Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
8 • PETŐFI NÉPE • 1986. december 31. \ BALOTASZÁLLÁSI PÉLDA Aki nem élt tanyán, aligha érti a ragaszkodást Aki térképen keresi Balotaszállást, Kiskunhalastól délre 10 kilométerre találja. A Jugoszláviába tartó vasútpálya is átszeli a községet, de vezet innen út Szegedre is Ottömösön kérésztől. A közlekedést jónak tpondják, tíz autóbuszjárat érkezik és indul a közeli városba. Emellett három vonatpár is megáll a balotaazállási állomáson. EzerkilencszázBella Istvánnét, a tanács végrehajtó bizottságának titkárát az anyagi lehetőségeikről kérdezem. Nyolcmillió forint az éves költségvetésük. ebből 1986-ban 210 ezer forint jutott az időskorúak szociális segélyezésére. Másfél éve az Állami Népességnyilvántartó Hivatallal közösen felmérték szociális helyzetüket, azóta (tizenihatukat látnak el rendszeresen, havi 2170 forintos segély- lyet. — Kielégítetlen szociális igényünk nincs — mondja a vb- titkár. — Persze ez sok szempontból köszönhető a téeszeknek is. hiszen a tanács lehetőségei erősen korlátozottak, például nincs gépkocsink és aligha mehetnénk el néhány tanyára terepjáró nélkül. Ha ilyen helyre készülünk, azonnal kapunk is néhány • órára kölcsön kocsit. Postaládás rendszerrel jutnak a tanyán élők küldeményeikhez. A postások Is figyelik, hogy „mozog-e” mindenki. Az egyik alkalommal jön az egyik postás, hogy két napja nem látták Mucsi Juliskát. Szóltunk a Kossuth Tsz elnökének, aki azonnal intézkedett, s küldte az autót a tanvára. ahol ágyban találták a nénit. Megrágta a tehene. Gyorsan hozták is be az orvoshoz. A határ hatalmas. Halasig, Kunfehértóig, Pusztamérgesig, Kelebiáig, Ottömöslg húzódik. Batiz Jenőné Marika tanácsi főelőadó az egyik legjobb ismerője, hozzá tartoznak az idősek. 1958 óta dolgozik a balotaszállási tanácsnál. — Íróasztal mögül nem lehet intézni a tanyán élők ügyeit — vélekedik néhány központi akcióról. — Voltaim már jó néhány tanácskozáson, ahol nagy és szép szavak hangzottak el. Akik azonban kint élnek a tanya világban, azoknak inkább az emberi szó. a törődés érzése, és bármilyen furcsa, a beszélgetés hiányzik. Ezért munkámat úgy szervezem, hogy egy-egy helyen órákat, esetleg fél napot el tudjak tölteni. Rendszeresen szoktunk a rászorulóknak ' karácsonykor pénzben! juttatást adni. De úgy (tapasztaltuk, hogy azt a néhány száz forintot sajnálják arra költeni, amire szánnánk. Tehát célunkat aligha értük el. Ezen a karácsonyon — jől sikerült kísérletként — ajándékkal leptük meg őket. A nőknek vastag harisnyanadrágot, zoknit, kendőt,« férfiaknak pedig pulóvert, kesztyűt vásároltunk. Látta volna, hogy örülnek neki. A községtől 12 kilométerre, az Öttömösi út mentén, az Arany- homok Tsz központjában találom írónkét, Födi Péternét. 1961 óta (tagja a szövetkezetnek, két évvel később választották meg a szociális-kulturális, valamint a nőbizottság elnökének. Két esztendeje már elérte a nyugdíj- korhatárt, de maradit, tovább dolgozóik. — Száznyolcvannégy nyugdíjas járulékos tagunk van. Itt élnek a tanyavilágban. Azt hiszem, sorsukat, mindennapjaikat csak az érti meg, aki közöttük él. Ml Is itt lakunk az egyik tanyán. Ahogy szövetkezetünk anyagi lehetőségei engedték, _ mindig Is törődtünk idős tagjainkkal. Most a napokban ismét, ment miniden évben, élei miiszercso magot vittünk nekik. Rizst, lisztet, cukrot, tésztát. Én mindig leülök náluk hatvanan laknak itt, közülük, négyszázan nyugdíjasok. A községben 277 házban élnek, mig az idetartozó — 18 kilométeres sugarú körben — négyszázhuszonhat lakott tanya van. Az idős emberekről már régóta példamutatóan gondoskodik a tanácsi apparátus és a két helybeli termelőszövetkezet. Minden kapható az alsó-balotai boltban. beszélgetni. Rengeteg apró-cseprő bajuk van, tulajdonképpen nem is pénzsegítséget várnak,. inkább azt: elmondhassák, ml bántja őket. Van egy fiatalabb kolléganőim, ő veszi át majd a helyemet Neki magyarázom út- ravalónak: a szeretet mindennél többet ér. Nem szabad ezeket az embereket kimozdítani környezetükből. A városiaknak, bármennyire is mostohának tűnhet az itt élők életmódja, ők ezt szokták meg, itt érák jól magukat. — Volt itt egy család, a gyerekek Halason építkeztek, bevitték a szép házba a szülőket. A bácsi másfél évvel később meghalt a néni meg megbolondult a bezártságtól. Pedig ker-_ tes a ház. Arról nem is esik szó, amit itt természetesnek vesznek. A szövetkezet segítsége anyagilag aligha mérhető. A tanyasi utak rendbetétele, a hótól való megtisztítása mindig az első. Félúton visszafelé egy traktor kanyarodik egy frissen bepucolt ház előtt. Itt már régóta kis bolt várja a környék lakóit. Másfél éve Németh Istvánné vezeti a Kiskunhalas és Vidéke Áfész ateóbalotai boltját. Sokan dicsérik a fiatalasszonyt. — Az úton járókon kívül harminc-negyven környékbeli család tartozik a rendszeres vásárlók közé, mondja, miután a traktoros elvitte a cukrot, amiért jött. — A havi forgalom kétszázezer forint körüli. Megtudom azt is, hogy a hivatalos nyitvatartási idő: reggel fél 8-tól délután 4-ig. De aki 6 óra előtt erre jön, az már nyitott üzletet talál. Lehet egyébként itt kapni élelmiszert, üvegporcelán, vas-műszalld, textilárut. Tehát a megrendelés után — ha kivárják a szállítási időt — bármit Balotaszálláson egy tanyára is elkísér Batiz Jenőné. Az „öreg falun” túl egy dűlőűt mentén szoba -konyhás házban laknak Gyuris Kálmánék. A házigazda éppen elromlott szivattyúját javítgatja, — Nagyobb a baj, mint gondoltam — mondja, piszkos kezét ■törölgetve. — Ha eláll az eső, meg kell reparálni a lábszelepet. Elereszti a vizet. A kis házban szerény körülmények között élnek feleségé• Batiz Jenőné, igazgatási főelőadó 28 éve gondoskodik a község öregeiről. • Födi Péternél — Otravalóul a fiataloknak tanácsolom, hogy szeretettel gondoskodjanak a munkában elfáradtakról. vei, s idős nővérével. Maguk Is támogatásra szorulnának,. de azért segítik egyik — négy kilométerre lakó — szomszédjukat, a 83 éves Gyenise Sándort, akinek kétszer cseppentenek gyógyszert a szemébe, és mpsnak, főznék, varrnak rá. Rács-Kiskun tanyás megye. Sok ezren élnek, megannyi külön világban, a tanyákon. Közöttük jó néhány az Idős, magára maradt ember, akik nem is mindig az anyagi segítséget várják, hanem ahogy a balotaszállási példa mutatja, a jó szót; a megértéit és az állandó szere, tetet. Omaner Péter Szakmunkásképző Jánoshalmán A korszerű termesztési technológia szolgálatában Jánoshalma köz. és szakmai művelődésében nélkülözhetetlen szerepet tölt be a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet. Jogelődje a II. világháború előtt — a harmincas évektől — aranykalászos gazdákat nevelt. A fordulat évét követően pedig — a mindenkori szükségletekhez Igazodva — traktorosokat, gépészeket képzett. Az utóbbi huszonöt évben növénytermesztő gépészeket nevel a szocialista nagyüzemek számára. Több mint tíz éve felnőttek továbbképzésével is foglalkozunk. Targonca-, valamint traktorvezetőket, nehézgép- és szárítóüzemkezelőket, ív- és lánghegesztőket. munkagépvezetőket képezünk. A felnőttoktatásban az Ifjúságihoz hasonlóan növény- termesztő gépész, mezőgazdasági gépszerelő szakmában segítjük a szakmunkásbizonyítvány megszerzését. Második szakmaként dízél adagoló, javító, hid- rauitikajavító és karbantartókat, diagnosztikai Ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező szervizmestereket, járművillamossági szerelőket képzünk a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek számára. A fiatalok elsősorban a megye területéről jelentkeznek intézetünkbe. A felnőttképzésre és továbbképzésre nemcsak Bács- Kiskun, hanem Csongrád, Pest megye és Budapest MÉM-hatás- körben levő üzemeire kaptunk jogosultságot. Munkánk érzékeltetésére elég megemlítenem, hogy az ifjúsági képzésben 180—200, a felnőttoktatásban 1800—2000 az éves átlaglétszám. A nagyközség belterületén jól felszerelt tanügyi épület. kollégiumok, a Kettőshegy dűlőben erőés munkagépekkel, gyakorlati tanműhelyekkel és az NDK-beli Fortschritt gépekkel ellátott oktatási központunk van. A termesztéstechnológiai gyakorlatban a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, a jánoshalmi, termelőszövetkezetek, valamint azok közös vállalata szerződéses alapon mint tangazdaságok segítenek. A már említett megyékben a mezőgazdasági üzemek szintén segítik munkánkat. ■ Még annyit: saját állományban 36 oktató és 44 technikus, a kapcsolt üzemekben ennél !s több szakvezető és ' gyakorló szakmunkás segít a tanulók nevelésében. oktatásában és képzésében. Munkánk termelőüzemi kapcsolatrendszeréből következik nyitottságunk, amit az új oktatási törvénv is szorgalmaz. Dr. Stein János Igazgató A KONSZOLIDÁCIÓ MEGTEREMTÉSÉÉRT Harcosan kiállni az ügy sikeréért Pankovits Józsefné ma, esztendőkkel nyugdíjba vonulása után is dolgozik. Igaz, most nem Baján, Kecskeméten ván az otthona, ahol korábban évtizedeket töltött a közélet, a politika élvonalában. Budapesten él. A család hívta: költözzön fel, mert szükség van a segítségre. De miután az unoka nagyobb, lett, a nagymama nem akarta, nem tudta tétlenül tölteni a szabad időt. A Munkásőrség Országos Parancsnokságára jár be naponta dolgozni. Mi is ott találkoztunk. (Bárhonnan kezdjük is a beszélgetést, hisz nem először váltunk szót, mindig vissza-vissza kell lépni a múltba. Akkor is, amikor élete első sorsfordulóját említi, 1944-et. Baja felszabadulását követően ekkor lépett be a kommunista pártba. De leszögezi: ennek előzménye volt.) — Apám nem tudott írni, olvasni, de miután kapcsolatba került a földmunkás-mozgalommal, rendszeresen eljárt a szemináriumokra. Én meg vele, és írtam, amit hallottam, azután odahaza megbeszéltük. Mindez 1932- ben történt. Apám egyébként is sokat mesélt azokról a dolgokról, amelyeket a hadifogságban hallott, megtudott. Így kerültem közel én is a mozgalomhoz. 1944—45-ben aztán már mint párttag, mindent esdnálitam: ott voltam a földosztásnál, a párt-, a szakszervezet szervezésénél. Baja -Széntist- vánon 120 felügyelet nélküli gyereknek napközit alakítottunk ki — mindenhonnan gyűjtögetve a felszerelést, az élelmet. Ami érdekes volt: segített a lakosság, a szovjet katonaság, a szervezésben élenjártak a párttagok, de megáldotta még a plébános is. Részt vettem több községben a nőszervezet létrehozásában, vezettem a napközit, és társadalmi munkáiban a pártszervezet nőfelelőse voltam. 1946-ban, anélkül, hogy jelen lettem volna, Kiskunhalason megválasztottak a párt Dél-Pest megyei választmányi tagjának, 1947-ben az országgyűlési választásokon óm is jelölt voltam a listán, 1949-ben pedig képviselő lettem. Elvégeztem a 3 hónapos pártiskolát 1948-ban, s ezután javasolták: legyék az MNDSZ megyei titkára. Megijedtem a feladattól, tudva, hogy az asszonyokkal nehéz szót érteni! De éppen azzal győztek meg, hogy mondták: „Neked sikerülhet, van már tapasztalatod a nőmozgalom szervezésében.” 1950-től már az új megyében, Kecskemét székhellyel folytattam ezt a munkát. (A régi lendülettel és szókimondással. Mert politikai bátorság is kellett ahhoz, hogy valaki 1951 táján a megyei tanács végrehajtó bizottságában vissza utasítsa a nőmozgalom számára „javasolt” .begyűjtési feladatot. Pan- kovitiné ezt tette. Mondván: e begyűjtés a hivatal dolga, nem az asszonyoké, a nószövetségé. Az azonban már a leváltásához vezetett, 1953-ban, amikor egy országos konferencián nyilvánosan Is kifejtette: nem ért egyet a téesz-szervezés akkori módszereivel. Ezután személyzetis lett az állatforgalmi vállalatnál, majd a kecskeméti városi párt- bizottságra került agitációs és propagandista munkatársnak.) — Azzal már nem is gondoltam, hogy egy éve a leváltásom indoka az volt: rossz az emberekhez való viszonyom. Dolgoztam. Nehéz volt a pártmunka, de szerencsére olyan emberek segítettek aktivistaként, mint Cséml Károly, Buda Gábor. És háttérül szolgált mindehhez a jó tömegkapcsolat. Szükség is volt rá, ekkor is. de különösen az ellenforradalom után, az MSZMP megszervezésekor. 1956. november 2-án jöttünk össze Kecskeméten, s akkor alakult meg a Megyei Ideiglenes Intéző Bizottság, amelynek én is tagja lettem. Azokkal együtt, akiknek már volt tapasztalatuk a pártmunkában, és bizonyították, hogy közel tudnak kerülni az emberekhez. Akadtak persze köztünk korábban1 Indokolatlanul megbántottak is, de a lényeg, hogy akkor mindenekelőtt dolgozni kellett. Az intéző bizottság tagjaként számos feladatot kaptam. Baján én tettem javaslatot az ottani IB vezetőjére, Karajkó Jánosra. Gyakran jártam munkásgyűlé- sekre, a Cifrapalotában az építőkkel zajlott le viharos szóváltás. Kiküldtek az énék.zenel iskqlába is. November 22-én a Katona József Gimnázium — ahová a fiam is járt — szülöd munkaközössége készült a karácsonyra. Javasoltam, most ne magunknak gyújtsunk, hanem egy pesti kerületnek. Egyetértettek. Később kétszáz szülő tartott gyűlést — az elsőt, amelyen nem történt hangoskodás —, ezerhatsz áz csomagot készítettünk, és szállítottunk el nyitott teherautón a főváros VIII. kerületébe. Decemberben Bácsbokodon falugyűlésen vettem részt. A téesz körül dúlt a vita. Néhányan vitték volna a földét. Agitáltam: kaphat, aki kilép, de nem engedhetjük a közöst ebek harmln- cadjára jutni. Engem a helybéliek régről ismertek, így érhettük el, hogy a harcias hangok, majd a hosszas győzködés után úgy fejeztük be a gyűlést: elő?zör dolgozni kell, aztán minden kialakul. A konszolidáció időszakában új lendületet kapott a nőmozgalom. Ismét mindent csináltunk, nemcsak nőpolitikát. Ruhákat küldtünk a szerveződő fóti gyermekvárosba. Az üzemek segítségével felszereltük a kecskeméti gimnázium politechnikai műhelyét. Akciókat szerveztünk az asszonyok között: Égy marék toll, Add a legszebb, csirkédet — jelszavakkal. És természetesen volt gyűlés, gyűlés után akadtak kalandos szituációk, és várt ránk a rengeteg aprómunka. A pártszervezés nem volt könnyű. Szeren- * cséré számíthattam azokra a kipróbált munkatársakra:, akikkel már korábban is megbízhatóan együtt dolgoztam. Valamennyien val lőttük: a legfontosabb, harcosan kiállni az ügy sikeréért. 1957-ben újjáalakították a nőtanácsot, s Budapestről engem javasoltak megyei titkárnak. E munkakörben dolgoztam 1970-ig, majd a szervezeti változásokat követően 1975-ig a népfrontnál voltam a nőmozgalom felelőse. (Pankovits Józsefné első kitüntetését 1957-ben kapta. De munkáját azóta is mindig elismerték. Tulajdonosa a Szocialista Magyarországért Érdemrendnek. Küldöttként részt vett több párt- kongresszuson, hosszú ideig dől- 'gozott különféle felelős párt. és állami tisztségekben. Ma is aktív. Dolgozik, mert mint mondja, nemcsak megélni akar, hanem élni, utazni, olvasni, színházba Járni. Közben feladatokat vállat a körzeti pártalapszervezetben, a népfrontban. Véleményét változatlanul őszintén, nyíltan mondja el az ország, a világ dolgairól. Szavának még nagyobb nyoma- tékot ad, hogy ami a mai fiatalok számára történelem, annak ö cselekvő, személyes részese volt.) Váczi Tamás Utcák ékszerei Az ország városaiban mind több helyen alakul szépítő egyesület. Köztük a történelmi múltú Egerben, a Hazafias Népfront keretében működik az egyik legtevékenyebb. Városszépítők: muzeulógu- sok, építészek, különféle szakmák mesterei, szakemberei — sókat tettek a barokk stílusban épült belváros építészeti értékeinek megóvásáért, stílusjegyeinek megőrzéséért. • Gyöngyházfényű kandeláberek a Bazilika előtt. • A ház „fülönfüggője”, avagy a jó bornak Is kell cégér. • „Diadém” a homlokzaton — kapuvédő kő sas aa OTP-fiók bejárata (elett.
