Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

é • PETŐFI NÉPE * 1987. január 6. Zenetörténet öt kötetben fiatalokról - fiataloknak ÉS SZERETET Idősek között A háború utáni magyarországi művelődéstörténet egyik jelleg­zetes mozzanata, hogy csaknem teljességre törekvő, összefoglaló jellegű* munkák születtek a külön­böző művészeti és tudományos ágazatokban. A magyar zene tör­ténetét összefoglaló tudományos igényű munka azonban mindmá­ig hiányzik ezeknek sorából. A hetvenes évek elején Sza­bolcsi Bence kezdeményezésére azután megkezdték a Magyar Tu­dományos Akadémia Zenetudo­mányi Intézetében az anyaggyűj­tést a hatalmas munkához. Jó né­hány magyar zenetörténeti kiad­vány jelent meg már a korábbi években is, inkább csak a nép­szerűsítés, mint a tudományos teljességre törekvés igényével. Annál is Inkább így volt ez, mi­vel a magyarországi zenetörté­netnek szinte a legutóbbi évekig akadtak alig feltérképezett vagy éppen téves megítélést elszenve­dő területei. A készülő ötkötetes reprezentatív kiadvány mind­ezeket igyekszik felderíteni, pó­tolni. Illetve pontos, tudományos magyarázatot adni ott, ahol ez szükséges. A Magyarország zenetörténete című munka, amelynek első kö­tete várhatóan 1987 karácsonyára jelenik meg, öt zenetörténeti kor­szakra osztva tárgyalja majd a mindenkori Magyarország zenei életét. Az első kötet közel fél év­ezredet tekint át. megközelítően Buda elestéig. 1542-ig tárgyalja a hazánk területén született és hangzó zenei anyagot, rávilágít természetesen a muzsikálás igé­nyének. lehetőségeinek társadal­mi körülményeire. E korszak kö­zéppontjában a magyar gregorián zene áll, amely éppen a készülő hatalmas munkához végzett ku­tatások során nyert — főként Raieczky Benjámin nagy értékű tudományos tevékenysége révén — a korábbitól eltérő, újfajta megvilágítást. Sokáig uralkodott ugyanis az a felfogás, hogy ha­zánkban a 18. századot megelőző időkben nem volt említést ér­demlő zenei élet. E felfogás első­sorban arra épült, hogy a közép­kortól magyar nyelvű zenei em­• Zslgmond-korabeli töredék. A kotta feletti sorban magyar nyelvemlék: A „Krisztus feltá. mada" című népének kezdő sora. lékünk nincs, a gregorián pedig, amely latin nyelvű — vélték ak­koriban — nemzetközi, s ezért nem tartozik a magyar zenetör­ténet vérkeringésébe. Jelentősek azok a tudományos eredmények is, amelyek a kiad­vány következő köteteihez vég­zett kutatások során kerültek napvilágra. A második kötet, amely a 16.-és 17. századi ma­gyarországi zeneműveléssel fog­lalkozik, főleg a városok zenei életét, a fejedelmi, főúri zenét és az Iskolai nevelést tárgyalja. A levéltári kutatások nyomán feltárult kép alapvetően átfor- . mái ja a városi zenélésről eddig vallott felfogásunkat, hiszen a második kötet szerkesztője. Bár­dos Kornél, számos szlovákiai, horvátországi, erdélyi levéltár anyagát dolgozta fel, amelyek mindeddig — miként a középko­ri levéltári anyag Is — rejtve maradtak a kutatók és a nagy- közönség előtt. Feltáratlan ma­rad azonban még mindig az egy­kori török hódoltsági terület ze­nei élete. Annyi azonban bizo­nyos, hogy az akkori, részekre szakadt Magyarország területén soha nem szűnt meg a zenei élet folytonossága, s hogy hazánk zenetörténete a maga sajátos módján mindig része volt a nagy európai, történeti áramlatban zajló eseményeknek. Ugyancsak a városi, valamint a főúri zeneélet a témája a har­madik kötetnek, amely a 18. szá­zaddal foglalkozik. Esterházy Pállal és persze Haydn korával eddig Is sokat foglalkoztak, ám éppen ezek fénye homályosította el azoknak a kismestereknek a tevékenységét, akik a kor azonos zenei köznyelvét beszélték (ezt a zenetörténeti korszakot szokás gyűjtőnéven a bécsi klassziciz­mus korának nevezni), s akiknek a vállán jutottak tovább még az olyan nagy egyéniségek is, ami­lyen Mozart volt. A legkevesebbet egyelőre a ki­advány negyedik, a romantikát feldolgozó kötetének anyagáról tudunk mondani, mivel itt is a nagy egyéniségek elhomályosító, de egyben ellentmondásosnak is bizonyult kisugárzása sokáig akadályozta a tisztánlátást. Ezért várható, hogy ezt meg fogja előzni a Magyarország zenetörté­nete ötödik, 20 századdal foglal­kozó kötete, — amely szintén sok új, de — éppent mert mai zenéről van szó — még kiforrat­lan tudományos anyaggal lesz gazdagabb az eddigi feldolgozá­soknál. A készülő munkához hasonla­tos, összefoglaló, nemzeti zene- történet nem annyira elterjedt műfaj a zenetörténet-írásban, ahol inkább a nagy lexikonokra helyezték a hangsúlyt. Nemzet­közi viszonylatban tehát nem késtünk el a kiadvánnyal. És ha •z említett más hazai kiadvá­nyaink sorába» a Magyarország zenetörténete egyike lesz is az utolsóknak, végre betölti majd azt a pótolhatatlan űrt. amelyet a zene történetével foglalkozó tudományos szakemberek, főis­kolai hallgatók, diákok, a magyar zenei iránt érdeklődő közönség mindmáig érzett. Szomory György TÜRELEM ÉS SZERETET Tóth Tündével először egy idő' seknek szervezett kiránduláson találkoztam, még valamikor szeptemberben. Már akkor fel­tűnt ez a gondozólány, amint megkapó közvetlenséggel sürgött- forgott az idősek társaságában. Most munkahelyén, a kecskemé­ti idősek klubjában kerestem meg, hogy foglalkozásáról érdek­lődjem. — Hogyan kerül erre a pályá­ra egy húszéves lány? — kérde­zem a most is vidám, mosolygós Tündét. — A kecskeméti Bányai Júlia Egészségügyi Szakközépiskolá­ba jártam. Ügy terveztem, hogy körzeti ápolónő leszek, mert ér­dekes, sokrétű munkának ígér­kezett. Hallottam azonban erről az állásról, és — édesanyám ta­nácsát követve — eljöttem ér­deklődni. Itt is maradtam. Töb­bek között azért döntöttem így, mert sok lehetőségem nyílik, hogy az iskolában tanultakat haszno­sítsam. Gyakran kell injekciót' beadnunk, vérnyomást mérnünk és sajnos, rosszullétek is előfor­dulnak. Azt már — gondolom — mondanom sem kell. milyen sze- retetre méltók, hálásak az idő­sek. — Elegendő a végzettséged eh­hez a munkához? — l em, hiszen idősekkel ed­dig még sohasem foglalkoztam. A szakközépiskolában ez nem szereoelt a tananyagban. Most egv tízhónaDos gondozónői tan­folyamra járok. Idén nem vet­tek fel a Gyógypedagógiai és Tanárképző Főiskola Szociális Szervezői Szakára. Jövőre újra megpróbálom. — Hogyan fogadtak az idősek? — Ügy tűnt, kezdetben tartot­tak tőlem. Leginkább a korom miatt. Néhányan abból indultak ki, hogy ha a gyerekeik mosto­hán bánnak velük, miért visel­kedne másként egy idegen fiatal lány? De úgy érzem, az eltelt másfél év alatt sikerült megsze­reznem a bizalmukat. — Milyen egy átlagos munka­napod? — Reggel kilencig, az étkezés időpontjáig érkeznek meg az idősek. Ml, gondozók segítünk a konyhán és az étel kiosztásánál, összeírjuk, kik kérnek ebédet, meghallgatjuk, ha valakinek problémája van. Ilyenkor kerül sor a vérnyomás mérésére, in­jekciók beadására is. Előfordul, hogy a ♦evelek megfogalmazásá­ban is segédkezünk. Újságokból olvasunk fel, programokat szerve­zünk. Például múzemlátogatá- sokat, kirándulásokat. Termé­szetesen mindehhez nagy figye­lem és türelem kell. — Végleg elkötelezted magad ezen a pályán? — Igen. Megszerettem az öre­geket, és ezt a hozzájuk kötődő munkát. Már ígéretet kaptam, hogy a szociális centrumban ja­nuárban megnyíló idősek klubjá­nak én leszek a megbízott veze­tője. Örömmel és nagy izgalom­mal várom ezt a feladatot, s re­mélem, sikerül helytállnom. Farkas .Andrea FŐISKOLÁS ÓVÓ BÁCSI Azt tanulhatom, amihez kedvem van A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, ahol túlnyomórészt a mai napig Is óvónőket képeznek, nem dicsekedhet sok fiú tanítvánnyal. Jelenleg mind­össze heten vannak. Kovács András HÁROM ÉVTIZED A kecskeméti KISZ felhívása KÖNYVESPOLC A mai magyar plakát Nem biztos, hogy több, jobb vagy szebb plakát készült az 1986-os esztendőben, mint az előzőekben, *nnyi azonban bizonyé*, hogy több szó esett róla. Nem csoda, hiszen — egyéves késéssel ugyan — a mai magyar plakát századik születésnapját ünne­pelte. fAz évforduló Benczúr Gyula 1885-ben ké­szült, országos, általános kiállítást hirdető litográ­fiájához igazodik. (Az ünnepi eseménysorozat ré­sze volt a Műcsarnokban megrendezett 100+1 éves a magyar plakát című, hosszú hónapokig nyitva tartó kiállítás. A műfajjal — most először — két frissen megjelent kiadvány Is foglalkozik, az egyik a Corvina kiadó gondozásában, Szántó Tibor beve­zető tanulmányával megjelent kötet. Szerényebb tehetőségei külalakja és kisebb terjedelme kereté­ben az említésre méltó anyagok kiemelésével meg­kísérli végigjárni az eltelt száz esztendőt. A másik új képzőművészeti kiadvány feltűnőbben kínálja magát a könyvesboltok polcain. A magas, fekete gerincű, narancssárga fedelű, kézbe kívánkozó könyvnek nehéz ellenállni. Kihivása, esztétikuma már a műfajról is beszél. Nemcsak külalakja, ha­nem vállalása is Jóval izgalmasabb az előzőnél. Be­vezetője szerint „ez a könyv a mai magyar plakát­művészet eredményeit tárja önök elé. Képanyagát « legutóbbi tíz év terméséből válogatta (Kulinyi István) a szerkesztő és tervező, szükség szerint átnyúlva persze a maga szabta határon, a képi ér­velés hitelessége, megalapozottsága épp egy régeb­bi kompozíció beemelését kívánta meg. Azaz: itt Isorakozik most — nagyjából — minden művész minden fontos munkája.“ Az albumból megtudhat­juk azt is, hogy kik, min és mi módon dolgoztak az elmúlt esztendőkben a hazai nlakálművészet- ben. Minden műfajban kockázatos vállalkozás átfogó képet adni a legutolsó, félig a mába érő periódus­ról, mert szinte kizárt, hogy az eredmény minden szempontból pontos és teljes lehet. A Horváth György által irt bevezető tanuLmány arra tesz kí­sérletet, hogy a száz év erősen súlypontozó áttekin­tése, mérlegkészítése mellett megragadja a magyar plakátművészet általános, de nemzeti karakterét még csak alakítgató vonásait. Részletezve beszél a mai magyar plakátról, mint művészi alkotásról, és mint társadalmunk kommunikációs rendszerének részéről. Olyan problémákat vet közben fel, melyok az alkalmazott művészetek minden területén ak­tuálisak. Kiemeli a megrendelők kifogásolható ma­gatartását, akik még mindig „nem mernek szuve­rén egyéniséget venni társul reklámhadjárathoz, a amelyet nélkülözve egyelőre hiánycikk mifelénk egyebek között például az egységes vállalati, intéz­ményi arculat." A tanulmány írója elsősorban eb­ben látja okát, hogy az utóbbi tíz év legkiemelke­dőbb munkált reprezentáló kiadványban — mint a 203 színes reprodukció bizonyltja — elsősorban kulturális témájú, filmekre és kiállításokra Invitá­ló plakátokat találunk. (Bakos János és Dobrányi Tamás fotói.) A könyvben több munkát Is láthatunk a legis­mertebb. legfoglalkoztatottabb művészektől: Ke­mény Endrétől, Kulinyi Istvántól. Pinczehelyi Sán­dortól. Schmal Károlytól. Felvidéki Andrástól, Papp Gábortól. De egy-egy Jellemző lap erejéig Jelen vannak a mai magyar filmművészet már példaadó kísérleti törekvéseihez is kaocsolódó, képzőművé­szek. például a Bódy-filmekből a Bizottság együt­tes taglaként is Ismerős Vo horn András, vagy a látványtervezőként Is népszerű Bachmann Gábor. Azon az országos versen ven (s ez tulaidonképoen nem Is fikció), ahöl azt döntenék el. hogy a korsze­rű kéonyelvet ki beszéli izgalmasabban és közért­hetőbben. a kecskeméti Illetőségű alkotók minden bizonnyal kiemelkedő he'vezést érnének el A kö­tetben szereplő Orosz István. Pór* Péter. Hegedűs L -László számos. Talán sokunk számára Ismerős p'akátjának reprodukcióié bárkit meggyőzhet er­ről. A KISZ Kecskemét Városi Bi­zottsága mellett működő közmű­velődési munkabizottság vetél­kedőt hirdet a KISZ zászlóbon­tásának 30. évfordulójára. A ve­télkedni szándékozó alapszerve­Nyobadik forduló A Puskin Orosz Nyelvi Inté­zet budapesti kihelyezett tagoza­tával közösen hirdetett orosz nyel­vi vetélkedőnk középiskolások­nak szóló fordulóiban elértünk az utolsóhoz. Kérjük versenyző­inket, hogy a megoldáshoz ezút­tal is mellékeljék külön lapon a következő adatokat: név, pon­tos lakcím, anyja neve, iskola, osztály, s az orosznyelv-tanár ne­ve, valamint a kategória (I. gim­nazisták, II. szakközépiskolások, zetek 1987. január 10-éig küld­jék el nevezési lapjukat a KISZ városi bizottságára. Tetszőleges számú, 5 tagú csapattal lehet indulni a 3 fordulós vetélkedőso­rozaton. III. speciális és fakultatív tan­terv szerint tanulók). A cím: Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Puskin Orosz Nyelvi Inté­zet budapesti kihelyezett tagoza* ta. HAM KOHKYPC no pyccKOMy jdmkv 1052 Budapest V., Semmelweis u. 1—3. A beküldési határidő • megje­lenéstől számított két hét. Az eredményhirdetésre egy ké­sőbbi időpontban kerül sor. az egyetlen harmadik évfolyamos kö­röttük. Nincs ünnepély szavalata, Is- kolaújság riportja nélkül. Egyedül ét édesapjával, akit tolókocsiba kény Ke­rített a betegség. Így a tanulás, a társadalmi munka mellett a háztar­tás minden gondja az ő feje fölött tornyosul. Mégis Jókedvű, tele van Ötletekkel és tervekkel, mindig Jól öltözött és udvarias. — A szüleim zenepedagógusok voltak — meséli — és édesapám szigorú felügyelete mellett ma­gam is tanultam klarinétozni. Néhány év alatt kiderült: ben­nem nincs annyi kitartás, hogy hozzájuk hasonló jó muzsikuí váljék belőlem. Mivel azonban a felgyülemlett érzelmeket ki kel­lett valahogy fejeznem, az iroda­lommal kezdtem egyre többet foglalkozni. Több szavalóverse­nyen végeztem az élvonalban, de engem nem a sikerek tettek bol­doggá. hanem a gondolatok, ami­ket elmondhattam. — Miért választottad a peda­gógus hivatást? — A humán érdeklődés és a szülői örökség fordított a peda­góguspálya felé. Nagyon meg­örültem, amikor megtudtam, hogy Kecskeméten is megkezdő­dik a tanítóképzés, s így anél­kül, hogy itthagynám a várost és édesapámat, azt tanulhatom, amihez kedvem van. Most is úgy érzem, hogy jól választottam. — Szavalatodat már a városi televízió is közvetítette. A Húsz­évesek című főiskolai lapotok — melynek szerkesztőségi tagja vagy — tavaly ezüstdiplomát kapott. — Mindez számomra nem munka, hanem belső szükséglet. A múlt tanévben végzett társa­dalmi tevékenységemért október­ben egy hetet töltöttem az NDK- ban, Halléban. Ez egy csereláto­gatás volt, tavasszal az ottani óvónőképzősöket mi látjuk ven­dégül. — Mi volt a legkedvesebb él­ményed főiskolai tanulmányaid során, amire szívesen gondolsz majd vissza? — Az első évben az óvónőkkel közös alapokról Indultunk, így nekünk, tanítójelölteknek is meg kellett Ismerkednünk az óvodai munkával. A szülök és az óvónők számára kezdetben furcsa volt az „óvó bácsi”, a gyerekek azon­ban gyorsan felfedeiték ennek lehetőségeit. Jót mulattak raj­tam _ a csoporttársaimmal együtt — amikor a fehér köpe/iyt lebegtetve keresztül-kasul tdt- károztam utánuk az udvaron. — Terveid? — Jelenleg a szakdolgozatom elkészítése a legfontosabb, mely­hez komoly segítséget kapok dr. Kökény János tanár úrtól. Emel­lett az év végi vizsgák, az állás­keresés foglalkoztat. HAH1 KOHKyPC IIP lyCCKCMT flSfcgy (jUIH y'íatUKXCH CpejtHHX HIKOJI E rHMH83HÖ) 3anaHne KI. íoporn, KOTopue mh BHŐHpeeM. KanwHíí BHőHpaeT npo$eccnn no-pa3H0My. Oähh c 7-9 hőt 3H88T, K9M OH őyjteT, 8 flpyTOit H B 17 JI8T H8 MOX9T pemHTb &HH C9ŐH 3T0T H9JlärKHit BOIipOO. üpOHHTaÖ paCCKa3H T9X JHOfleii, KOTopne H8IMH C9ŐH, CBOÖ M9CTO B OT3HH:- fl KHBy B K0JDC039, paŐOTa» TpaKTOpHCTOM. MBB Hp8BHTCH moh npo$eccBH. H jhoőjiio npHpony, 39míe, Ham kohxoP. M a 0H9Hi> pan, hto padoTao tbm, rne KirayT moh po,HH tojik, MOH C9MBH.- LnaBHoa b MoeH khshh - paöoTa. Tpyn juia mohh - 3T0 B03M0JKH0CTB H9CTÜ JH0ÄHM JíOŐpO H B 10 ffl BpOMH B03- MOXHOCTb BHpaxaTB C6ŐH. TpyH - 8TO OŐm0HH9 0 T8KHMH MB, KÖK TH, paóOHHMH, O KOTOpHMH npOXO^HT TBOH KH3HB, J KO- TOpUX TH y HHII1BCH H KOTOpHX TH ygHUIB C8Ma.- Ä pan, hto copoK JI9T H83an BHőpaJi npo$ecoHB Bpa*ia. ^TO HyJKH0 , HTOŐH CTSTb 'CH8CTJIHBHM? COJIHIte, CH0I\ KHHra , necHH - 3tó yxe iiotth npa3HHHK. Ho Ö93 QBoeft paőora'H HHKOrna ŐH H9 HyBCTBOBan C9ŐH HySHHM JIB.HHM. Kaicyio th BHőepeuiB nopory, hbm CTaHeraB aaHHMaTBca b *h3hh- TyT TU C8M C0Ő0 X03HHH. HHKTO H6 M0HC8T CKa38TI>: ŐyHB Bp8T0M- B B09. T0Ő0 M0I7T TOJILKO nOCOB0TOBaTI>. IIoaeMy ■ H9JIOB0K BHőnpaeT 3Ty, a hb npyry» npo$eccHio? M0K9T ŐHTfc, npH3B8HH9 HJIH TBH8HT? ÜHTepeCH? IeJiaHHB npHHOCHTB noHbay poÄHH8? ü0jiaHH9 pojtHTeneü? Ű0B9TH npenonaBaTeaeü, yaH- TeJieit? Mona Ha npo$eccHH? KejiaHHe nojiyaHTi. BHcm09 oőpa30BaHHe? Kan th cHHTaaiüB? Kskobo tboö mhbhhb? A th ymb mwéji cboö M9CT0 B KH3HH, BHŐpBJI, H9M XOT9JI ŐH 3aHHM8TBCH B őynyneM? ECTB JIH y T0ŐH neat B JRH3HH? ’ITO IIOMOraeT H HTO Me 11189T HCI10JI— HHTBCH TBO0ÍÍ M9HT0? inÖM TBOHX HHC9M. HAM KOHKYPC nO PYCCKOMY ÍBfelKY Orosz nyelvi vetélkedő Károlyi Júlia fimea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom