Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-17 / 296. szám

1986. december IT. • PETŐFI NÉPE M 3 A VAJDASÁGBAN JÁRTUNK I. Jószomszédság, együttműködés • Tárgyalóasztalnál a magyar és a jugoszláv delegáció. Újvidéken, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság­ban a Vajdaság Szocialista Au­tonóm Tartomány Képviselőhá­za Végrehajtó Tanácsának elnö­ke, Jón Srbovan fogadta dr. Gaj- dócsi Istvánt, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökét és kísé­retét. A fogadtatás szinte nélkü­lözte a protokolláris szabályokat, testvéri, baráti volt, s a tárgya­lóasztal mellett megkezdődött az érdemi munka, A két tárgyaló küldöttség, a két ország közötti jószomszédi viszonyból és együttműködésből kiindulva, támogatja és ösztönzi' a mezőgazdaságban, az iparban, az építőiparban, a közlekedésben és távközlésben, a vízgazdálko­dásban, a tudományban és tech­nikában, a kulturális élétben és közművelődésben, a tájékozta­tásban, az idegenforgalomban és a sportban eddig elért eredmé­nyeket, törekszik azok továbbvi­telére. Egyhangúan állapították meg, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban nincs kellő mértékben kihasználva a két gaz­daság kiegészítő jellege és piac­közelsége nyújtotta lehetőség. Ezért, határoztak úgy, hogy le­hetőségeket teremtenek az ipari és a mezőgazdasági nagyüzemek, továbbá a tudományos kutatóin­tézetek együttműködésének fej­lesztéséhez, az eredmények gya­korlati alkalmazásához a vető­mag- és a szántóföldi növényter­mesztés, a zöldség- és gyümölcs­termesztés, az állattenyésztés, a gyógynövény termesztés és -fel­dolgozás, a növény- és állatvéde­lem, valamint a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozásában. A tárgyalóküldöttségek kifeje­zetten fontosnak tartották, hogy az építőipari szervezetek fokoz­zák a tervezésben, a lakásépítés­ben, az építőipari létesítmények megvalósításában és az épület- anyag-cserében való együttmű­ködést. A határmenti gazdasági-együtt­működés az utóbbi években nem fejlődött a lehetőségek szerint, ezért teljes volt az egyetértés abban, hogy ennek okait fel kell tárni, s az illetékeseknél javas­latokat kell tenni a fejlődés meg­gyorsítására. Ügy vélték, hogy a gazdasági jellegű vásárokon, ki­állításokon való közös részvétel hozzájárul a kishatárforgalmi árucseréhez. A kétoldalú értéke­lés szerint a művelődési és a köz­oktatási kapcsolatokkal 'elége­dettek lehetnek, ám nem ártana ezeket új elemekkel gazdagítani. Ösztönözni kell a tudományos és felsőoktatási intézmények köz­vetlen együttműködését, továb­bá a szakemberek és szakértők, a műszaki dokumentációk és mű­szaki információk cseréjét. A magyar és a jugoszláv kül­döttség értékelése szerint az egészségügyi intézmények együtt­működésére — a kölcsönös tá­jékoztatás, a legkorszerűbb gyó­gyítási módok tapasztalatainak kölcsönös kicserélésére — meg­van a lehetőség. Emellett meg­vizsgálják a speciális egészség- ügyi szolgáltatások kölcsönös igénybevételének lehetőségét. Az idegenforgalomban és a sport­ban sincs minden lehetőség ki­használva, tehát ebben a vonat­kozásban is várhatók a közvet­len tárgyalások. A tájékoztatás is szóba került, s úgy döntöttek, hogy itt is szorosabbra kell fűz­ni a tartomány és a megye kap­csolatát. . Nem érdektelen megemlíteni, hogy dr. Gajdócsi István javasol­ta: indítványozzák az államok illetékes szervénél Bácsalmás— Bájtnak között kishaitárátkelő hely megnyitását. Jón Srbovan a ja­vaslatot elfogadta, s kifejezte készségét, hogy ezt az indítványt eljuttatja az illetékesekhez. Ezen­kívül jó néhány konkrét munka- kapcsolatra született elvi meg­állapodás, amelyet a Bács me­gyei, illetve a Vajdaságban mű­ködő gazdasági egységek, mun­kaszervezetek kötnek majd meg. A tárgyalások során az együtt­működési okmány — amelyet a szakértők már korábban elkészí­tettek — sokat változott, jó né­hány új pont került bele. A dél­előtti tárgyalás napján este már újból készen álltak az aláírásra szánt okmányok, magyar és szerbhorvát nyelven, ekkor, tör­tént meg az ünnepélyes aláírás. Gémes Gábor Fenyőfavásár Választok van, de az árra érdemes vigyázni Az alföldi talajhoz és az itteni éghajlathoz jól alkalmazkodó, hosszú tűlevelű erdei és fekete­fenyő a Duna—Tisza közén egy­re nagyobb területeket hódít meg magának. Ezért van az, hogy „karácsonyfaként” mind nagyobb mennyiségben jelenik meg a pia­con. Mi, Bács-Kiskun megyeiek nem egyszerűen megszoktuk, de egyre inkább meg is kedveljük ezt a fajtát, már elképzelni is nehezen tudjuk, hogy Magyaror­szág több vidékén kizárólag - a lucfenyőt tekintik karácsonyfá­nak. A belkereskedelem által for­galmazott fák túlnyomó részét — 65 százalékát — teszi ki ez a rö­vid tűlevelű, a Dunántúlon, hegy­vidéken nevelődő fajta. Pedig az erdei és fekete fenyő „prak­tikusabb”, mivel nem szárad el, nem hullajtja leveleit. Igaz, leg­többje nem is olyan takaros, mint a „klasszikusnak” számító társa, Am ez sem lesz mindig így. Az alföldi erdőgazdaságok elkezdték a karácsonyfának való erdei és fekete fenyő telepítését, a célnak megfelelő módon, egymástól ak­kora távolságra, hogy körös-kö­rül egyforma ágakat hajtsanak. Pár év múlya jelennek meg ezek a fácskák a piacon, javítva a kí­nálaton. Emellett a mennyiség is érdek­li a . vásárlókat. Nem véletlenül, hiszen volt rá eset — legutóbb nem is olyan régen —, hogy ke­vésnek bizonyult a kínálat, an­nak reakciójaként, hogy az azt megelőző évben sok fenyőfa a ke­reskedők „nyakán” maradt. Az elmúlt egy-két esztendőben álta­lában elegendőnek bizonyult a felhozatal, ezt ígérték most is a kereskedelmi cégek: a megyénk egész területén forgalmazó Kon- zum Kereskedelmi Vállalat, a Zöldért-kirendeltségek, a helyi áfészek. /Maguk a termelők, az erdőgazdaságok, kisebb mennyi­ségben a tsz-ek is árusítanak fe­nyőfát. Mellettük a „magáno­sok” — kiskereskedők, viszont­eladók, kistermelők — segítenek be az ellátásba. Az egyéni vállalkozók — ide­értve a szerződéses üzemeltetésű boltok kereskedőit is —, általá­ban magasabbra srófolják a fe­nyőfa „szabad” árát. Hozzátarto­zik a képhez: a kereskedelmi cé­gek is többe számolják a kará­csonyfának való méterét, - darab­ját, mint tavaly. De csak annyi­val, amennyivel többért vásárol­ják a termelőtől, illetve amenjr- nyivel [többe kerül a szállítása. A Zöldért kecskeméti kiren­deltsége például az egy- és más­fél méteres erdei és fekete fe­nyőnek 55 forintért adja darab­ját, a másfél és két méter közöt­tieket 58-ért, a lucfenyő méterét 38-ért. Ugyanennek a cégnek a szerződéses üzemeltetésű boltjai lényegesen drágábban kínálják portékájukat (amit természete­sen nem a kirendeltség által vá­sárolt készletből kapnak). Miért találnak vevőre azok a fenyők is, amelyekért valósággal elképesz­tő árat szabtak? Az a vélekedés, mely szerint a drágább jobb is, szebb is, e portéka esetében nem mindig igaz... Kivéve az ezüstfenyőt, aminek darabját igen magas áron szá­mítják. A kiskunhalasi tanács­hoz befutott előzetes jelzések sze­rint 450 forintért adják a város­ban a Szeged és Szőreg környé­kéről szállított különlegesen szép, gyökeres fenyőfát. Mivel át­telepíthető, karácsony után a kert dísze lehet. A. M. Mezőgazdaságunk nemzetközi összehasonlításban A Központi Statisztikai Hivaital közzétette a „Me­zőgazdasági termelés ár- és költségviszonyai nemzetközi összehasoml ításbain" című kiadványát, amely az 1975 és 1984 évek közötti idő­szakra vonatkozó adatokat tartalmazza. A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a világon majd’ min­denütt drágult a mezőgaz­dasági termelés. Magyaror­szágon a termelői árak 50 százalékkal növekedtek. -Az emelkedés jónéhány or­szágban többszöröse a tíz évvel ezelőttinek — Jugo­szláviában például nyolc­szorosa. A termelői árak növekedésének c*ka elsősor­ban az, hogy jelentősen drágultak a műtrágyák, nö­vekedett az üzemanyag, a átlalában az energia költ­sége. Magyarországon a termelői árak — az ötven­százalékos emelkedés dacá­ra — az átlagosnál szeré­nyebb mértékben- változ­tak; az árpái például 9,7 százalékkal lett drágább egy évtízed alatt a tojás és a vágott sertés termelői ára viszont nálunk is 64, Illetve 62 százalékkal nőtt. A statisztikusok által vizsgált 18 ország döntő többségében tovább nyűt az agrárolló, azaz a mezőgaz­dasági áruk és az előállítá­sukhoz szükséges, elsősor­ban ipari termékek árai közötti különbség majd’ mindenütt a mezőgazdaság rovására növekedett Ma­gyarország e listán ét ötö­dik helyen áll. Az állati termékek árvál­tozása az elmúlt évtizedben világszerte a növényekéhez hasonló volt a termelői ár növekedése többnyire 2—3- stzoros. Magyarországon az állati termékek árainak emelkedése nagyobb mérté­kű volt, mint a növényeké, azonban csak Svájcban, az NSZK-ban és Csehszlová­kiában volt a hazánkénál kisebb mértékű a növeke­dés. Kit képviseljen a tanácstag? A közelmúltban jelen vol­tam a bajai városi tanács ülé­sén. Minden á megszokott rendben történt: a testület meghallgatta az elnöki tájé­koztatóit, majd megállapították a következő év munkatervét. A tanácstagok helyesnek ta_ lálták a végrehajtó bizottság tevékenységét, a jövő évi ülés­tervvel is egyetértettek. Az jjj 1987-es költségvetés összeál- lításához előzetes állásfoglalás készült, amelyet minden vá­lasztókörzet képviselője írás­ban megkapott, és tanulmá­nyozhatott. A pénzügyi osz­tályvezető szóban is megin- ' / dokolta az egyes költségvetési tételeket, bizonyítva, hegy ha az anyagi lehetőségek szeré­nyek is, a város fejlődése nem áll meg. sőt talán — okos gaz­dálkodással — nem is válik lassúbbá. Ekkor felállt egy tanácstag, és ékes szavaikkal, meggyőző erővel kifejtette a vélemé­nyét, miszerint á szennyvíz­csatorna-hálózat bővítése az ő körzetében a legindokoltabb. Érvei átgondoltak, megalapo­zottak voltak. Meggyőztek ar­ról, hogy ez a beruházás nem illethet más kerületet, mint a kiscsávolyit, amely nagyon Íj5 mélyen fekszik, a kiskertek­ben minden kapavágásra fel­tör a szennyvíz. Dolgozó em­berek, nyugdíjasak lakják a városiészt, akik megérdemlik, hogy az elemi komfort iránti igényük teljesüljön. — Egyéb­ként, ha nem épül meg a csa­torna, nem merek a válasz­tóim szemébe nézni — fejez­te be felszólalását a .tanács­tag. — A Dózsa György út mel­lett van a Kismotor gyártele­pe. Ez a vállalat a szennyvíz- elvezetéshez majd 6 millió fo­rinttal hozzájárul. A pénzesz­közök társításával sokkal több lakást lehetne bekötni a csatornahálózatba — bizonyí­totta igazát a- másik körzet képviselője. — Helytelenítem az ilyen vitát. Nem képviselhetjük csak egy-egy csoport érdekeit. Messzebbre kell néznünk, az egész város fejlődését kell szem előtt tartanunk — mond­ta a harmadik hozzászóló. Három rokonszenves véle­mény: úgy éreztem, mindhár­muknak igaza volt. Megkér­deztem néhány szomszédomat: hogyan döntene, ha ő lenne a tanácstag? Ügy gondolták, hogy elsősorban a Duna utca parkosítását szorgalmaznák, tudniillik számukra a legfon­tosabb a saját környezetük rendbehozása. A kérdés tehát így hang­zik: kit képviseljen a tanács­tag? A választóit vagy a na­gyobb közösséget? — A" ta­nácstörvény választ ad a kér­désre: „a tanácstag a tanács­ban választói képviseletében van jelen, a választókerülete érdekeit köteles képviselni”. Egyértelmű, hogy itt csoport­érdekről van> szó, amely nem állhat szemben a társadalmi érdekkel. Azt kell tehát el­dönteni, hogy mikor egyezik meg a választókörzet érdeke a településével. Ehhez a dön­téshez a tanácstagnak széles látókörrel és jó ítélőképesség­gel kell rendelkeznie. A helyi igények felismerése és képviselete talán még a könnyebb dolog. Ha viszont két városrész is igényli — jo­gosan — a szennyvízcsator­nát, akkor olyan njfgoldást kell keresni, amely mindkét terület lakói számára elfogad­ható. Ez a testület feladata. A tanácstag pedig képviselje csak bátran, határozottan a választókörzete polgárainak érdekeit, akiknek bizalma e tisztségbe emelte! Ügy, amint ezt a bajai tanácsülésen tet­ték. Gál Zoltán Kiskőrösi városszépítők Az egyesület neve: Városvédő és Szépítő Egyesület. Székhelye: Kiskőrös. Jelvénye: a tájház homlokzata és egy kőrisfa. Közös gondolkodás A kiskőrösi népfrontszékház ajtajában a tanács vezetői fogad­ják — a népfronttitkár társaságá­ban — az érkezőket. Odabenn, a benépesülő tanácsteremben az őszhajú nyugdíjastól . a piros nyakkendős úttörőkig minden korosztály képviselői megtalál­hatók. Az asztalokon alapsza- bály-tervézetek és kitöltésre vá-' ró belépési nyilatkozatok. A vá­rosvédő és -szépítő egyesület ala­kuló ülésére gyűltek össze, mint­egy negyvenen. Megóvásra méltó értékek Amint már a fogadtatásból is kitűnt, Kiskőrösön a „városiéig lesztósért hivatalból felelős in­tézmények is részt vállaltak az> új egyesület szervezésében. Hogy miért? Rögtön kiderül - Juhász István tanácselnök-helyettes sza­vaiból. Bevezetésül ő tart rövid tájékoztatót a népfront szárnyai alatt országossá bővült városvé­dő mozgalomról, s a lehetséges helyi célokról. ■Műemlékekben ugyan nem bő­velkedik Kiskőrös, ám szép számmal akadnak sajátos hangu­latú utcái, terei. Jellegzetes al­földi kisváros, szép természeti környezetben. Mindezek meg­óvásra méltó értékek. Azt is elmondja az elnökhe­lyettes, hogy az utóbbi időben többen szóvá tették különböző fórumokon: miért ne lehetne Kiskőrösön is a várost féltő, fej­lődéséért felelősséget érző embe­rekből egyesületet létrehozni? A fürdőépítő társulat tevékeny­sége bizonyítja, hogy van értel­me az összefogásnak. A gömbakácoktól a szlovák házakig Végétért a megnyitó, s most ülünk, várjuk, mi következik. A hozzászólások sora nehezen indul. Érthető, hiszen nem mindennap alapít az ember egyesületet. Mindenki megfontolja, megfor­gatja magában, mit mondjon. ■ A csöndet a házigazda, Újhe­lyi József népfronttitkár töri meg. Felolvas két írásban érke­zett hozzászólást. Dr. Gyarmathy Gergely nyugdíjas fogorvos több oldalon sorolja javaslatait. Sze­repel ezek között a Szendrey Jú- lia-szobor kivilágítása, gömb­akácok telepítése a Petőfi utcá­ban, emléktábla-elhelyezés. Ma- jer György, a szakmunkásképző intézet tanára szintén részt kí­ván venni az egyesület munkájá­ban. Javaslata: helyezzenek el virágtartókat a városközpont emeletes épületeinek függőfolyo­sóin. Elkészítésükhöz tanárok és diákok nevében társadalmi mun­kát is felajánl. Mintha csak az első javaslat- tevőre vártak volna a jelenlevők. Több kéz is a magasba emelkedik. Pap p László szerint legalább harminc évet késett az egyesü­let. A hatvanas évek eleje óta sok minden visszahozhatatlanul megváltozott. A Kiskunsági Nem­zeti Park munkatársa szakmájá­hoz közelálló kérdésekről is be­szél: — Ha csak azt megolda­nánk, hogy az elültetett fákat, az elvetett gyepet megóvjuk, ren­geteg munkát és pénzt tudnánk megtakarítani. Becsüljük meg, amire már áldoztunk! Kovács Tivadar a többi között a Tömöri utca hagyományos stí­lusban történő felújítását, a Pe- tőfi-ház mögött sétálóutca kiala­kítását, a régi szlovák-házak megmentését tartja időszerű fel­adatnak. Többen egyetértőén bólinta­nak Kiss Ernő katolikus lelkész javaslatára, aki felveti, hogy a legfiatalabbakon, a gyerekeken kellene kezdeni a rendre, tiszta­ságra nevelést. Mivel minden hozzászóló meg­erősítette, hogy szükség van az egyesület megalapítására, az el­nöklő népfronttitkár javasolja: szavazzanak az alapszabály-ter­vezetről és a választ man yróL Kezdődne is a szavazás, ám újabb ötletek, javaslatok kerül­nek szóba. A kezdetben kissé hi­vatalos hangvételű ülés beszélget- téssé, közös gondolkodássá ala­kul. Tősgyökeres kiskőrösiek ül­nek. itt, a legtöbben ismerik egy­mást, ha csak látásból is. Az alapszabály megszavazása kapcsán Túrán József né fontos kérdést tesz fel: — Hogyan tu­dunk majd érvényt szerezni : a javaslatainknak? S példaként már sorolja is a Klapka utca megoldásra váró gondjait. Sza­vait többen is továbbfűzik, kü­lönösen, amikor Pál Imre szőba- hozza a buszállomás környéké­nek tervezett rendezését. Tucatnyi javaslat, felajánlá­sok, a tenniakarás kifejezése — ezt az eredményt hozta az ala­kuló ülés. No és persze elfogad­ták az alapszabályt, megválasz­tották I huszónnégvtagú választ­mányt. Az újdonsült egyesületi elnökhöz, Kudron Lászlóhoz for­dulok a kérdéssel az ülés végén; — Hogyan tovább? — Hamarosan választmányi ülést tartunk, ahol összeállítjuk a következő év programját. Rész­ben az itt elhangzottak alapján, részben olyan felvetésekből, ami­ket most nem mondtak el, de más fórumokról ismerünk. Ja­nuár első felében kerítünk erre $ort, hogy azután rögtön megin­dulhasson az érdemi munka ... Ura Dániel INTÉZKEDÉSEK AZ ALKOHOLIZMUS ELLEN Országszerte szélesedek az alko­holizmus elleni küzdelem társa­dalmi bázisa. A napokban az al­koholizmus elleni középtávú program megvalósításának elem­zésekor az illetékesek megállapí­tották: az utóbbi két évben több mint 60 szeszmentes ifjúsági sza­badidőközpont és szórakozóhely létesült az' országban. Megalakult az ifjúsági alkoholmentes klub­mozgalom és az alkoholizmus el­írni ifjúsági egyesület A gyó­gyuló alkoholbetegek klubjainak száma megkétszereződött: 140 klubnak ötezer tagja van. Meg­alakulóban az alkoholizmus és más káros szenvedélyek ellen küzdő józansági egyesület. Az alkoholfogyasztás csökkentésére módosították a kereskedelem és a vendéglátóipar érdekeltségi rendszerét. A minisztériumok, or­szágos főhatóságok, társadalmi szervezetek középtávú szakmai programokat, intézkedési terve­ket dolgoztak ki az alkoholizmus elleni országos program megvaló­sítására. Az országban ezideig mintegy 300 városi, községi és 900 munkahelyi alkoholizmus el­leni bizottság támogatja az egész­séget károsító szenvedély meg­előzését, illetve leküzdését. Az új oktatási és tamtervek, tankönyvek, közművelődési prog­ramok, csakúgy mint az egészség­nevelő rendezvények, kiadványok, az egészséges életmód kialakítását segítik élő. Az egészségügyi szol­gálatok a Vöröskeresztes aktivis­ták, társadalmi szervek közremű­ködésével igyekeznek felderíteni és gyógyítaná, gondozni , az ital rabjait. Több kórház alkoholosz­tálya mellett munkaterápiás rész­legeket, nappali és éjszakai sza­natóriumot, foglalkoztatókat léte­sítenek. Az állami vállalatok és szövet­kezetek több mint három száza­lékkal csökkentették az égetett szeszes ital termelését és forgal­mazását. ugyanakkor az eddigiek­nél 7—9 százalékkal több alacso­nyabb alkoholfokú bort és sört forgalmaznak, 40 százalékkal több alkoholmentes üdítőitalt termel­nek és értékesítenék. A társadalmi összefogásra a korábbinál is nagyobb szükség van, mert az évtt&edek sarán ki­alakult káros italozási szokások az egészségügyi felvilágosítás, e> mértéktelen alkoholfogyasztás megfékezésére hozott intézkedé­sek ellenére csak lassan változ­nak. Országunkban napjainkban az egy lakosra jutó alkoholfo­gyasztás több mint 11 liter. és. az elfogyasztott alkohol 43 százaléka az egészséget különösen károsító égetett szeszes ital. Az alkohol­betegek száma megdöbbentően magas: meghaladja a félmilliók Az alkoholbeteg nők és férfiak között egyre több a fiatal. Az al­koholizmus leginkább a szakmun­kástanulókat, az ingázókat, a munkásszálláson lakókat veszé­lyezteti. A túlzott mennyiségű al­koholfogyasztás következményei: az alkoholisták megbetegedése, egészségének károsodása, munka-' képességének csökkenése, üzemi és közúti balesete, anyagi és er­kölcsi vesztesége, amely miatt nemcsak az iszákos ember család­ja, hanem a társadalom is káro­sodik. Az egész társadalom érde­ke tehát, hogy segítse az alkoho­listák gyógyulását, az egészséges életmód kialakítását, az alkoho­lizmus megelőzését — állapították meg az illetékes szervek

Next

/
Oldalképek
Tartalom