Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

1986. december 1. 6 PETŐFI NÉPE O 3 ^ mm <*;/■,;-w*. | A KONSZOLIDÁCIÓ MEGTEREMTÉSÉÉRT Bácskában szervezte a pártot Mint társadalmunk történelmi Jelentőségű átalakulásának cselekvő részesét kérdezem Szabó Istvánt az 1936 utáni évekről. Egyet­értünk abban: ahhoz hogy cselekedeteinek indíttatása egyértelmű, világos legyen, éle­tének korábbi fordulóiról, körülményeiről is ejteni kell néhány szót. Szabó István: — Olyan politika, amely az embereket szembeállítja egymással, nem lesz tSbbé. — A Viharsarokban levő Nagy­kamarásra való vagyok. Mint Is­mert, hazánknak az a része már negyvennégy október 8-án fel­szabadult. Nekem talán az éle­temet mentette meg ez a korai fordulat. Előtte néhány nappal ugyanis a csendőrök összeszed­tek bennünket, hogy akadályoz­zuk meg a szovjetek bevonulá­sát. Ennek megkísérlése Is egyen­lő lett volna az öngyilkossággal: a magyar katonák józan érveire hallgatva visszafordultunk. Csak­hogy a csendőrök már vártak bennünket: nem mindenki tért haza azok közül, akiket akkor elvittek. Nekem sikerült meg­szöknöm, de nem tudom, ml lett volna velem, 'ha pár nappal ké­sőbb föl nem szabadulunk. — Most majd jobb világ jön ránk, szegényekre — mondta akkor édesapám. Hatan voltunk testvérek, a szüléink birtokában lévő két hold föld nem tartott el bennünket, nélkülöztünk eleget. Innen ered az új társadalmi rend­szer iránti elkötelezettségünk. Anna nővéremmel együtt lép­tünk, be a pártba 1945-ben. Ettől kezdve ez az elkötele­zettség ' határozta meg Szabó István életének alakulását. A főbb állomások: 1949-ben egyike volt a nagykamarás! első tszcs-t megalakító tagoknak. Traktoros iskolába küldték. 1950-ben Vas- kútra költöztek felesége nagy­szüleihez. 1951-ben elkezdte Ba­ján az egyhónapos pártiskolát. Mielőtt befejezte, megkérdezték tőle, vállalná-e Vaskúton a csúcs- titkári teendők ellátását? Öröm­mel mondott igent. Később Her­cegszántón volt rá szükség — ugyanebben a pozícióban. 1953- ban öthónapos pártiskolát végzett, 1954-ben a bajai városi pártbi­zottság titkára lett. Azonkívül, hogy elvégezte az egyéves párt­iskolát Budapesten, semmi rend­kívüli nem történt vele — 1956 október 23-ig. — Aznap reggel — emlékezik vissza Szabó István — a rádióból arról értesültünk, hogy nyugtala­nító a közhangulat a fővárosban. De azért úgy mint máskor, be­mentünk.a pártbizottságra. Meg­beszéltük, hogy szétnézünk a környező községekben, mi a hely­zet? Így kerültem Bácsbokodra, ahol Illés János községi párttit­kár tőlem kérdezte: mi történik? Nem tudtam válaszolni. Másnap már arról értesültünk a rádió­ból, hogy fegyveres harcok van­nak Budapesten. De hogy ne­künk ml a teendőnk, arról sem­milyen tájékoztatást nem kap­tunk. Huszonhatodlkán, huszon- hetedikén megalakultak a mun­kástanácsok, mi pedig 30-án, pártmunkások kimentünk a csá­vói yi úti laktanyába. Ügy dön­töttünk, akkor éjjel visszafoglal­juk a városi tanács épületét és a pártszékházat. Tizenkilencen „beöltöztünk" — tartalékos tiszt voltam —, s katonákkal, tisztek­kel éjjeli őrjáratot tartottunk a városban. Engem a tanácshoz küldtek; lefegyvereztünk és a vaskúti laktanyába vittünk on­nan húsz embert. November el­sején még az utcán járkáltunk, de harmadikán már nem volt ta­nácsos kitenni a lábunkat. Ne­gyedikére Vince Ferenc bajai ta­nácselnök telefonált a lakásom­ra, hogy megjöttek a szovjet csa­patok. Másnap már mi, városi párttltkárok mindhárman a he­lyünkön voltunk, de a rendet még csak végtelennek tűnő na­pok múlva sikerült helyreállíta­ni. November végén megalakult az MSZMP, a bajai járási bizott­ság első titkárának engem vá­lasztottak. Ebbéli tisztségében minden erejével a társadalmi konszoli­dáció megteremtésén, megszilár­dításán munkálkodott. — December első napjaiban Vaskútra mentünk, hogy meg­szervezzük az MSZMP községi bizottságát. Odakint kisebb cso­portosulás támadt, a rendbon-1 tók bejöttek a terembe és azt mondták, aki magyar, most nem pártot szervez. Közben tudomá­sunkra jutott, hogy a tsz-ekből széthordják a közös vagyont. Ezt megakadályozni mentünk aztán községről községre. Azt mondtuk mindenhol: aki akar, lépjen ki, de a többiek készüljenek a me­zőgazdasági munkára. Garán, Felsőszentivánon nagyon rossz volt a hangulat. Ilyeneket kér­deztek: lesz-e továbbra is ku- láklista, begyűjtés? A józan ész­re hallgatva válaszoltunk: olyan politika, ami az embereket egy­mással szembe állítja, nem lesz többé. Térségünkbe végül is 1957 elején minden településen megalakultak az MSZMP szer­vei, bizottságai. — Az elsők között fejeződött be ebben a járásban a mezőgaz­daság szocialista átszervezése is. Az ez alkalomból rendezett gyű­lésen részt vett Kádár elvtárs. Nem akartam, mégis pohárkö­szöntőt kellett mondanom. Arról szóltam, ami bennünket akkor leginkább foglalkoztatott. Hogy eddig eljutottunk, de a tovább­lépéshez támogatásra — legalább 22 millió forintra van szüksé­günk. Kádár elvtárs így vála­szolt: No lám, alig hogy megszü­letett a gyerek, máris követel. Maga, titkár elvtárs könnyen be­szél: kiteszi a járás határát jel­ző táblát, hogy itt már befejező­dött. De én még nem tehetem meg ugyanezt Hegyeshalomnál... Ügy elszégyelltem magam, hogy elnézést kértem, de Kádár elv­társ azt mondta: sok ilyen elkö­telezett elvtársra , van szüksé­günk ,.. Szabó Istvánt később a Bajai Vörös Fény Tsz elnökének vá­lasztották, majd a szövetkezetek egyesülése után az Augusztus 20. Tsz ‘ párttitkára volt 1983-ig, azaz nyugdíjba vonulásáig. A Bácskai és Duna melléki terüle­ti szövetségnek alakulásától kezd­ve küldötte volt, a szövetség kü­lönböző bizottságaiban elnök­ként dolgozott. A NEB-nek 25 éve tagja — ezen belül a mező- gazdasági szakcsoport vezetője —, jelenleg az MSZMP bajaszent- istváni (10. számú) alapszerve­zetének titkára. Elégedett em­bernek vallja magát. — Vdn három gyerekem, hat unokám és „elegendő” munkám. Társadalmi megbízatásaim to­vábbra is annyi időt vesznek el tőlem, mint ha aktívan dolgoz­nék. Két alkalommal kapta meg a Szocialista Hazáért Érdemren­det, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, a Mezőgazdaság Ki­váló Dolgozója miniszteri, és a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. Tulajdonosa a Fel- szabadulási Jubileumi Emlék­éremnek, a Munkás-Paraszt Ha­talomért Emlékéremnek, a Pro Űrbe, a Kiváló Népi Ellenőr, va­lamint a TOT által adományozott Kiváló Dolgozó kitüntetésnek. November 4-én a népi ellenőr­zésben végzett munkája elisme­réseként a KNEB emlékplakett­jét vette át. Almásl Márta A KISTELEPÜLÉSEK ÉS A TANYA VILÁG ÁRUELLÁTÁSA Ne csak az áfészek viseljék a terheket! Űj bolt Alsócebin és Ökör din A Kiskőrös és Vidéke Áfész elnöke, Pétervárl János a fo­gyasztási szövetkezetek X. kong­resszusán a kistelepülések népes­ségmegtartó-képességének poli­tikai Jelentőségéről beszélt fel­szólalásában. Ezze^kapcsoMtban megjegyezfe^iogy^í utóbbit elő­segítette az 93 éves rekonstruk­ciós program, melynek során a kistelepüléseken és a tanyavilág­ban 107 kereskedelmi egységet 45 millió forintos költséggel felújí­tottak. Korszerűsítették, kicserél­ték a berendezéseket, szociális helyiségeket alakítottak ki, javí­tották munkakörülményeiket. Bő* vült az áruválaszték. Megjelent a boltokban a vágott baromfi, a mirelit-, a töltelékáru, ami most már a kistelepüléseken is igény­ként jelentkezik. O A kiskőrösiek kiállításon bemutatott áruajánlata. A csehszlovák szakemberek főként a kozmetikai cikkek, ruhaneműk, élelmiszerek érdeklik. Vasipari, tartós ipari cikkeket adnak helyettük. (Straszer András felvétele) “Kiskőrösön, az áfészközponitban visszaemlékezve hozzászólására, az elnök egy érdekes számot említ. A felújított üzletekben az átlagnál jobban nőtt a kereskedelmi forgalom, 1985-ben például 24 száza­lékkal emelkedett az előző évihez viszonyítva. — Tizennégy tanyai boltunk van, ezeket mind felújítjuk, a rekonstrukciós program egy része már kész, a kiskőrösi határban például Alsócebén és Ökördln létesítettünk új boltot — mondja Pétervári János. — Az a tervünk, hogy a tagság mozgósításá­val folytatjuk a rekonstrukciót. Bízunk abban, hogy a célrészjegyek révén folyamatosan meg tudjuk va­lósítani terveinket. A továbbiakban arról beszélgetünk, ami a kong­resszusi felszólalásban is szerepelt, hogy ezeknek a boltoknak az ellátása több áldozatot kíván. — A tanyai boltokban dolgozó emberek gyalog, biciklin, motoron, gyakran esőben, sárban 10—20 kilométert tesznek meg naponta. Van olyan tanyai bolt, amelybe a nagykereskedelem nem szállít, mert nem gazdaságos számára. A tejipar csak a mű­úton megközelíthető boltba viszi ki az árut, a sü­tőipar pedig csak 100 kilogramm feletti mennyisé­get szállít, ha az igény ennél kisebb, akkor csak 2—3 naponként juttatja ki az üzletbe. Pedig a tej és a kenyér igazán napi szükséglet — bosszanko­dik, majd hozzáteszi: Mit lehet ilyenkor tenni? Kiszállítja az áfész, ami természetesen többletkölt­séggel jár. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a külte­rületi boltok általában veszteségesek. Szóltam a kongresszuson aról is, hogy van a megyében 7 moz­góbolt, ami sokat segít az ellátásban, de ezek is veszteségesek a szövetkezeteknek, évente 1 millió forint körüli a ráfizetés. — Az említettekkel együtt az áfészek tudomásul veszik, hogy a kistelepülések lakóinak ellátása to­vábbra is döntően az ő feladatuk. Ez a kongresszu­son is elhangzott. Azzal viszont nem tudunk egyet­érteni, hogy az összes terheket csak az áfészek vál­lalják. A Belkereskedelmi Minisztérium is hozzá­járul a gazdaságilag elmaradott térségek, települé­sek üzlethálózatának rekonstrukciójához. Sajnos, Bács-Kiskun megye nem szerepel a tervekben, pe­dig közismert, hogy az ország legnagyobb tanyás megyéje. A ritkán lakott településeken drágább az ellátás. Éppen ezért ezeket külön kellene kezelni, még a kistelepülésektől is elválasztva. A tanyai és a ritkán lakott települések áruellátá­sa a kiskőrösi áfésznél is veszteséges. A szövetke­zet nemcsak a város, hanem 7 község alapellátá­sáért felelős, amely összesen 32 ezer embert érint. — Az idei várható forgalmunk 1,2 milliárd fo­rint. A veszteségeket más ágazatok nyereségével igyekszünk ellensúlyozni. A többi között tovább­fejlesztjük az élelmiszeripari ágazatokat és a nagy­kereskedelmi tevékenységet. Eredményes a nem­zetközi árucsere is. Nemrég csehszlovák kereske­delmi szakemberekből álló delegáció járt nálunk, megtekintette árukínálatunkat. Egyúttal megkötöt­tük a jövő évi együttműködési szerződést is — tá­jékoztat az áfész elnöke. Kereskedő Sándor HANGVERSENYJEGYZET Születésnapi műsor Nem tudom, hányán jelentek meg az alapítók, a régi tagok kö­zül a napokban a Kodály iskola dísztermében, a Kecskeméti Pe­dagógus Énekkar ünnepi hang­versenyén, annyi azonban bizo­nyos, hogy a program kezdete előtt néhány perccel már sem ülő-, sem állóhely nem akadt a helyi­ségben. Ezúttal természetes is, hogy a rendkívüli érdeklődés egy része nem a megszólaló mu­zsikának, hanem a megszólalta­toknak: a huszonötödik születés­napját ünneplő, Erdei Péter kar­nagy által vezetett vegyeskarnak szólt. Azokat, akik már nem le­hettek itt, de a kezdeti években, évtizedekben hitükkel, lelkesedé­sükkel, munkájukkal tehetsé­gükhöz mérten hozzájárultak ahhoz, hogy ezen az estén így szólalhassák meg a kórus, Kecs­kemét zeneszerető lakossága ne­vében ünnepi bevezető idézte meg. 1977 óta áll a kórus élén mai vezetője, aki sokat tett, s tesz azért, hogy munkatársai nem kis áldozatot vállalva minden körülmények között szívügyük­ként tarthassák számon a zenét. A kórus sikerlistáján számos ese­mény sorakozik, szerepeltek Finnországban, Csehszlovákiá­ban, Ausztriában, elismerést sze­reztek a hazai kórusművészetnek Olaszországban is. A legutóbbi országos minősítésen „Fesztivál­kórus diplomát” kaptak. Az ünnepi műsoron az utóbbi időben tanult legkedvesebb mű­vek sorakoztak; a kórusirodalom klasszikus szerzői mellett Liszt Ferenc és Kodály Zoltán alkotá­sai csendültek fel. (Egy részük a közelmúltban Szolnokon, a pe­dagóguskórusok alföldi találko­zóján, ezt megelőzően pedig Olaszországban is nagy sikert aratott.) A program elején friss, inven- ciózus előadásban XVI. századi angol és olasz műveket hallhat­tunk. Az elsőként megszólaló al­kotás címe Flora gave me fairest flowers, szerzője John Wilbye, a XVI. század fordulóján élt kivá­ló angol madrigálkomponista. Egy mű erejéig megszólaltatta a kórus ezeknek az éveknek olasz vckális zenéjét is, a kortárs, ko­ra hangszeres és énekes zenéjét megújító Giovanni Gabrieli Mis­sa Brevis-ét. Az est első részét Kodály vegyeskarra komponált remekei . zárták, a lendületesen, magával ragadó Játékossággal formált Norvég leányok, majd ezt követően az egészen más ka­rakterű, drámai sodrú Székely­keserves. Kodály művészetétől er­re az estére a megrázó % erejű (1947-ben született), gyakran fel­csendülő 114. Genfi Zsoltárral búcsúzhatott a közönség. Az est második felében Liszt Ferenc: Via crucis című vegyes­karra, örgonára, • szólóhangokra írott műve hangzott el, melyet a kecskeméti közönség először a Liszt-évforduló tiszteletére a ta­vaszi fesztivál nyitó koncertjén hallhatott. (Orgonán kísért ezút­tal Miskolczi Katalin.) Erdei Péter határozottan vall­ja, hogy Kecskerhéten Katona éi Kodály műveit gyakrabban kel­lene példaadó szinten a közönség elé vinni. A kórus egyik legfon­tosabb feladatának tartja, hógj Kodály /műveit a tőlük telheti legjobb színvonalon szólaltassál meg. Azt már az ünnepi hang­versenyen elhangzott program | bizonyítja, hogy milyen szinten képes a kórus zenei feladatokho: felnőni. A kiemelkedő színvona­lú szerepléssorozatok egyik ered­ményeképpen Kecskemét elnyer­te az előjogot, hogy 1987 májusá­nak elején megrendezhesse a pe dagóguskórusck országos találko kóját. K. J. Változások a Munka Törvénykönyvében Szabadság — Tartozáslevonás 33 százalékig — Az igazolatlan mulasztás következményei November elsejétől egyszerű­södtek, egyben szigorodtak a folyamatos munkavégzést bizto­sító, a dolgozók érdekeit védő egyes rendelkezések. A gazdál­kodó szervezetek kollektív szer­ződésükben, munkaügyi sza­bályzatban többnyire napi, heti, esetleg havi keretben írták elő a munkaidőt. A biztonságos vál­lalati tervezés, a rövidített mun­kahétre történt átállás miatt, a munkaidőalap jobb kihaszná­lása, a hatékonyabb termelés, a lakosság ellátásának biztosítá­sa és a munkafegyelem megszi­lárdítása érdekében előírták az évi munkanapok számát. A Mi­nisztertanács heti ötnapos mun­karendnél az évi munkanapok számát 255 napban határozta meg. Az e napokon a rendes (át­lagos) munkaidőben végzett mun­ka nem minősül túlmunkának. Üj rendelkezés, hogy a gazdál­kodó szervezet termelési, gazdál­kodási érdekből — a kollektív szerződés módosítása nélkül — előre nem látható körülmény miatt elrendelheti a munkanap­nak szabadnappal való felcseré­lését. Ehhez azonban a helyi szakszervezeti szerv előzetes egyetértését meg kell szerezni. Termeléskiesést okoz, a folya­matos munkát akadályozza a munkahelyről engedéllyel eltá­vozás is, magánügyek intézésére. Sok esetben anélkül engedik el a dolgozót, vagy utólag tudomá­sul veszik távolmaradását, hogy vizsgálnák ennek indokoltságát. Pedig a magánügyek többsége ma már munkaidőn túl intézhe­tő. Az új jogszabály szerint a munkáltató munkaidőben való eltávozást vagy más tevékenysé­get csak akkor engedélyezhet, ha az ügy a munkaidőn kívül nem végezhető el. Ha a dolgozó nem a jogszabály­ban megengedett okból (ható­sági, bírósági idézés, katonai ügyek intézése, véradás, közeli hozzátartozói halála) hiányzik a munkából, arra az időre, ez ér­vényes jogszabály szerint mun­kabér nem illeti meg. Az új sza­bály azonban lehetővé teszi, hogy a dolgozó a munkáltatóval meg­egyezzen, és elvégezze elmaradt munkáját. Ez a munkavégzés vi­szont nem kerülhet túlmunka­ként elszámolásra. Az új sza­bály egyértelművé teszi, hogy át­menetileg más munkakörben vég­zett munka esetén a dolgozót a ténylegesen betöltött munkakör­re előírt munkabér illeti meg. Ez nem lehet kevesebb a mun­kaszerződésben meghatározott munkakörben elért átlagkere­seténél. • Korábban többször problémát okozott a vállalattól elkerült dol­gozó tartozásának a munkabér­ből való közvetlen levonása, pél­dául tüzelőtartozás. Előleg ese­tén a munkáltatók feltüntették ezeket a távozó dolgozó MIL- lapján, de a még esedékes járan­dóságából nem vonhatták le. Az új szabály egyszerűsítette az el­járást. A rendelkezés szerint a munkaviszonyát felmondással vagy jogellenesen megszüntető, valamint a fegyelmi úton elbo­csátott dolgozó tartozását a munkáltató a dolgozó munkabé­réből — legfeljebb annak 33 szá­zalékáig terjedően — levonhatja. A munkáltató azonban ebben az esetben is köteles követelését kártérítési határozattal, illető-' leg fizetési felszólítással . érvé­nyesíteni. Ha a jogerős határozat megállapítja, hogy a követelés és így a levonás is egészben vagy részben alaptalan volt, a levont összeget a határozatnak megfe­lelően vissza kell fizetni. A Munka Törvénykönyve ed­dig is lehetővé tette, hogy fe­gyelmi vétség elkövetése esetén a munkáltató kizárja dolgozó­ját egyes kedvezményekből, jut­tatásokból, vagy azok csökkentését a fegyelmi határozatban elren­delje. A munkahelyéről igazo­latlanul hiányzót november 1- jétől fegyelmi büntetés nélkül is sújtják a szankciók, mégpedig már egy igazolatlan mulasztott nap esetén is. Kimondja a jog­szabály. hogy a Munka Törvény- könyvében meghatározott jutta­tások mulasztott naponként egy­negyedükkel csökkennek. A kol­lektív szerződés további vagy szigorúbb anyagi jogkövetkez­ményt is előírhat, és annak al­kalmazását az igazolatlan késés­re is kiterjesztheti. Az előbbiek szerint' csökkente­ni vagy megvonni kell a termé­szetbeni juttatást, a kedvezményes beszerzést, a prémiumot, a ré­szesedési (érdekeltségi) alapból járó év végi juttatást. Az új sza­bály ezekben az esetekben ki­zárja azt a korlátozást, hogy a megvonás (a csökkentés) a dol­gozó havi átlagkeresetének IQ százalékát, illetve a fegyelmi eljárás mellőzésével egy nap­tári évben kiszabott bünteté­sek együttes összege a dolgozó havi átlagkeresete felét nem haladhatja meg. Az igazolatla­nul hiányzó és rendszeresen el-, késő dolgozók tehát a jogsza­bályban előírt mindenféle jutta­tásból és kedvezményből teljes egészében kizárhatók. Az igazo­latlan hiányzással együttjárhat a munkaviszony megszüntetése is. Az új szabály ugyanis azt is kimondja, ha a dolgozó munka­helyén egymást követő három / munkanapon át igazolatlanul nem jelenik meg, munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában el­töltött nappal megszüntetheti. Ha a dolgozó utólag alapos ok­kal kimenti magát, kérelmére a munkaviszonyt vissza kell állí­tani. A rendes szabadság kétharma­dát, ha a kollektív szerződés en­nél többet nem határoz meg, a dolgozó részére egybefüggően kell kiadni. A dolgozó nőnek és a gyer­mekét egyedül nevelő apának járó pótszabadságot ennél figyel­men kívül kell hagyni, ami ter­mészetesen nem vész el. Ha a két­harmad szabadság kiszámítása­kor töredéknap keletkezik, le­felé kell kerekíteni. A dolgozó összefüggő pihené­sét biztosítja az a rendelkezés, hogy a szabadság kettőnél több részletben csak a dolgozó kéré­sére adható ki. A szabadságot esedékességének évében kell ki­adni. Munkatorlódás esetén leg­később a következő év március 31-ig. A kollektív szerződés nem írhat elő ettől eltérő rendelke­zést. Más eset, ha a dolgozó be­tegség, vagy személyét érintő, elháríthatatlan akadály miatt nem tudta kivenni a szabadságát. Ilyen esetben az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 na­pon belül kell a szabadságot ki­adni. Üj az is, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkál­tató — a termelési, gazdálkodási és egyéb feladatok figyelembe­vételével — szabadságolási terv­ben határozza meg. A dolgozót előzetesen meg kell hallgatni és kívánságát a lehetőségekhez ké­pest figyelembe kell venni. Vál­tozatlan az a szabály, hogy a dolgozó munkaviszonya első hat hónapjában szabadság kiadását nem igényelheti. A szabadságra vonatkozó új rendelkezéseket az 1987. évre já­ró szabadságra kell először al­kalmazni. * * A munkaügyi ' döntőbizottság eljárását megindító kérelmet a kézbesítést követő 15 napon be­lül lehetett előterjeszteni. Az új szabályozás kiterjesztette azok­ra az esetekre is, amikor a dol­gozó munkaviszonya közös meg­egyezésen vagy a dolgozó nyilatko­zatán, illetőleg igazolatlan mu­lasztásán alapul. A 15 napos ha­táridő a munkaviszony megszün­tetésére, a munkakönyv kiadásá­ra vonatkozó munkáltatói érte­sítést követő napon kezdődik. A dolgozót a munkáltató köteles erről tájékoztatni. Dr. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom