Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

I

gazdaságpolitika

VILÁGGAZDASÁG

Kölcsön- vagy működő tőke a fejlődő országokban?

A fejlődő világ sikerországai kö- * zül sokan kényszerültek az elmúlt években „népszerűtlen” intézkedésekre. Hogy megfékezzék az inflációt, és helyrebillentsék a kereskedelmi mérleg egyensúlyát, sorra értékelték le valutáikat, és emelték a világpiaci árak változásának megfelelően egyes nyersanyagok, termelőeszközök árát. Stagnált egy sor országban a fogyasztás is — az erőteljes hitel- és importvisszafogás következtében. A megszorítások már tavaly kezdték meghozni gyümölcsüket, így a vállalkozók most abban reménykednek, hogy a gazdasági konjunktúra javulásával megint javulhat az országok nemzetközi pozíciója.

Értelemszerűen nem a külső konjunktúralökések adják e „gazdasági csoda” magyarázatát — a tartós jövőbeli fellendülés oka az újabb nagyszabású gazdasági szerkezeti váltás. Nem egyszerűen a késztermékek termelésének növelése a cél, hanem a legfejlettebb iparágak meghonosítása. A telítődő textil- és vegyicikk-piac helyett egy sor fejlődő ország a legfejlettebb elektronikai gyártmányával akar újabb eladási lehetőséghez jutni.

A hitel hátrányai

Dél-Korea máris a világ egyik legkorszerűbb acélkombinátjával rendelkezik, ä világ hajópiacából már 20 százalékos részesedést hasít ki magának és gyártja a legkorszerűbbnek tartott számítógépeket, hír- és távközlési műszereket is. Brazíliában meghatározóvá vált a nyolcvanas években a legkorszerűbbnek tartott oxigénbefüvásos acéltermelési technológia. Mexikó vagy Tajvan vegyiparában elteijedt a korszerű tőkés gyártási technológia, a gépgyártásban a legkorszerűbb robottechnika.

Mindez a külföldi tőke nagyfokú részvételével történt. A fejlődő országok hosszú ideig azt az álláspontot vallották, hogy minél szigorúbb ellenőrzés alá kell vonni a külföldi tőke mozgását. Ha a nemzetközi monopóliumok korlátlan befektetési és kereskedelmi lehetőséget élveznek, ez az erőforrások kiszivaty- tyúzásá val, a torz gazdasági szerkezet állandósításával, egyszóval a sebezhetőség, a függőség fokozódásával jár — hangsúlyozták. Nem képviselnek gyökeresen eltérő álláspontot azok a fejlődő országok sem, amelyek sikerrel jutottak túl a nyolcvanas évek világgazdasági megrázkódtatásain. Ők azonban elsődleges szempontjuknak azt tekintették, hogy kedvező irányba tereljék a beruházásokat, olyan megállapodásokat kössenek a befektetőkkel, amellyel kettős célt lehet szolgálni: az önálló nemzetgazdaság fejlesztését, egyben a technológiai lépéstartást. Szakértők rámutatnak arra, hogy korábban főként a nemzetközi pénzpiacokról szereztek hitel formájában ezek az országok külföldi erőforrásokat.

A vegyesvállalat előnyei

Bebizonyosodott azonban, hogy az állandó adósságvisszafizetési kényszer sokkal erőteljesebben veszélyezteti függetlenségüket. A működő tőke gyorsuló behozatala, a fejlett ipari országok vállalataival való együttműködés viszont azzal kecsegtet, hogy meghonosítható a legfejlettebb technológia, biztosítható a folyamatos műszaki megújulás, mégpedig úgy, hogy a technika kifejlesztésére kevesebb hazai erőforrást kell áldozni.

A szakemberek szerint néhány gyorsan fejlődő ország ipari, kereskedelmi sikere főként annak tulajdonítható, hogy szoros kapcsolatot volt képes kiépíteni a technológiát birtokló nagyvállalatokkal.

• Könnyűipari termékeket, textíliákat szorosabb nemzetközi kapcsolatok nélkül is értékesíthetnek a fejlődő országok vállalatai a világpiacon — feltéve persze, ha megfelelő „bérelőnyöket” kínál a szállító és kereslet is mutatkozik a termék iránt. Eladhatóak a nyersanyagok, a rendszerint zárt technológiával gyártott féltermékek is, anélkül, hogy a gyártó különösebben építene az ipari országok vállalataira. A gépipari, elektronikai, műszer- és gyógyszeripari fejlesztések azonban eltérő jellegűek, a közgazdászok szerint az értékesítés, a gyártás ki- fejlesztése elképzelhetetlen a működő tőkével való szorosabb kapcsolat kiépítése nélkül. Nagyobb az esélye annak, hogy egy korszerű televíziós készüléket például exportálni lehet a legfejlettebb országok piacán, ha a .gyártó támaszkodik valamelyik kooperáló tőkés partner termelésszervezési, minőségellenőrzési módszereire, kereskedelmi elosztó- vagy javítóhálózatára.

Csökkent az adósság .

A gyorsan fejlődő országok igyekeztek minél erőteljesebben támaszkodni a működő tőke behozatalára, a vegyesvállalatokra. Igyekeztek olyan feltételekben megállapodni a befektetőkkel, amely „vonzó hatásf gyakorol a, tőkére”, egyben a befogadó ország számára is előnyt biztosít.

A statisztikák tanúsága szerint ez a gazdaságpolitika tette lehetővé azt, hogy egyes fejlődő országok kikerüljenek az exportfokozás, eladósodás bűvös köréből. Meglehetősen általános jelenség, hogy azok az országok, amelyek exportcéljaikat a hagyományos és kevésbé jól eladható termékek fokozott kivitelével igyekeztek elérni az elmúlt években, az import visszafogására is rákényszerülnek. A termelés szerkezetének módosulásával viszont számos fejlődő ország fokozta a technológia importját, egyben figyelemre méltó eredményeket ért el a gépek, a technológia kivitelében is. Marton János

Az olvasztómű csoportvezetője

KEVÉS SZÓVAL TESZI A DOLGÁT AZ ÉJSZAKAI MŰSZAK

Kecskeméti Gépgyár és Vasöntöde Részvénytársaság. Időben oly távolinak tűnik az elnevezése az egykori ódon termelőüzemnek, hogy nehéz elhinni: tényleg ennek a falai közül nőtt ki sokadik utódként a mai zománc- és kádgyár?

Faragó Gyula olvasztóműi csoport- vezető csaknem három és fél évtizede kötődik a gyárhoz. Keze itt edződött, itt izmosodott erőssé, amikor a «műhelyekben még mindent meg kellett fogni. Nádasdi Ferenc főtnűvezető-oktató tanulója volt 1952—54 között. Akkor az öntödei homokot lapátolta és kézzel döngölte. Az egyik legnehezebb munkában, a rámolásban a puszta erejére számíthatott. Az izzó vasat kéziedényekben cipelték az öntőformákhoz, amelyekben akkoriban kádon kívül satu és mezőgazdasági alkatrészek is "készültek.

Mára az.öntödéből olvasztómű lett. Gombnyomásra működő Junker öntőgépet, kokszemelőt és a korszerű kádgyártáshoz szükséges egyéb — vezérlőpult mellől irányított — berendezéseket látunk. A homokot géppel adagolják. Görgőrendszer gyorsítja a termelést. Automatizálták a formázást. Míg régen, kézzel négy ember 6 kádat öntött műszakonként, manapság húszán ‘már 400-at készítenek.

Mit tesznek^ azért, hogy a kádak a ■piacon jól értékesíthető termékké váljanak, pénzt. és újabb megrendelést „hozzanak” a vállalatnak?

Ez már az. itteniek, nem kis mértékben Faragó Gyula és szaktársai — köztük a munka- és technológiai fegyelemben példát mutató, 15—20 esztendeje a gyárban dolgozó Szalai Sándor és Kó- csó Dénes kályhajavító, Bajkó József és Balogh Elemér csapos, s a többiek — helytállásán múlik.

Amikor ellátogatunk hozzájuk az ol- vasztómübe, kevés szóval teszi dolgát az éjszakai műszak. A csoportvezető a vezérlőpultnál. Előtte «nyomógombok, kapcsolók. Kézmozdulatára a csarnokban egy kokszoskosár emelkedik. Mint háziasszony számára a recept, a pulton rövid leírás ad útmutatást arról: nyersvasból, géptörmelékből, saját hulladékból, szilíciumból és salakképző mészkőből egyszerre mennyit kell felhasználnia. Nem messze kékes gázlángot fúvatnak egy még nedves kiöntővályúba. Fönn, a Junker-kemencénél, egy overallos férfi. Az arca verejté- kes, amint a kifolyónyílást tapasztja. Arrébb a kemece vízhütését ellenőrzik. Noha még csak 22 óra 30 perc, ők már a reggel fél 5 órai (első) csapolást készítik elő. Ez az éjszakások feladata.

Az olvasztóműben — akárcsak á többi műhelyben — szeretnének jó esztendőt zárni. Ennek érdekében a gyáriak többsége — Faragó Gyula csoportvezető is — részt vett az őszi kommunista szombat munkájában. Ez alkalommal 600 darabbal növelték a fürdőkádgyártást. A kiváló kohász csoportvezető ehhez, 6 órás műszakban, az olvasztómű üzemeltetésével, 35 tonna folyékony vas előállításával járult • hozzá.

— Miért? — kérdezem tőle.

— Megérdemli a vállalat. Bízom benne, hogy munkánk nyomán a jövőnk is jobbra fordul.

> Kohl Antal

ÉVZÁRÁSRA KÉSZÜLVE

A jövő is megalapozott

Nagyméretű bronzcúner hirdeti a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet központi irodájának bejárata felett, hogy a közös gazdaság eddig már nyolc alkalommal nyerte el a kiváló címet.

Emellett kétszer miniszteri dicsé- ttK retben is részesültek. A hatezer hektáron, kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó szövetkezet tehát esztendők óta a legjobbak között van Bács-Kiskun megyében. Öt éve még tagjai voltak a „százasok klubjának”, (az ország legjobb száz termelőszövetkezete tartozik ide), de gazdaságossági mutatóik alapján ma sem adták alább a 249. helynél.'

Pesír István elnök mégis gondterhelt arccal fogad. A tapasztalt szakember 32 éves elnöksége alatt megszokta, hogy a mezőgazdaságban minden esztendőben meg kell küzdeni a természettel, de az idei szokatlanul nagy szárazság az ő edzett idegeit is próbára tette. Nem csoda hát, hogy először erről kezd beszélni, amikor az idei esztendő várható eredményeiről kérdem:

• A Hírős Napokon aranyéremmel tüntették ki a tormaüzem ecetes, reszelt tormáját. Képünkön: 200 grammos üvegekbe töltik a finom ízesítőt.

— Későn érkezett az eső és még mindig nagyon kevés — mondja Pesír István szomorúan, majd a pár nappal ezelőtti, cukorrépaszedéskor történteket idézi fel:

— A szárazság miatt olyan lett a föld, mint a beton. így aztán a szedőgépek beleszaggatták a répát. A csapadékhiány ellenére hektáronként 30 tonnányi termett, de legalább négy tonnát nem tudunk felszedni. Ennyi benne maradt a földben. A mélyszántást kénytelenek voltunk félbehagyni, mert törtek a gépeink. A napokban kettészakadt egy IHC-ekénk. Meg kell tehát vámunk, hogy komolyabb eső jöjjön, és csak akkor folytathatjuk a munkát.

— Hogy kelnek a vetések?

• — Őszi árpából 400 hektárt vetettünk, de ennek csupán a harminc százaléka kelt ki. Az őszi búza 1200 hektáros vetését már október 25-re befejeztük. Sok éves tapasztalat, hogy a korai vetések a mi területeinken jobban sikerülnek. Ám ennek csak tíz-tizenöt százaléka bújt ki a földből.. Reméljük, több is kikel majd a hótakaró alatt. "Feltéve, ha lesz egyáltalán hó! Sajnos, ezek után kalászos gabonából jövőre sem várható jó termés. Bár tavasszal még meglátjuk, mit tehetünk. Lehet, hogy őszi árpából felülvetést kell majd végeznünk.

— Dyen szárazságban különösen fontos a csapadék mesterséges pótlása. Milyen öntözési lehetőségeik vannak?

— Jó pár éve 25 hektáros öntözőtelepet építettünk. A szövetkezet központja melletti kubikgödrökből próbáltunk vizet nyerni. Ez ment is két esztendőn keresztül, de azután olyany- nyira lecsökkent a talajvízszint, hogy nem lehetett tovább öntözni.-—A kedvezőtlen időjárás bizonyára az idei terméseredményekre is rányomta bélyegét ♦

—I Április 1-től május .végéig összesen 27 milliméter csapadék hullott. Ez azután a szárazságtól egyébként is szenvedő búza késői kelését nem tudta kellőképpen meggyorsítani. Az április és a május tehát nem segített ezért a tervezétt 4,5 tonnás átlagtermésből mindössze 4,3 tonna lett. Ennél is nagyobb a kiesés az árpánál, ugyanis- a

• Pesír István

tervezett 4 tonnás átlagtermésből csak

2,5 tonnát tudtunk betakarítani. Csupán e két növénynél keletkezett termés- kiesés megközelitőleg 4,5 millió forint veszteséget okozott a szövetkezetnek. A nehézségek ellenére mégis úgy tűnik, hogy év végére tudja teljesítem növény- termesztési főágazatunk a 85 millió forintos árbevételi tervét. És ez óriási teljesítmény! Valamennyi itt ténykedő vezető és dolgozó emberfelettit produkált az idén.

— Hogy áll a másik fő ágazat, az állattenyésztés?

— Erre az esztendőre 91 millió forint árbevételt tervezünk, s ezt bőven túltelj esi tj ük. A szarvasmarhatenyéíz- tési ágazat például máris elérte pz előirányzott 27 millió forintot, s év végéig még legalább hárommilliót „hoz”. Kiemelkedő teljesítménnyel a juhászat fényesen igazolta, hogy megfelelő az általunk kidolgozott « új érdekeltségi rendszer. Az ebben az ágazatban dolgozók egyre pontosabb, precízebb munkájának eredményeként a tervezett 6,6 millió helyett 8,25 millió forintot könyvelhetünk el. A baromfite- nyésztési ágazat ugyancsak „többet tesz a közös asztalára”, mint amennyit eredetileg terveztünk.

■ — Ezek'szerint az idén az állattenyésztés volt az igazán „húzó ágazat”.

A szőlő- és gyümölcstermesztők viszont jelentősen elmaradlak az elvárásoktól.

— Ez igaz, de nem az ő hozzáértésükön, munkájuk minőségén múlott a kiesés. A szőlőt, s a gyümölcsösöket tavasszal erős fagykár érte. A kajszibarackot olyannyira letarolta a rosszkor jött hideg, hogy a 30 hektárról összesen egy mázsányit lehetett leszedni. A három hektáros meggyesből és az öt hektáros cseresznyéskertből még kóstoló sem jutott. Pont virágzáskor érte á lágy.

— A melléküzemágak tevékenysége kevésbé függ az időjárástól. Hogyan teljesítettek ezek?

— Valamennyi megfelelt a várakozásnak. Az élelmiszeriparunk, amely a tormasavanyítást, a házitészta-készí- tést és a pálinka palackozását foglalja magában, teljesíti az 1986-ra betervezett 33 millió forintos árbevételi tervét. A lakatos, a gépkocsiszerelő- és forgácsoló üzem ugyancsak eléri a kitűzött 72 milliós tervet. A gumiüzem, amely több, mint ezerféle terméket állít elő, már mostanra hozta, amit az év elején vállalt. Decemberi munkájukkal terven felül gyarapítják a gazdaság eredményét.

— Végül hogyan összegezné a szövetkezet 1986-os teljesítményét, s milyennek látja a közös gazdaság jövőjét?

— Gazdaságunk annak ellenére eredményes évét zár, hogy már négy esztendeje aszály van, s az idén különösen nagy volt a szárazság. Emellett adottságaink sem' a legkedvezőbbek. Mégis miért tudtunk talpon maradni? Mert dolgos, hozzáértő tagságunkat komoly, fiatal szakembergárda irányítja. Nagy szellemi kapacitással dicsekedhetünk. Harmincöt mérnök és főiskolát végzett szakember, hetven technikus, öt közgazdász és két állatorvos dolgozik nálunk. És valamennyien bizonyították már: úrrá tudnak lenni a nehéz helyzeteken is. Én 64 esztendős vagyok és az idén év végén nyugdíjba vonulok. Nyugodtan megyek el, mert meggyőződésem, hogy nehéz feladatok megoldására is képes a szakembergárdánk és irányításukkal a Vörös Csillag Tsz a korábbiakhoz hasonlóan eredményesen dolgozik majd.

Gaál Béla

ROBOTOK AZ ÓRAGYÁRTÁSBAN

Az egyhangú és monoton feladatok végzésétől szabadította meg n dolgozókat a minszki Integral termelésiműszaki egyesülés egyik műhelyében az órák elektronikai egységeinek összeszerelését végző ro- botizált gyártósor:

A 12 alkatrészből álló kronométer összeszerelését ez a sor a korábbiaknál négyszerte gyorsabban és jobb minőségben végzi el.

Lézeres üvegvágás, automatikus műszerszortírozó, robotizált melegónozó sor, dialógus üzemmódban működő számítástechnikai komplexum — ilyen és ehhez hasonló újdonságok az utóbbi években nagyszámban jelentek meg az egyesülésnél. A belorusz főváros e vezető vállalatánál a termelés tervszerű műszaki megújítását a technológiai folyamatok komplex gépesítésére és automatizálására alapozva hajtják végre. Képűnkön az elektronikus karórák robotizált blokkszerelő gyártósoron hatvan percenként kétszáz óra készül.

A