Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

1986. december 2. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 KÉT VÁROS „VONZÁSÁBAN” A vállalkozó Kunszállás • A nemrégiben átadott élelmiszerbolt és étte­rem Fűlöpjakabon. © Rákóczi György gyógyszerész a már korszerű gyógyszertárban szol­gálja ki a kunszálláslakat. (Gaál Béla felvételei) A kommunisták és a reform A kisebb települések számára komoly gondot jelent a közeli városok népességelszívó hatása. Nehéz azokkal versenyre kelniük munkaalkalom, szolgáltatások, szórakozási és egyéb lehetőségek tekintetében. A háromezer lako­sú Kunszállásnak is ilyen gon­dokkal kell megküzdenie, hiszen Kecskemét és Kiskunfélegyháza közel van. Makány Ferenc László tanácselnököt kérdezem, hogyan látja a község helyzetét, mit tesz­nek a lakosság megtartása érde­kében? — Az elmúlt húsz év során mintha visszafordíthatatlannak tűnt volna az elvándorlás. Érez­tük, változtatni kell, s terveink is ennek jegyében születtek. Már észlelhetők a jó irányba mutató eredmények. Ezen a téren sokat köszönhetünk a helyi Alkotmány Termelőszövetkezetnek, amely folyamatosan bővíti a munkale­hetőségeket. Alaptevékenységei­nél, száraztészta-üzemében, pá- linkapalackozójában és napra- forgó-pirítójában mintegy öt­száz dolgozót foglalkoztat a falu 1200 munkaképes lakosa közül. Bármennyire is meglepő, a ter­melőszövetkezet munkaerőgon­dokkal küzd. — A faluba érkező figyelmét nem kerülhetik el az új családi házak. Ezekre gondolt, amikor eredményeiket említette? — Igen, ezekre is. Szemmel láthatóan nőtt az építési kedv és ez arra enged következtetni, hogy a bizalom is a falu iránt. Az elmúlt két évben annyi tel­ket adtunk el, mint eddig húsz esztendő alatt, s folyamatos a te- lekkisajátítás. Idén három fiatal házas kapott százezer forint szo­ciális lakásépítési támogatást. — Minek tulajdonítja a meg­növekedett bizalmat? — Mindenekelőtt annak, hogy nemcsak ígértünk, hanem meg is valósítottunk. A múlt évben tornateremmel és egy új tante­K. remmel bővült az általános is­kola. Idén pedig közös épületbe költöztettük a fogorvosi és kör­zeti orvosi rendelőt, s korszerű felszereléssel láttuk el. Gyógy­szertárunkat is mintegy újjáva­rázsoltuk. Elkészültünk a Köl­csey és az Ady utca vízhálózatá­nak kiépítésével. Egyébként egy kivételével minden utcát kikö­veztünk már. A község fülöpja- kabi része egyelőre hátrányosabb helyzetben van. Ez leginkább az egészségügyi ellátásban és a ke­reskedelmi szolgáltatásban nyil­vánul meg. Az utóbbin azonban a közelmúltban segített az áfész: átadta új önkiszolgáló boltját és éttermét. Már ígéretet kaptunk orvosi körzet kialakítására is. A rendelőintézethez megvan a pénzünk és a szolgálati lakás régóta készen áll. Annak is örü­lünk, hogy sikerült megoldani húsz nyugdíjas étkeztetését az intézményi konyháról. — Mik a további terveik? — Nagy szüksége lenne a köz­ségnek egy korszerű postahiva­talra és crossbar-rendszerű tele­fonközpontra. Erről még foly­nak a tárgyalások a postával, mert a szűkös anyagi lehetősé­gek nehezítik a megállapodást. Terveinkben szerepel még óvo­dabővítés és az idősek számára napközi otthon építése. Az új vízvezeték-lefektetések hívták fel a figyelmünket túra, hogy egy nagyobb kapacitású kútra is szük­ség lenne. A régi emléktárgyak megérdemelnék, hogy egy falu­múzeumban mindenki számára megtekinthetők legyenek. — A tervek megvalósítása, gondolom, sok munkát jelent a falu lakóinak és a tanácstagok­nak. — Igen, ez így van. A kunszál­lásiak azonban szívesen vesznek részt a társadalmi munkákban. Az anyagi támogatástól sem zár­kóznak el, ha a falu szépítéséről, komfortosabbá tételéről van szó. Több éve tanácstag vagyok — csak a legutóbbi választás óta látom el -a tanácselnöki teendő­ket —, tehát ismerem a tanács­tagi munkát. Ez a gárda Igen vállalkozó szellemű. Gondolom, ebben közrejátszik a tavalyi vá­lasztás, mely rendkívül szoros volt, s így az elért siker értéke is nagyobb lett. A póttanácstag­jainkra sem lehet panasz, szíve­sen dolgoznak, kezdeményeznek. Szó- sincs sértődöttségről. Egyen­rangúak a tanácstagokkal, és azonos mértékben veszik ki ré­szüket a munkából. Farkas Andrea Déligyümölcsért lakásfelszerelés Magyar—kubai választékcsere-egyezmény Hazaérkezett Havannából Ju­hár Zoltán belkereskedelmi mi­niszter, aki Manuel Vila Sosa ku­bai belkereskedelmi miniszterrel folytatott tárgyalásokat. A meg­beszélések végén aláírták az 1987-re szóló magyar—kubai vá­lasztékcsere-egyezményt A meg­állapodás értelmében a két or­szág közötti belkereskedelmi választékcsere-forgalam értéke 1987-iben megközelíti a 400 mil­lió forintot. Az együttműködés keretében Kubából többek kö­zött konfekcióárut, munkaruhá­kat, primőr paradicsomot, pap- , Ilkát és különféle déligyüimölcsöt importálunk. A ma,gyár fél első­sorban ruházati és lakásfelsze- relési cikkeket, valamint zöld­ség- és gyümölcskonzerveket szállít Juhár Zoltán tárgyalt Gustavo Gutierrexzel, az Országos Ide­genforgalmi Intézet elnökhe­lyettesével a két ország közötti idegenforgalmi együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A tárgyalásokon részt vett Bognár István, hazánk havannai nagykö­vete is, A magyar belkereskedelmi mi­nisztert fogadta Antonio Esquivel Yedra miniszterelnök-helyettes. Több évtizedes tapasztalatok tanúskodnak arról, hogy politi­kai, gazdasági vagy kulturális életünk szervezeti kereteinek, működési megoldásainak konk­rét formái, módszerei és eszkö­zei mindig az adott társadalmi viszonyokban, a mindenkori konkrét feltételekben gyökerez­nek. A kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet korábbi, éles osztályellentétekkel tagolt társadalmi viszonyai között a társadalmi-politikai folyamato­kat éles küzdelmek jellemezték. A hatalmi, majd a tulajdonvi­szonyokban végbement forra­dalmi változások együtt jártak a huszáros rohamokkal, a radiká­lis megoldásokkal, s nem egy­szer adminisztratív eszközök nagymértékű alkalmazásával. A szocialista viszonyok konszolidá­lásával viszont előtérbe került a reformoknak, mint a fejlődés po­litikai eszközének alkalmazása. Időbeni felismerés A munkáshatalom viszonyai között a reform nem a forrada­lom ellentéte, hanem kibonta­kozásának, céljai megvalósítá­sának korszerű eszköze. A folya­matos reformok társadalmi vi­szonyaink elért állapotának meg­haladását. az új körülményekhez való alkalmazkodást szolgálják. Nem túlzás azt állítani, hogy a szocializmus fejlődésének sikere a reformok szükségességének idő­beni felismerésén, és bátor, de körültekintő megvalósításának képességén múlik. A társadalmi viszonyokban, a feltételekben és az igényeikben a fejlődés során szakadatlan válto­zások mennek végbe. Ezek szük­ségessé teszik az új helyzetnek, a növekvő igényeknek már nem me efelelő szervezeti keretek és működési mód megváltoztatását. Ahol ennek szükségességét nem érzékelik, s a szükségessé vált korrekciókat elmulasztják. az adott szervezet működésének hatékonysága meggyengül, fejlő­dése megtorpan, s a korábbinál nagyobb erőfeszítésekkel sem érik el a kívánt eredményt. Ezért az előrehaladás kulcskérdése, hogy ilyenkor a változások, ha úgv tetszik a reform szükséges­ségét felismerjük, és késlekedés nélkül, de megfontoltan csele­kedjünk. Éppen ebben van min­den szinten a politikai, gazdasá­gi és más szervek vezetésének nagy szerepe és felelőssége. Pártunk felismerte a megérett változások szükségességét, s élé­re állt az élet különböző terüle­tein a társadalmi, gazdasági újí­tásoknak, a reformok kezdemé­nyezésének. A vezetésével meg­indult reformok nyomán hazánk­ban számos területen jelentős fejlődés következett be. Elég, ha a gazdaságirányítás reformfolya­matára, a politikád rendszer fej­lesztésére, a közigazgatás korsze­rűsítésére, vagy a szocialista de­mokrácia fejlesztése terén tett lépésekre hivatkozunk. Következetes véghezvitel Ugyanakkor a dolog lényegé­ből következik, hogy bármennyi­re jelentősek is megtett lépéseink, de nem elégségesek. A korábbi keretek és módszerek a gazda­ság extenzív fejlődésének köve­telményeire, s a gazdasági és tár­sadalmi irányítás nagyfokú köz­pontosítására épültek. De az ex­tenzív fejlesztés lehetőségei felett eljárt az Idő. A nagyfokú köz- pontosítás leépítésére irányuló kezdeményezések a különböző szinteken sokszor lefékeződtek. A tapasztalatok arra figyelmeztet­nek, hogy a régi intézményrend­szer, a korábbi struktúrák ellen­állhatnak, s nem egyszer ellen­állnak a változás igényének. Ez azzal is összefügg, hogy sok em­bernek egzisztenciális érdekei fűződnek a változatlansághoz, vagy annak látszatváltozásokkal való megőrzéséhez. Pedig az előt­tünk álló feladatok a központi­lag kezdeményezett reformok kö­vetkezetes végigvitelét igénylik a közép- és alsóbb szintű szer­vek irányító munkájában, a vál­lalatok és munkahelyek életében. Az egyes területek munkájá­nak jobbítására irányuló refor­mokat nem lehet pusztán köz­ponti rendeletekkel megvalósí­tani. Az új elvek és módszerek érvényesítése konkrét intézke­déseket, öntevékeny kezdemé­nyezéseket kíván helyileg is. Gyakran olyanokat, amelyek­nek csak irányát, jellegét lehet feníről meghatározni, de mély­ségét, konkrét formáit a helyi viszonyoknak megfelelően önál­lóan lehet és kell kidolgozni. Ez a társadalmi demokratizmus lé­nyegéhez tartozik. A reformintéz­kedések akkor válnak igazán ha­tékonnyá, ha kiegészülnek a he­lyi megvalósításira irányuló sok­színű javaslatokkal, kezdemé­nyezésekkel. Ha ezek elmarad­nak vagy erőtlenek, az ügy lát­ja kárát. Jól érzékelteti ezt az elmaradás, amely a vállalati szer­vezet, a vállalati belső irányí­tási viszonyok fejlesztése terén kialakult, amely hovatovább ve­szélyezteti a vállalatirányítás fej­lesztésére tett reformlépéseink sikeres megvalósítását. Érvekkel a konzervatívizmus ellen A társadalmunkban folyamat­ban levő reformok eddig is és a jövőben is a párt kezdeménye­zésére és vezetésével mennek végbe. A pártszervezetek, a kommunisták sok irányú munkát végeznek ezen a téren. A legfon­tosabb teendőik közé tartozik, hogy magyarázzák és megértes­sék a reformok szerepét és szük­ségességét. Csak így tudják elér­ni, hogy környezetük párton- kíviili dolgozói ne csak nyitottak legyenek a reformok eszméi, gondolatrendszere iránt, hanem cselekvő részeseivé váljanak he­lyi megvalósulásuknak. Ennek során okos érvekkel kell hogy leküzdjék a régihez, a megszo­kotthoz való ragaszkodásból is táplálkozó konzervativizmust, he­lyenként a reformoktól való ide­genkedést, sőt szembenállást. A pártszervezetek ösztönözzék a vállalati, munkahelyi vezetést a gyorsan változó feltételekhez való alkalmazkodásra, az ennek érdekében szükséges helyi vál­toztatások kezdeményezésére, a megérett problémák megoldá­sára. Erőteljes politikai támoga­tásuk nélkül aligha nyílik sza­bad út a megalapozott helyi re­form-kezdeményezéseknek. Ké­telyeik türelmes meghallgatásá­val' és megválaszolásával lehet legeredményesebben kommunis­tákat bevonni a reformfolyama­tokban való aktív részvételbe. A reformok érintik a párt- munkát is. Megváltoztatják an­nak korábbi feltételeit:, vissza­hatnak a pártszervezet tevé­kenységére. Ezért szükséges, hogy a pártszervezetek saját munká­jukat folyamatosan hozzáigazít­sák a változások által teremtett új igényekhez. Takács István Elítélt meteorológusok Egy egyesült államokbeli bíró felelősnek mondotta ki a hivata­los meteorológiai szolgálatot há­rom halász halálában, mert nem jelezte előre, hogy Cape Cód­tól 250 km-nyire hirtelen kitörő heves vihar várható. Ez az első eset arra, hogy a szolgálatot el­marasztalták hibás időjárás­jelzésért. A szolgálat a következő napra szép, nyugodt időjárást prognosz­tizált a Georges Bank halászte­rületre, de amikor a két homár­fogó hajó a három halásszal odaért, orkán fogadta őket, 150 km-es széllökésekkel és 20 m magasra korbácsolt hullámok­kal. Az időjárásjelző szolgálat az­zal védekezett: a vihar olyan gyorsan támadt, hogy az a hajók kifutásának az időpontjában nem volt előrelátható, továbbá, hogy ők a várható időjárást közszol­gáltatást végző intézményként jelezték, s így nem tartoznak fe­lelősséggel. A bíró hangsúlyozta: nem any- nyira azért marasztalja el a szol­gálatot, mert előrejelzése téves volt, hanem főként a tévedés oka miatt, s ez az, hogy a szerencsét­lenség színhelyén levő széljelző bója már három hónapja nem működött. A KISKŐRÖSI IDŐSEKÉRT Megosztott öröm Kicsordult a pohár, mondjuk sokszor, ha a bennünket ért sérelmek miatt egyszer csak kitörünk, fellázadunk és — legalább — jól „megmondjuk^ a magunkét”. Most bennem sem fér el, ami betölt, jutta­tok belőle másaknak is. Akár annak bizonyságául, hogy nemcsak a méregtől, bosszú­ságtól csordulhat túl az a hi- zonyos pohár, hanem az örömtől is. Ez pedig — hitem szerint — sokasodik, ha meg­osztják ... Városunkban', Kiskőrösön, nagyon szépen fejlődik a szo­ciális gondozó hálózat. Van szociális otthon, idősek ott­hona, és széles körű a háza szociális' gondozás. £n ez utóbbiban részesülök. Két háborút éltem át, mára nagyon megromlott az egészségi álla­potom. Igen nehéz helyzetben lennék, ha nem indult volna be a gondoskodásnak ez a formája. Másfél éve keresnek fel rendszeresen a házi gon­dozók. Azelőtt évente három­szor is bevittek a kórházba, mert súlyos szívbetegségem miatt nem tudtam magam el­látni Most pedig hadd írjam le, ml az, ami nekem olyan nagy örömöt szerzett. Nemrégiben rendezték meg Kiskőrösön a városi idösejc napját. A talál­kozóra több mint félszázan gyűltünk össze a helybeli szo­ciális gondozottak közül. Elő­ször videofilmeket néztünk, majd szép műsorral örvendez­tettek meg bennünket a gye­rekek: szavaltak, énekeltek, zeneszámokat adtak elő. A vendéglátók nevében a szo­ciális otthon vezetője és a Hazafias Népfront képviselő­je mondott meleghangú kö­szöntőt. Amikor megszólalt a Himnusz, meghatotta» énekel­tünk együtt valamennyien. A műsor után bőséges ün­nepi ebédet kaptunk. Hűsítő italok, sütemény, torta, kávé zárta a menüt. Ez alkalommal ünnepeltük meg egyik tár­sunk kiilenvenegyedi'k születés­napját is. A jó kedélyű, élet­erős bácsi megtáncolitatta még a fiatalokat is! Sajnos, gyor­san eltelt az idő, szívesen, be­szélgettünk volna még órákig. Jó volt így együtt lenni. Dél­után a szociális otthon autóba vitte haza a fájósabb lábú idő­seket. Végül hadd szóljak azokról, akiknek mindezt köszönhet­jük Arról, hogy, milyen, na­gyon kedvesek, figyelmesek, szolgálatkészek a mi gondo­zónőink. Nemcsak itt, ezen a találkozón tapasztaltuk ezt. Qk mindig ilyenek, ha velünk foglalkoznak. Kívánjuk, hogy jó égészsséggel, sokáig végez­hessék szép szolgálatukat idős, beteg embertársaik között, akiknek nagyon jólesik, és fontos is ez a segítség. Kü­lönösen az egyedülállóknak, akiknek ezek a lányok, asszo­nyok az egyetlen támaszaik a bajban. Dúl Etelka egészségügyi nyugdíjas NAPKÖZBEN Két percért — fél napot A minap büszkén számolt be arról a tv-hiradó interjú- alanya, . hogy a főváros egyik kerületében komplex egész­ségügyi vizsgálattal kapcsol­ják össze a tüdőszűrést. Me­gyénk orvosai ezt, úgy tűnik, csendben, fű alatt kezdték el — évekkel ezelőtt. Akkor kap­tam ugyanis az első értesí­tést, melyben közölték velem: a tüdőszűrés mellett ezen­túl... (lásd mint fenn). Helyes. Nem kell minden jó •kezdeményezést nagydobra verni. „A költő ír, a macska •miákod” — az orvos gyógyít és segít megelőzni betegségei­met. Szándéka értem van, esz­köze azonban — néha, néhol — ellenem. Félegyházán is bevezették — a tüdőszűréshez kapcsolt vizsgálatok sorában — a nő- gyógyászati rákszffrést. Jelen­tősége felmérhetetlen a rossz­indulatú daganatok korai fel­ismerésében. Csakhogy! A kétperces vizsgálatra jelentke­ző — többségében egészséges, munkából elkéred Zkedett — lányok, asszonyok együtt kell, hogy várakozzanak az egyet­len nőgyógyászati szakrende­lésen a tényleg betegekkel. Órákat, félnapokat. A helyzet — így — tartha­tatlan. Fennáll ugyanis a ve­szélye annak, hogy az asszo­nyok „fellázadnak” az időrab­lás ellen, s — hol nincs kis­kapu? — rafinálta» megke­rülik a létfontosságú vizsgá­latot. Isten ments, hogy „objek­tív akadályokra” hivatkozva megszüntessék az általános szűrést! De talán újabb ren­delés beindítása — és újabb szakorvos bevonása — nélkül, csupán belső átszervezéssel is csökkenthető lenne a várako­zási idő. Aztán, ha majd arról tudó­sit a központi sajtó, hogy Bu­dapesten megoldották — az ott még csak ezután jelent­kező — gondot, isimét csönd­ben1 bólintanánk. Mi már er­re (is) régen gyógyírt talál­tunk ... — bók — Átöltözés Az ebédszünetig még jó tizenöt perc volt' hát- fa, de a brigádvezető a tekintetével már kitar­tóan figyelte Garszevant, az egyik kőművest. Garszevan megrántotta a vállát, és idegesen bólintott a fejével, amikor a brigádvezető egy gondosan összehajtogatott, parányi papírcsoma­got dobott oda a lába elé. A kőműves lehajolt, mintha a szintmérőt igazítaná a padlón, óvato­san körülnézett, nem figyeli-e valaki, aztán zseb- revágta a kis csomagot, ö tudta csak, meg a bri­gádvezető, hogy a parányi csomagban rubelek vahnafc Hősünk azonnal munkához látott. Néhány pil­lanat tnúiva az épület bejáratához sietett. A lép­csőház előterében a brigádvezető valami kis ap­róság miatt az építésvezetővel vitatkozott. Ami­kor Garszevan elment; mellettük, a brigádvezető tüzet kért tőle, rágyújtott, de valamilyen fon­dorlatos trükkel egy másik gyufásdobozt adott vissza. Garszevan fölszaladt az első emeletre, a gyu- fásdobozból kulcsot vett elő, és kinyitotta a sze­relésre váró áramelosztó ajtaját. A huzalok és porcelántestek összevisszaságából begyakorlott mozdulatokkal kiráncigált egy rozoga bőröndöt, és gondosan kulcsra zárta az elosztót. Garszevan maga elé tette a bőröndöt, majd egy elegáns öl­tönyt húzott elő, aztán fehér inget nyakkendő­vel és egy pár cipőt. A fekete napszemüveg csak fokozta a hatást: felismerhetetlenül más ember lett a hirtelen- át­öltözött kőművesből. Néhány pillanat múlva a szokásos útvonalon Garszevan elhagyta az épít­kezés területét, majd gyors lépésekkel átvágott a főút túlsó oldalára. . öt perc múlva már jött is visszafelé, gúnyos, lekicsinylő pillantást vetve az üzlet kirakatá­ban levő figyelmeztető, szövegre, A kirakatban Ugyanis nagy táblára ez volt felírva: „Munkaruhában megjelenő vásárlóinknak sze­szes italt nem szolgálunk ki!” V.» Eduard Gevorkjan (Oroszból fordítottat Kiss György Mihály)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom