Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

• PETŐFI NÉPE * 5 1986. december 16. wm ,' ' \ \ ■ H ül PECSENYECSIRKE ÉS PULYKA Sikeres váltás a Bócsai Petőfi T ermelőszövetkezetben Hét esztendeje csökken az évi csapadékmennyi­ség a Bócsai Petőfi Termelőszövetkezetben. Régeb­ben az átlag 500—550 milliméter volt évente, az idén már csak 300 milliméter eső hullott. Az aszály­károkhoz járult a téli fagy is. Somogyi Attila főkönyvelővel arról beszélgetünk, hogy a növénytermesztésben és a szőlőben, vala­mint a gyümölcsösben mintegy 5 millió forint veszteséget okozott az időjárás. — A vezetőség intézkedési tervet készített, mi­képp lehetne legalább részben pótolni a kiesése­ket. A lehetőségeket latolgatva úgy döntöttünk, hogy a baromfitenyésztést fejlesztjük. Elsősorban a pecsenyecsirke mennyiségét növeltük a közösben és a háztájiban is. Az idén 1 600 000 értékesítésére kötöttünk megállapodást a Kecskeméti Baromfifel­dolgozó Vállalattal. Az előzetes számítások alap­ján jövőre elérjük a 2 millió darabot. A háztáji gazdaságokban ugyanis fellendülőben van a te­nyésztési kedv, a gazdák egymás után építik az új ólakat, — tájékoztat a főkönyvelő. Kezdeményezték a libatenyésztést is, sajnos a toll ára közben csökkent és ez a próbálkozás nem sikerült olyan mértékben, mint amire számoltak. Sikeresen honosították meg viszont a pulykát. A pulykákat öthetes korukban kapják meg a gazdák továbbtartásra. A tojókat körülbelül 6—7 kilogram­mos súlyban leadják. A bakokat tovább tartják, hizlalják és 12—13 kilogrammos súlyban szállítják a baromfiiparnak. A pulykatenyésztés jövedelme­zősége körülbelül azonos a pecsenyecsirkével. A szövetkezet évek óta kísérletezik melléküzem- ágakkal is. kénytelen a „több lábon állást'’ meg­• Nemrég vásárolták szállítási részlegük géppark­jának kibővítésére ezt a Skoda Turbó teherautót. (Méhes!' Éva felvételei) # Kürtösi Imre és felesége pulykatenyésztéssel fog. lalkozik a háztájiban, 1500 jószág átadására szer­ződtek. valósítani a gazdálkodásban, kedvezőtlen közgazda- sági körülményei miatt. Sajnos az ipari tevékeny­ség jövedelmezősége is egyre csökken. Jelenleg nem annyira a nyereség, hanem az asszonyok foglalkoz­tatása miatt szervezik meg az ipari termelést. Al­katrészeket készítenek a BRG kecskeméti gyára részére, műanyagdugókat gyártanak a borpalacko­záshoz, keresik a piacokat. — Szigorú intézkedéseket hoztunk a takarékos- sági program megvalósítására. Felújítjuk az alkat­részeket, az anyagbeszerzők munkáját ellenőrizzük, nehogy felesleges készleteket halmozzunk fel. A szőlő- és gyümölcstermesztésben jobb munkaszer­vezéssel sikerült csökkenteni a költségeket — ma­gyarázza a főkönyvelő. A szövetkezetét az idén aszálykáros gazdaságnak minősítették. A körültekintő intézkedések ered­ményeként nyereséggel zárják az évet, bár ez jó­val kevesebb lesz a tervezettnél. — Fizetési kötelezettségeinknek eleget teszünk. A pénzügyi alapokat is fel tudjuk tölteni. Jövőre igyekszünk tartani a gazdálkodás szintjét, ha az időjárás kedvezőbb lesz, talán javulnak az ered­ményeink. Ez utóbbihoz szükséges a tagság segítő­készsége, szorgalma is. Erre változatlanul számí­tunk — mondja végezetül. K. S. A GYORSÍTÁS JELZŐOSZLOPAI (IL) ‘Ai. . . í - í *7''' „„i _________________„ : • Sétálóutcává alakították a moszkvai Arbat utcát. Eperre cserélt tehenek A Cvetooj bulváron, a lebon­tott régi cirkusz mellett található Moszkva központi fedett elárusi- tócsamoka. Aki belép a kapun és fölmeigy a lépcsőin, csak kap­kodja a fejét, imi mindent kanál­nak. Az egyik asztalon káposzta- piramisok, amott petrezselyem il­latozik, a déli köztársaságból ér­kezett eladóik csíkos görögdinnyét, ribizMit, szőlőt kínálnak. Az abla­kon paprikafüzór lóg, friss ubor­ka kínálja magát november vé­gén. Igaz, hogy nyolc rubel kiló­ja. Persze, ki-kt választhat, hogy a szövetkezettől vesz, vagy a kiskertek, a háztáji termését vá­lasztja Egv láthatóan grúz árus gyö­nyörű fehér és piros szegfűket kí­nál. Itt most kényelmesem, vehet­nénk egy csokorra valót, délelőtt a Gorkij utcában hosszú sor állt. a kevésbé szépekért. A Központi Piacfelügyelőség ugyanebben az épületben találha­tó. Alekszandr Aitatoljevics Ki- tyin, a kereskedelmi-szervezési osztály vezetője kimutatásokat, árjegyzékeiket tesz elém. — Ebben az évben jó lesz az ellátás, mert a termés ás az. A kolhozok és a szovhozok a nyár közepe óta hoznak fel a főváros­ba tömegesen zöldséget és gyü­mölcsöt. Azóta megjavult az el­látás Moszkva 28 csarnokában és húsz szezonpiacán. Mindent meg­tesznek a fogyasztási szövetkeze­tek is a gazdagabb felhozatalért. Különösen jól Sikerült a novem­ber 7-e előtti vásár. Külön piaci járatok hozták a 37 ezer tonna árut, elsősorban a moszkvai, a rjazanyi, a tambovi. a lipickl te­rületről. Ez az akció csökkentette a soír- bainállást és az árakat is. Az osz­tályvezető szerint a krumpli há- romsze**, a káposzta ötször ol­csóbb lett, minit az egyéni terme­lők és eladók standján, de a ré­pa. a paradicsom és az uborka is fele annyiért Vihető haza. — Vaióban éhezhető a változás I verseny miatt. Éppen ezért mindenlt megteszünk az újévi jó ellátásért. Jövőre még jobb ered­ményeket szeretnénk eüénni, ami­nek érdekében megkezdtük. a szerződéskötéseket. Gondoskodunk elárusítóhelyről. az árusok szál­lodai elhelyezéséről, és még sok mindenről: A pártbizottságoknak küldött levélben azt kértük, irá­nyítsák Moszkvába a mezőgazda- sági üzemek szabadon eladható áruját Pozitív tapasztalatokat szerez­tünk a Moszkva alatti Lenin szovhozban, amely valóban egye­dülálló a maga nemében: A hús-, a (tej- és az almatermésen kívül az egres, a málna, elsősorban pe­dig az eper hozta meg a hírne­vet és elismerést Nyikolaj Konsztantyinovies Grugyinyin gazdasági igazgatóhe­lyettes és Anatoldj Petrovics Bobkov, a pártbizottság titkára szerint a nagyobb önállóság, a rugalmasság és az új módon való gondolkodás igénye ösztönözte őket. hogy elsősorban azt fejiesz- szék az ötéves terv időszakában, amire .csak náluk vannak meg a feltételiek, a termelési kultúra és a nagy tapasztalait j !— Nézze, más szovhozok is hizlalhatnak szarvasmarhát tart­hatnak fejőstehenet airra azonban nem képesek.» hogy megkétsze­rezzék az eper termelését. Moszk­va közelében vagyunk, kevés a földünk, így ezt csak egy módon valósíthatjuk meg: ha mintegy felére csökkentjük a takarmány­termelést és' kevesebb szarvas- marhát tartunk — magyarázta az elnökhelyettes. A számok nagyok: a szovhoz most is 827 hektáron termel gyü­mölcsöt és nevel facsemetét Az almáskertben 2 és fél ezer tonna almát szüretelnek. A 390 hektá­ron 1250 tonna egres, málna, eper terem. Az Utóbbi hozama körül­belül évi ezer tonna. Most 600 hektárra növelik a bogyósok te-, rületét, a termés így több mint 2500 tonnára nő. Oj fajtákat 's szeretnénk kipróbálni, olyanokat amelyek ellenállóbbak, $ a gyü­mölcs jobban megőrzi a frissessé­gét. Szerződésünk van a moszkvai boltokkal, az idén nyáron azon­ban már az utcai piacozást is ki­próbálták ‘betanított emberekkel. — ötven tonna epret. 220 ton­na almát adtunk el jobb áron, s ez csaknem hatvanezer rubellel növelte a nyereségünket — mond­ta Ny. K. Grugyinyin. — Még nagyobbak azonban a lehetősége­ink, ezért újabb embereket készí­tünk fél a kereskedésre. Jártunk a magyar berendezé­sekkel felszerelt konzervüzemben. Most kezdték el a rekonstrukció­ját. A nagyobb gyümölcstermés miatt csaknem kétszeresére bőví­tik az ötéves terv végére. Már beszereztek két finn almalétöltő gépet. Az alkoholellenes harc je­gyében az almabor helyett is gyümölcsleveket készítenek. Ke­resettek a dzsemjeik és a kon­zerv jeik is. — A mai kor azt kívánja tő­lünk, hogy nagyobb eredményes­séggel többet és jobban dolgoz­zunk — mondta a pártbizottság titkára. — Mi ezt próbáljuk meg adottságaink kihasználásával... Lajos Géza (Következik; 3. Versenyképes termékek) NEM SORSCSAPÁS! Miért romlanak a cserearányok? Az előjelek szerint külkereskedelmünk konvertibilis mérlege az idén rosszabbul alakul § tervezettnél, s ennek okai között ismét emleget­hetjük majd a cserearányok romlását. Tartani lehet azonban attól, hogy ez a magyarázat nem mindenki számára érthető, s ha érthető sem okvetlenül elfogadható. Van ennek a cserearányromlásnak vala­mi gyanús kicsengése; hogy-hogy mindig romlik, és sohasem javul? És, ha a magyar külkereskedelem szemszögéből romlik, akkor mely országok számára javul? De gyanús ez a hivatkozás azért is, mert az okot következetesen a magyar gazdaságon kívülre helyezi; vajon nincs valami olyan belső hiba, amelynek palástolására használjuk a cserearányromlás tényét? Elöljáróban talán nem árt tisz­tázni a fogalmat, mit is értünk cserearányon? Némi leegysze­rűsítéssel azt, hogy az általunk exportálandó, és az általunk im­portálandó — tehát a cserélendő — áruk ára miként aránylik egy­máshoz. Az arány akkor romlik, ha eladandó áruink ára a világpia­con csökken, vagy ha az impor- tálandóké emelkedik, vagy ha esetleg mindkét jelenség egyide­jűleg tapasztalható. Vagyis ha egységnyi magyar áruért keve­sebb külföldi árut kaphatunk. Japán és az USA Ez az arányromlás az idén két­ségkívül megfigyelhető. Aligha akad újságolvasó, aki ne tudná, hogy jelentősen drágult a kávé, és csökkent példának okáért a búza tőzsdei ára. Amiből — no meg a korábbi, hasonló tapasz­talatokból — netán arra követ­keztethetünk, hogy holmi sors­csapással állunk szemben. Elvég­re a magyar földben emberem­lékezet óta megterem a búza, de , az istennek sem terem meg a kávé. Tekintve, hogy az utóbbi 15 évben 25 százalékkal romlot­tak számunkra a cserearányok, tényleg úgy tűnik: olyan, raj­tunk kívül álló okok mérsékelik külkereskedelmünk sikereit, kor­látozzák importlehetőségeinket, amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk. Gyanúnk azonban ettől sem akar oszlani, mert mégsem le­het csupán a természeti adottsá­gok következménye az, hogy éppen a mi cserearányaink rom­lanak, miközben a legfejlettebb országokéi javulnak. Merthogy ezt az arányt másutt is mérik, és a statisztika szerint az utóbbi öt évben Japán számára 10, az Egyesült Államok szempontjá­ból pedig 14 százalékkal javul­tak a cserearányok. Ám ha ki­csit távolabbi időkbe tekintünk vissza, kitűnik: az említett gaz­dasági nagyhatalmaknak is volt okuk panaszra. Ugyanaz a Ja­pán, amelyik 1984-ben egységnyi termékéért 10 százalékkal több árut 'kapott a világpiacon, mint 1980-ban, a megelőző két eszten­dőben — 1979—80-ban — nem kisebb, mint 40 százalékos cse­rearányromlást volt kénytelen elkönyvelni. Ezek után már tényleg kíván­csi az ember: mi okozza ezeket a nagy változásokat? Aki emlék­szik még a világgazdaság főbb jelenségeire, annak az 1979—80=as évek emlegetésekor a második nagy olajválság jut az eszébe. A gondolattársítás helyes irányba vezet: az energiahordozókban szegény Japánt mindenekelőtt ez sújtotta, amikor nagyarányú cserearányromlását elszenvedte. De, mint a számok jelzik, igen gyorsan kilábalt a bájból. Te­hette, mert az olaj csak egyike annak a sok százezer termék­nek, amely a nemzetközi keres­kedelemben gazdát cserél. És Japán — akárcsak az Amerikai Egyesült Államok — a legfejlet­tebb technika birtokában vi­szonylag szabadon diktálhatta a legkorszerűbb, példának okáért az elektronikai termékek árait. Nyertesek és vesztesek Persze ahhoz, hogy diktálja az árakat, el is kellett árasztania ezekkel a termékekkel a piacot, vagyis gazdaságát úgy kellett szerveznie — átszerveznie — hogy minél kévesebb energiaforrás felhasználásával minél több korszerű, keresett terméket ál­lítson elő. így tért ki az olajvál­ság kihívása elől, amely — ez is figyelemreméltó — másfelől az olajtermelő országok gazdasá­gának felvirágzását hozta. Az olaj akkori, hirtelen drágulásá­val ugyanis a kőolajban gazdag országok cserearányai értek meg soha nem látott javulást. Nem akarván terhelni az olva­sót megannyi állam sajátos hely­zetével, talán ennyiből is levon­hatjuk a következtetést: az utób­bi időszakban a cserearányok javulása főként két szférában volt tapasztalható. Ott, ahol a nyersanyag drágulása hozta elő­nyös belyzett>e a gazdaságot, és ott, ahol a legfejlettebb techni­ka birtokában a legkorszerűbb termékek tömegét dobhatták piacra. A közepesen fejlett, nyersanyagokban szegény or­szágok — melyek sorába a mienk is tartozik — értelemsze­rűen cserearányromlást szen­vedtek el. S ha még ezek után is van né­mi sorscsapás1 jellegük ezeknek a változásoknak, akkor vessünk egy pillantást arra is, ki, miként Teagált az 'áringadozásokra, a világpiaci kereslet és kínálat alakulására. Az elmúlt másfél évtizedben csökkent a kereslet a vaskohászati termékek iránt, következményeként, csökkent az ilyen áruk ára is. 1970 és 1983 között a Német Szövetségi Köz­társaság 16 százalékkal, Francia- ország pedig 21 százalékkal csök­kentette a vaskohászati teríté­kek« előállítását, miközben Ma­gyarország 25 százalékkal — nö­velte! Hasonlóan viselkedtek más Országok a textil- és bőripari, szintén kevésbé keresett ter­mékek gyártásával — visszafog­ták a termelést — és a mi gaz­daságunk, ismét, rosszul lépett: jelentősen többet termelt az áruknak ebből a csoportjából. Ez, ugyebár, már nem olyan, mint a búza és a kávé szembeállítása; ez a magatartás már igazolja a gyanút: nem csupán természeti adottságok, hanem a gazdaság rugalmassága vagy rugalmat­lansága is hozzájárul a csereará­nyok romlásához-javulásához. Aki elmarad, azt verik Nem kétséges, hogy azok az országok, amelyek képesek ter­mékszerkezetüket folyamatosan megújítani, amelyek képesek a változó kereslethez gyorsan' al­kalmazkodni — sikeresen vesz­nek részt a világkereskereske- delemben. Nem okvetlenül rom­lanak a cserearányaik, mert ha szükségük van is mondjuk á drá­guló kávéra, azért szintén drá­guló termékekkel képesek fizet­ni. És nem, vagy visszafogottab­ban jelentkeznek á világpiacon olyan árukkal, amelyek csak nyo­mott árakon adhatók el, vagyis mérséklik veszteségeiket. Mindez' nem mondható el ró­lunk. Hogy miért gyártunk ki­tartóan olyasmit, ami nehezen adható el, és miért nem állunk át gyorsan olyan áruk termelé­sére, amelyek jól értékesíthetők? Más, ismerősebb szavakkal: mi­ért nem korszerűsítjük gyárt­mányszerkezetünket? Egyfelől azért, mert a korsze­rűbb áruk előállításához kor­szerűbb technika, technológia kell, amivel ‘nem mindig rendel­kezünk. Amit többnyire impor­tálni kellene, ám behozatalára épp azért nincs elegendő pén­zünk, mert nincs elegendő ex­portképes árunk. Ördögi kör? Nem okvetlenül. Mert a korsze­rű technológiákhoz még hoz­zájutunk — például úgy is, hogy külföldi cégekkel vegyesvállala­tokat alapítunk — de ahhoz, hogy ezeket a keresett terméke­ket nagy mennyiségben termel­hessük, be,kellene szüntetni, de legalábbis jelentősen mérsékel­ni kellene a kevésbé kelendő, il­letve az eladhatatlan cikkek elő­állítását. S ez számunkra, úgy tűnik, minden másnál nehezeb­ben. megoldható. Mert valamely termék gyár­tásának megszüntetése, a gazda­ságtalan termelés felszámolása az objAtív és a szubjektív aka­dályok sorába ütközik. A dön­téseket — hogy mit, mikor fej­lesztünk, avagy fejlesztünk visz- sza — olykor inkább az befolyá­solja, hogy milyen nálunk az egyes ágazatok súlya, tradíciója, semmint az, hogy melyek képe­sek korszerű, jól eladható gyárt­mányokat produkálni. Emiatt azután az is megesik, hogy a si­keres ágazatok, vállalatok által megtermelt jövedelemből át­pumpálunk — olykor nem kis összegeket! — a gazdaságtalanul működőkbe. Amivel az utóbbia­kat mesterségesen életben tart­juk, és amivel egyúttal vissza­fogjuk fejlődésükben a kibon­takozókat. Ilyen és hasonló okok miatt halad vontatottan a termékszer­kezet megújítása. Pedig nincs időnk. Há mondjuk öt év múlva jelenünk meg a piacon azzal, amit ma korszerűnek ítélünk, akkor meglehet, addigra már egészen más termékek iránt nyil­vánul meg a fokozott kereslet, s a nagy igyekezettel, de lassan létrehozott termék már csak alacsony áron kel el. És ismét elmondhatjuk: romlanak a cse­rearányaink. Ha tovább késünk... Kétségtelen, a gyorsabb vál­tozás, a gyorsabb alkalmazkodás áldozatokkal jár. A gazdaságta­lan termelés visszaszorítása munkaerő-átcsoportosítással, sőt átmeneti életszínvonal-romlás­sal fenyeget. Ennél kényelme­sebb, és biztonságosabbnak tűn­het, ha kesztyűs kézzel bánunk az ésszerűtlenül gazdálkodók­kal, abban a hitben, hogy így megőrizzük a társadalom nyu­galmát, féltett életszínvonalát. Pedig egy stagnáló gazdaság leg­feljebb rövid ideig képes meg­őrizni mind a társadalom nyu­galmát, mind az életszínvonalát. Ha nem cselekszünk, és nem vállalalunk bizonyos társadalmi feszültségeket, akkor rohamo­san növekszik műszaki-gazdasági elmaradottságunk, és tovább folytatódik a magyar munka le­értékelődése a világpiacon. To­vább romlanak a cserearányok, ráadásul az elkerülni vélt fe­szültségek még élesebben jelent­keznek. Ezért véljük úgy, hogy gyor­sabban és határozottabban kel! haladni a gazdaságpolitika által kijelölt úton: a gazdaság racio­nalizálásának útján. Gál Zsuzsa A VSZM KISKUNFÉLEGYHÁZI GYÁRA pályázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: — Altalanos fejlesztési osztályvezető; Feltétel: felsőfokú műszaki végzettség, legalább. 5 év mű. szaki fejlesztői és vezetői gyakorlat. A műanyagfeldolgozási ismeretekben jártas pályázókat tárgyalás során elsőbbségben részesítjük. — MŰSZAKI OSZTÁLYVEZETŐ. ­Feltétel: felsőfokú műszaki végzettség és legalább 5 éves vezetői gyakorlat, műszaki fejlesztés és műanyagfeldolgozó technológiai területen való jártasság. Fizetés megegyezés szerint. Megegyezés esetén a lakáshelyzet megoldásában segítséget adunk. A pályázatokat önéletrajzzal, a jelenlegi jövedelem és az igények megjelölésével a VSZM kiskunfélegyházi gyára sze­mélyzeti és oktatási osztályára kérjük. 6101 Kiskunfélegyháza, Pf.: 32. 2827

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom