Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-21 / 17. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1987. január 21. A KGST VB ülése A KGST Végrehajtó Bizottsága kedden Moszkvában, a szocialista gazdasági integrációs szer- övezet székházában megkezdte 122. illését. A tanácskozáson részt vesznek a tíz KGST-tagállam küldöttségei az országok állandó KGST-képviselőinek vezetésével — köztük a magyar küldöttség, élén Marjai József minisziterel- -nök-helyettessel —, jelen van továbbá Jugoszlávia képviselője. A kétnaposra tervezett ülésen 3 testület a tagállamok közötti együttműködés elmélyítésének időszerű kérdéseiről, elsősorban az alig több mint egy éve elfogadott új átfogó együttműködési okmány, a 2000-ig szóló tudományos-műszaki haladási komplex program megvalósításának feladatairól tárgyal. A testület megvitatja azt is, hogyan alakulnak a KGST-nek az EÍNSZ-szel és a különféle nemzetközi regionális gazdasági szervezetekkel való kapcsolatai. Közép-amerikai diplomácia Minden jel szerint az eddigi legátfogóbb közép-amerikai diplomáciai kezdeményezés ellenére sem közeledett egymáshoz Nicaragua és a vele határos országoknak a térségbeli válság rendezésével kapcsolatos álláspontja, A közép-amerikai válságban •közvetítő nyolc latin-amerikai ország külügyminisztere, De Cuellar ENSZ-főtitfcár és Baena Soares, az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára hétfőn Costa Ricában, Nicaraguában és Guatemalában tárgyalt.a vendéglátó országok államfőivel. A magas rangú delegációnak San Jo- 6é-ban és Managuában is átnyújtottak egy-egy, a térségbeli Kingévforduló A meggyilkolt fekete polgárjogi vezető, a Nobel-béke- díjjal kitüntetett Martin Luther King emlékére hétfőn Philadelphiában jelképesen megindították a Szabadság-harangot, az Egyesült- Államok egyik legnevezetesebb történelmi emléktárgyát. King születésének évfordulója hétfőn az Egyesült Államok nagy részében állami ünnep volt. Az évfordulón a kormány nevében George Shultz külügyminiszter helyezett el koszorút Martin Luther King sírján. s a georgiai Atlantában tartott emlékgyűlésen is felszólalt. A véletlen sajátos összjáté- kaként ezen a napon búcsúzott tisztétől Martin Luther King és az amerikai négerek polgárjogi mozgalmának legádázabb ellensége, George Wallace alabamai kormányzó. Az évfordulón jelentette be King özvegye. Coretta, hogy a jövő héten újabb tiltakozó felvonulást tartanak Georgia állam egyik járásában, ahol a múlt héten csuklyás Ku Klux Klan-tagok vezetésével fehér fajüldözők támadtak egy polgárjogi menetre. konfliktussal, ennek okaival foglalkozó, meglehetősen eltérő hivatalos dokumentumot. A Costa Rica-i okmány — amerikai sugallatra — a sandinista rendszer létében látja a térségbeli konfliktus alapvető okát. Ezért sürgeti: a nicaraguai kormány kezdjen párbeszédet az ellenforradalom politikai vezetőivel. A ,.tízek” delegációjának Ma- naguában átnyújtott kilencpontos nicaraguai okmány ugyanakkor leszögezte, hogy a térségbeli feszültség elsődleges oka az Egyesült Államok agresszív közép-amerikai politikája. Managua ezért újólag tárgyalásokra szólította fel az amerikai kormányt, továbbá leszögezte: Nicaragua továbbra is kész olyan megállapodást kötni Costa Ricával és Hondurasszal, amely rendelkezne az országhatárok sérthetetlenségéről. GERASZIMOV: Az USA megszegte a szerződést MOSZKVA A szovjet külügyi szóvivő keddi sajtótájékoztatóján a rakétaelhárító védelmi rendszerekről (ABM) kötött szovjet—amerikai szerződés nyílt megsértésével vádolta az Egyesült Államokat, mert thulei radarallomásán minőségileg új és nagy teljesítményű — szinkronrácsos — radarokat állított fel. A thulei (grönlandi) amerikai állomásnak az engedélyezettnél nagyobb a teljesítménye. Alapvető feladata nem űreszközök nyomonkövetése, nem a nemzeti ellenőrzés eszköze; s Thule nem tartozik azoknak a körzeteknek a körébe, amelyekben az ABM- szerződés megengedi a rakétaelhárító rendszerek elemeinek telepítését. A szóvivő Mihail Gorbacsovnak hatok vezetőihez intézett üzenetével kapcsolatban közölte, hogy a Szovjetunió kész külön is elküldeni képviselőit a hatok képviselőivel való találkozóra, annak ellenére, hogy ezen a találkozón az amerikai fél nem hajlandó részt venni. A hatok (vagyis Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia) által korábban javasolt találkozón az atomkísérleti tilalom ellenőrzésének szakkérdéseit vitatnák meg. Geraszimov bírálta az Egye- ■sülrt Államokat, amiért nem hallandó lemondani az atomkísérletek folytatásáról. AKTÍVAÜLÉS TISZAKÉCSKÉN A tárgyalások, a leszerelés hívei vagyunk NAPI KOMMENTÁR A rendezés esélyei Aligha véletlen egybeesés, hogy a pakisztáni fővárosban egyazon időben zajlottak a hét elején magas rangú szovjet és amerikai diplomaták tárgyalásai. Ellenkezőleg, nyilvánvalóan tudatos egyeztetés eredménye, hogy — alig néhány nappal a kabuli kormány által egyoldalúan életbe léptetett tűzszünet kezdete után — most Iszlámábád vált az Afganisztán helyzetével foglalkozó megbeszélések egyik fő színhelyévé, bár közvetlen szovjet— amerikai kapcsolatfelvételre a helyszínen tartózkodó külügyi szakértők között nem került sor. Annyi ez idáig is világos volt, hogy a zaklatott közép-keleti térségben kizárólag egy szélesebb körű. a szomszédos országokat is érintő megállapodás kínálhat esélyt az afganisztáni megbékélésre, hiszen a fegyveres harcok kirobbanásában és elhúzódásában is messzemenő szerepet játszott ezen államok (mindenekelőtt Pakisztán és Irán) fellépése, Kabulhoz fűződő viszonya. Az utóbbi napok azonban azt is világosan jelezték, hogy a kabuli kezdeményezés korántsem számíthat egyöntetűen pozitív fogadtatásra. Nemcsak Washingtonban érte bírálat, hanem egyelőre elutasították a legnagyobb afgán ellenforradalmi csoportok is. A megbékélés esélyei tehát elsősorban attól függnek, bekövetkezik-e változás a Fehér Ház, a pakisztáni kormány, illetve e fegyveres szervezetek magatartásában, s abban, hogyan reagálnak a hazatérésre felszólított menekültek, mennyire nyerhet teret a bizalom és újrakezdés szelleme. Kabulban persze nemigen táplálnak illúziókat: jól tudják, hogy a rendezés nagy politikai próbatétel, olyan „cikkcakkos út”, amelyen megtorpanások is várhatók. A lehetőség azonban fennáll — mutatott rá újfent Nadzsib afgán pártfőtitkár — ezért ezt az utat mindenáron végig kell járni. Sz. G. (Folytatás az 1. oldalról.) Tóth Sándornak, a városi pártbizottság első titkárának megnyitója után Szűrös Mátyás szólt gazdasági ópítőmunkánk nemzetközi feltételeiről, gazdasági kapcsolataink erősítésének politikai lehetőségeiről, külgazdasági <. ri- entációnkról, majd kérdésekre válaszolt. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az atomfegyver létrejöttével minőségileg új helyzet teremtődött a nemzetközi kapcsolatokban, ám ezzel a gyakorlatilag történelminek minősülő technikai ugrással nem tartott lépést az emberi gondolkodásmód, az emberi szemlélet. Nem vált mindennapjaink tudatos alakítójává a felismerés: az emberiség már nem halhatatlan, az atomfegyver birtokában már képes elpusztítani önmagát, s világát, a földet. Tény: az emberiség történelme során a fegyverkezés mindig a gazdaság legmagasabb színvonalát követte. Ezt a folyamatot kell megállítanunk, megtörnünk, s a háborút — mint a politika folytatását fegyverrel — a nemzetközi kérdések megoldásának eszköztárából egyszer, s mindenkorra kiiktatnunk. A tét nagy! A Szovjetunió nemcsak felismerte, hanem a különböző nemzetközi f órumokon konkrét leszerelési javaslatok sokaságával is bizonyította: ma a világ biztonságát az ellenséggel, az ellenféllel együtt kell és lehet szavatolni, ma már nem áll a régi mondás: ha békét akarsz, készülj háborúra. Sajnálatos, hogy ez a szándék nem találkozik az Egyesült Államok jelenlegi törekvéseivel, ott a realitások talaján kötött józan kompromisszumok helyett az erőegyensúly felborítása, az erőfölényre való törekvés a hivatalos politika fő célja. A Központi Bizottság titkára nyomatékosan aláhúzta: mi a tárgyalások, a leszerelés hívei vagyunk, s tudjuk, céljaink elérése érdekében nem kis erőfeszítéseket kell tennünk. Nemzetközi politikai céljaink világosak és jól körvonalazottak, népünk teljes egyetértésével támogatjuk a Szovjetunió, az SZKP XXVII. kongresszusán is kinyilvánított béketörekvéseit, tevőleges hozzájárulásunkkal születtek meg és láttak napvilágot a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének leszerelést célzójavasló indítványai, s a szocialista országok szándékai is testet öltenek a Genfben, Bécsben, vagy akár Reykjavíkban elfoglalt szovjet álláspontban. A Szűrös Mátyáshoz intézett kérdések nagyobbik csoportja a magyar—szovjet kapcsolatok sokrétű témakörét ölelte fel. Érdekli az embereiket, hogy milyen új megállapodások születtek például a legutóbbi, tavaly decemberi magyar—szovjet miniszter- elnöki találkozón, ezért e kérdésnél kicsit hosszasabban időzött a Központi Bizottság titkára. Elmondotta, hogy Lázár György A békés világűrért A kemény tél után vajon mit tartogat számunkra az 1987-es új esztendő? A nemzetközi katonapolitikai légkör is olyan zord és fagypont alatti marad-e az elkövetkező hónapokban, mint amilyen a mostani szokatlan januári időjárás? A rádió és a tv híradásainak szűkebbre fogott külföldi információiban talán sokan felfigyelhettek arra, hogy a világpolitikában jóval dermesztőbb szelek fújnak, mint amit a legutóbbi reyk- javíki Gorbacsov—Reagan csúcs- találkozó után remélhetünk. Nehezen lehetne megjósolni, a jelenlegi feszült helyzetben lesz-e kitavaszodás a szovjet—amerikai kapcsolatokban? Bár a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz az általános leszerelés, a nukleáris háború veszélyének csökkentése, megszüntetése érdekében, a siker nem egyedül rajta múlik. Húsz esztendeje A közös felelősségvállalás, a kölcsönös függés és egymásrautaltság gondolatának most különös időszerűséget ad egy húsz esztendővel ezelőtti esemény. Éppen két évtized múlt el azóta, hogy 1967. január 27-én Moszkvában, Londonban és Washingtonban egy- időben írták alá a világűr kutatásáról és békés felhasználásáról szóló szerződést, amely határozottan megtiltotta a kozmosz mi- litarizálását. A dokumentum IV. cikkelye kimondja: a szerződő államok ,,kötelezik magukat arra, hogy nukleáris fegyvereket vagy bármely rhásfajta tömegpusztító fegyvert hordozó semmilyen objektumot nem juttatnak földkörüli pályára, ilyen fegyvereket az égitesteken (beleértve a Holdat is) nem helyeznek el, illetve a világűrben semmilyen más módon nem tartanak”. Az új minőségi szintet nemcsak az flső szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta 1957. augusztusi sikeres kipróbálása, majd az ugyanazon év októberében felbocsátott több mint 80 kilogrammos mesterséges hold (a Szputnyik—1) fémjelezte, hanem az amerikai űrkutatás akkorára elért és várható eredményei is. Az SDI erőltetése Tanúi vagyunk azonban annak, hogy az Egyesült Állomok — amelynek képviselője ugyancsak ■kézjegyével látta el a nagy fontosságú dokumentumot —, nem hajlandó vállalni ezt a nemzetközi jogi felelősséget, sem pedig az 1972-ben a rakétaelhárító rakétarendszerek . korlátozásáról szóló szovjet—amerikai megállapodásban előírt kötelezettségek tisztéletben tartását. A „hadászati védelmi kezdeményezés” (SDI) néven ismert terv szerint az amerikai felső politikai és katonai vezetés már az 1990-es évek első felében rendszerbe akarja állítani az „űrvédelmi pajzs” első elemeit, a röngtenlézereket és az ezekhez kapcsolódó „műholdgyilkos” eszközöket. Weinberger hadügyminiszter és a mögötte álló katonai-hadiipari komplexum legharoiasabb képviselői mindenáron keresztül akarják vinni a törvényhozásban, hogy a következő 1987—1988-as költségvetési évben legalább 4—5 milliárd dollárt fordítsanak a A rajzoló elképzelése szerint ilyen lenne a kozmikus lézerfegyver. csillagháborús tervek finanszírozására. t Veszélyes illúziók Lényegében olyan kozmikus és földi fegyverrendszer kiépítéséről van szó, amely az Egyesült Államok számára — amint feltételezik — nemcsak bizonyos védelmet jelentene, hanem az első csapásmérési képesség megszerzését is. Az úgynevezett „űrpajzs” ugyanis azt a veszélyes illúziót kelthetné Washingtonban, hogy különösebb kockázat nélkül indíthatná el a rakétanukleáris háborút. Az SDI védelmi jellegéről költött legendák egyébként semmivé válnak azoknak a híradásoknak a fényében, amelyek a hadászati támadó fegyverek — az MX- rakéták, a Midgetman-ak, a Trident—2 haditengerészeti redszer fejlesztéséről a B—52-esek robotés Nyikolaj Rizskov tulajdonképpen azokat az elvi megállapodásokat konkretizálta, amelyek Kádár János és Mihail Gorbacsov tavaly júniusi és novemberi találkozóin születtek meg. Mélyrehatóan vizsgálták: a magyar—szovjet együttműködés bővítése révén miként lehet elősegíteni hazánk tőkés fizetési helyzetének rövid távú javítását, ösztönözni a gazdaság dinamizálását. Megállapodtak például abban, hogy a számítottat jóval meghaladóan alakul majd az 1990-ig tervezett kölcsönös áruforgalom, s megállapodás született arról is, hogyan működhetnénk együtt harmadik piacokon. A szándék mindkét részről egyetértésre talált: a gazdálkodás új tartalmához meg kell keresni az együttműködés új formáit, így például a közös vállalatok létesítésének lehetőségeit, s a közvetlen vállalati kapcsolatok megteremtésének módozatait, szem előtt tartva természetesen a mindkét fél számára kölcsönösen előnyös megoldásokat. — Számunkra a magyar—szovjet gazdasági együttműködés létfontosságú — emelte ki Szűrös Mátyás, hozzátéve: a közös munkálkodás formáit, lehetőségeit folyamatosan hozzá kell igazítanunk az új meg új követelményekhez, a nemzetközi gazdasági fejlődés kihívásaihoz. Lehetőségeink biztatóak: a Szovjetunióban végbemenő gazdasági változások kedveznek saját megújulási törekvéseinknek is. Az elvek azonban nem változnak, kontaktusainknak változatlanul minősítő jegye egység és internacionalizmus, nemzeti sajátosság és nemzetközi törvényszerűség, egyenjogúság és kölcsönös előnyök. A hangsúly az együttműködés érdekegyeztetésen alapuló, hatékony formáinak kialakításán van, csakúgy, mint KGST-tevékenységünk- ben. Itt sem csak a gazdaságirányítás eltérő rendszereit—módjait kell közelíteni egymáshoz, hanem az együttműködéshez megfelelő formákat is ki kell alakítani. Már régen túlléptünk azon a fejlődési szakaszon, amikor a KGST-országok közös gazdasági tevékenysége pusztán a külkereskedelemre, az árucserére korlátozódott, s az áraknak nem volt közgazdasági szerepe, mindössze az elszámolást segítették. Nem véletlenül volt éppen ez az egyik központi témája a KGST legutóbbi, 42. ülésszakának, ahol deklarálták: növekvő jelentősége van — mert világjelenség — a termelési együttműködésnek, a vállalati kooperációknak, s a már egy újabb, intenzívebb szakaszt jellemző közös vállalkozásoknak. A világgazdaság változásai a KGST országaiban is sürgetik a gazdasági reformokat, a gazdaságpolitika megújítását, majd, mindenütt oldódottt a direkt irányítás, s ez már érezteti is hatását a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A reformok, változások megteremtik .a KGST- együttműködés megújításának lehetőségét is, amire nagy szüksége van a szocialista világnak. A tapasztalt törekvéseik összhangban vannak saját szándékainkkal is, ezt Központi Bizottságunk tavaly novemberi ülésén is kinyilvánítottuk: népgazdasági feladataink megoldásában támaszkodni kell a Szovjetunióval, a KGST-tagországokikal folytatott gazdasági együttműködés lehetőségeinek jobb hasznosítására, a fejlettebb formák — a kooperáció, a szakosítás, az üzemek közti együttműködés — kibontakoztatására, közös vállalkozások és közös vállalatok létrehozására. Tágabban is körvonalazva helyünket, szerepünket a világban — ugyancsak egy kérdésre válaszolva — Szűrös Mátyás részletesebben szólt a két világnagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok korunkat meghatározó, minden embert foglalkoztató kapcsolatainak alakulásáról. Elmondotta: a reykjaví- ki munkatalálkozó nem volt eredménytelen, mert a megállapodás lehetősége oly közelinek tűnt, * felvillantott olyan lehetőségeket, amelyeket korábban nem tapasztaltunk. Sajnos, a dinamikus és megújuló, tényekkel bizonyítottan érvényesülő szovjet fcüil- poliitilka kezdeményezéseire nem volt érdemi amerikai válasz. A Szovjetunió, a szocialista közösség, a mi feladatunk: megkeresni annak módját, hogy az Egyesült Államok tudomásul vegye a realitásokat. rákényszerüljön a világ népeinek békéjét, biztonságát szavatoló megállapodások megkötésére. A Központi Bizottság titkára az esti órákban visszautazott Budapestre. Nem kölcsönökből - saját erőből! (Folytatás az 1. oldalról.) ponti Bizottságának tagját, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát, dr. Kőrös Gáspárt, a szakszervezetek megyei tanácsának vezető titkárát és Papp Györgyöt, az MSZMP Bajai yá- rosi Bizottságának első titkárát. A jelenlevők meghallgatták Her- czeg Károly előadását a népgazdaság helyzetéről, a nehézségek megoldásáról. A legfontosabb teendőnk: az idei népgazdasági terv maradéktalan teljesítése, a ,,hu- zó” ágazatok kiemelt fejlesztése, a költségvetési hiány csökkentese, a külkereskedelmi mérleg javítása és az életszínvonal megőrzése. A kibontakozás útja tehát _ ahogy azt a Központi Bizottság leszögezte — a XIII. párt- kongresszus határozatainak való- raváltása. A z iparral szemben támasztott elsődleges követelmény a korszerű gyártmányszerkezet kialakítása és az emberi munkaerőt kiváltó fejlesztés, amely által termékeink mind a hazai, mind a külföldi piacon versenykepessé válnak. Befejezésül Herczeg Károly a dolgozók által feltett, összesen 24 kérdésre válaszolt. B. F. I. — G. Z. JANUÁR 31.: XI. országos békekonferencia repülőgépekkel való gyorsított felszereléséről szólnak. A SALT —I. és a SALT—II. szerződések tudatos amerikai megsértése és megkerülése körüli manőverek egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a Reagan-adminlsztráoió egyoldalú katonai fölényt próbál Kiharcolni magának. A világűr békés felhasználásával kapcsolatos 1967-es szerződés előírásai ilyen körülmények között aktuálisabbak, mint bármikor a múltban. Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára Reykjavíkban valamennyi nukleáris harceszköz teljes megsemmisítését javasolta az ezredfordulóig. Ha ez a program megvalósulna és az amerikai fél is egyetértene vele, akkor ugyan mi szükség lenne valamiféle kozmikus „pajzsra” egy nemlétező nukleáris arzenál ellen?! Serfőző László (Folytatás az 1. oldalról.) csaknem 400 tagja a konferencia előtti napon, január 30-án tartja meg alakuló ülését, amelyen megválasztják az OBT tisztségviselőit, illetve megalakul az OBT új elnöksége. Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, a hazai bé- kemoagalom további tevékenységével, illetve a békekonferencia munkájával kapcsolatban a folyamatosság, a kezdeményezőkészség, a kritikai és a vita- szellem, valamint a nyitottság fontosságát emelte ki. Miint mondotta, a békemozgalmi munka két évvel ezelőtt meghatározott irányvonala ki áll ta az idő próbáját, lényeges változtatásra nincs szükség. A nemzetközi 'helyzet folyamatos cselekvésre sarkallja a hazai békemozgalmat, amelynek tovább kell erősítenie önálló arculatát. A békemozgalom az egész nemzet ügye, amelyben létjogosultságuk van különböző véleményeknek, javaslatoknak, munkamódszereknek — hangsúlyozta a* OBT főtitkára. A vita a mozgalom lényegi eleme, s ez stratégiáját is közvetlenül érinti. A vitaszellem erősítését szolgálja az is, hogy a békekonferencián nemcsak plenáris üléseket, hanem munkabizottsági eszmecseréket is szerveznek. A békemozgalomban számítanak mindenki véleményére, s ezért a szekcióülések nyitottak lesznek. Belépők az Országos Béketanács titkárságán Igényelhetők, írásban., személyesen vagy telefonon — mondotta végezetül az OBT főtitkára. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Gerillaszervezetek összecsapása .................. H eves harcok robbantak kii kedden két fülöp-szigeteki ^ muzulmán gerillaszervezet között Mindanao szigetén. Az ellenségeskedések vissza, vethetik a manilai konmány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy rendezze viszonyát a muzulmán csoportokkal. .... , . A Moro Nemzeti Felszábadítási Front (MNLF) és a kisebb erőt képviselő Moro Iszlám Felszabadítási Front (MILF) összetűzéseiben legalább 21-en vesztették életüket.
