Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

művelődés

A GRÚZ—MAGYAR KAPCSOLATOK HÍDVERŐJE VOLT

Vikár Béla

és A párducbőrös lovag

Egyre többet hallunk Grúzia és hazánk gyümölcsöző kulturális kapcsolatáról. Nagy sikerrel szerepelt a közelmúltban Kecskeméten (is) a szövetségi köztársaság drámai színháza. Arról is értesülhettünk, hogy Tbilisziben hamarosan felavatják Kiss Sándor Munkácsy-dijas szobrász Zichy Mihályt ábrázoló alkotását. Nem sokkal ezután pedig annak a Rusztaveli- nek állítanak emlékművet Kecskeméten -S| Nodar Merabisvili és Mereb Merabisvili alkotása —, akinek főműve, A párduc- bőrös lovag, a grúz nép lelkialkatának, gondolkodás- és magatartásformáinak máig legteljesebb kifejezése.

Amikor örömmel üdvözöljük a sokasodó találkozásokat a két, egymástól távol élő nép között, nem szabad megfeledkeznünk nagy hírű tudósunkról, aki oly sokat tett azért, hogy Európa megismerhesse a grúzok történelmét és hagyományait, s hogy Tariel herceg történetei ismertté váljanak magyar földön: a fordító az élete utolsó éveit Dunavecsén töltő Vikár Béla volt. Az ő átültetésében jelent meg 1917-ben magyarul a Rusztaveliána.

De hogyan jutott a messzi Grúzia egykor ragyogó, de az ő korában Európában már ismeretlen kultúrájának, gyarmati sorban tengődő népének megértéséhez, megszereléséhez a Ka- levala-fordító Vikár? Mi vezette őt, hogy addigi működésének irányától annyira eltérő stúdiumokat folytasson?

Egyik jegyzetéből tudjuk: Vikár ötvenegy éves korában, 1910-ben egy német nyelvű grúz nyelvtanártól, Adolf Dintől vette az első leckéket. Rusztaveli- vel való kapcsolata azonban .£r amely elindítója lett az új nyelv felvételének — ennél jóval korábbi keletű volt. Kalevala- ügyekben szorgoskodott, amikor 1888-ban — útban Helsinki felé—meglátogatta Szentpéterváron Zichy Mihályt, a cári udvar ünnepelt festőjét. Vendéglátója hívta föl a figyelmét a grúzok hétszázéves nemzeti eposzára, A párducbőrös lovagra, amely a jeles művész metszeteivel akkoriban jelent meg díszkiadásban. A vendég — ha mindjárt nem is hagyott föl ezért Lönnrot munkájának átültetésével — nem feledte az oly nagy szeretettel ajánlott feladatot. Huszonkét évvel a pétervári találkozó után fogott hozzá az Európában akkor még példa nélkül álló vállalkozáshoz.

Hogy nem volt egyszerű feladat Tariel történeteinek magyarítása, azt a kiváló nyelvérzékkel megáldott — több mint húsz nyelven beszélő Vikár is elismerte: „A nyelv jellemzésére - írta a Hungara Heroldo

1928. február 2-i számában — elég csak annyit mondanom, hogy ott az apa neve úgy hangzik: mama. Amennyire idegenszerű, szinte burleszk hatású az apának ilyen nominája egy nyelvben, olyannyira idegenszerű az ahhoz tartozó írás is. Egészen különálló, talán Óegyip- tomból származott a grúzokhoz, akik már Nagy Sándor korában ugyanazt az országot laktak és ugyanazt a nyelvet beszélték, mint ma.”

A jeles polihisztor a magántanáránál vett több hónapos nyelvi kurzus után próbálkozott először Rusztaveli nagyepikai művének átültetésével. Sikertelenül! Kiderült, egy élő nyelvet tanult az ógeorgiai helyett. Az első európai Rusztaveliána sorsa ezután furcsa — máig sem igazán tisztázott — fordulatot vett. Vikár vallomásai, emlékezései is ellentmondásosak e téren. Annyi bizonyos csak: nem adta föl! Saját költségén grúz földről hívott segítőt. A munkatárs neve és foglalkozása ma már nehezen azonosítható. Az 1917-es első magyar kiadás előszavában azt úja Vikár, hogy a közvetítő nyelv a német volt, s a „közvetítő” Ciklári György, neves grúz költő. Tíz évvel később egy visszaemlékezésben „Ciklári”-t az eszperantó ifjú grúz poétájaként mutatja be s elmondja: a „váltónyelv” az eszperantó volt.

I

A végeredmény, a kultúrtörténeti szenzáció ismert. így talán felesleges is vitatni, németül vagy eszperantóul értette meg fordítónk az ógrúz nyelvemlék üzenetét. A lényeg: végre mi, magyarok is megismerhettük azt a munkát, amit neves irodalomtörténészek Dante, Petrarca, Firdauszi és Ni- zánii műveivel együtt emlegetnek.

Tisztelet és megbecsülés illeti tehát Vikárt akkor is, ha tudjuk: a fordítás értékei nem foghatók Kalevalájához, vagy Weöres Sándor későbbi, teljes költői átdolgozásához. Rusztaveli hazájában Vikár neve — Zichy Mihályéval együtt — ismerősen cseng. Számos verset Írtak a fordítónak a grúz pályatársak. Tbilisziben utcanév is idézi emlékét és az iskolai irodalomórákon minden kisdiák megtanulja a magyarokhoz fűződő kapcsolat egyik első hídverőjének, Vikár Bélának a nevét.

Farkas P. József

| LA/AR ERVIN

Az óriás*

(Folyt, az előző oldalról).

Barnák, szürkésbarnák váltakozása. odafönn a legtetőn mintha havak fehérlenének — még sohasem láttam addig hegyet. mégis éreztem, hogy ebben a hegyben van valami szokatlan, valami szorongató... De hiszen ez... Lelassítottam, a futásból tétova léptek lettek ... de hiszen ez a hegy végeláthatatlan vásznakkal meg posztódarabokkal van letakarva... . tekintetem fölszaladt rajta az irdatlan magasságokba, az égig ért a posztótakaró.

Akárki akármiért terítette le ezt a hegyet, én akkor is átjutok a túlsó oldalra, mondtam magamban, és máris süppedós szőnyegen lépkedtem, szinte hintáztatott a vastag posztó. Néhány méter után meredeken nekivágott az égnek, de ráncai, öblei, buggyai közt elég korty - nyedén lehetett fölfelé kapaszkodni. Már-már fütyörészni támadt kedvem, lám. milyen nevetségesen egyszerű dolog ez a hegymászás, amikor magam mögé tévedt a tekintetem és megtántorodtam, hasra kellett vágódnom, eltakartam a szememet, hej. iszonyatos mélység tátongott alattam, az országút csíkja vékonyka szalag, a tarlók, szántások, kukoricások tenyérnyi szögletes foltok; szívott, húzott a mélység, jó erősen behunytam a szemem. Eltartott pár percig, amíg megnyugodtam. Nem szabad visz- szanézni. csak föl, csak előre, akkor nem lesz semmi baj. Nem is néztem le többet. Egyre följebb küzdöttem magam, itt már akadtak nehezebb szakaszok is, minden erőmre, ügyességemre szükség volt. Aztán egyszer csak, hiába erő. hiába ügyesség, ott álltam egy meredély alatt, megmászhatatlannak tűnt. Most mi lesz? Megpróbáltam egy kicsit oldalt haladni, ha fölfelé nem megy. oldalra is jó. Szorosan a falhoz simulva, egy fél-talpnyi kiszögellésen egyensúlyoztam, s ekkor jobbra tólem, úgy két-három méterre, egy óriási láncot vettem észre. Tompa sárga fénnyel csillogott, szemei akár a létrafokok, meredeken. egyenesen tört fel a magasba. Ha el tudnám érni. milyen könnyűszerrel juthatnék följebb... Ugrottam. Megöleltem a hűvös fémet, hozzá- szorítottam az arcom. Megindultam fölfelé, néhány tétova próbálkozás után rátaláltam a leggazdaságosabb mozdulatokra. siklottam, kígyóztam, mint egy született láncmászó ... és ekkor — égszakadás. földindulás — megmozdult a hegy, a lánc rángatózott, én meg átkulcsoltam kézzel- lábbal, kapaszkodtam, ahogy

csak erőmből telt. Egy pillanatig tartott csak a mozgás, s amikor elcsitult, már nem függőleges helyzetben voltam, hanem majdnem vízszintesen, egy enyhe emelkedőn feküdtem láncostul.

Most, hogy nem egy meredély szélén egyensúlyoztam, megkockáztattam a visszané- zést. megvallom, nem azért, hogy a tájat nézzem, másról akartam meggyőződni. Mert akkor már ott mocorgott bennem a gyanakvás: Nem hegy ez! Egy fekvő óriáson akarok én átkecmeregni! Ez, amibe kapaszkodom, nem más. mint az óralánca. Amit onnan lentről havas fennsíknak láttam, az a fehér inge villanása volt. S ez az égszakadás, földindulás annyi volt csupán, hogy az oldaláról a hátára fordult.

Nem voltam még bizonyos benne, csak a gyanú... s' a bizonyosságot kereste szerteszét röpködő tekintetem. Ott van! Megvan! Megláttam a kezét. A hüvelykujja eltakarta a Csetény-dombot, a tenyere alatt egy erdő. a kisujja pedig átível a Sión. mint egy hetyke, egyívű acélhíd.

Mit keres itt ez az óriás? Alszik talán? Óvatosan elindultam előre a lánc mellett. Lábujjhegyen. A mellénye szürkésbarnájáról fehér ingére értem, kikerültem egy malomkerék nagyságú inggombot. És akkor megint megmozdult a föld. Köhintett talán? Vagy sóhajtott? Vagy észrevett? Lehetetlen. hogy megérzett volna, hiszen katicabogárka sem vagyok neki. Talán csak egy hangya. Mindenesetre hasravá- gódtam. igyekeztem mozdulatlanul maradni. Ahogy a bogár döglöttnek tetteti magát. Arcom az ingén. S odabentról. valahonnan a melle közepéből. mintha egy hatalmas kazán muzsikálna: tompa dön- dülések. Ver az óriás szíve. Engem is megemel minden dobbanása. Egy darabig önfeledtem feküdtem az óriás szívén, aztán, nem tudom miért, félni kezdtem. Talán magam elé idéztem könyörtelenül nagy kezét. Hiszen csak rám legyint, és palacsintává lapulok. Mint egy szúnyog. Ha nem is akar bántani, csak megigazítja az ingnyakát, a mellényét az óraláncát — máris végem. Vagy megint fordul egyet... Óvatosan fölálltam, puhán, mint a macska, lépkedtem az ingén, a mellényére érve gyorsítottam, lent a mélyben már láttam Rácpácegrest. fölbátorodtam tőle. egy ugrással a kabátja hajtókáján termettem, és nagy sebbel-lobbal igyekeztem lefelé. szánkáztam, gurultam... és egyszer csak kicsúszott alólam a talaj, zuhanni kezdtem. Mindennek vége. villant át az agyamon, tágra nyitott szemem előtt mint valami hajóhinta, megfordult a tengelye körül Rácpácegres. fejjel lefelé állt a Nagyszederfa. a házunk tetején a villámhárító fénylő lándzsája a mélybe mutatott.

Behunytam a szemem. Most török, szakadok. És ekkor valami lelassította a zuhanásomat, lecsendesedett a levegő sivitá- sa. Kinyitottam a szemem. Az óriás kabátja szegélyén feküdtem. Csak hármat kellett ugra- nom, máris az országúton voltam, futottam a keréknyomok mellett kanyargó, keményre döngölt földű gyalogúton Rácpácegres felé, lobogott a hátamon a tarisznya, a fa tolltartóban zörögtek a ceruzák. Lehet, hogy az óriás segített? Lehet, hogy azért nem zuhantam le. mert elkapott, és szép szelíden a kabátja szegélyére tett? Futottam. Elmaradt mögöttem a rádási lejárat, a Nagysarok, a Kissarok, és ott álltam apám előtt. Mondani akartam neki az óriást. Hirtelen eltakarta valami a napot. De csak egy pillanatra, azon- nyomban kivilágosodott újra.

— Mi az!—kiáltott föl apám —, napfogyatkozás?

Megfordultam. Az óriás már nem volt ott. Nyilván az imént állt föl. s a feje egy pillanatra eltakarta a napot. Attól lett sötét. Meresztettem a szemem, talán még meglátom. Mintha egy árny mozdult volna arra Dorogi-sziget felé. Vagy csak egy felhő árnyéka úszott át a domboldalon?

Akkor mégsem szóltam az óriásról senkinek. Talán attól féltem, nem hiszik el. De most úgy érzem, itt van az ideje. Elmondtam hát.

szabad idő

TOBOZBABAK

Gombócfeje vidáman mosolyog, tobozteste könnyű testként lebeg a karácsonyfa ágai között, de kedves ajándékkiegészitő- ként használhatjuk a színes papírba csomagolt, szalaggal díszített ajándéktárgyakra is.

Munkamenet: egy tiszta, kinyílt toboz időrészére puha papírból (papír zsebkendőből), nedves tenyérrelpapirgombó- cot gyúrunk, és felragasztjuk. A ragasztás előtt a gombócot középen átszúrjuk, felfüggesztő zsinórral látjuk el. A gombócfejet a teljes száradás után, színes fonalmaradékok segítségével hajjal, majd festett arccal látjtik el.

A fejre színes kendőt, apró horgolt sapkát, kalapot aplikál- hatunk, de készíthetünk csillogó papír segítségével szárnyakat, vagy népi, tájjellegű arcformákat is.

P. V.

ORVOSI TANÁCSOK

_____________________

A c

seppfertőzések megelőzéséről

Az őszi, téli időjárási viszonyok — más tényezőkkel együtt — elősegítik azt, hogy a cseppfertőzés útján terjedő betegségek tömeges méretet ölt- senek. Világszerte típusos járványt okoznak manapság is az influenza és influenzaszerű megbetegedések. Időszerű tehát ezek megelőzésével foglalkozni.

Orvosi értelemben el kell választani a különböző típusú influenzavírusok által okozott megbetegedéseket az egyéb vírusok és baktériumok által előidézett felsőlégúti hurutos megbetegedésektől, mert mások a tünetek és a gyógyítás lehetőségei. Hasonlóak azonban a megelőzés módszerei. A kórokozókat tartalmazó váladék köhögéssel, tüsszentéssel, orrfújással, beszélgetéssel-cseppecske formájában ürül a beteg emberből. Az elegendő számú kórokozókat tartalmazó cseppecskék belélegzett levegő útján jutnak át másik emberekbe, akik, ha nem rendelkeznek védettséggel — immunitással —, megbetegednek.

A fentiekből kitűnik, hogy a fertőző betegség járványos formájának kialakulásához három tényező együttes jelenléte szükséges: a fertőzőforrás, a kórokozó teijedésének lehetősége és a fogékony emberi szervezet. A védekezésnek, megelőzésnek is mindhárom irányba hatnia kell.

A fertőzőforrás kiiktatásánál legegyszerűbbnek tűnik a már beteg vagy a még csak „gyanús” ember kórházi, illetve otthoni elkülönítése. Mivel a betegség eleinte enyhe lefolyású, a beteg folytatja munkáját. Ezzel veszélyezteti saját magát, mert szövődmények alakulhatnak ki, allapota súlyosbodhat, de veszélyezteti környezetét is, mert fertőzőforrás.

A'többi ember védelmében meg kellene akadályozni, hogy a kórokozók teijedjenek. Mivel a

terjesztő közeg többnyire a levegő, a megelőzésnek ezen útjától alig várható eredmény. Az alapvető szabályok ma is érvényesek: „Zsebkendőbe köhögj, tüsszents!” Kerülni kell a zsúfoltságot és gyakoribb szellőztetéssel kell csökkenteni a levegőben lévő kórokozók számát.

Kővetkező tennivaló a fogékony egyedek megvédése a fertőzéstől. A védelem legbiztosabb módszere, ha a betegség megelőzésére specifikus oltóanyag áll rendelkezésre, mellyel járványmentes időben lehet védetté tenni az embereket. Influenza ellen van ilyen anyag, azonban csak kis mennyiség előállítására van lehetőség, ezért az oltást csak önként jelentkezőkön végzik el.

A megelőzés lehetőségeinek felsorolásánál szólni kell az emberek általános ellenállóképességéről, mert a járványok fellépése ettől is függ. Akinek jó az általános ellenállóképessége, az a cseppfertőzés útján terjedő betegségekkel szemben is nagyobb eséllyel.veszi fel a harcot. Az ellenállóképesség megszerezhető, fokozható: egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozással és életmóddal. A tisztálkodás, testápolás, öltözködés, a szükebb és tágabb környezet tisztántartása ugyancsak azt a célt szolgálja, hogy távol tartsuk a kórokozókat szervezetünktől.

A betegségek elleni küzdelem felsorolt, általános érvényű szabályai mintha feledésbe, merülnének, pedig ezek egyedileg is könnyűszerrel megvalósíthatók. Most, az influenzajárvány előtt, időben elevenítsük fel és éljünk .velük, amíg nem késő!

Dr. Kanyó Márta, a megyei kórház-rendelőintézet higiénikus főorvosa

TERÍTETT ASZTALHOZ

Üveg és porcelán tisztítása

Közelednek az ünnepek, többször terítünk szép, alkalmi asztalt.

Az ital is jobban esik a szép, formás, ragyogóan tiszta pohárból. A tompa fényű pohárban megtörik a bor színe, más árnyalatú lesz a gyümölcslé. Ezért fokozottan ügyeljünk a poharak tisztántartására. Az üvegtálakat, tányérokat, teáscsészéket, hamutartókat, vázákat, dísztárgyakat, porcelánhol- iAikat is megfelelően kell gondoznunk, ha nem akaijuk, hogy elveszítsék fényüket, ragyogásukat.

Az üvegholmikat minden használat után meleg vízben, puha szivaccsal mossuk meg. Jobb a szivacs, mert az semmiképpen sem karcolja meg a pohár felületét, viszont egy durvább szövésű, vagy vastagon beszegett mosogátorongy megsértheti az üveget, a karcolás mélyedésébe por rakódik le, s ott már sötétebb árnyalatú lesz az üveg.

A mosogatóvízbe mindig tegyünk tisztítószert. Ma már igen sokféle közül válogathatunk. Ha a pohárban bormaradék állt hosszabb ideig, s csík képződik az üvegen, ne súroljuk szemcsés tisztítószerrel, hanem tegyünk bele nyers, hámozott vagy keskeny csíkokra vágott burgonyát, öntsünk rá kis szódavizet, s néhány óra hosszat hagyjuk állni benne. Ezután a burgonyaszelettel dörzsöljük át jól a poharat, langyos vízzel mossuk meg, öblítsük ki, és töröljük szárazra.

Ha a vizeskancsón vagy egyéb üvegedényen vízkőlerakódás képződik, éjszakára öntsünk bele tömény ecetes-sós oldatot, ezzel mossuk át alaposan reggel, majd kiöblítve szárítsuk meg.

A jénai főzőedényeken gyakran képződik bamásfekete lerakódás. Ezt sok háziasszony súrolószerrel igyekszik eltávolítani. Helyette a patikában kapható boraxszal szóljuk be az edényt, és nedves szivaccsal jól dörzsöljük át. Szükség esetén megismételhetjük az eljárást.

A porcelánok tisztítása, mosogatása is figyelmet érdemel. A nagyon vékony, finom, aranyozott porcelánt csak kézmeleg vízben mosogassuk. Tegyünk ötliterenként egy kávéskanál szalmiákszeszt a mosogatóvízbe, és azután tiszta vízzel többször öblítsük le. Az öblítővíz fokozatosan hidegebb legyen, mint a mosogatóvíz, végül egészen hideg.

Az olyan tányérokat, tálakat, amelyek szósszal vagy zsíros maradékokkal erősebben vannak bepiszkítva, először puha, sima papírral ledörzsöljük, hogy ne kerüljenek túlságosan zsírosán a mosogató vízbe. A tányérokat ne rakjuk egymásra, hanem egymás mellé. A füleket, fogókat puha kis kefékkel tisztítsuk meg, s úgy távolítsuk el a beülepedett piszkot, port.

A porcelánholmikat puha, finom szivaccsal vagy puha szarvasbőrdarabbal mosogassuk, és törléshez is puha, szaraz vászonneműt használjunk.

Barna foltokat — például teáscsészékből — úgy távolíthatunk el legjobban, ha nagyon finomra őrölt sót hintünk puha, nedves rongyra, és azzal dörzsöljük a foltos részt.

Ha a teás és feketekávés csészék belseje hosszabb használat után matt színt kapott, öntsünk bele egy kevés tömény alkoholt, reszeljünk bele hámozott nyers burgonyát, s egy-két órai állás után ezzel dörzsöljük át jól a belsejét. Végül alaposan öblítsük at.

Sarkvidék

1 Rejtvényünk a sarkvidék ki- jj lene bátor kutatójának nevét I tartalmazza.

| VÍZSZINTES: 1. Hurcol. 5.

1 Dón tengerész, ki ötödik arkti- | kus expedícióján felfedezi az esz- 1 kimók őshazáját (Knut.) 13.

| Ferde. 14. Tettíeg inzultálja. 15.

1 Becézett Ilona. 16. Kicsinyítő | képző. 17. Hanyagul odaszól. (19. Albánia legnagyobb folyója.

I 20. Régi űrmérték. 22. Csinos 1 (bizalmas). 23. Péksütemény.

| 24. Fél pete! 26. Névelő. 27.

| Előírt gyogyrend. 29. Megszólí- | tás. 30. Közép-európai folyó. 1 33. Indíték. 35. Észak-európai I főváros. 37. Viking hajós; 1389- 1 ben felfedezi Grönland nyugati I partját. 39. A Nana írója: 41. I Nem ez, hanem egy... 43. Nö- I vény. 45. Jelentkezés. 46. Nyu- ( gáti katonai tömb. 49. A Bajkál I —Amur vasútvonal népszerű I neve. 50. Folyó Szibériában. 51. | Helység Pest megyében. 52. ( Község Baranya megyében. 54. 1 A fővaros nevének rövidítése. | 56. Egyenget. 59. Megelégel. 60. I Angol légitársaság. 62. Biztos. 1 63. Lap is, rend is van ilyen. 65. I... Maggiore, olasz tó. 67. Kö- ( vetségi gépkocsikon látható rö- I vidítés. 68. Olajfa. 70. Az arzén I vegyjele. 71. Haszonbér. 72. 1 A palack ... (Grimm-mese). 74. 1 Amerikai utazó, ki a Spitzber- § gákról 1927-ben repulögépep | eléri az Északi-sarkot. 75. ír | sarkkutató 127 nap alatt 2830 I km utat megtéve eléri a déli szé- I lesség 8ff“ 23'-ét (Zárt betű: H.)

FÜGGŐLEGES: 1. Szovjet I repülő, ki társával, Gromovval I Moszkvából az Északi-sarkon át I San Franciscóba repül. (Zárt be- 1 tű: L). 2. Fővárosa Bagdad. 3. | Kiejtett betű. 4. Ez az „izmus” | önzés. 5. Ellenőr. 6. Francia tar- I tományi székhely, j. Készítik a I kalácsot. 8. Hírszolgálati iro- | dánk. 9. Utóirat. 10. Csend jel- 1 zője lehet. 11. Nobel-díjas amerikai származású angol költő (T. S. 1888—1965). 12. Norvég sarkkutafó, kinek híres hajója, a From a tengerbe fagyott. 1888- ban hótalpakon végigutazza Grönlandot (Fridtjof). 14. Női becenév. 18. Temsztrófea. 19. Vállpánt. 21. Műtő. 23. Boíjú- mirigy. 25. Izmosabb. 28. Megszólítás. 31. Férfinév. 32. Vagány (névelővel). 34. Titkon elsajátítani. 36. Rangjelző. 38. Labdarúgó-trófea. 40. ... jegyzője (Eötvös József)- 42. Közterület. 44. Norvég sarkkutató 1911. december 15-én elsőnek jut el a Déli-sarkra (Roald). (Zárt betű: D). 45. Az egyik végtag.

46. Angol kutató, 1912. január 18-án eléri a Déli-sarkot, négy héttel Amundsen után. A vissza- úton kísérőivel együtt elpusztul.

47. Avatás egynemű betűi. 48. Egyforma betűk. 49. Sziget a Kis Szundák között. 51. Fővárosi fürdő, névelővel. 53. A vas vegyjele. 55. Amerikai sarkkutató, ki 1909-ben elsőnek érte el az Északi-sarkot. (Robert Edwin). 57. Botvég! 58. A ... kialszik (Zilahy). 61. ... press, román hírügynökség. 64. Svájci sza- badsághős (Vilmos.) 66. A hét vezér egyike. 68. OZC. 69. Angol sör. 70. Szappanmárka. 72. Súlyarány rövidítése. 73. Menetvég!

E. B.

Beküldendő: a kilenc sarkkutató neve.

Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Székely László, Újtelek; Pécsi József, Kiskunhalas; dr. Rácz Dezső ne, Nagykörös; Király Tibor- né, Orgovány.

A december 5-én közölt rejtvény helyes megfejtése: PRÁGÁI SZIMFÓNIA; DON JUAN; FIGARÓ HÁZASSÁGA; A VARÁZSFUVOLA; A SZÍNIGAZGATÓ; KIS ÉJI ZENE. .