Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-11 / 265. szám

4 • PETŐFI NÉPE © 1986. november 11. SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BASILIDES MÁRIA „Zengő szárnyakat adott a daloknak” Ötéves volt Bartók Béla, négy Kodály Zoltán, amikor megszületett dalaik leghívebb és legavatottabb tolmácsolója, „a magyar dal feje- delemasszonya”, Basilides Mária. A jolsvai illetőségű művésznő a Carmen címszerepében tűnt fel a Népoperában (a mai Erkel Színházban). 1915-ben szerződtette az Operaház. Egyik kritikusa, tisztelője, Kristóf Károly szerint „akkor állt oda Bartók és Kodály művészete mellé, amikor ez a szolgálat még nagyon is hálátlan erőpazarlásnak tűnt a közvélemény szemé­ben.” Számtalan kiváló alakítását őrzi az emlékezet. Monteverdi-, Wag­ner-,' Handel-operák, -oratóriumok fontos szólamait énekelte. Ha hívták — sokszor hívták — fellépett munkásfinnepségeken. 1946-ban hunyt el. Első kecskeméti vendégszerep­lésekor is' ügyet (képviselt. A Bartók személyében repre­zentált új magyar zenét. Ott kellett lennie azon a kon­certen, amikor a már-már elked­vetlenedett zeneszerző, Kacsóh Pongrác és kecskeméti hívei buz­dítására újra megpróbálta. Lelkesen tudatta a Kecskeméti Lapok kritikusa 1913 februárjá­ban: „ismerős és rokonérző kö­zönségre találtak”. M. Bodon Pál viszont kétségbe­esetten rimámkodott 1929. január 5-én a Népdalról című, Basilides Máia dalestjét beharangozó cik­kében ! „Közönségünk sok j min­denről zeneileg tájékozatlan. Biz­tosan állítom, hogy 90 százaléka még azt sem tudja, hogy mi az igazi népdal. S aki meg akar győ­ződni állításom valódiságáról, az minden balga előítélettől mente­sen hallgassa meg Kodály nép- dalátiratait Basilides kongeníális értelmezésében." Szürke és szegényes a „siker vd'it” kifejezés a koncert hatásá­nak érzékeltetésére. „Forró tapsok kísérték és jutalmazták Kodály Zoltán népdalátiratait, melyek a magyar népiélek muzikális gaz­dagságának megindító és bájos megnyilatkozásai. Basilides Mária zengő szárnyakat adott a dalok­nak. Megkönnyeztetett és derűre hangolt mindenkit— olvasható a Kecskeméti Közlöny 1929. janu­ár 11-én megjelent számában. 1931. április elején „bőkezű volt a ráadásokban. Sajátosan magyar egyéniségének varázsa, tiszta szövegkiejtése, ösztönös nyelvérzéke különösen Kodály- és Bartók-népdalfeldolgozásakban érvényesült. Az est koronája Ba­silides Mária Bach-kantátája volt. E téren ma Basilides Mária az egész világon utolérhetetlen.” „Mindig nagy örömmel szerepe­lek Kecskeméten, mert az ottani zenei élet valóban követendő irányt mutat arra, hogy kell a vidék zenekultúráját szolgálni” — nyilatkozta 1934 novemberében a Kereskedő Kaszinó által rendezett hangversenye előtt. Vásárhelyi Zoltán, M. Bodon Pál munkásságán., a Kodály- és Bairtókibemutatókon kívül roko­nai kedvéért is szívesen látogatott Kecskemétre. Mindig nagy szere­tettel fogadta Orbán János tör­vényszéki bíró és családja. A fia­tal jogászhoz ment feleségül test­vérének, Basilides Honának leá­nya, Gocső Erzsébet. Az asszony korai halála után szinte második anyaként figyelte a (két Orbán lányt. Jó néhányszor felkereste a félárvákat a Trombita utca 8-as számú lakásán. Várkonyi László- né Orbán Erzsébet ma is nagy becsben tartja az operaénekesre vonatkozó családi ereklyéket, do­kumentumokat. Emlékezete sze­rint rendkívül egyszerű, mindig nyugodt ember volt Mária néni, aki segített ahol és akinek tudott. Heltai Nándor KÜLFÖLDI TURNÉN A GÉDERLAKI TÁNCOSOKKAL (1.) Irány: Brand-Erbisdorf Az éjfélre tervezett indulás dacára, a fia­talok már kora este gyülekezni kezdtek a géderlaki művelődési ház egyik termében. A fokozott izgalom érthető volt, hiszen az alig három esztendeje alakult' hagyomány- őrző népi együttes első külföldi turnéjára indult ezen az október végi éjszakán. Később — úgy tizenegy óra tájban — megérkeztek az idősebbek, illetve az egészen fiatal korosz­tályhoz tartozók is, és szemmel láthatóan ők sem minden izgalom nélkül készülődtek a hosszú útra. — Tóth Lajosnak hívnak, a Kalocsai Művelődési Központ autóbuszának sofőré vagyok — mutatkozott be a deresedő hajú „pilóta”, miután helyükre kerül­tek a bőröndök, s valamennyien elhelyezkedtünk az Ikarusban. Hamar kiderült, rutinos sofőr szállít bennünket az NDK-beíi Brand-Erbisdorf nevű városka felé," ahová az együttes meghí­vása szólt. Sok esztendőt és sok ezer kilométert „koptatott el” kamionosként, s nemcsak a ma­sináját, de a devizarendszabá- lyókat, a vámosok szokásait, sőt — szükséges mértékben — jó né­hány külföldi nyelvet is ismer. A csaknem tizennyolc órányi út kicsit megviselt mindenkit, de ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kedvüket is szegje a tánco­soknak. Elég volt, ha valaki el­kezdett dúdolni egy magyar nép­dalt, | már énektől zengett az autóbusz. Útközben Sill László, a Géderlaki Községi Tanács el­nöke, a dunaszentbenedeki (Gé- derlakkal közös) Új Hajnal Me­zőgazdasági Termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkára el­mondta, hogy a téesz éppen egy évtizede tart fenn /testvéri kap­csolatot Brand-Erbisdorf ter­melőszövetkezetével. E kapcsolat jóvoltából, évről évre megannyi téesztag üdülhet az NDK-ban, s erbisdorfiak is szép heteket tölt­hettek már a szövetkezet duna­szentbenedeki vagy harkányi üdülőjében. Végiső soron, e meg­hívás is ennek az egy évtizedes kapcsolatnak köszönhető... Pontosítsunk: ennek is. Mert ahhoz, hogy egy magyar hanyo- mányőrző népi együttest külföl­di turnéra hívjanak, tudniuk, ki­magaslót produkálniuk is kell a táncosoknak, zenészeknek. Más­részt: kiderült, hogy a Karl- Marx-Stadt megyében az Érc­hegység lankái között elterülő járási székhely, Brand-Erbisdorf nem akármilyen ünnepre készül. Itt ugyanis ilyenkor október má­sodik felében fejeződik be az aratás, amit sokszínű rendez­vénysorozat követ. Nos, mint ta­pasztalhattuk, a sok szín legér- dekesebbikei közé tartoztak a géderlakiak sajátos hangulatot árasztó produkciói'... — Jó estet kívánok! — mondta tört magyarsággal Fischer Man­fred, a vendéglátó termelőszövet­kezet elnöke, amikor este hat óra körül autóbuszunk begördült Brand-Erbisdorf téeszének köz­pontjába. Innen Gränitzba, egy patak és egy parányi tó mellett épült régi kastélyba, a termelő- szövetkezet egyik közeli üdülőjé­be, azaz a szálláshelyünkre kala­uzoltak bennünket. Mi tagadás, már az első napon feltűnt az a nem mindennapi figyelmesség, amellyel vendéglátóink a cso­portot kitüntették. Másnap már közönség elé lé­pett a géderlakiak 31 táncosa és öt zenésze. Mégpedig Berthels- dóriban, ahol a járás termelő- szövetkezeteinek nyugdíjasai gyűltek össze. Az utazással járó fáradság még látszott kicsit az együttesen, de ettől függetlenül nagyszerű hangulatot .teremtet­tek szinte néhány pillanat alatt. A vastaps még dübörgött műso­ruk végén, amikor — ismét ál­talános tetszést aratva — az együttes tagjai táncra kérték az idős néniket, bácsikat... Koloh Elek (Folytatjuk) fiatalokról - fiataloknak VIDEOLÁNC, KÉPÚJSÁG Riporter kerestetett A kecskeméti 607-es sz. Gáspár András Ipari Szakmunkáspéző Intézetben és Szakközépiskolában szeptembertől a diákok oktatását, az óraközi szüne­tek kihasználását az új technika, a video felhasz­nálásával kívánják szemléletesebbé, érdekesebbé tenni. Stúdiójuk öt képmagnójával öt csatornán su­gározhatnak műsorokat, például a számítógép se­gítségével készülő, naponta megjelenő képújságot. (A készülékek a tanteremből is irányíthátók. Egyéb­ként negyvenöt televíziója van az iskolának. E kor­szerű hálózat nem valósulhatott volna meg a kép­zésben érintett vállalatok támogatása nélkül. A szeptember óta eltelt rövid idő még nem volt elegendő ahhoz, hogy a videoláncban rejlő összes lehetőséget feltárják és a diákok köréből is csatla­kozzanak munkatársak a stúdióhoz. Ez utóbbi cél­lal hirdették meg házi „Riporter kerestetik” vetél­kedőjüket. Az október végi versengésben tizenöt tanuló vett. részt. Közülük, tízen ma már az iskola riporterei­nek mondhatják magukat. Deli Melindát, a verseny első helyezettjét kérdeztem a vetélkedőről: — Az első feladatoknál húzással dőlt el, hogy ri­portot kell-e készítenünk valakivel, vagy beszá­molót írjunk egy adott témáról. Ezután követke­zett a bemutatkozásunk, majd egy újsághír felol­vasása. — Nehezek voltak a feladatok? —érdeklődöm. — Szerintem inkább érdekesek voltak — veszi áit a szóit Szentgyörgyi Sándor, a második he­lyezett. — A harmincperces felkészülési idő nekem csak az első feladatra volt elég. A bemutatkozás és az újsághír-felallvasás előkészítésére már nem igen értem rá. — Az az igazság, — jegyzi meg Farkas Angéla, aki a versenyen harmadik helyezést ért el —, hogy nem volt azonos nehézségű a riportkészítés és a beszámolóírás. Nekem például a kunok letelepe­déséről kellett beszélnem egy percen át. A könyv­tárban mindent előkészítettek a témákhoz, amire' csak szükségünk iehetett, de úgy éreztem, többet tudtam volna kihozni magamból, ha a riporteri feladatot kapom. — Pedig az sem volt igazán könnyű — jegyzi meg Sándor. — Nagyon sok múlott a riportalanyon is. A szófukar beszélgetőpartnerek nagyon meg­nehezítették a versenyzők munkáját. De arra is lát­tunk példát, hogy a kérdezett ügyesebb volt, mint maga a riporter. — Társaitok rfíit szóltak a szereplésetekhez? — Most mindenki nagy érdeklődéssel figyeli a videós próbálkozásokat — válaszol Melinda, aki az építőipari szakközépiskola második osztályos ta­nulója. — Szorítottak nekünk, és nagyon örültek a jó eredménynek is. — Én kéziszedőnek tanulok — folytatta Angéla —, de társaim közül sokan ismerik távolabbi ter­vem, hogy újságíró szeretnék lenni. Ezért aztán még inkább figyelték a szereplésemet. — Gondolom, nemcsak a jó helyezést, hanem a későbbi, ezzel kapcsolatos munka is a szemetek előtt lebegett, amikor a versenybe beneveztetek. Milyen terveket szövögettek? — Most, hogy az iskolatelevízió riporterei let­tünk, már keressük az érdekes témákat, melyek­kel kiállhatunk a többiek elé —1 válaszol Sándor, az iskola kárpitostanulója. — Arról nem is beszél­ve, milyen lázba hozott bennünket az a terv, hogy felhívást intézünk a város összes középiskolájához egy közös „Riporter kerestetik” vetélkedő megren­dezésére. Azt hiszem, komoly erőpróba előtt állunk. , Farkas Andrea Levelek Edinának Basics Edina nevével egy folyóirat hasábjain találkoztam: levelezni szeretne, barátokat keres — üzente a lap hirdeté­sekre fenntartott rovatában. Érthető szándék egy 19 éves lánytól. Még érthetőbb, ha hozzáteszem: Edina a Vakok Vilá­gában tette közzé óhaját. Izgatottan kerestem Tompán a megadott cinket: vajon tu­dok-e majd természetesen viselkedni, ha találkozunk, nem lesz-e úrrá rajtam az egészségesekre jellemző, rosszul értel­mezett sajnálkozás? A Munkácsy utca 24-ben azonban egy üzenet várt. Fehér papíron nagy, fekete nyomtatott betűkkel. A diákotthonban dolgozom, pontos útbaigazítás, aláírás: EDI­NA. A gyerekek éppen vacsorázták. BeLéptemre az egyik asztaltól felkelt egy csinos szőke lány, s elindult felém iá kusza rendben álló asztalok között. Alig hiszem el, amit látok — hiszen ez a lány vak! Szorongásom csak akkor oldódik valamelyest, mikor egy csendes zugban beszélgetni kez­dünk. Mert Edina természetesen viselkedik: mosolyog, ahogy meg­próbáltatásairól beszél, s közben véges végiig a szemembe néz... — Hétéves koromban kezdett romlani a látásom, 'nyolcadikban már alig tudtam olvasni. Pedig rendre írták fel nekem az egyre erősebb szemüvegeket. Elég rosz- szül választottam pályát: a ba­jai postaforgalmi és közgazda, sági szakközépiskoláiba jelent­keztem. De az első félévben már alig mertem az utcára lépni: nem ismertem meg az osztálytársai­mat. Nagyon sokat segítettek a tanáraim.' Mindig csak szóban feleltettek, nem kellett dolgoza­tot írnom. Nehezen, de elvégez­tem az iskolát. — Sokáig Halason kezeltek, minden eredmény nélkül... Ezért a szegedi klinikához fordultunk, ahol rögtön bennfogták, s min­den lehetséges dolgot megvizs­gáltak rajtam, hogy megtalálják a látásromlás okát.. Minden ne­gatív volt. ’ Azt mondták, való­színűleg veleszületett, vagy öt­hat éves korban kezdődött látó- ideg-sorvadásban szenvedek. Meg­műtötték. Dr. Kohán Ágost pro­fesszor kétoldalt felvágta mindkét szememet. Az operáció után fél évig jobban láttam — ez hatott a tanulmányi átlagomra is —, és utána is rendszeresen jártam ke­zelésre. Mindent megpróbáltak:, de hiába. Ez a folyamat — a ha. zal orvostudomány jelenlegi ál­lása szerint — megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.. Én azért reménykedem... — Foltokat, színeket látok. Sö­tét helyiségben még írni is tu­dok. Láttad. De ezt is egyre ne­hezebben. Már kaptam néhány levelet, s a válaszomban meg­kértem a küldőiket: sötét tollal, nagy betűikkel írjanak, A vakok pantírását még nem Ismerem — kaptam ilyen módon írt levelet is —, de ha így haladnak a dől. gok, kénytelen leszek megtanul, ni. Egy fiúval pedig magnókazet­tán „levelezem”. Kevés barátom van, Igaz, ők valóban barátok. De szükségem lenne arra is, hogy sorstársakkal beszélgessek. — Szeretnék továbbtanulni • is, mert könyvelőként természete­sen nem tudok dolgozni. ^Szeren­csénk volt, hogy ide,, a, diákott­honba felvettek gyermekfel­ügyelőnek. Jó itt, de jobb lenne, ha a szakiképzettségem is meg­lenne hozzá. Márpedig az nem lehetséges: a tanítóképzőbe 95 százalékos csökkentlátóként — ami a vakság alsó határa — nem jelentkezhetek. De azt hallottam, van középfokú gyógytornász­képzés — sajnos, nem tudom, hol —, amit én is elvégezhetnék. Ezt a munkát nagyon szívesen csinálnám, egyébként is éietelé- mem a mozgás. A munkahelyem­re is mindig kerékpárral járok. Ne hidd, hogy olyan veszélyes: ismerem az utat, nem is annyira a látásomra, mint inkább a hal­lásomra' támaszkodom, ha közle­kedem. Imádom a természetet, sokat szoktam kirándulni, túráz­ni. Nagyon meglepődtem, »mikor megkaptam a leveledet, hogy fel­keresel. De ha tényleg azt hiszed, hogy ezzel segítesz nekem, új ba­rátokra találni — köszönöm, hogy eljöttél. Szabó Klára HAiii KOHKypc no pyccKOMy H3bncy Orosz nyelvi vetélkedő Negyedik forduló A Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagozatával közösen hirdetett orosz nyelvi ve­télkedőnk középiskolásoknak szóló negyedik fordulóját ez al­kalommal közöljük. Kérjük ver­senyzőinket hogy a megoldáshoz ézó’T'SÍ is mellékeljék külön lapon a következő adatokat: név, pon­tos 'lakcím, anyja neve, iskola, ©srtály, s az orosznyelv-itanár neve. valamint a kategória (I.: gimnazisták. II.: szrkközápiskolá- srik. III.: .speciális és fakultatív tanterv szerint tanulók!. A cím: c.rovi«t Kultúra és Tudomány Háza Puskin Orosz Nyelvi Inté­zet budapesti kihelyezett tagozata. HAffl KOHKYPC no pyccKOMy JBtiKy 1052 Budaoest V., Semmelweis u. 1—3. A beküldési határidő a megje­lenéstől számított két bét Érde­mes indu’iri hiszen, nv'nt pályá­zati kiírásunkban is közzétettük, az orosz nyelvi verseny nyertesed értékes díjak várományosai. HAM KOHKyPC HÓ I7CCK0M7 A3MK7 (ajk yvanmxca cpegHBX hkojx h rHMHa3Hfi) 3 a j a h h e 17. KocMHveoKoe típaTCTBO. TanoBeK cMOTpan b aeöo. Heöo őhjio orpoMHmi z hsuohhthhm. TeJioBeK xógox no souse z He doiucH yiuiHBaTL b Mope, ho hsÓo ÓUJIO HGAOCTynHHM» H bot HacTymn XX bgk - bsr otkphtjjé b kocmocg. Mama vexoBevecTBa ooyqecTBHxacL. 7vernie pasHHx cTpaH usyvaDT kocmoc. Mx yonexn orpoMHH. CnyTHBRi, kocmhvgckhg Kopa&ra naira jewhm BazHyxi BH$opMaqHK>. Uh ceflvac 3HaeM o 3euxe, o HyHe, o BeHepe, o 3Be3nax HaMHoro daramé, veit páramé. 3th 3HaHHH overa Hysmu jdoahm. Ohh noMoracT reonorau HaxogHTL hobhg nonesHue BCKonaeune, nouoramT MejnBKaM h öHomoraM HsyvaTt jkhshb vexoBeKa 0 pacTeimft. üosTOMy ycnexa kocuoh8BT0K0 Baxrai jvih. Bcex Hac. "KooMHvecKyn spy" b hctopbb otkpbui üepBuä cnyraBK. SHaeira 00 th...- Horga oh 6wi 3anymeH?- CKOraKO BP6M6HH npOBBJI B K0CM0C6 nepBHÜ KOCMOHaBT B MHpe?- Kto nepBHU Bumeji 03 KOCMHvecKoro Kőpadra b kocmhvecKoe npocTpaHCTBO?- Tto th 3Haemi> 0 nepBou HHTepHaipiOHaraHOM none tg b kocmoc?- Horga H 0 KSM J101SUI B KOCMOC BSHTepCKHfi KOCMOHaBT?- Tto th Moxeira paocxasara od 3tom nótáiéi ÉHÖM TBOHX 0TB6T0B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom