Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-21 / 17. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. Január 31. VITA pSiSf 1 tó > * • Mit tehet a pedagógu ^ ; „Semmi esetre se veréssel” Megkülönbözteti'*’* érdeklődéi», jel olvastam a Mi, -t a peda- •gógus? című, január 14-én meg­jelent vitaindító írást, mely az Iskolában elcsattanó pofonok, és -a „túlér zékeny” szülői reagálások megítélésére kéri a lap olvasóit. Jobbítani akarással, no meg a .sértő szándék teljes kizárásával magam is készséggel nyilvánítok ■véleményt a vitában. Azzal kezdem, hogy a vitain­dítóban olvasott szerzői megálla­pítások némiképp egyoldalúan taglalják a pedagógus—szülő— •gyermek felelősségét, a három szóban forgó szereplő kontak­tusának anomáliáit. Elmarasz­talják a diákot, amiért nem meg­felelő hatékonysággal veti alá magát az iskolai rendtartás sza­bályainak. A szülőre .pedig amiatt hánynak kénkövet, mert az is­kolából alkalmasint kék foltok­kal és sírva hazatérő gyerme­ke védelmében nehezményezi, s ennélfogva másokkal is tudatja az identitással felérő eljárások különféle válfajait. Emellett azt is fejére olvassák a szülőnél?, hogy a nevelés terén elmulasztja teljesíteni a gyermek Iránti ele­mi kötelmeit; amolyan majom­szeretettel ajnározza csemeté­jét a jóra intés, és az elvszerű követelménytámasztás helyett. Mindézekben persze vannak megszívlelendő utalások, elő­remutató jelzések, amelyek el kell, hogy gondolkoztassanak. Azonban az esetenként előfordu­ló, jogosan kifogásolható, és elítélendő gyermeki csínytevé­sek ellenére sem lehet az ilyen megnyilvánulásokban minden pe­dagógust vétlennek tekinteni. Sőt. A pedagógus, a szülő és ré­szint a gyermek közösen „barká­csolják” össze az olyan fiaskót, ami a tanítvány neveletlensége gyanánt tapasztalható. Mit tegyen a pedagógus? — fogalmazódik meg a kérdés. Sem­mi esetre se veréssel igyekezzek kiküszöbölni vagy kompenzálni a nevelésben kiütköző fogyaté­kosságokat. De a lelki gyötréstől is óvakodiék, mert az olykor a testi fenyítésnél is nagyobb ká­rosodást idézhet elő a gyermek személyiségében. (Masam is is­merek olyan középiskolai tantes­tületet. amelynek .tagjai esz­köztárában előfordul az efféle különös nevelési eljárás. Kér, hogy közülük eddig még senki sem mérte fel, hogy az érintett diákok körében milyen hatása volt az ilyen megoldásnak.) Le­het hogy tévedek, én mégis úgy látom, nem biztos, hogy pedagó­gusnak tekinthető az olyan, aki csak „nyaklevesekkel”, bottal, egyéb drasztikus megoldások­kal képes diákjaival elfogadtat­ni önmagát. Nézetem szerint a pofozkodó nevelő sokkal inkább Idomár, mint a gondolkodó lé­nyek pedagógusa. Szolgálja kö­vetkezetesen és céltudatosan a prevenció ügyét. Vagyis, elejét kell vennie a torzulásoknak. El­rontott közösségi embert, mo­rált, deformálódott osztálykö­zösséget már nehéz, szinte lehe­tetlen helyrehozni. A pedagógus kezdettől fogva a személyiségével igyekezzék hatni a formálandó diákikollektíva tagjaira. Az embernek számos esetben hajdan volt tanítók, tanárok jut­nak eszébe, akik mélységes tu­dásukkal lenyűgözték a tanít­ványt, .akik szigorú szeretetüikkel gondolkodni, élni, boldogulni tanítottak mindannyiunkat. Akik­nek egylkére-másikána kí-kl ha­sonlítani igyekezett. Ma a peda­gógusok számottevő hányada arra tanítja a gyermekieket, mi legyen a véleményük, s nem ar­ra, hogyan alakítsák ki saját vé­leményüket a világról, közösség­ről, avagy önmagukról Az isko­lai nevelés fogyatékosságai kö­Egy lakótelepi Iskolában dolgo­zó pedagógus kénytelen 33—33 fős osztályban tanítani. Sajnos, műszer nem méri (más nem kér­dezi), hogy öröm-e ilyen nagy lét­számmal a tanítás, hatásos-e a nevelés. Mert az ideális gyermek­létszám, ugye mindenki tudja: nem ennyi. Képzeljék csak el, ho­gyan tud egy pedagógus 33 mun­kát egyszerre ellenőrizni, 76 kis kezet megnézni, hogy tiszta-e, hogyan tud 38 gyereket figye­lemmel kísérni játszás közben, s nem utolsósorban gondjaikkal, lelki problémáikkal foglalkoz­ni, És hogy tud egy pedagógus ilyen nagy létszámú osztályok­ban fegyelmezni? — Nehezen. Főleg akkor, amikor a gyermek már a saját szüleire sem hallgat. És itt már nem csupán a peda­gógus tekintélyének csökkené­séről kell beszélni, hanem a szü­lőkéről is! Hovatovább megcse­rélődnek a szerepek, a gyermek fog dirigálni a szülőnek. Hadd említsek egy példát. (Nem egyedi.) A tanítás befeje­ződött, de Kis Pici (6 éves) nem óhajtott hazamenni. Nyafogott, kétszer-háromszor körbefutotta a termet, kiabált, nevetgélt. (A pedagógus direkt nem szólt a „szülői feladatkörbe.”) Az édes­anya kérlelte szépen, még szeb­ben, már-már könyörgött — épp hogy térdre nem ereszkedett — s a végén csoki,ígérettel1 jó 10 perc után hazaindultak. És Kis Pici, ha hozzászokik, mindent csak csokiért, cukorért, pénzért fog megtenni. Még azt Is, ami természetes, és semmi erőfeszítést zött tartom számon, hogy hiá­nyosan valósul meg a közéletre nevelés. A gyermekek egy része az élettel való találkozása során szüntelen konfliktusokba kerül, mert az Iskolában nem sikerül elsajátítania az elviszerű eligazo­dás és magatartás képességét. Csak ösztönösen gyanítja, hogy a munkahelyi beilleszkedés nem azonos a szüntelen illeszkedéssel, a nyílt és korrekt megnyilatkozás nem gd-ekvát, a felettesek kritl- ká-tlan majmolásával. Azonban, ha azt tapasztalja, hogy nem a felkészültség színvonala, nem a becsületes munka, hanem a la­kájmodor, az angolnatermészet az előbbre jutás egyedüli feltéte­le, előbb vagy utóbb elfordul az aktív közéletiségtől. A helyes emberi kapcsolatok kialakításában elsősorban a pe­dagógusnak kellene mindenütt példát mutatnia. Kár, hogy csak igen ritka az olyan tantestület, amelynek tagjai a valóságos em­beri értékekről egyforma nézetet vallanak, s eszerint Is nevelnek. Sttdl Bertalan országgyűlési képviselő nem követel tőle. Sajnos,, a szü­lő észre sem veszi, de már nem ő nevel: Kis Pici dirigál. Miért óriási baj ez? Mert Kis Fiolt még nyesegetni kellene. Szép szóval, derűvel, néha atyai zordsággal, s ha minden kötél Sza­kad, bizony egy nyaklevessel Is. Hogy kialakítsuk benne az erköl­csi. etikai, értékbeli normákat. Ezért téves az a sajnos gyakori szülői attitűd, hogy hadd csinál­ja a gyermek azt, amit akar. Té­vedés! Az ítélőképesség kialakí­tása hosszú folyamat, amit szü­lő és pedagógus közös munkával tud csak elérni. De ha a szülő nem bízik a pedagógus munkájában, akkor a harmónia megbomlik. Helytelennek tar­tom azt a szülői magatartást, ami­kor az édesanya berohan emel­kedett hangon számon kérni a pe­dagógustól, hogy Kis Pici, hogy­hogy már a második fekete pon­tot kapta, amikor otthon olyan jó gyermek ,,. Felvetődik a kérdés: beleszól­hat-e az orvos munkáiéba a hoz­zá nem értő, kívülálló? Adha­tunk-e tanácsot, hogyan fogja meg a tisztelt orvos a szikét? Persze, hogy nem. Akkor miént szó*,hat bele bárki ^kívülálló!) a pedagógus munkájába, nevelé­si módszereibe? Végezetül, úgy gondolom, a vi­ta a gyermekekért indult- Ezért mindenki művelje csak a maga kertiét! Az iskolai és a családi „kertben" Is nagyon sok a teen­dő! Frigyesy Ágnes tanító Mindenki művelje a maga kertjét! SZOVJETUNIÓ Pályaválasztás a szociológus szemével • Mezőgazdasági tudományos kutatóintézet egyik laboratóriumában uj gabonafajta kikísérletezésével foglalkoznak a diákok. A szovjet népgazdaság újonnan jelentkező munkaerőigényének több mint 90 százalékát a most munkaképes korba lépők bizto­sítják, Ezért a fiatalok helyes pályaválasztása és szakmai okta­tása elsőrendűen fontos. Az utób­bi években a fiatalok körében végzett szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy minden 10 érettségiző közül 4-nek nincs kedve semmilyen szakmához. Többségük pedig az érettségi bizonyítvánnyal együtt |szakmun- kás-bizonyltványit is szerzett. A helyzet paradox, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a fel­mérések alapján a felső osztályo­sok csaknem fele felnőtitéletét a termelésben akarta kezdeni. Mi­ért változtatta- meg elhatározását a megkérdezettek több mint fele? Ennek elsősorban az az oka, hogy korábban a szakmai képzés a valódi termeléstől elltérő körül­mények között folyt. Maga a „tanmunka” úgy hasonlít a va­lódi munkára, mint a kirakati baba az élő emberre. Ez a munka erkölcsi értékének devalválódásá­hoz, s azon szakmák iránti ér­deklődés csökkenéséhez vezetett, melyekre a népgazdaságnak a legégetőbb szüksége van. Ebből következik az oktatási reform egy ik fő feladata, a pá­lyaválasztás és az ifjúság szak­mai oktatásának gyökeres javítá­sa, Űj minőségű líesz a korábbi­hoz -hasonlóan hetente egyszer a felső osztályosok számára tartott szakmai képzés, melynek során az oktatott munkából terme'-ő- munka lesz. Több iskolaközi termeiő-tan- kombinátban már megvaló-ult ez a változás. Harkovban például a felső osztályosok nem -tankönyvből tanulják a szakmát, hanem Való­ságos termelési folyamatban, ipa­ri üzemekben, ahol közvetlenül kapcsolatba kerülnek a dolgozók­kal és a szakmunkásokkal. A fia­talok a gyárak és üzemek meg­rendelésére dolgoznak, s ezért munkabért kapnak. És íme a -meggyőző eredmény: a harkovi középiskolások csak­nem 50 százaléka a város ipari üzemeiben helyezkedett el. Ami a pályaválasztás tökélete­sítését illeti, a szociológusok a nagyszámú felmérések következ­tetéseire támaszkodva kidolgozták és átadták javaslataikat a Szov­jetunió Oktatási Minisztériumá­nak. Így a többi között azt java­solták, hogy a fiatalokat ne a felső osztályokban, hanem már korábban ismertessék meg a szakmáikkal, folytassanak egyéni konzultációkat minden egyes serdülővel, figyelembe véve arc­nak érdeklődés! körét és képes­ségeit.-Minden okunk megvan arra, hogy radikális haladást várjunk a pályaválasztási munkában, az Ifjúság szakmai képzésében, s ez lehetővé tesz} a végzősök döntő többségének, hogy munkáséletü­ket maga» „hatékonysággal” kezdjék, Eduárd Fetylszov szociológus, a filozófiai tudományok kandidátusa. HONISMERET - HELYTÖRTÉNET KISKUNHALAS TUDÓS FIA: THÜRY JÓZSEF Viselhetné egy utca a nevét KI volt Thúry József, akinek a munkásságát a tudományos világ ma is számon tartja, Halason pe­dig alig idézi valami emlékeze­tét? Az az indítvány, hogy róla utca neveztessék ,el, először majd' háromnegyed századdal előbb hangzott el, de a múlt — az el­intézés helyett — közönyösségbe fullasztotta. Thúry József a Csepel-szigeti Makádon született 1681. decem­ber 25-én, Szülei — Thúry József és Sári Julianna — egyszerű földmíves emberek. Gimnáziumi tanulmányait a kunszentmiklósi és a -pesti református gimnáziu­mokban, egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tu­dományegyetemen végzi. Méltó utóda a magyar irodalom és tu­dományosság történetében nem ritka alakoknak, kik szerény, sőt szegényes viszonyokból emelked­tek nemzetük nagyjai közé és lettek Európa-hirű tudós-okká. Hetedik osztályos gimnazista ko­rában kezdett tanulni .törökül. Csodálatos nyelvérzéke volt. Meg­tanulta az összes török eredetű nemzet -nyelvét. Elsajátította a perzsa és az arab, továbbá az európaiak közül a francia, az an­gol, az orosz és a -német nyelvet. A halasi gimnáziumban a magyar és a .latin nyelvet tanította. Egye­temi .tanútonányalit követően a budapesti kereskedelmi akadémia keleti tanfolyamán a török nyelv tanára lett. Az 1884—87. években állam­költségen tanulmányúton Török­országban tartózkodik. 1887-ben Nagykőrösön gimnáziumi tanár. Onnan hívták meg — az elhunyt Péter Miklós -utódául — Ha-lasra gimnáziumi tanárnak, „a komoly • Thúry József Berki Viola fest­ményén. tudományos törekvéseiről Ismert fiatal erőt”. Ezt az állomáshelyét 1888. január 1-jével foglalta el. Betegeskedése miatt — élete utol­só hat évében — felmentették a tanítás terhe alól és megbízták a gimnáziumi könyvtár rendezésé-, vei. 1903-ban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező tagijává választatták. Székfoglalóját „Tö­rök nyelvemlékek a 14. század végéig” címen tartotta meg. Thúry József még értesült 1908 tavaszán arról. Ihogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegye­tem — a nyugalomba vonuló Vámbéry Ármin tanszékére — őt terjesztette fel kinevezésre. Az egyetemi katedrára jutás élete fő célja volt, hogy kedvelt tudo­mányszakának élhessen, és fél­ben lévő vagy tervezett művelt befejezhesse. Régi baja — idült vakbél-gyulladása — azonban olyan erővel lépett fel, hogy ope­rációnak kelilett magát alávetni. Ez okozta halálát. 1906. május 22-én este Szabadkán, a városi kórházban meghalt a műtétet követően. Holttestét Halasra szál­lították és itt temették el május 24-én, A gyászháznál (a mai Kard utca 8. szám alatt) Szilády Áron, érzelmein erőt véye. érces hangon mondta el beszédét. A város és a gimnázium tör­ténete szempontjából joggal kifo­gásolható. hogy az emlékét idéző elgondolásnak csak kisebb hánya­da valósult meg: a nagyobb rész félbeszakadt vagy el sem kezdő­dött. Az iskola nagy könyvtárát Thúry József Könyvtárnak ne­vezték el. Thúry József emlékére — szülei — 1908. május 24-én a gimnázium Szász Károly Köre részére 500 koronás alapítványt tettek azzal, hogy annak kamatai pályadíjakrai fordítandók. Ez évben van száz esztendeje Thúry József első tudományos fellépésének. „Ethnológiánk mód­szerei” című értekezése jelent meg ekko-r az „Egyetemi Philoló- giai Közlönyében. -Ez -ad alkal­mait arra, hogy figyeljünk fel a nagy tudósra, a magyar eredet é,s múlt eredményes kutatójára és mindarra, amit Halasért tett. Azt az utcát, amelyben, Thúry lakott — a Kard utcát — nevez­zék el végre Thúry József utcá­nak, Emlékezetét szolgálná az is, ha laikóházát eredeti állapotába visszaállítanák. Nagy Szeder István KÉPERNYŐ Jó szóval oktat A minap egy autóbuszmegálló­ban öt fiatal lány várakozott. Mind az öt cigarettázott. M-iért? Unalomból? Nem tudnak -mit kezdeni- magukkal? Megszokás­ból? Sohase hallottak a dohány­zás egészségran-tó hatásáról? El­képzelhető! Szerettem volna megkérdezni, hogy miért ártanak tudatosan jövendő -gyerekeiknek. Más is megbobránközötti, ami­kor a busz érkezésekor öten öt­felé hajították a csikket, a félig elszívott cigarettáikat. Bármennyi­re is lehangoló az elpiszkolt -utca látványa, aligha hadakoznának a hemzet jövőjéért felelősséget ér­zők egyre kétségbeesettebben az akarat betegségei ellen. Mert hiába döbbentik rá az emberek tíz- és százezreit - rossz szokásaik következményeire, ha ki sem fellődött, ha elhalt a 1ó- zan -önérdeket érvényesítő aka­raterő. Ezért Is tamáskodom a kiváló d-r. Czelzel Endre új sorozatának sikerében. iNiincs nagyobb út, nincs nehe­zebb út, minit az életmód változ­tatása a felismert igazság ösztön­zésére. Biztos vagyok abban, hogy a képességeinket csökkentő, életün­ket kurtító okok feltárására al­kalmasabb embert aligha találná­nak a kiváló genetikusnál. Nép­szerű, kedvelt, hisznek neki. Jó szóval Oktat, Orvos: senkit sem marasztal el gyengeségeiért, de talipraállásához, a rossz hajlamok leküzdésében mindenki számíthat rá. De hányán 'nézik műsorát? Ko­rábban is kezdhették volna. Né­hány évvel ezelőtt. -Meg korábbi időpontban sugározhatnék. Szük­ségszerű k-özhelyszerűségei ellené­re a tanulságos és érdekes Csalá­di Kör a-li-gha sorolható a legnép­szerűbb műsorok közé. Márpedig az úgynevezett nézettséget a mű­sor környezet is befolyásolja! A jövő szerdán i* késői órára ma­rad „Az élet él és élni akar.. Tépelődő Igencsak háztáji, belterjes mű­sornak tűnt az eMeRton-dil 1986 átadása. Szót sem érdemelne az erőltetett ceremónia, a negédes- kedő k-özvetlenkedés, -ha a sok közreműködő közül valakinek eszébe jut, hogy -megadja a mód­ját a -borítéknyitásnak. Rossz volt nézni, ahogyan fölszaggatták a csöppet sem titokzatos boríté­kokat. (Valamennyien előre tud­ták az eredményt, hiszen csak így készülhettek föl a szereplés­re, a stáb a szükséges eszközök beállítására, a -rendező a kísérő művészek meghívására.) Borítékfelelőst is szerződtetni kellene hasonló esetben! Ha ez valamilyen okból megoldhatatlan volna, legalább egy ollót vagy kést szervíroznának a titkokat nyilvánosságra -parancsoló tisztelt Személyiségnek. A mindig talpra­esett, leleményes Antal Imrétől vártam: a zsebébe nyúl és kise­gíti vállalatát. Hiába reményked­tem. Mindenki tépdeste, marcan­golta a kezébe nyomott borítékot. Egyikük ket-tétépte véletlenül az oklevelet. Ennyire becsüli a Ma­gyar Rádió könnyűzenei díjait? Heltal Nándor Éppen munkából mentem hazafelé, amikor egy ismeret­len alak galléron ragadott. és a fülembe sziszegte: — Ide hallgass I Ha még egyszer a szemem elé kerülsz, beduglak egy egérlyukba! Mindezt határozott hangon jelentette ki. és semmi kétsé­gem nem volt afelől, hoav al­kalomadtán meg is teszi. Így hát én magam néztem egy egérlyuk után, azért, hogy ön­ként belebújjak. A keresgélés során azonban kiderült, hogy a széles körű lakásépítkezések következté­ben egérlyukhiány ütötte föl a fejét. Egyetlenegyre sem bukkantam. Pontosabban szól­va, lyukakat találtam ugyan, * de már mindegyik foglalt volt. Másokat dugtak oda helyet- j tem. Fölkerestem azt az illetőt, és irulva-pirulva magyaráz­kodtam: * — Végtelenül sajnálom, de ön nem fog egérlyukba dugni engem! — Szóval nem? Alázatos hangon Így vála­szoltam: — Nem bizony. Nem azért, mintha makacskodnék.,, El­lenkezőleg! Mindenütt keres­géltem, a saját jószántam­Egérlyuk ból.., De mindegyik tele van... Az illető dühbe gurult: — Jó alaposan körülnéztél? — A lehető legtüzetesebben! — és o szivemre tettem a kezem. összeráncolta a homlokát, majd megnyomott egy csengőt, és mennydörgésszerű hangon felkiáltott: — Petrov! Hozd ide a jegy­zéket! Petrov, ez a másik alak, jól látható, félelmetes kariz­mokkal behozta a jegyzéket. Maguk elé terítették. Nem ta­láltaik egy fia egérlyukat sem. Azazhogy lyukak éppen vol­tak, de túlságosan nagyok és tágasak, déli fekvésű ab lakok­kal, termálvízzel és hatalmas terasszal. Szívesen bemásztam volna egy ilyen lyukba, még arra sem lett volna szükség, hogy ez az alak betuszkoljon. És ekkor újabb emberek ér­keztek. Gyámoltalanul viselkedtek, együk lábukról a másikra áll­tak, és félszegen magyarázták, hogy szivei-örömest bebújná­nak egy egérlyukba, nehogy gondot okozzanak ennek az il­letőnek, de legnagyobb sajná­latukra sehol sem akadtak ilyesmire. Ez az illető úgy fölidegesi- tette magát, hogy valósággal orditottr — Majd én megmutatom! Mindenkit bedugok egy egér­lyukba! Mire Petrov félénken meg­jegyezte, hogy éppen ez a baj: nincs egy árva egérlyuk sem. Végül kompromisszummal ért véget a dolog: jegyzéket fognak készíteni rólunk, és várnunk kell egészen addig, amíg be nem dugnak bennün­ket egy egérlyukba. Engem is fölvettek ebbe a jegyzékbe. Nagyon hosszú idő eltelt már azóta. Idáig még senki sem kere­sett föl, hogy bedugjon egy egérlyukba. Mindez csak megerősíti az optimizmusomat. Tapasztalatból tudom, ha valamilyen jegyzékre bízza magát, várakozik az ember, mindia felbukkan valaki, aki a helyébe lép; akár a kapcso­latai révén, akár vesztegetés­sel. így hát csak nem akar rám kerülni a sor... Rumen Balabanov (Fordítotleu: Adamecz Kálmán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom