Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

4 © PETŐFI NÉPE e 1986. december 2. SOTA RUSZTAVELI MELLSZOBRA Üj köztéri alkotás Rusztaveli neve — mivel ép­pen a közelmúltban vendégszere­peit nálunk a róla elnevezett grúz drámai színház — nem cseng ismeretlenül a kecskemétiek fü­lében. Ha a XII. században élt grúz klasszikus elbeszélő költe­ményét, A tigrisbőrös lovagot ke­vesen is olvasták, bizonyára töb­beknek ismerősek a magyar Zichy Mihálynak a műhöz ké­szített illusztrációi. A napokban két tagú grúz de­legáció járt a megyeszékhelyen, s a látogatás célja nem más volt, mint kiszemelni a helyet Kecs­kemét új köztéri alkotásának: Rusztaveli mellszobrának. Az alkotók: Kote Merabisvi- li és Merab Merabisvili — apa és fia. Mint megtudtuk, a mi Kisfaludy Stróbl Zsigmondunk- hoz hasonló formátumú művésze­ket tisztelhetünk bennük. A kül­döttség egyik tagjaként Merab Merabisvilit üdvözölhettük, őt kérdeztük a Rusztaveli-szobor magyarországi felállításának kö­rülményeiről. — Mint tudják, Zichy Mihály több évet töltött annak idején Grúziában, elmélyülten tanul­mányozta nyelvünket, művésze­tünket, valamint a grúz embertí­pust. Ennek köszönhető, hogy a mai napig az ő illusztrációit tartják a legjobbaknak. Ráadásul a megrendelt 12 kép helyett 32-őt készített, s valamennyit a grúz népnek ajándékozta tisz­telete jeléül. Tbilisziben utasát neveztek el a jeles magyar mű­vészről, s a közeljövőben avat­juk, ugyancsak a grúz főváros­ban, Kiss Sándor Mqnkácsy-dí- jas érdemes művész Zichy-szob- rát. A talapzat Vadász György Ybl-díjas építészmérnök munká­ja lesz. Ennek fejében ajánlottuk föl mi a Rusztaveliről készült alkotásunkat, amelynek talap­zata Nodar Mgaloblisvili műve lesz. 0 szintén itt ül körünkben. — Maradt-e fenn hiteles arc­kép a kiváló költőről? — Nem. Tulajdonképpen a korabeli ikonok, freskók alap­ján dolgoztunk. Bár, bizonyos vélemények szerint egyes ábrá­zolásokat egyértelműen az ő arcképének tekinthetünk. Ennek a körülménynek azonban az al­kotás szempontjából nincs meg­határozó jelentősége. — Mi a véleménye a kiválasz­tott helyről? — Jónak tartom. Kecskemét egyébként nagyon a szívemhez nőtt, hiszen nem először járok itt. Azt szeretném, ha a várost alkotásunk még szebbé tenné. Az itt élő polgároknak pedig ezúton is sok boldogságot, és elsősorban békét kívánok. Milyen úton-módon kerül a szobor éppen Kecskemétre, ér­deklődtünk Fischer Istvántól, a városi tanács elnökhelyettesétől. — A Művelődési Minisztérium, a Képző- és Iparművészeti Lek­torátus ás a megyei pártbizott­ság együttes döntése jóvoltából. — Pontosan hová? — Mivel egy két méter húsz­©Sota Rusztaveli (Zádor István rajza A tigrisbőrös lovag című kö­tetből.) centi magas bronz mellszoborról van szó, a legalkalmasabb hely­nek a távolsági buszmegálló mel­letti, a Ceglédi út és a Bethlen körút által határolt teret talál­tuk. — Mibe kerül az új köztéri al­kotás? — A városnak csak a környe­zet kialakításáról kell gondos­kodnia. — Mikor avatjuk? — 1987-ben. H. K. E. FILMJEGYZET Mária szerelmei Bár egyre in­kább Hozzá­szokhattunk, hogy nyugat- európai, sőt magyar alko­tók amerikai vagy más nem­zetek filmgyár­tásában teszik le névjegyüket koproduk-j cióban vagy önállóan, a Szovjet Fil­mek Fesztivál­jának új be­mutatókkal te­li hónapjában mégis feltűnő az ismert szov­jet rendező ne­ve egy ame­rikai produk­ció címe alatt. | Andrej Koncsalovszkij életrajzi adatai szerint az ismert Vaszi- lij Szurikov festő dédunokája, Szergej Mihalkov és Natalja Koncsalovszkaja költők gyer­meke és Nyikita Mihalkov (Eltű- dök gípzongorára, Pereputty) testvére. Számunkra azonban Mi­hail Romm egykori tanítványa emlékezetesebb az Andrej Tar- kovszkij által rendezett Andrej Rubljov és az elmúlt hetekben a tévében is bemutatott Transz- szibériai expressz társ-forga- tókönyvírójaként, az 1962-ben készült Iván gyermekkorának egyik szereplőjeként vagy az 1970-ben forgatott Ványa bácsi rendezőjeként. Az utóbbi évek­ben szovjet állampolgárként él külföldön. Az 1984-ben született Mária szerelmei című, Andrej Plato­nov műve nyomán írt és ren­dezett produkciót már amerikai filmként vetítik a mozikban. A Platonov-alapmű ellenére azon­ban a film vegytiszta amerikai sztorit kínál — ízléses és szép, de feltűnően amerikai ízlésű és szépségű csomagolásban. Az események kezdetén 1946 tavaszát írunk, interjúsorozat készül a leszerelő katonákkal. Az otthon utáni vágy ezekre a napokra már a szörnyű emlékek­nél is erősebb, a főszereplő Ivánt is csupán szülővárosának képei foglalkoztatják, ahol talán apja és Mária, a bevonuláskor még túlságosan is kislány várja. Brownsville-ben, mint a japán hadifogolytáborból hazatért há­borús hőst, valóságos örömünnep fogadja. A tribünön mégsem si­kerül beszámolnia érzelmeiről, melyekről a jelek szerint Mária mintha kissé megfeledkezett volna. Váratlan látogatásakor a légierő egyik fiatal ezredesével tért haza éppen. A városka s benne a kis szláv közösség hő­sének megérkezése alkalmából rendezett partiról azonban a két fiatal már együtt szökik meg, felerősödnek mindkettőjükben a régi emlékek. Hamarosan meg is tartják az esküvőt a pravo­szláv egyház szertartásai sze­rint. Gyerekük azonban nem le­het, mert Iván — csak szere­tett Máriájával — tehetetlen, így bosszulja meg magát a fo­golytábor rémségei közötti ál­modozás, ábrándozás, amikor képzeletben csak hozzá mene­külhetett. Hiába vágyakoznak egymás ölelésére, gyötrelemben telnek napjaik, úgy tűnik, a ki­látástalan helyzetre nincs is semmiféle megoldás. A film főszereplője Mária: Nastasja Kinski (szerelme: John Savage), aki az utóbbi években a sztárrendezők (Wenders, Po­lanski) kedvenc sztárja (Párizs, Texas, Egy tiszta nő). Aki szere­ti Kinskit, az ebben a filmben is megtalálja, de aki Koncsa- lovszkijt szereti és keresi, az most a legnagyobb erőfeszítés­sel sem fogja megtalálni. Bekell érnie egy szépen fényképezett, érzelmes, néhol érzelgős jelene­tekkel tűzdelt, mélylélektannal színezett, jó középszerű ameri­kai szerelmi históriával. Károlyi Júlia A januári hangversenyprogramból Az Országos Filharmóniánál már elkészült a januári hang­versenyprogram: az esteken el­sősorban zenekarok lépnek pó­diumra. NSZK-beli turnéja előt.t két ikcncertet ad a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Január 4- én a Zeneakadémián Lukács Er­vin vezényletével, Susanne Cal- geer osztrák hegedűművésznő közreműködésével Csajkovszkij Hegedűversenyét és Brahms II. szimfóniáját tolmácsolja. Január 7-én. szintén a Zeneakadémián Kobatasi Kenicsiro vezényleté­vel. Jandó Jenő zongoraművész és Friedrich Ádárn kürtművész közreműködésével Liszt Esz-dúr zongoraversenye, Richard Stra­uss I. kürtversenye és Brahms I. szimfóniája csendül fel. Két hangversenyt ad a Buda­pesti Filharmóniai Társaság Ze­nekara is. Január 5-én a Zene­akadémián Lamberto Gardelli vezényli a koncertet, ezt az estet október 13-áról halasztották er­re a későbbi időpontra. Január 19-én Hans Vonk lép a karmes­teri pulpitusra a Magyar Állami Operaházban a zenekar élén. Bérletsorozatban hangverse­nyezik a Magyar Rádió és Tele­vízió Szimfonikus Zenekara, va­lamint a Liszt Ferenc Kamara- zenekar. Visszatérő közönség, teltházas előadások Színházi gyorsmérleg A Lendvay Ferenc igazgató irá­nyításával újjászervezett Kecs­keméti Katona József Színház társulata — mely éppen két hó­napja, a Háború és béke, illetve a Sybill bemutatójával elkezdte az 1986/87-es évadot — legfonto­sabb céljául természetesen a közönség visszahődítását tűzte ki. Nos, nézzük, mit mutat a mérleg az eddig eltelt rövidke időt tekintve. Tolsztoj—Piscator Háború és békéjére, Jacobi Viktor Sybilljé- re, Gyárfás Miklós Képzelődök és Kálmán Imre Marica grófnő című darabjára (ez utóbbi ket­tőnek a premierje még alig né­hány napja volt), eddig összesen 22 725-en voltak kíváncsiak. Vagyis a »nézőszám havi átlaga több mint a duplája az elmúlt évadénak. A számok önmagukért beszélnek! Holott ne feledjük: a színház épületének rekonstruk­ciója miatt a korábbi eszten­dőkénél nehezebb körülmények között kénytelen dolgozni a kecskeméti társulat. A siker titka a közönség igé­nyeihez igazodó műsorpolitiká­ban, a kompetens művészeti ve­zetésben, a színészek tehetségé­ben, összmunkájában, illetve a színház közönségszervező törek­vésében egyaránt kereshető. Ma­radjunk most ez utóbbinál — hi­szen a többiről érzékletes képet adnak a lapunk hasábjain meg­jelenő színikritikák, színházi interjúk. A kecskeméti teátrum szervező- irodája — a rekonstrukció miatt — a Rákóczi úton kapott új he­lyet az idén. Az évad megkezdé­se előtt a megye sok vállalatával (Kecskeméten valamennyivel) felvette a kapcsolatot a szervező- gárda, s ennek köszönhetően több mint 6200 felnőtteknek kínált bérlet talált gazdára az első pre­mierig (tavaly mindössze 2475). S persze nem feledkeztek meg a diák korosztályról sem. Eddig 12 általános és középiskola foglalta le egy-egy előadásra az egész nézőteret. A Dolgozók Németh László Gimnáziuma és Szakkö­zépiskolája például három, a Katona József Gimnázium és a 623-as szakmunkásképző két alkalommal is „kibérelte” a Ke­lemen László Kamaraszínházat, de jó példaként említhetnénk a Leninvárosi Általános Iskolát is, ahol a pedagógusok, diákok, szü­lők közös színházlátogatást szer­veztek, megtöltve az Erdei Fe­renc Művelődési Központ hat­száz férőhelyes nézőterét. S egy­re érkeznek az új, „teltházas” megrendelések a megye más vá­rosainak oktatási intézményei­ből. sőt Bács-Klskunon kívüli te­lepülésekről is. A jelek tehát arra mutatnak, hogy a színháztól elfordult kö­zönség újabb fordulatot tesz. Vagyis a kecskeméti teátrum népszerűsége növekszik, s a leg­frissebb adatok birtokában bát­ran kijelenthetjük: nem is akár­milyen ütemben. Koloh Elek GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET Kerekdombi környezetbarátok „Felelősséggel egymásért..»” A kerekdombi iskola egy dom­bon épült, hatvan-hetven évvel ezelőtt. Sűrű, gondosan nyírt buxusbokrok övezik, környéke feltűnően tiszta, rendezett. Az iskola — miként a település is — a városhoz, Tiszakécskéhez tartozik, a gyerekek a környék házaiból érkeznek ide reggelen­ként, s remek közösséget alkot­nak. Amikor megkérdezem tő­lük, hogy miért 'nem járnak a néhány kilométerre levő közpon­ti iskolába, egyértelműen vála­szolnak: ide jártak a szüléink is... A környezet, az épület, a pe­dagógusok és a gyerekek csodá­latos összhangban élnek itt. Az Esze Tamás úttörőcsapat tagjai — Anka Lászlóné vezetésével — figyelmüket két alapvetően fon­tos dologra összpontosították: a csapaton belül megvalósították a gyermekönkormányzatot, s va­lamennyien elkötelezett környe­zetvédőnek vallják magukat. — Hogyan alakult ki a csapat „arca”, hogyan sikerült e két nagyon fontos dolog mellett el­kötelezni magukat? — kérdezem a csapat vezetőjétől. — Kis létszámú közösség va­gyunk, és élvezzük a szülők be­leegyező támogatását. Az itt élő emberek ugyanis nagyon szor­galmasak, nem ijednek meg at­tól, ha gyermekeik is fizikai munkával kezdik meg a napot. De gyorsan hozzáteszem: azt, hogy a környék, az udvar és az épületen belüli helyiségek rend­ben legyenek, a gyerekek is meg­szokták, meg is tesznek érte min­dent. Télen havat sepernek, ősz­szel falevelet, tavasszal virágot, fát ápolnak, locsolnak és takarí­tanak. Teszik ezt ötvenötén, mert a nyolcadikosok „csak” felügyel­nek. Természetesen minden raj­nak konkrét területe és feladata van, a legkisebbek pedig. a. ma­dáretetőket tartják rendben. — Mit tudhatnánk meg a kör­nyéken is számontartott önkor­mányzatról? — Erről jobb lenne az érde­kelteket megkérdezni, hiszen ja­varészt ők alakították ki, tart­ják fenn és adják át tapaszta­lataikat, ötleteiket az utánuk következő évfolyamoknak. A tornaszobában meghitt be­szélgetősarkot alakítottak ki a lányok: összetologatták a pado­kat. Amikor leülünk, én is úgy érzem: régi ismerősök vagyunk. Nagy Andrea vállalja, hogy összefoglalja az önkormányzat lé­nyegét: — Nálunk a mozgalmi év vé­gén lemond az úttörőtanács, majd szeptember elején nyílt szavazással kijelöljük és meg­választjuk a következő úttörő- tanácsot, amelyben mindig helyet kap két kisdobos is. A továbbiakat — legyen az is­kolai, mozgalmi vagy éppen szó­rakozással kapcsolatos dolog — már együtt „főzzük ki”. Azt hiszem, ebben a munkában na­gyon lényeges, hogy megtanu­lunk közösségben élni és gon­dolkozni. És ami még fontosabb: ezt egy életre tanuljuk meg... — Nálunk nagyon sok a ren­dezvény, — mondja Bakó Má­ria, — amelyeket mindig meg­tervezünk, s ha kell, meg is szer­vezzük, természetesen tanára­ink,, szüléink segítségét kérve. — Az önkormányzat léte — fűzi a gondolatot tovább Varga Erika — egy nagy lehetőség, ami­vel mi megtanultunk élni. Most például egy igazi szüreti bálát akarunk rendezni. Olyan, ami­ről szüléinktől sokszor hallot­tunk, de mi már nem vettünk részt ilyenen, nem is láttuk, ho­gyan zajlik... Most megcsinál­juk magunknak. Persze taná­csot kértünk, kaptunk, és bízunk abban, hogy sikerül, sok vendé­günk lesz, jól fogjuk magunkat érezni... Varjú Zsuzsa a hagyományos vasgyűjtésről ejt szót. Arról, hogy milyen gondosan megszer­vezik, bonyolítják az úttörőta­nács tagjai az ilyen akciókat. — Bizonyára a legjobb tanu­lók, szervezők kerülnek a ta­nácsba — vetem közbe, — Ö, dehogy — bizonygatják, — még bukott tanuló is volt ta­gunk. Persze, tanult, ahogy tőle tellett, vagy még annál is töb­bet, így azután kijavíthatta a rossz érdemjegyet. Nem lett je­les, de összefogásunk eredmé­nyeként elérte azt, amit képes­ségeivel elérhetett. — Mire vagytok igazán büsz­kék? — Arra, hogy nálunk minden­ki továbbtanul, s aki tőlünk ki­kerül, annak szakmája, képzett­sége lesz. — Mit gondoltok, miért ala­kult ez így? Hiszen köztetek is van közepes, jó és kiváló képes­ségű. Van, aki szorgalmas és bi­zonyára akad olyan is, aki ke­vésbé az... Az úttörőtanács tagjainak szép, tiszta gyerekarca csakha­mar felderül, megtalálják a vá­laszt; — Az itt töltött idő alatt ta­náraink megtanítanak arra, hogy felelősek vagyunk egymásért! És ez nálunk nem üres szó, nem is lesz az soha. Visszük magunk­kal és figyelünk egymásra ... HAHI kohk: no pyccKOMy m3uky Orosz nyelvi vetélkedő Ötödik forduló — úttörőknek / ham KOHicypc no EyccKOMy nancy (»IS mKOJILHUKOB) 3 a j a h h e yn. %o Taxoe PojyjHa?- PojuJHa, poBHaa 38nuih... íto 3HaquT PoOTHa jyifl Beer jncweä', sujByumx Ha 3T0ft 3eMne? OjUiHaKOBO W OHH 0 H8Ő JQfMatOT, HJL0 KaaitHft ÜO-CBOeMy? Oähh cKasaji, hto Pojyma - sto ÓepesKa, cTOfnnan b nojie. flpyroft CKa3aji, hto a to Bonra h ropon, b kotopom oh ponwica. Tperaä c Kasan, hto a to 38mjih y noiaa, rne th ysHan cboö hmh. ^eTBepTHft cKa3an, tto bto 3aBon, KOTopuft Őnn nocTpoeH .erő pyKatra. ÜHTiift cxasan, hto bto mmo erő MaTepH. C jdoóbh k Heft KaTOHaeTCH jikióobb k jdoehm, k 3eMne, k PonHHe. HlecTOft cKasan, hto Po*HHa y Hero b ceproe, ho oőbhchhtb, hto TaKoe Fonnia, oh He MoxeT. HaBepHoe, mokho őnno cnpocHTt He meoTB nenoBex, a nBecTH mecTB, h Boe Óh ohh otbsthjih no-paanoMy. H b nHTepa- Type Hamu mcaieim z hosth mnayT o OBoeft PonHHe, Kawft no—OBOOMy• ^enoBeicy Hem>3K khtb őes cepnua. Comma Ha 3eMne 0AHH3K0B0 CBS TUT WIE BC8X, HO H0JIOB0Ky, y KOTOporO 60TB P0ÄHH3, OHO 0B8THT HpH8. A HTO W!A Teűfl 3H3HHT PoflHHa? HaiIHniH H3M 0Ő 3TOM. A Puskin nevét viselő Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihe­lyezett tagozatával közösen hir­detett vetélkedő ötödik forduló­jához érkeztünk. Örömmel kö­zöljük, hogy a résztvevőkről ké­szített összesítések sok ügyes, jó megfejtést tarthatnak számon. Csak így tovább, szurkolunk va- lamen ny lötöknek! Továbbra is arra kérünk ben­neteket, hogy megoldásaitokhoz külön lapon mellékeljétek ada­taitokat: név, lakcím, anyja ne­ve, iskola, osztály, valamint az orosz tanár neve. A megoldásokat a következő címre küldjétek: Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza, Puskin Orosz Nyel­vi Intézet budapesti kihelyezett tagozata. HAffl KOHKyPC no pyccKOMy h3hky 1052 Budapest V., Semmelweis u. 1—3. A beküldési határidő a meg­jelenéstől számított két hét. Megtudod, ha elolvasod... A hangok csodálatos tör­ténete nagyon távoli idők­be nyúlik vissza, a Zene Birodalomba, Egészkotta királykisasszony várába. A királykisasszony unat­kozott, megparancsolta Szolfézsmesternek, az ud­vari 1 varázslónak, te­remtsen számára játszó­társakat. Így születtek meg a Félkotta hercegek, majd á Negyedkották, a Nyolcadkották, a Pont, a Békapitány, a Kereszt ka­pitány ... s lett zenebona a várban. A rendre Szol­fézsmester ügyelt. Az énekórákon ugye né­ha neked is gondot okoz­nak a zenevilág kis sze­replői, a hangjegyek, szü­netek, jelek? A Zenemű­kiadó ezerszínű meseköny­vei segítségedre lehet a zengő világ megismerésé­ben. • Télen, nagy hidegben, különösen, ha hóbundába burkolódzik a természet, madaraink alig tudnak maguknak táplálékot sze­rezni. Schmidt Egon A madáretető vendégel cí­mű könyvének főhőse, Zo­lika megbetegszik, az ab­lakból figyeli madárete­tőjük látogatóit, a har­kályt, a csuszkát, a szén­cinkét, a zöldikét és a töb­bi, télen is nálunk maradó madárkát. A szép, szí­nes, sok-sok rajzzal ké­szült könyvből megismer­heted szokásaikat, téli éle­tüket, s azt is, mivel etet­heted őket. j Összeállította: Selmecl Katalin BP.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom