Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-02 / 283. szám
• PETŐFI N£PE • 5 1986. december Z. QQzcJQ/QQpolitikciv munko j tcIjc/ftmcnychT^ ,® Kecskeméten, az új megyei kórházhoz közel, a széchenyivárosi üzletben a kecskeméti és a budapesti Elit Ortopéd Cipőkészítő Szövetkezet áll a lakosság rendelkezésére. Felvételünkön: Petróczi Sándornéa helybeli, és Schautek Gyuláné üzemmérnök, a budapesti szövetkezet dolgozója. FORMÁJA SZÉP ÉS DIVATOS Kinek kell és kinek jár? Ortopédcipő-készítés Kecskeméten Az ortopédcipő-készítés az egyik legneuralgikusabb pontja a hazai cipész szakmának. Bács-Kiskun 'megyében sok gondot okozott addig is, amíg volt, akkor is, amikor nem volt, s a helyzet hasonló most is, hogy ismét van. Egy kecskeméti fodrásznő: — Húsz éve dolgozom a szakmában. Most már nem kapok a boltban olyan cipőt, amibe az én széttaposott, lúdtalpas lábam beleférne. Az üzletben kismamacipőt használok, utcára valót kemény ezresekért kisiparossal csináltattam. De csak jobban és jobban fájt a lábam. Elmentem orvoshoz, jól leszidott, minek használok betétet. Hát akkor írjon fel nekem ortopéd cipőt! Miért? — kérdezte. A maga lába nem beteg! Pedig nagyon fáj, ezt elhiheti nekem! Dr. Gréczy Imre ortopéd szakorvos, a megyei kórház részleg- vezető főorvosa: — Sajnos, ott még nem tartunk, hogy az állófoglalkozású dolgozók a munkaruhával együtt védőcipőt is kapjanak. A folyamat azonban, aminek eredményeként még a nem állófoglalkozá- súak közül is sokan a szakrendeléseinken, kötnek ki, általában gyerekkorban kezdődik. A jóllehet divatos, mutatós, de kényelmetlen, a láb természetes fejlődését akadályozó cipők használata miatt. — Ilyen kapható a boltokban. — A cipőipar a kereskedelem, az meg a vásárlók igényeit tartja szem előtt. A kívánatos pedig az lenne, ha a lábbeli nemcsak . szép és divatos, hanem . kényelJs->gé§3Séges, is lennej , Ennek érdekében már elkezdődött valami. Kecskeméten például dr. Tóth János kollégám és az Alföldi Cipőgyár szakemberei az egészséges és divatos gyermekcipők tervezésén dolgoznak: Szak- rendeléseinken sajnos nagyon sok és egyre több a lábfájós beteg. De sokkal kevesebb, akinek valóban ortopéd cipőre van szüksége. Gyakran nehéz velük megértetni: a rászorulóktól vennék el a korrigáló-gyógyító lábbelit, amit maguknak követelnek. Ráadásul a saját lábukat is tönkre- f tennék vele. Mindehhez azt is tudni kell: az orvos által utalványozott ortopéd cipő árából általában a nagyobb részt a társadalombiztosítási intézet vállalja. Olykor a több ezer forintból a beteg csak néhány százat fizet. Szögi Tibor, a Kecskeméti Cipőipari Kisszövetkezet elnöke: — Beteg, deformálódott lábra az orvos utasításainak megfelelően a legügyesebb, legtapasztaltabb szakemberek tudnak cipőt készíteni. Sokáig a mi szövetkezetünk látta el Bács-Kis- kun megyében ezt a feladatot, ami egyre nehezebben ment. Amint az utolsó ortopéd cipőt készítő szakemberünk is nyugdíjba vonult, 1982-ben kénytelenek voltunk fölmondani ezt a szolgálatot. Dr. Gréczy Imre: — Attól kezdve Szegedre vagy Budapestre voltak kénytelenek utazni megyénkből lábbeli ügyben a nehezen mozgó, félig béna emberek. Az útiköltség a társadalombiztosítási intézetet terhelte. Két évig tartott ez az áldatlan állapot. Völgyi Ferenc, a Budapesti Elit Ortopéd Cipőkészítő Ipari Szövetkezet elnöke: — Amint a régi jó szakemberek .kiöregedtek, az ország különböző megyéiből sorra felkerestek bennünket a vezetők, szakmabeliek, hogy segítsünk megoldani az ortopédcipő-készí- téssel kapcsolatos problémáikat. — Miért éppen Önökhöz fordultak? ■'^•'Tudbín^íóm ‘szerint' K^Z|p-EuíiípáBhn SThí^'még *égy * ekkora méretű, ezt a speciális tevékenységet folytató szervezet, mint a mi szövetkezetünk. Ügy tudtuk megoldani az országosan jelentkező problémát, hogy termelő kapacitásunkat gépesítéssel növeltük, ugyanakkor kiépítettük vidéki felvevő hálózatunkat. Dr. Gréczy Imre főorvos vetette fel, hogy Kecskeméten is nyissunk üzletet. Ennek megvalósításában a helyi cipőipari szövetkezet — személy szerint Szögi Tibor elnök — többféleképpen segített bennünket. Egyrészt végigjárta a hivatalos ügyintézés útját helyettünk, ez ügyben nem kellett Kecskemétre utaznunk. Másrészt átadták nekünk a Luther-udvari üzletük bérleti jogát, azaz, működésünkhöz helyet is biztosítottak. Mi pedig rábeszéltünk egy üzemmérnök házaspárt, hogy Nyírbátorból települjenek Kecskemétre. Lehet, hogy egy kicsit túlzás érre a munkára mérnököket alkalmazni, de az biztos: elsősorban a méretfelvevőn múlik a megfelelő lábbeli elkészítése. Schautek Gyula és felesége kiváló szakemberek. Most már a kecskeméti szövetkezettől bérelt széchenyivárosi üzletben dolgoznak, kulturáltabb körülmények között tágasabb helyen. A Luther-udvari üzletünk bérleti jogát szeretnénk eladni minél előbb, mert feleslegesen növeli költségeinket. Schautek Gyula és Schautekné Hutár Erika: — Az emberek hajlamosak arra, hogy az ortopéd cipőt otrombának képzeljék el. Pedig még a magasított talpúnak is lehet szép, divatos a formája. A láb méretének és az orvos utasításának megfelelően, a megrendelő által választott fazon szerint készítjük el a tervet, és a kaptafát. Érdekes munka a miénk. — És nehéz. Az ortopéd cipőnek egyből sikerülnie kell, mert ha másikat kell készíteni, arra mi, szövetkezetiek fizetünk rá. A kisebb eltéréseket itt, helyben korrigáljuk, ezért vesszük szívesen, ha ügyfelünk személyesen jön a cipőért. Javítást is vállalunk, ezért a páciens a teljes díjnak mindössze tíz százalékát fizeti. Korábban ez a kedvezmény csak az orvos által aláírt javítási vény birtokában illette meg őket. — Sajnos, a cipőkészítés vállalási határideje kicsit hosszú, 3— 4 hónap. De nemcsak azért, mert havonta egyszer jön az Elit kocsija a kaptafákért. Nagyon sok a munkánk. Ortopédcipő-készí- tést privát megrendelésre is vállalunk, emellett parafa-, rozsda- mentes acél- és lúdtalpbetéteket is készítünk. Azok a Bács-Kiskun megyeiek, akiknek a lakóhelyéhez közelebb van Szeged vagy Budapest, természetesen ott rendelhetik meg lábbelijüket. Hogy már Kecskeméten is van ilyen szolgáltatás, meg nem oldotta, de enyhítette a gondokat. Ehhez is sok jószándék, akarat, áldozat- készség kellett — és kell. Almás! Márta V.V.V.'.V.».' J#V«V»VéV4*éV*VÉV*Vé**V»V«V Az egész dolog úgy kezdődött, hogy az egyik reggelre ellopták özvegy Pető Ambrusné őszibarackját. Nem meglopták, nem csak néhány szemet vittek el, hanem leszedték a tanya mögött' levő három fáról az összes gyümölcsöt. Pedig ennek az árából akart venni szegény asszony ajándékot karácsonyra a gyerekeinek. Két éve, mióta a férje meghalt, a tanya körül levő gyümölcsfák minden hasznát a két fiára meg a lányára költötte, akik bent laktak a városban. Bár alig múlt negyven éves, azt mondta, neki már nincs semmire szüksége. Nem bízott ugyan abban, hogy megtalálják a tetteseket, de azért elment a rendőrségre. Három vagy négy nap telt el, amikor a mezőőr bekopogott hozzá. Petőné elkezdett szívből nevetni. No, jóember, maga is akkor jön, ami'' ór már elvitték a barackot Am. <’ ■'» lőtt, hogy nagy a ha' y csak egypiaga ve n ■ megnézte a csupasz l ,.it, s megállapította. hogy ide bizony könnyen bejöhettek a tolvajok, mert van is kerítés, meg nincs is. — Ilyen ez már vagy húsz éve, mégsem loptak el eddig semmit — nevetett újból Petőné. Az ember köszöni, és elment. ■ Petőné el is felejtette, de másnap délután újból megjelent, hogy elfelejtett valamit megnézni. — Csak menjen, tudja már a járást — vetette neki oda az asz- szony, de aztán elrestellte, hogy így fogadta a vendéget, s a mezőőr után ment. — Nézze csak! — mondta az asszony — hagytak még ott egy szemet azok a bitangok. Kóstolja meg, milyen jó barackom volt! A férfi elővette a táskájából a bicskáját, kettévágta a mag mentén a barackot, s a felét odaád- ta Patőnének. — Együk meg együtt! Az asszony elpirult, s jobban megnézte a mezőőrt. Jó negyvenes, bajuszos ember volt, csillogó szemekkel, kicsit őszülő barna hajjal. Mikor visszaértek az udvarra, így szólt hozzá. — Jöjjön már be egy percre, ne vigye el az álmomat! A mezőőr elfogadta a meghívást, s odabent vagy fél óráig elbeszélgettek, hogy milyen jó itt élni a tanyán. Harmadnap a mezőőr újból bekopogott a Petö-tanyába. — Tán nem felejtett el megint valamit? . — Nem, nem. Hanem hoztam egy kis barackot kóstolóba az enyémből. Ha már a magáét ellopták. S kirakott a táskájából három mosolygós őszibarackot. — Ez igen! — bólogatott Petőné. Negyednap már várta, hogy jön-e a vendég. Jött. Most körtét tett ki a táskájából. Aztán megkérdezte, hogy nem haragszik-e rá az asszony, amiért ennyiszer idejön. — Már miért haragudnék? Hisz’ egyedül vagyok, akár az ujjam! — Mert én is így vagyok. — Maga is özvegy? — Nem, hanem agglegény. — Nem kellett senkinek? — nevetett Petőné. — Nekem nem kellett senki — mosolyodott el a férfi is. Ettől kezdve mindennapos vendége volt a mezőőr a Pető-tanyá- nak. Mégpedig szívesen látott vendége. Először egy kis szalonna-kolbász uzsonnával kínálta meg őt a háziasszony, aztán az egyik vasárnapra meghívta ebédre is. A tanyaszomszédok összemoso- lyodtak: ellopták már az őszibarackot, mit akar ott a mezőőr? Aztán amikor megvolt az esküvő is, és a mezőőr odaköltözött a Pető-tanyába, az egyik tanyai özvegyasszony irigykedve jegyezte meg. — Könnyű Petőnének, neki ellopták a barackját. De mit tegyek én, nekem meghagyták az egész termést! Tóth Tibor Falusi kereskedők Egykor, ha a vásárló belépett a falusi boltba, megszólalt a csengő. Az ajtó fölé szerelt rézharangocskának nemcsak jelképesen volt értelme. Valóságosan jelezte a boltosnak, hogy vendége, vásárlója érkezett. A boltos ugyanis nem tétlenkedett az üres üzletben, szabad perceit is munkával töltötte. Tennivalója bőven akadt a ház körül, hiszen a bolt mellett legtöbbjük mezőgazdasági munkával is foglalkozott. A falusi kereskedők kertet is műveltek, állatot is tartottak, mindenki azzal foglalkozott kiegészítésképpen, amihez éppen értett. S nem afféle hobbi, pasz- szió volt a földművelés, az állattartás, hanem a megélhetésnek, a jövedelemszerzésnek egyik módja. A bolt ugyanis nem vagy csak nagyon szerényen tartotta el a családot. Nincs új a nap alatt Nincs ez másképpen most sem, csak napjainkban népesebb „család” panaszkodik a szerény megélhetésre. A magánkereskedelem nem divat a falvakban, az ellátás jószerint csak a fogyasztási szövetkezetek feladata. A statisztikák szerint a szövetkezetek árbevétel-arányos nyeresége 2—3 százalék között ingadozik, s mint a szakemberek mondják, ez a szerény jövedelem sem a falusi boltok fenntartásából származik. A szövetkezetekben is kényszerű divat a kiegészítő tevékenység; - mezőgazdasági termékek felvásárlásával, feldolgozásával foglalkoznak, nagykereskedelemre vállalkoznak, ipari termékeket gyártanak. A szűkre szabott árrések miatt a kiskereskedelemből nem tudnak megélni a fogyasztási szövetkezetek. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, hiszen az egykori szatócsokhoz képest semmi nem változott. A szövetkezetek versenytársak nélkül gazdálkodnak, s ez kevésbé jelent monopóliumot, mint kényszerűséget. A monopolhelyzet ugyanis közgazdasági értelemben is kihasználható lehetőség. A falusi kereskedelemben azonban megkülönböztetett, kihasznált helyzetről szó sincs, amit az alacsony jövedelmezőség ékesen bizonyít. Így aztán a szövetkezeti kereskedelmet nemcsak az állami vállalatok hagyták el, mint versenytársak, a magánkereskedők sem igazán mérték velük össze kereskedői tudásukat. Magánvállalkozók A magánkereskedők vállalkozókedvét a törvényes előírások is korlátozták, hiszen ha mégis boltot nyitottak valamelyik községben, hivatalosan csak kereskedésre kaptak engedélyt. Mindez már a múlté. Októbertől módosult a belkereskedelmi törvény és a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet, s a falusi kereskedők is többféle jövedelemszerző foglalkozásra vállalkozhatnak egyidőben. A bevezetőben említett példánál maradva, újra fölszerelhetik az üzlet ajtaja fölé a csengőt, s amíg üres az üzlet, a hátsó udvarban vagy a műhelyben találhatnak elfoglaltságot. Nincs akadálya annak, hogy például cipészüzletet is nyisson, s ne csak foltozóvargaként működjön, hanem az új lábbeliket is árulja boltjában. A törvényerejű rendelet módosítását követően várhatóan megélénkül majd a kereskedelem. Ez, mint már hallani lehet, nem mindenütt arat osztatlan sikert. A szövetkezeteknél, vállalatoknál dolgozó kereskedők ugyanis azt mondják, hogy a magánkereskedők eleve előnyben vannak velük szemben, s így a versenyben nem egyforma az esélyük. Márpedig azonos esélyek nélkül versenyről sem lehet valójában beszélni. E kijelentés igazsága aligha vitatható. A nem egyenlő feltételeket érzékeltető helyzetekről pedig számos történetet mesélnek a kereskedők. Az közhelyszámba megy, hogy nem minden termékből egyformán azonos és folyamatos az ellátás, s ahol hiány van, ott a nem éppen etikus kereskedelmi módszerek is fellelhetők. Az kétségtelen, hogy a magánkereskedők ilyen tekintetben előnyben vannak, hiszen egyszerűbben és mélyebben nyúlhatnak a zsebükbe, ha a kurrensnek számító árut mindenképpen meg akarják 'szerezni. A vállalati szakemberek azt is kifogásolják, hogy a költséggazdálkodásban sem azonosak az esélyeik, hiszen csak példaként említve, az egyik szektorban sem nélkülözhető tüzelőolaj ára nem mindenkinek azonos. S bár a szövetkezeti, állami kereskedelemnek nincs ellátási ’ felelőssége, rajtuk mégis gyakrabban számon kérik az ellátási hiányosságokat, mint a magánkereskedőkön. Állhatják a versenyt Persze nemcsak panaszkodni, kifogásolni tudnak a szövetkezeti szakemberek, hanem tenni is. Az egyik áfész évekig lángost sütött a városi strandon. Meglepetésükre a „maszek” is engedélyt kapott ugyanerre a tevékenységre. Ezt látva a szövetkezet elnöke fölkereste munkatársát, s csak annyit mondott neki: a szövetkezeti lángos mindig legyen olcsóbb néhány fillérrel, mint a szomszédé. Nem kétséges, kinél falatoztak ezután többet a strandolók. .Anélkül, hogy bárkit is a magánkereskedelem háttérbe szorítására buzdítanánk, a példa bizonyltja, hogy a szövetkezeti kereskedelem sincs tétlenségre kárhoztatva. Más módszerekkel, de állhatják a versenyt, s az újabbnál újabb fogások helyett nem kell panaszkodással tölteni az időt. A legjobb, a súrlódásoktól leginkább mentes helyzet persze az volna, ha intézményesen egyforma versenyfeltételeket teremtenének minden kereskedésre vállalkozó' embernek és szervezetnek. V. Farkas József TANULJUNK EGYMÁSTÓL! Az ónodi téesz „csodaszerével”* Boldog városlakó az, akinek az életét sem csótány, sem fáraóhangya nem keserítette meg ez idáig. Mindenesetre a panelházak számának növekedésével ezek az állatkák is egyre jobban elszaporodnak. Irtásuk eddig csak hosszadalmas és körülményes eljárással, főleg permetezéssel sikerült. Ha sikerült... A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Önödön sokan érdeklődnek Horánszky Istvántól, a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökétől irtószer ügyben. Amint az a rádió híradásából kiderült, a téesz bicskei szakcsoportja képes, hazánkban egyedülálló eljárással, tökéletesen és gyorsan kiirtani a fáraóhangyákat és a csótányokat. Breuner Imre, a szakcsoport elnöke a napokban érkezett haza Brazíliából, egy nemzetközi kártevőirtási konferenciáról. A fáraóhangyák ellem kifejlesztett pusztító ,hadjáratukról’ így ő nyilatkozott: „Leánykolóniák” — Tíz éve ■ Tatabányán azonosították először Magyarországon ezt a hangyát. Abban különbözik a korábbról ismertektől, hogy apróbb, keskenyebb és vörös színű. Az életmódja is eltérő az egyéb hangyákétól. Nem egy bolyban élnek, hanem úgynevezett lánykolóniákban. Az épületeken belül az elektromos vezetékek mellett és a csövek közötti rések mentén ideális életteret találnak maguknak. Viszont a lakók életét megkeserítik, amikor csapatostól megjelennek... Akinek nem volt -még a lakásában, az örülhet, mert például Tatabányán és Óbudán úgy elszaporodtak, hogy többen már a környékről is elköltöztek. Miskolcon eddig nem érkezett jelzés róluk. — A hagyományos irtószerekkel nehézkes az elpusztításuk. Azonnali permetezéssel ugyan meg lehet őket ölni, de a királynő viszonylag gyorsan szüli az újabb utódokat... Mi kutatva az ellenük való küzdelem lehetőségét — mondja Breuner Imre — rátaláltunk az elmúlt évben forgalomba hozott Viodat 10 PA néven ismert anyagra. Ez mézbe, májkrémbe keverve, s lerakva a vonulás irányába, a királynő meddőségét idézi elő. Ettől a hangyákat még el kell pusztítani, ám ezáltal nem kepesek további szaporodásra. Nyolcadrész költség — Szerencsénkre rábukkantunk egy másik irtószerre is, egy granulátumra, ami gyomormé- reg-tartalmú. A Combat nevű anyag hazánkban szabadforgalmú. Olyan receptúra szerint készült, hogy az emberre ártalmatlan, de a hangyák nagyon szívesen fogyasztják és elpusztulnak tőle. Ezt etetődobozban kell elhelyezni a vonulási helyeken. A hangyák behordják a szemcséket és négy-öt nap múlva a királynővel együtt elpusztulnak. Jelenleg Komárom megyére van az Egészségügyi Minisztériumtól engedélye a szakcsoportnak erre a hangyairtási eljárásra. Folyamatban van viszont az engedélyezés az egész ország' területén. Ez az új eljárás szakértelmet nem igényel, gyors és olcsó szer, A korábbiakhoz képest egy lakás hangyamentesítése nyolcadrész költségbe kerül. S mivel nem kell permetezni, toxikus mellékhatások sincsenek. Ahol ezzel irtottak, mindenütt elkönyvelhették a teljes eredményességet... (soltész) * Megjelent a Déli Hírlap 1986. okt. 9-ei számában V ; ílK«p«boit wácsoatyi i íjájttkÉxu KÉPES LEVELEZŐLAPOK, LOGIKAI JÁTÉKOK, MŰVÉSZETI KÖNYVEK, CSOMAGOLÓANYAGOK, POSZTEREK. 1987. ÉVI ASZTALI ÉS FALINAPTARAK, hatAridónaplók nagy választékával várjuk kedves vásárlóinkat a Dobó krt. 5. szám alatti üzletünkben. 2709 Petőné meg a mezőőr Kiirthatok a fáraóhangyák