Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

iQzdci/ÓQpolitikQ j munko y tcljc/ílmcnyck • PETŐFI NÉPE • 5 1987. Január 12. ÉRDEKEGYEZTETÉSEK AZONOS CÉLÉRT MAGYAR GAZDASÁGI NAPOK KILENC ORSZÁG 16 VÁROSÁBAN Nem a csodára számítanak A kerekegyház! Kossuth Szak­szövetkezetről a Kiskunsági Me­zőgazdasági Szövetkezetek Terü­leti Szövetségének szákembere így vélekedik: „A rendkívül .kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó, ráadásul rossz örök­ségek — egyesülések — utóha- 'tását még mindig érző szakszö­vetkezet hosszú évek óta bizo­nyítja, hogy lehet szervezetten,, ‘hatékonyan dolgozni. Azokhoz a gazdaságokhoz tartozik, amelyek a szakszövetkezeti formáiban jól egyeztetik a közös és a tagok érdekeit úgy, hogy mégis a kö­zösséget tekintik elsődlegesnek.” És még egy széd gondoláit: „Ott az embereiknek hitük van ...” Az elmúlt évek számadataira való visszatekintés jód alátá­masztja a kör vonali azottakat. A szövetkezet közös vagyona 1980—■ 1985 között 31 százalékkal, az árbevétel 36 százalékkal, a ter­melési érték több mint negye­dével nőtt meg. Mindezt véghez vitték az állományi létszám 8 i százalékos csökkenése mellett, a közösben dolgozó 330 (taggal és 480 nyugdíjassal. A kedvező fo­lyamat — úgy tetszik — 1986- ban sem szakadt meg, 'hiszen a gazdaság 170 millió forintos ár­bevételi tervét húszmillióval, négymillió forintos nyereségter­vét kétmillióval „fejelte meg”. Forgó Ferenc termelési elnök­helyettes és Kelemen Benedek párttitkár az edmúlit óv eredmé­nyeit, munkáját, gondjait eleve- , nóiti föd. — Növénytermesztésünket ele­ve meghatározza az, hogy a két­ezer hektáros szántónk átlagos aranykorona-értéke nem éri el a tizet —• mondja Forgó Ferenc. — Az aszályos időszak szinte tel­jesen kimerítette a talajaink víz­készletét. Csodákra pedig nem számíthatunk. Az elmúlt évek tapasztadiaitial alapján már annak is örültünk volna, ha az . ágazat legalább nem veszteséges. Ezt sem sikerült elérnünk, kétmillió forint veszteség terheli a nö­vénytermesztést. A legnagyobb területet elfoglaló gabona, az árukukorica, de az aprómag, a köles, a repce sem fizetett jól. Az igények szerint — A szőlő viszont szépen ho­zott — veszi át a szót Kelemen Benedek. — Pedig átéltünk je­get, fagyot. Az ültetvényei nk története akikor vett fordulót, ami­kor a hetvenes években telepi- tetteket selejteztük. Most 74 hek­táros a termő szőlő. A régebbiek, a kövidinka, a piros szlanka támrendszerét korszerűsítettük, az újabbak — a Jubileum, a Zala- gyöngye, az Ezerfürtű — magas- művelésűek. Az ágazat 2,2 mil­lió forint nyereséget ért el. Meg­szüntettük a vendégmunkások foglalkoztatását, ma már a tagi művelés dívik. A gépi munká­kat a közös eszközeivel végez­zük, a kézieket a Itagok és csa­ládtagok. Szántón családi műve­lést szeretnénk kialakítani a szőlőiskolánkban. Innen évente mintegy 1.2 millió szaporító­anyagot forgalmaztunk. A ta­valyi megrendeléseink — illetve az azoktól visszalépés — sok gondot okoztak. A szakszövetke­zetnek ez a tevékenysége nagy múltra tekint vissza, jó eredmé­nyeket is tudtunk felmutatni. Most aiz ösztönzőbb szervezeti formáitól reméljük az újraéle­dést. — Amit pedig hasonló dina- mikussággal szeretnénk folytat­ni. az a háztáji munkák koordi­nálása — mondja Forgó Ferenc. — Az évenkénti hatvanmillió forintos forgalom lehetőségét semmi áron nem engedhetjük ki a kezűinkből. A húsipar egyre in­kább a fehér sertéseket kapja tagjainktól, amihez nagyban hoz­zájárult, hogy a közös sertésál­lomány kocáit hozzájuk helyez­tük Iki. Nem beszélve arról, hogy ma már a tenyésztésre nem meg­felelő zugkanokat szerencsére hiába keresnénk. A gyűjtött tej mennyisége évek óta körülbelül 550 ezer Hilter, Már azt Is ered­ménynek (tartjuk, hogy — a nagy átlaghoz hasonlóan — nálunk ez nem csökkent. Sokan foglalkoz­nak a háztáji iterülétükön a do­hány termesztésével, A hatvan hektár 4—5 millió forint árt>e- vételt hoz. Terveink között sze­repel a dohány szárításának korszerűsítése, úgy érezzük: tagjaink igényének ebben Is job­ban meg kell felelnünk. Hasonló nagyságrendű árbe­vétel származik a Hollandiába és NSZK-ba két év óta szállított szárazvirágjaikból. Az egyéni vál­lalkozó kedv Sitt is érvényesül, hiszen a sóvirág, mákgubó, szap- pangyökér — ezek az általáno­sabban termeltek — melllett a keresletnek megfelelően igen nagy a növényskála. A gazdaság bo­• Papucsok bérmunkában. (Méhesl Éva felvételei) • Lőrincz Pálné állatgondozó és a vadkacsák. nyoMási díjat kap. tehát a tagok a legteljesebb mértékig érdekel­tek. mennyiségben és minőség­ben egyaránt. Állattenyésztés fenn és lenn Az alaptevékenységünk állat- tenyésztési része állandó vitat­kozás tárgya a szakemberek kö­rében. Tavaly megszüntettük a sertéstenyésztésünkét, ekkora veszteségforrással nem tudtunk tovább birkózni. A visszaállítás lehetőségén, a technológiai vál­toztatásokon, az érdekeltségi íendszer kialakításán törjük a fejünket. Amiivei viszont min­denképpen dicsekedhetünk, az a vadkacsafarmunk. Nézzük meg! — invitál az elnökhelyettes. — Ezt az állatfajt egyszerre hoz­tuk a közösbe a csirkékkel, amelyekből évente 170 ezret bo­csátunk ki. A kacsiaclapat mintha vezé­nyelnék. fordul érkeztünk,re egy irányba, és vonul az elkerített terület másik végébe. A köze­lükbe óvakodva vehetjük csak jobban szemügyre a sok villogó kókfejű madarat. — Évente 350 ezret adunk át belőlük a Mezőföldi Állami Er­dő- és Viadgazdaság feldolgozó­jának. A kacsákkal foglalkozók javadalmazása a legteljesebb mértékben az álltaluk megterem­tett értéktől függ. A (feltételeket természetesen a közös biztosít­ja, az egységes .fájttá, a naposál- tat minősége, a tartás körülmé­nyeinek kialakítása ma már a le­hető leglobb alap a mind na­gyobb eredmény eléréséhez. A kacsatelep kerítésén túli le­gelőn éppen egy nyáj halad ke­resztül, jó ok, hogy ez az állat Is szólja kerüljön. — Két éve adtuk ki a juhokat vállalkozóiknak. Az 1100 anya, Illetve az állomány megmenté­sét jelenti ez a forrna. A to­vábbiakon gondolkodunk. Néz­ze csak azt az épületet! — mu­tatja a párttitkár — oda ds be­megyünk: Egyébként az 1985-ben megszüntetett lakatosüzem csar­noka az. Rugalmasan, változtatva Most viszont nyolcvan ember­nek munkát adó cipőfelsőrész­gyártó üzemrész. Az Alföldi Ci­pőgyárnak készítenék bérmun­kában éppen papucsokat. Egyelő­re bérmunkában. A vállalkozás eddigi tapasztalatai arra serken­tik a szakszövetkezet-belieket, hogv ezt a melléküzemáglat to­vábbfejlesszék. A tervek szerint százötven embernek ad majd • A faüzem új csarnokának tete­jére felkerülnek a hullámpalák. ennél is igényesebb, nagyobb felkészültséget feltételező mun­kát. Esetleg késztermékgyártási feladatot. És ha már a fejlesz­tésnél tartunk: amott magaso­dik egy új, 1100 négyzetméteres csarnok. — Tavalv év végén készült ed, 10 millió forintos beruházást je­lentett — világosít fel Forgó Ferenc. —■ A szövetkezet olyan helyzetbe került, amikor lehe­tőség nyílt arra, hogy rendbe tegyük a faipari melléktevékeny­séget. Az ott dolgozók ősztől ta­vaszig a szabad ég alatt készí­tették a csomagolóanyagokat, a helyszíni szerelésű épületeleme­ket. Ebben az üzemágunkban ér­vényesül talán leglátványosab­ban az emberi leleményesség, a rugalmasság, a munkaszervezés­ben, az anyag- és piackutatás­ban. Ezeket a meglevő jó tulaj- donságotcat kiaknázva azon igyekszünk az új, jobb körülmé­nyek között, hogy a mai ered­ményességet állandóvá tegyük, az üzem profiljának további bőví­tésével, hézagpótló termékek gyártásával. A látottakból és hallottakból mindemképpen kitűnik: a Kos­suth Szakszövetkezetben folya­matos a kljjlső és belső igények­hez igazodó változtatás, a rugal­mas termelési és termékszerke­zet-módosítás. Ezt '— kívülálló­nak is feltűnő — hit mozgatja. A kettő párosításának eredmé­nye pedig a körülmények meg­engedte siker lehetősége. Gál Eszter NAPKÖZBEN Az igazgató öröme Autóbuszra várva beszél­gettem régi ismerősömmel, a mostanában sokat és méltán dicsért építőipari vállalat igazgatójával. Szóba kerültek napjaink aggasztó gondjai, az általá­nos minőségromlás, a világ­helyzet. a „mellékes” elhatal­masodása. Szinte véletlenül tudtam meg a mindig sze­rény vezetőtől, hogy egy szűk körű országos bizottság tagjaként részt vett o kórhá­zi felújításokat korszerűsítő tervezet kidolgozásában, azt hiszem, egyedüli vidéki épí­tész szakemberként. Örömmel tudattam vele: a szakszervezetek legutóbbi me­gyei tanácsülésén kétségtele­nül munkatársának, a szak­szervezeti bizottság vendég­ként meghívott titkárának föl- szólalása keltette a legnagyobb érdeklődést. Okosan, felelősen beszélt: Sorolhatta volna una­lomig: mi mindent tettek or­szágosan is kimagasló ered­ményeikért. Elmondhatta volna: fennállása óta soha nem dolgozott ilyen cél­irányosan — kimondom — a Bácsép szer. Hivatkozhatott volna elismerő véleményekre. (Lényegesen kisebb hatékony­ságú. olykor a népgazdasági gondokat tetéző nagyüzemek képviselői „csak a szépre em* lékeztek”.) Az szb-titkár a hogyan to­pábbról töprengett, összefüg­géseket keresett, meggondolt javaslatokkal mozgatta meg az agyakat, tények következ­tetéseivel bírálta a visszahú­zó intézkedéseket. Tájékoz­tatta — tanulságként — az egybegyűlteket: miként növe­lik termelékenységüket. ho­gyan hasznosítják a vállalat­nál tervszerűen felhalmozott erkölcsid) és szellemi értéke­ket. Az igazgató köszönte az in­formációt Megkérdezte: — Tudod-e, minek örültem mostanában a legjobban? Találgathattam volna: a tervezettnél gyorsabban ha­ladó színházi felújításnak, személyes sikereinek? Talán annak, hogy évek óta az idén bővíthetik számottevően gép­parkjukat? A vállalatnál ki­válóan képzett szakember- törzsgárdának? Esetleg gyere­kei kedveskedtek valamivel? — A munkaszüneti napon rendezett blzalmitestületi ülésre meghívottak kilencven százaléka megjelent a tanács­kozáson. Jó néhányon a kör­nyező községekből vonatoztak, buszoztak Kecskemétre. Sen­ki sem törődött azzal, hogy lemarad a déli járatokról, végighallgatta a bölcs, felelős felszólalásokat. véleményt nyilvánított közös ügyekben. Igazat adtam. Ennek a ki- kovácsolódó. elvszerű vállalati közösségnek, a közös felelős­ségtudatnak köszönhető min­denekelőtt a Bácsépszer fel- emelkedése. A vártnál kisebb névleges keresetnövekedésre hivatkozva megtoldhatták volna jövedelmüket hétvégi mellékessel. A bizalmitestület jelen­létével szavazott bizalmat a népgazdasági programokkal összhangban levő vállalati programmal, magatartással. ' H. N. Exportösztönzés — kamarai segítséggel A Magyar Kereskedelmi Kama­ra külgazdasági tevékenységét a VII. ötéves tervben is a népgaz­daság érdekel határozzák meg. Célul tűzték ki a nemzetközi kap­csolatok erősítését és bővítését, továbbá azt, hogy újabb kereske­delemfejlesztő akciókkal segítik elő a külgazdasági egyensúly ja­vítását. A szocialista országok közül kiemelkedő jelentőségű a Szov­jetunió köztársaságaival, és a kínai partnerekkel kialakított együttműködés. Nagy figyelmet szentelnek a Magyar’Kereskedel­mi Kamara szakemberei a szov­jet gazdasági életben lezajló vál­tozásoknak, és erről tájékoztatják a hazai tagvállalatokat. 1987. ja­nuár 1-jétől például több szovjet vállalat kapott önálló külkeres­kedelmi jogot, ezzel összefüggés­ben a magyar kamara segítséget kíván nyújtani az érdekelt ha­zai cégeknek a közvetlen kapcso­latfelvételhez. , Élénkül az együttműködés Kibontakozóban van a magyar —szovjet vegyes vállalatok létesí­tése, ezt a folyamatot is segíti a kamara a maga eszközeivel. A számtalan egyéb akció közül meg­említjük, hogy például a balti köztársaságokba piacfeltáró de­legáció küldését tervezi a kama­ra, fogyasztási cikkek és híradás­technikai jellegű termékek for­galmának bővítése érdekében. Néhány éve élénkültek meg a magyar—kínai gazdasági kap­csolatok, 1985-ben létesült a ka­mara kínai tagozata. Fontos fela­dat most a magyar kamara szak­embereinek segítséget nyújtani annak feltárásához, hogy a kü­lönleges gazdasági övezetekben milyen együttműködési lehető­ségek vannak. A többi szocialista ország ka­maráival a legkülönbözőbb té­mákban folyik az együttműkö­dés. Csehszlovákiában a fa- és papíripar, valamint a járműipar lehetőségeit tanulmányozza a ma­gyar kamarai piacfeltáró dele­gáció. A lengyel kamara műsza­ki, gazdasági napokait szervez hazánkban ’87 áprilisában. Természetesen változatlanul erő­teljesen kell segíteni a kialakult kamarai csatornákon a fejlett és fejlődő nem szocialista országok­ban Is a magyar exporttermékek értékesítést feltételeinek javítá­sát. Az európai országokkal már korábban kialakult, sokrétű kap­csolatok ápolása mellett a tenge­rentúli fejlett országokkal (USA, Kanada, Japán, Ausztrália, Űj- Zéland) való intenzív kapcsolat- építés is rendkívül fontos. Novemberben például Indoné­ziában tárgyalt magyar kamarai delegáció. A j akartai, yogyakar- tai, denpasari kamarákban foly­tatott megbeszéléseken nagy ér­deklődést váltott ki a magyar sínbusz-, valamint vegyianyag-és íotófUmikínálat. Megvitattak me­zőgazdasági együttműködési té­mákat is. Ugyanezekben a no­vemberi napokban indonéz dele­gáció járt Magyarországon, a küldöttség 22 üzletemberének programját a kereskedelmi ka­mara szervezte. Az indonéz üz­letembereket kerekasztal-megbe- szélésen hozták össze 30 magyar vállalat képviselőjével. Kínától Latin-Amerikáig 1987-ben 9 ország 16 városában rendez a kamara magyar gazda­sági napokat, amelyek konkrét kereskedelempolitikai célt szol­gáló programok sorát jelentik. Közeli és távoli országok egyaránt szerepelnek a tervezett listán: Hollandia, Brazília, az Egyesült Államok, Finnország, Szovjet­unió, Malaysia, és valószínűleg Kína egy vagy több városában kerül sor gazdasági-műszaki elő­adássorozat megtartására, me­lyekhez egyes országokban kiál­lítás is kapcsolódik. Jelenleg 28 relációs tagozata van a Magyar Kereskedelmi Ka- ' marénak, a „legfiatalabb” a dél­kelet-ázsiai tagozat. Az Indoné­ziában, Malaysiában, Szingapúr­ban, Tajvanon járt magyar ka­marai küldöttségek biztató hírek­kel tértek vissza. 35—40 magyar ' vállalat részéről feltételezhető, hogy érdeklődnek a délkelet­ázsiai piacok iránt. Szaúd-Ará- blába és a latin-amerikai orszá­gokba szintén terveznek delegá­ciókat 1987-ben. Persze Európát sem hagyják figyelmen kívül. Az 1987-ben Svédországban tartan­dó agrárszimpozion előkészüle­teiről már novemberben konkrét tárgyalások folytak. Olaszország­ban Ipari formatervezési szlm- poziont készítenek elő. A magyar kis- és középüzeme­ket is hozzásegíti a kamara ah­hoz, hogy termékeikkel külföldön bemutatkozhassanak. Részükre úgynevezett gyűjtőkiállítést szer­vez, amelyen egyszerre 15—20 ki­sebb cég Is bemutatkozhat. Ilyen alkalom lesz 1987-ben az olasz- országi magyar hét, májusban a finnországi magyar kiállítás, va­lamint Bázelben a fogyasztási cik­kek vására, ahová a Politúr Vegy­ipari Szövetkezettől az Alkotó If­júsági Egyesülésig 12 vállalat ne­vezett be. A külgazdasági kapcsolatok fej­lesztésében speciális feladatokat látnak el a kamara területi bi­zottságai. Tevékenységük kiter­jed a helyi üzleti lehetőségek fel­tárására; (a határmenti árucsere­forgalom keretében), a testvérvá­rosi, testvérmegyei politikai, kul­turális kapcsolatok gazdasági tar­talommal megtöltésére; a helyi­leg Illetékes külföldi regionális kamarákkal történő kapcsolat- teremtésre; s velük együttműköd­ve a helyi vásárokon való kölcsö­nös részvétel szervezésére. Megyei kezdeményezések Jó az együttműködés a dél-al­földi területi bizottság és a sza­badkai körzeti gazdasági kamara között, például a szegedi vásár szervezésében, de az olaszorszá­gi regionális kamarákkal való kapcsolatot is szorgalmazza a dél­alföldi területi bizottság. Az észak- dunántúli, észak-magyarországi és észak-alföldi területi bizottsá­gok delegációi Csehszlovákiában jártak a határmenti árucsere-for­galom bővítése érdekében. A kárpátukrajnai területtel hagyo­mányos az együttműködés. Az exportpropaganda javítása érdekében tervezik, hogy a terü­leti bizottságok 1987-ben külön- kiadványban mutatják t>e egy- egy megye export-árualapul szol­gáló termékeit, s a többnyelvű kiadványt a partner testvérváro­sokban, -megyékben terjesztik. Befejezésül elmondhatjuk, hogy a kereskedelmi kamara konkrét példákkal érzékeltetett export- ösztönző tevékenysége még nem merített ki minden lehetőséget. Külön a kis- és középüzemeknek tudnának az eddiginél többet se­gíteni. 1987-ben fokozottabban tö­rekednek bevonni ezeket a kisebb vállalatokat is a kamarai tagok sorába, hiszen számukra is elő­nyös lenne, ha igénybe vennék a Világbank-tájékoztatóktól a kül­piaci információkig a kamara szolgáltatásait. Természetesen nemcsak a vállalatoknak, hanem a népgazdaságnak is érdeke, hogy minél több exportüzletet kösse­nek a kereskedelmi kamara köz­vetítésével. Imre Erzsébet AZ ATI KECSKEMÉT az 1/1986. (II. 21.) KM rendelet alapján, 1986. december hónapban gépjármű­ügyintéző tanfolyamot, és 1987. januártól folyamatosan gépjármű­■ • • ■ f 99% ügyintézői továbbképző TANFOLYAMOT SZERVEZ. Jelentkezés: ATI 6000 Kecskemét, Villám István u. 12. Telefon: 76/21-062 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom