísérése ennek gá­tat vet. Továbbá újdonságnak számít a nyereség elosztásának normatív rendszere az állam és a vállala­tok között. Korábban a minisz­tériumok „büntették” a kiváló vállalatokat azzal, hogy admi­nisztratív intézkedésekkel elvon­ták anyagi eszközeik egy részét a rosszul termelő vállalatok tá­mogatása érdekében. Az új rend­szerben minden vállalat a meg­termelt nyereség garantált ré­szével rendelkezhet. A reform lényege — minden vállalat önfinanszírozási és ki- flzetödőségi rendszerre tér át. Ilyen vállalatok már ma is van­nak, de egyelőre még kisebb­ségben. 1987-ben teljes gazdasá­gi önállóságot kap öt ipari mi­nisztérium, továbbá a. kereske­delem és a tengeri flotta. A ké­sőbbiekben ez a folyamat átfog­ja az egész szovjet gazdaságot. Milyen eredmények születtek az átalakítás eddigi szakaszában? Gabonából az ország történeté­nek negyedik legnagyobb termé­sét — 210 millió tonnát — taka­rítottak be. Emlékezetem szerint első ízben van gyümölcsből és zöldségből bőséges ellátás Moszk­vában. Dinamikusan növekszik a hús- és tejtermelés. Ezek ter­melését az állam 1987-ben mint­egy 58 milliárd rubellel támo­gatja (a hivatalos árfolyam sze­rint 1 rubel 1,45 dollárnak felel meg). Az átalakítás során visszaút nincs. Nehéz feladatok várnak az országra. Az „igazság pillanaté, ban” ez minden területre és min­denben érvényes. Azonban csak ez lehet a szocializmussal szem­beni kihívásra való egyetlen he« lyes válasz. Gennagylj PiszarevszkiJ . ALFÖLDI TÜZÉR VÁLLALAT TELEPEIN SZEZONÁLIS engedményes cementvásárt rendez, melynek keretében MINDENFAJTA CEMENT ÁRÁBÓL 200 FT/TONNA ENGEDMÉNYT AD. Az Alföldi Tfizép Vállalat várja vásárlóit Bács, Békés és Csöng rád megyei telepein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom